„Ez persze igaz, de mennyi részét teszi ki a kommunikációnknak a gondozott beszéd..?” Hát szerintem egy aktuálisan gyakorlatilag nem létező szó esetén az arány kb. 0:0, ami nem is olyan rossz. :-))
Más. Még sosem láttam magyar szövegben ilyen, „spórolós” hárompont-használatot. Tetszik,
> "бóльшая часть" > Sajnos nem értettem, mit akartál mondani
Én mindössze visszakanyarodtam egy korábbi tézisemhez; ezt ugyan az olaszról írtam, de ebben az esetben az orosz példádra is érvényes: #129 "Másrészt még az olaszban is ritka az az eset, amikor valóban azonos ejtésű (azaz homofón) szavakat különböztetnek meg eltérő (azaz nem homográf) írásmóddal, pl. éles vs. tompa ékezettel. Ez esetek többségében az eltérő írásmód eltérő ejtést is takar: azaz vagy a hangsúly helye más".
Egyrészt -- és ezt csak közbevetésként jegyeztem meg, mert nem tartozik annyira a tárgyhoz -- a bemutattad ékelés merőben nem következetes: esetleges az abban való döntés, hogy a szöveg írója lát-e egyáltalán szemantikai különbséget*, feloldhatatlannak érzi-e a szövegkörnyezetből, és ha igen, akkor egyáltalán kívánja-e jelölni. Ennek egyik magyar megfelelője a figyelemfelhívó jel, pl. (!), amely arra utal, hogy a lehetséges választások közül a kevésbé intuitívval éltünk (így halálok(!) == 'halál oka'. Ennyivel letudni véltem ezt, mert a dolog irreleváns.
(* Pl. a большая часть студентов-féle kifejezésekben nincs szignifikáns szemantikai különbség.)
Azért irreleváns, mert a te példád párjának tagjait különbözőképpen ejtik, még gondozatlan beszédben. Én viszont egy olyan példát akartam hozni, amely sokkal inkább hasonló az üzemzavarok-hoz: az ejtés ugyanaz, az írás is ugyanaz, a jelentés viszont más. Ezt már hiába jelölöd az oroszban ékezettel, hiába írtad a #127-ben: "Az orosz írásban pl. van erre megoldás: kétértelmű esetekben hangsúlyjellel tesznek különbséget." Aláhúztam az "erre" szót, mert ez az üzemzavarok kettőségére utal. Látható, hogy erre az oroszban sincs megoldás. (Másra van megoldás, de az sem sztenderd.)
> em annak szántam, azért volt a szmájli...
Sajnos, én nem beszélem szofisztikáltan ezt a rendszert. Számomra a :o) emoktikon azt sugallja, hogy vagy megvan dagadva az orrod, vagy körszakáll helyett körbajszod van, esetleg egyszerre csodálkozol és nevetsz (rajtunk).
Biz'isten megpróbáltam utánanézni, mit jelenthet ez a jel, de a forrásaimban nem volt ilyen.
> El akartam kerülni, hogy ideborítsak egy unalmas szöveget, amely érzékeltette volna a feladat bonyolultságát.
Az unalmas szöveget gyógyítja a PgDown, de egyébként nem tudhatjuk meg, hogy a szöveg tényleg nem tartalmaz-e alternatív karakterfaragási lehetőséget. Ez esetben, ha nem akarid megmutatni, akkor szerintem érdemes a válaszra olyasmiit megjegyezni, mint "Végül egy gondolat a kétszavas (»üzemzavar oka«) megoldásról: nem mindig alkalmazható!" Ez a vita folytatásának szándékára utal -- minthogy nyilvánosan nem vagy megelégedva a válasszal --, ugyanakkor azt az alapot, ami az objekció oka volt, a vitapartnered nem ismerheti meg.
> A "lófasz" mint összetett szó egyeduralkodó, míg a "lónak a fasza" alig használt, inkább csak nyomatékosabbá tevő változat.
