Szia! Ezt szerintem nem tudhatod;-))))) lehetnek olyanok akik mérnek, nálam már jelent meg a laborban, fiatal srác denzitométerrel és szenzitométerrel a hóna alatt;-)))))
Komolyabbra fordítva, nem kell mérnie, ha valakit érdekel első körben mérek helyette. Neki csak elő kell hívnia tesztcsíkot.
Meg ajánlok olyan „próbákat” amivel ha nem is halál pontosan, de valamilyen szinten meg lehet határozni, a hívás meredekségét, és a tényleges ISO –t. Ami szerintem lényegesen több infó, és lényegesen jobban használható, mint a film és a hívó dobozán, vagy az interneten található, hívásra vonatkozó adatok. Pl. mit kezd egy kezdő a gamma értékkel, ami néhány gyártónál meg van adva? De tételezzük fel tudja a felhasználó, pontosan mit is jelent a gamma érték, az sem biztos, hogy a saját körülményei között is olyan értéket kap.
„Aki ért hozzá, annak meg nem szükséges.”
- Ezt kifejthetnéd bővebben, nem szükséges a hívásmeredekség, és a tényleges ISO ismerete, vagy neked van egy tuti módszered ezek csekkolására.
Sándor értem amit mondani akarsz. De Nándi volt az egyetlen aki egyszavas válasznál részletesebbet írt a felvetésemre. Nem kell megfogadni nem kell egyetérteni, de foglalkozott vele.
Nándi köszönöm szépen. Azért ez szépen körül írja a dolgokat. Még akkor is ha valaki tökéletesen az ellentéte szerint csinálja a dolgokat.
Van aki szerint ezt nem lehet egzakt módon meghatározni, van aki szerint nem is lényeges. Van aki szerint mindegy milyen a negatív, tudni kell annyira nagyítani, hogy jó legyen a végeredmény.
Dulovits Jenő az alábbi idézet szerint fontosnak tartotta leírni, szerinte milyen is.
„Milyen a jól egyenlített, finom szemcsés negatív?
Először is: átlátszó, még a legfedettebb részein is! (Nem csak áttetsző!)
Írásra fektetve, minden része alatt tisztán kell látnunk, olvasnunk a szöveget. A legsötétebb árnyékoknak megfelelő helyei viszont nem kristálytiszták, hanem egészen csekély fátyol van rajtuk.
Másodszor: ezüstje nem fekete vagy kékesszürke, hanem barnás színű.
A finomszemcsés metol-hívótól a negatív kissé zöldesbe játszó barna színű (különösen a nagy érzékenységű filmek), tehát közel esik a zöldessárga színhez, amire a brómezüst-papír egyáltalán nem érzékeny. (Brómezüst-papírral újabban igen világos, zöldessárga fényben dolgozunk.) Ebből következik, hogy a brómezüst-papír erőteljesebbnek „látja” a jól egyenlített negatívot, mint a szemünk.”
Dulovits Jenő – Így fényképezek Műszaki könyvkiadó 1957
112. oldal A negatívok raktározása 2. bekezdés
Dr. Szimán Oszkár és Pál Endre is fontosnak tartotta valahogy meghatározni, Dulovits Jenő idézve, majd konkrét paraméterekkel is meghatározva.
„Dulovitsot idézve a jó negatív finomszemcsés, a legfedettebb részein is átlátszó, rajta keresztül pl. a könyv betűi olvashatók. Az ezüst színe enyhén barnás, nem kékesszürke vagy fekete. Az árnyékrészek nem üvegesek, hanem finom részleteket mutatnak, hasonlóan a csúcsfények sem lehetnek egyenletesen rajz nélkül fedettek. Az ilyen negatív gammája egynél kisebb: amatőr anyagokra 0,7-0,8; profi és kinoanyagok esetén 0,55-0,65. Az ilyen negatívot az amatőrök lágynak, kiegyenlítetnek nevezik „ Dr. Szimán Oszkár – Pál Endre : Fotolabor és kidolgozástechnika 52. old (1999)
(Tudomásom szerint ez az utolsó magyar nyelven megjelent analóg laborálásról szóló könyv.)
Saját megjegyzésem a fentiekre: Az Xtol -ban hívott negatívok enyhén barna színűek. Ha jól tudom amikor a zóna VIII. 1,15D akkor a gamma kb. 0,55 (Normál hívás)…
És még:
Az ideális negatív olyan, amiről a legkönnyebb elérni az a nagyítást, mint amit elképzeltünk. Tehát a hívás meredeksége legközelebb áll ahhoz, mint amilyen az elképzelt nagyításhoz kell, a szemcsézete, felbontása, tényleges ISO –ja olyan amire szükségünk van. Illetve mindent figyelembe véve a legideálisabb kompromisszum a klf. tulajdonságok között…
A zónarendszer az ilyen negatívok előállítására ideális.
