Hú bakker, vigigolvastam nem semmi élménybeszámoló. Csak egy gondolat. Én maximálisan elhiszem, hogy Bauer prof. nagyon nagy szaktekintély, de én már egy 78 éves orvossal nem műttetném meg magam. Nem tudom, hogy milyen látása, a keze nem remeg-e stb. nagyon féltem volna a helyedben.
A másik, hogy miért kellett az orrkagylót megnagyobbtani? Még olyanról nem is hallottam, csak kisebbítésről.
Mostanság, hogy mindenki a magyar egészségügyről beszél (a vasutasok nem dumálnak, ők egyszerűen beszüntetik hétfőtől a munkát), elhatároztam, hogy belülről nézem meg, milyen a rendszer. Na persze az ember nem önszántából vonul be a kórházba, de ha már így esett, hogy december elejére voltam hivatalos a pécsi gégeklinikára, hát vágjunk bele - gondoltam magamban, hogy aztán két nappal később dr. Bauer Miklós professzor úr is belevágjon - de ez egy későbbi történet.
Az én történetem még 2006 ápriliásban egy brémai megfázással indult, amely csak nem akart elmúlni. Előbb allergiára gyanakodtam, majd miután megtapasztaltam, milyen érzés a "se íze, se bűze" állapot (ergo semmilyen szagot és ízt nem éreztem), irány a Szigony utcai klinika. Természetesen orvos apukám hathatós segítségével (ebben az esetben a segítséget nem szégyellem, mert vallom, hogy annak a betegnek, akinek 2007 Magyarországán nincs valamilyen minimális orvosi protekciója, az elveszett ember), néhány telefon és fogad az adjunktus asszony. Egy röntgen, majd egy CT-felvétel is készült, s kimondatott: operálni kell, FESS-műtét (polipkiszedés, üregtisztítás) az üdvözítő megoldás.
Már-már minden rendben találtatott, amikor a Szigony utcai aneszteziológus közölte, hogy nem altat el, mert magas a vérnyomásom (140/90), így a műtétnek lőttek. (2006. júliusa.) Bevallom, fellélegeztem, még akkor is, ha nehezen vettem a levegőt, s a "majd elmúlik" felkiáltással odébbálltam.
2007. áprilisában már nem bírtam tovább (környezetemből mások sem), így a Budai Irgalmasrendi Kórházban kötöttem ki. Ott újabb vizsgálatok, újabb CT, a diagnózis ugyanaz, FESS-műtét, amely 2007. május 15-re kitűzetetett.
A műtét sikerült, a beteg életben maradt, majd egy hónappal a bevatakozás után kezdődött minden előlről. 2007. szeptemberében Thaiföldön (minden bizonnyal a 14 órás repülést követően) olyan nagy roham tört rám, hogy tudtam: valamit tenni kell. Így megint szüleim segítettek, akiknek eszükbe jutott, hogy 15 éve Pécsett dr. Bauer Miklós professzor a húgomat is véglegesen meggyógyította fülbajából, miközben dr. Szabó valahol Budapesten már hallókészüléket akart rakatni testvérem fülébe. Szóval, Pécs volt az utolsó lehetőség - gondoltam magamban.
Az indulás előtt még láttam a Híradóban, hogy a dr. Bubó Ursulájára hajazó egészségügyi miniszterünk egy budapesti kórházban megnyugat mindenkit: eljött a kánaán. Mostantól vége a délután háromkor kiosztott sertésmájkrém-száraz kenyér vacsorának, lesz A, meg B-menü, hajrá.
Pécsre érkezve vagy két órás adminisztrációs procedúra vette kezdetét. Az ezzel megbízott egészségügyi dolgozók előbb mindent szépen papírra vetettek, majd később bevitték az adatokat a gépbe. Nagyon kedvesen fogadtak, az ember rögtön érezte, hogy vidéken van és nem Budapesten, a vidéki ember szemlélete ugyanis még a kórházakban is teljesen más.