Kérlek, sorold fel a többi háziállatot a kankutya nemiszervétől a nősténymacska fenekén át... És állapítsd meg, hogy mekkora részük egyszavas. Az úgy ér, ha megfelelő mintát veszünk, nem csak az érvelésünk irányába eső eseteket emeljük ki...
Amúgy a fenti válasz irreleváns is: a lófasz 2 tagú, 2 szótagos. Az üzemzavarok és a maroklőfegyver pedig 3 tagú és 5 szótagos. A két csoport között ott van az a határ, ami a "kényelmes" szavakat megkülönbözteti a "kényelmetlen"-ektől.
Nem véletlen pl. hogy a pláza lenyomja a bevásárlóközpontot, a nyelvhasználók inkább kölcsönöznek, semmint a mértéket átlépő hosszúságú szavakat használjanak.
Amúgy nincs bajom a német befolyással, de esetünk ez: a magyar nyelvnek ez a szegmense kezdi feladni a _képzés_t az _összetétel_ ellenében. Régebben az új szavak alkotása inkább képzőkkel történt, ma összetétellel. Ez nagyban átalakítja a nyelv lexikális sajátosságait.
Ezzel persze nincs is túl nagy problémám, elvégre a nyelv változik. A gond inkább az, hogy rendszerint abúzusba esünk. Ha már megcsináltuk a maroklőfegyvertm akkor megcsináljuk a markolőfegyver-lőszert, meg a markolőfegyverlőszer-ellenőrzést, ill. üzemzavarok-típust, üzemzavaroktípus-elemzést. Ami érvelést hoztál, az alapján ezeket sem lehetne kizárni. És így persze eljutunk rumci kedvenc példájáig, amely akkora monstrum, hogy már képtelen vagyok megjegyezni.
Nem igaz, hogy az oroszok úgy írják (mindenki és mindig), hogy бóльшая часть. Csak előfordul, hogy így írják, és írhatják így. Hogy gyakrabban vagy ritkábban, az más kérdés. Nayjából átnéztem az orosz helyesírási szabályzatot: úgy tűnik, a hangsúlyjel használatát semmilyen esetben nem írja elő kötelezően.
> Azért nem feltétlenül teljesen homofónok, hiszen az összetétel esetében gondozott beszédben valószínűleg megjelenne egy junktúra/gégezárhang.
Ez persze igaz, de mennyi részét teszi ki a kommunikációnknak a gondozott beszéd..? Úgy vélem, lehet modellt építeni az általánosra, mégha létezik speciális is.
Sajnos nem értettem, mit akartál mondani, de valószínűleg én nem voltam elég egyértelmű. Ok: emlékeztem, hogy beszélsz oroszul és nem akartalak evidenciákkal bosszantani. Tehát az oroszban a большой és a больший két külön melléknév, az első a "nagy", a második az első középfoka, a "nagyobb". Ezek leírva sok esetben azonos alakúak, pl. nőnem egyes szám alanyesetben. A beszédben viszont nincs gond a megértéssel, hiszen a большая mint "nagy" a végén, a большая mint "nagyobb" pedig elöl hangsúlyos.
Az én példámban a большая часть kétféleképp is érthető. Az orosz ezen úgy segít, hogy a ritkábbik esetet ("бóльшая часть") ékezettel megkülönbözteti. Ha nincs ékezet, azt úgy olvassák, hogy "большáя часть", hiszen ez sokkal gyakoribb. Ez a default.
"Az én esetemet én ismerem jobban, ebben fogadhatunk is :o) Tehát hadd ne fejtsem ki, mert hosszú és unalmas.
Ez kissé barátságtalan megjegyzés."
Nem annak szántam, azért volt a szmájli... El akartam kerülni, hogy ideborítsak egy unalmas szöveget, amely érzékeltette volna a feladat bonyolultságát. A problémámat erősen leegyszerűsítve modelleztem, és ez félrevezető lehetett.
"Ezt nagyon nem értem. Nem lehetne világosabban fogalmazni. A lófasz pl. az nálunk kéttagú. A kutyáét pedig már nem is használjuk egy szóban."
