Évente a kontinensek több centimétert is távolodnak egymástól. Több ezer év alatt nem esik minden oda ahova tervezték. A nap nem süt be azon a nyíláson amit pont ezért terveztek akkor.
Lord, ez így félrevezető. helyesebb lett volna, ha a valós tájolásnak megfelelően mutatod a piramisok elhelyezkedését:
az általad betett kép szándékosan csal. látható , hogy a mexikói esetben Quetzalcoatl temploma egyáltalán nem úgy helyezkedik el, mint ahogy azt az Orion-öv megkívánná. ezen kívül az Orion-elmélet azt is tartalmazná, hogy nem csak a piramisok elhelyezkedése, hanem azok nagysága is megfeleltethető az egyes csillagok látszólagos méretének, ez a mexikói esetben pedig egyáltalán nem áll meg.
Az előző cikkben ezt írta: "A falon négy hosszú, a napokat 1/3 milliótól 2,5 millióig reprezentáló szám látható, melyek valószínűleg valamennyi csillagászati ciklust egyesítik (mint a Mars, a Vénusz és a holdfogyatkozások), amelyet a maják fontosnak tartottak. A dátumok úgy 7000 évre nyúlnak a jövőbe. Ez a régészek által feltárt első maja hely, ahol ilyen módon táblázatba rendezték az összes ilyen ciklus. A gipszfelületbe karcolt másik szám valószínűleg a dátumot rögzíti: i. sz. 813 - az az időszak, amikor a maja világ kezdett összeomlani."
Itt meg ezt : "A maják a spanyol hódítás következtében nem érték meg az épp most folyó időszámítási ciklusuk végét, ezért új naptárt sem kezdhettek. De hogy nem is gondoltak világvégére, az többek között abból is látható, hogy a baktunnál sokkal hosszabb ciklusokkal is számoltak; mi értelme lett volna ennek, ha már a 13. baktunt se érte volna meg a világ?"
Érdekes. Ha jól tudom, a mostani IPM-ben meg arról írnak, hogy találtak egy falfestményt, ami bár nagyon rossz állapotban van, de 15 bakktunnal számol a 13 helyettt.
A Pleiádokat (a Hetescsillagot) az egész földön mindenfelé bizonyos kultusz övezte, de főleg az Atlanti-óceán partvidékeinek népeinél, és a legősibb időktől, mint Lascaux freskói vagy Yeu-sziget kúp alakú sziklái (i.e. 10-9. évezred), a majákon ("a Plejádok fiai") át egészen a rómaiakig terjed az időintervallum, de pld. egy ausztrál bennszülött törzs is a Plejádokat Méhkaptárnak nevezi (egyébként a magyar népnyelv a Plejádokhoz közeli csillagképet, a Hyadokat nevezte „Méhkas”-nak).
Egy nagyon régi logográfus, Hellanikosz, aki Hérodotosz az utazó kortársa volt, és kisujjában ez egész görög/pelaszg-hagyománykincs, még két teljes könyvet írt "Atlantisz" címmel a Pleiádok mondáiról (Atlasz lányairól), mely már önmagában is oly szövevényes, hisz nem csupán csillagmítosz, hanem az atlanti-födségekről is beszél, és ők a szárnyas Nagy Istennő papnői, galambjai, a csodálatos galambraj... és legrégibb képében mind-mind atlanti mozzanattal. De Hellanikosz két könyve elveszett pár sor töredék maradt belőle, s amit a mai mitográfusok összeszedtek a Pleaiászok mítoszáról az elfér 2-3 oldalon!!!
Amit összeszedtem, annak viszont sok oldal kellene, és még több hozzáfűződő magyarázat. Így csak röviden, csonkán, a következőket tudom mondani:
Az atlantiszi főváros piramistemploma fölött a Plejádok csillagcsoportja volt látható. Az atlanto–egyiptomi hagyományban ez a csillagkép számított az Ég Köldökének, és Hathor istennőhöz, a vízözön okozójához kapcsolták. Az ősegyiptomiaknál Nut volt az Ég istennője és Plejádokat „Nut hasának”, míg a babiloni csillagászok „Aranykapunak” nevezték, akár a kései legendák Atlantisz fővárosát. Poszeidónisz ősdombja maga is Méhkaptárt mintáz. A Plejádok azonban megtartja funkcióját az egyiptomi Nagy Piramis építése idején is, s jelentős szerep jut rá a tervezésben.
Nagy Medvét az indiai tradícióban a hét Risi lakóhelyének tartották, ami összhangban van a hüperboreai tradícióval, míg „az atlantiszi tradícióban a szintén hét csillagból álló Plejádok foglalja el a Nagy Medve szerepét”, írja René Guenon (A Világkirály, 1993).
Egerton Sykes a Lost Atlantisc. hosszabb tanulmányában azt fejtegeti, hogy a Plejádok a földről 63° szélesség alatt látszanak, ugyanakkor az Azori-szigetcsoport nagyjából a 40. szélességen fekszik, tehát 23° különbség van a két hely között. Azonban i.e. 11.000 évvel ezelőtt a Plejádok 55-57 fok szélesség alatt látszottak, tehát csak 15 fok eltéréssel az Azórokhoz, nem messze a régió felett (Sykes: The ‘Lost Atlantis’ of G.I. Bryant, Atlantis, 1953. nov-1955. máj.).