A professzor, aki 78 (!!!) éves, megnyugtatott, hogy lesz majd egy kis orrsövény-egyenesítés, egy kis orrkagyló-megnagyobbítás, egy kis polipkivágás, semmi az egész. Amikor feltettek a műtőasztalra, 170/120 volt a vérnyomásom, a kedves aneszteziológus hölgynek azonban esze ágában sem volt hazamenni, inkább jóéjszakát kívánva elaltatott. S amikor nem sokkal később az örzőszobában pofozgatva felébresztettek, örömmel konstatáltam, hogy az újabb műtét is sikerült.
Azért persze voltak nehéz pillanatok. A prof például úgy kitömött, mint falusi asszonyok a libát, azaz nem kevesebb, mint 8 tampont helyezett el az orromban és az arcomban. Ettől aztán úgy néztem ki, mint az NDK-s indiánfilmek nagy sztárja, Gojko Mitic fénykorában: szemem alatt egy akkora lila folt keletkezett, hogy nyugodtan érezhettem magam Winettou-nak.
A hatos számú kórterembe kaptam besorolást. Mellettem feküdt Feri, a dombóvári postás, akinek a hallócsontját birizgálták meg kissé. Ferivel együtt hallgattunk a kézilabda-világbajnokság izgalmas mérkőzéseit, együtt nézegettük a reggelit, az ebédet és a vacsorát (jaj, uzsonna is volt), együtt nevettünk a két zsemle, egy szelet párizsi menün, s együtt gondoltunk a pesti Ursulára, aki tán már meg is ette a betegeknek felszolgált paprikáscsirkét. Mert ő ezt választotta, nem a mákostésztát (B-menü), a kaja konstans hidegen érkezett hozzánk, az uzsonna általában joghurt volt, vagy műzliszelet, de a harmadik ágyon szintén az orrával bajlódó Zsolt szülei olykor némi pogácsával szinesítették hangulatunkat és gyomrunkat.
Kissé felkavaró volt, amikor a szőke nővérke szombat hajnali 4.45-kor felkattintotta a neont és a levegőbe üvöltötte: lázmérés. Egy barna kollégája ennél csendesebben jött, majd amikor nem találta nálam a lázmérőt, gyorsan keresni kezdte. S a kis eszköz persze a pizsamából a földre hullva összetört - lett is nagy riadalom. Ennél azonban nagyobb baj nem történt. Az órák lassan vászorogtak előre, s bár tudjuk, hogy az idő soha-soha meg nem áll, azért néha volt egy olyan érzésem, hogy ennek soha nem lesz vége. Egyszer megkérdeztem az egyik 29 éves ápolót: vajon mi vonzotta erre a pályára? Hiszen a fizetés kevés, a megbecsülés nulla, s még a betegek is állandóan hepciáskodnak. "Nem is tudom" - felelte. "Én szeretem ezt csinálni, nekem itt a helyem. Mehetnék Dániába jó pénzért, de úgy érzem, maradnom kell." Elgondolkodtató.
De egyszer mindennek vége szakad, s amikor Bauer professzor úr kivette a tamponokat, örömmel fedeztem fel, hogy kapok levegőt, hogy érzem az ízeket és az illatokat, hogy talán egyszer és mindenkorra vége lesz annak a vesszőfutásnak, ami majdnem másfél éven keresztül gyötört. Már itthon vagyok, az emlékek megszépülnek, a növérkékre sok szeretettel gondolok, remélem, ők is rám. A verőcei levegő gyógyítólag hat, a lila folt még nem tűnt el, s összességében úgy gondolom: ha mindenkinek ilyen lenne Magyarországon az ellátása, mint amilyen az enyém volt, senkinek sem lenne semmi baja. Ehhez azonban nem a jelenlegi egészségügyi miniszter és nem is a jelenlegi koncepció szükséges, hanem az olyan emberek, mint prof. Dr. Bauer Miklós és összes kollégája Pécsett.