Igaz is, nyelvésztopikban vagyunk, nem kell a prüdéria. Azt gondolom, hogy a magyar nyelv logikája igenis a tömörítés felé hajlik. A "lófasz" mint összetett szó egyeduralkodó, míg a "lónak a fasza" alig használt, inkább csak nyomatékosabbá tevő változat. Tehát vitatom, hogy a "maroklőfegyver" típusú szóalakotásak a hivatali bikkfanyelv nyelvrontó hatását igazolnák és a magyar nyelv eleve a birtokragos szószerkezetekre hajlana. Igazolni, bizonyítani nem tudom, ez csak a szubjektív véleményem.
„Én nem tartom ezt a homográfiát annyira zavarónak, hogy eltérő írásmódra törekednék (elvégre kiejtve mindenképpen egybeesnek; akkor miért éppen az írásban kellene őket megkülönböztetni, holott olvasáskor több időnk van az azonos alak feloldására, mint szöveg hallgatásakor).” Azért nem feltétlenül teljesen homofónok, hiszen az összetétel esetében gondozott beszédben valószínűleg megjelenne egy junktúra/gégezárhang.
A smileyval megtámogatott válaszom értelemszerűen jelezte, hogy nem "a jó megoldás"-t kínáltam, bár jó megodást. Két karakterrel (ti. a space-szel együtt) tényleg hosszabb. Az egyik felvetett megoldást, ti. a kötőjeleset, pl. a mostani HVG példája is támogatja: a 105. oldalon kezdődő cikk címe "Céghalál-ok". A magyarországi csődtörvény körüli áldatlan állapotokot taglalja, nem utolsó sorban ennek köszönhető ugyanis, hogy Magyarország az EU-ban vezet a céghalálok arányában. Amennyire én megítélem, a helyesírásra is igényesek.
> "бóльшая часть" írásmóddal az ó-t hangsúlyozod és "nagyobb rész"-t jelent. Ez a jelölés nemcsak gyerekkönyvekben, hanem szépirodalmi művekben is alkalmazott.
Ez legalább annyira esetleges, mint a magyarban egy „üzemzavarok(!)” jellegű megoldás. Ráadásul nem is produktív: írhatod az аварийная причина-t hangsúlyjellel vagy anélkül, attól még nem fogja senki tudni, hogy az ékezetes jelenti-e a katasztófaokot/üzemzavarokot, és az ékezetlen a mentőokot/segélyokot, vagy fordítva.
> Az én esetemet én ismerem jobban, ebben fogadhatunk is :o) Tehát hadd ne fejtsem ki, mert hosszú és unalmas.
Ez kissé barátságtalan megjegyzés. Én is honosítottam több nyelvre szoftvert, pl. szlovákra is, ahol a magyarral szemben sokkal gyakoribbak hosszabb a jelzős, birtokos stb. kapcsolatok, és alapvetően hosszabbak a szövegek. Mégsem volt olyan eset, ahol ne lett volna olyan megoldás, amely nem fér be az adott helyre.
Ezért igenis meg kellene győznöd, ahelyett, hogy mandínerből hárítasz.
> Én azt gondolom, hogy a magyar nyelv logikája igenis a tömörítés felé hajlik. A népies tiltakozás leggyakoribb szava a csődör egyik testrésze; jelölt birtokos szerkezetként, három szóban ritkán használatos, akkor is csak az erősebb nyomaték kedvéért.
Ezt nagyon nem értem. Nem lehetne világosabban fogalmazni. A lófasz pl. az nálunk kéttagú. A kutyáét pedig már nem is használjuk egy szóban.
(Az ennél cifrábbak pedig legalább annyira népieschek, mint amennyire a Bunyós Pityu és a Fekete Pákó által előadott nóták azok.)
" Az orosz írásban pl. van erre megoldás: kétértelmű esetekben hangsúlyjellel tesznek különbséget.
Az orosz nem használ hangsúlyjelet, csak ad usum infanti szövegekben (még a ë /jo/ betűn sem szerepel normális írásban a két pont). Nem olaszt akartál volna írni?"
