Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Kutatók azt állítják, megoldották Ausztrália egyik legrejtélyesebb esetét, és azonosították a „somertoni férfit”, akit 1948-ban holtan találtak a dél-ausztráliai Adelaide város Somerton nevű tengerparti részén.
Az ügy már 74 éve tartja lázban az ausztrál közvéleményt, számos összeesküvés-elmélet is szövődött az ez idáig azonosítatlan halott köré, aki egyes elméletek szerint kém volt, mások szerint egy elhagyott szerelmes, aki véget vetett az életének. Hogy miért és hogyan halt meg, azt még mindig nem tudni, de a kutatók szerint a férfit Carl Webbnek hívták, 43 éves volt, és villamosmérnökként dolgozott Melbourne-ben.
Mint kiderült, ez a 12. századi perzsa költő, Omár Kháyyám Rubáiyát című kötetének utolsó, kitépett oldala. Ez alapján a somertoni férfi rejtélyét Tamám Shud-ügyként is nevezik. Nem sokkal azután, hogy megtalálták a férfit, a helyi vasútállomáson találtak egy aktatáskát, amiről azt gondolták, hogy a halotthoz tartozik, és megtalálták a környéken a Rubáiyat kötetét, aminek az utolsó lapja ki volt tépve, a könyv hátuljára pedig latin betűs, de értelmetlen szöveg volt írva. Ez volt később az alapja annak az elméletnek, mely szerint a férfi orosz vagy amerikai kém lehetett, a táskájában pedig titkos kódokat szállított. A könyvben egy telefonszám is volt, ami állítólag egy Jo Thompson nevű fiatal ápolónőhöz tartozott, aki 5 percre lakott onnan, ahol a férfit megtalálták. A nő és fia, a balett-táncos Robin Thompson is különböző elméletek középpontjába került.
A rendőrség nem tudta pontosan megállapítani a férfi halálának okát, de az volt az elméletük, hogy megmérgezték vagy megmérgezte saját magát. Mindenesetre, miután nem sikerült azonosítani, névtelen sírba temették Adelaide-ben. Előtte viszont még készítettek róla gipszből egy halotti maszkot.
Ez a maszk, pontosabban egy abba ragadt hajszál vezette a kutatókat most a rejtély megoldására.Derek Abbot, az adelaide-i egyetem fizikus professzora 2009 óta próbálta megoldani a somertoni férfi rejtélyét. Először a Rubáyiat-ba írt kód megfejtésével próbálkozott, majd próbált felkutatni olyan embereket, akiknek bizonyos elméletek szerint közük lehetett az eltűnt férfihez. Mellékszál, de így találkozott a feleségével, Robin Thompson lányával is. 2017-ben jutott arra, hogy mégiscsak a DNS lesz a megoldás, és Colleen Fitzpatrick amerikai genealógussal elkezdték vizsgálni a gipszlenyomatban talált hajszálat.
Tavaly az ausztrál hatóságok exhumálták is az ismeretlen férfit, újabb DNS mintákat nyerve. Ez alapján próbáltak a nyilvánosan elérhető családfakutató adatbázisok alapján egy családfát felvázolni, és szűkíteni a keresést olyanokra, akikre illett a somertoni férfi leírása, és akiknek nincs elérhető halotti anyakönyvi kivonatuk, vagyis nem tudni semmit a halálukról. Így találtak rá Carl Webbre.
Webbről nem sokat tudni azon kívül, hogy 1905-ben született, villamosmérnök volt, és Melbourne-ben élt. De akkor mit keresett Adelaide-ben? Abbott szerint vannak elérhető adatok arról, hogy nem sokkal halála előtt Webb házassága megromlott, a felesége pedig Adelaide környékére költözött. Vagyis lehet, hogy az elhagyott szerelmesről szóló elméletekben van az igazság. A férfi azonosítása mindenesetre sok eddigi elméletet megdöntött, köztük Abbott sajátját is, miszerint a felesége a halott férfi és Jo Thompson unokája lehet. Arról viszont még mindig nem tudni túl sokat, hogy miért volt ott, ahol megtalálták, hogy hogyan halt meg, hogy önkezével vetett-e véget az életének, és ha igen, miért. De ahogy eddig is rengeteg elmélet született az ügyről, nyilván erre is lesz rengeteg válasz a közeljövőben.
ha szerencsésebb a magyar történelem és lehetne Szent István csontjaiból is mintát venni, mert meglenne a sírja, ő elég keleties lehetett, vsz a szkíta és szarmata adhatta az ASB értékei többségét és magas honfoglaló magyar, avar, szaka, hun értékei lehettek, plusz még más keleti népességek, amik Lászlónál már kikoptak a lengyel anyja miatt.
