ja egyébként annyira figyel csanya mester, hogy jövőre senki ne tévedjen el, hogy bükkszentkeresztem ahol most hétvégén családilag futogattam, a sárga jelzésen 1 km-en belül két terepfutás szalaggal is találkoztam. biztos, ami ziher.
én mindenesetre leszedtem őket, bár tény, hogy tetszetősek voltak az őszi erdőben.
így, ha jövőre valaki eltéved, engem lehet fikázni.
Múlt hét elején úgy döntöttem, hogy ismét elindulok a BSI terepfutó versenyén. Ideális a táv, lehet rajta egy gyors 30 km-t futni edzésnek. Úgy gondoltam, ez lesz az év utolsó versenye számomra. Utoljára 3 éve voltunk itt, akkor nejemmel - akarom mondani akkori jövendőbelimmel :) - futottam végig, és jól meghajtottunk magunkat. Meg is lett az eredménye, Ildikó 2:56-tal a dobogó legfelső fokára állhatott. Ezen az időeredményen terveztem pár percet javítani, ha sikerül 2:50 alá menni. Előző este megalapoztam a sikert, kollegiáris összejövetelt tartottunk, ahol persze lecsúszott pár korsó sör. Kemény önuralommal a feles köröket kihagytam. :) Azért a rövidebb éjszaka és sörök éreztették magukat a fejemben reggel, mikor nagy nehezen felkeltem. Persze sikerült jó későn a rajtba érni, és ugyan igyekeztem, de csak valahogy a mezőny fele környékén sikerült a kezdődugást elvégeznem. (2 érzékelővel indították a futamot, így valamelyest elosztva a tömeget időben és térben.) Míg én az utcákon próbáltam minél több embert beelőzni a hegy előtt, addig Ildikó továbbállt a kocsival, és Budakalász környékéről tekergett egyet az erdőben. Ismét megállapítottam, hogy a Róka-hegyi kőbánya gyilkos egy dolog. Rögtön a táv elején van, még be sem tud az ember rendesen melegedni, és szűk lépcsőkön kell mászni, kevés helyet adva az előzésnek. Emiatt persze amikor előzésbe kezdtem, akkor nyomtam neki. Így ugyanúgy jártam, mint korábban is: mikorra felértem az oromra, csavarni lehetett volna a combjaimból a tejsavat. Persze innen szép győzni. :) Következett a Kevélyek megmászása. Eközben kiderült, hogy ismét sikerült béna módon túlöltöznöm a 3/4-es gatyával. Szerencsére fentre karmelegítős megoldást választottam, és azt gyorsan lekaptam magamról. Kevélyről lefelé a technikáson ismét marokra szedtem a skalpokat, de aztán a lendületes részen se fékeztem már be, próbáltam figyelni a jó tempóra. Közben megismerkedtem Kovács Laci kollégával, akivel Csobánka elkerülőn futottunk együtt. Aztán leereszkedtem a Szentkúti e.p.-hez, gyorsan ettem egy kis banánt, töltöttem kulacsot, és siettem tovább. Ennek ellenére pár gyorslábú spori megelőzött a falu felé menet. Aztán a falu után a Kis-Kevélyre fordulásnál szólnom kellett 2 embernek, hogy túlszaladtak a balkanyaron. Köszönték szépen. :) A hegymenet itt elég erős kapaszkodást jelentett. Közben egy újabb versenytárs jelent meg hátulról, látszott, hogy erősebb tempót megy tőlem. Beszédbe elegyedtünk, mondtam, hogy lefelé figyeljen a technikás részen. Azt válaszolta, hogy akkor ott el fog maradni. Fent a Kis-Kevély csúcsán csekk, majd elkezdtem a downhillemet az Egri-várhoz. Elég hamar le is értem, Urbán Zsolti a célban megnézte a részidőmet, és megdicsért. :) Bár neki 1 perccel jobb volt. :) A lenti frissítőn kérdeztem, hogy kb. mennyi van hátra, de fogalmuk sem volt. Azt láttam, hogy 20 km környékén vagyok és a 6 perces átlagon bőven belül, de nem