A saját értelmezésem szerint az elszórt utalások alapján a Pleiadok mítoszát két különálló részre oszthatjuk. Az első szerint az óceán partján lévő hegység királya Atlasz a lányainak egy szigetet adományozott az óceán közepén. Az i.e. 10. évezredben bekövetkezett kataklizmák során Atlasz királyságának egy része beomlott az óceánba, de a Pleiadok földje is megsüllyedt, összetöredezett. Hét nagyobb hegy maradt belőle a tenger felszínén. Egy amazon királyság ősi fészkei és a Pleiadok ennek a királyságnak vagy törzseknek voltak a királynői, lassú pusztulásra ítélve. A közelben feküdt egy nagyobb sziget, Hádész szigete. Ide hozta az isten Perszephonét. (a második rész az arkádiai hegyistennőkről szól, most ezzel nem foglalkozom).
A mítoszok idősíkjai azonban sokszor egymásba csúsznak. A Pleiadok mítosza nem csupán Atlantisz, az egykori Azori–fennsík királynőit írja le, hanem a pelaszgok vándorlását Afrikán keresztül Görögországba. Majd a Pleiadok visszatérését a katasztrófa utáni évezredekben a Halál–szigeteknek számító Azórokra. A mítosz ráadásul még leírja a történelem előtti hagyományt, mikor a Nagy Anya papnői (pleiaszok) hajókon indultak nyugatra, hogy remete életet éljenek a szent szigeteken. Odüsszeusz őket keresi fel óceáni bolyongásai során.
Hogy jobban értsük a "világhegy", tehát a szent domb és a rajta lévő szakrális, épített gúla tervezetének "vándorlását" az ősi központok közt, kezdve a hüperboreaszi elsővel, hogy miért utóda a másik, holott formailag nem hasonlít rá, úgy röviden ennyi:
A Nagy Piramis egyben a „világ köldöke”, egy szenthegy, világhegy. Magában foglalja a szenthely háromféle típusát: szenthegy, templom és világtengely. Bejárati folyosója szimbolikus okok miatt néz a Sarkcsillag felé. A messzi északon lévő Meru hegye pontosan ezen csillag alatt feküdt. Az atlantiszi főváros piramistemploma fölött a Plejádok csillagcsoportja volt látható. Piazzi Smyth skót csillagász megfigyelése szerint a Nagy Piramis építése idején a Plejádok az éjféli meridián tetőpontján volt látható. Ahogy a piramis számított a Föld Köldökének, úgy a Plejádok az Ég Köldöke volt. Nut volt az Ég istennője és Plejádokat „Nut hasának”, míg a babiloni csillagászok „Aranykapunak”nevezték. A Nagy Piramis tehát a két korábbi Világhegy jellemzőit is magába foglalta, egyfajta örököse azoknak. Ilyen értelemben Meru hegye északon, Poszeidóné Atlantiszon vagy a Kailász a Himalájában a világ közepén álló hegy, a legmagasabb hegy, mely egyben az emberi fej szimbóluma is...
Érdekes, mert a Szelek Tornyával valamikor én is foglalkoztam, de egészen más okokból, s mivel a görögök 8 szél(isten)ük volt, így a 8 oldalnak sem tulajdonítottam különösebb szerepet. A rodoszi mágikus őslények, a telkhinek titkos műhelyei kapcsán jutottam el a "fogaskerekek" őstörténetéhez, hogy az emberiség 15 legfontosabb találmánya közé sorolt fogaskerék használata valójában prehisztorikus eredetű, de később majd elfeledték, sőt formája művészi tárggyá fajult. Erről írtam már valamennyit itt régebben, ami csupán kis részlete egy sokkal hosszabb anyagnak:
Arra jutottam, hogy a fogaskerékrendszer hirtelen felbukkanása az i.e. 3. században, a ptolemaioszi korban, és az alexandriai "feltalálók" körében nem valamiféle megvilágosodással magyarázhatók, hanem az Alexandriai Museion titkos egyiptomi anyagának tanulmányozásából. Egyrészt teljesen "lehetetlen" és "életképtelen" találmányokba építik bele, mint kis bábuk, perselyek, és olyan anyagokból, melyek alkalmatlanok rá, mivel még nincsenek birtokukban (pld. a megfelelő acél a laprugókhoz), ami mind azt jelenti, hogy ezeknek megtalálták a tervrajzait, de egyrészt nem tudták mire használni, másrészt, még nem volt meg a kellő technikai háttér.
Kteszibiosz alexandriai feltalálót mondják az első fogaskerekek feltalálójának, aki i.e. 250 körül egy vízórába építette bele (Abraham Rees 1819-es rekonstrukcióján):
Az athéni Szelek Tornyát Andronikosz alkotásának tartják, azaz i.e. 50 körül épült volna, de ezt kizárólag 2 római szerzőre hagyatkozva (Vitruvius és Varro), ugyanis a görög források mind elvesztek, s egyedül ez a két szerző említi a tornyot (így nem lehetetlen, hogy ettől az időponttól 100-200 évvel korábbi, azaz valóban az alexandriai korszak "terméke").
Most ebben is hatalmas klepszidra volt és szinten szintén fogaskerék meghajtású volt, de ahogy Solla Price megállapította végül az antiküthérai "csillagóráról", hogy valójában egy "művészeti tárgy" volt, amit tervek alapján készítettek, de igazából nem is használtak, úgy a Szelek Tornya is egy művészeti tárgy, egy hatalmas cargo-épület lehetett a szememben (tehát is valamiféle mutatványos bóvlira használták, egy eredetileg másra szánt leírást).
