Ha lenne/lennének, aki/akik ilyen feltételekkel is velem tartana/tartanának (nincs jelvény, nehezen követhetőek a jelzések, nehezen járhatóak az utak, stb.), tulajdonképpen minden további nélkül belevágnék. Egy Cserehát turistája jelvény egyébként is nálam van, igaz, nem alanyi jogon. Feleségem nagypapájáé, aki a mozgalom 79. sorszámú teljesítője.
Sokan nem feltétlenül tudják kezelni azokat a helyzeteket amikbe arrafelé kerülhetnek,vannak akik eleve negatív prekoncepciókkal indulnak neki a Cserehátnak, és ugyebár a világ a lelkünk tükörképe.
Nekem Ózd környékén voltak/vannak ilyen érzéseim, (meg anno éppen a Csereháton) bizonyos szempontból katartikusabb élmények érnek ilyen vidékeken mint bármelyik felkapott hegyvidéken túrázva.
Az embernek ökölbe szorul a keze a tehetetlenségtől.
Hát persze, hogy szebb természeti környezetben vezet a Rákóczi-túra a Zemplénben. De a Cserehátba nem csak a természet szépsége miatt szerettem volna újra eljutni. Rám a Cserehátban, a Nyírségben, és a hasonló nehéz sorsú régiókban, vagy éppen rozsdaövezetekben történő barangolások olyan hatással vannak, mint Tarr Sándor vagy Sinka István művei. Olyan emberek, települések, régiók életébe nyerhetek bepillantást, amelyekről megfeledkezett, vagy soha nem is tudott a nagypolitika. És hazánkban egyre nő ezeknek a területeknek a száma.
A Rákóczi-túráról pedig majd értekezzünk privátban. :-))
Azt azért vedd figyelembe, hogy a honlapomon a távolságok még a 2014-es változások előtt lettek felmérve! Márpedig mindkét általad említett szakaszon komoly változások történtek azóta, pl. a Bablves csárda és a Tepke-gerinc között, vagy a kitérő a mátraverebélyi Szentkúthoz!
Hamarabb kellett volna eszmélnem, a dolgok jelenlegi állása szerint lecsúsztam arról a túramozgalomról, amit már évek óta tervezgettem. Nem tervezgetni kellett volna, hanem elindulni ...
Jövő héten szeretnénk bejárni a Hollókő-Galyatető szakaszt és a tervezés során feltűnt, hogy a kéktúra honlap illetve Heyjoe között jelentős eltérések vannak.
Kéktúra honlap: Bableves csárda- Nagybárkány 13,9 km, míg Heyjoe 18 km
Kéktúra honlap: Nagybárkány-Mátraverebély 13,9 km, míg Heyjoe 17 km
Tudja esetleg valaki, melyikhez kell orientálódni?
Bizony, így van, Géza(Gejza) előtt le a kalappal. Ráadásul a Budai-, Pilis-, és Gerecse-hegységeket, Várak a Dunazug-hegységben címmel tervezi megjelentetni, már kinn is van egy-két kód, például Pusztamaróton.
Én most a Várak aBalaton-felvidéken-t csinálgatom, pont úgy, ahogy Te is említetted. Egy csomó már meg volt, de a kódért vissza kellett mennem. Nem bántam meg, egy kicsit történelem órának fogtam fel.
Ezúttal egy ontopik írást adtam be a Turista Magazinnak, ezt is elfogadták, megjelentették.
A fotók több túráról vannak összeszedve, egyetlen túra során nem lehet mindenhol jó képet csinálni, ezért ezt így szoktam leadni, összeszedem a legjobbakat.
Kedvcsinálónak szántam, egyébként a Galyatetőn egy táblán szinte ugyanezen túra leírása van összefoglalva és ajánlva "Várak Útja" néven.
El kell mondjam hogy ezek az írások korántsem a teljesség igényével íródnak, inkább csak kedvcsinálók.
Ha akarnám akár egyetlen várról, helyről írva is ki tudnám tölteni a megadott keretet.
10.én a Visegrádi-hegységben jártuk le az OKT szakaszát.Egész nap borongós,szeles volt az idő,így a várt panorámák elmaradtak most is. Viszont az őszi erdők bőven kárpótolták. Hétköznap ellenére több kékezővel is találkoztunk útközben,mindegyikkel váltottunk több-kevesebb szót.Az éleslövészet táblák most is kint voltak,ezeket talán kinn felejtették? A Nagy-Villámot mi is potyára "másztuk" meg,mert a Zsitvay Kilátó a kiírtakkal ellentétben most is zárva volt. A szakasz fényképes beszámolóját itt találjátok.
:( Ez sajnos minden eszmére, tevékenységre összeállt közösségben így van. Vannak felelősségteljes, és vannak linkóci emberek. (Sajnos még a turisták között is...) De az eszme vagy tevékenység értéke ettől függetlenül lehet jó vagy lehet rossz.
(Csak sajnos a rossz hír könnyebben terjed, s az emberek hajlamosak összemosni ezt a két dolgot.)
Hát igen,csak a vadászok között nagyon sok olyan van,aki nem felelős.Pár éve pl. az egyik képes volt lenyilatkozni a tévében egy áttévedt maci kapcsán,hogy ő lelőné,ha elékerülne.Majd röhögve mondta,hogy hiába tudja,hogy nem szabadna,de ilyen lehetőség nagyon ritkán adódik.De azért szerencsére vannak normálisak is.
Én is szívesebben lesem meg az állatokat, még ha lehetőségem is volna vadászni, de be kell látni, hogy mára már nem működik a természetes szelekció. Szükség van felelős vadászokra, akik elvégzik a "gazdálkodó" szerepét.
Gondolkodhatsz Zalakarosban is szállás ügyben,ott találsz minden minőségben és árban. Onnét könnyű eljutni a két végpontra,jó a buszjárat mind Nagykanizsa,mind Marcali közbeiktatásával Mesztegnyőre. Vagy akár Balatonmáriai szállásban is,onnét megint egyszerű eljutni mindkét helyre.
Mesztegnyőn én is a faluházat néztem, de aztán másképp oldottuk meg.
Mi a tervek szerint 22-én reggel indulunk Tatabányáról Somogysimonyiba (aztán onnan busszal Palinra). Ha neked ez bárhogyan segítség a logisztikában, szólj és egyeztetünk. :)
"A gát lejtett, traktorzúzta gödrök tarkították végig, középen „fogott” a fű. Szóval így sem vót jó, úgy sem vót jó, sehogyan sem vót az jó! Már a trakket sem néztem, minek, úgysem érünk sehová. NIHIL, holtpontok tömkelege és még meleg sem volt. Mi lehet itt Nyáron? Talán Hörpölin tudja azt is."
A Pocsaj környéki gáttúra megfelelő ízelítő lehetett számotokra a jóval hosszabb töltésmenetek előtt. A Szarvas-Mezőtúr szakasz sokkal hosszabb lesz majd, de a listavezető a Mezőtúr és Ecsegfalva közötti 34 km folyamatos gáttúra! Ha valaha is belefogok még egyszer az Alföldi Kéktúra teljesítésébe, ezekre a részekre biztosan kerékpárral megyek majd. Egyébként egyáltalán nem volt nehéz végigsorjázni a gátakon nyáron! Csak jól fel kell rá készülni, meg lehetőleg ne hőségriadós napon vágjon bele az emberfia ezekbe a a gyaloglatokba!
Valóban kár lenne érte! Azért remélem tényleg csak átalakul, nem fog megszűnni. Ha pedig segítség kell pl. a jelzések felújításához, akkor mi szívesen beszállunk.
Én úgy érzem, Te is túlpörgöd ezt a témát. Valóban nem a legjobb megoldás szög a fában, de ha mégis, nem dől össze a világ. A fa is, mi is túléljük! És legyünk őszinték: a fát körbefogó pánt sem a legkedvesebb megoldás a fának.
Nekem ezzel a témával kapcsolatban mindig az jut eszembe, amikor egy háborús övezetben az a legnagyobb probléma, hogy az állatkertben mennyit szenvednek az állatok. Ez igaz, de közben tömegével halnak meg az emberek. Na most mi a fontos?
Az a baj,hogy ők ezt nem hibának látják.A válaszban az volt,hogy ez örömteli,hisz aki felcsavarozta őket,annak fontos ez a hely.És a levél írója úgy fogalmazott,hogy egy csokor virággal ő is hozzá fog járulni a hely díszítéséhez.Magyarán ők ezt szépítésnek fogják fel és a helyszín kedvelésének a kimutatási módjának...
Érdekes gondolat, de természetesen nem éri meg, hogy támadási felületet adjunk. De talán egy kérést lehetne feléjük megtenni, ha már az ő útjuk, vállalják fel a hiba elhárítását. Kiváncsi lennék erre mit lépnének.
Azon gondolkoztam,hogy ha valaki elsétálna oda és mondjuk lecsavarozná őket és mondjuk felerősítené a táblára vagy valahová-akkor ott hagynák vagy visszakerülne a "helyére"?Esetleg még az illetőt jelentenék fel rongálásért?Természetesen csak elméletileg kérdezem...:)
Köszönöm az információt. Ezek szerint ismeretlen tettesek az elkövetők. Lám, nem vállalja fel senki, mert érzik, hogy ez hibás dolog volt. Számomra az lett volna a megnyugtató, ha felajánlják egy korrekt megoldásra való átállást.
Visszafoghatnád gúnyos stílusodat. És leállhatnál egy ellenszenves gyakorlat védelmezéséről. Ha elolvasnád korábbi bejegyzésemet, korábban volt ilyen megoldás mint írtam, nálunk is. De a mai természetvédelmi gondolkodásmódba és gyakorlatba ez már nem fér bele. Elvárható, hogy minden értelmes ember ezt elfogadja.
Nem természetjárók, hanem az MTSZ munkatársai szereltek fel több dobozt is élőfára. Van akinek ez már akkor szemet szúrt, de szokás szerint kit érdekel ilyesmi.
A Facebook RP-DDK csoportjában kb. egy hónapja körbe kérdeztem és többen is jelezték, hogy járható. Alulról könnyebb és nyilván a terepviszonyok nem változhattak tehát esőben illetve eső után a meredek oldalon vezető ösvény nem járható, de száraz időben igen.
A kutyafáját, élő fára felcsavarozott OKT pecsételő dobozok! Van még egy fél tucat belőlük. Nem mondom hogy helyes megoldás egy fára csavarozni képet, feszületet, iránymutatót, pecsétdobozt, ha van más értelmes megoldás. Ha nincs akkor nem fogok szörnyülködni ha egy képes fa képe egy fára van felszögezve.
Mi a tervek szerint a jövő héten járunk Nagybakónak felé, bár a Kőszikla szurdok sajnos több okból is kimarad. Ha addig nem érkezne válasz megérdeklődhetjük a helybéliektől. Esetleg te is jársz arrafelé a közel jövőben?
Nagyon keserű szájízzel olvasom soraid! Nagyon kár ezért a szép mozgalomért! A teljesítők nevében is köszönöm,hogy tevékenyen részt vettél a megvalósításában,sokunknak szereztél örömteli perceket.
Egyébként az útvonal egy gyakorlotabb túrázó simán lejárja még most is.Bízzunk benne hátha lesz megoldás,persze tudom Ilona körül sem hemzsegnek a segítők,még a festési túrákra is nehezen talál társakat.
Időközben olvasgattam, és az alábbi kommentet írtam:
"Kétségtelenül jó hír és örvendetes minden egyes turistaház felújítása és egyáltalán a léte, de ennek a kéktúrához nem sok köze van, légvonalban is több mint 5 km-re van ide a kéktúra útvonala, fent a Bükk-fennsíkon. A kéken alig van turistaház, például Ágasvárra is mehetne némi pénz, mert nagyon megérdemelné."
Tényleg örülni kell manapság minden turistaháznak, de ne mossunk már össze mindent a kéktúrával mert semmi köze hozzá.
Ágasváron pedig tegnap voltam, nagyon normális család üzemelteti, őket meg szinte ellehetetlenítik, nemhogy támogatást nem kapnak, még sokszor ellenszélben próbálnak működni.
Az Ágasvári turistaház (egykori Ágasvár-puszta gazdasági épülete) 1925-ben került természetjárókhoz, Gróf Hatvany Endre földbirtokos jóvoltából, az ő nevét is viselte a ház egészen az 50-es évekig.
A szállóépület a '60-as években épült.
A most ott lévő tulajdonosok több mint 20 éve üzemeltetik, mostanában picit nehezebbre fordult a sorsuk, mert túl jó helyen van a ház...
A világ szégyene lenne ha ezt elvennék a természetjáróktól.
Nem jó dolog ha az ember látja pusztulni a korábbi munkáját! Nem hivatalos információim szerint is megszűnésre van ítélve. Ne legyen igaz!
Lehet, hogy van aki nem tudja de ezt a túramozgalmat az érintett települések, az akkori Balatonföldvári Kistérség 13 települése finanszírozta egy pályázat segítségével illetve reklámokkal. Elvárás volt, hogy minden településen átmenjen az útvonal. Itt le is írtam. Szemes - Szárszó és Földvár között a parti aszfalton kívül nem igazán van más lehetőség. (beljebb sok a mocsár és vízfolyás, illetve magánterületek tömege.)
Mivel az általam felfestett turistaútakat már a térképről is törölték és tudtommal nincs olyan fanatikus hülye aki új útvonalat dolgozna ki, festene fel és csinálna hozzá füzetet lehet, hogy ennyi volt ......
Azért páran végig jártuk, én kedvtelésből 3-szor teljesítettem , nem számítva az előkészületeket.
Még annyit ide, elődeink itt is tökéleteset alkottak. Jelezni az ország legmagasabb pontját. A csúcsszikla egyszerű, praktikus, környezetbe illő és találóan kifejező.
A történelmi témájú hozzászólásaimba ez is bele illik. Szerintem sem kellene a csúcssziklát megszüntetni, lecserélni. A Mátra is, mint az egész Északi-Középhegység (pl. Bükk, Zemplén) Trianon után értékelődött fel. Nem néztem pontosan utána, de emlékezetből tudom, hogy ebben az időben került a Kékes a középpontba és így nemzeti színekkel kiemelve, mint hazánk legmagasabb csúcsa. Ezen nincs mit szégyellni és főleg lecserélni. Minden új ötlet csak vitákat szülhet, és nélkülözi történelmi hagyományainkat.
Valóban jó példa ide a Regéci vár rekonstrukciójának folyamata.
Kár,hogy nem beszéltünk ,mert ezért tudtunk volna ütközni és bevittem volna a füzeted Ilonának és ripsz-ropsz meg lett volna oldva. És azért szint is volt benne rendesen,bár nem is gondolná az ember gyereke :D
HEV-biztos több infója van a mozgalom sorsáról,hátha reagál rá.
Ez egy érdekes találat volt. A cédula jól dokumentálja, hogy a 60-as években az MTSZ egyik fő feladata volt a turizmus központi szervezésén túl többek között az emléktúrák, táborozások szervezése is. Ez mára erősen visszaszorult és főleg az egyesületek, megyei szövetségek feladata, már ahol ezekre a hagyományokra egyáltalán gondot fordítanak.
Elmondom, annak idején a hőskorban nálunk is gyakorlat volt a fémtáblás túrajelzés, praktikus okokból. Télen, rossz időben kényelmesen elkészítetted a táblákat és aztán négy szöggel csak fel kellett tenni a fára. Rendkívül haladósabb és időjárástól független módszer volt. Például ilyen módon lett jelezve az ismert Kohász út is, saját dombornyomású alumínium lemezekkel a 60-70-es években. Akkor még nem volt ilyen erős a természetvédelmi szemlélet. De már abban az időben, a területi erdészek külön kérésére ezt a módszert rövidesen megszüntettük, sőt utólag a lemezeket is sorra levettük a fákról. Ma a jelzésfestési útmutató élő fánál alapból tiltja ezt a jelzési módszert. Az ilyen jelzéseket ellenőrzés során nem fogadjuk el, a jelzés minőségétől függetlenül.
Ha már nosztalgikus hangulatban vagyunk.... Nem oly régen még ezekkel pecsételtünk,most meg már ritkaság számba megy ha látunk egyet. Mi múlt héten kettőbe is belebotlottunk:
Ha van kedvetek lehet írni a helyeket,de mindenki kapásból vágja -szerintem
Azt hiszem, erős túlzásokba estél a természetvédelmet illetően. Ez tipikusan azokra jellemzők, akik csak saját igényeik kielégítését nézik és nem törődnek másokkal. Önigazolás, mert kényelmes esetleg lusta vagyok más, odaillőbb megoldást találni a természet védelmében.
Ha folytatnád ezt a stílust, oda jutnál, mint a tornanádaskai cigányasszony, aki miután kivágta a Hadik-kastély parkjának egyik évszázados nemes fáját, a miért tette kérdésre azzal válaszolt, hogy inkább fagyjunk meg?
Van egy egészséges középút együtt élni a természettel. De azt nem kellene elfelejteni, hogy a természetvédelem egyik alaptétele, élő fába nem szögelünk /nem csavarozunk/. Ezt nem érdemes magyarázni már csak azért sem, mert ha természetjárónak vallod magad, ez magától értetődik. A példamutatásról itt már nem is teszek említést.
Gratulálok a sikeres teszt túrához és köszönöm a jelzésekről adott információt. Végül is ez is egy teszt lett, a GPS nélküli túrázói oldalról. A leírásod alapján igazi hamisítatlan őszi túrátok volt, ami még inkább adta az élményeket. A Zemplén ilyenkor is hozza magát.
Úgy látszik ma ilyen felfedezős nap van, én kb egy órával ezelőtt egy 1956-os Mátra útikalauzt olvasgattam mikor megakadt a szemem egy mondaton ami a másik, Kékestetős témához is kapcsolódik részben, ugyanis a Kékes-Mátraháza kéktúra szakaszról van szó benne:
"jelenleg sárga, de az Országos kék jelzés része lesz:
Honvéd üdülő-Sombokor-Kékes"
-Mátraháza és Kékes között a jelenlegi Országos Kék jelzés sárga színűre lesz átfestve"
Ezt eddig én sem tudtam hogy a brutál meredek sárga (Mátrai Rákóczi-túra) jelzése volt egykoron az Országos kék útja! Elképesztő meredek egyébként, nagy odafigyeléssel is elvágódtam lefelé jövet.
De ezek után valószínűleg fel fogom még keresni és picit jobban körülnézek majd.
Egyetértek Tamással, esetleg maximum hajnalban, mikor egy teremtett lélek nincsen ott akkor élvezhető a Kékestető.
Amúgy egy vursli szintjén van, semmiféle turistaértéke nincsen már. Inkább elrettentő mintsem vonzó.
A csúcskövet úgy kell hagyni és kész. Esetleg lehet mellette építeni valamit, de ezzel meg az a bajom hogy minden amit ötletelésre bocsátanak onnantól el van rontva, tisztelet a kivételnek.
Mindenkinek más tetszik, más az ízlése. Szélsőséges esetben a modern és XXI. századi gondolkodás jegyében még képesek valami förmedvényt is odatenni, mert az olyan trendi, és amúgy is akinek nem tetszik az le van maradva.
Ilyenkor mindig a Regéci várba tervezett okkersárga színű üveg-fém bemutatóközpont jut eszembe, mint elrettentő példa, amit a várakat szeretők csak "buszmegállónak" neveztek.
Szerencsére és a józan ész győzelmének köszönhetően egy szép vár lett Regéc.
Pár példa hogy hogyan lehet elrontani valamit, ha ötletelésre bocsájtják.
Regéci agyrémek fiatal, modern építészek tollából, évekkel ezelőttről, és volt amelyik hajszál híján megvalósult, érdemes belegondolni micsoda hülyeség lett volna, pláne az alul látható fotók tükrében:
Szerencsére várat szerető és sorsát lelkükön visel, szakértő emberek döntöttek végül az újjáépítésről, és pár héttel ezelőtti képek szerint remekül:
Szándékosan raktam fel ezt a kimásolt írást, kíváncsi voltam a reakciókra. Szerintem nem szabad bántani a nemzeti színű csúcskövet, helyette nincs jobb.
Igazad van a motoros emlékhellyel kapcsolatban is, nem oda való...
Leszögezem leginkább erdészt, kertészt hasonlót kéne megkérdezni, nem vagyok szakértő.
Mégis az ismereteim szerint:
Ez a hasonlat sántít.
A ló lábába a patkót ugyanis az elszarusodott részbe ültetik, ahol nincsenek érzőidegei, nincs véráramlása stb. Szokták hasonlítani az embernél a körömvágáshoz: nem érzed, nincs "gyógyuló/gyógyítandó sérülés", negatív hatás.
Ez azzal lenne analóg ha a fának csak a külső kérgébe csavaroznál.
Egy jópár centis facsavar azonban behatol a fának az élő részébe, amely tápanyagokat szállít. Más kérdés hogy ez kockázatos vagy épp kockázatmentes (saját látott tapasztalataim alapján semmiképp sem súlyos kockázat), de mégiscsak sérülés.
Először is le kéne venni a Kékesről azt a motoros emlékhelyet, mert iszonyatosan nem illik oda, pláne mikor 40-50 motoros ott bőgeti "tiszteletből" a motorját.
Illúzióromboló, nagyon nem oda való, sokat ront a Kékes megítélésén is szerintem.
Igen, ma postázom az igazolófüzetet. A felét már ismertem gyalogos vagy biciklis túrákról, földvári érintettségemből kifolyólag. Sajnos az anno kitett műanyag táblák jó része és pár oszlop is leamortizálódott az évek során, de az út maga meglepően rendben van, semmi bozótharc és remek panorámák. Nem is tudtam előtte, hogy Somogy legmagasabb három dombját is érinti. A tóparti sok aszfalt azért kicsit lelombozó, de tök kihalt őszi reggelen azért nem volt vészes.
Én csak az átalakításáról tudok, kár lenne megszűnnie.
Szombat-vasárnap Kedvesemmel és egy barátunkkal a Nagyvázsony-Bakonybél szakaszt teljesítettük (városlődi alvással), és a kislődi állomáson lőttem a fenti képet. Az állomás épületét felújítják, szerintem (legalábbis kívülről nézve) már a vége felé járnak. Erősen meglepődtünk, hogy a pecsételődoboz csak le volt rakva az egyik párkányon, még nem csavarozták fel sehova. Tudom, előítéletes vagyok, de ha ez Pest környékén lenne, már réges-régen trombitának nézte volna valaki. Bár ne lenne igazam!!!!!
A túra egyébként nagyon jól sikerült, annyira gyomorforgató volt a táj, hogy a két nap alatt mindössze 468 fényképet sikerült készítenem....
:o)
Tudom, lassan meg kéne tanulnom fényképezni....
Barátsággal
Tóni
Ui.: Bár a megtett kilométerek számát tekintve a tojáshéj még rajta van a fenekemen, de azért lassan végzek a Dunántúllal...
Nagyon örülök ha te nem ilyen hozzáállást tanúsítasz, nyilván nem eszel húst tojást stb, hiszen élőlények megölése sokkal durvább dolog mint egy fába szöget ütni, amitől az még elélhet pár száz évet.
De gondolom nem fogyasztasz gabonát, mákot diót stb hiszen a növények magzatainak legyilkolása nem lehet egy jóérzésű ember számára elfogadható. Gondolom a lányod sem visel fülbevalót hiszen "Egy élő testbe nem ütök szöget és csavarozok belé" Jól gondolom?
Szerintem lehet egy józan ész számára is elfogadható szintet kialakítani az embernek a természethez való viszonyában. Nekem ebbe belefér a gombaszedés, vagy a réten átvezető ösvény taposása, de pl nem fér bele a szórakozásból való vadászat. Egy facsavar ellen való tiltakozást elfogadom egy buddhista szerzetestől, de egy hazai turistától nem érzem hitelesnek.
Sikeresen leteszteltük amit akartunk (sátor+hálózsák) a hétvégén ebben a gyönyörű időben, Zemplénben. :-) A táv rövidecske, de annál szebb volt. (Újhuta->Mlaka-rét->sárgán Rostalló, Kőkapu->zöldön Újhuta)
Aludni végülis Kőkapui tó után kb. 500 m-el, egy patak partján, forrás mellett sikerült, itt voltak padok és asztal is. Az éjszaka nyugalmasan telt, csak 11 körül nézett meg valaki minket zseblámpával, kivülről (nem mentem ki, nem tudom ki lehetett), de szólni nem szólt senki se. :-)
A jelzések (sárga, zöld) frissen festettek és nagyon rendben vannak, hálás köszönet a készítőknek érte! Most jól is jöttek (mármint, a jól elhelyezett, szép új jelek), mert a GPS -re elfelejtettem visszatölteni Mo. túrista térképét és mikor bekapcsoltam a helyszínen, akkor szembesültem vele, hogy a legutóbbi nyár végi túrám térképe vigyorog rám: a Görögországi Sithonia félsziget és 72 strandja... :-( Szóval a GPS -t csak adatrögzítésre használtam, kénytelenek voltunk jelek alapján tájékozódni :-) :-)
Jó sokan voltak kirándulni, túrázni - szerintem ez jó dolog. Belefutottam érdekes helyzetbe: du. 17:00 után 1-2 perccel, Rostalló előtt (sárga jelzésen, Mlaka-rét felől jőve, mármint mi jöttünk onnan) egy fiatal pár érdeklődött a Sólyom-bérc felől, ami a Mlaka-réttől kb. 500m, a Mlaka-rét oda meg vagy 2-3km. Csak az a baj, hogy a nap kb. 18:00 -kor ment le... Sok jóval nem tudtam őket biztatni... :-( (Egy fejlámpa és egy térkép volt náluk összesen.)
Rengetegen szedtek gombát vasárnap de. úton-útfélen. Büszkén mutogatták nekünk a teli kosár vargányákat, mi meg sárgultunk az irígységtől erősen :-) (Erdőbe nem akartunk bemenni kolbászolni gomba után, mert időhöz votunk kötve...)
Mindenkinek köszönöm szépen a tanácsokat, információkat! :-)
Kell egy kis lazítás :D Akkor ezek szerint meg is vagy a Fejérkőtől- Tündérvölgyig-el? Mik a benyomásaid a mozgalomról? Hallok olyat is,hogy nem átalakítják,de meg is szűnik. Kár lenne érte.
Igazán szomorú hozzáállás! Kár, hogy sokan így gondolják rajtad kívül is!
Valóban nem "zavarja" a fát (legalábbis nem nagyon), de a jó érzésű embert szerintem kellene, hogy zavarja! Egy élő testbe nem ütök szöget és csavarozok belé! Még akkor sem, ha elég vastag az a kéreg.
Az úgynevezett "zarándokoknak" először talán a természetet kellene tisztelniük, aztán jöhetnének a szentek!. p.
Legyen minden év 10. hó 14-e a Kékestető napja! Az ötlet Dobróka Tamás lokálpatrióta vállalkozó fejéből pattant ki, akinek szívügye a Kékes. "Szeretnénk, ha több figyelem és érdeklődés irányulna a Kékestetőre és a régióra. Itt van az ország legmagasabb pontja, a magaslati gyógyhely különleges klímája mellett a Mátra panorámája páratlan turisztikai látványosság."
Dobróka Tamás szerint a Kékes csúcsát jelző, háromszög formájú sziklakő is megérett az újragondolásra. Terveik között szerepel egy országos művészeti pályázat kiírása, amin bárki elindulhat. Mint írják, izgalmas lenne megismerni a kreatív alkotók és fiatal művészek gondolatait, mit fejez ki számukra a Kékestető a 21. században, milyen méltó szimbólumot tudnak elképzelni Magyarország legmagasabb helyén.
Ó, hát ezért nem találtunk tegnap a nagy víz partján! Ez tök jó: én ezen a hétvégén felétek túráztam (Fejérkőtől-Tündérvölgyig, a második fél), Ti meg felénk kékeztetek.
Tudom hogy ez az én mániám, de mindig azt mondom hogy szerintem a kéktúra az 50-es, 60-as években futott a legjobb útvonalakon. A Mátrában is.
Ma a Csörgő-völgy- Ágasvár-Két vár köze-Hasznos útvonalat jártam be újra, kitérőkkel az Óvárra és a Csörgő-patak szurdokvölgyébe. Innen Pásztó érintésével a Bableves csárdáig ment a kék régen, és az 1938-as Vándorlás is ezen a szakaszon haladt át. 1957-ben terelték át a kéktúrát a mai útvonalra.
A régi út hiányossága hogy nem érintette e Tepke-gerincet, ezen kívül viszont csak előnye volt.
Itt sorakoznak látnivalónak (persze némi kitérővel) az Óvár, a Cserteri-vár, és a Csörgő-szurdok, gyönyörű bükkerdőben halad hosszan, majd Hasznos felett folyamatosan szép kilátással nyugat felé.