Az orosz akkor használ hangsúlyjelölést, ha a szokásos írás félreérthető, akkor viszont kiteszik az ékezetet. Gyakori eset pl. a "большая часть" - ha így írod, akkor az a-t hangsúlyozva kell olvasni és "nagy rész"-t jelent, "бóльшая часть" írásmóddal az ó-t hangsúlyozod és "nagyobb rész"-t jelent. Ez a jelölés nemcsak gyerekkönyvekben, hanem szépirodalmi művekben is alkalmazott.
"Az általad "kiválasztott" különírt *üzemzavar ok csak egy karakterrek hosszabb, mint az üzemzavar oka. Esetünkben tehát ez nemigen áll."
Az én esetemet én ismerem jobban, ebben fogadhatunk is :o)
Tehát hadd ne fejtsem ki, mert hosszú és unalmas. Általánosságban igaznak gondolom, hogy a jelöt birtokos szerkezetek túltengéses egymásba ágyazottsága is zavaró, amit összevonásokkal lehet oldani. Olyasmit írtál korábban, hogy az összetételeket a hivatali bikfanyelv generálja, mint pl. maroklőfegyver, és a magyar nyelv szépen kifejezi a szerkezetet a birtokraggal. Én azt gondolom, hogy a magyar nyelv logikája igenis a tömörítés felé hajlik. A népies tiltakozás leggyakoribb szava a csődör egyik testrésze; jelölt birtokos szerkezetként, három szóban ritkán használatos, akkor is csak az erősebb nyomaték kedvéért.
> Az orosz írásban pl. van erre megoldás: kétértelmű esetekben hangsúlyjellel tesznek különbséget.
Az orosz nem használ hangsúlyjelet, csak ad usum infanti szövegekben (még a ë /jo/ betűn sem szerepel normális írásban a két pont). Nem olaszt akartál volna írni?
Másrészt még az olaszban is ritka az az eset, amikor valóban azonos ejtésű (azaz homofón) szavakat különböztetnek meg eltérő (azaz nem homográf) írásmóddal, pl. éles vs. tompa ékezettel. Ez esetek többségében az eltérő írásmód eltérő ejtést is takar: azaz vagy a hangsúly helye más, vagy az inkriminált magánhangzó nyílási foka. A magyar példában nem erről van szó: a két üzemzavarok valódi homofón pár.
> A választ úgy értettem, hogy nincs, tehát értelemzavaró alaki egyezőségek nem adnak felmentést a hat-hármas szabály alól.
A helyesírási szabályzat csak ajánlás a művelt közösségi normákat betartani kívánóknak, nem jogszabály. Ha merész vagy -- és vállalod az ezzel esetlegesen járó konfliktusokat -- eltérhetsz tőlük itt-ott.
Én nem tartom ezt a homográfiát annyira zavarónak, hogy eltérő írásmódra törekednék (elvégre kiejtve mindenképpen egybeesnek; akkor miért éppen az írásban kellene őket megkülönböztetni, holott olvasáskor több időnk van az azonos alak feloldására, mint szöveg hallgatásakor).
De ha te ragaszkodsz hozzá, ám ragaszkodj. De ebben az esetben kerülném a te helyedben a *üzemzavar ok különírást, e helyett kötőjellel élnék: üzemzavar-ok. Elvégre a kötőjeles írásmód az egybeírás egyik speciális esete; így magát az egybeírási szabályt nem sértjük.
> Ha pl. valaki szoftvermenü-üzeneteket fogalmaz, akkor szigorú szövegterjedelmi korlátokkal kell számolnia.
Az általad "kiválasztott" különírt *üzemzavar ok csak egy karakterrek hosszabb, mint az üzemzavar oka. Esetünkben tehát ez nemigen áll.
