Filozófia, spiritualitás, lelki-szellemi élet, szabad szellemi műhely. Baráti beszélgetések.
A Teázóban nem erőltetjük egymásra a saját hitvilágunkat, csak kíváncsiak vagyunk a másikra, szabadon beszélgetünk hétköznapi dolgokról, politika- és erőszakmentesen.
A préta-bardo ködében élt egy lény, akit Karma Láncának hívtak. Nem volt rosszindulatú – csak elfelejtette, hogy minden, amit lát, a saját tudatának tükröződése.
Azt hitte, a világ külön áll tőle, és hogy az ész majd megmenti a szívet. De az ész hideg, ha nem világítja meg az együttérzés fénye.
Egy este a halál démona jött el érte, de a préta nem félt – és addig ügyeskedett, hogy egy tök szimbólumba, egy jelbe zárta a démont, és újra meg újra meghosszabbította saját létét. Ám nem értette meg, hogy a halál nem ellenség, hanem a természet törvénye: az átalakulás kapuja.
Amikor végül mégis meghalt, a felső bardó kapui nem nyíltak meg előtte, mert túlságosan ragaszkodott önmagához. Az alsó bardók sem fogadták be, mert nem lakozott benne valódi gonoszság.
Így hát a hat világ között bolyongott, egy szikrával a tenyerében – a Tudat fényével, amit sem isten, sem démon nem olthat ki.
A szikrát egy kivájt tökbe rejtette, és azóta járja a világot lámpással a kezében, amely soha nem vezeti haza. Ő lett a Vándor, aki az üresség és a ragyogás határán jár.Ma is itt van köztünk – a városok zajában, a képernyők fényében, ahol minden arcot megérint a világosság, de a szemek mélyén sötétség pihen.
Nem a démonoktól félünk – hanem attól, hogy letérjünk a megszokott ösvényről. Nem a pokol tüzétől menekülünk – hanem a belső fény felismerésétől.
A Vándor nem volt gonosz, csak tévelygő – ahogy mi is azok vagyunk, amikor azt hisszük, hogy az érzelem gyengeség, és az együttérzés időpocsékolás.
De aki a fényét elrejti, az maga válik árnyékká. És aki meri hordozni a parazsat, még ha kicsi is, végül hazatalál.
Mert a Tudat minden lámpása ugyanabból a fényből gyúl: nem ég, nem alszik ki, csak tisztul, míg felismeri önmagát.
Halloween éjszakáján ne az elmúlástól félj, hanem attól, hogy élve is alvó maradsz.
Gyújtsd meg a belső lámpást, és hagyd, hogy az együttérzés fénye vezessen.
Mert minden fény – a Tudat tiszta fénye, és minden jelenség – csak a fény mély 'álma'.
"Nem értem, mi a gondod ezzel :) Bemutatta, hogyan kell gyűlöletet teremteni önmagad körül :D Tévedés ne essék: a gondolati teremtést mindannyian csináljuk, csak öntudatlanul. Pont ez a lényeg, hogy kézbe lehet venni, és meg lehet változtatni. "
Hát pont ez a gond. Van az a magyar mondás, hogy "Bort iszik, vizet prédikál". A képmutatás!
Nem kell mutatni, hogy hogy kell gyűlöletet teremteni. Minden emberben benne van a fényteremtés, de a gyűlölet teremtés képessége is. Aztán a sok sok gyűlölet teremtésböl, a sok képmutatásból láthatjuk mi lett.
Hisz pontosan erröl igyekeztem írni, hogy tán idö volna, hogy befejezzük az öntudatlanul okozott károkat. Hogy odafigyeljen mindenki és változtasson.
(egyébként :-), pontosan téged akartalak példának felhozni, mert véletlenül tudom, hogy milyen fontos missziót végzel ott Leányfalu (bocs ha pont nem az) környékén. De nem akartam senki felhozni. ...
valami vírusféle működik a kommunikációban, ez miatt mindenki fél leírni bármit is, nehogy szétszedjék, belekössenek. Úgyhogy marad a szépelgés ... Ami még érthetöbben képmutatás... És ez k@ára nem egészséges. )
""Óvnunk "játszóterünk", önmagunk és társaink épségét. Egyszerű, földi, emberi eszközökkel. "
A játszótér a Föld planéta. Ezt kellene óvnunk. Az erre irányuló globális mozgalmak már régóta elindultak. Ez semmiképp nem lehet kevés.