Robert C. Magis három rekonstrukciós rajza a Szelek Tornyának vízórájáról, működéséről 1967-ből:
És itt van Joseph V. Noble és; Derek J. de Solla Price tudománytörténészek tanulmánya 1968-ből a Szelek Tornyának vízórájáról (a végén sok fotóval és rajzzal). A tanulmányozásuk egyik fő oka szintén az itt megalkotott, anakronisztikus fogaskerékrendszer volt, ami szabályozta a vízóra működését. Az építmény hátulján ma is megvan a nagyméretű víztartály alapja, amibe a citadelláról ólomcsöveken idevezetett víz folyt.
Bár a szerző antropológiai szempontból közelít és a csillagmítoszi értelmezés híve, érdemes átnézni őket a szerteágazó anyaga miatt, amit párhuzamosan felvonultat. Az első könyvben a 78. oldaltól kezdődik a A Pocakhegy kaptára fejezet.
A másodikban általában vannak igen érdekes észrevételek pl Phjolával kapcsolatban, pl. hogy Kullervo történétének bizonyos epizódjai Pohjolai eseményeket tükröznének. Aztán pl. ilyesmik, amiket már korábban érintettünk a téma kapcsán, hogy összefüggésben állnak a Plejádokkal, az a Kalevalában is előjön, ld. 92. oldaltól a Kaptárcsillag fejezetben:
" Mit rejt a Pleiades-raktár? Van a Kalevalának egy olyan jelenete, mely megerősít hitünkben, hogy a Fiastyúk csillaghalmaz méltó volt bizalmunkra. Az előbbiekben arra jutottunk, s meg is mutattuk, hogy a káoszba hullt kozmoszt ez a csillagcsapat keltette életre. E felvetés igazságát egész más módon igazolja, dimenzionálja az a kalevalai szövegblokk, melyben a megérdemelt halált halt Lemminkäjnent az édesanyja megpróbálja visszaráncigálni az életbe. De hogyan? Fia tetemét kigereblyézi a halál vizeiből, összerakja a testrészeket, s immár csak az életre keltés marad hátra. Erre is van ötlet a tarsolyában, ami túlmutat magán a jelenetet, hisz vegyük észre, hogy itt most majd egy fontos őstudományos elképzelés villan elénk: egy méhecskét kér fel, hogy ugorjon el életre keltő elixírért a kozmosz túlsó felére. Háromszoros nekifutásra a méh el is érkezik a megfelelő helyre és bevégzi küldetését, beszerezvén a mágikus szert. Számunkra mindez attól érdekes, hogy nem akárhol, hanem a Pleiades – itt „Hetevény” – csillaghalmaznál tárolják ezt a csodaanyagot:
„Méhecske a földrül mozdul, […] Tovaszelel kicsi szárnya, Száll a hold határi mentén, A nap párkányin ügetvén, Göncölcsillag válla között, A Hetevény háta mögött, Szálla Isten pincéibe, Teremtőnek fülkéibe.”
De mi is ez az elixír, összetétele szerint? Mágikus méz:
„Kis méhecske, menny madara, Fűszerízre most akada, Mézre, mennyit épp akara; Nem sok idő telik belé, Hát, ím, surrog visszafelé, Lelkendezve jő biz a méh, Ölében vagy száz szelence, Ezer más egyéb bödönke, Méz van ebben, víz abban Legjobbfajta ír amabban.”
Tehát egy méh repüli át a kozmoszt, s mézet hoz magával a Pleiászokról. Nem rejlik itt egy paleo-tudatosság a mama részér ől magában a küldöncválasztásban, mivelhogy a méh a méz szakreferense? E küldöncválasztás lehetne merő véletlen is, ha nem jutna eszünkbe, hogy a kérdéses csillaghalmaz egyik régi magyar neve, mely most válik csak igazán izgalmassá: Kaptárcsillag! Innentől kezdve a képlet viszont a következő: egy MÉH ment öröklét MÉZÉRT az égi KAPTÁRBA..."
Hát ez egészen elképesztő, mintha finnugor néphagyomány maradványban Ozirisz és Aszenáth legendáját volna egybegyúrva... Hiszen nem éppen korábban állapítottuk meg, hogy Aszenath Neith istennő egyik megjelenése s lehet, s a hét szolgálóleánya a hét plejász? S valóban Egyiptomban Neithhez kapcsolják a plejádokat, most meg azt írja a Kalevala, hogy a mennyei mézkaptár a Plejádok megetti 'cellákban' van.
Neithtel(Athénével), e kaptárőr ősanya szövő-istennővel és a mézzel már sokszor foglalkoztunk (ez meglehetősen fontos téma): A Najádok Barlangja
Észrevettem most ezzel kapcoslatban valamit. 7922-ben írtad: "Egyébként bárhová vitték is a "Grál"-t , ahol elhelyezték, az mindig fontos csillagok alatt történt, kezdve a Meru-heggyel (Sarkcsillag, Nagy Medve), az atlantiszi szent hegynél a Plejádok játsszák ezt a szerepet, a Nagy Piramisnál szintén más csillagok... Ugyanígy "tengelynek", "középnek", vagy "köldöknek" is nevezik ezt a helyet, és az elrendezése meg kellett feleljen bizonyos kozmikus számoknak is, és még pár dolognak..." Az atlantiszi szent hegy és a plejádok kapcsolatáról honnan lehet tudni?