> Végül egy gondolat a kétszavas ("üzemzavar oka") megoldásról: nem mindig alkalmazható! Műszaki környezetben nem mindig lehet szép, szabatos, elegánsan formált, élvezetes stílusú közléseket tenni
Szerintem pedig éppen hogy a túlhajtott bikkfanyelvi szóösszetételeket kiváltva lehet élvezetes stílusú közléseket tenni. Én ugyan nem a műszaki szaknyelvben gyakorlom magam, de nem hiszem, hogy más lenne a nelyzet, mint az informatikában és az élettudományokban. Pl. miért lenne élvezetesebb az, hogy "Adjunk hozzá 10 ml hullámoslevelűrebarbara-kivonatot", mint az hogy "Adjunk hozzá 10 ml-t a hullámoslevelű rebarbara kivonatából" ?
Azt hiszem, Tecs élő problémát emleget, talán nem a legjobb példával.
Örülnék, ha olvasjhatnék olyan jólformált, élő mondatot, amelyben az üzemzavarok szó az üzemzavar oka értelemben szerepel, így lexikalizáéva. Nyelvérékem szerint a sorolt példák inkább az üzemzavar okozóira és nem az okaira utalnak. Ezt a példát mesterségesnek érzem.
Találtam egy meglehetősen kifejező idézetet: "Dr Krómer István (VEIKI Rt.) Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett rendszer üzemzavarok okai, megelőzése és a kárkorlátozás lehetősége" (félkövér tőlem K.Á.). Látható, hogy a feltételezett szót a fogalmazó nem képes alkalmazni.
Rákerestem a Google-ban az üzemzavarokra. 1390 előfordulásból 150-et átnéztem, ezek között csak a többes számú alak fordult elő, az összetétel nem. Lehet, hogy könnyelmű extrapoláció, de szerintem a másik értelmezés olyan elenyésző számban fordulhat elő, hogy nem érdemes vele foglalkozni(a a nyelvnek).
Más.
Hasonló zavart okozhat az út, amely lehet szó (azaz szabad morféma), vagy kötöttmorféma-tömb (két kötött morféma alkotta morfématömb).
országút - 1. közlekedési felület, 2. ország + ú +t
Azt hiszem, ez senkinek nem okoz elemzési problémát.
Szembenálló más.
Az előbb írtam: kötöttmorféma-tömb, tehát a második mozgószabályt alkalmaztam:
kötött morféma + morfématömb = kötöttmorféma-tömb
Mint az OH írja(132. oldal) ez a megaoldáa a magyar nyelv értelemtükröztető jellegét mutatja. Kár, hogy ezt a jelenlegi helyesírási szabályzat korlátozottan engedi érvényesülni: a magam részéről minden olyan esetben engedélyezném a kötőjel használatát (és nem a különírást!), ahol - nem megkövesedett kifejezésben - a tagolás nem egyértelmű, az összetétel alkalmi, vagy összetéveszthető (pl. szívesen kötőjelezném azokat az összetételeket, melyek előtagjaként a nem szó komplementerképző: *nem-lineáris, *nem-numerikus).
Eglszen más
Az idézett eseteket a számítógép sajátosan kezeli. Minthogy ezek a szavak morfológiai homonimák (alakilag egybeesnek, de eltérő a morfológiájuk), a magyar elválasztó nem tudja őket következetesen jól kezelni. Az automatikus elválasztás alapból a következőt produkálja:
üzemzavar-ok
zava-rok
virá-gok
törés-károk (a károk szót nem hajlandó elválasztani, sem magában, sem összetételben)
Azokat a morfológiai homonimákat, melyek gyakoriak és előreláthatóak, az elválasztás során nyílván tiltólistára teszik, hiszen az elválasztás elmulasztása (másképp is megoldható) esztétikai probléma, addig a hibás elválasztás értelmezési problémákat is okozó helyesírási hiba. Az ilyen szópárok megkülönbztetése csak szintaktikai/szemantikai elemzéssel lehetséges, amelyek közül az első aránytalanul sok erőforrást igényel, a második pedig egyelőre nem megy.
Nem akartam bő lére eresztve tálalni a problémát, amelyet a jelek szerint így is sikerült érthetően megfogalmaznom és nagyjából a választ is megkaptam, amit köszönök.