Az ember test-lélek-szellem egysége. Bármelyik összetevö, diszharmónikus működése megbonthatja, félrebillentheti az adott személy működését. Minden diszfunkcionáló személy működése negatív hatással lehet más személyre/személyekre, ami az egész működésének megbomlásához vezethet. Ha értö tekintettel ránézünk napjaink társadalmaira, azonnal érthetövé válik, miért is nagyon fontos óvnunk önmagunk- és ember társaink, minden oldalú épségét.
Az egyszerű, földi, emberi eszközök a következök lehetnek:
Tisztelet, felelösségvállalás, odafigyelés, öszinte-, egyenes kommunikáció, együttérzés, törödés, bizalom, és még hosszan lehetne sorolni. Ha általánosságban és konkrétan ezek a tulajdonságok még léteznének, akkor jobban érezné magát minden egyes ember ezen a világon.
Nem állítottam, hogy senki nem él így. Így élni bizony nem kevés. Mert aki ezeknek a normáknak megfelelelöen él, az minden tekintetben megemeli önmagát és mindazokat, akik a környezetében élnek. És az sem kevés. :-)
aki nekem eladást tartott a gondolat teremtö erejéröl, a következö percben extrém gyűlöletben tört ki x y embertársa felé.
Nem értem, mi a gondod ezzel :) Bemutatta, hogyan kell gyűlöletet teremteni önmagad körül :D Tévedés ne essék: a gondolati teremtést mindannyian csináljuk, csak öntudatlanul. Pont ez a lényeg, hogy kézbe lehet venni, és meg lehet változtatni.
Életben és online is láttam számtalan példát, hogy aki nekem eladást tartott a gondolat teremtö erejéröl, a következö percben extrém gyűlöletben tört ki x y embertársa felé. (Csak ami szavakban kiömlött is sok volt, ha hozzászámolom a belsö gondolatait (mert az mindíg van), akkor a nekem tartott eladás tökéletesen elnivellálódott. Ilyet szinte minden nap tapasztalni lehet, munkahelyen, baráti társaságban, egyéb helyeken. De mondjuk ez rendben van, hiszen emberböl vagyunk. Csak a hivalkodás a kontraszt.
De feltételezzük, hogy akad aki betartja.
'Nahát, nahát. 😉
Egy élő példa vagy.
Igen. Föleg önmagam számára.
"Ez elég karcsúnak tűnik, többnek gondolom földi ittlétünket."
Tudod Füvi, a kevesebb mindíg több. És legtöbbször a legegyszerűbb a megoldás. Divat ma agyonkomplikálni mindent. Sok szóval semmit se mondani. Vagy nagy szavakat használni, ami mögött semmi nincs, vagy szerteszéjjel szaggatni, értelmezgetni mondatokat, aminek csak egyben volna értelme és jelentösége.
Az ember minden mögött valami titkot, valami bonyolultat feltételez. És mindennek a végén derül ki, milyen egyszerű a megoldás, egyszerű az ok és az okozat is.
(A szót 'karcsú', lehet hogy nem értelmezem jól. Számomra egy test lehet karcsú, de lehet hogy te ezt itt másként érted. A "többnek gondolom földi ittlétünket', erre válaszoltam. )
Vagy ameddig rá nem jössz, hogy te teremted a valóságodat.
A "gondolat teremtő ereje" elkötelezett híve vagyok. 🤗🙂"
Igen Füvi, ez ma egy divatos gondolat. Söt erröl beszélnek az ösrégi írások is. Sokáig én is hajlottam ez felé.
Azonban ma azt kell böcsületesen bevallanom, hogy semminek nem vagyok az elkötelezett híve. Mindent fenntartással fogadok. Még annak ellenére is, hogy többször megbizonyosodtam a gondolat erejének valóságáról.
Ha az a kevés valóban 'beavatott' valóságosan is belelátott és olvasott az akahsából, (bármi szellemi tudásból), és földi, emberi szavakba akarták foglalni a "látottakat", a megkeresett és használt szavak, fogalmak útján A "LÁTOTTAK" HATALMAS TORZULÁSON KELLETT HOGY ÁTMENJENEK.
Ebben biztos vagyok.
A világegyetemben mindenek fölötti REND uralkodik. És bár jelenleg a földi ember feladata a szellemi tudatosodás, azért az soha nem történhet meg, hogy zagyválás, keveredés történik a világegyetem rendjében.
Van néhány dolog, amiben egészen biztos vagyok. Az egyik, hogy nekünk a földön élö embereknek nem az a feladatunk, hogy megfejtsük azokat a létezési formákat, amikben nem élünk, amikhez igazándiból semmi közünk. Ami nekünk, ebben a játszótérben adva van, azt kellene mindannyiunknak tökéletesen ismernünk, cselekedeteinkkel óvnunk. Óvnunk "játszóterünk", önmagunk és társaink épségét. Egyszerű, földi, emberi eszközökkel.