Már meg is csináltam a kit-jét az MTA-án, plusz a HU52 és Antiochiai Anna is kapott egyet. Az ASB értékekből látszik egy átalakulás, László elég keleti volt, az ASB fele szkíta és szarmata volt, de volt nála honfoglaló magyar, avar, szaka és hun is. III.Béla már inkább sima kelet-európai, de erős volt nála a nyugati vonal is. A HU52 pedig már teljesen nyugati, kelta és germán.
(Sajnos a forum, ahold dedikált topic volt minden új archoge etikai munkához, úgy néz ki, hogy lehalt. Ez elég kényelmes volt, én onnan hoztam ide a linkeket.)
7. századi avar vezető réteg egyértelműen visszavezethető a mai Mongólia területére,
annak is a Zsuan-zsuan időszakára (Kr. u. 330–552.). Ez a kapcsolat teljes genom szinten igazolódott, pedig nagyon kevés az összehasonlítható eredmény a forrásterületről. Ennek bizonyításához egy többlépcsős elemzést végeztünk, amely során meghatároztuk, hogy a kora avar elit genetikai állománya közel 90 százalékban belső-ázsiai. Találtunk egy genetikailag nagyon zárt csoportot, amely keveredés nélkül, rendkívül rövid idő alatt érkezett a Kárpát-medencébe, itt pedig az avar honfoglalás után bő félszáz évvel még nem keveredett a helyiekkel.
További elemzések révén kiderült hogy az elit génállományában mutatkozó kicsiny (10 százalék) nyugati genetikai komponens sem az itt találtakkal való keveredésből származik, hanem még Ázsiában érte őseiket. Genetikai történetük így egybevág a kései Zsuan-zsuan időszak egyik előkelőjével. Az elitben a családi kapcsolatok szerepét jelző domináns apai vonalat találtunk, mellette pedig a változatos ázsiai anyai vonalak a nőknek az avar honfoglalásban betöltött szerepére hívták fel a figyelmet. Az elit rokonsági alapon szerveződött és
nemcsak egy férfiakból álló sereg, hanem családok érkeztek a Kárpát-medencébe.
A Kárpát-medencei avar szállásterület egyéb régióiban (Tiszavidék, Dunántúl) változatos genetikai eredetű csoportok éltek, ami arra utal, hogy a bevándorló avar elit egy biológiai és kulturális szempontból is heterogén helyi (sok esetben germán) elit segítségével irányította a sokszínű lakosságot. A genetikai mintázat és a kulturális megjelenés, a sírokban tapasztalt mellékletek változatos kapcsolatban álltak. Különösen érdekes eredmény volt egy a kölkedi nagy avar kori temetőben nyugvó fegyveres férfi, aki a Kaukázus felé vezető genetikai nyomokkal bírt.
A genetikai adatok alapján továbbá sikerült bizonyítani, hogy az avarokhoz az Észak-Kaukázus térségéből és a kelet-európai sztyeppéről további népcsoportok csatlakoztak. A történeti források szerint az avarok legyőzték az itt élt népeket, a kutrigurok például katonai segédnéppé váltak, és a kagán megbízásából állítólag Dalmáciára támadtak. A régészeti adatok alapján a kelet-európai népcsoportok a Tiszántúlon telepedtek le. A Dunántúlon azonban egészen más helyzet tapasztalható, mert jelentős a helyi népesség aránya, és nagy eltérés mutatkozik az egyének közötti keveredés mértékében.
A szakértők a Maludong nevű barlang titokzatos maradványait elemezték.
Először sikerült genomot szekvenálni Dél-Kínában feltárt, a késő pleisztocén idejéből származó emberi kövületek révén – olvasható az EurekAlerten megjelent közleményben. A szerzők tanulmányukban azt írják, a leletek a modern ember egy kihalt anyai ágától származnak, amely az amerikai őslakosok megjelenéséhez is hozzájárulhatott.
Bing Szu, a Kunmingi Zoológiai Intézet szakértője szerint az ősi DNS vizsgálata igen hasznos módszer. Az adatok alapján a Maludong lakói modern emberek voltak, és nem egy ősibb vonalat képviseltek. A csoport morfológiailag emlékeztetett a neandervölgyiekre és a gyenyiszovaiakra.