Ő az, ezt a képet találtam róla a világhálón. Ha pedig bármelyik olvasómnak a fülével, netán az orrával támadna baja, ne habozzon, menjen el Pécsre és keresse meg azt az embert, akinek még 78 évesen is fontos az orvosi hivatás, s az, hogy másnak jobb legyen.
Kösz,akkor már mindent tudok.Óvatosan trombitálgatok is kicsinykét. Ha hiszed ha nem,jó ez a tengervizes dolog is,működik. Ez már régi tapasztalat,minden sebet jól gyógyít a tengervíz,azért is hittem el a dokinak. De nem fáj az arcom és ez királyság!
A Coldastop recept nelkul kaphato a gyogyszertarakban. Egy olaj, amit ha becsepegtetsz az orrodba, akkor a beszaradt trutyit fellazitja es szepen ki lehet fujni. Ha beszarad, es ugy fujod ki, a friss sebeket felszakithatja.
én sem mennék el mégegyszer, legalábbi s mostanában... :)
Az orrkenőcs egyszerű gyógyszertári, 249 Ft volt, a doki ezt javasolta,
a topikban pedig többen is a Coldastopot - a doki nem ellenezte, az egy ezres volt, de sokáig elég. Mindakettő a nyálkahártyát regenerálja - a sós orrsprayről ezt kevéssé tudom elképzelni.
Ha visszaolvasol, volt aki nem aggódott és már másnap trombitált. Én úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok, de gyengéden azért lehet fújni az orrot, ezt is a doki mondta, mikor elengedett.
Kösz a gyors választ,örülök hogy szépen gyógyulsz. Én nem kaptam semmi Coldastop-ot vagy mit,csak egy tengervizes orrsprayt javasolt a doki,amivel "öblithetem" a nózim.Elég jól működik,már birok levegőzni is orron át. Hétfőn kell mennem kontrolra,sztem addigra totál rendben leszek.Én sem fekve töltöttem a napot,csak egyszer megdőltem egy kicsit.ondolom a sportra még azért várni kell 1-2 hetet. Azért egy rendes orrfújás,az nagyon hiányzik,de sosem legyen nagyobb hiányom semmiből!
Szóval nem volt vészes ez a dolog,de engem még egy orrpöckölés-fenyegetéssel azért sakkban tudnának tartani....
A "tüske" a jobb orrlukból úgy eltűnt, hogy most a bal a gyengébb, ami pedig "normális" orr. Nem kellett se szívni, se semmit csinálni a dokinak, csak belenézett az orromba és ennyi. Ő is örült - jól megoperált! :)
Az orrkenőcsöt otthon használtam reggel, felkelés után éseste, közvetlenül lefekvés előtt, a Coldastopot pedig naponta mondjuk 2x.
Egy hetet voltam itthon, de nem ágyban, hanem teljesen normálisan éltem a napokat. Iskolába vittem a gyereket, utána vásároltam, délután sétáltam, persze azért pihengettem is.
Orrfújás: gyengéden már a tamponkivétel napján, az olaj tisztítja az orrot is. Eleinte elég gázos volt a pzs tartalma, de csak 2-3 napig.
Szombaton vendégségben voltunk, utaztunk, semmi bajom nem volt.
Lázam sem volt egy percig sem.
Már-már túl szépen alakult minden.
Ma már dolgoztam egyébként. Az igazi trombitáló orrfújással és a futásal még egy hetet várok, de nagyon elégedett vagyok.
Nem kérdeztem semmit,egy az egyben kipróbáltam tegnapi műtéttel,mai hazajövetellel.Minden pont igy zajlott.Kérdésem most hogy vagy? Mikor lehet már rendesen kifujni az orrot meg ilyesmi.Szal most egy hét után mi a helyzet veled?