Úgyhogy ezt: "A gondolat teremtö ereje", még véletlenül sem tartjuk be. Aki tud róla, az sem. Tehát csak szólam. A földi társadalmak jelenlegi - minden fajta - működése mutatja, hogy nem teremt az ember, hanem folyamatosan és egyre furmányosabb módon pusztít.
A REND egy olyan állapot, ahol minden összetevönek meghatározott feladata van, az összetevök tevekenysége harmonikusan kapcsolódik egymáshoz, külön és együtt minden összetevö végzi a maga feladatát.
Példa: Ha bemegyünk egy boltba, ott vásárolni fogunk. Egy WC-ben meg elvégezzük a kis- meg a nagydolgunkat. A kettöt nem keverjük. De a szoros összefüggés ott van minden összetevö között, mert ha nem pisilünk és úgy megyünk el vásárolni, akkor közben jön ránk és olyan eshet meg, amit nem akartunk.
És csak lábjegyzetként, hogy a konyhában használt, ott hasznos fakanalat nem tudom a rózsa nemesítés feladatának elvégzésére használni, a szellemi területröl szerzett tapasztalat sem önthetö durva torzulás nélkül földi, emberi szavakba. Ezt személyes tapasztalatból írom.
Tehát ezek miatt azt gondolom, hogy tanulgatni persze lehet, ilyen-olyan forrásból, de valódi, igaz tudásra nem itt a földi körülmények között fogunk szert tenni. Ahoz, hogy a szellem újra visszakapja a "mindentudás" képességét, ahhoz minimum egy misztériumnak kell bekövetkeznie.
(Itt most nem a gondolat erejéröl szerettem volna írni, hanem arról, hogy miért nem vagyok semminek az elkötelezett híve... A keyboardomon a hosszú ö betű nem működik ma reggeltöl, ha kicsit zavaró, akkor bocsi :-)
Bocsánat Cscs, hogy nem jöttem hamarabb, kicsit elcsatangoltam a jelenből. Most napokig fogva tartottak Hermann Hesse írásai. Sajnos csak az internet segítségével jutok hozzá bármihez is, de örülök, hogy egyáltalán hozzájutok. Igen érdekes írásai vannak, rendesen belefeledkeztem. Aztán az életrajzát is elolvastam. Hát tudod ... Ő sem egy piskóta életből írogatott.
Ma azt mondjuk, hogy elcsúsztak a dolgok rendesen. Az ő idejében - ahogy észrevételeztem - meg addig csúszkáltak a dolgok, hogy végül két iszonyú háborút élt meg. Ő is állandóan (de nagy gyakorisággal) költözött. Azt nem mondanám, hogy soha nem hallottam erről az íróról, de soha nem vettem (nagyon helytelenül) a fáradtságot, hogy beleolvassak.
Legvégül az Iris (azt hiszem Kék liliom) című kis novellát olvastam, nagyon érdekes kis tündérmese, amit közvetlenül az első világháború vége körül írt. Kis kirándulás az irodalom szárnyán.
Ja, és tudod ... belenézve a jelen eseményeibe, hogyan is taposódnak a történelem malomkerekei ismétlődő- és lélegzet elállítódóan ... csak még félelmetesebben.
Egyszer olvastam valahol, hogy bizony igaz, hogy újra és újra megszületünk és ha nem végzünk el egy reánk szabott életfeladatot, akkor a következő életünkben kell, vagy még következőben, mindaddig, ameddig le nem tudjuk. Csak! Mindíg rondább és nehezebb életkörülmények között.
De nem is ezzel a reinkarnációval akartam jönni csak most beakadtam ebbe, mint egy lemez. De ha meg belegondolok, akkor a múlt is mi vagyunk. A mindenkori múlt. Velünk, véges számú embertömeggel. Csak mindíg visszakukkantunk, hogy hátha most sikerül igaz emberré tudatosodnunk. Ha meg elfelejtkezünk mindenről már megint, csak követjük a hús diktáltákat, és szétbaltázott életünkkel megyünk újra a nagy pihenőbe, hogy a következőleg ránk váró életperccel a szétcincálhatatlant is beborítsuk... Na most kell eldugulni :-)
A világnézeti beállítottság lényegtelen ebben a tekintetben. Nem ez számít, hanem a szociális beállítottság és a döntés a változtatásról. Mindenki tudja, hogy ő mit szeretne kapni másoktól, de legtöbbször ő maga nem akarja azt nyújtani mások számára, mert a gyengesége, vagy az önzése meggátolja benne ebben a világban. Ha a szeretet felé akarsz elmozdulni a jelenlegi állapotodból, akkor döntést kell hoznod. Ha ez a döntés nem okoz változás a tetteidben, akkor hasztalan, mert csak a tettek tudják megmutatni a valódi szeretetet, ami felé talán törekszel, és nem pedig a szavak és a gondolatok. Ám van ebben egy csapda, mégpedig a tetteid oka, hiszen a jónak látszó dolgok származhatnak álnokságból is. Nehéz út a szeretet útja, csak a szívedre hallgass.