A mai útvonal Mátraverebélyig olyan amilyen, Mátraverebélyt, és a problémáit ismerjük.
Változni a kéktúra ebbe az irányba persze nem fog már, -lehet nem is kell- de azért felfedezni nagyon is érdemes ezt a régi szakaszt és a környékét is.
az Óvár alja, 1955 körüli emlékekkel...
Óvár az I.Sz. 5-7. századi sáncvárral.
Az Óvár sáncai elképesztőek Kettős gyűrű, az alsó 28 hektárt, a felső kb 12 hektárt ölel körbe, amelyet a középkorban kőfallal is megerősítettek. 1370 méter hosszan saját romjaiba temetkezett kőfalakon lépdelhetünk, lenyűgöző méretek, körbe is jártam. Meggyőződésem hogy ha feltárnák (mondjuk iszonyat pénz lenne) akkor Magyarország egyik leggazdagabb avarkori, Árpádkori, és kora középkori lelőhelye lehetne.
Ágasvár és az Óvár a Cserteri várból. Ez a három vár őrizte a nyugati mátrai utakat
Ágasvár, ma. Kb fél órát beszélgettem a szimpatikus üzemeltető párral, tanulságos volt... Meleg étel, hideg ital, bélyegzők rendben. Turisták tömegeit igazítják útba telefonon és vezetéssel is, az új útjelző tábláknak "köszönhetően"
Az az egy csavar összesen négy.És ez nem hiszti,de akkor mibe fájt volna egy faoszlopot letenni és hozzá erősíteni?Főleg úgy,hogy letettek egy asztalt és két padot+egy információs táblát is(elég nagyot).Vagy tehették volna a képet és a keresztet a táblára is.
Véleményem szerint jobb megoldás mint egy idővel a kérget átvágó körbilincs vagy egy lerongyolódó heveder, vagy netán egy betonoszlop a fa mellé. Igen ha adódik más jó rögzítés azt kell választani, de egy csavarért kár hisztizni.
Lehet,hogy a fát nem zavarja annyira(sajnos elfelejtettem megkérdezni),de egy turistaúton/zarándokúton azt hittem,hogy odafigyelnek a természetvédelemre.És az kb. itt kezdődik,nem?
Sajnos nem egyedi eset. Én a Mária úton találtam több hasonló felerősítést.
Ráadásul Fokozottan védett természeti területen haladt át az út. A képeket elküldtem a Mária út Egyesületnek, kérve ezek és számos más festési hiányosság megszüntetését. Még választ nem kaptam. Ez 2016 nyarán történt!
Ma sétáltam egyet Ják és Szombathely között.A Szent Márton útvonalon van egy kis pihenőhely kialakítva a jáki erdőben,ahol az alábbi képeket csináltam.Tényleg nem lehetett volna valami más rögzítést kitalálni?Nekem nagyon szúrja a szemem...
Igen, Szűcs Sándor építész tervezte és építtette a tornyot. A tervezés valóban már egy évvel korábban megkezdődött, de a tényleges építés 1900 tavaszán történt meg, a hozzá vezető túraút kiépítésével együtt.
Szűcs Sándor a város vezető építésze volt, akinek sok más létesítményt is - (Miskolci Deszka templom, Avasi és Szentléleki turistaszállók azok több ízbeni bővítése, stb.) - köszönhetünk. 1932 és 39 között, haláláig Ő volt a Miskolci Bükk Egylet elnöke.
A pontos adatok azért jönnek most elő, mert épp a pályázat kapcsán most készítem a Zsófia-kilátó történeti összefoglalóját.
Igen, ennek én is örülök hogy végre keletre is jut egy kis pénz, olyan kilátókra melyeknek értelme is van.
Köszönöm a pontosításokat!
Valamikor azt olvastam a Turisták Lapjában hogy 1899-ben egy miskolci mérnök ember tervezte és építette meg a Zsófia-tornyot, még a neve is megvolt, de nem kerestem ki, csak úgy emlékezetből írtam.
A 60-as éveket asszem a Bükk topikban írta valaki, ezeket a dátumokat raktam össze.
Ez a pályázat végre a keleti hegyeink infrastruktúráját érinti. Ráadásul a 11 pontból kilenc közvetlenül is a mi területünket.
A Zsófia-kilátóval kapcsolatban viszont adatpontosítanék. A kilátó avatására 1900. június 3-án került sor és több, mint 40 évig szolgálta a turizmust. Valamikor a II. Világháború éveiben dőlt össze. Az utolsó hiteles híradás 1941 őszéről származik, amikor a Miskolci Bükk Egylet közgyűlése határozott a kilátó kincstári kezelésbe adásáról. Ekkorra már az állaga annyira megromlott, hogy felújítása halaszthatatlanná vált, illetve ekkor a szakemberek lebontását is megszellőztették.
A jelenség valóban vegyes, az én tapasztalatom, hogy nálunk a nagyobb csoportok korosztálytól függetlenül némák. ha egy-két fős túrázóval akadunk össze, nagyobb esély van a kölcsönös köszönésre. Sajnos ez többnyire magyar jelenség.
Ugyanez külföldön más. A napokban a Lengyel-Tátrában jártunk. Köztudott, hogy itt még hétköznap is annyian túráznak, hogy behorpad a hegy. Szinte mindenki köszön mindenkinek, pedig ugye nyelvtávolságra is vagyunk egymástól. A Liliom-hágó - Svinice közti szakaszon egy hágcsószorosban több mint tíz percet vártunk az ellensodrás elfogyására. Mégse unatkoztunk, mert folyton oda-vissza köszöntünk, sőt biztatgattuk egymást.
De ugyanezt elmondhatnám az El Caminóra is, ahol a leggyakoribb mondat a Bon Camin! Nálunk egy Jó utat! többnyire beszorul.
Okés,de a tanárnő azért visszaköszönhetett volna.:)Különben szerintem is vegyes a kép,bár azért az öregebbek jobban hajlamosak köszönni(akár még előre is).
Azon a vidéken -a főváros környékén- rengetegen vannak az erdőbe egy ilyen szép napon. Úgy ahogyan a városok utcáin, ilyen forgalomban az erdőben is el-elmaradozhat a köszönés, teljesen logikus okokból, mert például akkor csupán ebből állna a túra hogy köszöngetnek a szembe jövőknek.
Távol a fővárostól, ritkán járt vidéken múltkor (konkrétan a Keskeny-réten) MINDEN tanuló és a tanító nénik is köszöntek. Egy komplett egri osztály volt, ugyanis még beszélgettem is velük...
ők voltak azok
Felesleges ilyen hamar és ilyen negatívan ítélkezni, pláne ennyiből. Nem is túl okos dolog.
Az OKT-n jártunk a Pilisben és a Visegrádi hegységben 2 túranapon. Most az első szakasz beszámolóját osztanám meg Veletek .A beszámolót és a fényképalbumot itt találjátok. Itt csak címszavakban írnék az első napról:
Dobogókő-a hazai turistáskodás bölcsője,csodás panorámák (rossz nyelvek szerint a Magas Tátra is felfedezhető alkalomadtán :D :D)
Turistamúzeum -korlátozott nyitvatartással
Báró Eötvös Lóránd Turistaház-reggel 9es nyitással,du 5ös zárással egy 4cl és egy 2cl Tatra tee (52°) 1500 huf
Méltatlanul elhanyagolt Hősök Emlékműve-jól értesültek szerint tervbe van véve az újabb felújítás,ráférne
A csodás Zsivány-sziklák
Dera -patak Szurdoka-kicsit többet vártam tőle( nagyon szubjektív vélemény)
Csobánka-ebbe a gyöngyszembe igazán betérhetne a kék,lenne akkora durranás mint a Szentkút
Kevély-nyereg- erős kapaszkodás,még fickósabb ereszkedés. Lefele találkoztunk egy iskolás osztállyal 13-15 közt lehettek,a csoportból ha öten ismerték a köszönés fogalmát,ráadásul előre köszöntünk,mert volt velük egy huszonéves "tanárnő" is ,de ő sem viszonozta az üdvözlést. Mi lesz ebből a korosztályból,ha ilyen példát lát?
A Bükk topikban mutatta meg ezt az írást egy topiktárs, tulajdonképpen a Nagy-Eged mellett több kéktúrás hely felújítását is tervezik, remélem hogy mindenre jut majd a keretből, amit az MTSz kap.
"Bélyegzőért is mentem már vissza így, mikor valamiért nem tudtam bélyegezni egy adott pecsételőhelyen."
Köztudottan én kicsit szabadabban értelmezem a útvonalkövetés szabályát, s így inkább beleiktatom az ilyen helyeket a túrába. Érdekes gondolatok születnek ilyen alkalmakkor.
pld: Fancsikai romoknál: "...közben arra gondoltam, vajon mennyi ember élt itt, milyen volt az otthonuk, hogyan éltek? Ésszel nehéz elgondolni, pedig azok is örültek és búsultak… Már csak az éjszakák hangulata és a távoli csillagok hunyorgása mesél azokról a régi életekről." idézet: hadidoki.ini.hu
"Az utolsó napi kocsikázás már hagyomány nálam. Általában magányos kultúrakereső, múzeumjáró vagyok."
Vannak köztünk hasonlóságok testalkat terén is, és ebben is. :-) Általában én is egyedül megyek, mert a családot -hogy is fogalmazzak szépen- mérsékelten érdeklik például az Árpád-kori templomok, várak, és egyéb műemlékek. Túrák után is felkeresem azokat a helyeket amik kimaradtak és mégis érdekelnek, és családi kirándulások alkalmával is szoktam egy-két órára külön utakat járni.
Persze a látványos, szép helyekre ők is szívesen jönnek.
Például az Örvénykő, vagy a Lillafüredi kilátó-kör első szakasza örök emlék marad, de akár a Csobáncot is említhetném.
Ugyanakkor például a szintén Lillafüreden található Kohász Múzeumba eszembe sem jut elvinni őket, annak ellenére hogy nekem nagyon tetszett. (Kohász Kéktúra során ott bélyegeztem és meg is néztem)
Vagy mondjuk a mátrai Nyesettvárat sem hiszem hogy nagyon értékelnék. Ehhez az kellene hogy érdekelje őket, de nem baj ha nem.
Picit tréfásan jó múltkor utaltam is erre az aprócska "problémára" például ebben az írásomban, a harmadik bekezdésben, a Tarányi-présház fotója alatt:
No azért egy-két dolog hozzátartozik az igazsághoz (nem pont olyan sorrendben, ahogy említetted):
Ő, - a barátom az értelmi szerzője 2010-ben az OKT kezdésének, akkor még nem sejtettem, hogy Kékkör lesz belőle. Persze mindig én voltam a szervező és a logisztikus.
Rengeteget mentünk együtt, volt kilencnapos Zemplén-Cserehát, volt kezdetnek 41km-es, eltévelyedéses Kőszeg-Szeleste 41km és egyebek is. Tehát, nem kezdő Ő sem. Sajnos a hét főből ketten maradtunk az AK-ra, bár az elején még négyen mentünk Rémig.
Én szinte minden hétvégén túrázok, BK..., Ő viszont két és fél éve semmi. No itt volt a gond, ezt felejtettem el.
Sajnos szakasz választáshoz, nem túl nagy a választék, Ludashalomtól felfelé nem sok más jellegű hely akad.
A hellyel, legalább is első két nap, semmi gond nem volt. Élveztük. A gond, talán a hossz volt, ami gyűlt a térdben. Szerintem is a gáton való és előtte lévő boka- és térdnyűvő út vette igazán igénybe a térdét.
A holtponttal semmi gond, én személy szerint szeretem, mert optimista ember lévén, tudom, hogy utána jön a totális feltöltődött "tombolás".
Hát az alkatunk mindkettőnknek ún. antiropi. Sajnos én is centináriumi alkat vagyok, de a filozófiám az, hogy amíg bírom kondival, és orvosilag minden rendben van, addig nem fogyok. Ő egy kicsit (nagyon?) nagyobb alkat. Szóval "edzés" nélkül ilyen alkattal megjósolható volt az eredmény.
Az utolsó napi kocsikázás már hagyomány nálam. Általában magyányos kultúrakereső, múzeumjáró vagyok.
Sajnos elég rossz a szemem, az utolsó apró betűs részt nem tudtam elolvasni. :)
Hadidokinak: szoktam sátorral is járni, bár amióta kutyával túrázok, egyre nehezebb. Szerintem is az a túrázás Chimborazo-ja, de sajnos nem mindig tehetem. Ráadásul a barátom nem igazán szereti. Amúgy a logisztika már szinte rutinból megy.
Irigyellek az utolsó napi kocsikázásért, remek helyeken jártál, ötletnek is jó. Egyébként ilyeneket én is szoktam csinálni, legutóbb a Mátrában a Három Falu Templomát kerestük fel így, közösen túra után autóval.
Apróbetűs rész:
Bélyegzőért is mentem már vissza így, mikor valamiért nem tudtam bélyegezni egy adott pecsételőhelyen. :-)
Nekem megfájdul, biztosan a barátodnak is ilyen az alkata.
Még annyi hogy talán kétszer voltam 10 év alatt 3 napos túrán, sokkal többször kétnaposon, és például nekem bőven elég a két nap, pláne ha húzósak. A harmadik nap olyankor már nem élvezhető, legalább is nekem, ezek szerint ti is így voltatok vele, talán ennek is köszönhetőek a mélypontok.
De persze nem vagyunk egyformák, ha hadidokit kérdezed vagy hörpölint akkor 4-5 nap a minimum. :-)
- Ismerek határ mentieket én is, tudom mit műveltek ott két éve... örülök hogy ilyen jól működik a "visszáru" posta, nem kis diplomácia kellett hozzá hogy visszavegyék.
- Ha ignis volt abban volt 4x4-es. Én egy Daciát láttam télen, 30-40 centis szűz hóban felfelé a Kohász Kéken, akkor megfogadtam hogy ilyet veszek.
-Minden túrán eljön egy holtpont, csak az a kérdés hogy mikor. Nyugodj meg, ez a "miajóbüdösfrancnakjötteménideotthonnézhetnématvtakényelmeságyikóból" érzés teljesen természetes bizonyos helyzetekben. Sőt cifrábban is szoktam fogalmazni magamban. Ettől még túrázni jó. :-))
-ha elfogadod a véleményem, szerintem nem a legjobb kéktúra szakaszt választottad arra hogy belejöjjön a barátod a túrázásba, két szempontból sem. Egyik nagyon egyszerű, azért mert nem a leglátványosabb kéktúra szakaszok ezek, lássuk be. Egy tapasztalt túrázó megláthatja benne a szépet, de egy kezdő nem fogja.
Másik, hogy hegynek fel vagy hegynek le nekem nem nagyon fáj semmim. De sík terepen 3-4 km és a derekamtól a térdemen át mindenem megfájdul.
Ilyen nehéz túra bárkivel is előfordul. Nekem is volt már olyan, hogy alig tudtam továbbmenni egy kiszakadt vízhólyag miatt. Majd legközelebb jobb lesz! Sok szerencsét!
Mindig csodálom, mennyi energiát öltök a logisztikába. Szállást foglalni, előre menni kocsival, aztán vissza a másikkal (eleve kell hozzá két autó és két ember). Hasznos órák, és élményekkel teli (hajnali, esti) időszakok mennek el meddőn.
Én lusta vagyok, és szeretek egyedül járni túrázni. Én 3... 5 napot tervezek, hátamon a sátor (16 kg, ez az ára a szabadságomnak) és megyek. Ahol ér az este ott éjszakázom, ha fáradtabb vagyok, akkor kevesebbet. (Persze már ismerem magam, nem nagyon tévedek a tervezésnél.)
Mint írtam, nem vagyunk egyformák, de ha valaki érez vonzalmat, próbálja meg. Hátha Ő is rákap, ahogyan én.
Reggel sajnos nem én ébredtem először. Mint kiderült, a barátom alig aludt valamit. A térdei inkább egy kisebb veknire hajaztak, mint túrára alkalmas alkatrészekre. Nem nagyon beszélgettünk, de abban megegyeztünk, hogy irány Létavértes. Gyors öltözés és költözés, mármint az apartmanból, aztán irány az országút. Hasonló reggel volt a tegnapihoz, hasonló, de talán mélyebb mínusszal. Létavértesen a boltnál nem bírtam tovább és megkérdeztem, hogy akar-e túrázni a mai napon. Azt mondta, hogy akarni akar, de nem valószínű, hogy tud. Elkomorodtam, elkeseredtem, először az első két nap távjában, majd a rosszul összeállított túratervben kerestem a hibát. Persze mindegyik mögött én álltam, talán nem mértem fel rögtön a kondiját…
Gyorsan berongyoltam a boltba, mert nekem azért kellett elemózsia, aztán megegyeztünk, hogy kivisz a cserekerti bekötőútig, onnan én zsák nélkül teljes gőzzel betrappolok Létára, ott átöltöm a túrabakancsot, felveszem a zsákot, kivisszük a kocsimat az ismert kepecstagi homoktenger melletti tisztásra, majd visszahoz Létára és elválunk. Így is lett, alig egy óra alatt letudtam az erőltetett menetes aszfaltot Létára, átöltöztem, kivittük a kocsit, majd Ő nekivágott a szegedi háromórás autókázásnak, ami szintén nem lehet könnyű sajgó térddel.
Kicsit lógó orral és tanácstalanul álltam Léta központjában, néztem a valahova kis hátizsákkal vonuló iskolásokat, aztán nekilódultam a távnak. Valahogy nem akaródzott túrázni. Hideg volt, rossz volt a kedvem, egyedül maradtam, szóval minden olyan hideg és idegen volt. A cél az volt, hogy minél előbb letudjam a Kepecstagig futó 20-21km-es távot, minél több gombát szedjek, és utána uzsgyi haza.
Elindultam az Újlétára vezető műúton és a tempóm jó is volt, de a gondolat az máshol járt. Jó fél óra múlva vettem észre, hogy a műúton nem igazán látom a kék jelzéseket. Gyors gps-ezés és fény derült a titokra, már egy kilométere rossz úton, - hál istennek, nem rossz irányba – megyek. Elfelejtettem letérni balra, a vasútállomás felé. Mivel már a trafóállomást is jócskán elhagytam, úgy döntöttem, nem fordulok vissza, hanem a kékig az aszfalton megyek. Már megint egy „kispistázás”.
Gyorsan elértem, ahol a kék keresztezi (egy kicsit rajta is megy) az aszfaltot, tehát innen jó helyen voltam. Hercig kis présházak és szőlők között vitt az út, majd jött egy fácántelep, aztán eléggé össze vissza kanyargott, mire kiért egy erdők által határolt, végtelennek tűnő, homokos pusztaságra. Itt inkább a füvön mentem, mert a homok piszkosul megfogott. Aztán beérve egy akácosba, megjelentek a gombák. Még válogathattam is, melyik tetszik, melyikért érdemes bemenni a most már remekül tűző nap által kiolvasztott, teljesen vizes fűbe. Szépen gyűltek a tasakok, remek vacsi lesz belőle.
Gyorsan elértem a kék+ kiágazást, ami keresztbe átvisz a kékről a kékre, de itt senki nem tud rövidíteni, mert a pecsét még hátra van. Egy erdőszéli és egy szép erdős séta után meg is lett a fára szerelt doboz. Gyors pecsét, folyadékpótlás, aztán trapp tovább. Merre odaértem, ahol a kék+ visszaköt, már olyan jól működött sárgolyónk központi fűtése, hogy vetkőzni kellett. Nagyon szép, ligetes erdei út után értem vissza ki a nem rég végtelennek tűnő homokos pusztaság másik oldalára. Innen gyorsan elértem – egy összeeszkábáltnak tűnő kis híd beiktatásával – a Pungur-hegyet. No nem egy Kilimandzsáró volt, de tényleg kiemelkedett a környezetből. Egy egész komoly épület állt ott, ami nem igazán volt iskolára hasonlított, inkább valami felújított erdei panzió képét nyújtotta.
Innen elég gyorsan haladtam a jó minőségű homokos úton, keresztezve a Villongó-eret máris a műúton találtam magam. Ekkor telefonált a barátom, hogy hazaért és minden rendben van, ne emésszem magam, menni fog ez. Ezek szerint Ő is látta rajtam az önmarcangoló ábrázatot.
Bekanyarodtam a Kepecstag felé vezető földútra, megcsodáltam egy alkalmi táborhelyet, amit nem hiszem, hogy turista hagyott ott. Kis tűzrakó is volt, meg sült tök és sült kukorica maradványok. Nem állítom, hogy nem erdei munkások hagyták hátra, de gyanús (biztos a keletre néző tájolása miatt). Elég elnyűtt, pocsolyás úton értem el a már említett homoktengert, ahol a kocsim várt. Gyorsan be- és szétpakoltam a szedett gombákat, ledobtam a zsákot és egy üres szatyorral még portyáztam a környéken, míg tele nem lett.
Aztán beültem a kocsiba és támadt egy ötletem. Úgy látszik kezdtem magamra találni. Mivel alig múlt dél, elkocsikázok az Álmosdi csata emlékművéhez, majd megnézem hazánk egyetlen fennmaradt vízi vágóhídját, utána pedig becserkelem a Fancsikai templomromot. Így is lett, és valamivel kettő után nekivágtam a háromórás kocsikázásnak.
Hát ennyi volt a mese hölgyeim és uraim. Két barát vesződése a Debrecen környéki AK-n, négy napba sűrítve. Nekem azért tetszett, főként így utólag, az idő által megszépítve. Remélem, hasznotokra volt. Következik valamikor a Ludas-halom – Mezőtúr szakasz, remélem, nem kell megint két és fél évet várni rá.
Nem lövöm le a szomorú poént, de attól, hogy a következő napon elég magányosan gyalogoltam.
Végigcaflattuk eddig a Kékkört, aztán ez az első ilyen igazán kidőlős eset. Engem már a harmadik napon is nagyon megviselt, de a negyediken egyszerűen nem ment ki a fejemből. Néha hajlamos vagyok magamat hibáztatni olyan dolgokért is, amiről nem igazán én tehetek. Ráadásul az egyik legjobb barátomról van szó.
Szóval, ez a harmadik nap amolyan leki válság volt nekem. És ilyenkor nagyon rosszul érzem magam, nem figyelek, hibázok ...
No mindegy, túléltem(tük) és folytatjuk, csak más felépítésben. Ez így, ahogy gondoltam, legfeljebb egyedül megy. Marad a normál 22-25km/nap, max. három napon át és sajnos a többszöri utazás.
A "figyelemelelterelés" amiről a bevezetőben írtál, nem működött?
És ez a 26 km ez reális?
Reggeltől estig mentetek, jó, volt néhány pihenő de nem olyan kirívóan hosszú, azt hittem 30 fölött lesz..
Ha hozzáadom a kimaradt 6-ot, akkor 32-33, pont ennyit mentetek első két nap is, mitől volt ez mumus? Azt hittem a táv miatt.. A gát uncsifaktora miatt?
Mondjuk, mi kis zsákkal csináltuk, szinte csak napi kaja és folyadék volt benne, persze én tele tudom rakni rendesen minden szirszarral, úgy hogy általában 6-7kg. Az is igaz, hogy állítólag bármit lehet kérni tőlem útközben, adok, vagy megoldom. :)
A Létavértes előtti egyenes még csak most jön. A bekötő útnál szakítottuk meg.
Egyébként a Berettyó gátja még nekem is aránylag rendben volt, de a Pocsaj elkerülő az már egy kicsit kiverte a biztit. Persze lehet hogy azért, mert fél szemmel a túratárs mozgását vizslattal és járt az agyam, a "mi lesz ha"... dolgokon.
Jó kis utat jártatok, de mennyire nem vagyunk egyformák! Nekem kifejezetten tetszett a Beretyó gátja, meg Létavértes előtti egyenes. Hát ez van...
Napi 30 km felett már erőltetett nagy zsákkal. Volt, hogy lejártam én is 35 km körül is (3 nap alatt 100 km), de az a pillanatnyi erőnléttől is függ. Ekkorát tervezni kockázatos.
Az előző nap a „beszoktatás” célozta meg, de sajnos reggel figyelve a cimbora mozgását, nem úgy éreztem, hogy sikeres volt. Sajnos a két nap kilométerei összeadódva jelentkeztek a mozgásán, de bíztam sport múltjában és a figyelemelterelő képességemben.
Sokkal korábban ébredtünk, a csörgésemnek köszönhetően és már negyed nyolckor Létavértesen ért minket az első őszi fagyos reggel. Csak ismételni tudom a már leírtakat: Az ősz első hideg lehelete fehérré változtatta a még eleven zöld tájat, hogy a fagyos reggel első napsugarai gőzölgő párává változtassák a még szokatlan fehér leplet. Érdekes volt látni a fehér füvön legelésző birkákat, ahogy leheletüktől sávszerűen olvadt fel a dér. Létavértesen először aggódtam, hogy milyen település ez, senkinek nincs keze. Úr isten, feltámadtak István királyunk törvényei, netán már itt az iszlám? Nem, csupán az embernép is érzékelte az ősz első intését. Az egyik kocsink itt marad, a másikkal pedig irány Nagykereki. Előtte biztosra menvén benyomtuk a pecséteket a füzetekbe a Koronában. Illetve csak benyomtuk volna, mert a „Boltban vagyok, mindjárt jövök” felirat fogadott minket. Így mi is bementünk a szomszédos boltba és bevásároltuk az aznapi elemózsiát. Visszatérve a Koronához, már az is nyitva volt, jöhetett a stemplizés és a kávé.
Kocsiba be, start Nagykerekibe, ami csakúgy, mint tegnap Nyíracsád, világ végének tűnt. Nagykerekiben, a boltban, ahol a lánc természetesen tíz centivel rövidebb volt, légstemplizés és irány az utcában lévő kocsma „terasza”, mivel az reggelizést gyanánt megfelelt. A helyiekkel beszélgetésbe keveredve, megtudtuk, hogy elég sok, napi 10-12 tájidegen turista jön a határ felől, de rendünk őrei pillanatok alatt berakják őket egy furgonba és feladják visszáruként. Szóval errefelé „minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. Starter sörrel zárva a mutatványt nekiindultunk a távnak. Megcsodáltuk a templomot (vasárnap lévén nyitva volt), aztán a zárt kastély mellett elhaladva még vetettünk egy-két pillantást a vasútállomásra és az ellenkező irányban lévő vakvágányra. Közel a határ, a vonat véget ér. Biztos voltam benne, a korábbi leírásokból leszűrve, hogy lesz zöld autós ellenőrzésünk a nap folyamán.
Bokariasztó, rossz aszfalton, illetve inkább mellette gyalogoltunk ki a településből, de még utána is elég sokáig riogatott minket ez az út. Azért éberen figyeltük hol kell balra letérni, hiszen úgy gondoltuk az egy megváltás lesz. „Gondolta Stirltz”. Nem lett az. Még bokatörősebb, kerülgetős, dzsindzsaugratós szakasz következett. Megálltunk kicsit megcsodálni a legelésző őzeket, aztán mentünk tovább ugyanúgy, ahogy eddig. És akkor a majorságot elérve, láttunk egy Suzukit, tehát innen jobb útnak kell lennie. Hát nem így lett. Ez valószínűleg az első kétéltű Suzuki lehetett, vagy légi deszantosok dobták ide, de az is lehet, hogy itt szerelték össze. Innen kezdve Kismarja első házáig maga a pokol várt ránk. Gigászi pocsolyák, oldalukon meredek csúszós rézsűvel, láthatatlan apró gödrökkel…
A megváltás az volt, amikor elértünk a kismarjai központi rendezvényterembe, ahol pecsételtünk, ittunk még egy utolsó sert, megcsodáltuk a remek falfreskót (migránsokra támadó határőrök címet kapta), és belemerültünk a helyiek vasárnapi kártyajátékának hamisíthatatlan hangulatába. Én még életembe nem röhögtem ennyit. Igazi szocreál tanulmány volt, hat-hét eltérő karakterrel. Volt itt kérem minden: szemkimeredt, kötözködő tajt egyén, okoskodó butaember, szabály nem értő hülyegyerek, kopasztani akaró úriember, sok-sok egyre okosabb kibic. Szóval elnézelődtünk úgy háromnegyed órát, tehát gyorsan riadót fújtam és már talpaltunk is a csonka tetejű templom mellett, érintve a vöröscsillagos emlékművet, a Tornácos Vendégházat, ami elég takarosnak tűnt. Elértük a várdombon lévő Székely kaput a Hajdú szoborral és megkezdődött a szinte kietlen pusztaság meghódítása.
