Azok, akik szerint az innék az a nyelvészeti érvekkel (nem csak egy ad hoc kiválasztott norma alapján) alátámaszthatóan jobb, helyesebb az "innák"-nál (egyes szám első személy, tárgyatlan, feltételes mód), itt próbálkozhatnak meggyőzni.
Tfh. biológus vagy. Figyeled a madarakat. Örömmel írod le megfigyelésedet:
A madarak tudnak repülni.
Egyszer csak szembejön veled egy pingvin. Felépítése alapján a madarakhoz sorolod. De bármeddig figyeled, csak nem akar repülni. Hogyan módosítod a fenti megfigyelésedet?
1. A madarak általában tudnak repülni.
vagy
2. A madarak tudnak repülni. Amelyik mégsem, az tanuljon meg, mert ez így nem helyes, ugyanis a madarak TUDNAK repülni!
Annyiban pontosítanám, hogy i, í esetében valóban váltakozó. Mert pl. bírnák, de vinnék. (mindkettő feltételes-jelen-tárgyas-T/3. - ők...azt-, feltételes-jelen-alanyi-E/1.- én.... valamit- mindkettőnél bírnék, vinnék)
Ilyen alapon felvethetnénk azt is, hogy a -kor toldalék miért ne lehetne kétalakú, és nyolc óra-öt perckor, négykor, ötkor, hétkor, kilenckor helyett úgy mondanánk, hogy nyolc óra-öt perckör, négykör, ötkör, hétkör, kilenckör...
Tessék a topik alcímét is figyelembe venni és értelmezni. Nem az a kérdés, hogy ez van-e a nyelvtankönyvekben, persze, ez van bennük. A kérdés más volt.
És miben tudományosabban indokoltabb az alábbi megállapításnál, miszerint ez lenne a helyes:
a feltételes mód, jelen idő, alanyi ragozás, egyes szám-első személyű igealak személyragja -nák/-nék.
Kétalakú, vagyis előbbit mély magánhangzót tartalmazó, illetve (egyes!) i, í hangot tartalmazó szótagokhoz kapcsoljuk, míg utóbbit magas magánhangzót tartalmazó szótagokhoz (kivétel az i, í)
Tehát: én várnák valakire, én kérnék egy kiló kenyeret, én egy ládát bírnék stb.
Nem az a kérdés, hogy mi van a nyelvtankönyvben, tudom, én is úgy használom, hanem azon az érven kívül, hogy ez van benne (lásd ad hoc norma), van-e más, nyelvészetileg, vagy tudományosan indokolható oka?
én enném, innám, vinnék/vinném, hoznék/hoznám ő ennék/enné, innék/inná, vinne/vinné, hozna/hozná ők ennének/ennék, innának/innák, vinnének/vinnék, hoznának/hoznák
alanyi/tárgyas ragozás
manapság helyesnek tekintik az alanyi ragozású én ennék, innék, ill. ő enne, inna alakokat is.
a feltételes mód, jelen idő, alanyi ragozás, egyes szám-első személyű igealak személyragja -nék.
Egyalakú toldalék, tehát nem függ attól, hogy mély vagy magas hangrendű igéhez tesszük hozzá. Tehát: én várnék valakire, én kérnék egy kiló kenyeret, én egy ládát bírnék stb.
A feltételes mód, jelen idő, tárgyas ragozás, többes szám-harmadik személyű igealak személyragja, a -nák, -nék viszont kétalakú, vagyis előbbit mély magánhangzót tartalmazó, illetve i, í hangot tartalmazó szótagokhoz kapcsoljuk, míg utóbbit magas magánhangzót tartalmazó szótagokhoz (kivétel az i, í)
Tehát:
katonák várnák az elnököt, a gyerekek kérnék az új játékot, a munkások elbírnák a terheket
Szóval én persze innék, de a gőgön, vagy az ad hoc kiválasztott beszélt nyelvi normán kívül tudományos/nyelvészeti indokot nem tudok. Mondjuk a nyelvészek sem, nagyobbik felük szerint sincs, picinyke felük meg pont olyan hibás indokokat hoz, mint ami az előzményben olvasható.
Tehát kérném az ontopikságot: várom a nyelvészeti indokot.
szerintem nagyon eccerű: az innák jelentése most többesszám harmadik személy és feltételes mód. Ha ezt te magadra értenéd, akkor ugyanaz a ragozott hangalak ugyanolyan módban(feltételes) zavart okozna.