Szívesen mondanám a lodzsong és a tonglen gyakorlatokat, de mivel ezek alapja a bódhicsitta (felébredési szándék minden lény javáért és boldogságáért), ezért anélkül nem szerencsés gyakorolni. Pedig rendkívül hatékonyak. Úgy kinyítják a szívedet, mint a pinty :)
Igen, nekem is idegen ez az 'ünnep', sőt a mai formájában (már amennyit tudok róla) már nem is érzem ünnepnek... És bosszant, vagy nem is bosszant, csak zavar, hogy türemkedik be hozzánk, és gátlás nélkül majmoljuk sőt vesszük át, honosítjuk, pedig... - ez most lehet, hülyén hangzik, de talán átmegy - a lelkiségünktől tényleg távol áll. Mondom ezt úgy, hogy tudtommal nálunk is szokás volt Halottak napján a derűsebb megemlékezés, az 'együttlét' a hozzátartozókkal, tehát pl. megterítettek nekik, esetleg a kedvenc ételeiket főzték, sőt kivitték a temetőbe és ott elosztogatták. Érdekes, én nem tudtam anno, hogy ilyesmi magyaroknál-székelyeknél is volt, de mexikóiakról hallottam és ezt valahogy elfogadhatónak, közelinek, szerethetőnek találtam és diszkréten, de bevezettük a gyerekeimmel: ilyenkor vittünk, viszünk a temetőbe valami olyan ételt, ami a halottunkhoz kötődik, ami emlékezetes, és ha csak egy falatnyival is, de ezzel is emlékezünk rájuk. Szóval ez spec nem idegen... De amit leírsz, ez a halloweeni kalamajka, ez bizony távol áll.
Hasonlóan: nem idegen a busójárás tél végén, a maszkok, a busók, a játékos ijesztgetések, a kormozás, megkergetés, a zajkeltés, a téltemetés szertartása, mert meg van ágyazva neki, mert nem öncélú ijesztgetés, hanem humorba, csúfolódásba, játékba oldott évszakváltás, időváltás, életmódváltás, szemléletváltás. De az értelmetlen rémisztgetések, a horrorelemek, meg a többi, ez nekem olyan jelentést vesztett, levegőben lógó, félrement, elfajult katyvasznak tűnik. Mint sokminden manapság. Ahogy írod:
"Ezek az egész mostani társadalmak valahogy nem stimmelnek, sem a gyermekek sem a szülők- nagyszülők számára. Elcsúsztak a dolgok de nagyon."
Nekem valahogy idepasszol, amit Suta írt nemrég, vérszerinti és nem vérszerinti zsidók, tehetséges és kevesebb tehetséggel megáldott, illetve jó és gonosz emberek kapcsán. Eloldozva ezt az egészet nációktól, politikától, tulajdonképpen az okosság veszélyeiről lehet szó... A civilizáció, a kényelem, az anyagi javak, a jólét, a bőség ártalmairól. Ezek csábításairól, a még többet, még nagyobbat, stb. vonzásáról, sőt akarásáról, ami egyre mocskosabb, züllöttebb húzásokra veszi rá az embert. Szóval az okosság veszélyeiről és... a bölcsesség, a gyermeki szelídség és elfogadás, ha úgy tetszik, a 'lelki szegénység' nemességéről...
Szép, egyenes hangja van ennek a kislánynak. Az intonációja kristály tiszta. Nem tudom hány éves, olyan 12 körülinek látom.
Lehet belőle egy jó énekes, ha szorgalmasan gyakorol.
Sok fiatalt (egészen gyermekeket) látok, hallok manapság, extrém tehetséggel születnek. Emlékszem, a 90-es években Celine Dion hangja mekkora durranás volt. Most, a 9 éves gyermekek kiéneklik simán, erőlködés nélkül, amire Celine képes volt.
Érdemes figyelni ezekre a mai csöppségekre, egyik-másikban nagy lehetőség rejlik. :-)