Orrsövényműtét, 24 óra alatt, fájdalom nélkül (na jó, picit azért fájt)
Tegnap 8:10 -kor kaptam meg a kórházi ágyam, ma 7:40-kor léptem ki a kórház kapuján!
Ami addig történt:
totális éhgyomorral kellett bemennem, inni sem ihattam ébredés után már, a hányásveszély miatt, ami engem megviselt, mert inni sokat szoktam, és mindennap reggelizem is.
8:30 a kórteremben vérnyomásmérés - 130/70
8:35 érzéstelenítő labdacsok az orrba, a szakrendelőben, talán 3-3, egyáltalán nem fájt.
8:45 injekció a fenékbe, a kórteremben. Az Algopyrintől a szúrás után kicsit csíp, de én nem félek a tűszúrástól, a fájdalomtól annál inkább, így ezt szükséges rossznak fogtam fel. A nővér mondta, hogy kicsit simogassam, hogy hamarabb felszívódjon.
9:00 jön értem a műtősfiú a gurulós ággyal. Amíg eltol a műtőbe, az nagyon gáz, látod a spotlámpákat a mennyezeten, és elég bizarr a perspektíva
9:10 a fiatal doki és az asszisztencia már bent vár. A doki felajánlja, hogy választhatok a szék és az ágy között. Ő jobban szereti a széket, mert így nem tűnik számomra az egész olyan nagy dolognak, tudunk kommunikálni is, ő pedig így jobban is lát mindent. Meglep ez a dolog, de beleegyezem. Erre kezembe ad egy vesetálat, hogy fogjam (kezem a lepel alatt, tál kint), szerinte nincs jelentősége, nem is fogja használni, nem oda fogja pakolni a kibányászott cafatokat, de így nem kapkodok a kezemmel, lefoglalom azt. A szék egy egyszerű fül-orr-os sky-fotel, nyakmerevítővel
9:11 észlelem, hogy van egy óra szemben velem, ennek örülök, a beszámolóm miatt. Ez is segített, hogy kicsit kívülről lássam az eseményeket
9:15 elkezdődik a műtét.
a doki végig mondja, mint miért fog csinálni. Ez jó. Összeszorított szemekkel parázok azért persze, erre megkér, hogy ha épp nem piszkál a pofámban, nyissam ki a szemem és kommunikáljunk, módot ad rá a műtét, és nyomatékosan felszólít, hogy azonnal szóljak, ha valami fáj.
ezután bead vagy 6 injekciót az orromba. A labdacsok miatt csak minimálisan érzem, fájni eleinte egyáltalán mnem fáj, sőt örülök neki, minél többet ad be.
Elmondja, hogy ez a szer nemcsak érzéstelenít, de a nyálkahártya lefejtésében is segít, ezért ilyet az is kap, akit altatásban műtenek. Szerinte az altatásnak nagyon sok kockázata van ehhez képest egyébként.
az injekciók előtt szól, hogy a szívemet meg fogja dobogtatni, viccelek, hogy már az eddigiek is ezt tették, de elmondja, hogy az mind semmi. Így is van, pillanatok alatt jelentkezik egy eddig nem tapasztalt érzés, heves szívdobogás, ami aztán tompult, arra meg már nem is emlékszem, meddig tartott.
Legalább 10-15 perc, amíg beadogatja, a végén a leghátsók kicsit szúrnak, mert oda nem ért el a labdcs, de ez sem fáj.
9:30 kezdődik a kapirgálás, a nyálkahártya lefejtése, közben dumálunk, néha feláll, aztán visszaül elém, közben a műtősnőnek magyaráz, aki sebészeten dolgozik, de központi műtő lesz, ezért kíváncsi mindenre, ami zajlik.