"Megnézve a térképet, én az Üveghegyeknek az Uralt tartottam, mint a sztyeppei nomád világ határát. Azonban tény, a jéghegyekre sokkal jobban illik a megnevezés." Jó felé indultál, itt a jéghegyek csupán további adalékot alkotnak, a fő vonatkoztatási pont itt tényleg az Ural. Korábban írtunk erről:
"...A Rhipai a szkítáktól a görögökön át szép karriert futott be, neve még a középkorban is az áthatolhatatlan és írtozatos fagy szinonímája. Az antik írók nyomán következetesen kelet-nyugati irányban ábrázolták, nagyjából a mai Ural hegység helyén, ezért szokás azzal azonosítani. Valójában ezzel is az lehetett a helyzet, mint a Meruval vagy a Harával és az Alborzzal, vagyis egy-egy már a hagyomány ősi rétegeibe tartozó mitikus hegy megtestesülése..."
Én még egy hozzászólás erejéig leragadnék a nyolcszögletű építményke témájánál. A korábban idézett cikkben említett Khan-i Khurra kastély alaprajza: Valóban hasonló az alakja a Castel del Montehoz. Sajnos ennél többet semmit sem találtam erről, ez is egy 1923 kiadású kötetben jelent meg: Ernst Herzfeld: Ars Islamica X.
Aztán a következő alany, amivel érdemes részletesebben is foglalkozni, az athéni Szelek Tornya:
Ami ezt számunkra igazán érdekessé teszi, az Evliya Çelebi török utazó leírása. AZ angol fordítás cseppet torznak tűnik, de azért a lényeget ki tudjuk hámozni: "Athénban, az Eski Cami közelében található tanult emberek egy átfogó tudományos iskolája, Platón pavilonja néven. Egy meglehetősen érdekes kő sátorból áll, aminek nyolc oldala a nyolc szél felé néz, mindegyik oldal egyetlen lapból áll. A pavilon mindegyik oldalán egy-egy emberi alak van megjelenítve, egyetlen darab fehér márványból. Mindegyik alak az egyik szél jellemző eszközeit tartja a kezében. Négy közülük mint férfi, négy pedig mint nő jelenik meg. A négy férfi Hold-szerű kinézetű, napsugárként ragyogó ifjú, a négy nő pedig egy-egy szeretetre méltó teremtményként van megjelenítve. A férfiúként ábrázolt szelek az északi, észak-keleti, észak-nyugati és a keleti; a nőiek pedig a dél-nyugati, nyugati, déli és dél-keleti. Valójában mágikus művészettel készítették ezeket, hogy mindegyikük egy-egy széllel szemben álljon.
A pavilon boltozata belülről fehér márványból van, és tizenkét részre osztották a Zodiákus tizenkét csillagképe szerint. Ezek egyike a Kos. Ez egy tüzes ház, és a retrográd Mars jelenik meg benne. A bika csillagképének részében, mely földes ház, a Vénusz van kivésve; Az Ikrekben, mely levegős ház, a Merkúr; a Rákban, amely vizes, a Hold; az Oroszlánban, mely tüzes ház, a Nap; a Szűzben, mely földes ház, a Merkúr; a Mérlegben, mely levegős ház, a Vénusz; a Skorpióban, mely vizes, a Mars; a Nyilasban, mely tüzes ház, a Jupiter; a Bakban, mely földes ház, a Szaturnusz; és a Vízöntőben, mely levegős ház, újfent a Szaturnusz van felróva. A pavilon tizenkettedik részében, a Halakéban, mely vizes ház, a Jupiter van megjelenítve. Így ez voltaképpen egy egységes, okító célzatú márvány pavilon, tizenkét részre osztva, amelyekben a hét bolygó és az egyéb égitestek influenciáit a zodiákus csillagképeitől függően határozzák meg és rögzítik a kézzelfogható mágia szintjén.
Ennek belsejében egy sír van, amiben a keresztény hitetlenek úgy tartják, hogy a görög, Fülöp van eltemetve, és hírhedett ünnepnapjaikon felkeresik. E sír legelején és legvégén görögül fel lett jegyezve a dátum. E márvány pavilon külsején van egy vékony tartó, és a nagy tudású ősök idejében, úgy mondják, e tartón egy világ-tükör helyezkedett el, hasonló Sándor tükréhez [Pharoson]. És azt mondják, amikor csak ellenség indult meg a város ellen bárhonnan a világból, a közeledő hadsereg feltárult parancsnokaival együtt e világ-tükörben. A tükör helye még megvan, de a tükör már nem. Azokban az időkben, a bölcsek mindegyike különböző, furcsa talizmanikus védelmeket eszelt ki ennek számára, csodás még szólani is erről. Minden nap, egyikük elkészített egy-egy felettébb csodás talizmánt, és emiatt, úgy mondják, e városban nem voltak járványok, kígyók, százlábúak, skorpiók, gólyák(?), varjak, bolhák, tetvek, poloskák, szúnyogok vagy legyek. Hogy rövidre fogjuk, a nap mind a 366 napján hajnalhasadáskor a földre vetettek egy-egy talizmánt, és egy hasonlót a tengerbe, ami a tengerrel kapcsolatos volt.