A kutatók a genomot a világ más tájain élő emberek genetikai adataival vetették össze. Úgy tűnik, a csontok egy olyan személytől származnak, aki szorosan kötődött az amerikai őslakosok kelet-ázsiai eredetéhez. A szakértők korábbi eredményeket felhasználva arra jutottak, hogy Kelet-Ázsia egyes délkeleti lakói a partvonalon északi irányba vonultak a mai Kelet-Kínán és Japánon keresztül, hogy aztán több tízezer évvel ezelőtt elérjék Szibériát. Leszármazottaik végül átkeltek az Ázsiát és Amerikát összekötő Bering-szoroson, elsőként jutva el Amerikába.
A dél-kínai Maludongban három évtizede fedezték fel a maradványokat, a szénizotópos elemzés azt mutatta, hogy a kövületek nagyjából 14 ezer évesek. Egy olyan koponyát is feltártak, amely egyszerre hordozta magán a modern és az archaikus ember jellegzetességeit, emiatt egyes kutatók azt feltételezték, hogy egy korábban nem ismert faj, esetleg egy hibrid populáció nyomaira bukkantak.
2018-ban Szu és kollégái DNS-t vontak ki a koponyából. A genomszekvenálás alapján az érintett a modern ember egy kihalt anyai ágának tagja volt, melynek leszármazottai ma Kelet-Ázsiában, az Indokínai-félszigeten és a délkelet-ázsiai szigeteken élnek. Az eredmények azt is felfedték, hogy a pleisztocén végén Kelet-Ázsia délkeleti részére genetikai és morfológiai sokszínűség volt jellemző.
A csapat következő célja, hogy a régióban más, a maludongiaknál ősibb leleteket is megvizsgáljon. Szu szerint ezzel jobban megismerhetik a korai vándorlásokat, illetve hogy az emberek külseje miként alkalmazkodott az új környezetekhez.
A régészek összegyűjtötték a mexikói Campeche tíz, gyarmati kori lakosának DNS-ét, feltárva az amerikai kontinensen élő európai települések alapító populációinak sokféleségét. Ez volt az első város, amelyet a spanyolok a Yucatán-félszigeten alapítottak 1540-ben. A fontos kikötőt kezdetben egy plébániatemplom szolgálta, mígnem 1680-ban egy katedrálisra cserélték. Az eredeti épületet csak 2000-ben fedezték fel újra a mentőfeltárások során, amikor a régészek 129 korai gyarmati temetkezést találtak a helyszínen.
A temetkezésekkel kapcsolatos DNS kinyerésére tett korai kísérletek eddig kudarcot vallottak. Az ezzel kapcsolatos technológia fejlődése azonban lehetővé tette, hogy a tudósok genetikai adatokat gyűjtsenek a fontos helyszínről. Az ősi DNS-t vizsgáló módszerek odáig fejlődtek, hogy masszív adatokat tudunk előállítani meleg, nedves környezetből– mondta Dr. Jakob Sedig, a Harvard Egyetem Reich Laboratóriumának munkatársa és a kutatás társszerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A megkövesedett csont segítségével kiváló adatokat tudtunk előállítani mind a 10 általunk tesztelt egyedről, ami biztató a jövőbeni ősi DNS-elemzés szempontjából.
A DNS kimutatta, hogy a gyarmati temetőben eltemetett tíz ember hat nőből és négy férfiból állt, és egyikük sem volt egymás közeli rokona.A LEGTÖBB HELYI ŐSLAKOS AMERIKAI VOLT, DE AZONOSÍTOTTAK EURÓPAI ÉS SZUBSZAHARAI AFRIKAI SZÁRMAZÁSÚAKAT IS.
Felmerult bennem, hogy lehet a dns mintammal ment felre anno valami. De a myheritageln peldalul a legkozelebbi talalataim azokhoz a Pest megyei falvakhoz kothetoek
mta ezt mutatja:
1. Croatian (3.817) 2. Slovenian (4.821) 3. Hungarian (5.147)
Nekem van egy olynan erezesem, hogy egy nagyon tipikus europai haplocsoport lesz, es a PCA eredmenye is hasonloan kozep-europai tipikus lesz. Lehet majd ertelmezni igy is, ugy is. Na mindegy majd meglatjuk.
Ott valoszinuleg kozos osok voltak, vagy akar leszarmazas is lehet.
Nagy keres lenne, hogy betedd Bela elso 5 deep dive talalatat, es az elso matching sampleeket? (nem akarok visszaelni azzal, hogy magas szintu elofizetesed van, csak nagyon kivancsi vagyok)
Nem. Apai oseim, ket szomszedos Pest megyei falubol szarmaznak mind, anyai oseim egyik fele a Jaszsagbol, masik fele Oroshaza es Bekescsaba (szlovakok voltak)