9:40 benéz a következő orvos, kérdezi, mikor végzünk. 10 perc, válaszol az én orvosom, én nagyon örülök ennek, és csodálkozom is, mert eddig semmi gáz nem történt, minimális fájdalom sem volt(utóbb kiderül, ez leginkább nekem szóló, lelkitámasz-válasz volt)
9:45 -10:00 Ez volt a hardcore.
A nagyobb és csontosabb darabok kivésése valóban nem méznyalás.
Az első nagyobb cucc eltávolítása egyáltalán nem fájt, de szar volt, ahogy kalapálták a fejem, a második pedig egy kicsit fájt is, annyira hátul volt, hogy nehezen boldogultak vele, elnézéseket is kért a doki, és vigasztalt, hogy ez a legvége. Ennyi volt a fájdalom az egész beavatkozásban. Pár pillanat. Ha ez nincs, nem is lennék ilyen büszke magamra! :)
A merev ülőtartástól és az éhezéstől/szomjazástól/gyógyszerektől el is gyengültem ekkorra, na, gondoltam, el is fogok én ájulni, ilyen még úgysem történt velem soha. Már nem láttam a szembefalon az órát sem, de pont ekkor végre sikerült kitépnie az utolsó cuccost is, és közölte, vége.
A tamponálás előtt kicsit pihentünk, felvehettem végre a jól megérdemelt görbe ülőtartásomat (végig úgy kellett ülni, olyan egyenes háttal, a nyaktámla miatt, mint 77-ben, az 5. sz. ált. isk. padjában, csak ott hátratett kézzel). Azalatt megkérdeztem ,miért ülve, és miért ilyen rövid ideig tartott, talán nekem kicsi fersülésem volt? Azt mondta, hogy teljesen átlagos, műtétre érett ferdülésem volt és a műtét maga is átlagosnak tekinthető.
Maga a tamponálás mindezek után már érzékelhetetlen volt, és csak pár másodperc, aztán átsegítettek a gurulóágyra és vittek vissza a kórterembe.
10:14 sms haza (ezt csak a telefonból tudom… ekkor még elég szarul voltam), majd 11:08-kor már egy jókedvű sms-t küldtem el.
10:30-kor, majd innentől 6 óránként bevettem egy Donalgint (a doki szerint fél órát kell várni az első ivásig, de nem szabad sokat inni) – ezt még pár éve fogorvosi kezelésem után kaptam, direkt ilyen csontfájdalmakra van, vittem magammal. Megkérdeztem azért, jó lesz-e, a doki szerint a Osztályon nem adtak volna ilyen jó gyógyszert… Utána 6 óránként vettem be, az utolsót reggel 5 óra után, de csak preventíve, mert fájdalmat nem éreztem.
Ma délelőtt már nem is vettem be, nincs bajom, zuhanyoztam, hajat is mostam, olvasgatok, pihengetek, az orrom szelelget, de még tele van trutyival, és nem merem még kifújni.
10:30 – 12:00 szunyóka – félkóma
12:00-től visszaöltöztem a kórházi pizsamából pólóba és bermudába, sokat ittam (a szívószál jó ötlet), el-elpihengettem magam, de tudtam több mint 100 oldalt olvasni és zenét hallgatni is. Az ebédet és a vacsorát is megettem.
A parittyám egyszer sem ázott át, véreztem ugyan, de nem nagyon. Reggel hétig kibírta, egy-egy gézlapot azért tettem az orrom és az előző gézlap közé, mikor láttam, hogy már nagyon barna.
Délben és délután még bejött a doki, délben hozta a papírt, amivel a 600 Ft-ot be kell fizetni, délután pedig már a zárójelentést is ideadta.
A számla szerint J3420-as diagnózissal 091A betegségcsoport miatt ("orrmelléküregek, a csecsnyúlvány műtétei 18 év felett") műtöttek, és ezért a kórház 72848 Ft-ot igényelhet a TB-től!