[majd elmondja, hogy amikor Isten Apostola megszületett, e talizmánok ereje összezavarodott és elvesztették érvényüket. Mégis, még mindig találni ilyen helyeket, ahol talizmánok voltak elrejtve, és a kártevők azóta sem tudtak ott megtelepedni. Ha beteg ember lép be, némi időn belül hányással meggyógyul, amit a bent található különböző színű és anyagú kövek és sók okoznak]
A nyolc szélnek megfelelően a pavilon külsején az egyik bölcs, egy kiváló mester létrehozott egy-egy időmérőt a csillagok és az asztrolábium ismeretére alapozva. Ez egy kvadránsból és rézsútos vonalakból áll az égi deklinációknak megfelelően olyan mívesen és tudománnyal vésve a márványba, hogy senki emberfia az ég alatt, legyen az akármelyik Ptolemaiosz, al-Hakim bi-Amr Al-lah [izmaelita imám és fatimida kalifa], vagy Ali, a Solymász, Mohamed, a Hódító idejéből nem tudott ilyen szerkezetet alkotni."
Azt meg kell jegyezni, hogy a kritikusok szerint Cselebi hajlamos volt a túlzásra, az 'invencióra' és a különböző értesülések összeszövésére; a fentebbiekben azonban, még ha talán valóban különböző rendű információkat ragasztott egybe (vagy az informátora), olyasmikkel találkozunk, amik már nem ismeretlenek előttünk, és eképpen érdekes újabb forrásnak bizonyul.
Először is, az egész szöveg hangvétele a talizmanikus mágiával átszőve és a platóni bölcs-kollégium emlegetése engem arra enged következtetni, hogy szabiánus forrásból dolgozott. A legérdekesebb rész persze a világ-tükör leírása, amit összekapcsol a pharosi világítótorony tükrével. Erről korábban már volt szó: Schenouda: "erről a hatalmas homorú tükörről nem ókori források, hanem már csak az arab írók számolnak be (nyilván legendák alapján). Másik érdekesség, hogy az ugyancsak kései hagyomány beszél a torony tetején valamiféle teleszkópféléről, amivel a távoli, ellenséges hajókat tudták észlelni." Itt éppen valami hasonlóról van szó. Érdekes módon ez az épület is nagyjából a pharoszi torony idejében, vagy kissé utána épülhetett. Vajon tényleg rendelkezett ez is egy ilyen csodatükörrel, vagy egy eltérő legendát kapcsoltak hozzá? Az is érdekes, hogy az építését Cselebi, vagy a forrása, egy mágiában igen járatos tudós és építész-kollégium működéséhez köti. A témához korábban éppen egy szinte teljesen azonos leírás alapján jutottunk el, Wolfram Parcifaljában leírja a Schastel marveile-ben, vagyis a Csodák palotájában levő, különös oszlopot rejtő tornyot (bővebben a fentebbi linken): "
Gawan úr, hogy meglett, kisétált,
az előtérben föl s alá járt,
a pompás palotát kereste,
hol lett csaknem veszte,
a díszes építmény meg is lett,
nem látott még soha ilyet,
ámul e csodán. Az épület egyik oldalán
körlépcső vezet fel,
szép mívű boltívekkel,
vitt a terem fölébe.
Gawan odaérve
az emelt térben oszlopot
látott, mindene csillogott. Nem volt fája korhatag,
de színe csupa lakk,
s látszott, akár Kamilla
koporsóját elbírja.
Feirefiz honából
hozta ide Clinschor,
állna körsátor-kereksége.
...
Látván mindezeket,
megállt és nézegetett
a derék Gawan, s hogy többet
megismerhessen, fölment
az ékkövekkel borított
őrtoronyba, mit lel majd ott?
Lelt oly csodát, amilyet
álmon se ád képzelet.
Mintha nagy forgalom
lenne a világ az oszlopon,
országok jöttek s tűntek,
emberek lovon ültek,
futottak, épp csak álltak,
s ő maga az ámulásnak
helyéül egy ablakfülkét
választott, s ott is állt épp,
mikor az öreg Arnive
érkezett
...
Ám Gawan csak azt tudakolta,
hogy az oszlop mire volna,
hogy s mint volna története,
származása-eredete?
A királynő felelte: 'Lovag,
hogy ide betettem lábamat,
már itt állt, fénye elvilágít
hat mérföldnyi messze tájig,
ha szárazföldön, ha vizeken,
nappalokon és éjeken,
s megvan rajta minden: madár,
vad, idegen, bármerre jár,
vagy épp csak e honnak fia:
szebben nem is kell látszania.
...
Azt hiszem, Tabronitban
igencsak búban-gondban
Secundille királyi úrnő,
mert övé volt ez elrablott kő.