Itt legalább még őszi kikericsekkel tarkított legelőn haladtunk a Berettyó gátjáig, de utána ez a gátmenet a sohasem közeledő Pocsaj látképével, már kezdett minket untatni. Azért aminek be kellett következnie, az be is következett: elértük a Berettyó hídját és Pocsajt. Ekkor még takaros kis településnek tűnt. A Berettyóban nem sok víz csordogált, a pecsét megvolt a vízmű kerítésen, úgyhogy rövid étkezési pauza után elindultunk.
Azaz elkeveredtünk a gátak és villanypásztorok között. Ez a gát nem az a gát, tehát átvágtunk a legelő nem bekerített részén az Ér gátjára. Innen kezdve a tömény unalom akart megölni a Pocsaj elkerülőn. A gát lejtett, traktorzúzta gödrök tarkították végig, középen „fogott” a fű. Szóval így sem vót jó, úgy sem vót jó, sehogyan sem vót az jó! Már a trakket sem néztem, minek, úgysem érünk sehová. NIHIL, holtpontok tömkelege és még meleg sem volt. Mi lehet itt Nyáron? Talán Hörpölin tudja azt is.
Nagy nehezen elértük a műutat és a hidat, ahonnan ismét egy reménytelen, folyamkilométer kövekkel megtűzdelt szakasz következett a következő hídig. Csak a meder túl felén kaszáló traktor zúgása jelentett egy kis változatosságot, ha az egyáltalán változatosság. Gondolatban megemlékeztem a túloldali Hosszúzugi földvár és Leányvár valaha volt létezéséről és csak a távolban magasodó geodéziai tornyot vizslattam, mikor kerül már közelebb. Sajnos a barátom egyre rosszabbul mozgott, kezdte a térde feladni a gátmenetet. Elég sokat vártam rá a hídnál, mondta is, hogy menjek nyugodtam, majd megvárom Cserekerten, de nem igazán akartam nagyon eltávolodni, hátha segítség kell neki. Elindultunk hát, természetesen a gáton, csak a másik oldalon, a torony és Cserekert felé. A gátról letérésnél megvártam, nehogy elkeverjen másfelé, de az „emelkedőn” a löszfalak között ismét lemaradozott.
Kiérve a kukoricatáblák közé, egyeztettük az utat, aztán elindultam előre pecsételni Cserekertre. Több helyen is alkalmi szállásokat figyelhettem meg a kukoricásban, majd az éles bal kanyarnál már rendészeti kocsi állt a fák mögött, elfoglalva éjszakai őrhelyét. Odamentem kicsit beszélgetni, készségesen mutatták meg technikai eszközeiket a silbakoló rendész urak. Volt ott minden, infrakamera, spéci hőkamera, széndioxid figyelő…
Elváltunk, még nem is igazoltattak, és berongyoltam Cserekertre, ahol lecuccoltam Marika néni kerítése előtti padra, és visszaballagtam a közkúthoz mosdani és vizet vételezni. A kútból kifolyó valami színéről inkább egy másik folyadék jutott az eszembe, mintsem a víz. Nyomtan tehát a kutat, hátha kifolyik és tisztul a nedű. Nem akart, de azt elértem, hogy Marika néni odaért a kerítéshez és rám kiáltott: „Ne folyassa már pocsékra azt a vizet!” Illedelmesen elengedtem a nyomót, odaballagtam, bemutatkoztam, és megkérdeztem:
- Ez mindig ilyen színű?
- Miért, milyen színű? – kérdezte Ő
- Hááát, szerintem nem vízszínű. –válaszoltam
- Én mindig ezt iszom, és nézze meg milyen öreg vagyok. Maga szerint hány éves vagyok?
- Mélyen belenéztem a szemébe és hízelgően 86-t mondtam.
- A fenét! Most múltam 88.
Megkönnyebbültem, hogy nem tévedtem plusz irányba, pecsételtem, kicsit még beszélgettünk, mire megérkezett a barátom. Sajnos nem mozgott túl jól. Rábeszéltem, hogy a műúton majd jobban fog mozogni, jobban haladunk, de sajnos csak a cserekerti bekötőútig értünk el.
Innen még több mint hat kilcsi lett volna Létavértes aszfalton, ráadásul az idő is eljárt felettünk, fél hat volt. FELADÁS? SOHA? Majd holnapra a gyógyetapra, felerősítem valami kenceficével, fáslival. Az első úton jövő haláljárgány megállt, felszálltunk és már „robogtunk” is Létavértesre. Néha olyan érzésem volt, hogy talán gyalog gyorsabb lennék, no de mindegy, úgyis onnan kell folytatnunk(nom), ahol abba hagytuk.
Kocsival vissza a másik kocsiért Nagykerekire, aztán söprés befelé Debrecenbe a szállásra. Biztos fájhatott a térde, mert alig tudtam rábeszélni, hogy ne pizzát rendeljünk, hanem menjünk el a száz méterre lévő étterembe. Végül beadta a derekát és nem bánta meg, mert remek kaját ettünk. Visszabotorkáltunk és irány az ágy. Mára „csak” 26,8km-t mutatott a telóm, de tettem egy fogadalmat, illetve mindketten: Én nem tervezek kettőnél többnapos alföldi túrát, napi 30 feletti kilométerekkel, hiszen két napig ment a dolog, vagy a kilométereket kell csökkentenem a napok számának arányában, Ő pedig fogyni fog, hogy a térde jobban bírja majd. Szerintem az én fogadalmam egyszerűbb és betarthatóbb. Azért úgy hajtottam le a fejemet, hogy bíztam a reggeli folytatásban.
Lehet, úgy gondolta a hölgy, hogy már úgyis megvan az MTSZ-ben az elérhetősége, ezért nem írta bele a füzetbe.
Amúgy talán nem lenne hülyeség, ha az új füzetben lenne egy-egy rubrika a telefonos és e-mail elérhetőségnek is. Az elbírálásnál is hasznos (ld. fentebb...), és akkor is, ha vki esetleg elhagyja a füzetet.
"Keressük Takács Juditot, aki 2017. augusztus 23-án fejezte be az RP-DDK-t Szekszárdon. Budapestiként hozta be az igazoló füzetét, de nem adott magához elérhetőséget. Nem találni ebben a csoportban sem, hátha esetleg közületek ismeri valaki. Előre is köszönjük a segítséget!"
Ajajj! Ez sem lett rövidebb, sőt. Úgy látszik valami meghajtott és menésem van. :)
2.nap A „beszoktatás?”
2017.09.30. Fancsika II. víztározó - Nyíracsád
A reggeli kelés ugyan csendes volt, mert hangunk alig-alig a szurkolás után, de sajnos egy kicsit behunytunk. Nyolc óra is megvolt már, amikor elindultunk, hogy az egyik kocsit letegyük Nyíracsádon, a másikkal pedig visszajöjjünk oda, ahol tegnap zártunk. Lehet, hogy a szombat reggeli piaci forgalom tette, de egy örökkévalóságnak tűnt, merre odaértünk. A cimbi gyanúsan érdeklődött, hogy biztos nem néztem-e be a távot és szívatom Őt. Visszafelé megálltunk Vámospércsen bevásárolni reggelinek és napközbeni éteknek valót. Aztán ittunk egy kávét a központban lévő presszóban, megnéztük a galambot eregető lány szobrát (bűzös egy hely :)), és start a Panoráma úton lévő Fancsika II-höz.
Kocsi lerak, kaja befal és uzsgyi, mert bizony majdnem tízet ver a vekker. Kérem szépen, én őszintén megmondom, de ezektől a Debrecen alatti tavaktól többet vártam. Se tó, se víz, csak nád, csupán a Fancsika III. ordasul benőtt gáti útjáról lehetett némi vízfelületet látni, de itt meg az úttal voltunk elfoglalva. A leeresztőnél egy srác mondta, hogy ezt a tározót meg leengedték, tele van döglött halakkal, meg kagylókkal, aminek a szagát néha-néha éreztük is. Elég unalmas volt a talpalás a homokos erdei, tisztásmelletti utakon. Szinte észre sem vettük, de alig másfél óra múlva már a Fráter tanya bevezető útjánál voltunk. Ekkor vettem észre a tracken, hogy megint sikerült egy kicsit tévelyednünk, a Bodzás-Fancsika csatorna partján haladó makadámon tettük meg a kék egy részét. No, tessék, minden napra jut egy gikszer. A Fráter tanyát kinéztem ugyan, mint potenciális gyomortömési lehetőséget, de most sem az időpont, sem a gyomorüresség nem indokolta a betérést. Ahogy néztem, itt a környéken ezek a csárdafélék, főként rendezvényekből élnek. Ráadásul most van a lakodalmak szezonja, úgyhogy elég sok helyen zártkörű a mutatvány. Mentünk hát tovább és pillanatok alatt kereszteztük a vasutat, majd egy erdős területen keresztül elértük a főutat, amin mint reggel a transzfer során tapasztaltuk, elég nagy forgalom volt. A szemközti oldalon megcsodáltuk az iránymutató táblákat és besétáltunk a fényesebb időket is megért Halápi csárdához. Itt most már volt időm és türelmem rendbe rakni a telefonom és a fényképezőm, mert eddig szinte végig ezt buzeráltam az úton, nem tudom mi bajuk volt, de szerintem valami cívis besugárzás érhette őket a meccsen.
Már a Haranghy György emléktúra könyve is azt írja, hogy térjünk be nyugodtan, mindig van valami harapni- és innivaló, meleg étel kivételével. Szóval már 1998-ban sem igazán működött a csárda. Begyűjtöttük hát az igazoló stempliket az információs táblánál és elindultunk a Hármashegy felé. Annyira el voltam foglalva a fényképezőm üzemzavarával, hogy ha a barátom nem szól, akkor simán tovább megyek a piroson, nem észre véve az éles jobb kanyart, aztán Zsuzsi vonatozhattam volna Hármashegyig a kéktúra helyett. Ilyenkor határozottan előnyösnek érzem, hogy legalább ketten figyelünk az útvonalra és a jelzésekre. Elkanyarodva egy őzlábgomba kánaánba érkeztünk, ahol díszítésként elég sok légyölő galócai volt, de mivel még korai lett volna transzba esni, nem igazán akartuk nyalogatni a kalapbőrét. Minden esetre egy másik barátom azt mondta, hogy fel kellene venni a bakancslistánkra légyölő galóca kalapbőrét. Én bele is mentem, de biztos, ami biztos, csak az utolsó helyre írtam fel.
A nagy gombanézegetésben elbambulva egyszer csak egy csengetésre lettünk figyelmesek. Mivel iskolába nem járunk, villamos erre nem jár, az őznek pedig nincs csengője, kerékpárra gondoltunk. Mire hátra fordultunk, már mögénk is lopakodott egy hátizsákos kerékpáros, majd megköszönve a lehetőséget, továbbhajtott. Gondoltam a Hármashegyi pihenőhöz tart, mert ott bizony a plakátok tanúsága szerint, szüretnek az mulatsága vagyon. Ez az! Igyekezzünk, biztos lesz must mustra és egyebek. Az enyhe kék balkanyart észleltük, de a kerékpáros biztos nem, mert éppen tolta visszafelé járművét, amikor mi is odaértünk. Ekkor már nem menekülhetett. Rendesen lekádereztük, kicsit elbeszélgettünk az AK-ról és hogy kerékpárral akarja az egész Kékkört megcsinálni. Kicsit fejemet csóválva, sok sikert kívántam neki, de azért megjegyeztem, hogy nem mind sík, ami kék, gondoljon csak a Getére, vagy a Nagyhideghegyre, horribile dictu: Mátraháza-Sirok szakaszra. Elváltunk, majd pár méterrel később épp mi is szembesültünk azzal, hogy nem hiába Hármashegy a hely neve. Szépen megmászogattuk a homokdombokat (alföldi viszonylatban ez már a síkság Chimborazo-ja volt), és végül megcsodáltuk a kilátóból elénk táruló panorámát. Sajna elég párás volt még az idő, túl messzire nem lehetett látni, de azért Debrecen masszív tömbje és Hajdúhadház iker templomtornya kivehető volt.
A kilátóból leérve, egy bucka után egy kisebb sivatag volt előttünk, friss erdőirtás képében. Nem lett volna jó egész nap ilyenben talpalni, az biztos. Pillanatok alatt elértük a pihenőkomplexum szélén lévő büfét, és mivel még elég sok volt hátra, bátran betoltunk egy seritalt. Kicsit elbeszélgettünk az éppen lecsót főző családdal, akik invitáltak minket, hogy maradjunk, mert a lecsó után jön a slambuc, majd a szalonnasütés. Jó programnak ígérkezett, de mondtuk, hogy mi sajna önkéntes mazochisták vagyunk, ezért indulunk tovább Nyíracsádra. Mondták, hogy szívesen segítenek, mindjárt indul egy lovaskocsi oda, és szívesen elvisz. Az ajánlat remek, de ezt már nem hiszem, hogy megúsznánk az ellenőrök által eszközölt kihallgatáson.
Tovább hát a Zsuzsi vonat végállomási épülete és egyben alig látogatott Természet háza irányába. Az épületre elég sokat költöttek, de olyan funkciótlannak tűnt, ráadásul egy tárva-nyitva hagyott kocsin és pakoló „nembarátkozom” egyénen kívül senkit nem láttunk, még kérdezni sem tudtunk. A kilátónak álcázott torony valójában csillagvizsgáló. Így legalább van valami funkciója, hiszen kilátóként elég értelmetlenség lenne ide rakni.
Nagy nehezen elindultunk a vonat régi nyomvonalát taposva, az egész jól járható erdei utakon. Emlékeztem, hogy erre elég jól tekereg a kék nyomvonalvezetése, sőt még nálam sokkal rutinosabb öreg rókák is elkavarodtak a környéken, nem is olyan régen. Miután megemlékeztünk Hörpölin kilátós kitérőjéről, az Ő nyomvonalát szinte lekopírozva, szépen elsétáltunk mi is a bal kiágazás mellett és cintere pontosan ott konstatáltuk a malőrt, ahol Ő. Úgy látszik, itt egy kicsit erősíteni kellene a jelzéseket, bár visszafelé már láttam, hogy mi voltunk a figyelmetlenek, észre kellett volna venni a kiágazó utat. Kiérve az erdőből átmentünk egy csatornán és már láttuk a Zudor tanya épületeit. A kerítés mellett sétálva már messziről kiszúrtam az úthoz elég közel lévő kutyaházat, és gondolván, hogy van lakója, előkészítettem a kutyám szerint elviselhetetlen ultrahangos riasztót. Ekkor vettem észre egy munkást, aki éppen szénát pakolt. Lezajlott szűkös és tartalmas párbeszédünk:
- Szép jó napot, jó munkát. El tudunk-e menni az úton?
- Olyan nincs (mármint jó munka). El tudnak, ott a kutyaól mellett.
- Kutya is van az ólban?
- Van. Ki van kötve az útra.
- Köszönjük. Hát akkor további rossz munkát!
Mosolygott egyet, de nem tudtuk a beszélgetésen, vagy a következő percek általa elgondolt eredményén vigyorgott. Én biztos, ami biztos folyamatosan nyomva tartottam a kütyüt, felmértem a lánc hosszát, és elosontam a kutya mellett. A barátomra nem gondoltam, és ez nem szép dolog, mert ahogy kiértem a halálzónából, elengedtem a gombot. No, kérem szépen, ilyen gyorsnak sem láttam még a cimbit. A kutyát ugyan megúsztam, de az Ő morgását több száz méteren át, a műútig viselhettem.
A "fenevad" (kölyke):
Átkelve az úton, meg akartunk pihenni az ott lévő tanya kerítésénél, de egy nem túl friss őzgida teteme lebeszélt minket erről. Irány Buzitapuszta, nem lehet már olyan messze. Össze-vissza kanyargott a homokos akácos melletti út, néhol irtásfoltokkal, értelmetlen MTSZ-es útjelző kövekkel (persze, ahol kellett volna, ott nem volt), és elhagyott bikaburjúval. Én először szarvast suttogtam a barátomnak, de jól megfigyelve az állatot és ő minket, kiderült, hogy egy elkóborolt tehén a lelkem. Rátérve a Vámospércset Buzitapusztával összekötő széles földútra, némi pocsolyákat kerülgetve elég gyorsan beértünk a településre. A Haranghy könyv még vegyesbolti pecsételést említ, de egy szamáron, egy kerékkilopott kukából ömlő szeméthalmon és a Kéktúra vendégházon kívül nem túl sok mindent láttunk. Ez utóbbi viszont nagyon rendbe tűnt, remek szállásnak kínálkozik az erre túrázóknak. Utólag már bánom, hogy nem mentem be a Vécsey-kúriát és parkját megnézni, mert bár magántulajdon, de a tulaj szívesen megmutatja, mi is volt ez hajdanán (legalább is a nyíracsádi itallerakatos hölgy szerint).
Itt sajnos már látszott rajtunk a fáradtság jele, lelassultunk, ráadásul megpluszoltuk az utat, mert elsőre elméláztuk a letérést a műútról, jöhetett az átvágás a homokbánya mellett és sajnos nem számoltunk egy patakocskával, amiben persze pont ott volt víz. Gázló híján kicsit megiszapolódva átvergődtünk a kékre, amin nekem akkor már egy örökkévalóságnak tűnt az utolsó három kilométer, amíg el nem értük Nyíracsádot. És még akkor nem is beszélve arról, hogy a település is elég hosszúnak tűnt. Mivel tudtuk, hogy pecsétet már nem érjük el, mert délben bezárt a hivatal (mint később kiderült szombaton nyitva sincs), próbáltunk potenciális pecsételő helyeket keresni útközben. Bajor söröző: bezárva, megszűnőben, zöldségbolt és kis ABC: megszűnt, mi van itt kérem, hol pecsételünk. Elővettem a bibliát (made by Hörpölin) és már meg is volt a Viking név. Irány a söröző. Útközben mondta egy fiatal pár, hogy a főtéren lévő itallerakatban is van pecsét. Mivel kocsink pont ott állt, arra kanyarodtunk. Belecsöppentünk egy lakodalmi menetbe, de viseltes ábrázatunk és mocskos bakancsunk miatt erősen kiríttunk az elit menetből, ezért hát gyorsan beütöttük a stempliket a füzetekbe. Megcsodáltuk az itallerakat készletét, csak a hűtőkamrájában volt a fél településnek elegendő serital. Egy-egy alkoholmenteset gyorsan be is vertünk, no meg egyet vittünk az útra.
Kutyafáradtan, elcsigázva ültünk be a kocsiba, a Nyíracsádi nevezetességek maradnak a folytatásra, amikor megindulunk a Nyírség felé. A távolságot a technikai eszköz ugyan 32,4km-re taksálta, én és a barátom ötvennek éreztük. Bennünk maradt a tegnap minden bája és baja. Irány haza, kajálás és fél tízkor minket már senki nem látott, legfeljebb hallott, mármint horkolni.
Utánakérdezve a honi résznek csak Nagybátony-Kazár között hiányos (ide most idén nem is megyünk), illetve az elejéről Rózsaszentmártonig nincs infó. Vagy van vagy nincs.
Nem tudja valaki, a Mátra-Murány vándorút honi szakaszához (Hatvan-Salgótarján-Karancs) vagy akár az egészhez, kapcsolódik valami túramozgalom?
Őszi szünetben elkezdenénk..
B kérdés: melyik évben lett ez létrehozva? Érzésre 1-2 évet saccolok, gugliztam egy 2014-es MTSZ hírt ahol el lett határozva, illetve találtam idén nyárról egy módosításos tracket, ennyi.
Ez egy kicsit hosszúra sikeredett, de a nap sem volt rövid, bocsi!
1.nap A „bevezetés”
2017.09.29. Kepecs-tag - Bánk - Fancsika II. víztározó
A terv az volt, hogy debreceni szállással, két autóval utazva a végpontokig, fokozatosan nehezedve építem fel a túrát. Legyen egy könnyebb nap az akklimatizációhoz, utána egy hasonló, hogy megszokjuk, aztán legyen egy durva nap és a végén a levezetés.
A hajnali háromkor kelés és a lehangoló Székesfehérvár-Debrecen autópályázás négytől-hétig elég durvának hangzott, de a túratárs is hasonlóan járt Szegedről. Valahol a Mátrát elhagyva kezdett ébredezni a nap, ami kissé könnyebbé tette az út hátralévő részét. A Mátrai Erőmű tornyainak körkörös világítása mögött megbúvó Mátra egész impozáns látvány volt, majd a Bükk bérceit már szinte virradatban értem el. Sajnos Debrecen előtt letereltek a 35-ös útra Hajdúböszörmény felé, nem tudni milyen okból, valószínűleg meg szerették volna velem ismertetni a debreceni reggeli csúcsforgalom szépségeit. Sikerült, és ennek köszönhetően jó fél órát késtem a hétre megbeszélt, bánki találkozóról. Ráadásul az arborétum behajtójánál mindenkire kiterjedő igazoltatás és szondázás lassította a forgalmat. A találkozó után az egyik kocsit elvittük a Panoráma úton a Fancsika II. víztározóig, a másikkal pedig elmentünk Kepecs-tagra. START!
Miután beütöttük az AK bélyegzőt a füzetbe és a Hajdú-Bihar Megyei különkiadásba is, megcsodáltuk az állat- és mezőgazdasági farmot, majd nyakunkba vettük a lábunkat és teljes gőzzel nekilódultunk a homokos erdei útnak. Már az elején feltűnt, hogy igencsak gazdag gombaszezonba csöppentünk, csak kitartson hétfőig, és akkor tele szatyrokkal lepem meg a családot.
ezt ne:
Erdőfoltos, füves homokbuckák között vitt a néhol alig kivehető út, de a jelzések jók voltak, bár itt terelés is volt a régi nyomvonalhoz képest. Már majdnem a Pető-tanyáig talpaltunk, amikor eszembe jutott egy érdekesség, amit szerintem nem kerestünk meg. A Kepecs-tag után a pihenőházat és a gémeskutat még észleltem, de előzetesen feljelöltem egy „Fa rajkenu roncsai” nevezetességet. No, ez kimaradt, ha valaki látta, mondja el milyen és mire is használták. Egyre több volt az erdős rész, mire elértük a Haranghy György emlékút betűjelét, ami egy fára szögelt, lécekkel kifeszített vízálló valami volt, rajta egy betűvel, felette pedig egy értelmezhetetlen, lekopott tábla, valószínűleg Patkány-Szűcs felirat lehetett, a tanya miatt. A Homokfejtő és a Pércsi-ér útbaigazító tábláinál elég sokat beszélgettünk, hogy mi a rossz bennük, hogyan kellett volna…
Aztán jöttek a Két Tölgy Tanösvény táblái a régi Létai (Újléta) út beágazásával, majd hirtelen fordulatot vettünk és elindultunk a Bánki erdő és a főút felé. Az előzőleg valószínűleg eső áztatta úton elég jó tempóban haladtunk, aminek azért örültem, mert ezek szerint nem vagyunk túl rossz formában. Kiérve a főútra, annak túlsó felén lepihentünk egy kicsit a szalagkorlátra. Visszanéztünk a volt Ludas csárda helyére és azt találgattuk, hogy egy ilyen forgalmas út mellett miért is ment tönkre ez a csárda.
Kis pihenőnk után egy egész érdekes részre értünk. Sarjirtás után az úton alig lehetett haladni, mert folyton át kellett lépegetni az útra döntött kisebb fákat, gallyakat. Aztán a Bánki-erdő útbaigazító tábla előtt utolértük a tetteseket. Óvatosan közelítettünk, mert messziről csupán 5-6 fejszét láttunk összeállítva az úton, mellettük elég kétes kinézetű, feszesen vizslató emberekkel. Aztán előlépett egy aránylag kulturáltabb kinézetű egyén. Nekem azt mondták, hogy ha hátizsákkal közlekedem a határ menti erdőkben, területeken és nem vagyok egyedül, akkor, ha embereket látunk, kezdjünk el egy kicsit hangosabban, magyarul beszélgetni (semmi allah akbar és egyebek J). Működött, mert ahogy meghallották, hogy kik is lehetünk, egy kicsit oldottabban viselkedtek és álldogáltak tovább. Pár szót váltottunk a közmunkások vezetőjével, aki bár nem érdeklődtünk ez iránt, elmondta, hogy el fogják takarítani az úton lévő gallyakat, ágakat. Ezt a közeljövőben erre járó turista társaink nevében megköszöntük és további szép napot kívánva továbbviharzottunk a Vekeri-tó felé.
Erdőfoltokon keresztül, néha mezőgazdasági terület, néha füves irtások mellett vezetett az út egészen a piros kiágazásig („Raport-út”, vajon miért ez a neve?), ami a Mézes-hegyi tónál újfent egyesül majd a kékünkkel. Egy elég érdekesen jelzett tisztás szélén eszembe jutott, hogy Hörpölin is itt kavarodott el egy kicsit, ezért szorgalmasabban tekintgettem a telefonomra, de akkor már megláttam az erdő szélső fáján a kék jelet. A mező mellett elballagva, betérve újfent és újfent az erdőfoltokba, pillanatok alatt elértük a Kati-ért és az országutat. A műúton besétáltunk a kempingig, ahol csukló tájékukon tűpárnával felfegyverzett amazonok fogadtak minket. Kiderült lakodalom lesz, de „nyugodtan jöjjünk, pecsételjünk, használjuk az ital- és kávéautomatát”. Így is volt, bár megállapítom, a pecsét lánca mindig tíz centivel rövidebb a kelleténél, így néhol elég körülményes a pecsételés. A nagy üdítőzés, étkezés és kávézás egy kicsit elvette az időérzékünket, jó negyven percet dumáltunk, tehát indulnunk kellett.
Vissza a Kati-ér töltésére, ami megmutatta az AK rosszabbik arcát is egy kicsit. A Mézes-hegyi tóig bokaakasztó, gáncsoskodó aljnövényzet és alattomosan ezekben megbúvó gödröcskék tettek arról, hogy menettempónk közel felére csökkenjen. Látnivaló sem nagyon volt, csak a vészrikácsolást bevető erdőlakók jelentettek eseményt, esetleg a sűrű vadcsapások, amelyeken inni jártak ide a különféle jobbnál-jobb bakancsot viselő élőlényeg. Legalább is a meredek ér falán történő felkapaszkodásukból erre következtettem. A tónál viszont mi keveredtünk el és észre sem vettünk, hogy egy darabon nem a kéken mentünk, benéztünk egy jobbkanyart, helyette a szép, széles úton beszélgettünk tovább. No, ezt le sem írtam, mert e kis hiba miatt lehet, hogy nem lesz meg a kékkör. Olyan szőrös szívűek ezek az ellenőrök. Istenem, csak ne kelljen ide a világvégére visszajönnöm ezért a 250 méterért! Minden esetre nem fordultunk vissza. Mea culpa, mea maxima culpa!
Pillanatok alatt elértük a Csonkás-tó pihenőpadjait. A tóból szinte semmi sem látszik, teljesen benőtte a nád, és talán víz sem nagyon volt benne. Innen a Mézeshegyi-főcsatornát keresztezve már láttuk a két lovardát. Az egyik mellett elhaladva egy kicsit bizonytalan voltam, hogy melyiknél is lesz a pecsét, de egy rikítóan kékhajú testvérpár, a magas lóról eligazított, hogy a műúton balra és száz méter az elitzóna. Nem tudtam mire vélni, de hamarosan fény derült a dologra.
A műúton tényleg nagyon közel volt a következő lovarda bejárata, aminek mellékkerítésén úgy cirka 10-11 pályázati tábla lógott. Megálltam a bejárat melletti fánál, ahol a pecsét lógott, és elkezdtem az adminisztratív melót. Ekkor egy Mercédesz sport limuzin kb. 100-110 km/órás sebességgel, a föld felszínétől szerintem mintegy húsz centiméterre légpárnázva, besiklott a kapun, és bár én nem arra fogadtam, hogy meg tud állni, megállt. Ebben a pillanatban két „pezsgőstárcakezű” leányzó (ilyen alakú nőket eddig csak a Ludas Matyi Balázs-Piri Balázs karikatúrákban láttam) bukkant fel és szokott rutinnal pattintották fel a másik kezükkel a hátsó ajtókat, ahonnét érdekes emberek szálltak ki és szintén szokott rutinnal kapták el a pezsgős poharakat, no meg egyebeket. Biztos jó kis lovarda lehet, de nem biztos, hogy mindenki lovon lovagol.
