Gyakorlatilag az összes negatívumként feltüntetett dolog vagy hamis, vagy könnyen cáfolható. Nagyítóval kell keresni az igazság morzsáit az "érvek" közt.
- "A buktatás megbélyegzi a gyermeket."
Nem igaz. Hiszen, ha a szülő szerint nem a gyermek tudása volt elégtelen, hanem csak rosszindulatból buktatták meg, akkor simán át lehet íratni másik iskolába, s majd ott ismétli az évet. Ha ott brillírozik, akkor az ottani módszer jobban fekszik neki, és az ottani tanító is jobban megtalálta vele a közös hangot. Halleluja. Meg sem kell mondani, hogy a korábbi helyen megbukott, ha nem akarják elárulni. Legfeljebb az igazgató fogja tudni, meg az ofő. Mindenki másnak legyen elég annyi, hogy a gyermek évvesztes vagy korábban sokat betegeskedett.
Mellesleg nekem volt olyan osztálytársam, aki lebukott hozzánk, mert a megelőző tanévben egészségügyi problémái voltak, hónapokat feküdt kórházban. Senki sem nézte le ezért, sőt.
De volt egy olyan is, aki Mongóliában tanult korábban évekig, és csak eggyel lejjebbi osztályba vették fel, mert magyar nyelvből és irodalomból meg magyar történelemből sehol se tartott, és kicsit hátrébb tartott matekból-fizikából is, mint mi. 19 évesen érettségizett. Na és? Oroszul úgy tudott, mint az álom, gyakorlatilag második anyanyelve lett a mongóliai, orosz tanítási nyelvű suliban. Földrajzból is lekörözött bárkit. (Szülei geológus kutatók voltak.) Olyan, filmvetítéssel és diavetítéssel kiegészített dupla órát tartott a Góbiról fordított napon, hogy egy az egyben elment volna a National Geographic csatornán.
- "Amiatt, hogy a gyerek egy vagy két tantárgyból nem tud valamit, a többi tantárgyból is újra kell tanulnia mindent."
Nem igaz. Két lehetőség van. Ha csak tanulta, de nem tudja, akkor végre meg kell tanulnia. Ha meggyőzi a tanárt, hogy nemcsak tanulta, de el is sajátította az anyagot azokból a tárgyakból, akkor a tanár kreatív módon foglalkoztatni fogja. Tarthat kiselőadást, korrepetálhat másokat, s ezzel sikerélményhez juthat. Esetenként tanári engedéllyel hátra is ülhet, hogy olvasson, művelődjék, készüljön más tárgyból.
- "A buktatás korai kudarcot okoz, és a diákok többségét nem motiválja a további tanulásra."
Lehet, hogy vannak olyan gyerekek, akiket ez sem motivál, de a többséget igenis motiválja. Ez ugyanis nagyon komoly jelzés a gyermek számára arról, hogy nem megfelelő a teljesítménye. Egy dolog van, ami biztosan nem motivál: az, ha a gyereknek nem kell a buktatással számolnia, mert akkor is megy tovább a többivel, ha az A betűt sem tanulta meg.
- "A buktatás a tanár a csődjét is jelentheti, aki nem tudta megfelelően fejleszteni a diákot."
Ez is egy forgatókönyv. De akkor miért is kéne a gyereket ugyanannál a tanítónál hagyni, akivel nem találták meg a közös hangot? Nem az a logikus, hogy kerüljön más közösségbe, más oktatók keze alá? Az új tanárnál legalább 50% esély van rá, hogy megtalálják a hangot. Vagy sikerül, vagy nem. De annál, aki már csődöt mondott az adott gyereknél, nem sok esély van arra, hogy hirtelen megtáltosodnak. Két össze nem illő személyiséget, akik szívből utálják egymást, nem kellene arra kényszeríteni, hogy négy évig kölcsönösen koptassák egymás idegrendszerét.
- "Ötfokú skálán nem lehet elég differenciáltan kifejezni a tanulói teljesítményt."