Az éjszakám nem telt jól, addigra megviselt a szájon át légzés, és a kórházi körülmények, különösen egy elmebeteg asszony folyamatos vonyítása. Jó ez az egynapos sebészet, elég ebből 1 éjszaka is.
Ma reggel 6:50 saját lábamon mentem le a tamponszedésre, ami nem több fél percnél! Mindkét orromban 3 csík volt, az első kettőt kikapta, a harmadik csikizett. Fájni egyáltalán nem fájt. Rá is kérdeztem, a doki szerint azon is múlik, hogy hogyan volt feltéve a tampon. Szerinte nem kell túl sok és nem kell nagyon szorosan betamponálni, mert csak annyi a cél, hogy vérlemezkék ne kerüljenek a nyálkahártya alá. Aztán szívást csinált, és ennyi.
Utána mág pár percig előrehajolva ültem egy tál fölött, ő nézte, eláll-e a vérzés. Mikor elállt, adott vattát, hogy azért hazafelé tegyem be, és 1/4 8-kor ki is léptem a rendelőből. Kontroll jövő hétfőn, ha netán mégis valami gáz van, akkor telefonáljak. Összepakoltam, megvettem a gyógyszereket és tűz haza.
Összegezve: azt még nem tudom, milyen lesz az új orrom, mert most még sebes, dagadt, kaptam egy egyszerű kórházi orrkrémet és kértem azt a Coldastopot is. De az biztos, hogy összesen ha 20 másodpercig fájt, azt is kevésbé, mint mikor legutóbb pédául kibicsaklott a bokám.
Így azt mondom, hogy nem kell paráztatni a népet.
Persze minden ember másként tűri ezeket a dolgokat, De mondom, én nagyon félek a fájdalomtól. Emiatt nem félek az érzéstelenítő injekcióktól. Így kell olvasni soraimat. Ha viszont valaki fél a tűtől, az más, mert itt a műtét zöme, illetve hát a kulcskérdés, az eleje (amikor eldöntöd, hogy fogod érezni magad) folyamatos injekciózásból állt.
Kicsit gyorstalpalonak tunik, ilyen hamar nem szoktak hazaengedni, persze lehet, hogy a te muteted viszonylag kisebb.
Ha kozeprol kiszedik a porcot, es osszetapasztjak a nyalkahartyat, akkor az esetenkent kilyukadhat. Ez nem baj, kivulrol nem latszik, semmi hatranyod nem lesz. Van egy lyukmeret, aminel sipol az orrod. Ezt vagy befoltozzak, vagy kitagitjak, hogy ne sipoljon. Az enyem is lyukas, de nem erdekel.
A doki - ismerem valamennyire, sport révén, tegeződünk, de semmi több - így írta le:
Reggel fél nyolcra bemegyek, kilenckor műtét, aznap bent pihi, másnap reggel 8-kor tamponszedés, és sipirc haza. A műtét érzéstelenítéssel, kalapácsolás lesz, de fáhdalom nem.
Amíg e topik utolsó évét el nem olvastam, hittem is neki, de itt elég horror dolgok/képek vannak.
Mindegy, most már el van vetve a kocka, a partnerektől én egy hét csendet kértem, annyi idő alatt ki KELL pihennem magam.
Kérdéseim:
A hajmosás-tilalom az komoly???
a fontosabbak:
mi az, hogy "kilyukadt az orrsövényem" ?
Meg hogy "olajjal kell tisztítani" ?
hálapénz mostanság? (nagyon nem járok orvoshoz/kórházba..)
Sziasztok! Már évek óta problémát okoz az orrsövény ferdülésem. Most elhatároztam, hogy megműtettem. Elmentem egy dokihoz, aki felajánlotta a lézeres műtétet. Nagyon jól hangzott, amiket mondott. Szeretnék többet tudni erről a módszerről. Ha valakinek volt ilyen (lézeres) orrsövény műtéte, akkor kérem ossza meg velem a tapasztalatait.