Pecsét megvolt, vissza a műúton, és egy cirka 2-2,5km-es talpalás várt ránk a víztározóig. Ebből sokat nem észleltünk, mert túl akartunk már lenni az első napon, ráadásul még várt ránk az esti DEAC-SZEDEÁK kosármeccs vendégszurkolói kihívása. Minden esetre jól járható földúton értük el az üdülőket, majd szinte észre sem vettük a Fancsika III. víztározót, annyira be volt nőve. A Fancsika II-höz a műúton érve a barátomat azzal vigasztaltam, hogy kocsival elmegyünk egy nem messze lévő, remek kilátóhoz (Látó-hegyi régi kilátó, kicsit felújítva, megvasalva), ahonnan… Mint kiderült, semmit nem látni, mert lombkorona alá került az idő múlásával, csak egy nyiladékra látni rá, ami mint kiderült a Fancsika I. náddal benőtt, szinte száraz medre volt. Csalódás volt, de vége az első napnak, visszaültünk a kocsiba és már csak a másik kocsiért kellett visszamennünk, és irány a szállás.
Gyors tisztálkodás után egy nyögvenyelős kosármeccsen, hatszáz debreceni vadkakas ellen hathatósan fellépve, kiszurkoltuk a győzelmet, amit a meccs után a hazai szurkolók is megsüvegeltek. A szurkolás után hangtalanul mentünk vacsizni és még hangtalanabbul ájultunk a Nagyerdei Apartman szobájának ágyaiba. Hosszú nap volt (33,7-t mutatott a telóm), sok élménnyel és még mindent le sem írtam. folyt.köv.
Még annyit -esetleg mást is érdekel- hogy ha úgy praktikusabb vagy bármi okból kényelmesebb, nem kell feltétlen okosteló és mapillary app, bármilyen geotaggelt képet fel lehet tölteni kézzel..
GPS-ed van, gondolom fényképeződ is, csak annyi a lényeg hogy a két kütyü órája egyformán járjon, vagy legalábbis tudd az eltérést
Hazaérve én xnview-val szoktam tömegesen leméretezni a képeket (természetesen bármi mással is lehet, vagy akár ki is hagyható ez a lépés), aztán geosetter-rel összehozom a trackloggal a képek pozícióit (meg lehet adni a szinkronizáláshoz a két eszköz órájának eltérését, ha kell), utána mehet is fel a mapillary.com-ra
Miután ott publikálódott (max néhány óra), még át szoktam futni hogy az arc- és rendszámeltakaró nem volt-e túlbuzgó, bár az utóbbi időben sokat javítottak rajta, még mindig hajlamos az irányjelző táblákat kitakarni, szerencsére kézzel le lehet róla szedni
Hát az én véleményem, hogy az 1. pontban megjelölt helyet csak az nézi jelzés kapunak aki gyakorlatlan túrázó..de nagyon :) látszik, hogy befelé fordulnak a jelek, kvázi nem párhuzamosak és lehet hogy úgy tűnik van ott ösvény..de egy ösvény nagyon nem ilyen. Plusz térkép csak van a túrázónál vagy gps, és láthatja, hogy nem arra visz az út :)
A 2. pont esete tényleg necces. Én Termény felől jöttem és akkor mintha még lett volna egy vékonyka kis karó..bár irány azon sem volt :)
Mikor pár napja a Galyatető-Nyírjesi erdészház egykori kéktúra útvonalról írtam akkor még nem volt eldöntve hogy hova is megyünk a hétvégén túrázgatni. No, ezzel eldőlt, mert miközben végiggondoltam a régi útvonalat kedvet is kaptam hozzá...
Így aztán szombaton dél körül Galyatetőn tettük le a kocsit, ami nem is volt olyan egyszerű, mert annyian voltak fent mintha Ferencváros-Újpest meccs lett volna a hegytetőn. Aztán eszembe jutott hogy egy teljesítménytúrába csöppentünk! A szervezők nem hinném hogy panaszkodtak a résztvevők számát illetőleg... Ami a túrát illleti: egy picit elhanyagoltnak tűnik már a kék + jelzés eleje a Galya-csurgó, és az egykori vízmű felé, majd az autóutat keresztezve ismét jól járható szekérút következik. Érdekes hogy pár év alatt is elég sokat változott a táj, ahol erdő volt ott tarvágás, tarvágások helyén cseperedő erdők vannak. Összességében így a régi utat ismét bejárva, az újat pedig már többször is azt gondolom hogy lényegesen szebb és látványosabb a mostani Vércverés felé menő nyomvonal.
De azért egy kis nosztalgia képekben:
az autóút utáni fenyves. Gombászparadicsom.
növöget az újulat a Nyírjes-bércen (2017-2011)
2008-2011-2017
háttérben a Galyatető
2008-2017 ereszkedés az erdészház felé
a romos vadászházat elbontották. talán még menthető lett volna, de nem volt rá igény, szerencsére az egykori bélyegzőhelyet viszont felújították, rendben van, gondolom most már ez is inkább vadászház. A házikó előtti árnyas erdőt viszont letarolták.
Hát ennyi a régi útról, a Galyatetővel pedig nehéz betelni, még akkor is ha lefagy az ember a kilátóban egy-egy szép fotóért, legalább is én, mert sosem vagyok fent fél óránál kevesebbet.
Az első felvetésedet kitárgyaltátok. A másodikra viszont épp Te adsz több lehetséges megoldást is. Ebből a legutolsó, a betonoszlop-tábla pótlás nem működik. Sokkal gyorsabb és hatékonyabb a jelzések az említett tereptárgyakon történő elhelyezése.
Továbbá, ha a letérésnél tereptárgy hiányában nem lehet jelezni, lehet alkalmazni az előjelző nyíl jelzést.
Oszlop áthelyezés még abban az esetben sem történt meg, amikor az idei jelzés felújítási pályázatok megsegítésére kértek ilyen helyek megadását. Januárban, hóban, fagyban, szűk határidővel került sor a pontos helyszínek, koordináták felmérése, de a kért jelzésoszlopok a mai napig nem kerültek kihelyezésre. Pedig a pályázati határidők már szeptember elején lezárásra kerültek. Az áthelyezésekről azért sem lehet szó, mert ezek a projekt szerint lettek telepítve. De ezt már sokszor kitárgyaltuk, nem érdemes újra kezdeni.
A +1 pontban leírt új bélyegzőhely szerintem fölösleges. Terény előtt, után mindkét irányba 5-6 km-re van bélyegző. Ilyen sűrű bélyegzésre nincs szükség már csak azért se, mert Terény megkerülésével nem juthatna előnyhöz a túrázó.
Itt is javaslom, ha észrevételeidre esetleg megoldást is vársz, akkor nem itt, hanem az erre rendszeresített hibabejelentő talán célszerűbb lenne. Itt csak virtuális megoldások születhetnek.
Látszik a képeken, hogy amikor készültek, akkor is többen kapujelzésnek nézték a két jelet a két egymás melletti fán, látszik az kijárt ösvény befelé. Szerintem bőven elég lenne az egyik fán az úttal párhuzamosan egy jel.
Asciimo, ígérem megírom ha sikerül megtalálni a gazdáját, Hörpölin nagyon hasznos tanácsot adott!
Simulacrum:
Ez a szakasz állatorvosi ló, mióta a régebbi, a Csukori-erdőben vezető nyomvonalról el kellett terelni egy kompromisszumra mérsékelten hajlandó magángazda miatt.
Én egyébként a végső megoldást itt az aszfaltútban látom, gyalogoltam már végig Terénytől Szandaváraljáig ezen a kicsiny forgalmú, mondhatni hangulatos kis aszfaltúton, azt gondolom nem lenne rossz megoldás itt. Vannak esetek mikor nem feltétlenül üdvözítő az aszfaltot kikerülő útvonalvezetés.
Ez egy ilyen eset.
Ha már nem lehet visszaállítani a 2008 előtti állapotot.
2008, Csukori-erdő, Balassi-erdő
2011
Ezen a földes úton nem csak a jelzések elhelyezése nehéz, hanem sokszor a haladás is, mivel ez egy szántó.
Két jelzésproblémát jeleznék Szandaváralja után Terény felé.
1. Itt két egymás melletti fán van fönt a kék jel az egyik az egyik irányba, a másik a másik irányba menők számára, de annyira szerencsétlenül sikerültek, hogy ebben az irányban haladva úgy tűnik, mintha itt letérne a kék a földútról be az erdőbe. Itt elég lenne szerintem az egyik jel.
2. Itt viszont, aki nem tudja ezt a leágazást simán továbbmegy elkanyarodás nélkül, mert nincs semmilyen jelzés, igaz, nem is nagyon van mire jelezni. Balra az első villanyoszlopon van kék jel, de egyrészt messze van a kereszteződéstől, másrészt tiszta rozsda és nem jól látható. Van egy nagyobb kő itt, arra esetleg fel lehetne festeni egy kék nyíl jelet, esetleg lehetne ide a betonoszlopokból vagy táblákból elhelyezni egyet.
+1. Régen Terényt nem érintette a kék, viszont ha most már erre halad, akkor ide is lehetne egy pecsétet elhelyezni. Az Orsós Magnó Múzeum meg egy csoda.
Köszi, bár a kohászkékes kis tábla keresése volt a mániám, kéktúrás jelvényt találtam, hát ennek lehet hogy még annyi esélye sem volt. :-)
No, de ha valaki a facebookon megtenné hogy utánanéz az említett úrnak azt megköszönném, bár ha a jelvényt 1970-ben adták ki akkor nem biztos hogy meglesz még a gazdája.
Ahogyan elnézem sokáig nagy becsben tarthatták, és azóta (lehet hogy nem is túl régóta) viselte meg a sors, vagy egy autó kereke mióta elvesztették. Pár hónapra tippelnék, amióta az úton/út mellett heverhetett.
Nem hiszek a véletlenekben, azt gondolom minden okkal történik.
De azért ma a Mátrában, Vörösmarty turistaház előtti buszmegállóban a buszra várva, és az avart rugdosva nekem is tátva maradt a szám, szemem gúvadt mint a csigának mikor egyszer csak egy kéktúrás jelvényhez hasonló valamit láttam meg a levelek közt...:-O
Aztán kotorásztam még egy picit, és vazz, tényleg: a 975-ös számú, 1970-ben kiadott kéktúrás jelvény hevert a földön, a tűje nélkül, gondolom ezért is veszhetett el!
Elég rossz állapotban van, de szívesen visszaküldöm a gazdájának, ha sikerül kideríteni ki ő, és érdekli még a jelvénye.
Aki foglalkozik valószínűségszámítással azért kilogikázhatná hogy ennek mi az esélye, hogy a Mátra közepén, az avarban, éppen ott rugdosok ahol egy kéktúrás jelvény hever... :-)
Most eszembe juttattad a régebbi kéktúra útvonalat amely légvonalban csupán pár száz méterre húzódik a maitól, mi tagadás, nekem az a kedvesebb, mindkét kéktúránkon még azon mentünk.
Hangulatosabb volt, nyilvánvalóan régi kék jelzéseket sokat lehetett látni a fákon, egy-egy szép kilátás onnan is akadt, és a Nyírjesi erdészház egy nagyon-nagyon hangulatos kis bélyegzőhely volt. Szerettem azt az utat, persze ma is ugyanúgy fel lehet keresni, ha van kedve az embernek.
1.-2. kék jelek
3. Visszanézve a Nyírjes-bércről Galyatető még tisztán látszott
4. előtérben a Vércverés a mai útvonal, mögötte a Keleti-Mátra
A Nyírjesi-erdészház bélyegzőhely 2008-ban és 2011-ben
A nosztalgia ellenére azonban azt kell mondjam hogy a túrázók nyertek a módosítással, a mai Mátra gerincen futó csodás kilátások tucatjait nyújtó útvonal brutálisan szép, éppen erről írtam valamelyik nap a Turista Magazinban is:
Feltétlenül beszámolok, és így, hogy jelezted, ha látok valami (számomra) kirívónak tűnő esetet (jelzésnél), akkor le is fotózom (a gps koordinátát, meg megjegyzem). Ígérem, nyitott szemmel járok. :-) :-)
Ennyi idő után bizonyára sok változást tapasztalsz jó és rossz irányba is. Ha kérhetlek, majd számolj be ezekről. Engem főleg a túrautak állapota, jelzései érdekelnek. A Telkibánya-Rostalló-Középhuta S sáv és a Rostalló-Kőkapu S4 jelzés ez évben lett felújítval, de z ördög nem alszik.
algoritmus tervezte (bár ezt is lehet íróasztal mellettnek hívni, mert helyismeret nem tartozott hozzá, az igaz)
ez amúgy egy tök jó ötlet, mert ha változik a tábla helye, tábla darabszáma (mert az volt a lényeg hogy X darab tábla ki legyen helyezve nem pedig az, hogy minden csomópontba kerüljön tábla, klasszikus gombhoz a kabát probléma) akkor egy pillanat alatt újragenerálható a tartalom
volt azonban néhány "pöti malőr", a jelzésváltás nem lett kijelezve
néhány értelmetlen célpont is fel lett véve
nomeg a kerítés háta mögül olvasható tábla, talán ez sem került az algoritmusba
ezekből a legelső a legdurvább
ezt azonban kb annyi lett volna kiküszöbölni, hogy gyártás előtt megmutogatják egy átlagjános kéktúra teljesítőnek. Rögtön kiszúrta volna! Dehát nem mutatták senkinek, mert tutira biztosak voltak benne, hogy nem tévedhettek. Tévedtek.
Már többször írtatok az új MTSZ jelzőtáblákról és én is tapasztaltam már rosszul kihelyezett, értelmezhetetlen táblákat, de most az AKT keretében volt időm gondolkodni a kialakulásukról. Persze ez teljesen szubjektív vélemény, remélem legalább 8 mínuszos:
Ezeket a táblákat valaki íróasztal mellett, a térképet nézve, és talán némi helyismerettel rendelkezve, - bár ez utóbbit kétlem -, megtervezte.
Legyártották és kiszállították a megadott helyre.
A helyszínen vannak bizonyos korlátok, hogy hová lehet leásni az oszlopot (út közepére: nem, ahol traktor kiszánthatja: nem, …)
Így eshet meg, hogy az oszlop túloldalára tervezett és felszerelt táblát nem láthatjuk csak akkor, ha bemászunk egy kerítésen, ha behatolunk a legnagyobb dzsindzsásba…
A rossz oldalon lévő tábla nem helyezhető át a látható oldalra, hiszen vagy a nyíl mutat ellenkező irányba (ilyen sajnos mégis van), vagy fejjel lefelé lesz, és ugyebár nem várható el egy turistától, hogy fejre álljon, és úgy olvassa el (bár néha ha elolvassa, akkor úgyis fejre áll).
Az oszlopfeliratok egy másik tészta. Néha ismeretlen helyek, még a legrutinosabb, helyismerettel rendelkező turistának is (gondolom az íróasztalon lévő térképen szerepelt). Ezekbe most nem mennék bele.
A jelzésekbe már annál jobban: sokszor a kéken lévő távolabbi célpont van kilométerben közelebb, mert van egy rövidebb út oda, mondjuk a pirosra történő áttéréssel. Csakhogy ezt, mint régen tették, most nem jelölik, csak kék jel szerepel (nincs mellette piros). Márpedig a kéken nem annyira van.
Például a képen a Bánki arborétum 20km, viszont az utána következő Fancsika kilátó csupán 16,6km, nem is beszélve a Halápi csárda 8km-ről!
A megoldás a következő táblán szerepel, ahol feltűnik a piros jelzés.
A kövek: Miért üresek a jelzéshelyek? Legalább az egyik jelzéshelyre fel lehetett volna előre festeni a kéket, hiszen úgyis a kékre lesznek kihelyezve.
Aztán a kövek elhelyezését azt hagyjuk, inkább túratársamat idézem: „Három kőből lehetett volna egy padot csinálni, annak sokkal több értelme lenne, mondjuk négy kilométerenként.”
Szó mi szó, egy kezdő turista minden kedvét elveszíti, ha nem készül fel megfelelően és a táblák után megy, ne adj isten, azok alapján kalkulál a távolsággal és az idővel.
Idézet a legfrissebb,papíralapú Turista Magazinból:
..."Galyatető azok számára is viszonylag könnyen elérhető,akik a tömegközlekedést választják,és persze az Országos Kéktúra 20.szakaszán vándorlók is jó helyzetben vannak,hiszen a kék sáv a turistacentrumot érnitve kanyarog tovább a Nyírjesi erdészház,illetve Mátraszentistván felé"...
Megjelenés előtt nem lektorálják a cikkeket,mikor is változott az útvonal?A cikket ráadásul a lap egyik vezető újságírója jegyzi...
Aha. Egy fekete blöki, akinek hófehér kölyke volt. A tulajt előtte kérdeztük, hogy van-e kutya. Mire Ő azt felelte, hogy igen, ott van az úton kikötve. No erre én elővettem, a nem túl nagy örömmel használatos, ibéjes infrariasztót, és minden rendben volt. Elsétáltunk, de úgy látszik, mintha magánterület lenne. Elég veszélyes.
A kép a kölyökről az aranyos:
Aztán meg az erdőben láttunk egy bikaborjút, először szarvasnak hittük:
A Haranghy György Emléktúra elejével és a végével akadtak igazolási nehézségeim. Illetve a közepével is, mivel Álmosdra már nem megy be az AK. :-)) Békés megye határához közelítve Furta és Körösszakál között egyetlen kódot sem találtam tavaly szeptemberben. A műmárványlapot egyébként én is megtaláltam a Szásztanyánál, de érdemi információt (kódot) nem tartalmazott. Aztán Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határához közeledve a Hármashegyi kilátón szerintem megtaláltam a kódot, de Buzitapusztán már hiába méregettem a buszforduló körüli villanyoszlopokat. A Gánás-hegynél könnyen lehet, hogy már én voltam a figyelmetlen. Ez van.
Athrun Tetszik a blogod! :-))
AttHunter Ti is beleszaladtatok Hármashegy és Buzitapuszta között, egy tanyacsoportnál, nem messze a 4905-es út keresztezése előtt az Alföldi Kéktúra nyomvonalára kötött, erőst acsarkodó őrkutyába? :-))
A Haranghy György Emléktúrán Furta és Körösszakál között több hely is van az igazolófüzetben, de kód sehol sincs. A tanyánál találtam egy márványdarabot, amiről leolvasható, hogy a túrához tartozik, de a betű már azon is értelmezhetetlen. A Debrecen környéki kódok azonban jók, a Gánás -hegynél az út melletti dombtetőn egy nagy tölgyfára van felfestve, a Hármashegyen meg a kilátó lábára (ha szerencsés szögből készült a fotó, lehet, hogy látható is). Elég rugalmasak szerintem a megyei szövetségnél, szerintem a fotókat vagy a lugosi pecsétet is elfogadják helyette. Sajnos a régi jelvény (ami a füzet borítóján is van) már elfogyott, egy egyszerűbb kitűzőt adnak helyette.
Ő lehetett az. Ránk is elég messziről ránkcsengetett, és mivel az őznek nincs csengője, gondoltuk biciklis lehet. Aztán a Hármashegy előtti "turistaút vesztőben" eltévelyedett, visszafelé jött a rossz irányból, amikor utólértük és dumcsiztunk egy kicsit.
Egyébként a Haranghy György Emléktúra igazolásait mi is beszedtük, már ahol tudtuk. Egy-két betűjel megvolt (Patkány-Szűcs tanya, Pungur-hegyi pihenőközpont), de a Hármashegyi kilátónál vagy mi voltunk figyelmetlenek, vagy nem volt betűjel. Maradt a fénykép, ahogy például Buzitapusztán is, hiszen nincs vegyesbolt. Jó lenne, ha valaki aktualizálná az 1998-ban íródott füzetet, mert az útvonal sem jó (Álmosd...).
Igen, a DDP utolsó szakaszát jártam, Pécstől Szekszárdig. Szép kalandos volt az út, de a legtöbb "nyalókás" doboz üres. Ez egy kicsit lehangoló.
Viszont határozottan élvezetes úgy aludni a sátorban, hogy egész éjjel, alig 5-10 m-re vaddisznók makkoznak a sátor mellett. Egy darabig izgattak, de aztán már alig figyeltünk egymásra. A reggeli eü. sétán meg egy mókus ugrált a fejemen... na jó csak felette.
A hőmérséklet ideális volt, nekem kiválóan megfelelt. Bár a hétvégére még ígérnek lehűlést, az már nem igazán kellemes sátorral. Esős, nyirkos időben meg kifejezetten kellemetlen.
Ha az idő esősre fordul, sem gond a sátorozás, mert vannak tetős helyek is. pl. Rostalló kisvasút végállomás, a Páfrány tanösvény indító állomásánál, a BNP kutatóház tornáca, Rostalló erdészház tornáca, Rostalló turistaház előtere. Lehet tesztelni és élvezni az őszi Zemplént. Jó utat!
Megnyugtattatok. Igazából egy nagyon laza/könnyű/rövid túra a cél (Újhutától egy körtúra), amin tesztelni szeretnénk hálózsákot és sátrat. (Előbbi mennyire bírja a kb +1-7 fokot, utóbbit meg mennyire egyszerű használni.) Ezért esett a választás erre a részre, Debrecenből Újhuta nem "túl" messze van, a kör kb. 17 km, szóval a 2 napra jut 4-4 órányi kellemes túra, nem túl nagy zsákkal - bőven bevállalható, hogy egyik nap délben indulunk, másnap kora délután már otthon is vagyunk (autó).
Hadidoki, a DDP-n jártál? Alább elfelejtettem megemlíteni, hogy a bakancslistámon ez a túramozgalom is szerepel.
Atthunter Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán, miután kereszteztem a Nyíracsád és Nyírlugos közötti aszfaltutat, elhúzott mellettem az erdőben egy hátizsákos kerékpáros. A frászt hozta rám, elbambultam, valamint a Haranghy György Emléktúra (az AK Hajdú-Bihar megyei szakasza) felemás teljesítésén búslakodtam. Több kódot nem sikerült ugyanis fellelnem, így az utolsót, a Gánás-hegynél lévőt sem. Szóval a frászt hozta rám a bicajos, gyors is volt, így csak elfúló hangon köszöntem neki.
Az egy kilométeres kör szélén, Kőkapunál patak, tó, táborozóhely, plusz a Hotel Kőkapu (nem kell túl puccosra gondolni) nagyon alkalmas táborozásra, és egyébként is nagyon hangulatos hely, kisvasúti alagút, úttörőtábor, és maga a sziklaszoros színesíti még a képet.
Régóta "read-only"-ban követem, csak a fórumot, de most, hogy elmúlt a nyári meleg, nekünk is megjött a kedvünk egy kis túrázáshoz. :-)
Kérdezni szeretnék - már megint :-)
Nem tudja-e valaki, hogy a Zemplénben, Rostallónál (úgy értem, 1 km -es körben például) van olyan hely, ahol tudunk 1 éjszakára sátrat verni? (István-kút felől mennénk, a sárga jelzésen, a Mlaka-rét felől). Néztem a Mapillary-t, de ide még nem töltött fel senki képet. Rostalló/Kőkapu vasúti megállóhelyről vannak képek, azokat megnézegettem kb... Tudom, hogy ott van egy kulcsosház, és mintha annak az udvara nyitott lenne. Talán ott...?
Október elsején és másodikán az ősz első hideg lehelete fehérré változtatta a még eleven zöld tájat, hogy a fagyos reggel első napsugarai gőzölgő párává változtassák a még szokatlan fehér leplet.
Hétfőn reggel a napon lecsapódott a hajamra a pára, majd betérve az árnyékba, rá is deresedett. Már nem csak foltokban őszültem. :)
Vivát, vivát, éljen a Szél(l) aki a kéken már mindenhová elért :)
Engem érdekel a Cserehát turistája, de a kohász kék is; utóbbi azért is, mert szeretném az összes kék jelzést végig járni egyszer csak majd :) Sok a túraterv csak kevés a hétvége meg szabadság :)
Elkerültük egymást, mert én (mi) a Nagykereki-Nyíracsádot csináltuk a hétvégén, azaz péntektől-hétfőig négy nap alatt. Csupán egy párost láttunk, de nem biztos, hogy kékeztek, no meg egy bringás srácot, akivel dumáltunk is egy kicsit. Ő az egész kéket bringával akarja teljesíteni. Hét ezen el is gondolkodtunk, mi lesz vele a Getén és egyéb "szép" helyeken. Lehet, hogy Te is találkoztál vele, mert a Nyírség felé tartott. 30-án volt a Hármashegyi szakaszon.
Megpróbálok egy jó kis beszámolót kerekíteni, aztán felrakom ide is.
Nagyon hálás vagytok mindenkinek a gratulációért, egyáltalán azért, hogy még életben van ez a fórum.
jzp2107
Az ominózus album a Csavargók könyve. És igen, természetesen a Csavargók tízparancsolatát is ismerem. :-))
Terveim? Az elmúlt két évben csapattá formálódott egy társaság, amelynek a tagja lehetek. Számítanak rám, én is rájuk, mindenképpen prioritást élveznek a túráik itthon és külhonban. Egyébként bizonyos szempontból csak ismételni tudom azt, amit féléve, az RP-DDK befejezése után is írtam. Idén - ha lehet - még be szeretném fejezni a Kohász Kéket egy, a túrát meglehetősen jól ismerő túratárssal. :-)) Hosszabb távon élvezni azt a lehetőséget, hogy feleségem ismét érdeklődik a természetjárás bizonyos szegmensei iránt. Van egy kb. félig kész OKT bejárásom, azt hiszem, hogy azt is be szeretném majd fejezni. Följutni még néhány 2000 m fölötti hegycsúcsra a térségben.
Amit féléve kihagytam a "bakancslistámról", az a Cserehát turistája. Jövőre, egyszuszra vagy két részletben be szeretném járni ezt a mozgalmat. Ha esetleg valakit érdekel ...
Húszéves lehettem talán, amikor Hobo - a félreértések elkerülése végett Földes Laciról van szó :-) - tovább adta nekem azt az üzenetet, miszerint "Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál". Egyrészt ekkor még nem tudtam, hogy ez a gondolat részben Kerouac-tól származik. Másrészt ez olyan régen történt, hogy egy másik dal erről a zseniális, a 'Vadászat' mögött szorosan a 2. helyen végzett albumról bezony még így kezdődött: "A Lenin körúton az ördög zenéje".
Így hát ennek a Hobo által belém plántált kerouaci gondolatnak a jegyében meghaltam egy kicsit tegnap délután Nyírlugoson. A kör bezárult. Félszegen ácsorogtam az álmos nyírségi kisváros kocsmáktól mentes centrumában, vártam a debreceni buszt, és negyedóra múlva már elfuserált főnixként fontolgattam a következő hónapok túráit. :-)))
Én előre foglaltam asztalt, elmondva, hogy nem leszünk "szalonképesek", azt mondták nem baj jöjjünk nyugodtan. Mind a 2x amikor ott fejeztük be ettünk náluk. Nyami.
Nem kell ezt ennyire kisarkítani, Hörpölin, nem mondtam ilyet hogy ehhez bármi "valótlant" kell állítani.
Ha ott van mondjuk 10-12 füzet, Gipsz Jakab, Murvás Mari, meg mondjuk két, ebből a szempontból sokkal reprezentatívabb túravezető akkor nyilvánvaló hogy az éppen soron következő, mondjuk 5991-6001-ig terjedő sorszámú jelvényeket lehet úgy adni hogy akkor nekik jusson a 6000 meg a 6001.
Ha "véletlenül" Sátoraljaújhelyre kellett volna utazni a jelvény átadására a Csobánc felől hazafelé, vajon oda is elmentek volna?
Egyébként nincs is ezzel semmi gond, ennyi játék benne van a dologban.
"Pont egy túravezetőnek jutott, micsoda véletlen...:-)"
Igen, úgy tűnik, ez most tényleg teljesen véletlen volt. Ezt hallottam különböző forrásokból egybehangzóan, még annak a kéktúra ellenőrnek is ez a véleménye, aki a pár füzeteit elbírálta. Miért mondanának valótlant?
Ami totálisan kimaradt a cikkből az nem is igazán a zempléni pirosat járó túrázóknak lehet érdekes, hanem pont kéktúrázóknak.
Ugyanis Encs főutcáján, (ahol tulajdonképpen a kéktúrázók 90%-a megszakítja a kéket) a kék mellett 20 méterrel, egy pici, jelentéktelennek tűnő udvarban egy gasztronómiai kis csoda várja a vendégeket, és nyugodt szívvel mondhatom hogy a túrázókat is.
Az "Anyukám Mondta" nevezetű vendéglőről van szó.
Zseniális hely.
Két fivér 10 év olaszországi vendéglátózás és 2.5 év Amerika után hova megy éttermet nyitni?
Encsre. Hihetetlen.