Nem is azért van. Hanem azért, hogy a szülő egy pillantással is fel tudja mérni, hol tart a gyereke. Ha csak ennyi ideje van, akkor nem kell arra kényszeríteni, hogy kisregényeket olvasson végig. Ha pedig érdeklik a részletek, akkor azért van a fogadóóra, hogy beszéljen a tanárral. 5 perc beszélgetésből többet fog megtudni a gyerekéről, mint 5 olyan bizonyítványból, amelyben szöveges az értékelés. Egyébként a szöveges értékelés továbbra sem tilos, minden tanárnak szabadságában áll akár kisregényeket is írni minden egyes Pistikéről.
- "Az osztályozás növeli az értékelés amúgy is szubjektív jellegét."
Nyilvánvaló hazugság. A szöveges értékelést bárhogyan lehet interpretálni, de az osztályzatokat össze tudják hasonlítani a gyerekek. Mindig ők tudják egymásról a legjobban, hogy ki mennyire tudja az anyagot. Osztályzás mellett nem lehet kivételezni, mert a gyerekek tudják, hogy a tanár kedvence csak 3/4-re tud, hiába kapott 5-öst. A tanár is tudja, hogy ennyire nem kivételezhet, mert oda a tekintélye. A legcsókosabb piros telefonosnak is maximum felfelé kerekíthet. Az osztályzás tehát kontrollt jelent, és gátat szab a szubjektivitásnak, a kivételezésnek.
- "Az osztályzat nem tartalmaz elegendő segítő információt a továbblépéshez."
Humbug. Milyen információk ezek? Ki definiálta és hogyan? Miféle, a gyermek előmenetelét vagy további tanulmányait illető információkhoz nem juthat hozzá az érdeklődő szülő a fogadóórán vagy az osztályfőnöki órán? Én nem tudok ilyen információt elképzelni se.
- "Ha osztályoznak, a gyerekek egy idő után nem a tudásért, hanem a jó jegyek megszerzéséért tanulnak. A szülők egy részét is csak a gyerek jegye érdekli."
Mellébeszélés. A normális az, ha a gyerek a jó jegyet csakis jó tudással szerezheti meg, a kitűnőt pedig kitűnő tudással. Ugyanígy a közepest közepes tudásért adják, az elégségest meg elégségesért. Elégtelen esetén dettó. A jó jegy a jó tudás bizonyítéka. Teljesen rendben van, hogy a diákok hajtsanak érte, mutassák meg, mit tudnak! Ez nagyjából akkora marhaság, mint azon keseregni, hogy egy hegymászó csak azért küzd, hogy hiú módon lefotóztathassa magát a Mount Everest tetején. Lehet. 100-ból 1 biztos akad ilyen is. De ahhoz oda előbb fel kell mászni!
- "Az osztályozással kapcsolatos félelmek, izgalmak kiválthatnak pszichológiai túlterhelést." Ez féligazság vagy teljes hazugság. A gyerekek ugyanis pontosan tudják, hogy annyi az iskola, mint a nyű, és a mai iskolabezárós, fejkvótára hajtós világban az iskolák egymást ölik a gyerekekért. A gyerek pontosan tudja, hogy az iskola nem a világ. Az ő világa a családja, azt valóban nem lehet lecserélni. Ha félelme van a jegyek miatt, akkor azt a félelmet a szülei táplálták beléje. Nyilvánvalóan túldimenzionálják az ilyen szülők az osztályzatok fontosságát, netán fetisizálják az adott iskolát, annak presztízsét. Ez még egyetem esetén is túlzás, gimnázium esetén hiszti, általános iskola alsó tagozata esetén pedig nyilvánvalóan alaptalan hisztéria a szülők részéről. Senkinek nem azon fog múlni a karrierje, hogy másodikban megbukott-e számtanból.
A baj az, hogy az efféle "diagnózisokat" azok a pszichológusok állítják fel, akik a foglalkozásért alkalmanként járó 5-10 ezer forintot pontosan az ilyen mérgező, a gyerekeket félelmekkel és hisztériákkal átitató, a gyerekeket agyonstresszelő szülőktől kapják. És cserébe be is nyalnak a szülőknek alaposan, patkóbélig. Eszükbe nem jutna megmondani a kedves szülőknek, hogy talán nekik kellene pszichológushoz fordulniuk, még mielőtt a hisztijükkel meg a stresszelésükkel tönkreteszik a gyerekeiket. Az ilyen szülőknek egyszerűen meg kell tanulniuk a gyerekeiket feltétel nélkül szeretni, az a szülő dolga. És örülni a sikereiknek, de nem csinálni túl nagy ügyet az apróbb sikertelenségekből sem. Ettől lesz a gyerek magabiztos, nem ám attól, hogy otthonról megtöltik szorongásokkal meg stresszel.