igazán tudtam, mennyi lesz még a végéig. Ahogy várható volt, az emelkedőn beérő spori utolért síkon, majd le is hagyott, de nagyon nem szakadtam le. PBJenő felé 4:10-esekben rongyoltunk a földúton. Aztán mikor a Kőhegyen visszaért a hurok önmagába, és szembe mentünk a későn induló túrázókkal, ismét technikásba fordult, így megint lemaradt. Gondoltam, már pedig most már nem adom könnyedén a bőröm. Mikor könnyebb lett a terep, akkor sem lassítottam, tartottam a 4:30 körüli tempót. Majd mikor beértünk Bp. területére és lejtős aszfaltutak jöttek, 4 percen belülre is kerültem. Láttam, hogy elég jelentős javítás lesz, de még majdnem benéztem egy utolsó kanyart, szerencsére megmoccant valami a fejemben, hogy nem arra kéne menni az útnak, és gyorsan visszafordultam. Megjegyzem, mások is elnézhették azt a részt, mert épp megjelentek a rendezők, hogy megerősítsék a szalagozást. (Amúgy végig kíválóan jelölve volt az út.) Innen már ripsz-ropsz, bent voltam. Az utolsó kanyar előtt még S.K. buzdított, és közölte, hogy jó helyezést fogok elérni. 2:37:32 lett, 8. férfiként (128 induló), a teljes mezőnyből (178 induló) pedig 9.-ként értem célba. De persze aminek igazán örültem, az a 17 perces javítás, illetve főként az 5:20-as átlagnak. A rendezés szerintem jó volt, a frissítőpontokon volt banán, izó, a célban zsíros kenyér lilahagymával, és még egy elég jó kinézetű technikai pólót meg befutócsomagot is kaptunk 4000 Ft-ért. A poén aztán ezután jött, mert az eredményhirdetésnél hallom ám, hogy a várható 1. és 2. helyezett mellett (Beda Szabi, Urbán Zsolti) a 3. helyezett nem más lett, mint Csipi! Tökre örültem neki, no meg persze rajta is látszott, hogy boldog, hogy a sok futott kilométer végre meghozza az eredményét. :) (Egyébként 12 percet kaptam tőle! Össze kell szednem magam jövőre! :)
Ha így elengedem, tuti nem fogom meg újra rendesen :) Gyalog, síkon még el tudom képzelni, de oda meg minek a bot...Futásnál én elég sokat "pakolom", ahol nem kell ott felkapom, néha egy kézbe a kettőt, stb. idegesítő lenne akasztgatni. De persze ízlések és botok :)
Ezekkel egyet tudok érteni. :) valami felemás hátratolást lehet vele kivitelezni és folyton beleragad a sárba, VTM-en biztos sokan kacagtak az első ötnél, utána már nagyon figyeltem... nekem kényelmesebb pánt nélkül.
Heveder nélkül ez a hátsó pozíció nem kivitelezhető, pedig fontos, hogy megfelelően hosszú ideig tudd lökni magad.-ez szintén fészbukról másolva.
Esésre én nem tervezek illetve saját tapasztalat alapján a kipattintás nem okoz időveszteséget. Ha pakolni kell akkor jobb ha nincs zavaró cumó az ember kezén illetve ha nem zárható le az óra számlápja akkor a pánt benyomhatja az óra gombjait. De ezektől eltekintve sztem jobb ha vmi fogja a botot nem beszélve arról mikor már gyaloglásnál már csak a földön húzom magam után :)
Tegnap volt a Lővér 40 teljesítménytúra Sopronban. Mivel hazai pálya, úgy gondoltam a Hokám igazi beavatására pont jó lesz. Gyönyörű napsütés volt, élveztem a futás minden percét. A Hoka Bondi szuperkényelmes, fantasztikusan csillapít, semmi fájdalom. 4óra44perc alatt értem be.
mármint ebből csak az a rész, ami a csuklón van és a botba lehet csatlakoztatni. Nem lehet hazsnálni, emrt nem lehet olyan gyorsan kipattintani, pl tanyálásnál, vagy amikor át kell venni kézbe.