Beírásomnak az volt az oka, hogy érdekelt, van-e valamilyen irányelv a vázoltam esetre (sajátítom elfele a magyarulezmagyart :o)
A választ úgy értettem, hogy nincs, tehát értelemzavaró alaki egyezőségek nem adnak felmentést a hat-hármas szabály alól. Az orosz írásban pl. van erre megoldás: kétértelmű esetekben hangsúlyjellel tesznek különbséget.
Végül egy gondolat a kétszavas ("üzemzavar oka") megoldásról: nem mindig alkalmazható! Műszaki környezetben nem mindig lehet szép, szabatos, elegánsan formált, élvezetes stílusú közléseket tenni. Ha pl. valaki szoftvermenü-üzeneteket fogalmaz, akkor szigorú szövegterjedelmi korlátokkal kell számolnia.
> Üzemzavarok. Két különböző szó zavaróan azonos alak
Nem értem, miért lenne zavaró, hiszen a szövegkörnyezet szinte kivétel nélkül orientál:
Az üzemzavarok nem okoz problémát 'Az üzemzavar oka ...' Az üzemzavarok nem okoznak problémát 'Több üzemzavar ...'
ill.
Elhárítottuk az üzemzavarokot 'az üzemzavar okát ...' Elháírtottuk az üzemzavarokat 'a több üzemzavart ...'
Az orvosi nyelv is használja a halálok szóösszetételt a 'halál oka' megjelölésére, amely így homofón a halálszó többes számával, de gondot a gyakorlatban nem okoz.
> > Az üzemzavar oka. Pl. :-)" > Tudjuk, a rendőr is áthúzta a döglött lovat a Kupfenstein utcából a Kis utcába, hogy meg tudja írni a jegyzőkönyvet...
Ezzel nem értek veled egyet. A magyar nyelvkorábban nemigen használt ilyen háromszoros összetételeket, mint üzem|zavar|ok. Ezek a szavak éppen azokból a túlzott precizitásra hajlamos rétegnyelvekből erednek, mint a jogászi-rendőri zsargon (vö. maroklőfegyver vs. pisztoly).
Így a példád inkább fordítva sül el: az üzemzavarok lehet annak a lóhúzó rendőrnek a megoldása, míg az üzemzavar oka szintagma a magyar nyelv egy hajlékonyabb állapotának természetesebb kifejezése.
Két különböző szó zavaróan azonos alakú: az üzemzavar többesszáma és az üzemzavar oka. A hat-hármas szabály szerint "hibaok" értelemben is egybe kell írni, mert nem több hat szótagnál és egyébként nem jelölt birtokos jelzős szerkezetnek vélem, hiszen az "üzemzavar oka" az, amiről szó van.
Mégsem fogom egyeírni, mert nem fogják megérteni, mit akarok. "Üzemzavar ok"-ot írok, bár vacilláltam a kötőjelezés mellett is.
Van erre a problémára valamilyen irányelv, vagy pedig használja mindenki alkotó módon a szabályokat, saját szabályismereti korlátain belül?
Jogos az észrevétel, valóban beltagra és nem belső tagra gondoltam. De hogy ne legyen olyan egyszerű, a kérdésemet bt.-beltagnévsormódosításra módosítom.
"Ha törik-szakad, együtt kell valamiért tartani a belsőauditort, akkor persze ISO-belsőauditor"
Igen, a belső auditor tartozik össze. Az ISO csak egyike a szabványügyi szervezeteknek.
(A bt.-ben toldalékolásnál, összetételekben is pont van.) Ez az agyament jogászos jelzősorrend igazából a gondokozó. Ha jól sejtem, a bt. + belső + tag az a bt. belső tagja, vagyis belső bt.-tag. Ha a belsőtag önálló, egybeírandó fogalom, akkor bt.-belsőtag, de az inkább bt.-beltag. Ugyanígy: belső ISO-auditor. Ha törik-szakad, együtt kell valamiért tartani a belsőauditort, akkor persze ISO-belsőauditor (brrr). Az utolsóból én az ISO-9000-belsőauditor-képzést választanám, majd rumci elmagyarázza.