El kell ezeket a jatthuszár pszichológusokat pofozni az oktatáspolitika közeléből.
- "Hat-nyolc éves korban a tanár minősítése jelentősen befolyásolja a gyerek önképét, ezért egy rossz jegy rossz hatással lehet a diákra."
Ez csak abban az esetben igaz, ha a tanár tekintélyszemély a gyerek számára. Ha azonban - amint az lenni szokott - a gyerek éppenséggel azért nem volt motiválva a tanulásra, mert a tanára nem olyan személyiség, akinek a személyes megbecsülését, dicséretét ki akarná vívni, akkor a gyereket az adott személy semmiféle minősítése nem fogja különösebben megérinteni. Egy rossz jegy egyébként is legfeljebb kellemetlen, de nem rossz hatású. Mindenesetre sokkal jobb, mint az érdemi, pontos értékelés hiánya, ami eddig volt. A gyerekeknek igenis pontos és nem elmaszatolható visszajelzésre van szükségük, hogy lássák, hol tartanak a fejlődésben és melyik tárgyból hol vannak az osztály rangsorában. Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy valaki szerint egy jegy "rossz hatással lehet".
Nulla tudományos bizonyíték, csak valaki már megint tudománynak álcázva lelkizik. Fenébe már ezekkel a lila lelkű vénkisasszonyokkal! A gyerekek versenyezni szeretnek, genetikailag erre vannak belőve. Mi a bánatért akarja valaki elvenni tőlük azt a tiszta örömet, amit a siker jelent? Valamiben úgyis minden gyerek sikeres, csak meg kell találni a megfelelő terepet nekik. Kinek a sport, kinek a matematika, kinek a keresztszemes hímzés, kinek meg a virslievés.
- "Az osztályzatot gyakran használják büntetésre, fegyelmezésre. Gyakori jelenség az iskolában, hogy a rossz magatartású tanulók rosszabb jegyeket kapnak, azaz a jegy nem feltétlenül a tudást fejezi ki."
Csapkodás és vádaskodás ész nélkül. Nulla tényanyag, nulla megnevezés. Melyik iskolában, melyik tanár, mikor csinált ilyet? Pontosan hányszor?
Gondolom, valaki nénikéjének a harmadik szomszédja azt híresztelte, hogy az ő unokájának a matektanára egyszer egyest adott Pistikének, mert az illető Pistike felelet helyett kukorékolt a pad tetején. Pedig a Pistike, amilyen okos, a példát biztos meg tudta volna oldani, csak éppen kukorékolni volt kedve. "Egyest merészelt neki adni a piszok tanara! Ilyenek ezek a tanárok mind!" Nagyjából ilyen szintű "érveléssel" állunk szemben.
Egyszerűen nevetséges az egész erőlködés. Nincs érdemi érv sem az osztályzás ellen - Megtartva persze mellette a szöveges értékelés lehetőségét és főképpen a tanárok és szülők közti kommunikációt! -, sem pedig a buktatás ellen.
Bocs, sok volt belőlem mára. Mindenkitől elnézést kérek, akit untattam, csak már nagyon elegem volt ebből a lilaköd-eregetésből.
Nekem sincs semmi bajom a buktatással... a tanárverős topicban volt szó róla, csak ide jobban illik a téma.
A szöveges értékelés nekem tetszik, bár egyes mondatoknál nem egyértelmű hogy az a legjobb-e vagy sem. Félévkor mi aláhúzott szöveget kaptuk, így egyből láttam hogy a leányzó valamiből a legjobbat vagy mást kapott. Pl. Nem mindegy, hogy valaki "a feladatokat jól, kevés segítséggel megoldja" kapja, és ez a legjobb értékelés, vagy ez csak a második legjobb. Nekem egy vegyes rendszer tetszene a legjobban.