És ami még hihetetlenebb hogy fullosan bejött nekik. És az is hogy este, zárás előtt egy órával, a regéci vártúránk után, melegítőben megjelenve, telt házas vendéglőben -foglalás nélkül persze, kíváncsiságból- 10 perc alatt csináltak nekünk asztalt. A sajátjukat adták nekünk, a pulttal szemben, és az ország egyik legjobb pizzáját hozták ki negyedórán belül. No, de álljon itt a le nem közölt írás, mindenkinek melegen ajánlom a helyet!
késő este volt már
GASZTROTIPP
A világ egyik legismertebb étterem kalauza a Gault & Millau 2014-ben az Év Éttermének választotta a Zemplén nyugati peremén, Encsen található "Anyukám Mondta" nevezetű vendéglőt, majd 2016-ban az "Év Vidéki Étterme" címet kapta meg a hely. 2015-ben hazánkba látogatott Andy Hayler, a világ leghíresebb étterem kritikusa, aki 1-20-ig pontozza az éttermeket. Az Encsen található "Anyukám Mondta" nevű vendéglő a pesti Michelin csillagos éttermekhez hasonlóan 14 pontot kapott tőle, ami kiemelkedőnek számít. Leírásából azonban leszűrhető hogy Magyarországon ez volt a kedvenc étterme! "Meglepődött az Olaszországból származó paradicsomok, a helyi eper és csirke magas színvonalán, és még a kávét is megdicsérte. "Elbűvölő étterem, ahol egyszerű, élvezhető fogásokat szolgálnak fel, kiemelkedő színvonalú alapanyagokból. Mi mást várhatna el az ember egy étteremtől."..."
Nos, a regéci vártúránk után, este 9-körül toppantunk be ebbe a végletekig autentikus kis étterembe. Telt ház volt, napokkal, hetekkel kell előre foglalni. A kedves és segítőkész személyzet (nem műmosollyal, hanem érezhetően őszintén) körülnézett hogy mit tehetnek az érdekünkben. Mikor a ruházatunkra mutogattunk bűnbánóan elintézték egy mosollyal és egy félmondattal: "Itt nincs dresszkód"... Egy nem feltétlenül vendégeknek szánt asztalnál ültettek le minket, amiért nagyon hálásak voltunk, és negyedórán belül már falatozhattuk is az ország (szerintünk is!) legjobb pizzáját! Egyébként a pár perccel utánunk, szintén foglalás nélkül érkező fiatal párnak szintén szorítottak helyet, lehetőségeikhez mérten. Udvariasság, lazaság, eredeti alapanyagok, kedves kiszolgálás, valóban házi ízek (limonádé, a tulajdonosok feleségeinek nevével fémjelzett pálinka) jellemezte ezt a nagyszerű, olasz alapokon nyugvó kis vendéglőt. Nagyon ajánlott hely!
Én már rég túltettem magam azon, hogy kérdezzek. Ha valamit kérnek tőlem, amiről látom, hogy hasznos dolog a többi kéktúrázó számára, akkor megcsinálom.
Ma jelent meg az írásom a papíralapú magazinban, megmondom őszintén kicsit csalódtam, rendesen ki lett gyomlálva, várok pár napot azért tiszteletből, meg lojalitásból, aztán be fogom tenni ide az eredetit is, szerintem ezerszer jobb, igaz jóval személyesebb is.
A szerkezete gyakorlatilag - szerintem - eléggé zavaros. Ami érdemi anyag az a régi MTSZ oldalakra mutató linkek :-)
RP-DDK-t nézegettem már régóra, azért szerintem a 8 db -ra szakaszolás eléggé értelmetlen mert 50 - 100 km-re az a leírás ami ott van gyakorlatilag semmit nem jelent.
Tudom, ez nem a Te ötleted de emberi léptékű szakaszolásnak (Lásd Hörpölin eredetiben) lenne értelme de ez így kevés.
Persze ez magán vélemény.
Lehet, hogy másnak ez így jó.
Három hónapja a D B S emailban azt írta, lehet segíteni a feltöltésben. Jelentkeztem is de nyilván valaki közbenjárt, hogy nem kellett az ingyen munkám, pedig igencsak ráférne.
Most tudtam meg, hogy az MTSZ "régi" honlapjának helyén már működik a szövetség új túraoldala. Ennek kéktúrás vonatkozása is van, a "Kéktúra" menüpont alatt az "RP-DDK" és "AK" linkekre kattintva olvashatóak az adott túrák leírásai (by hörpölin) és pár fényképem is megtalálható az adott szakaszokról ott.
Namost az a helyzet, hogy ezeket a leírásokat tudomásom szerint jogomban áll szerkeszteni, ezért arra kérnélek benneteket, hogy ha bármilyen hibát találtok a szövegben, esetleg változott az útvonal, jelezzétek felém és akkor a szövegeket korrigálni tudom. Amúgy, ha bármilyen változásról értesülök ezen két kéktúra esetében, be fogom járni azokat és korrigálom a szöveget, tehát megpróbálom naprakészen tartani azt.
Csuhás úr a mai napon megszerezte kilencedik aranyérmét a kvízversenyen. A könnyűnek csöppet sem mondható válogatásban 5000 ponttal lett első, míg a második donjuan1984 lett 3103 ponttal, a bronzérem pedig ma psottatibor 2508 pontjáért jár.
az új rész apropóján a héten végignéztem újra az egész múlt évit
egész jó kis sorozat ez..
van benne szív meg lélek
meg Markazit-kapu :-)
a mostaniból csak a tábortüzes házi szarvasbőgőversenyt kéne kivágni
elhiszem hogy ott megélve jó buli volt, de annyira talán nem illik a filmbe
a bőgőbajnok srác viszont nagyon ott van
meg a vaddisznós felvételek is (ezt honnan szedték? profi munka!)
a végén Nagymaroson a pofavágás mikor ugatnak a kutyák, ott besírtam :-)
btw, ti ilyen kiközösített vadászról hallottatok már?
azt viszont még mindig nem értem, hogy egy Kóspallag-Nagymaros miért nem ajánlott 12 év alatt? 6 éves gyerekkel merre ajánlott szerintük kékezni? ahogy eddig láttam, kb semerre
Reggel Csepregről átbuszoztunk Kőszegre, ahol kíváncsiságból már a vasútállomásnál leszálltunk a buszról, hogy megpróbáljunk vasutas bélyegzést csinálni, de senki nem volt a pénztárban. A körforgalomtól a piros sáv turistajelzésen mentünk be a Fő térre, menet közben egy pékséget is útba ejtve. A Tourinform ajtaja előtt kívül tudtunk bélyegezni az új bélyegzővel, majd megnéztük a templomot. Vasárnap lévén épp mise volt, így épp csak bekukkantottunk és tovább is indultunk. Kőszeg utcáin haladva megnéztük a hatalmas platánfát és az új jurta-szerű református templomot, majd a Gyöngyös-patak partján a város széli parkban sétálva értük el a városszéli házakat. Ezen a napon is szerencsénk volt az időjárással, ideális körülmények között értünk fel az országhatárhoz, amely mentén haladva régi határkövet és államhatár táblát is láthattunk. Lekanyarodva a határ menti útról, gombászásba kezdtek néhányan, akik jobban bírták a tempót, de a 4.5km hosszú egyenes szakasz végére sem szakadtak le a csapattól. Az Ilona vár alatti Grádics-forrásnál megpihentünk ebédelni, ha már egy jó kis asztalt raktak oda a kirándulók kedvéért. Bő vízzel folyt belőle az ivóvíz és nagyon kellemes a környezete is, de sokat nem időzhettünk, hiszen a 3 órás buszt el akartuk érni Kincsédpusztánál. Hamar tovább is álltunk, még gyorsan megnéztük a Szent Ilona szobrot, így 2 órakor értünk be Tömördre. Gyanús volt, hogy épp egy busz fordult meg a fordulóban, de nem törődtünk vele, mentünk bélyegezni, majd megnéztük a Chernel kastélyokat. Innen megint volt dió és gomba is, de bő 10 perccel hamarabb Kincsédpusztára érkeztünk a busz feltételezett indulásánál, viszont a menetrendre pillantva itt vált világossá, hogy vasárnap ez a busz egy órával korábban jár... Nem volt mit tennünk, nyakunkba vettük a lábunkat, és 3 km aszfalttal zártuk a túrát, hogy Csepregen boldogan vehessük le a bakancsokat.
Nagyjából két hete adtam fel a postán a Kohászok Útjának igazolófüzetét Wenzel Péter ózdi címére, és mivel Péter bácsi egyáltalán nem használ internetet ezért kinyomtatva elküldtem neki a Turista Magazinban megjelent túraleírásokat is a Kohász Kéktúráról.
Egy szó mint száz, ma megérkezett a megunhatatlanul szép (talán az egyik legszebb a turista jelvények közt) Kohászok Útja jelvény, egy egész oldalas kézzel írott levéllel együtt, amin felbuzdulva köszönetképpen azt hiszem az utolsó túra leírását is el fogom küldeni neki kinyomtatva.
Így már kétszer jártam be a túrát, ha valakinek még nem támadt eléggé kedve a kissé spártai, olykor nehezen járható, kalandos, de csodaszép túra bejárásához akkor egy kis segítség hogy ha másért nem is akkor miért is érdemes elindulni:-)
Egy régi típusú (vett, ilyen már nincsen) jelvénnyel együtt teljes a kollekció:
10 órakor érkeztünk Szelestére, és amíg a csapat megnézte az arborétumot, egy autót átlogisztikáztunk Csepregre, ahol a szállásunk is volt. A kocsmában bélyegzés után indító viceházmesterekkel feltöltekezve vágtunk neki az útnak. Még ki sem érkeztünk Szelestéről, amikor egy beszélgetésre kiéhezett jóemberrel futottunk össze, aki kérdezte, hogy miért ebbe az irányba csináljuk a kéktúrát? Na nem mintha minket ez különösen érintene, mert az iránnyal nem szoktunk törődni, de hirtelen ötlettől vezérelve, az épp velünk tartó Tolnai Ferire mutattam, hogy majd a "tanárúr" elmagyarázza :) Ezzel a húzással én tovább is lendültem, de Firinc barátunkkal azért el lehet beszélgetni, ha belelódul, úgyhogy 5 perccel később visszatelefonáltam, hogy azért induljanak tovább, ha ma még a fürdőbe is el akarunk jutni :) A templomba bekukkantottunk a rácson keresztül, majd a kukoricaföldek mellett haladva, a földről néhány diót fel-fel szedve élveztük a jó időt és a tájat. Ahogy Nyugat felé kanyarodva távolodtunk a településtől, egyre több diót találtunk, de nem álltunk meg szedegetni, hiszen haladnunk is kellett. Talán a jó időnek is köszönhetően elég sok túrázóval találkoztunk szembe. Az útvonalon sok Mária utas útjelző oszloppal találkoztunk, mert sok helyen fonódva haladt a két jelzés, de értelem szerűen a távolság adatok a Mária útra vonatkoztak. A Sopron–Szombathely-vasútvonalhoz érve egy jobb kanyarnál egy kidőlt fenyő került az utunkba, ami takatra picit a jelzéseket, de azért kezelhető volt a probléma. Az alagúton áthaladva 300 méter után egy jobb kanyarnál már elővettem a metszőollót, nehogy az utánunk jövők benézzék a kanyart. A következő hosszú egyenesen a távolból szembe közeledett két túrázó, akik elég furcsán mozogtak, aztán közelbe érve kiderült, hogy rollereztek :) Az Ablánc felé vezető műút előtt még volt egy kerítés, de nyitható volt, így megúsztuk a mászást. A bélyegzőhelyen minden rendben volt, valaki pár friss paradicsomot is otthagyott, de mi nem éltünk vele. Gyorsan bélyegeztünk, és sofőrtársammal belehúztunk, mert másfél óránk volt Kincsédpusztáig, hogy elérjük a buszt. Így menet közben majszolgattuk az ebédünket, persze itt meg nem volt olyan sima az út, de azért gondot nem okozott. Csak egy fura balra nyílnál gondolkodtunk el, mert a túrázók már ösvényt tapostak a kanyar levágásába miatta, de mi nem dőltünk be neki. A csapatunk hátralevő tagjai közül volt, aki nem értette a helyzetet és elment volna rossz irányba amikor szembe találkozott a jobbra mutató nyíllal, de szerencsére többen voltak és sikerült beazonosítaniuk a helyes utat. Az utolsó 3.5km-es egyenes szakasz kezdeténél már látszott, hogy bőven elérjük a buszt, de ekkor még nem tudtuk, hogy Kincsédpusztánál pont most tettek bele 500 méter hosszabbítást a kéktúra útvonalába. Szerencsére 10 percet mindig rászámolok az ilyesmire, így végül csak 3 percet kellett várnunk a buszra. Mire a csapat vége Kincsédpusztára ért, mi már az autóinkkal elindultunk értük, hiszen a buszok errefelé elég ritkán járnak.
A kilátópont és a háromszögelési ponthoz vezető ösvény már jó ideje felkerült a digitális térképekre, úgy látszik (remélem jogszerűen) most már turistaúton is mászhat, akinek kedve van.
Még egy apróság.
Az ösvény eleje eddig se volt ismeretlen a mozgalmárok előtt (Encián kód), de most már jelzett turistaúton juthatunk el az emlékpadig. Amúgy csodás hely, remélem, sok kéktúrázó elsétált a helyre (60 méter), de még inkább azt remélem, a jelzés felhívja a figyelmet, és bekerül a célpontok közé az emlékpad is.
Némi kis ontopik színt is vinnék a dologba, mondjuk kéket...:-) Országos Kéktúra Mályinka-Bánkút.
Felfelé. 280 méterről 880 méterre 7 kilométeren.
Nemrégen a Kohász út befejezése kapcsán eltöltöttem egy hétvégét a Bükkben, bejártam a Mályinka-Bánkút szakaszt is, Mályinkától felfelé, hát az besza-behu. Eddig csak lefelé jöttem Bánkútról, összesen ha jól emlékszem háromszor, de ez az egy út felfelé addig tartott míg a másik három összesen. Sanyinál frissítettem, nagyon szerény és barátságos az az ember, múltkor megírtam a ttt-n hogy éppen ezzel élt vissza egy "kéktúrázó" aki elkunyerálta a régi bélyegzőt. Látszott Sanyin hogy sajnálja, de nem tudott nemet mondani. Az új és a régi kohászos még mindig megvan. A Kohászos lehet vagy 50 éves.
Mályinkától a Baróc-patak völgyében mentem felfelé, egy ponton, a Piritó-kő közelében elgondolkoztam hogy vajon kisvasút lehetett itt, vagy épített út, mert fentről lefelé jőve ugyan nem tűnik fel, de ebből az irányból viszont feltűnt hogy töltésen vezet az út és nagyon is szabályos.
a Baróc-völgyben épített műút volt valaha, a kisvasutas oldalon úgy láttam hogy itt nem vezetett soha kisvasút. Tudja esetleg valaki hogy valójában hova vezetett, és miért? Hosszan követhető a vonala.
A réges régi kéken, amely később kék rom jelzés lett kapaszkodtam fel Dédesvárhoz. Mindkettő jelzésből találtam még értékelhetőt. Dédesvár kilátása a párás időben nem volt most olyan jó, de azért így is szép. Találkoztam egy geoládázó középkorú párral, akik egy kiskutyát vittek oldaltáskában, velük beszélgetve jöttem le a vártól.
A Vásárhely-kőnél semmi nem emlékeztet arra hogy itt nyugszik Burger barna, azt hittem van valamiféle emlékhely, de nincsen. A vásárhely-kő kilátása pazar.
Felfelé gyönyörű, enyhén emelkedő gerinc úton kaptattam, egy helyen újabb, egykori kék ösvényt fedeztem fel, amely a Torma-völgy felé ment le, az sem volt kevésbé meredek mint a rom, de a mélységéből úgy látszott hogy sokáig lehetett érvényben az az út. Ezzel együtt 4(!) különböző helyen ment már le a kéktúra a Torma/Baróc-völgybe, mind a négy meredek, a mai legkevésbé.
Az Ördög-oldal emelkedője lefelé sokkal élvezhetőbb mint felfelé, legyen ennyi elég, mit éltem át egy túra 20-22. kilométerénél, melyen 2 kilométeren több mint 300 méter a nettó szintemelkedés... A Bánkúti turistaházban nagy élet volt, szerencsére mostanában ahányszor láttam ez mindig így volt, ez azt is jelentheti hogy jól megy a turistaháznak. (Fehér sas Panzió)
Az utakat az erdészet már járhatóvá tette az általam bejárt szakaszon.
Ezt tanúsíthatom én is. Megmagyarázhatatlan érzések kerítenek olykor hatalmukba, múltkor is így volt mikor ez az alábbi írás született belőle. Kint is voltunk a reklámozott rendezvényen, elképesztő volt az a miliő, és állítólag jövőre még nagyobb rendezvény lesz. Az hogy nem vagyunk egyedül ezzel mutatja hogy több tízezer résztvevő/néző volt kint az Ősök napján.
Az a legérdekesebb, hogy a szépségein túl, bennem kialakult egy elég nehezen elmagyarázható "harmónia" az alföldi vidékkel kapcsolatban. Mintha mélyen elásott, ősi érzések, érzelmek ébrednének bennem. Nem igazán hiszem a lélekvándorlást, de ha létezik, bizonyára valahol az alföldön élhettem egy boldog, régebbi életemben.
Hát igen, a tanösvények sok dologban kilógnak a sorból. A szóban forgó tanösvénynél is vannak többes elágazások, ezért is nem könnyű a követésük. A térképeknél pedig a ritkább jelelhelyezési lehetőségek eleve nem kedveznek ennek.
A tanösvények meg egyáltalán nem hiányzott ide és persze máshová sem. A jelzés formája is nagyon összetéveszthető, ráadásul ezekről egyáltalán nincs semmi információ kinn a helyszíneken. A nagy többség rendre turistaútjelzésként kezeli. Arról már nem is beszélek hogy a jelzés felfestése sokkal nagyobb idő és gyakorlat kérdése. És mindezt csak itt 27 km-en kellett felvinni. Ráadásul az útvonal többségében már egy meglévő útvonallal fonódik. Tehát nem ad új élményt a rajta túrázónak.
Csak abban bízom, hogy a projekt három év múlva lejár és talán nem kell majd ezeket továbbra is fenntartani.
A hírlevél csütörtök délben jelenik meg. De náluk minden térképeket egységes formában mellékelnek a híranyaghoz, ezért várni kell, hogy a híranyaghoz átszerkesszék. Remélem jövő csütörtökre olvasható lesz a teljes anyag. Az itt feltett térkép a Cartographia 2017-es kiadásának részlete, tőlük jóváhagyásunk van a másolásra és megjelentetésre.
A terület változásainak szöveges leírását már postáztuk, az MTSZ heti hírlevelében fog megjelenni, ahogy az máskor is történt.
A Cartographia térképén valóban csak részben van rajta a Szabó-pallag - Tornanádaska közötti S sáv jelzés. A Szabó-pallag – Útmenti-zsomboly elágazás között a következők szerint módosult:
Szabópallag és a Vecsembükki-zsombolytól ÉNy-ra lévő útcsomópontig a korábbi S sáv helyett K+ jelzést kapott. Innen a zsombolyig pedig Sbg helyett Zbg jelzése van. A csomóponton átfut még az újonnan kialakított Zsáv jelzés, mely a Jóbarát-zsomboly felől érkezve (korábban S sáv) kifut az országhatárra (XII.44. háp.).
A Jóbarát-zsomboly és Tornanádaska között a S sáv jelenleg nem lett felújítva. Terveink szerint 2018-ban módosított nyomvonalon Zöld négyzet jelen juthatunk el majd Komjáti település vasútállomására. Ennek a nyomvonalát még pontosítani kell.
Az itt lévő Alsóhegyi-Zsombolyos tanösvény nem a mi hatáskörünk, tudtommal ott is voltak felújítások, de nem jártunk utána. A Cartographia térképen részben szerepel, de nem egyértelmű számomra sem a nyomvonala.
Az általad említett Kbg jelzés nem új és nem barlang jelzés. Az a 2015-ben létrehozott Karsztbarlangok nyomában tematikus út. (Aggtelek Baradla bg bejárat-Csempész bg országhatár). Jelzése pedig egyedi, a barlangjelben lévő sztalagmit-sztalagtit kiegészítésekkel. Sajnálatos módon az OSM térkép Szádvár környékén a két jelzést keverve tünteti fel.
Viszont a felvetésed, mely szerint a jelzés felmegy a várba, sajnos igaz. A PL- KL jelzés elágazásánál két felé ágazik. Egyik ága a várba megy, míg a másik a KL- Várkert- OKT- Vidomáj-puszta- Z sáv- országhatár(XII.33 háp.)nyomvonalon halad.
Ez egy újabb pont lehet az MTSZ szégyentábláján. Hiába jeleztük a hibás kettős elágazást, meg kellett festeni. Pénz beszél, a kutya meg ugat. A tematikus utaknál egyébként nem ez az egyetlen ilyen logikátlan útelágazás van. Sajnos!
Igen, az egyik a Lakiteleken megtalált Felső-Alpár nevű, gazdag, Árpád-kori település templomának romja, amely magánterületen fekszik, de ennek köszönheti feltárását is. Példás hozzáállás tapasztalható, egyedül is körbevezettek, mindent megmutattak. Szimpatikus volt.
Egyébként ha valakinek nem elég egy templomrom a látogatáshoz akkor jelzem hogy az "Ezerkilencszázharmincz" nevezetű pálinkaház és étterem udvarán található. :-)
A másik Árpád, sőt inkább avarkori emlék a Tiszaalpári földvár, amely a maga nemében páratlannak mondható, de ezt sem itt mutatnám meg bővebben, mert nem kéktúra.
Egyébként ma eszembe jutottál te is és hadidoki is, ugyanis az Alföldön túráztam, ugyan nem a kéken, de jelzett turistaúton, a Tőserdőtől Tiszaalpárig tartó kb 9km hosszú zöld jelzésen, amely nagyon érdekes dolgokat mutat be.
Egy biztos, hogy pozitív irányba változott az Alföldről alkotott képem, káprázatos madárvilágba és két Árpád-kori emlék közepébe csöppentem.
Amint az már korábban is megjelent, az idei jelzésfestések során jelentős változtatásokra (útvonal, jelzés) került sor az Aggteleki-hegység túraútjain. Ez a Szögliget-Bódvaszilas közti utakat érintette. Felteszem a módosított összesítő úttérképet. A változások már az OSM térképen is fel lettek vezetve.
A fontosabb csomópontokban az általunk megszokott laminált lapokon, szövegesen is informáljuk az arra járókat.
Az elmúlt hetekben két szép túrával fejeztem be a Salgótarjántól Diósgyőrig húzódó, méréseim szerint szűk 117 kilométeres Kohász Kéktúrát. Az Ózd-Mályinka etapon a küzdelemfaktor sem volt elhanyagolható, Ózd külvárosát elhagyva akkora dzsungelbe értem hogy az őserdőket idéző inda- és csalánrengeteg szétszaggatta a ruhámat mikor csapkodva, olykor háttal, olykor szinte térden csúszva próbáltam előre jutni benne. Ezen a kb 1 kilométeren kívül jól járható volt az út és kiválóan jelzett, még a gyakran tarvágásoknak áldozatul eső területeken is, az Ózdiak hősies küzdelemmel tartják karban a jelzéseket. Sáta felett visszanézve hadidoki jutott eszembe "minden túrán kapunk egy kis csodát", a Csernely-patak pedig hűsítően árasztotta el a cipőmben lapuló fáradt lábacskáimat. :-)
Az igazolófüzet úton van Wenzel Péter úrhoz Ózdra...
Mályinkától Diósgyőrig a Csondró-völgye éppen-éppen járhatóvá van téve, egyébként gyönyörű, szalamandrát, őzet is láttam. A Látó-kövek alatt egy jó órát beszélgettem őrökkel, vannak dolgok amiket jobb talán nem is tudni, összességében nagyon érdekes sztorikat meséltek. Az is nonszensz hogy egy gallyat nem lehet kivinni az erdőből, de az is hogy koboztak már el olyan biciklit amelyre 0.8 köbméter fát is fel tudtak pakolni a leleményes őslakosok! :-O :-) Ami az állatvilágot illeti: a Bükkben jelentős a farkaspopuláció. Jókai Örvénykője nagyon tetszett, éppen úgy mint a Látó-kövek kilátása, és a Szentléleki romok is, bár itt nem történt semmi az elmúlt évben, pedig fel van állványozva. Diósgyőri vár még mindig csodaszép, ha a terveknek megfelelően még a vizesárok is visszaépítésre kerül akkor pazar látvány lesz!
Mehettem volna akkor is, de ma hívtak és úgyse bírtam volna ki addig :D Az egyik ellenőrrel amúgy is találkoztam anno a leadáskor, amikor a belgák ott jártak éppen :)
A hétfő az ellenőrök munkanapja. De az "osztás" már nem az Ő hatáskörük. Osztani akkor osztanak, amikor ebben megegyeztek, illetve amikor bemész a Szövetségbe.
Akkor talán érdekelhet az az információ, hogy idén Vállós-tanya és a nógrádi megyehatár közötti mintegy 20km-es szakasza a hozzá tartozó becsatlakozó utakkal együtt (K4 Istenmezejénél, K+ Dávid-tanyánál és Z sáv Tarnalelesz felé) felújításra került. Ugyanígy a Partizán-út (Hangonyi-tó Borsodnádasd) P sáv jelzése is. Ellenőrzésük és átvételük ezekben a napokban történik.
Önmagában az Ökör-hegyre és a Vajdavárra csak a két hegy miatt nem érdemes felmenni, a Vajdavárnak semmiféle kilátása nincsen, az Ökör-hegynek meg igen korlátozott, leginkább kelet felé.
Istenmezejétől Ózdig egyébként a Gemeruta-völgy, a Leleszi-völgy ami nagyon szép, egészen Vállóstanyáig, az Ökör-hegyen bélyegző van már fel kell menni, a kilátás is szép, de nagyot kell küzdeni érte. A Gyepes-völgy hosszú aszfaltja kissé monoton.
Ózdtól Arlóig szép időben maga a csoda a táj, Somsálybányára hajlamos az ember félve érkezni, de semmi különös sincsen ott, adjon isten, fogadj isten, oszt jó napot.
Egyébként Istenmezeje-Járdánháza logisztikája egészen jó, nem okozhat gondot, Ózd-Arló meg pláne nem.
Az egész túrát be akarod járni, vagy csupán a vidéket szeretnéd felfedezni?
a kohász kékből - Heves–Borsodi-dombság - melyik szakasz érdekes? gondolkodtam, hogy elég lenne a Borsodnádasd (P) - Ökör-hegy - Vajdavár - Leleszi-völgy - Tarnalelesz is a Járdánháza-Istenmezeje helyett. (megéri felmenni az említett két egyre?) a teljesítménytúra felvisz a jelzetlen Pados-tetőre is.
Pénteken még nem volt nagy eső, de a völgy már akkor sáros volt.
Az elágazásig aszfaltos az út, de gépkocsival tilos behajtani. Ahol a tábla van, ott van egy takaros vadászház, és egy hatalmas tölgyfa a réten.
Itt kezdődik a Márki-rét, melynek túloldalán egykor kisvasút járt, egész a forrásig.
Oltárc, mivel zsákfalu, és ritkán jár arra busz, bizony-bizony sorvad, a csodás táj önmagában nem elég vonzerő.
Örülök, hogy létezik az S4 jelzésű turistaút, bár a csomópontban a tábláról lemaradt, csak a főútvonalról kap információt az arra járó.
A tábla a Zala Zöld Szíve "program" keretében lett kihelyezve (van honlapjuk), minek következtében azt is megtudhatjuk, hogy milyen messze van Pusztaszentlászló. Errefelé is a "program" keretében felújított turistautak vannak (ZÖLD).
Pusztaszentlászlót érdemes felkeresni, onnan busszal el lehet jutni Oltárcra, és vissza a dombokon keresztül egy szép túra keretében.
Útközben Börzönce, és panoráma a Principális csatorna "túloldala" felé (Újudvar).
Sajnos, az éjszakai nagy eső egy ideig "hátráltató tényező", de szépen komótosan folytatom a "cserkészést".
Nem tudom megállni, hogy ne tegyem őket ide is ki. Már csak a jelvényeken látható feliratok is érdekesek 2014-ben, nem? Kellett 3 év, hogy feltűnjön :)
Az első túra még nyáron lezajlott egy eső utáni napon. Ez szerencsés döntés volt, mert a Bárna melletti utak eléggé „porzanak”, így felázott utakon másztuk meg a három hegyet. Kódok mindenütt rendben. A Kis-kő előtt jó helyen van a tábla, ott kell eltérni. A Nagy-Kőről a khsz másik ágán jöttünk le. A kocsmában lehet erősödni. A Szérkő útja szépen ki van tisztítva, itt is jó a jelzés. Mindenhol új Nógrád Geopark táblák.