Sziasztok, hát én elhasználtam vagy 4 parittyát...hogy mitől vérzett nem tudom...talán ennyire durva volt az orrsövényem...én nem is kérdeztem mert nem volt erőm (másnap délelőttig szédültem és hányingerem volt). Viszont másnap már nem kértem a parittyát, ajánlgatta a nővérke hisz még egy picit szivárgott a vér, de inkább törölgettem. Azóta is be vagyok dugulva és csak hébe-hóba enged ki.
Mitől vérzett Neked ennyire? Nekem egyáltalán nem vérzett utána, pár órával a műtét után sem. Sőt, mondták, ha egy kicsit is vérzik, azonnal szólni kell. Neked nem égették el az ereket?
Sziasztok, ma jöttem haza a kórházból (vasárnap van) és pénteken volt a műtétem. Helyi érzéstelenitéssel. Nos…az igazat megvallva ha újra kellene csinálnom csakis altatással. Nekem a legkellemetlenebbek a szurik voltak, ettől is félek a legjobban mind a mai napig. Tehát mikor pénteken bementem, egy óra múlva jött az első akcio: érzéstelenitőbe mártott vattacsikokat helyeztek az orrlukamba egészen a nyelőcsövemig (ami nagyon rossz volt) majd egy szuri a hátsómba amitől 2 percen belül viszonylag jól éreztem magam. 5 Perc múlva kijózanodtam viszont kezdett megszűnni a nyáltermelésem. Mikor tóltak be a műtőbe már olyan száraz voltam mint egy tapló. Ott jött a helyi érzéstelenités…egy hatalmas tűt szúrtak az orrsövényembe (nekem ez volt a legeslegrosszabb). Innen kezdve nem fajt semmi, csupán a hangok voltak kellemetlenek. Szerintem egy olyan 2O perc alatt megvoltam. Varrás és tamponálás majd irány a szobám. Nekem másnapig hányingerem volt és szédültem. Víz mindig legyen mellettetek egy szivószállal (igy a legkenyelmesebb), mivel a parittyatól amit az orrotok elé kötnek nehéz az ivás. A szám állandóan ki volt száradva és egyfolytában kortyolgatnom kellett. A jó alvást elfelejthettem sajnos. Ma reggel kivették a kb. 1O cm-es gézt az orromból, ami már a nzelőcsövemig leért sajnos… . Pár pillanatig jött a levegő majd ujra a dugulás vette át az uralmat az orromban. Remélem ettől már csak jobb lesz. Hát ennyi. Ja, én a Flór Ferenc kórházban voltam és mindenki nagyon segitőkész volt, melegen ajánlom mindenkinek.
Rászántam magam az orsövényműtétre. Ars Medica Lézerklinika-ról olvasgattam az előbb. Nagyon barátságosnak tűnt. Van tapasztalataitok róla? Hol csináltassam?
Lassan három hete túl vagyok a műtéten. A kórházi felvételkor mondtam az orvosomnak, hogy csak altatásban merem vállalni a műtétet. Kb. 5-ször próbált lebeszélni, de én csak mosolyogtam.
Szóval, 10 mp alatt elalvás után, pif-paf kész volt az egész.
Teljesen fájdalom-, és rossz élmény mentes volt a műtét, és utána is.
Igaz, bevettem néhány fájdalom csillapítót. A szájon át való légzés se volt nagy szám. Minden ok-s volt, jókat olvastam és pihiztem.
Nagyon izgultam a tampon kivétel miatt, mert sok rossz élménybeszámolót halottam róla. Nekem egyáltalán nem fájt. Voltam négyszer kontrollon. Többet már nem kell mennem. Pár nap és tökéletes lesz az orrom. Már a szagokat is teljesen érzem, tök jó.
Szóval, azt mondom, hogy ha valakinek kell a mütét, ne féljen, semmi para.
Igaz, agykontrolloztam is, hogy teljesen ok. lesz minden.