"Ha meg retteg a kolyok,hogy egyest kap,az inkabb anyuka-apuka szegyene,nem az osztalyzase"
nekem spec az egvilagon semmi bajom sem a buktatassal,sem az osztalyzassal..Szinte mindennapos visszajelzest kapok a gyerektol,tanitonotol,az osztalyzat csak ennek megerositese...Ha meg retteg a kolyok,hogy egyest kap,az inkabb anyuka-apuka szegyene,nem az osztalyzase
Miért, az nem ha ő a legrosszabb tanuló az osztályban? Mi is mindig tudtuk kik a legrosszabb tanulók, a lányom osztályában is egyértelmű. Az is megbélyegző szerintem.
"Amiatt, hogy a gyerek egy vagy két tantárgyból nem tud valamit, a többi tantárgyból is újra kell tanulnia mindent."
Olyat én még nem láttam, hogy valaki négyes-ötös tanuló, kivéve mondjuk fizikából és ezért megbuktatnák. Az ilyenből általában valahogy kiverik a kegyelemkettest. Aki meg átlag 2-2.5 tanuló és bukik két tárgy miatt, annak nem is árt az ismétlés mert a hármasnál rosszabb jegy azt jelenti, hogy nem sajátította el megfelelően az anyagot.
"A buktatás korai kudarcot okoz, és a diákok többségét nem motiválja a további tanulásra."
A lemaradás az osztályon belül is szerintem kudarc. Ilyenkor elképzelem, hogy mondjuk egy úszástanfolyamra járnék Kovács Ágival és Egerszegi Krisztinával: Engem baromira nem tudnának motiválni ha látom, hogy ha belegebedek akkor sem tudok a lábuk nyomába sem érni és totálisan esélytelen vagyok. Míg egy velem egy szinten lévő csoportban küzdenék, hogy a legjobbak közé kerüljek.
"A buktatás a tanár a csődjét is jelentheti, aki nem tudta megfelelően fejleszteni a diákot."
Könnyű mindent a tanárra kenni. Ha nincs a gyerek mögött megfelelő családi háttér, akik elrugdossák az iskolába, akik azt közvetítik a gyereknek hogy tanuljon, akkor a tanár csodát nem tehet.
Stimmt. A káromkodás: univerzális jelenség. Minden nyelven lehet káromkodni, ahogy minden nyelven van szó a testrészekre, a táplálkozásra és az alvásra is. Pedig a nyelvi purifikátorok mindenhol helytelenítik a "csúnya szavak" használatát.
Az, hogy a káromkodások ennek ellenére kiirthatatlanok, azt bizonyítja, hogy fontos funkciójuk van. Ha nem lenne ilyen funkciójuk, már kihaltak volna. Pontosan az a feszültségoldás a lényeg, amelyről beszéltél.
A kötőszavak használatához hasonlóan gyakori káromkodások egy ember nyelvhasználatában nem azért helytelenítendők, mert az "csúnya", hanem azért, mert a túlzott használat miatt elkopik a káromkodások feszültségoldó hatása. Vagyis ezek a kifejezések megfosztódnak a funkciójuktól. Ez a nyelvrontás, nem a funkciónak megfelelő használat!
De ezek a gyerekek is elsőre tök normálisnak tűntek, épp ez akasztott ki. Az a tipikus helyes, jótanuló, jól öltözött (nem szakadt, semmilyen különc stílusú, nem kurvás), normális családból származó gyerekek voltak.
A kötöszóként használt trágárságokkal az én szememben az a baj, hogy hatásukat vesztik. Az ember gondolom azért kezdett el káromkodni, hogy erös érzelmi feszültség közepette valahogy egy kicsit megkönnyebbüljön. Aki folyamatosan használja ezeket a kifejezéseket, saját magát fosztja meg egy fontos feszültséglevezetö eszköztöl. Amikor centimélyen beleszalad a kezembe a kenyérvágó kés, akkor én cifrán elkanyarítom (Istenre nem szoktam, azt nem érezném rendben lévönek), és legalább a dühöm mérséklödik egy kicsit.