A második túra kissé nehezebbre sikeredett. A zagyvapálfalvai felüljárótól Pkocka, sorompó után figyelni a balra betérést. Később az utolsó utcát elhagyva kell igazán odafigyelni, mert vagy 20 m után balra egy alig látható füves ösvényre kell betérni, és csak sokára „jön” a jel. Feljebb a műúton átkelve a villanyvezeték mellett halad a jelzés, majd amikor az út hegyesszögben átmegy alatta, nekem akkor tűnt el. De elérve az erdősávot, az új kis les maradt jobb kéz felől, az út bemegy j. az erdőbe és találkoztam a jellel. Egyenesen tovább. Egy kemény emelkedő után a nyeregben, innen közel a Somlya. Ezután P+ a Pécskő-nyeregig, majd S, Shsz-n fel a csúcsra. Kód még a sziklahorhos (fix kötél) előtt. Phsz-ön (kiválóan jelzett) lefelé, Hurka-Pécskőn át a temetőhöz szép úton. Közben nem csak a víz fogyott el, hanem én is.
Példaértékű a Veszprém megyeiek hozzáállása. Alig két héttel a hiányosság jelezését követen,már pótolták is a bélyegzőt Almádiban. Gratuláció illeti Őket!
Hivatalos együttműködési kapcsolat nincs egyik társasággal sem. Inkább a második változat az igaz.
Valójában ezt a megoldást választottuk arra a korábbi parttalan vita helyett, ami a jelzésfestő ellenőrök trekkjeinek átadásáról szólt.
Mi örülünk annak ha az útjainkon bekövetkezett jelentősebb változások nem csak a helyszíni kifüggesztések (ez történt tavaly a Sátorhegyek körzetében is!) révén, hanem ilyen úton is ismertté válnak.
Hasonlóan csinálom én is. A múltkor azért voltam kicsit bajban, mert nem írtam be a dátumot, és a gépen sem írtam be a file nevét. Így jött a C terv, vagyis a túratárs akivel akkor mentem, így megoldódott a probléma :)
Jóféle japán turistaként végig szoktam fotózni a túráim, már én is tervezem egy nagyobb külső vinyó beszerzését :)
Az akcióban csak a posta-, csomagolási- és kezelési költséget kell megfizetni az alábbi lista szerint: 1-2 térkép esetében 900 Ft + ÁFA = 1.146 Ft 3-4 térkép térkép esetében 1.150 Ft + ÁFA = 1.460 Ft 5-6 térkép térkép esetében 1.600 Ft + ÁFA = 2.032 Ft
A megrendeléseket legegyszerűbben erre az e-mailre válaszolva lehet elküldeni, de minden más csatornán érkező rendelést szívesen fogadunk, csak legyen ráírva: TIA, vagy Turistatérképek ingyen akció. Kérem, hogy a megrendelt térképek listáján és a mindenképpen megadandó számlázási / szállítási címen kívül kaphassak egy mobil számot is a könnyebb kapcsolattartás érdekében. A térképekért előre fizetni nem kell. Az áruval együtt fogom elküldeni a számlát, amely tartalmazza a fizetési módokat is: sárga csekk, utalás, bankkártya, PayPal.
A Turistatérképek ingyen akció egy hétig (2017. szeptember 10-17-ig), vagy a készlet erejéig tart.
Tisztelettel:
Szarvas András -- --
SZARVAS András Térképész mérnök / Engineer-cartographer
Jaja, az elején amig nem ottalvos túrákat csináltunk, még volt időm és kedvem beszámolókat írni. Majd egyik barátom csinált egy táblázatot ami megosztott a társaság többi tagjával így mindenki látja kinek mi hiányzik.Aztán amikor 10-30 fővel szerveztem a táborokat, hát volt velük melo, és mikor hazajöttünk, már nem volt energiám melo meg 3 gyerek mellett még erre is. Szánom-bánom most igy utólag. 😒 A face okt csőortba irtam:
-Szerencsére az első 10 szakaszról amit bejártunk, még közvetlenül akkor megírtam a beszámolókat. Ha nem így teszek akkor a a 2010-től nem sok minden maradt volna meg. Most amikor ezeket írom nyitva a füzet, a térkép, a Locus, a fényképek mappa, a google térkép. Meg még közben telefonálgatok is :). Pedig az adott utazásaink után hosszan emlegettük milyen jó kis túra volt ez meg az. :) Javaslom mindenkinek jegyezze fel mi történt vele mert engem megdöbbentet amikor elkezdtem írni, mi mindent felejtek.
Ezen sokat segít egy saját túranapló. Ez például nekem egy egyszerű excel fájl, ahová beírom a dátumot, tájegységet, útvonalat, távot és szintet. Néhány mezőbe olyan dolgokat írok, amire szűrni lehet: OKT1, OKT2, DDK1, DDK2, PPÚ, Gipsz Jakabbal, topiktúra, stb. Így aztán pontosan meg tudom mondani, hogy mikor hol voltam.
De utána tudok keresni a fényképek között is. Az adott túra dátumára nevezett mappákban tartom őket egy külső vinyón (és persze DVD-ken), erre is van egy excel fájl, hogy az adott dátumhoz milyen túra tartozik, milyen útvonallal, melyik DVD-n találom. Ez arra is jó, hogy ha például dobogókői képeket keresek, akkor egyszerűen rákeresek a táblázatban a "Dobogókő" szóra.
És akkor még nem is beszéltem a letöltött saját gpx trekkjeimről, amik dátum, valamint túra kezdő- és végpont szerint vannak elnevezve és mentve (pl: 2015_05_09_szarvasko-belapatfalva).
Szóval nem egy ördöngösség egy pár pillanat alatt megtalálni, hol jártam mondjuk 2009. június 7-én, vagy mikor voltam a 3. OKT bejáráson Bögötön, esetleg hányszor voltam már Klastrompusztán. :-)
Sokat beszélgettünk az ellenőrzés lehetséges módjairól. Szóba került a személyes kikérdezés is. Most írok egy blogot a 8 évről amit kéktúrázással töltöttünk, hát elég szita az ember agya már 2-3 év túrázásai után is :)
Ha valaki gyors vagy egyben csinálja akkor nem feltűnő, de azért több éves teljesítés esetén ugyanaz a toll és tintahasználat kicsit feltűnő lenne mondjuk számomra.
Szántód környékén is végeztek az idei jelzés festésekkel, áthelyezésekkel, színváltásokkal és megszüntetésekkel. Emiatt a Fejérkőtől Tündétvölgyig túramozgalom útvonalán is van változás. Ahogy hallottam van rá esély, hogy a megújulása megszűnést jelent.
Nekem az lenne a kérdésem, hogy ha nem kérdezi meg a dátumokkal kapcsolatos hiányosságát, hanem utólag kitölti a dátumokat, hogy az stimmeljen, akkor az ellenőrök honnan fogják megtudni, hogy azok az időpontok nem valósak?
Ha engem kérdezel, akkor így utólag bizony elég sokat. Egyszerűbb lett volna ott és akkor.
Idéznék egy ellenőr publikus ajánlásából:
"Röviden a lényeg: a kéktúrák mindegyikére igaz, hogy nem érintőpontos túra, tehát nem elegendő pusztán a bélyegző lenyomatok megszerzése, az összes szakasz lejárásának hitelt érdemlő módon való igazolása szükséges a teljesítés elfogadásához. Ez a dátumokkal ellátott eredeti bélyegzőlenyomatok (nem beragasztott cetlik!) meglétét jelenti. Az MTSZ bírálói számára minden túranapunk esetében nyilvánvalónak kell lennie a dátummal ellátott bélyegzőlenyomataink alapján, hogy azt mikor teljesítettük: egy adott napon honnan hová jutottunk el. Ezért kell egy szakasz befejezésekor és újrakezdésekor is bélyegezni és a dátumokat is feltüntetni mellettük a jelenlegi szabályok szerint. Egy adott napon lejárt szakaszunk nem kell feltétlen megegyezzek az MTSZ szerinti szakaszbontással. A túra bárhol megszakítható és bárhonnan folytatható, bármelyik irányban, bármikor. Ha a túra a következő nap folytatódik, akkor nem szükséges újabb bélyegző beütése. Az MTSZ szakaszok (számozott túrák, pl. az OKT esetében 27 db) csatlakozásainál van csak 2 db igazolóhely a füzetben, de ha máshol szakaszolunk, akkor nyugodtan üssük be a második bélyegzést a korábbi mellé, bárhova, ahol az elfér. Ha ezt elmulasztjuk vagy nem nyilvánvaló valamelyik szakaszunk bejárási időpontja, esetleg kimaradt akár egy bélyegzés is a füzetünkből, akkor azt utólag kell igazolnunk az MTSZ bírálói számára, ami sok esetben igen nehézkes vagy éppen lehetetlen lehet, ezért fontos erre ügyelni a túrák során. Ha mégis előfordul, akkor a helyszínt és a személyt együtt ábrázoló fotó, esetleg gpx fálj pótlásával igazolttá tehető utólag is."
Szeretném megkérdezni, hogy az OKT teljesítésnél mennyire nézik az igazolófüzetben a dátumokat? Mert bizony én elég sokszor hanyag módon nem töltöttem ki, mondván, hogy majd utólag. Most lassan bekerül az utolsó pecsét Írottkőnél :) és pótolnom kell a dátumokat, fényképekből, meg társaktól tudok saccolni, de tudni szeretném, hogy mennyi energiát érdemes erre fordítani?
Ha a megyei szövetségek értesítik a térképszerkesztőket, és a változtatások csak az OSM részéről történnek meg ez alapján, akkor, a későbbiekben miért értesítenének feleslegesen más társaságokat!
Ez nem hivatalos, hanem egyszerűen emberi kapcsolatok kérdése!
Én is kaptam egy rakás változtatást, hogy mit kell javítani, ha valaki kéri szívesen odaadom neki is, és akkor nem kell nekem megrajzolni...
Azt olvastam egy másik fórumon, hogy a megyei szövetségek értesítik az OSM "szerkesztőségét" de a turistautakhu-t nem, és ez sérelmes.
Valóban van érdemi hivatalos együttműködés (ami természetesen nagyon jó lenne) vagy a szerkesztők, rajzolók egyéni és személyes kapcsolatai állnak a gyors és érdemi munka mögött?
Ez egy viszonylag új szakasz, nem is változott (szerencsére), de a "környezete" igen.
Aki errefelé tervez túrát, jó ha felkészül, hisz sok-sok tájékoztató "tacepao"-val fog találkozni, vannak új útvonalak, egy szakaszon új jelzés (Z), és megszűnt a K+, melynek "felfedezése" a cél volt.
Egy feltöltött trekkben jelezték, hogy sok a változás arrafelé, nem véletlenül jártam tehát az útvonalon, nem kékeztem.
A barlang után (Bódvaszilas felé) csatlakozik a nyugat felől érkező ZÖLD (ez új útvonal, a tájékoztatás szerint Tornagörgő lesz a vége, Szlovákiában. Mielőtt a KÉK és a ZÖLD szétválna, valahol itt
indul DÉL felé egy KQ jelzésű ösvény, mely a tájékoztató szerint a Barlangkutató forráshoz vezet.
Igen meredek lefelé, csak "belegyalogoltam", hogy legyen nyom.
Az érdekesebb az észak felé "forduló" ZÖLD. Ez az útvonal egykor K+ volt. Az MTSZ-es tábla szerint még mindig, igaz, zöld filctollal ott a megjegyzés, hogy ez Z-. Hogy miért "fordít hátat" a tábla, az nem tudom, talán azért "rejtették el", nehogy valakit félrevezessen.
A nevezetes töbör (Vecsem-Bükk) felé tehát a ZÖLD megy.
Változott a tanösvény is, melynek jelzéseit szépen felújították, a KQ jelzéssel együtt "visszatér" a völgyből, ahol eredendően az OKT útvonala volt, és becsatlakozik a KÉK-be, ahonnan innen nem messze észak felé kiágazott.
Minderről sok-sok információ olvasható a terepen, talán egy kicsit sok is a festés, de a lényeg az, hogy aki ott jár, az tájékozódhat.
Azt nem tudom, hogy lesz-e hivatalos tájékoztatás a változásokról, de jó lenn!
Garass és csapata mindenesetre alapos munkát végzett, jelenleg úgy néz ki egy "kijárat" van Bódvaszilas felől, ez az eredendően tanösvény, ma már OKT útvonal. Nagyon kényelmes amúgy, nem annyira "húzós", mint az eredeti volt, de ez van.
Nem jártam a völgyben, ahol a záportározó létesítésével alaposan megváltozott a járhatóság, de az, hogy a tanösvény se arra megy, arról árulkodik, hogy az a turisták elől "elzárt" terület lett.
A vasútállomásra vezető egykori PIROS helyett K4 van.
Ennyit röviden, részemről várom a hivatalos tájékoztatást!
A nemrég közzétett dokumentum 2. oldalán a 6. "tétel" a "Varjúvár (K4)" útvonal létezésének ellenőrzése "feladat".
Ennek prioritása igen magas (5-ös). Mindez volt.
Lehet, hogy nem a legfontosabb, de én úgy gondoltam, hogy mindenképp megnézem, mielőtt új verziót teszek közzé. Ez a "felderítés" meg is történt tegnap, íme az eredmény.
Ez a kiágazó útvonal a TUHU térképén szerepel, de létezéséről nem találtam "nyomot".
Az "Ifjúsági tábor" buszmegálló és a Varjúvár közötti aszfaltos szakaszon találtam kopott jeleket. Ez most a Mária Út szakasza, a buszmegállónál jó sok tábla van, merre mennyi Bodajk, mennyi Balinka, a jelzett úton és az országúton külön-külön.
Elindultam ellenkező irányba is, ott ui. van egy "pöcök" a TUHU térképén, mely azt jelzi, hogy észak felé, felmérendő út van, és jelzettnek minősítette, aki arra járt.
El is indultam, és láss csodát, több jelet is találtam. Igen kopottak voltak, de egyértelmű K4 jelek.
Egy darabig követtem a jeleket, majd egy meglehetősen széles, keresztező útnál visszafordultam.
Itthon megnéztem, a digitális térképeket, mindkettőn vasútvonal van ott, ahol visszafordultam, márpedig én síneket nem láttam.
Itt tehát nem volt megállója a vasútnak, és épületeket se nagyon láttam.
Vajon miért irányították elődeink a turistákat ide, a mára meglehetősen elvadult tájra?
Mi lehetett itt, esetleg északabbra?
Ha valaki tud erről az egykori útvonalról, kérem ossza meg az információt!
A TUHU térképén azóta "szürkítettem" az útvonalat.
Az országútnál a Mária Út az aszfaltos úton vezet a Varjúvár felől, ott, ahol ez eléri az országutat, ott vannak az irányító táblák.
Ezt is javítottam.
Amúgy a Mária útnak az a szakasza, mely közös az egykori K4-el, meglehetősen elvadult, az elágazást követően az erdőben eléggé durvának tűnt, az elágazásban jelzés sincs.
Azt hiszem, félreértettél valamit, ugyanis mindketten azt írtuk a korábbiakban, hogy jelenleg nem lehet így igazolni a kéktúra teljesítést! Egyelőre nincs más tehát, mint a bélyegzés, és annak hiányában, kiegészítő lehetőségként a fényképezés!
Ja, 65 napig azért sikerült, de lányom GyKT-ja miatt nem bírtam kivárni az új füzetet, mert mire meglesz, már nem is GyKTzhat és bélyegzés nélkül kísértem már eleget. Szóval újra a nagy kék úton...
A Szabadság téren holnap Erdővarázs családi nap lesz, ekkor Budapestre költöznek a magyar erdők!
Érdemes kilátogatni, különösen a gyerekes családoknak, a részvétel ingyenes.
Itt lesz mind a 22 erdőgazdaság, bőséges prospektus kínálattal. Akinek nincs meg az ország összes erdőgazdasági szálláshelye, itt beszerezheti ingyen a vaskos kiadványt.
Teljesen egyetértek ezzel. Tegnap Okány és Geszt között sétáltam egyet az Alföldi Kéktúrán. Békés megye tökéletesen kihasználta az útjelző táblák és az oszlopok nyújtotta lehetőségeket, azokban a kereszteződésekben, letérésekben, azokon a szakaszokon lettek kihelyezve, ahol szükség van rájuk. Tették ezt olyan terepi adottságok mellett, ahol a jelzésfestés a fák és a tereptárgyak hiánya miatt nem egyszerű. Külön köszönet azért, hogy - emlékeim szerint - az útjelző táblákon kizárólag az Alföldi Kéktúra által érintett helységek és pontok vannak feltüntetve. A "mumus" Zsadány - Geszt szakasz is gond nélkül követhető. Nagy köszönet a megyének ezért a munkáért (is).
Zsadány után az elmúlt időszak csapadékviszonyainak köszönhetően száraz lábbal jutottam el Gesztig, nem voltak vizes/tocsogós részek. Bakancsban mentem, de bőven elég lett volna egy futócipő is. A geszti temetőt szépen kitakarították, a Tisza-kripta így eltéveszthetetlen. Geszten a Tisza-kastély felújítása zajlik, az iskola innen kiköltözött, az MTSZ bélyegző elérhetetlen, így a falu egyetlen kocsmájában bélyegeztem (Gomba Presszó). A szegénység kézzel fogható. Az OKT révén a Cserehátban megismert, lesújtó szociális állapotok többé-kevésbé végigkísérik az Alföldi Kéktúrát nagyjából Békés megye északkeleti részétől gyakorlatilag Sátoraljaújhelyig.
Szerintem a vezérlő gondolat a pénzek megfelelő zsebekbe juttatása volt. Részemről örülök, hogy legalább a jelzésfelújítás remekül sikerült, a bélyegzők is szépek és jók, a táblák, honlapok, térképek, applikációk körüli káosz nem érdekel. Reménykedek hogy az új okt füzet is jól sikerül majd. Végül is jelzés, füzet, és pecsét kell a túrához, a többi nem igazán fontos.
lehetne a terepen egy kéktúra app jel (akár sűrűbben is mint a jelenlegi pecsétek, és persze természetesen az alkalamzáson is látszana térképen) azt meglátja a túrázó akkor ott élesíti az appot, ami az eszköz GPS kooját leolvasva stb.
ha meg nincs sűrűbben a digitális érvényesítés mint a jelenlegi pecsétek akkor kéktúra app matrica sem kell, pecsétdoboznál kell izzítani a cuccost és kész
A hozzászólásomat azért a többség szerintem tökéletesen értette, A többit meg a FB-on kitárgyaltuk. Ha megerősítést szeretnél akkor ez úgy szar ahogy van. :-) Nem használható.
Más kérdés, hogy a többség véleménye az volt annak idején, hogy ez nem kell a kéktúrába mert annak egyik lényeges eleme a pecsételés. Remélhetőleg így is marad.
Aki megakarja újítani a dolgokat ám tegye de ne a jelenlegi rendszer helyett hanem mellett.
Egyszer én feltelepítettem, - mert minden újra kíváncsi az emberfia -, de sajnos a regisztrációnál elakadtam. Hiába adtam meg az adatokat, nem kaptam semmiféle megerősítést, ergo: nem tudtam használni, leszedtem a telóról.
Egy kicsit olyan volt, mint a telefonvonal, ahol a túlsó felén nem ül senki, csak csöng, csöng és csöng.
Most is így van? Próbálta valaki? Vagy már nem regisztráció kötele?
Ellenőrtársammal mi nem vagyunk az MTSZ alkalmazottjai, szerződéses kapcsolatban sem állunk a szövetséggel. Eccerű kéktúrázók vagyunk, akiket arra kértek meg, hogy bíráljuk el a beérkezett füzetek alapján a teljesítéseket. Mindezt csak azért írtam le, hogy tisztában legyél azzal, hogy mennyire nem vagyunk odabenn közel a tűzhöz! Tehát nem tudjuk, hogy mikor lehet majd "élesben" használni ezt az újfajta rendszert!
"Az alkalmazás az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával készült."
Ha az MTSZ csináltatta a programot és adta ki, akkor csak "illiberálisan" lett felhasználva a pénz, vagy később módosul a hivatalos kiírás, amibe beemelésre kerül a digitális igazolás?
Jelenleg csakis az egyéni igazolófüzetbe történő bélyegzéssel (ha bélyegző nincs, akkor pedig fotóval) igazolható a kéktúra teljesítés. Ez van benne az Országos Kéktúra hivatalos kiírásában, de hasonló a szövegezés a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra és az Alföldi Kéktúra esetében is:
"6. A teljesítés igazolása: a résztvevőknek a Kéktúra teljesítését, valamennyi ellenőrző pont érintését, hitelt érdemlő módon igazolni kell. Ez az egyéni igazoló füzet megfelelő helyére beütött bélyegzéssel és keltezéssel történik. Valamennyi ellenőrző ponton kell pecsételni. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy az útvonalon fekvő legközelebbi - erre nem kijelölt - hely bélyegzője is megfelelő.Amennyiben a bélyegző nem elérhető, felismerhető - a pontot és személyt együtt ábrázoló - fotók ugyancsak igazolásul szolgálhatnak. A túraszakasz megszakításakor és újrakezdésekor is kell pecsételni. A túra teljes távjának bejárása után a füzetet a lakóhely szerinti illetékes megyei, illetve budapesti természetbarát bizottsághoz/szövetséghez kell eljuttatni, ahol a teljesítést ellenőrzik, igazolják és a jelvény kiadásáról intézkednek. A teljesítés ellenőrzéséhez az eredeti füzet beküldése szükséges. Fénymásolt füzet nem elfogadható."
"Töltsd le az applikációt, regisztrálj, és keresd a pecsételőhelyeken kihelyezett QR-kódokat!
Az applikáció tartalmazza az Országos Kékkör ellenőrző pontjainak helyét, fotóját, leírását. A beolvasott QR-kód és a telefon pozíciója alapján az applikáció azonosítja, hogy a túrázó valóban a megadott ellenőrző ponton van, és ha igen, akkor az adott szakaszt teljesítettnek nyilvánítja."
Az igényesen kialakított palackos jelzések képét már be sem merem tenni ;) :D Pedig ezeken a gerinceken volt belőlük bőven,mivel más lehetőség nem igen adódik. Én örülök,hogy a Veszprém megyeiek ilyen kreatívak és csak gratulálni tudok nekik.
Egyébként a mozgalom pecsétjét Almádiban megrongálták,amit jeleztem az Elnök asszonynak,aki már intézkedett is a cseréről.
Jajj Pulmy..már megint megpiszkáltad a darázsfészket..keresed Te a bajt úgy látom :D
Szerintem tökéletes, semmi bajom vele. És ha leviszi a vihar? Lesz másik..a földbe meg ennél jóval több műanyag kerül mellesleg, és ezt össze is lehet szedni amúgy.
De ha annyira nagy probléma..akkor miért nincs jelzés festve ezekre a csenevész ágakra? Ja, hogy nem lehet..hát akkor ne legyen inkább semmi? :)
Ötletesnek ötletes, de csak addig, míg egy jóakaró ötletesen át nem helyezi máshova, vagy egy vihar le nem töri az ágat, és megy be a talajba a műanyag...
Ezt a nem szokványos jelzést a BFK-n fotóztam,volt belőlük több is a csenevész bokrokon.Kíváncsian várom szakavatott sporttársaim véleményét,szabályosnak találják-e,ezt az ötletes megoldást.
Köszönöm,hogy idézted a pontos szöveget,én is ezt akartam ,de csak most van időm reagálni rá. Ez a tábla nem jelzett út mellet,hanem azonvolt. A másik irányban is láttam,sőt több helyen is,többek közt ott is ahol biztos,hogy megfordult a SefAG embere és mégsem szedték le.
Valóban nem kell a szavakon lovagolni! Elég a szakfórumot követni, akkor tudni fogod, hogy eredetileg teljes tilalmat hirdettek, majd néhány nappal később MÓDOSÍTOTTÁK . A terepi fecniket nem cserélték le, ez természetes. Nyilván te is láttál már rossz, régi kintfelejtett turista jelzést?
Nem szeretnék ismét a "szavakon lovagló, golyóálló ügyvéddel túrázó" szerepben tetszelegni, de mégis azt teszem. :-))
Az általad beszúrt link tartalmaz egy ilyen mondatot: "Az erdőlátogatás tilalma a kiépített pályaszerkezettel rendelkező, közforgalom előtt megnyitott utakat és a jelzéssel ellátott túraútvonalakat nem érinti."
A Pulmy által beszúrt fényképen erről egy szó sem esik, pedig a tábla jelzett turistaút mellett található.
Ha jól tudom, év végével megszűnik/átalakul a mozgalom, szóval igyekeznünk kell új, közös időpontot találni.
Ahogy a térképet elnéztem, egy napra sok, két napra kevés a fennmaradó táv, elég bonyolult logisztikával, szóval fel van adva a lecke. De megoldjuk!
A Síngörbítő most kimaradt, azt hiszem, az egy ideális helyszín lesz a túramozgalom befejezését megünnepelni. Most a szemesi Állomás söröző volt még látogatva, de hát az messze nem ugyanaz... :-)
Települések belterülete is lehet - elvben - vadászterület, de erre még szigorúbb szabályok vonatkoznak, és természetesen nem lehet kijárási tilalmat elrendelni. (Zamárdiban szombaton 3 után nem esett az eső?? :-o )
Minket a jelölt vadászterületen kívül "kapcsoltak le", igaz, már 3 (pardon, 15 óra) után voltunk.
Szóval összefoglalva az előző hozzászólásokat, a csatolt térképből az alábbi dolgok következnek:
1. Lehet, hogy máshol is van vadászat, tiltás, csak az már nem a SEFAG területe, ergó nincs jelölve.
2. Nem biztos, hogy a tiltás csak szeptemberre vonatkozik, bár lehet, hogy a táblákat később leszedik.
3. A honlapon szereplő (és nem szereplő) tiltások a helyszínen vagy vannak jelezve figyelmeztető táblákkal, vagy nincsenek.
Botor módon azt gondoltam, hogy ha betartom a térképen jelzett területet 9 és 3 óra között, akkor nem lesz gond.
Valóban, lehettem volna figyelmesebb, körbetelefonálhattam volna az érintett önkorikat, és akkor talán (hangsúlyozom, talán) nem lett volna gond.
Viszont ez esetben a térkép "hamis biztonságérzetet" adott, tehát inkább ártott, mint használt. Vagy legalább azt is feltüntethetnék rajta valahol, hogy máshol is lehetnek tiltások.
Zamárdi és Szántód között az un. Bretyó védett nádasán át a Balatonig lejárnak a vaddisznók és a képen is látható módon a most lakatlan azaz csendes nyaraló területen vígan mozognak.
Itt évek óta ki van terjesztve a vadászati terület.
Gratulálok az újabb szakasz teljesítéséhez,bár az "incidens" végett jelentősen megnőtt a fejtörés a továbbiakat illetően.Azt javaslom,hogy Szemesről menjetek ki Tündérvölgybe és a pálos emlékhelyhez,majd menjetek vissza Őszödre és onnét folytassátok Földvárig. Őszöd és földvár közt végig aszfalton,sík terepen mentek,úgyhogy ott jó időt lehet "futni". A síngörbítő belefért? :D
No még 1x SEFAG. A képet március 1.-én készítettem Alman -tető után,jelzett úton ,itt már totális erdőzárról volt szó. A túra előtt direkt megnéztem a társaság honlapját,de semmi nyomát nem láttam a tilalomnak. No vadászokkal nem is találkoztunk,de az erdő tele volt legális és illegális fakitermelőkkel.Erdésszel is találkoztunk,aki ránk sem hederített.
Egy ismerősöm mondta, ha elütök egy vadat az úton és nincs semmi bajom sétáljak vissza a vadveszély táblához és b@sszam be az árokba. Kb így kellene eljárni az ilyen táblákkal is. "Milyen tábla, ott sem vót!"
Csak egy gondolat a SEFAG korrektségéről: már július második felében belefutottam (a szó szoros és átvitt értelmében) olyan tiltó táblákba a Szántódpusztát Jabapusztával összekötő erdészeti aszfaltúton, amelyeken a SEFAG Zrt. (a naptári időpont definiálása nélkül) 15.00 és 9.00 között erdőlátogatási tilalmat rendel el vadásztatás miatt. A szövegkörnyezet alapján ez a tiltás folyamatosan érvényes, az év összes napjára vonatkozik.