Szeretnék tanácsot kérni. Sem a helysírási szabályzatban, sem az Oziris kiadó Helyesírásában nem találtam kapaszkodót a következő kifejezések helyes írásához.
Bt. (betéti társaság), bt-vel, bt-tag (eddig még eljutottam a helyesírási szabályzat 287. pontja alapján), de: bt. belső tag (?) vagy: bt-belsőtag (?) vagy valami más?
Továbbá: ISO-auditor, de: ISO belső auditor (?) vagy: ISO-belsőauditor (?) vagy más?
Még egy csavarral: az ISO-9000 szabványcsalád szerinti belső auditorok képzése hogyan írandó? ISO-9000 belsőauditor-képzés(?) vagy: ISO-9000-belsőauditor-képzés (?) vagy másképp?
Egy kicsit későn olvastam az írásodat, de ha lehet, én még jelentkeznék! :-) Na jó, persze a Megnéztem három szót az angol szótárban mondatból valószínűleg nem francia–kínai szótárra gondolnék, de egyértelműen angol kiadásúra (főleg, ha tőled látom leírva), mondjuk egy egynyelvűre. Persze az is más kérdés, hogy ha egy angol kiadású egynyelvű szótárra utalnék, én azt is angolszótárnak írnám. A fenti mondatnak akkor van értelme, ha a szövegkörnyezetben van magyar kiadású szótár is, és azzal állítjuk szembe az angolt.
Mindig rendes szóközzel (variábellel) kell szedni (nem spáciummal), digitális technikánál viszont figyelni kell rá, hogy nem esheta szám és a mértékegységjel közé sortörés. Ezért a legkényelmesebb megoldás a törhetetlen szóköz (ezzel persze valamennyit közelednek egymáshoz, mert nem nyújtható a köz). A ° és a % jelek azonban tapadnak: 5°, 37%, de ha már °C-t írunk, az is rendes szóközös: 13 °C.
Sziasztok!
A segítségetket szeretném kérni. Nyomtatásban hogyan kell írni a mérőszámot és mértékegységet. Én úgy tudom, hogy szóköz nélkül (kis beosztással.)
Melyik a helyes: 15dkg, 6l, 500W, de 5 db vagy 15 dkg, 6 l, 500 W?
A mozgószabály okozta szokatlan íráskép elkerülésére néha azt tanácsolják, írjuk "szabálytalanul", mert úgy is értelmezhető. (Pl.: személyi jövedelemadó.) Vmi ilyesmit érzek itt is. Az angolkönyv egybeírásának indokaként sokkal gyakoribb az, hogy ily módon elkülönül az angol könyvtől (ami valóban létező fogalom), mint az, hogy itt az angol 'angol nyelv' értelmű fn., és ezért naná, hogy egybeírjuk. Az angol szaknak viszont nincs *angolszak mumusa, amivel ijesztegethetnénk: ha egybeírod, mást jelent! Nincs meg ez az erő – szerintem ezért van külön. Tagozat dettó. Ami pl. a tanszéket illeti, lehet beszélni angol (mintára működő) tanszékről, de ez tőlünk nagyon távoli téma, a tudatunkból nagyon kiesik e fogalom.
Belekavar a dologba, hogy ha a tantárgy neve nem népnév (maradjunk a fizikánál), akkor a legtöbb ilyen szembeállítás értelmetlen: a fizikatanárral szemben nem áll *fizika tanár.
Nem állítom, hogy ez a "taszítóerő-elmélet" univerzális. Ahogyan rumci is említette (109.), vmi újabb halovány "1+2=2"-szerű szabályt figyelhetünk meg, legalábbis a tanszék, szakkör?, szótár?, példatár? erre utal. Igaz, a szak, tagozat, tankönyv, érettségi? ennek ellentmond (merthogy éppen ellenkezőleg kell írni, mint ahogy e szabály diktálná). De ha több "szabály" van a tarsolyunkban, vmelyik csak jó lesz bármire meg az ellenkezőjére is...