Egy olyan tévéműsor volt, ahol a Havas Henrik -talán ő volt, de annyira nem ismerem ezeket a celebeket- a közönséget szavaztatta, hogy kik szoktak rendszeresen trágár módon beszélni. Kb. 50%-ot hozott ki a közönségszavazás, erre a Havas(?) azt mondta, hogy a nézők hazudtak neki, most mindenki mondjon igazat, szavazzanak újra. És egy kicsit tényleg feljebb ment a százalék, de ezzel se volt megelégedve, azt mondta, hogy sokan másodszor se mondtak igazat - de harmadszor már nem szavaztatott. Nekem háromféle dolog jutott az eszembe erről: 1. HH (?) igen mocskosan beszélhet magánemberként, s ezt természetesnek szeretné érezni. 2. HH(?) ismerősi, baráti, munkahelyi környezetben olyan nagyarányú a trágárság, hogy ezt az eredményt hiszi mérvadónak bármilyen emberek körében. 3. Ha egy gyerek vagy egy nem trágár ember nézi a műsort, azt érzi, hogy az ő agyontisztelt celeb műsorvezetője arra buzdítja, legyen trágár ő is - csak ne kezdje a tükör előtt gyakorolni!
Amellett durván sértőnek éreztem volna, ha nézőként ott ülök, hogy jópofáskodó, atyáskodó, lekezelő modorban lehazugoz!
Mellesleg: van olyan rokonom, aki sokat mocskolódik, s egyszer nem tudta elnézni, hogy valami nem sikerül nekem, s csak "Ej, a mindenit!" módon reagálom le. Agitált, hogy káromkodjak csak bátran.
Játszótér, kb 10-12 éves gyerekek. Röpködnek a geci, hülye fasz, .. jön anyuka és apuka, hoz kaját a gyerekeknek, akik hasonló stílusban folytatják immár a szülők előtt. Na itt eljöttünk, megjegyeztem, hogy túl sok itt a mocsok a gyerekek szájában. Szóval ez a korosztály eszméletlen, ha egymás között vannak.
Én is odamennék és helyreraknám őket. Meg is tettem nem egyszer. A gyereket is megtanítottam rá, hogyan álljon ki verbálisan és tettleg is magáért.
Soha nem bánt senkit, csak megvédi a gyengébbet meg önmagát. Még a fiúk sem mernek már vele kekeckedni, egyrészt, mert sportol és szkanderban lenyomja az összes fiút az osztályban, másrészt jól fel van -már- vágva a szája, a barátai meg válogatott jó fej gyerekek, akik együtt játszanak és megvédik egymást.
Meg kell tanítanod a lányodat, hogy megvédje magát. Az enyémet is szekálták és zsarolták érzelmileg. Ma már nem tudják. Határozott és önálló véleménye van.
Én is beszóltam az ovi problémás gyerekének. Amíg a lányom cuccát pakoltam be a szekrénybe, kijött egy kislány, és beszélgetni kezdtünk. A két kiskölök meg ott itta az energiaitalt (igen, a kedves szülő viszi be a gyerekének), ökörködtek, játszották egymásnak a nagymenőt, majd az egyik viccből a kislány felé rúgott és vihorásztak. Én meg közöltem vele, hogy ezt baromira nem találtam viccesnek, meg ha az én lányommal próbálná ezt valaki megcsinálni, azt puszta kézzel tépem szét. Még gondoltam hogy hozzáteszem, hogy ha rugdosni akar valakit, akkor velem próbálja meg, de ha én seggbe billentem, akkor átrepül az ovi udvarán de szerencsére a keményebb hangtól gyorsan betakarodtak.
Bár ez nem az a topic, de akkor már kipanaszkodom magam. Múltkor voltunk egy játszótéren, a közelemben üldögélt egy gyerekcsapat. A legkisebb kb elsős lehetett, a nagytesójával volt ott, a többiek kb 10-12 évesek lehettek. Mind az az átlagos, normálisan öltözött gyerek. Aztán jött hozzájuk egy szintén kb 12 év körüli kislány, aki olyan volt, amilyet minden fiús szülő kíván a csemetéjének barátnőnek. Nem az a kurvásan kifestett, hanem helyes arcú, csinoska, akiből az ember kinézi a kitűnő bizonyítványt. Közölte, hogy 3x rosszul ütötte be a PIN kódot a telefonjába, erre most PUK kódot kér "ez a geci." És ez volt a legszebb mondat amit hallottam tőle. Én sem mindig beszélek úgy, ahogy egy francia nevelőnő, de amit ezek levágtak, attól még egy alföldi kocsis is lefordult volna a bakról.