Gyakori hiba a pontatlanul exponált negatív (Legtöbb esetben alulexponált.), hogy az előhívott negatív jól exponált é, arról nagyítógép segítségével viszonylag könnyen meg lehet győződni. Egy kezdő * nem valószínű, hogy pusztán a negatívot megnézve meg tudja ítélni a negatívot.
A film száradása után, nagyítást végzel az általad használt papírra nagyítógéppel stb., a papírt úgy exponálod, hogy látszódjon a nega alapfátyla és mellette legyen egy olyan csík ahol a nagyítógép fényét nem takarja a film. A próbacsíknál az a jó érték amikor az alapfátyol ugyan olyan fekete mint a szél. (Pontosabban egy kicsit hosszabb idő, mert nem az alapfátyolnak kell koromfeketének lennie, hanem alapfátyol +0,1D.) Ezzel az expóval jónak kell lennie a nagyításnak, ha sötét akkor alexpos, ha túl világos túlexpos a nega.
Az alexponálásnak több oka lehet, a tényleges ISO nem ismerete, rossz fénymérő (Pl. elöregedett a fénymérő érzékelője, a legtöbb CDS érzékelő mostanság használhatatlanságig el van öregedve.), nem megfelelő fénymérési (kiértékelési) eljárás. Szerintem a legmegfelelőbb fénymérő a spotmérő, kiértékelésre pedig a zónarendszer ajánlása a legalkalmasabb.
A zónarendszerrel, a kalibráláskor meghatározzuk a módosított hívásokat (Film / hívó / hívásidő) és a módosított hívásokhoz tartozó tényleges ISO –t. Fotózáskor megmérjük spotmérővel, a téma fontos részleteit ehhez illesztjük a módosított hívást, és az ehhez tartozó tényleges ISO –val meghatározzuk az expot. A laborban a filmet a megfelelő idővel hívjuk, és így kapunk egy jól nagyítható, és a céljaiknak megfelelő negatívot.
*Magam is csak nagyon szélsőséges esetekben tudom meghatározni, ránézésre egy negatív tulajdonságait, gondolom többen vagyunk ilyenek, mint akik ránézésre is mindent látnak. Tehát ránéz egy negára és kapásból tudja, milyen fokozatú papírra kell nagyítani, és hol kell fényt ráengedni, ill. visszatartani.
(Megjegyzés: A fentiek ff. analóg eljárásra vonatkoznak.)
„Sajnos nem vagy képes a labor világán kívüli szempontok alapján mérlegelni a labor világát, pedig az eleve nem önmeghatározó.”
- Szerintem nem ismersz, és ez alapján próbálsz megítélni, másrészt ez már szerintem személyeskedés. Olvass vissza soha semmi ilyesmit nem állítottam veled kapcsolatban. Ott kezdődik a személyeskedés, amikor az emberre célzunk és nem arra amit állít…
Másrészt mi nem önmeghatározó, tulajdonképpen miről is beszélsz.
Ha gondod van azzal amit leírok szedd szét szakmai szempontok szerint, világíts rá a tévedéseimre, de engem léci hagyjál békén…
Ha szerinted pl. nem lehet meghatározni, hogy milyen egy jól használható negatív írd le miért nem. Esetleg mutasd meg a gyakorlatban, mik a tévedések abban amiket állítok.
Nézzük meg mit is állítok: Tapasztalataim szerint, ha használjuk a zónarendszert, azzal olyan negatívot tudunk készíteni amiről, sokkal egyszerűbb nagyítani, főleg egy nem túl profinak és vagy kezdőnek (újrakezdőnek). Nem nagyon láttam még olyan hozzászólást, hogy valaki használta volna a zónarendszert, és azt mondta volna, hogy nélküle használhatóbb negatívot, és ennek következtében jobb nagyítást tudna készíteni. A negatív tulajdonságai elég jól meghatározók, szerintem. Ha szerinted nem, miért nem?
A negatív bizonyos paraméterei erősen behatárolhatják felhasználhatóságát. Pl. D100 / DD-x gyári paraméterek mentén éjszakai fotózásra. Vagy ellenkezője FP-4 / PMK a neten található időkkel, borús időben.
Igyekszem a topik témájánál maradni, legfőképp a zónarendszernél.
Bizony nem kéne elmenni az atomfizikáig, Nándi, mert abban az összefüggésben, amelyben a bizonytalansági tényezőt említettem inkább filozófiai vonzata van a dolgoknak, sem mint fizikai. Sajnálom, hogy nem érted, de nem fogom itt kibontani a témát, mert a többieknek vagy eleve érthető, vagy nem érdekli őket.
Sajnos nem vagy képes a labor világán kívüli szempontok alapján mérlegelni a labor világát, pedig az eleve nem önmeghatározó.