Én úgy gondolom, a SEFAG korrektűl járt el, amikor előre közzétette, hogy hol, és mikor fog vadásztatni. A szövegkörnyezetből kiderül számomra elég világosan, mire gondoltak. Persze, ha valaki szavakon akar lovagolni, az nyugodtan mehet egy, kellően golyóálló ügyvéddel túrázni, de: Az erdőtörvény lehetővé teszi az erdő közjóléti szerepét, azaz hogy állami erdőben, hacsak nincs korlátozás, túrázhass. Olyan törvényről viszont nem tudok, ami megengedné, hogy "magaslesekkel körülbástyázott szántóföldekre" besétálj.
Nagyon szépen kérlek, ne érts félre, nem a kéktúrázás területén elkövetett, nem kevés önzetlen munkádat akartam/akarom kritizálni. Sokkal inkább bizonyos döntéshozók trehány munkáját, pontatlan fogalmazását.
1. Az általad megadott linkben a SEFAG Zrt. megadja ugyanezt a poligont és így fogalmaz: "Délután 15 óra (itt mát tényleg szemét leszek, de a 15 óra csak délután lehet) és délelőtt 9 óra között a jelölt erdőterületen tartózkodni tilos és életveszélyes."
Tehát nem a jelölt részen található erdőterületeken, hanem a jelölt erdőterületen. A Szántódi Vadászterületen egyetlen jelölés van, a strandig nyúló poligon.
2. Legyen, csak az erdőterületre vonatkozik a tiltás. Az erdőterület az én értelmezésemben az erdőt jelenti. Ebben az esetben a tiltás a magaslesekkel körülbástyázott szántóföldekre, rétekre, legelőkre nem vonatkozik, ott akár éjszaka is szabad tartózkodni. Viszonylag jól ismerem Zamárdi térségét, nem csak a strandot, szép számmal vannak ilyen területek.
Sétáltam egy rövidebb szakaszt az Alföldi Kéktúrán Debrecen térségében a mai napon. A Fancsika-víztározó után, az Erdőspuszta utcához érve - ez valójában egy tanyabokor - egy autó fékezett mellettem. A sofőr nem javasolta, hogy tovább haladjak, mert egy felspanolt böhöm nagy kutya éktelenkedik az úton, alig 50 méternyire onnan. Meggyőzött. :-) Kerültem egyet.
Azt nem tudom, hogy ez a kutya összefüggésben van-e az alábbi cikkben említett kutyafalkával:
Így van. Tehát a strandon nem értelemszerűen nem szegtetek semmilyen szabályt. A piros poligon az adott vadászterületet jelöli és azért piros, mert aktív korlátozás van rajta, és azért van popup, hogy a részleteket el lehessen olvasni: teljesen tilos, vagy adott órákban szabad, vagy az OKT nyomvonalán folyamatosan szabad, mint a Vértesben (ezt még nem volt időm kirakni). Ha sárga a poligon, akkor még nem lépett életbe a korlátozás.
Igazad van, valóban tök jó ez a vizualizálás. Például megtudhattam belőle, hogy szeptember elsején és másodikán többedmagammal szabályt sértettem a zamárdi strandon, mivel 15.00 után ott tartózkodtam. :-)) Erre egyébként egy szintén szabályt sértő fórumtárs hívta fel a figyelmemet. :-))
Talán az MTSZ kiharcolhatna egy olyan rendeletet miszerint a turistautakra vonatkozó korlátozás csak akkor érvényes ha bejelentik az mtsz-nél. Ez az internet világában nem nagy teher, és mindkét fél számára egyértelművé tenné a korlátozást. Nekünk külön jó volna ha egy térképre vetett pillantással láthatnám hogy az adott napon van-e korlátozás a tervezett túraútvonalamon.
Most nem tudom mi a helyzet, de pár éve azt szűrtem le, hogy elég nagy kupleráj van ebben a témában, legalábbis ami az információáramlást illeti. Ami az mtsz listán szerepel, ott tuti van korlátozás, de más helyen is, amit online nem (de még telefonon sem) lehet kideríteni, csak a helyszínen szembesülsz vele (kiragasztott papír stb.) Remélem most már jobb a helyzet.
Viszont akkor a szeptember végi DDK helyett akkor megyünk inkább a kohászkékre. Ott elvileg nincs korlátozás, de előtte azért megpróbálok egy telefont megereszteni, biztos, ami biztos (az sem biztos).
Ami a teljes körűséget illeti, én az mtsz-nek sem hiszek. Pár éve már belefutottam ebbe, hogy az elvileg illetékes vadászhatóság sem tudta megmondani pár nappal az indulásunk előtt, hogy a Szekszárdi-dimbságban van-e korlátozás. A telefon másik végén az hangzott el, hogy "hát szerintem nincs". Ehhez képest persze a valóságban volt...
"A Zalaerdő Zrt. értesíti a lakosságot, hogy szeptember hónapban (naponta, délután 16.00 óra és reggel 8.00 óra közötti időszakban) az üzemi vadászterületein intenzív szarvasvadászatot folytat, és vadászatra jogosultként arra kér mindenkit, hogy mező- és erdőgazdasági munkája, valamint szabadidős tevékenysége során ezt szíveskedjen figyelembe venni."
Magyarán a DDK járható, csak legyek körültekintő (ne térjek le róla stb.)? Mert nem egyértelmű, mit jelent az ebben esetben, hogy figyelembe venni (akár jelentheti azt is, hogy ne tartózkodjak ott).
Ebből nekem nem jön le, hogy megbüntethetnek, max megvárhatja velem a rendőrt. :) Mivel nem jogosult átkutatni a cuccaimat, ha nem tudja bizonyítani, hogy szükséges (és a vadászterületre belépés esetén milyen dolgokat szerezhetnék meg? egy szarvast rejtek el a táskámban?) így nem igazán tehet semmit.
A rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet teljes körű igazoltatási jogkörrel rendelkezik, a jogszerűtlen cselekmény elkövetése során megszerzett illetve használt dolgok felkutatása céljából pedig az érintettek csomagját, beleegyezése esetén pedig a ruházatát is átvizsgálhatja, valamint az intézkedései kikényszerítése céljából az együttműködést megtagadó személyt az illetékes hatóság megérkezéséig visszatarthatja.
A probléma oka nem a SEFAG pontatlan információja hanem az, hogy vannak helyi vadásztársaságok is!
Ez a terület pont ilyen ahol már mi is beleszaladtunk vadászatba és mi is kaptunk terelőút javaslatot.
Ezt csak az önkormányzattal történő egyeztetéssel lehet kivédeni, a SEFAG max azt tudja megmondani - ha éppen van kedve - mert nem köteles erre, hogy ott kié a vadászati jog.
Javasolnám, hogy a túra kiírójával egyeztessetek legközelebb hátha tud segíteni.
Hétvégére meglehetősen ramaty időt jósoltak, de nem akartuk tovább tologatni az időpontot, így nekivágtunk.
A felújított pályának hála meglehetősen gyorsan leszaladt velünk a vonat Balatonföldvárnak, ahol a két perces átszállási idő ellenére is elértük a Szólád felé tartó buszt. Mint utóbb kiderült, Balatonszárszón is felszállhattunk volna rá, még kényelmesebben. Még néhány perc, és már le is szálltunk Szóládon. Innen kezdtük a túrát, mert a SEFAG Zrt. honlapja szerint a Kötcséig tartó szakasz csak 9-től 3-ig járható vadászat miatt.
A helyiek információi alapján a Turul fogadó később nyit, a Mámor presszó végleg bezárt, viszont pár száz méterre van egy cukrászda, ami tulajdonképpen a helyi presszó funkcióit látja el.
Startsör után útra keltünk, a helyi pincesoron hagytuk el a falut, amely sajnos elég elhagyatott volt. Végig jól járható úton jutottunk el Nezdepusztáig, majd innen erős emelkedővel egy szoborparkig. Gyönyörű kilátás nyílt innen a Balaton középső részére, háttérben a tanúhegyekkel.
Somogy megye legmagasabb pontján, az Alman-tetőn levadásztuk a mozgalmi kódot (erdős rész, innen nincs kilátás), és már mentünk is tovább a közeli Csillagó mérőtornya felé. Kód itt is rendben a bokrokkal benőtt torony túlsó oldalán. A felirat szerint tilos és életveszélyes felmenni, ehhez tartottuk magunkat, bár az alsó lépcsőfokok biztatónak tűntek.
Kényelmes, homokos úton jutottunk le Kötcse buszfordulóig, innen pedig aszfalton a falu központjába. A Boróka kocsma nyitva, ide ültünk be szomjunkat oltani valamint néhány ultipartit lenyomni. A helyi törzsközönséget - kisebb meglepetésünkre - szinte egyáltalán nem foglalkoztatta az éppen ide települt pártpolitikai rendezvény (az 1 főre jutó Skoda Superbek száma valószínűleg e településen volt a legmagasabb), sokkal inkább a helyi postáskisasszony aznapi esküvője.
Aztán csak továbbindultunk az egykor szebb napokat látott Nagycsepely és Teleki felé. Kód a csepelyi temetőnél és a román kori templomnál is rendben. Itt búcsút vettünk egy túratársunktól, aki hazafelé vette az irányt, és ketten ballagtunk tovább a Nagycsepely óta tartó és egyre intenzívebbé váló esőben. Egyszer csak terepjáró ér mögénk, megelőz, megáll, és érdeklődnek, merre megyünk, mert hogy vadászat zajlik, és éppen a sárga jelzésen, amelyen mi is igyekeztünk. Röviden felvázoltam, mi az én nagy problémám ezzel, de végül is okos enged alapon tanácsot kértem és kaptam, hogyan tudnánk átjutni a Z- jelzésre. Elmondták, bár jó nagy kerülőt kellett tennünk (gyakorlatilag vissza mentünk Teleki határáig), míg el tudtuk érni a Z- jelzést. Meglehetősen eseménytelen út vezet a Z+ elágazásig (kód itt is rendben), bár a szakadó eső sem javított sokat a hangulatunkon. Végül a zöld jelzést tovább követve értünk el a balatonőszödi Arany korsó söröző érintésével Balatonszemesre. Nem így terveztük. :-(
====
A vadászattal kapcsolatban azért lesz néhány észrevételem az Illetékesek felé, mint például:
1. Mi az öreg ördögért nem lehet pontosan kijelölni azt a területet, ahol a vadászat folyik? Mi a SEFAG által jelzett elzárt részt gondosan elkerültük, nehogy gond legyen belőle.
2. Egy nyomorult papírt, tájékoztatást nem láttunk sehol (még az elzárt Szólád-Kötcse szakaszon sem), ami a vadászatra figyelmeztetett volna. Így nem volt tájékoztatás a faluból kivezető utakon sem, amit a turisták 99%-a használ.
3. Ha ott és akkor nem ér utol a terepjáró, mert pl. más úton megy, vagy mi megyünk másfelé, akkor egy vadászat kellős közepére kerültünk volna, ami azt hiszem nem egy win-win szituáció sem a vadászoknak, sem a túrázóknak.
Többször szóba került már a vadász-túrázó ellentét, illetve együttműködési igény. De az lenne a minimum, hogy ha már tájékoztatják pl. ITT vagy ITT, akkor azt pontosan tegyék, és mindenkit megóvnak a kellemetlenségtől. Mielőtt még a Természetjáró Szövetségnek kitakart arccal kell ábrázolni a vadászokat...
Én meg elgondolkodhatok azon a logisztikai feladványon, hogy a maradék szakaszok bejárását hogy kellene megoldani.
A Nagyberekben tervezett túrákon,azért azt vegyük figyelembe,hogy a terület nagy részén egész évben intenzív vadászat folyik. Nem árt az óvatosság,bár mi sem jelentettük be mikor teljesítettük a Balaton Kört :D ,bár a táblák láttán húztuk a seggünket :D
Úgy tűnik a turista utak kialakítása is kezd jövedelmezővé válni. Főleg ha csak papíron léteznek. A Berekben két cég is dolgozik, az egyik az akinek a térképét beraktam, a munkájuk eddig korrektnek tűnik. A másik cég pedig ilyen jelzésekkel jelölte ki az utakat:
A Balaton körtúra egyik tájékozódás szempontjából nehéz szakasza a Nagyberekben Kéthely és Balatonfenyves közötti szakasz. Egy nemrég kiadott helyi térkép segítségével lényegesen könnyebb megtalálni a helyes útvonalat. A berek más részein is hasznos lehet.
Kedves Sporttársak! A Somogyi Várak túramozgalom két kötelező érintőpontjának felkeresése sajnálatos módon nehézségekbe ütközhet. Kaposvár egykori várának helyén elhanyagolt bontási/építési terület található, még a csekélyke korabeli romokba is rombolási kár keletkezett. Kaposszentjakabon pedig előreláthatólag 2017 októberétől a romterület néhány évig lezárásra kerül szintén építkezések miatt. Új, helyettesítő pontokat nem jelölök ki, emiatt a túramozgalom teljesíthetősége 2017. december 31.-én – remélhetőleg csak ideiglenesen – megszűnik. Ezen időpontig a korábbi feltételekkel a teljesítéseket elfogadom és az igazoló kitűző is kiadásra kerül.
Alulról a második sor, "Kiágazó útvonalak" a neve.
Az első oldal a már ismert összesítés (aktualizált állapot).
A második oldal a 15 tervezett útvonal, ezeket szeretném szemrevételezni.
A harmadik és a negyedik oldal a részletes lista, 37 kiágazó útvonal jegyzéke, ezek szerintem nem a legfontosabbak, de ha valaki valamelyikről tud, bátran jelezze!
Az ötödik oldalon egy speciális összegzés található, van 13 útvonal, mely nincs részletezve.
A Mecsek, a Börzsöny és a Zalai-dombság vonatkozásában kell még némi finomítás, de a 13 már nem sok.
Ha valaki alaposabban megnézi, verziószám is van (1.2.2), ez megegyezik a Tartalomjegyzék aktuális verziószámával.
Remélem, egy hónapon belül elkészül a következő verzió is, akkor megpróbálok figyelni arra, hogy a dokumentumok verziószámai szinkronban legyenek, és azonos legyen a készítési idő is.
Vajon ez az alaposság az index többi cikkére is jellemző? Legalább kérdezett volna meg 1-2 másik vendéglátóst, ahol pecsét van. Egy csomó faluban a hivataloson kívül a többi kocsma is csináltat pecsétet, csak hogy bevonza a kékezőket. Persze Keszthely frekventált hely, a Balaton partján van, ott nyilván nem a kékezők a fő célcsoport.
"bejárat után padok, asztalok vannak mintha teraszon lennénk, majd két pult, ahol bárki kedvére vásárolhat szendvicset, hamburgert, vagy bármilyen italt"
Ezekből az elemekből amúgy melyik az, ami nem jellemző egy klasszikus kocsmára?
A cikkíró konklúziója: korábban élhetett benne valami pozitív (idealizált?) kép a túrázókról (így általában), de megismerve a helyzetet rádöbbent, hogy "a túrázók" is éppen olyan emberek, mint mások.
Ennek a szánalmas kis írásnak aztán adtak egy hatásvadász címet és jól beleverték az arcunkba. Ennyi. És most sem arról folyik a polémia, hogy ebben a konkrét helyzetben ki és mikor és mit rontott el.
Nem tudom,hogy miért mondod,hisz komoly tényfeltáró munka előzte meg.:)De most végül is mire jutott a cikkíró?A sörözősök voltak a bunkók vagy a túrázók?Vagy mindkettő?
'Stílszerűen persze gyalog kellett volna, de attól tartok, ennyi gyaloglás belőlem is a legrosszabbat hozta volna ki, és nem vitás, fő az objektivitás.'
A mai verseny egy kicsit csalódást okozott, mert egyrészt kevesen voltak, akik élesben játszottak (10 versenyző), másrészt a nagy visszatérő, djkecmec ma ugyan ismért nyert, de az eddig megszokott 5000 pontos eredménye helyett mindössze 4830-cal. Vajon mi történhetett? :-)
Az általad hivatkozott fórumok egyike sem oldja meg a bélyegzővel kapcsolatos észrevételedet. A kéktura honlapján lehet és érdemes ilyen bejelentéseke tenni.
Gondolkodj zalaegerszegi szállásban.Oda s onnét könnyebben logisztikát tervezni.Igaz ehhez korábban kell indulnod,viszont cserébe délutánonként jut időd várost nézni.
Persze, hogy létezik a F. sorozat, az A-F nem cáfolat, hanem a F. sorozaton alapuló másik sorozat :)
A Gulya-dombi (ha jól emlékszem, Gizella névre hallgató) kilátóban nekem nagy csalódás volt, hogy gyakorlatilag a vasszerkezet között lehet nézelődni csak, a panorámafényképeket el lehet felejteni.
De cserébe azért Veszprém környékén azért bőven találni panorámás kilátókat. Van olyan is, amiről majdnem látszik a Tátra is :)
A Finobacci sorozat ettől még létezik, az "anti" vélemény szerintem nem cáfolat, hanem egy más
megközelítés.
Egyébként, a természetet járva nem is gondolnánk, hogy a virágoknál is felfedezhető a Fibonacci szám, például a nősziromnak 3; a vadrózsának5; a körömvirágnak13; az őszirózsának21; az útilapunak34; egyes százszorszép-fajoknak pedig55vagy89szirma van.
Üdv. Tegnap, mivel hiányzott egy pecsétem Badacsonytördemicről odamentem pecsételni, és megdöbbenésemre a váróban tele volt pecsételve a fal "próbanyomatokkal". Csak remélni tudom hogy az unatkozó utasok és nem a kéktúrázók csinálták. A másik: Írottkőnél a háromból 1 bélyegző van meg a kilátó oldalánál. Az esőbeállóban lévőn nincs gumilap, a vasbélyegző hiányzik. Majd beírom a TTT oldalra is.
Magyar János másik remekműve a veszprémi vasútállomás fölött magasodó Jutas vitéz-kilátó.
Érdekes a kilátó ötlete: A kilátó alatti kőbányában sok ammoniteszt találtak, aminek alakja a növekedési spirált tükrözi, ennek matematikáját a Fibonacci sorozat írja le.
A kilátó szerkezete és arányai a természet és a matematika törvényszerűségének Fibonacci sorozatokkal illusztrált kapcsolatát tükrözi.
Valóban van mosdó lent is ez igaz, bár nem jártam ott, csak említette az egyik vendég. De teltház vagy közel teltház esetén szerintem kevés ez a 2 lehetőség.
Minden esetre a galéria érdekesen fest a szobákban, de semmiképpen nem ajánlanám alvajáróknak :D
Meg még onnan a tábor is vagy 1,5 km. Azt néztem hogy nagyon más szálláshely nincs is, max elég drágán.
A táborba meg még ágyneműt is vinni kéne..mondjuk van hálózsákom meg felfújható mini párnám :))
Viszont a nagyobb táv Zalatárnok felé van, onnan viszont csak hétköznap járnak "sűrűbben" buszok, de a leggyorsabb is 1 óra 10 prc alatt ér vissza Zalalövőre, ami nem volna gond, de annyi időt alatt meg nem érnék Zalatárnokra..max ha hajnali 5-kor indulok :D
valóban, ez is beleillik a sorozatba (itt még egyelőre nem jártam)
és valóban, vannak jó mérnökeink, csak sajnos a döntéshozóink egy csomószor az ultrakonzervatív dolgokra szavaznak
Nagy fájdalmam hogy Bécstől Barcelonán át Dubajig mindenfelé vannak dizájnos toronyirodás városrészek, nálunk egy-két kivételtől eltekintve minden kockaház.
Nem, nem az ötödik kerületi Duna-partra gondolnám ezeket, se nem a Gellért-hegyre, de szerintem a Váci úton kifelé már simán elférnének.
Köszönöm, remek kis beszámolót kaptunk Tőled és a képek is jól kiegészítik azt.
Örülök, hogy jelzés, eltévedés problémáid nem voltak. Ez megnyugtat. A terep persze az más. Ez a Zemplén ilyen hegyes. A Bózsva utáni dzsungel sajnos egy gyenge pont, de a nyomvonal változtatás felsőbb hatáskör.
Egy apró megjegyzés, a Kalandpark szobáinál a földszinten is van mosdó, zuhanyzó. Mi azt is igénybe vesszük, ha nagyobb a létszám.
Az újhelyi buszos kaland szerencsére jól végződött. További szerencsét kívánok a Kékkör során és a végén Sátoraljaújhely visszavár!
Hát mert még eléggé úgynevezett luxus turista vagyok, azaz egy kimerítő nap után szeretek kényelmesen lezuhanyozni, ágyban elaludni :) Bár a közelmúltban Tavaszi Széllel mát átestünk a tűzkeresztségen egy 2,5 napos sátrazós vándortúra alkalmával, de egyikünk számára sem alakult ki szerelem első látásra, legalább is nekem biztosan nem :D
(sajnos, nem biztos, hogy sokáig üzemel az ifjúsági tábor, az Erzsébet Táborok !heti! egy-két ezer forintos díjai elvitték a csoportokat és nem szeretnék az üzemeltetők, hogy a sportklub forrásait a tábor veszteséges üzemelésére kelljen fordítani. Pedig túrázóként én szeretem az ilyen helyeket, hiszen általában csak fürödni, enni, és aludni tér be az ember)
Pár hete mi hasonlóan csináltuk: pénteken le Zalalövőre, szombat Zalalövő - Szentgyörgyvölgy, vasárnap Zalalövő - Zalatárnok. Szentgyörgyvölgyről vissza tudsz menni Zalalövőre a szállásra (a menetrend Őriszentpéteri átszállással mutatja, de Őriből ugyanaz a busz megy tovább), vasárnap meg Zalatárnokról haza tudsz utazni, így csak egyik nap kell a cuccal túrázni, és két nap tudsz egy szálláson aludni.
Folytatás már van, de nem egyszerű megoldani a logisztikát az RP-DDk-n. Szentgyörgyvölgynél tartok és ha haladni is szeretnék már előző nap délután le kell jutnom a térségbe, pl. Zalatárnokra. Onnan másnap Zalalövőig, aztán Szentgyörgyvölgy.
De várok más ajánlatokat, hátha van okosabb megoldás. Ja, nem sátrazom köszi :)
A Nagy-Milic megmászása könnyebb a másik irányból, de persze már kipróbáltam én is erről. Nagy zsákkal valóban halál. A kilátóban idén voltam először, fantasztikus a látvány. (Bár 500 m-rel lejjebb van egy kilátó pont a domb oldalában hasonló kilátással, de ez szélesebb panorámát biztosít.)
Én nem osztom a véleményed a várral kapcsolatban. Nekem átütő élmény volt, bár én láttam akkor is, amikor a vár-kápolna csupasz ablaknyílásában csak egy deszka volt a korlát. Nagyon sok a változás, sokat szépült a vár. (A Regéci szintén)
Én valaha nem terveztem a további kékek lejárását, aztán végül mégis körbejártam az egész országot. Egy-egy hosszabb pihenős után mindig újra hiányzott az út. Biztatlak a folytatásra!
Mivel sajnos alkalmi túratársam lábán - pontosabban talpán- a szombati erőltetett menetnek köszönhetően 2 hatalmas vízhólyag keletkezett, még előző este abban maradtunk, hogy ő átbuszozik Hollóházára és ott találkozunk majd a célba érésemet követően. A vár csak 10-kor nyitott, ezért úgy időzítettem, hogy a szállástól kb. eddigre érjek oda az alsó várhoz, ahol a bejárat található. A helyszínt a várparkoló felől közelítettem meg, és a kedves parkolóőr bácsinál hagytam a zsákom, gondolván elég lesz majd felcipelni a Nagy- Milicre. És milyen jól gondoltam. De előtte még a várról egy kicsit. Hogy is mondjam..nekem ez nem ért meg 1700 Ft-ot (a honlapjukon még 1500 Ft-t szerepelt amúgy)..minden csilivili és szép, látszik, hogy nem kevés pénzt öltek bele, de egyet kell értsek azon történészekkel, akik szerint ez így nagyon nem autentikus, nem korhű. Van ugyan amolyan tárlatvezetés is, de arra egyrészt nem volt időm, másrészt az egyes helyiségekbe betérve általában egy automata elmondja az odaillő szöveget.
Visszatérve a parkolóba a zsákom magamra vétele közben érkezett oda autóval egy család, akik miután megtudták, hogy 600 Ft a parkolás, "sarkon is fordultak"; mit szóltak volna a vár pénztárában :)) Alig hogy elindultam máris a most is bővizű vár forráshoz értem és egy gyors kóstolást követően bele is vágtam az emelkedésbe. Egy rövidebb szintben haladó szakasztól eltekintve szinte folyamatosan emelkedett. Szuszogva értem fel a csata réti erdészházhoz - most már ezt is felismerem majd a fényképes kvízen :) - pedig még a java hátra volt. Ezen a napon sem volt hideg így táplálkozni annyira nem akaródzott, de muszáj volt valamit enni, így egy croissont lenyomtam a torkomon. A maradék izotóniás por már korábban az ivótasakba került; ezt egyébként csak ajánlani tudom, nagy melegben az egyik legjobb a kiizzadt só pótlására, főleg annak aki úgy izzad mint két ló, vagyis mint én :))
Nekivágtam ezután a Nagy-Milicnek... Küzdöttem mint disznó a jégen; a vége felé már 10 méterenként megálltam és néha úgy éreztem, hogy egy függőleges falat kéne megmásznom kötél nélkül. Végül kissé meggyötörten és levegőért kapkodva értem fel előbb a Kis- Milicre, ahol természetesen nem hagyhattam ki a kilátót. itt pólót cseréltem, mert a reggel felvettet már én sem bírtam elviselni magamon; kb. 1 kilót nyomhatott :) Rövid pihenő után folytattam és felértem a Nagy-Milicre, ahol szintén nem romantikáztam sokat a kötelező fotók elkészítésén túl. Az innen lefelé vezető út már jóval barátságosabb volt mint a felfelé jövő. Jó tempót tudtam menni a szerpentinen, így elég hamar a Bodó- rétre értem, ahol csak a rét vége felé álló esőbeállón van pecsét. itt egy fiatal pár pihengetett éppen és a leányzó megkérdezte, hogy a kék kört csinálom-e. Válaszoltam, hogy most még "csak" az OKT-t fejezem be, de úgy érzem már ezzel is elismerést váltottam ki belőle. És valóban, bennem is jó érzést keltett, hogy hamarosan itt a vége..vagyis ekkor ezt gondoltam.
A Drahosi- rét után jött az utolsó lőtti erdei szakasz. Nagyon megörültem egy vadszeder bokornak, nem is nagyon hagytam rajta érett szemet. Ezután egy olyan rétekből álló rész következett, ami azért megfogta a tempóm. Lehetett haladni, de néhol búj-búl zöld ágat játszottam és ezúttal is jó választás volt a hosszú nadrág. 2 órára jért az idő, amikor Hollóháza határában előbukkantam az erdőből. Innentől valamiért kissé lelassultak a lépteim...elértem az -forma 1-es hasonlattal élve- utolsó visszafordítót a két kútnál - bevillant egy újabb OKT kvízes kép- és aztán ráfordultam a célegyenesre. Elindultam, majd egy fél percre megálltam. Nem akartam beérni. Férfiasan bevallom pár könnycsepp is kicsordult. Aztán összeszedtem magam és megtettem az utolsó métereket is. Szelfiztem egyet az OKT végét/elejét jelző oszloppal, majd betértem a Vadászba, ahol már várt a túratársam. Megittuk a győzelmi sört, sőt még a fagyi is belefért. Tavaszi Széll szinte élő kapcsolásban volt az utolsó pecsét beütésekor, pont előtte hívott fel, hogy gratuláljon. Sebastian Vettelék még vígan köröztek a belga pályán, amikor elindultunk a buszunkhoz. Ám ami ekkor történt azt nem fogjátok elhinni- kezdődnek a beugratós, kamu híreket tartalmazó posztok- de ez most tényleg elég fura volt. Állunk a megállóban a táblánál, ott, ahol elvileg a busznak is meg kellene állnia. A sofőr hátrább állt meg, de ez nem volt gyanús, mert máshol is így csinálják és ő is pakolászott még. ezután viszont, amikor 15:11-et ütött az óra, mint a puskagolyó startolt el a megállóból, ügyet sem vetve ránk. Kissé sokkot kaptunk és néztünk egymásra, hogy ez most komoly? Az volt..otthagyott minket, majd valószínű ő és kedves édesanyja is heveny csukló rohamot kaphatott; kicsit előjött belőlem az állat, mivel a 16:48-as Sátoraljaújhelyről Szerencsre, illetve onnan Budapestre induló vonatra már előre megvettük a jegyet, mivel Szerencstől IC-re kell átszállni. Az égiek szerencsére velünk voltak, mert a kocsmánál fagyizó kedves pár jutányos áron elvitt minket Sátoraljaújhelyre így bőven volt még idő a vonat indulásáig. Levezetésképpen- mivel az állomás büféje nem volt nyitva- még begyalogoltam a templom utáni részig, ahol sikerült némi folyadékot vásárolni a hazaútra. Egy hosszú szakasz végére értem, de nem a legvégére. Hálás vagyok mindenkinek aki ilyen vagy olyan formában, de segített az OKT végigjárásában. Engedelmetekkel kiemelném Hörpölint akinek a leírásai nélkül lehet sosem vágtam volna neki a bejárásnak, és nagy öröm volt hogy tegnap még ha véletlenül is, de találkozhattunk :)
A teljes Borsodi szakaszról így most hirtelen nem mernék nyilatkozni, de az utolsó szakaszról jöjjön akkor egy kis beszámoló közkívánatra :))
1. nap:
Az előzetes terveknek megfelelően túratársammal már pénteken leutaztunk Sátoraljaújhelyre, ahol a bő 4 órás vonaton való aszalódás után egy helyközi járat segítségével jutottunk el a Zemplén Kalandparkba vezető út bejáratáig, majd rövid séta után magába a parkba is. Itt foglaltam ugyanis szállást abszolút baráti, 2430 Ft-os összegért. Magáról az épületről annyit, hogy szép, új, de a szobákban nincs zuhanyzó és közös a konyha is. Félreértés ne essék, azzal nincs baj, hogy közös a tus, de azzal már akad, hogy összesen van ha minden igaz 3, ebből egy női; szóval ezt egy kicsit alul méretezték. Szombat reggel már nyitás táján - ez 9 órát jelent- elhagytuk a szállást és megkörnyékeztük a pénztárt, ugyanis a terv következő pontja a Sólyom, azaz a zipline pálya kipróbálása volt. A jegy 3850 Ft, de ebben benne van a libegőzés a Magas-hegyre, az átcsúszás, a visszajövetel a Dongóval- a kabinos felvonóval- és a lelibegőzés is. Utóbbi már nem volt tervben, azonban némi félreértés, félretájékoztatás és kikapcsolt telefon okozta mizéria okán nem hogy lementem a libegővel a pénztárhoz, de még vissza is kellett jönnöm újra, így tetemes késést szedtünk össze, pedig még el sem indultunk.