A másik kb 2-3 hetes történet. A lányaimmal elmentünk rollerezni, az egyik helyen találtunk egy kis dombot, ahol látszott, hogy a bringások gyakorolnak. Egy idő után megjelent két, szintén kb 10-12 év körüli gyerek gördeszkával. Ők is az az átlagos, helyes gyerekek. Csak röpködött a "geci", minden második mondatban benne volt kötőszóként. Amelyikben nem ezt a szót használték, abban más hasonlót, buzi és ilyenek. Egyszer csak odamentem hozzájuk, megkérdeztem, hogy az anyukájuk tudja-e, hogy így beszélnek. Ö...nem...néha. És nem tenyerel rá ilyenkor a szátokra? Eléggé zavarba jöttek. Aztán még közöltem velük, hogy ettől senki sem tartja őket nagyfiúnak, felnőttnek, csak két neveletlen mocskosszájú gyereknek tartják őket, akiket nem nevelt meg az anyja, és róla lesznek rossz véleménnyel. Egy ideig álldogáltak zavartan, aztán elsompolyogtak. Hát evvan. Az ember azt hinné, hogy de jó, a gyerkőce nem került rossz társaságba, aranyos, kedves barátai vannak és olyan helyesek ahogy üldögélnek a játszótéren és kacarásznak, közben lehet hogy épp azon mulatnak, hogy az egyik közli a másikkal, hogy "seggbe raklak". Merthogy konkrétan ez is elhangzott..
olyan a családi helyzetem, hogy a párom nem menne be az iskolába, meg hát nem is 185 cm magas. Meg jobb ha ő nem megy, mert nem tudja kezelni az ilyen helyzeteket. megoldanám ezt is
Egyszervolt! Van egy másik esetem is. Vagyis szintén a lányommal történt:
két kislány amolyan klikket alkotva, nap nap után más kislányokat válaszanak aktuális barátnőnek. így az én lányom is közben sorra került. Viszont, ha nincs cimbizés, akkor szekálás van, amit a lányom elég nehezen visel. Azt a tulajdonságával piszkálják, amiről nem tehet. Ő a legalacsonyabb az iskolában. Olyan szépeket mondogatnak neki, hogy olyan pici vagy, hogy pelenkát kell hordanod, meg ilyen nyalámságok. erre az én lányomnál ezzel kivágják a bizosítékot és hát bizony tetlegességig fajul a dolog. annak ellenére van verekedés,hogy elötte a nevelő tanárnak elmondja a lányom, hogy legyen szíves rájuk szólni. buksi simogatás, helyreküldés a válasz. szekálás folytatódi, verekedéssel végződve.
Válasz erre a klikkes lányoktól, hogy bementek a lányom után az öltözőbe, ahol az egyik lefogta a lányomat a másik meg ütötte.
Ami eddig kimaradt, hogy első osztályos a lányom, faluról járunk be a városba iskolába.
valójában a szülökkel hiába is beszélnék, mert pl a klikkes lányokból az egyik a barátnőm keresztlánya.
Valójában gonoszok a gyerekek, tisztelet a kivételnek és a tanárok olyannyira nincsenek megfizetve, hogy az idejüket azzal töltik, hogy mikor lesz 4 óra, amikor mehetek már haza. termászetesen itt is jogos, hogy tisztelet a kivételnek.
Én a gyerek apját javaslom beküldeni, vagy ha ő nem alkalmas ilyesmire, akkor valaki tekintélyt parancsoló férfi rokont. (Mondom ezt én, aki a női egyenjogúságról máshol komplett esszéket vagyok képes begépeli egy-egy hsz-be.) Ha a gyerekemet valaki bántaná, és az én szavam nem segítene, a 185 cm 110 kg férjem valószínűleg bemenne és khm... összeráncolná a homlokát.
Nem fogok találgatni. Már ne is haragudj, de a kimondatlan kérdésekre gyakorlott szülőként sem tudok válaszolni. Nem ismerlek, fogalmam sincs, mire gondolhatsz. Amúgy én is azt a véleményt vallom, hogy elsősorban a nevelővel kell beszélni, ha ez nem megy, akkor a gyerek szülőjével, és csak legutolsó sorban a gyerekkel.