"
Látható, hogy Wolfram csodaoszlopa valami teljesen hasonló lehetett, mint Cselebi tükre, s mindkettő valami egészen mágikus hajdani technológiát ír le. A nyomok mindenképpen kelet felé vezetnek, és ez általában is érdekes Wolframnál, mert nála minden kelet felé vezet, még a Grállal kapcsolatban is, ez egy külön tanulmányt igényelne, hogy miért van az, hogy úgy tűnik, a különböző 'pogányok' sokkal többet tudtak a Grálról, mint a jámbor keresztények... Clinchsor feketemágus ezt az oszlopot, és valószínűleg a többi, a palotában található automatával egyetemben egy mesés keleti birodalomból rabolta. Tabronit és Tribalibot birodalma már legendás vonásokat tükröz, általában Indiával azonosítják, de éppen arról is szó esik, hogy valahol a Kaukázusnál kellene keresni... (és itt kapcsolódik az utóbbi témákhoz). Lehetséges volna, hogy itt valami egészen ősi történet bukkan fel a középkorban, 'modernizált' formában? Talán e szerzők számára ezek a keleti tájak már szétválaszthatatlanul össze is keveredtek. És a gyújtó(vagy gyűjtő)pont úgy tűnik, hogy valahol a szabiánusok környezetében volt (legalább is utóbb), hiszen pl. éppen ők őrizták meg az adocentyni mágikus világítótorony legendáját is...
Stecchinit nem is azért említettem, mert ugyanazt gondolná mint én, hanem mert egyáltalán foglalkozott Aia helyének meghatározásával.
A történészek a Rhioni- folyón lévő Kutaisi városánál tudják be Aiát, a hajdani kolkhiszi székhelyet, mert találtak itt néhány romot az i.e. 2. évezredből. De a Rhioni nem egy folyam, hanem csak egy folyócska. Az meg hogy találtak ott régi romokat sokat nem jelent, hiszen ezen a vidéken ötezer éves városok romjait is találták: ez egy nagyon ősi vidék...
Igazából ez a kérdés nincs kutatva, a grúzok, egyrészt nemzeti érzésből is hajtva azt terjesztik már régóta, hogy az ősi kolkhiszi királyság székhelye a mai Grúzia 2. legnagyobb városa Kutaisi volt.
De nyilvánvalóan nem sok köze van sem Rhioninak (ami inkább patakméretű hajózhatatlan valami) ahhoz a nagy folyamhoz, amit a mítoszok leírnak a Kaukázustól délre (amiben sok kis sziget volt!), sem Kutaisinek az ősi, prehisztorikus királyság székhelyéhez. Aia valódi, pontos helye meg az adatok hiányában meghatározatlan, vagyis felfedezésre vár, de azon a vidéken lehet valahol - szerintem- ahol leírtam.
Itt beszéltem az azerbajdzsáni "feneketlen kútról", Medzamorról és a kaukázusi kabirokról. Ezeket nem kötöttem össze Aiával (mivel nincs is forrás ami összekötné), hanem csak úgy általában, a kolkhiszi királyság ősi, titokzatos jellegét hangsúlyoztam vele. Egyrészt azt akartam bemutatni, hogy ez a vidék a történelem előtti időkben egy kabir-szerű igen fejlett faj uralma alatt állt, akik különösen az alkímiában, a fémek öntésében és bányászatában voltak járatosak. Éppenséggel nagyon is elképzelhető, hogy ez a törpetermetű faj vájta ki az emlegetett alagútrendszereket, és ezeknek kapcsolódniuk kellett Aiához is...
Az hogy az internetet nincs erről semmi, különösebben nem lep meg, mert kevesen foglalkoztak vele, másrészt talán oroszul lehet valami anyag. De az akkori újságok vagy könyvek nagy része sincs fenn, sőt egyhamar nem is lesz. Aki ez irányban akar komolyabban kutakodni, kénytelen elmenni nagyobb könyvtárakba, ilyen netes kattintgatással ("szörfölés") nem igen érhető... hisz az egész net a felszínes hírek óriási kavalkádja: ha valahol felbukkan valami "hír", hogy dínótojást találtak Kamcsatkában vagy zöld ufót láttak Kongóban, ez a hír minden erre szakosodott oldalon meg lesz, és mindenhol, mindenféle nyelven ugyanazt olvashatod, röviden...
Az olasz Peter Kolosimo mindig források alapján dolgozott, tehát a hatvanas évek elejének sajtójában, könyveiben találhatók a források. A Terra senza tempo c. könyvében ("Időtlen Föld", 1964) ír róla bővebben:
Itt a könyv 37. oldalán a "Csillagok legendái" c. fejezet kezdődik az azerbajdzsáni "feneketlen kúttal". Hozzáteszem, hogy olvastam erről máshol is, nem csak Kolosimónál, csak akkoriban nem jegyeztem fel (de pld. Alec Maclellan - The lost world of Agharti-ban is ír róla, de ez jóval Kolosimo utáni könyv, és valószínűleg csupán Kolosimót használja). Vagy itt is vannak hasonló felfedezések (többet nagyon én sem találtam, bár annyira nem is kerestem):http://www.darkstar1.co.uk/gregjenner11.html
Azonban Kolosimo nagyon jó kapcsolatban volt az akkori szovjet tudományos körökkel, rendszeres hírt adott könyveiben a rakétakutatásaikról és más felfedezéseikről, hisz az akkori orosz sajtó több újságja százával közölte az idegen civilizációk vagy földi kultúrák ismeretlen rejtélyeit taglaló cikkeket, tanulmányokat, mint Kazancev, Agrest, Zsirov, Zajcev és mások írásait, könyveit. Ők rendszeren küldtek publikációkat nyugatra is vagy szerepeltek nyugati dokumentum filmekben, szóval ezekből a körökből is származhatott az információ Kolosimohoz, ami szóbeli közlés vagy levelezés formájában jutott hozzá, hiszen amúgy akkoriban a szovjetek sok régészeti felfedezésükkel óvatosan bántak, szűkszavúak voltak az ismertetésekkel, vagy csak annyit közöltek, amit akartak (egyébként épp akkoriban fedezték fel a kappadokiai Derinkuyu föld alatti városát is., s lehet ezért sem nagyon szellőztették a híreket a szovjetek).