Mire elértünk a Magas-hegyről kb. 2 km-re lévő Nagy-Nyugodó- nyeregig már majdnem negyed 1 volt és aznap bő 30 km várt ránk...végül tényleg bő lett..vagy 3 km-rel bővebb, bár bevallom, hogy a tervezéskor a TTT OKT fóruma alapján számoltam. Lényeg, hogy elindultunk, de haladni nem sikerült túl gyorsan; sajnos túratársamnak kiújult a boka sérülése, emellett a rossz zokni választás is gyötörte tappancsait. Fél 3 táján, amikor a Nagy-Nyugodótól számítva még 8 km-t sem hagytunk a hátunk mögött , válság értekezletet tartottunk, melynek következtében szabad utat kaptam és megbeszéltük, hogy társam pedig Vágáshutáról megpróbál majd busszal eljutni Füzérre, illetve telefonon tartjuk a kapcsolatot, bár ez a Zemplénben nem egyszerű dolog, de azért sikerült. Ettől a ponttól tehát rákapcsoltam, 5-6-os átlaggal suhantam, hogy még sötétedés előtt beérjek Füzérre...majdnem sikerült is, de csak majdnem :) Vágáshutára beérve rögtön bevillant az OKT kvízből ismerős kép és a tudat, hogy ezután ezt a képet is telibe tudom majd találni :) Az első nyomós kút nem működött, de a pecsételő hellyel szinte szemben elhelyezkedő már igen, így ment a friss víz az ivótasakba, némi izotóniás por társaságában. Még a pecsételés előtt elhaladtam az egykori Huta Kocsma előtt, melynek falán a felirat alatt zárva tábla, kicsit odébb "magánlakás" felírat díszeleg...szomorú látvány, és akkor a szegélményről nem is beszéltem ami kiáradt az ajtaján. Kb. 2 éve amikor láttam a Másfél millió lépésben még nagyon máshoz nézett ki...így múlik el a világ dicsősége sajnos.
A település határában még megcsodáltam a manapság oly divatos, helyi népviseletbe öltöztetett szalmabála figurát, és nagyon tetszett a tőle pár méterre, az út túloldalán a faluba érkezőket fogadó faragott tábla szövege, miszerint: Vágáshután köszönünk egymásnak! :) Ezután a Margit- kútig- melynek vize sajnos nem iható, így ezzel ne tervezzen senki- aszfalt következett - Knight Rider után szabadon- SPM fokozatban. nagyon mókás volt a kút mögötti jelzéskapu, amely egy kékkel felfestett "WC" feliratot takart :) Az ösvény eztán egy kicsit sarasra váltott, de ez nem gátolta a haladást; az erdei szakasz nyújtotta árnyék meg külön jól is esett, mivel igen csak meleg napunk volt. Az emelkedő még Nagyhuta előtt nem sokkal kb. úgy hiányzott mint lábujjba a szálka, de legyűrtem és onnan már csak pár száz méterre volt a község széle, illetve az újabb nyomóskút, ahol feltöltöttem a magnézium készleteket. Pár percnél nem pihenhettem többet, szorított az idő, így folytattam is egészen a buszforduló után közvetlenül található polgármesteri hivatal épületéig, melynek kerítésén rendben találtam a napi 3. pecsétet is.
Általában hosszabb távon nem komálom az aszfaltot, de most kifejezetten örültem neki, mert gyors haladást biztosított, így hamar a közeli Kishután találtam, ami gyönyörű helyen fekszik; egyszer még biztosan visszatérek oda is. Az egyik kocsmába be is tértem, de csak cukros vízért- értsd kóláért- és mentem is tovább. Egy néni aki biciklivel haladt el mellettem a nagy zsákom láttán megkérdezte, hogy nem nehéz-e? Szívem szerint azt válaszoltam volna, hogy, nem, csókolom, héliummal van töltve!- de aztán ennél udvariasabbra vettem a figurát :)
Még egy kis kanyargás Kishután, át a vasúti síneken, egy jobbos és egy balos kanyar, majd a Szuha- völgy nevű település rész elhagyását követően - amit egy faragott táblán Szuka- völgynek olvastam és ezen jót is nevettem- ismét az erdőbe vetettem magam, de csak egy rövidebb szakasz erejéig, mert hamarosan Bózsván találtam magam, ahol előbb a sziklába vájt pincék, majd az OKT pecsételőn is ott virító szikla mellett haladtam el, mielőtt megérkeztem a faluház melletti villanyoszlophoz beütni a 4. stemplit is. Ezután- bár nagyon nem értem rá- de betértem a Kőbérc Panzióba is begyűjteni a saját bélyegzőjük lenyomatát.
Visszatérve a kékre elhaladtam az Etelka-tó mellett, majd a település határában balra fordulva és felérve egy kisebb dombhátra, végre feltűnt Füzér vára, de még elég messzinek tűnt. Hamarosan jött egy bal kanyar ami -ha jól tudom- már az egykori vasútvonalra terelt. Ez a nyíri országútig egész jól járható, na de azután! Mint mindig most is érdeklődtem a szakasz állapotáról, mert már korábban hallottam, hogy valahol Füzér előtt igen csak esélytelen a haladás. Nos a kapott információ abszolút helytálló; az országúttól a patak hídjáig szinte esélytelen a kijelölt - mondanám, hogy úton- dzsindzsában haladni. Néhol ahol láttam hogy más is próbálkozott benéztem én is, de semmi biztatót nem látván visszatértem a szántó szélére, ahol éppen bálázás zajlott. A hídnál viszont már muszáj volt utat törni valahogy, hogy ne maradjak a patak rossz oldalán. Szerencsére ez sikerült is, a nem túl jó állapotban lévő hídon is átkeltem és innen már - ha nem is autópálya- de azért járható volt az ösvény Füzérkomlósig. Ezen a szakaszon egyébként 3 őzet és/vagy szarvast is láttam, kicsivel később már a Füzérre kanyarodó bicikli útról pedig egy őzmamát a két gidájával :) Itt sötétedett rám, de még be tudtam személyi sérülés nélkül botorkálni Füzérre, ahol a templommal szembeni Koronaőr Vendégház előtti utcai lámpa fényénél ütöttem be az első és egyben utolsó "éjszakai" nyomatot. Innen még bő egy km-re volt a régi kéken, a Petőfi utcán a Mariska Vendégház, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek; a szállás 3000 Ft, két fogásos vacsora 1000 Ft, és a reggeli 500 Ft. Ennyiért szerintem nagyon megéri, éhen halni itt senki nem fog :) És, hogy az elkezdett, de be nem fejezett mellékszálat is elvarrjam az első nap végén, túratársam óriási akaraterőről tanúbizonyságot téve Vágáshutától aszfalton jöve több mint 30 km-t tett meg összességében, mire egy buszos felvette és elvitte Füzérre. Fantasztikus teljesítmény tehát az övé is. A GPS-m a nap végén 36,5 km-t mutatott.
Sajnos, a völgyet nem tudjuk jelezni, jóllehet ott, ahol az É felé nyitott "zsák" van indul egy meredek völgy, véső soron ezért kel dél felé "kerülni".
Van tehát még finomítani való, de végre folyamatos az útvonal, aki a TUHU térképét használja, az bátran tervezhet a jövőben!
Végül egy apróság.
Az úton lapos kövekből rakott támot találtam, olyat, mint a Badacsony északi részén a Kőkapu.
Na nem hasonlóak a méretek, de azt hiszem nem járok messze az igazságtól, ha azt feltételezem, hogy út vezetett itt hajdanán, az is lehet, hogy Almád felé.
Egy belga túracsapat donjuan1984-gyel egy napon, múlt vasárnap fejezte be az Országos Kéktúrát Hollóházán, szóval nem sokkal kerülték el egymást. Csekély ottani ismeretségemet maximálisan kihasználva hétfő délután, amikor bekísértem őket az MTSZ-be, megbeszéltem az illetékesekkel, hogy soron kívül megkaphassák a jelvényeket, hiszen nem lett volna idejük itt Magyarországon kívárni azt, hogy a normál ügyintézés a végére érjen. Az eseményt megneszelték a Turista Magazinnál, készítettek velük egy rövid interjút, és kaptak egy csomó képet is a csapattól közlésre. A cikk linkje:
Hoztam nektek pár képet -akit érdekel- az egyik észt hosszútávú túra (ami ott zöld) néhány pontjáról (nem, nem gyalogoltuk végig)
Szemem szám tátva maradt a kiépített táborozóhelyektől.. WC (nem okádék) WC papírral (tartója egy faág :-) általában valamilyen fedett leülős rész is volt, sütögetőhely grillezőráccsal és odakészített fával
Igazolni pedig SMS-ben lehet (pecsétjük nincs)
Összefutottunk vezetett lápi túrával is ami elhagyja a kiépített pallókat, kutyaközönséges hótalpakban nyomták (2 in 1 :-)
A képen az apró fák olyan 40-50 évesek.. ennyire tápanyagszegény a víz.
Nincs benne semmilyen baktérium, sem hal, sem semmi, iható, bár szomjat nem igazán oltja, olyan hólébe ázatott faág ize van. Tavakban fürödni is szabad, aki bírja (napközben általában 15-20 fok volt)
Aki szereti a nyírjest vagy a fenyveseket, esetleg nem átall lehajolni némi áfonyáért, annak mindenképpen el kell jönnie :-)
Én is gratulálok a teljesítéshez. Én is várom a beszámolót, főleg a borsodi szakaszon szerzett tapasztalataidról.
Ami e legutóbbi ötletedet illeti, ezzel az erővel lehetne a Piros, esetleg Sárga, Zöld mozgalmaknak is közös jelvénye. De persze ez már lehet, túl magas igény lenne. Látszik alább, még a Kékkör adminisztrációja is megoldhatatlan jelenleg. És ez nem csak a központ hibája, mi magunk, túrázók is tehetünk erről, ahogy ez is megfogalmazódott előbb.
Csak a rend kedvéért visszatérnék a Kohász út módosításaira. Megszáradt a festék!
Külföldről hazatértek a festők és most jelezték, hogy az útvonal még akkor, teljesen elkészült. Ahogy írták: a felső Damjanich úton és az erdőszéli folytatásán „sajnos” alig-alig maradt leszürkézendő, barnázandó. Az utcán eleve alig volt felfestés, a fák pedig le lettek termelve.
Nem sok munka volt vele. A feltett térképrész pontos, köszönik.
Mindezt később Güszi bejegyzése is alátámasztja, akinek szintén, ezúton köszönik a felmérést és a majdani TUHU megjelenítést. Ígérték, a '70 méteres fára' találnak valami megoldást.
" ténylegesen mennyi a mindhárom kéktúra mozgalmat bejártak száma"
Erről az jutott most eszembe, hogy tulajdonképpen nem is csak 3 kéktúra mozgalom létezik, ha jól belegondolunk :)
Nyilván a legismertebbek a kék kört alkotók, de ott van a Balatoni kék, Börzsönyi kék, stb. Az összes létező kék teljesítője is kaphatna valamiféle elismerést, igaz a teljesítések hitelesítése néhány esetben nem volna olyan egyszerű, bár a balatoni- börzsönyi- kohász- és még a gödöllői kéknek is van igazoló füzete :) Jelvényben mindezt megjeleníteni mondjuk nem kis kihívás volna :D
Köszi az utána járást, sajnos az adatok elég bizonytalanok. Marad a 100 fő körüki "saccolásos" nagyságrend. (Ebbe már Te is bele vagy számolva, nevedre határozottan emlékszem.) :-)
Tegnap azt a választ kaptam erre a szövetségben, hogy egyelőre nincs hivatalos adat. A teljesítők adatainak feldolgozása még folyik. Azt mondták, hogy sok az elírás már az OKT-s "anyakönyvekben", történtek elgépelések az ezekben szereplő adatok digitalizálásában is (ebben a munkában való részvételt pár éve itt a fórumon is meghirdették). Arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha a teljesítő nevében változás állt be: leánykori névből férjezett név lett, esetleg elvált, vagy újraházasodott, új nevet vett fel valaki. Szóval bonyolult dolog ez. Azt nem tudják, ténylegesen mennyi a mindhárom kéktúra mozgalmat bejártak száma, legfeljebb azt tudják megmondani, hogy hányan igényeltek már Kékkör jelvényt. De persze ez a kettő nem ugyanaz.
Ennyi nevet találta. Megnéztem a Szövetség lapjain (pld: http://mtsz.org/turamozgalmak/orszagos_kektura ), hány ember neve szerepel mindhárom kéktúra teljesítői között. 100 ilyen embert találtam. (Nem emlékszem biztosan voltak-e azonos nevek többször is köztük. Este otthon megnézem.)
Le is adtam a füzetet és ha tudnátok micsoda illusztris társaság fogadott :D
Végre személyesen is találkozhattam az egyik példaképemmel, akinek hála elkezdtem és végig is jártam az OKT-t :) Jó lett volna elcsevegni egy kicsit, de bízom benne, hogy lesz még rá alkalom :)
Nem túl régen kiszámoltam a nyilvános OKT, RP-DDK, és az AK listák összevetésével. 100 fő volt. Hangsúlyozom, nem hivatalos adat, de nagyságrendben ennyien lehetünk.
Köszönöm a leírást és a helyszíni felmérést. Hiánypótló!
Szerintem teljesen felesleges külön jelezni a térképen. Amennyire én innen láttam, a szintvonalak mindent elmondanak erről. Aki ebből nem érti meg annak akár ki is lehet írva. Úgy is a helyszínen fog vele szembesülni, hogy ez nem "foteltúrázás". Ez csak az én véleményem, mint napi térkép-használónak.
Alaposan megváltozott az útvonal az elmúlt években, minek következtében talán nem felesleges egy kicsit részletesebben "bemutatni" a Diszel és Szentbékkálla közötti új szakaszt.
Nemrég alaposan felmértem, hamarosan látható lesz a TUHU térképén is.
Ez egy új "kijárat", a buszmegálló (Hegyes, elágazás) innen mindössze 1 kilométer, kényelmes földúton, a végén némi aszfalt.
Itt a távolsági buszok is megállnak, közvetlen járat is van Budapestre.
A ponttól DNY felé egy bekerített legelő van, na és megcsodálhatunk néhány egészen különleges, hatalmas fát, az egyiket sajnos a vihar kettétörte.
A jelenleg a TUHU térképén még hiányzó szakaszról érdemes tudni, hogy nem sétaút, kemény "küzdelemre" számítson, aki ezt a szakaszt tervezi.
Esős időben az oldalazó ösvények igen kellemetlenek lehetnek, na és van egy kuriózum is, egy rövid szakaszon felfelé négykézláb, lefelé gatyafék, más megoldást nem találtam.
Megpróbáljuk majd jelezni ezt is a térképen.
A jelzésfestők alapos munkát végeztek, a nehezen járható és folyamatosan, minden irányba (balra-jobbra, fel-le) kanyargó ösvény ennek következtében problémamentesen járható, leszámítva a technikai nehézségeket.
Egy mini andezit-ömlés is van, mohos kövekkel, na nem akkorákkal, mint az Arka-patak völgyében!
Még egy apró figyelemfelhívás.
Azt követően, hogy a bányafeljáró után erdei szekérúton indulunk, egy rövid szakasz következik, mely nem fedett terepen vezet.
Itt egy természetes kilátópont van, ellátni Tapolcától Hegyesdig.
Remélem, a térképre ez is felkerül!
Fentiekből következik, hogy sikeresen felmértem az útvonalat, a kritikus szakaszon oda-vissza-oda mentem, de jó is, mert legalább érzékeltetni lehet az útvonal jellegét a térképen.
Az a szakasz, mely a bányafeljáró előtt van, nem különösebben izgalmas, jó sokat kell kapaszkodni felfelé.
- Az Alföldi Kéktúra itinerben lévő hiba miatt majd szólok Szőke Viktornak, aki a kéktúra koordinátora az MTSZ-ben (a pontos titulusát nem ismerem, de valami ilyesmi lehet), illetve annak, aki a Kékkör adatait karbantartja az MTSZ honlapján.
- A tuhun nem szereplő, de jelzett szakaszokról: Kívülállóként csak annyit tudok mondani, hogy biztos azért nem szerepelnek ezek az útvonalak a tuhu térképén, mert még senki sem mérte fel azokat GPS-sel. Ha neked van róla trekked, akkor azt el kellene juttatni hozzájuk!
- A túzokrezervátum és Ecsegfalva közötti szakaszon úgy látszik, nem sok változott tavaly nyár óta, amikor arrafelé jártam. Majd ha megyek legközelebb az MTSZ-be, megpróbálom megtudni, hogy kik az egyes Kékkör szakaszok réndzsörei. Akkor direktben hozzájuk lehetne fordulni a gondokkal. Ebben nem ígérhetek semmit, én ugyanis még semmilyen listát sem láttam erről. Ettől függetlenül lehet, hogy létezik ilyen. Sőt, még az is lehet, hogy egy hozzánk hasonló egységsugarú földi halandó kéktúrázó is láthatja.
- Az illetékes elvtársnál rákérdezek majd a Kékkör teljesítők számára. Talán erre választ tudok adni a közeljövőben.
Lehet felhívni a figyelmet a Kék-túra füzetben, eredménye annyi lesz, hogy valamivel kevesebb lesz a falon a bélyegző lenyomat. Sajnos ez a realitás...
Egy olyan műanyagtábla felszerelése, ami nem issza be a festéket, megoldás lehetne...
Az összepecsételt falak miatt azt gondolom, ezt az egyszerű és jó megoldást be kellene írni minden kéktúra pecsételést ismertető netes vagy nyomtatott szövegbe. Ha már sokaknak maguktól nincs ennyi eszük...
Én nem szórakoztam sosem, igyekeztem jó lenyomatot produkálni..de volt hogy fejjel lefelé sikerült, vagy nem lett olyan éles. Eleinte még próbáltam másodjára is, de aztán hagytam úgy amilyenek sikerült. Pl. a régi vasbélyegzőkkel szerintem reggelig is bélyegezhettem volna, akkor sem lett volna tökéletes :)
Ezt én nem nevezném érthető oknak. A bakancsom talpmintázatának kopottságát sem egy váróterem fehér falán tesztelem le. Az én OKT füzeteimben mindig volt egy vastagabb A4-es papír félbehajtva, aminek a belső oldalára bélyegeztem a próbanyomatokat (elég sok vacak volt régebben), a külső oldala meg a végső nyomatok felesleges festékét szívta be, nehogy a szemben lévő oldal tegye ezt meg. Filléres praktikusság és senki nem anyáz utánam pl. a hévízi buszállomáson.
A napokban jártam be az AK Vésztő és Mezőtúr közötti szakaszát és alabbi problémákkal szembesültem. Nem tudom kinek kellene jelezni így gondoltam leírom ide:
az MTSZ oldalán rosszul van fent a szakasz itinerje (Mezőtúr - Szandazug - Pásztózug - Balai-híd - Túrkeddi-híd) én aki még sosem jártam erre csak pislogtam hogy máris a Balai-hídnál járok (Ecsegfalva felől) miközben a korábban nem keresztezte az útvonalamat híd... rá is gúgliztam hogy mi van most akkor, de nem jöttem rá, a Tuhun pedig nem volt feltüntetve a híd neve) A titokra csak másnap derűlt fény amikor folytattam az utam és a Túrkeddi-hidat érintettem. Megtévesztő és a kilométer adatokat nem tudom mettől meddig adja meg az oldal.
A Balai-hídtól kék négyzet turista út vezet a buszpályaudvarra, tuhun nincs jelölve.
Mezőtúron kék négyzet turista út vezet a vasútállomásra, tuhun nincs jelölve.
A túzokrezervátumtól Ecsegfalva felé, az aszfaltos szakasz után a régi vasúti töltéshez vezető út és maga a töltésen vezető útvonal járhatatlan! Hatalmas dzsindzsa és rengeteg kidőlt fa, esetleg a szántóföldön lehet bukdácsolni. Ez 2-3 kilóméteres szakasz erősen karbantartásra szorul.
... esetleg az a túrázó akinek ilyen próbanyomat igénye van vihetne magával egy darab papírt esetleg papír zsebkendőt. Talán egyszerűbb mint 368 db táblát felszerelni.
Lehet, hogy kéktúrázók követik el, érthető okokból.
Szeretnék, ha esztétikusan nézne ki a füzetükben a bélyegző lenyomat.
Mi a megoldás? Az lehet, hogy a bélyegződoboz mellé felkerülne egy A5-ös fehér színű zománcos tábla, amiről bármikor törölhető a próbabélyegzés. Esetleg ki lehetne írni a táblára, hogy a próbabélyegzés után egy papír zsebkendővel töröljük le a táblát.
Én legutóbb az 1100 év emlékei Békés megyében mozgalomhoz kapcsolódóan pecsételtem a vésztői AK pecséttel és a juhászok szállásának falát is több lenyomat díszítette. Persze ott is megfordulnak kéktúrázókon kívül mások is, de ott csak az jár, akinek ott van dolga a Monostor körül. Az ott tartózkodó férfi ettől függetlenül nagyon barátságos volt.
"A Szilvás telkei mellett ismét járható az akác újulattól elbozótosodott ösvény, a kék és piros sáv pedig augusztus 20-ig a Damjanich út – Pécs-kő-nyereg között újra lesz festve MTSZ szabvány szerint."
Én csak a Szilvási-telkekig mentem, de innen már nincs változás Pécskő-nyeregig.
Nagyon szép munka a felfestés.
Az "új" (megtisztított) ösvény jelenleg jól járható, bár az akác kegyetlen, de reméljük, lesz energia néhány év múlva is!
Picit zavaró az Y elágazás, 70 méterrel előtte jelzik, hogy elágazás lesz, de ott, ahol ez már valóság, sajnos nincs fa.
Egy nagyon vékony, alig észrevehető ágon van a kettős jel, odafelé nem is vettem észre.
Ettől függetlenül kell némi figyelmetlenség, hogy "túlfusson" a turista.
A telkeknél már széles, füves út van.
Természetesen készült trekk is, oda is és vissza is.
A jövő héten már a TUHU térképén is követhető lesz az útvonal.
Ami a februári trekket illeti, megnéztem alaposabban.
Valóban tartalmazza a tervezett útvonalat, de tartalmaz sok egyebet is.
Terveztem is akkor a feldolgozását, de aki szerkesztett már a környéken, az is nehezen ismerte ki magát a meglehetősen összetett, sok-sok képpel illusztrált dokumentumon, mások se törték magukat. Van ilyen:-)
Most, hogy már van némi friss tapasztalatom is, megpróbálom alaposan elemezni a környéket, és fel fogjuk szerkeszteni a nem csekély egyéb módosítást is.
Ez nem következik ilyen egyértelműen. Lehet, hogy csak ott nem volt gond, nem volt említésre méltó esemény, minden rendben volt és ezt nem akarta leírni, csak a kirívó eset kapcsán ragadott billentyűzetet.
Igen, vasút- és buszállomásokon elhelyezett bélyegzők esetén gyakori a falon való próbanyomatozás, de nem hiszek benne, hogy ezt kéktúrázók követik el. Inkább unatkozó várakozó utasok.
Valóban van egy ilyen hozzászólás. Érdekessége, hogy a tisztelt kéktúrázó a Keszthely előtti és utáni pecsételőhelyeken nem nyilvánított véleményt. (nekem ez azt is jelenthetné, hogy nem is túrázott)
Lehet,hogy ennek is köze van hozzá?OKT-TTT fórumról:
'A pecsèt rendben volt, de a büfès árus egyèrtelműen a Kèktúrám legbunkóbb embere volt! Hiába nyitottam nála ugyanúgy illedelmes köszönèssel, mint bárhol máshol, de arrogáns ès tajparaszt volt. Kihozott egy fèl literes ásványvízet 300 forintèrt, erre megkèrdeztem, hogy a másfèl literes mennyibe kerülne, a válasza pedig az volt, hogy "NE VIGYOROGJON, nem fogok magának itt rohangálni" - amúgy pont mellette volt a hűtő. Sikerült kihoznia a birkatürelmemből, de a panaszkönyvet persze nem adta ki! Na nem baj, jövőhèttől 2 hèten át fogok Keszthelyen mindenre elszánt, igazi csibèsz srácokat táboroztatni, úgyhogy majd "Ludas Matyisat" játszok. Fogyasztóvèdelem helyett trollkodás lesz! :)"
Egyszerűen elképzelhetetlen számomra, hogy mi történhetett.
Nekem a túramozgalmak során még soha nem volt negatív tapasztalatom bélyegzésnél, pedig még olyan is volt, hogy a postást szállítottuk le a bringájáról (szombaton), hogy írjon alá, mert a faluban semmi sem volt nyitva. De a füredi vasútállomáson pár hete a 20 fős kiscsapatunk túrakönyveit is szó nélkül lebélyegezték (Kék Balaton).
Mátrabércesek paradicsoma lehet
az Óvár alja, 1955 körüli emlékekkel... 
Óvár az I.Sz. 5-7. századi sáncvárral.
Ágasvár és az Óvár a Cserteri várból. Ez a három vár őrizte a nyugati mátrai utakat
Ágasvár, ma. Kb fél órát beszélgettem a szimpatikus üzemeltető párral, tanulságos volt... Meleg étel, hideg ital, bélyegzők rendben. Turisták tömegeit igazítják útba telefonon és vezetéssel is, az új útjelző tábláknak "köszönhetően"
Csörgő-szurdok, ez csak ízelítő :-)
Ráadásul Fokozottan védett természeti területen haladt át az út. A képeket elküldtem a Mária út Egyesületnek, kérve ezek és számos más festési hiányosság megszüntetését. Még választ nem kaptam. Ez 2016 nyarán történt!
ők voltak azok
ennyi maradt belőle. Ha megcsinálják szuper hely lesz, biztos vagyok benne hogy rengetegen látogatják majd.
ezt ne: 
az autóút utáni fenyves. Gombászparadicsom. 
növöget az újulat a Nyírjes-bércen (2017-2011)
2008-2011-2017
2008-2017 ereszkedés az erdészház felé
a romos vadászházat elbontották. talán még menthető lett volna, de nem volt rá igény, szerencsére az egykori bélyegzőhelyet viszont felújították, rendben van, gondolom most már ez is inkább vadászház. A házikó előtti árnyas erdőt viszont letarolták.
2008, Csukori-erdő, Balassi-erdő
2011
hangulata van a téli túráknak
jzp-nek ajánlva. :-)
késő este volt már
Odvaskő, nem írtam bele a cikkbe, mert így is túlmentem a karakter-kereten 