A gyerekkel a te gyerekednek kellene rendezni a konfliktusokat. Akkor lehetne önálló. Erre kéne megtanítani, hogy ne kelljen neked a válla fölött átnyúlva igazságot tenni.
hát nekem is ez a véleményem. Látom más szülök, hogy menyit futják azokat a légyszí köröket és semmi értelme. Ez a kölyök is azt mondta, hogy leszarja, hogy én mit mondok, de a lányomat mégsem közelíti meg két lépésnél beljebb.
Amúgy az ofőkről annyit, hogy ha csókos a gyerek, azt csinál amit akar, mert az xy gyereke és ha rászólnak akkor...
Eddig is kemény harcokat vívtam a tanárokkal. Próbáltam mindig kedves és nem támadó lenni, de kicsit sok volt, hogy munka mellett mindig be kellett futkosnom az iskolába.
nekem egy 4 evessel is sikerult "megbeszelnem" a kotelezo hivatalos korok utan,hogy ha megegyszer megharapja a gyerekemet, letepem a fejet.. Erdekes,ezt megertette, a kerest nem
Gyakorló szülőként tényleg úgy gondolod, hogy egy 7-8 éves gyerekkel beszéled meg? :-o A legtöbbnél még a ráijesztés sem működne, ami meg ugye khhmm.... Akkor inkább annak a szülője! Egyébként meg először az osztályfőnökkel próbálj beszélni (pl. hogy ő mit javasol), illetve a napközis tanítónővel.
Mit csinálnátok? Bemennétek az iskolába "rendet" tenni, vagy megvárni míg a gyerekek megoldják, amiben nem nagyon bízok. Ha be is megyek az iskolába, akkor kivel beszéljek? Ofő vagy gyerek?
Már ne haragudj a meg jegyzésmért, de gyakorlatias szülőként nem ez a válaszod lenne, hogy mi a kérdés.
Amúgy reggel úgy döntöttem bemegyek és a gyereknél próbálkozom első körben.
Itt még nem jártam, de szeretném kikérni a véleményeteket.
9 éves a lányom és az alkata miatt most fejezzük be az első osztályt. Napközben nincs is semmilyen probléma, de délután a napköziben annál több. A mi iskolánkban több osztály van összevonva délutánra. A lányom folyamatosan panaszkodik, hogy piszkálják a többiek, mert korához képest kicsi. Volt olyan is, hogy két kislány amolyan klikket alkottak és aki az nap szimpatikus volt, azzal barátkoztak, a többiek, köztük a lányom is szekálva volt. Na itt voltak verekedések is, most ezek megoldódtak. Még mindig vannak nagyobb fiúk lányok, akik nem hagyják békén a gyerekemet.
Egyébként velünk aláirattak valami nyilatkozatot, hogy költségként elszámoljuk - vagy mifene - és nyomatékosan hozzátették, hogy a 4000 Ft-ról kapott számlát 5 évre tegyük el. Hát beindult a fantáziám egy 5 év múlva történendő APEH ellenőrzésről:-)
Épp mostanában keseregtem, hogy gyakorlatilag, MINDENT elvettek, amit a közalkalmazotti besorolás felett adtak, de most kiderült, találta még valamit, amit el lehet venni. Száradjon le a kezük, de tegyük hozzá, ez még az előzőknek a döntése volt. Igaz is nem láttam, hogy Hiller tanár úr mennyit hadakozott ez ellen a tanárokat sújtó döntés ellen. Minden esetre az Andrásfalvy, Fodor, Pokorny, Pálinkás, MagyarB, Hiller korszakok után már miniszter se lesz, akinek topicot nyithatunk:-(
ELTE-n végzett fejlesztőpedagógus vagyok. Mindenben tudok segíteni, bármilyen tanulási nehézséggel küzd, bármilyen problémája adódik a tanulás terén. Korrepetálás, tanulásmódszertan, pótvizsgára való felkészítés történelemből, angolból, felvételire érettségire emelt szinten való segítségnyújtás, rengeteg anyaggal rendelkezem. Dis-es gyerekek fejlesztését is vállalom! A nap bármely szakában ráérek reggel 8-tól délután 5-ig, 6-ig. BTM-es és SNI-s gyerekek problémáját is kezelni tudom.