Nem akarok veled összeveszni, úgyhogy hagyjuk a dolgot.
Nem kéne elmenni az atomfizikába, mert erősen félrevezethet.
Van egy elképzelés, vagy, hogy kézzelfoghatóbb legyen, mondjuk egy ismertebb fotográfus munkája. Adva van a nagyítógépünk, és választunk egy papírt (Vagy akár többfélét.) a feladathoz, a negatívot többféle meredekségre is hívhatjuk, ki lehet kísérletezni, melyik az a hívásmeredekség, amivel legegyszerűbb az adott negáról az elképzelt, a vagy kézzelfogható nagyításhoz nagyon hasonlót létre tudunk hozni. Szerintem annyira nem bonyolult, hogy Heisenberg-féle bizonytalansági tényezőt kelljen emlegeti,
a mérések léptéke amit jól használhatunk a gyakorlatban, aránytalanul magasabb mint pl. Planck-állandó, tehát kár ezt az egészet szóba hozni szerintem.
„Ergo tökéletes negatív sincsen.”
- Azt megkérdezhetem, hol említetem a tökéletes negát? Okos kompromisszumról viszont beszéltem.
A jó negatív olyan, mint a kenyértészta, a pék belebassza az öklét, és mindent tud arról a ragacsos nyúlós valamiről, amit ott duzzad előtte a teknőben. Megtanulta a mesterétől. Sok tésztát dagasztott, sok kenyeret sütött, megtanult kovászolni. Vannak dolgok, amikben a tapasztalat a lényeg, nem a definíció.
Definíciók, kapaszkodók, szabályok a hülyéknek kellenek.
Nem igen szoktam beleszólni a ff. laborálás kérdéseibe, mert már hosszú ideje nem űzöm (bár amennyi tekercset hívtam és nagyítottam régebben éppen elég volt...).
Csak azért próbáltam meg most ezt a kérdést így kihegyezni, mert évek óta ez a probléma bóklászik a háttérben, és nem tudunk tőle elszakadni.
Gondoltam, ha valaki az "egzakt" módszer rendületlen, és minden más szempontot hátrébb soroló híve, talán a tudomány álláspontjával szembesülve kénytelen lesz álláspontját megváltoztatni.
Még mindig lehetősége van – én nem tartanám csatavesztésnek, ha beismerné.
De ki a fenét érdekel a negatív? Azzal csak a laboráns bánik, a nézőt a kész kép érdekli. Márpedig a feltételezett tökéletes negatívról is lehet tökéletlen nagyítást készíteni, akkor pedig a fingot esztergáljuk már megint, illetve folyamatosan.
De tök mindegy, ki, mit mond, ehhez csak B31 kartács ért egyedül. Itt te csak szép lehetsz, okos nem. Az más kérdés, hogy a legszebb tónusú ff képek Polaroid Type 55 anyagra készültek, amit egy gyerek is tudott kezelni.
Nem szeretnék itt filozofálgatni, de azért hogy mi az egzakt és mi nem, abban az értelemben hogy mi tökéletes és mi nem, az nagyon egyszerűen megfogalmazható: Semmi nem egzakt, még a mérés sem.
Az elrontott negavsl kapcsolatban osztom a tobbiek velemenyet. Ez is a filmes fotozas resze. Elofordul. Nem vagyunk kérészek, hogy egy rossz nap tonkretegye az eletunket. :)
Azért, mert egy nega elszállt nem érdemes felszámolni mindent. Keverj új vegyszereket és veselkedj neki még egyszer. Ilyen mindenkivel előfordul, legfeljebb letagadja.
Ha pedig elbizonytalanodtál vállalok bérhívást. mosoly
Szerintem annyira nem szubjektív, az ideális negatív olyan, amiről a legkönnyebb elérni az a nagyítást mint amit elképzeltünk. Tehát a hívás meredeksége legközelebb áll ahhoz, mint amilyen az elképzelt nagyításhoz kell, a szemcsézete, felbontása, tényleges ISO –ja olyan amire szükségünk van. Illetve mindent figyelembe véve a legideálisabb kompromisszum a klf. tulajdonságok között…
Ha elfogadod amit írok a negatív az,amit fekete és fehérben látsz -- tehát fekete -és a fehér - ez közti ÖTVEN ÁRNYALATA -a film szerint--- tehát részletesen a teljesen átláthatatlan fekete
és teljesen átlátszó felület között. Ha ezt átviszed pozitív képbe akkor mindez megfordul és lesz belőle fotó.
A fényértékeket le.................... van egy negatívod---- van fekete -és van fehér része - nagyítod - minden átfordul a pozítiv képen. Hogy ezeket hogyan tudod befolyásolni módosítani , nem számítógépes alapon az már egy másik ügy