Mivel meg van a könyv angol kiadása: "Timeless Earth", abból beszkenneltem a kérdéses részt, mert valószínűleg az olasznál sokkal többen megértik, ami angolul van:
Stecchini egész pontosan Poti közvetlen közelét jelölte,mint Aia helyzete.Gondolom más irányvonalat követett,vagy tartott fontosnak.Nem tudom mi alapján,én nem találtam sem romokat,semmilyen jelet,hogy a Fekete tenger partvonalán bármi lenne.Őt nem érdekelték a Vishap kövek,vagy a Kabirli nevű folyó?Az Azerbajdzsánban található alagutakról nem is beszélve.A járatokat követve közelebb lehetne kerülni ehhez a legendás városhoz.Sajnos sem erről a járatról és az úgynevezett feneketlen kútról sem írnak konkrétan semmit a neten.(se fotó,koordináták semmi)
Pontosan lehetetlen megmondani hova esett, hisz még görög vagy itáliai területeken lévő több ókori város elhelyezkedését illetően is találgatnak a régészek (lásd pld. Trója vagy Tartésszosz keresését). Az ókori szerzők nem hagytak hátra pontos távolsági adatokat, hisz már Tartésszosz is nehezen lelik az alapján, hogy az egyik forrás szerint Cadíztől 1, míg egy másik forrás szerint 2 napi hajóútra volt...
Mindenesetre Livio Stecchini, az ókori földrajz valóban kiváló ismerője szerint Aia földrajzi helyzete: észak 42°12’, kelet 41°38’.
De a lényeget már korábban elmondtam: az ősi földrajztudománynak (mely az i.e. 1. évezredre lehanyatlott) volt egy koncepciója, mely a történeti időkre már nem is volt valós, hanem a föld idealisztikus, aranykori állapotát tanította. A klasszikus görög kor elképzelése, hogy a lakott világot egy Ókeanosz nevű folyó fogja körül, ennek az ősi elképzelésnek már csak halovány szellemképe. Szóval az ősi elképzelés szerint a Fekete-tengeren át kijutunk az Ókeanoszba, ez pedig az i.e. 5000 és 3100 között volt lehetséges, mikor az Aral-tó is a 4. évezredbeli nedves klíma miatt kétmagyarországnyira duzzadt. A Phaszisz folyam áthatolt a Kaszpiba onnan északnak nyúlt a Szküthiai-óceán, ami tkp. egy széles víziút volt az Északi-tengerig. Itt a hajósok északról körbehajózták Európát, majd az Atlanti-óceánon lehajóztak a Golf-áramlat mentén, egészen Ny-Afrikáig, ahol akkoriban víziút ment a Tritónisz-tóig (vagy egy másik a Nílusig), így térve vissza a Földközi-tengerre. Szóval ez volt eredetileg a lakott földet ölelő Ókeanosz-gyűrűje.
Az ókori források mindegyike azt mondja, hogy az argonauták mikor elérték Kolkhiszt (a Kaukukázus délnyugati része), úgy felhajóztak a Phaszisz folyón északkeletnek és egy dombon volt Aia. Viszont Philosztephanoszra geográfusra (i.e. 3. sz.) hivatkozik, aki szerint a Phaszisz folyón kis szigetek vannak, s ezek egyikén található Aia. Philosztephanosznak bizonyára jó forrásai lehettek, de klasszikus kori Phaszisz folyó (Rioni) sohasem kötötte össze a két tengert. Ez abban az időben lehetett, amikor a két tenger közt, a Kaukázus déli oldala alatt széles víziút, szabályos tengerszoros volt, ami az i.e. 3. évezredre kiszáradt. Ez a magyarázata, hogy a legkorábbi görög költők Aiát és a Phasziszt a világ keleti szélére, az Ókeanosz partjára helyezték. Mikor Oprpeusz és Jászón megszerezték az Aranygyapjút, nem mehettek nyugatnak, mert a kolkhiszi hajók lezárták a Fekete-tengert, hanem keletnek vették az irányt, hogy a Hürkaniai-tengeren át északnak törjenek...
Hogy is írta Sztrabón a geográfus, hogy a régiek "tévhite" az volt, hogy: „Általában az akkoriak a pontoszi tengert [Fekete-tengert] valami más Ókeanosznak tekintették s azt hitték, hogy az oda hajózók éppen úgy kijutnak az ismert világ határából, mint azok, akik jóval túlvitorláznak a Héraklész oszlopain.” (1.2.10).... szegény Sztrabón már nem tudhatta, hogy ez évezredekkel korábban valóban lehetséges volt...
Ahová a térképen be van írva, hogy TransKaukázus, az lehetett a prehisztorikus időkben víziút (és az eredeti Phasis-folyam!). És Philosztephanoszra bízva magunkat, aki elég régi geográfus, úgy nagyjából a két tenger közti felezőút táján (a magasabb dombok miatt), valóban szigetek állhattak ki a széles csatornából, amint az a térképen is látható. Szóval Aia romjait is ezen a tájon kell keresni, hisz a vidék sok geodéziai változáson mehetett át az évezredek alatt, a népek is jöttek-mentek, így romok valószínűleg már csak a föld alatt lehetnek...