A hardver gyorsaságához nem árt a szoftvert is karban tartani.
Ez egy ilyen sport.
Nem árt átvenni az útvonalat egy-egy menet előtt. Ha pl tudod, hogy lesz egy éles jobbos, akkor figyelsz rá és nem 'csak' rongyolsz. Van persze aki nem készül fel és itt-ott eltéved, de az ilyen ne csodálkozzék ha a végén kizárják, vagy netán ráhúz pár kilit.
Nem kell messzire menni. Én a P85-mél egyszerűbb versenyt nem tudok elképzelni, mert ott egy fajta jelzést kell követni. Nem mindenkinek sikerül...
Jut eszembe, mentem ma kedvedért bottal egy tempós kört az Anna-hegyen, hogy megnézzem nagy sebességnél mennyire vannak útba. Először is el avgyok szontyolodva, mert 5:50-es átlagú 7 km lett csak belőle, pedig tényleg nyomtam, bár nem maxra, az igaz. Felefele annyit értem el, hogy el voltam fáradva a nagyon masszív botozásban (felfele ment a pulzus). Több technikát is kipróbáltam, nw diaginál, párhuzamos és asszimetrikus mászást, utóbbi volt a leggyorsabb és legerőteljesebb, de ha picit lassítottam, akkor a diagonál jobban levette a terhet a combomról, pihentetőbbnek éreztem. Avaros, kanyaros, vízmosásos ösvényen lefele 5 perces tempó felett még kitámasztottam bottal előre, térdet kímélve, de 4 perc körülire gyorsulánál erre már nem volt idő, itt kicsit oldara tartva egyensúlyoztam vele, illetve botlásnál hárítottam. Síkon általában összefogom egy kézbe a botokat, ez a pálya viszont elég sűrűn hullámzós, nem volt értelme, így találtam egy olyan fogást, ahol nincs elhanyagolva a futós kartempó, de nyélen foghatom a botot, bármikor átváltva támaszra. Egyszer beleragadt némi sárba, mehettem vissza érte :) (az nw kesztyű futásnál nem használható)
A Locusban eleve benne van a tuhu egész Mo-ra, letöltöm az aktuális részt, hogy menjen offline, és nosza. Be lehet állítani, hány méter tűréssel riasszon eltévedésnél, mert néha kicsit sok a folyamatos navi a csicsergős erdőben.
Turisták is szedik a szalagokat. Néha át is helyezik. Rizikós a világ, ezért futok mindig friss track-kel bringás gps-el. Plusz a pálya előzetes befutása, ha lehet.
Én is megvenném az oruxmaps-t (600 Ft, nem összeg), ha lenne a fizetősben olyan funkció, ami kell, de az alapban is benne van minden. :)
Szerintem csak TT-khez kéne navigálás, ttt megértem, de versenyeken minden egyértelmű kell, h legyen, legalább az itiner átfutása után. A lenti problémás helyen nem voltam, nem tudom megítélni.
Nekem kifizetett Locusom is van. :) Úgy gondoltam, hogy ez a program megéri az - akciós :) - árát. A navigálás funkcióhoz vektoros térkép kell feltétlenül vajon?
Ugyanakkor a terepfutas.huversenyeken kimondott cél, hogy ne kelljen navigálnia, nyomot olvasnia a futónak, elég ha a jelzéseket követi. És amúgy ezt az egy bizonytalan pontot leszámítva szerintem hibátlanul volt jelölve az út.
elvileg az ouxmaps is tudja ezt: tuhus offline térképre feltöltött útvonal + éppen aktuális útvonal követés + szól ha eltértél. A figyelmeztetést nem próbáltam, gyakorlatban elég volt az első két opció.
Notórius eltévedő vagyok, szóval együttérzek. Az én megoldásom az (ingyenes) Locus, ami a telefonon fut velem, és a feltöltött tracket navigálja megnyugtató női hangon (50m után tarts jobbra, 100m után éles bal...), és ha még így is bizonytalan lennék, a szintén ingyenes tuhun láthatom is, mi merre.