Gyakorlati szempont lehet esetleg, hogy bizonyos főnevek előtt a megnevezések, tantárgyak sokszor többelemű szókapcsolatok: Numerikus és gépi matematika tanszék. (Nagy kezdőbetűvel?) Csúcs lenne ezt mozgózni!
Az 1+2 = 2+1 = 2 mellett szól a kristálytechnológia óra, szerbhorvát könyv, humánetológia előadás (melyekről, főleg ezek után, fogalmam sincs, hogyan kell írni – csak reménylem, hogy így, annak ellenére, hogy elvileg szabálytalanok).
Nagyon kívánatos lenne, ha egyszerű szabállyal intézhetnénk el az egészet.
A mozgószabály okozta szokatlan íráskép elkerülésére néha azt tanácsolják, írjuk "szabálytalanul", mert úgy is értelmezhető. (Pl.: személyi jövedelemadó.) Vmi ilyesmit érzek itt is. Az angolkönyv egybeírásának indokaként sokkal gyakoribb az, hogy ily módon elkülönül az angol könyvtől (ami valóban létező fogalom), mint az, hogy itt az angol 'angol nyelv' értelmű fn., és ezért naná, hogy egybeírjuk. Az angol szaknak viszont nincs *angolszak mumusa, amivel ijesztegethetnénk: ha egybeírod, mást jelent! Nincs meg ez az erő – szerintem ezért van külön. Tagozat dettó. Ami pl. a tanszéket illeti, lehet beszélni angol (mintára működő) tanszékről, de ez tőlünk nagyon távoli téma, a tudatunkból nagyon kiesik e fogalom.
Belekavar a dologba, hogy ha a tantárgy neve nem népnév (maradjunk a fizikánál), akkor a legtöbb ilyen szembeállítás értelmetlen: a fizikatanárral szemben nem áll *fizika tanár.
Nem állítom, hogy ez a "taszítóerő-elmélet" univerzális. Ahogyan rumci is említette (109.), vmi újabb halovány "1+2=2"-szerű szabályt figyelhetünk meg, legalábbis a tanszék, szakkör?, szótár?, példatár? erre utal. Igaz, a szak, tagozat, tankönyv, érettségi? ennek ellentmond (merthogy éppen ellenkezőleg kell írni, mint ahogy e szabály diktálná). De ha több "szabály" van a tarsolyunkban, vmelyik csak jó lesz bármire meg az ellenkezőjére is...
Gyakorlati szempont lehet esetleg, hogy bizonyos főnevek előtt a megnevezések, tantárgyak sokszor többelemű szókapcsolatok: Numerikus és gépi matematika tanszék. Csúcs lenne ezt mozgózni!
Az 1+2 = 2+1 = 2 mellett szól a kristálytechnológia óra, szerbhorvát könyv, humánetológia előadás (melyekről, főleg ezek után, fogalmam sincs, hogyan kell írni – csak reménylem, hogy így, annak ellenére, hogy elvileg szabálytalanok).
Nagyon kívánatos lenne, ha egyszerű szabállyal intézhetnénk el az egészet.
Megnéztem a Magyar nemzeti szövegtárat (tudjuk, ezek jobbára gondozott szövegek!). Angolszótár, oroszszótár, németszótár nincs egyáltalán, van viszont angol szótár (23), orosz szótár (2), nemet szótár (6). Az úzus tehát elég egyértelmű. Ennek alapján az sejthető, hogy az angol szótár jelentése: ’angol–magyar, magyar–angol, illetve angol egynyelvű, esetleg angol–más idegen vagy más idegen–angol nyelvű szótár’. De tegye fel a kezét, aki e mondatból Megnéztem három szót az angol szótárban a releváns részt úgy értelmezi, hogy ’angol kiadású francia–kínai szótár’!
Szerintem a magyar szóhasználatban az angolszótár (egybeírva) az angol--magyar és a magyar--angol szótár, viszont, nekem például volt egy orosz kiadású latin-angol szótáram, az egy orosz latinszótár volt.