Aia-val és az alatta lévő kabír labirintussal kapcsolatban kérdeznék. Kíváncsi lennék a te konkrét véleményedre,hogy hova helyeznéd lokálisan e helyet. Senki nem talált róla konkrétumot,de azért te mégis be tudnád határolni kisebb területre (ország,földrajzi hely). Körülnéztem a neten,nincs szinte semmi róla, ami ott van,azt itt olvastam. Szóval Te mit gondolsz,hol lenne érdemes keresni?
Találtam még két cikket 1976-ból, ami az akkori magyar sajtóban megjelent az Ica-i fekete kövekről. Az első:
Titokzatos fekete kövek (IPM 1976. 1. sz.), ami Robert Charroux utazását Peruba és a perui orvos, Cabrera gyűjteményét mutatja be (tkp. egy orosz cíkk fordítása).
Pár számmal később azonban visszatért az esetre az IPM:
Őskori művészet fogfúróval: amiben több orosz tudóst megszólaltattak az esetről, hogy miért tartják a köveket vagy azok nagy részét hamisítványnak.
A harmadik cikk Lukács Tibor újságíróé, aki a hetvenes években rendszeresen tudósított (általában orosz források alapján) a különféle rejtélyes jelenségekről és ősi kultúrák titkairól az Ország-Világ hetilapban:
Az őskor talánya, Ország-Világ, 1976. 40. sz., ami rövid összefoglalása az esetnek.
Hát azért adtam a linket, mert a témához kapcsolódik, még így is, nekem is keresgetnem kellett őket, pedig emlékeztem rájuk
Én főleg Atlantiszt és Hüperboreaszt tanulmányoztam, éppen lehettek mások is, de az ilyen történetekben, mint pld. az argonauták vagy Odüsszeusz, úgyszólván csak ezek jönnek elő. Ezekről jól írod, hogy rivalizáltak. Atlantiszról igazából nem gondolom, hogy az egész földre kiterjedt volna, hanem az Atlanti-óceán szigeteire, de voltak kikötői Afrikában, az Ibér-félszigeten vagy Közép-Amerikában is, később pedig már egy befelé fordulúló civilizáció lehetett, akár a középkori Japán. Valószínűleg volt még egy elsüllyedt földség az Indiai-óceánon is, melyet néha Gondvanának is neveznek.
Lehet, hoyg vot róla szó, de 230 oldalt azért még én sem olvastam vissza. Csak olyan 30-at. Nekem ez azért meglepő, mert mindig úgy tartottam, hogy Atlantisz a tengeri központja volt egy egész földre kiterjedő civilizációnak, amit Dél-Amerikától Indiáig fellelni. De az újfajta Odüszeia és Argonautica értelmezésből úgy jön le, hogy Hyperboreas és Atlantisz riválisok, ha nem egyenesen ellenségek voltak. Hány ilyen civilizáció volt vajon párhuzamosan? Atlantisz, Hyperboreas, Lemuria/Mu (ha egyeltalán létezett, mert jóval kevesebb bizonyték van rá), India ( A Mahábháratában megírt égi csatákat vívó félistenek idejében)...
"Egyre inkább úgy tűnik, hogy északon, a Spitzbergák, Finnország, és a Kara-tenger környékén volt egy fejlett civilizáció (Hyperborea), aminek a riválisa az Atlanti-óceán közepén, és a Földközi tenger medencéjében élt (Atlantisz)."
Igen, igen, nagyjából tényleg így lehetett, néhányszor beszéltünk már erről, sőt az elsőről vannak még itt a fórumon térképforrások is és más hasonló adalékok:
"Például az, hogy szőke tündérek vannak a germán legendákban, az érthető, mert az északiak azok voltak...."
A görögök istenei, nimfái is szinte mind szőkék. A bejövő magyarok v.leg akár török, akár finnugor eredetűek (köztük is sok a szőke) törzseik is voltak, már akkor is ugyanúgy lehettek köztük szőkések, mint barnahajúak. A görögök azonban ezt csak az istenekre értették, nem való életre (a fehér, a világos mindig is a tisztaság jelképe volt, míg a fekete vagy sötét a rosszé): tehát a tőlük északabbra lakó szőke hajú (vagy legalábbis részben szőke hajú!) germán vagy kelta népeket "barbárok"-nak tartották, mint ahogy azok is voltak, hiszen a civilizációkat sehol nem a "szőkék" teremtették. A görög filozófusokat a germán filozófusok kétévezredes késéssel követték (bár utána már derekasan kivették benne a részüket)...
Egy része biztosan ázsiai volt a 12 törzsnek, mivel egységes magyar nép i.e. 2000 előtt még nem volt. Biológiailag bizonyítható a belső ázsiai eredet. Persze, a törzsek egy része az Uralon innen csapódott hozzá, nagy része meg a Kaukázus mellől jött fel, a perzsák közeléből, a hunok leszármazottaként. Aztán meg jöttek kabarok, törökök, alánok stb... Gyanítom, itt az történt, hogy az ázsiai törzs beolvadt, de a kulturális hagyományai tovább éltek.
Legalábbis én így vallom. Ellenvéleményt elfogadok, de ne menjünk bele a magyarság eredetébe, szerintem, mert ahhoz egy új fórum kellene.
