Kozma Szilárd eléggé kiegyensúlyott véleményének tűnik... De nem lesz túlontúl népszerű Európának.
[…]”Az örökletes (szellemi-spirituális) romboló programoknak a felfedezésének és a személyi
horoszkópok segítségével történő kimutathatóságának a jelentősége, valójában nem is annyira
a betegség és konfliktus-okozó gócoknak a tudatosítás segítségével történő
megszüntethetőségében - feloldási lehetőségében áll, hanem a kismamák várandósági
időszaka, valamint a születés aktusa közben fellépő veszélyes és sokszor tragikus
következményeket okozó szövődmények megelőzési és kiküszöbölési lehetőségében. Mert
ugyanúgy, ahogy a személyi horoszkópban észlelt rombolási programok jellegének az
értelmezésével, pontosabban: azoknak a konkrét életterületek megnevezésével, ahol ezek az
irracionális spontán késztetések megnyilvánulnak, meg lehet előzni a betegségek kialakulását,
ugyanúgy a várandóság és a szülés közbeni szövődmények fellépését is meg lehet előzni. -
Így sikerült a feleségemnek orvosok nélkül, előbb az erdőben, majd téli időszakban otthon
egészséges gyermekeket és egyre könnyebben szülnie, annak ellenére, hogy ő is és én is, már
az édesanyáinkban létező élet- és gyermekellenes programok miatt, tragédiával határos
módon jöttünk a világra.
Látható tehát, hogy egyetlen “tudománytalan”(!) ősprincípiummal: a Hold által megtestesített
teremtés és az anyaság, a szülés és az utódgondozás szellemi őserejével szembeni önkéntelen,
vagy tudatosan folytatott ellenséges magtartás micsoda drámákat és tragédiákat, illetve testi és
lelki szenvedést eredményez a scientifista ideológiák és koncepciók szerint él civilizáció
családjaiban és társadalmaiban, az utódok és a jövő generációk szintjén.
Az ugyanis, hogy ma a civilizált nőknek egyre nagyobb része képtelen a magzat-foganásra és a magzatok
természetes kihordására, illetve a gyermekszülésre és a szoptatásra és az, hogy azok a
családok (vagy egyedül élő nők), akik nem adoptálnak (vásárolnak) az iparilag hátra maradt
országokból - kontinensekről “importált” gyermekeket, kénytelenek kutyákkal, macskákkal és
más házi álatoknak nevezett kedvencekkel pótolni az ösztönösen vágyott szülői minőség
hiányzó szellemét, illetve az, hogy ugyanabból az okból kifolyólag, a termékenyülés
természeti elemeitől: a virágportól (végül is az egykéző magyarországi polgárok jelentős
hányadát nyaranta kínozó “parlagfűpor” is virágpor!) szenved a nyugati civilizáció tagjainak
ugyanakkora része, részben abból is következett, hogy a XX. század elején az orvostudomány
(humanista megfontolásokból) kezdte megfosztani a szülő nőket a szülési fájdalmaktól. Az
elején fájdalomcsillapítók adagolásával, majd egyre erősebb zsibbasztó szerek (epidurális
injekciók) segítségével. E szerfölött humánus és szerfölött tudományos eljárások
következménye az lett, hogy az anyai ági generációkon át öröklődő (negatív) spirituális
memória hatásaképpen, a kábított-zsibbasztott és altatott anyáktól született második
generációs lénygyermekek, felnőtt korukban tudattalanul és önkéntelenül iszonyodtak a
gyermekszüléssel járó fájdalomtól, illetve attól, hogy egyáltalán gyermeket vállaljanak
“ekkora áldozat” árán.
Ennek a következménye az lett, hogy az így született, felnőtt
hölgyeknek, csakugyan még intenzívebben kellett szenvedniük szülés közben, hiszen, mivel
az ők születése idején az édesanyjuk meg volt fosztva a szülés szelleme közvetlen
megtapasztalásától, az ők teste, generációról, generációra egyre képtelenebbé vált a szülési
aktus véghez vitelére. Sebaj, mondták a tudós orvosok, ezeknek az eseteknek a praktikus, és
mindenki számára előnyös megoldására ott van a császármetszés, ami viszont teljes
egészében megfosztotta az anyákat a szülés aktusának a tudatos átélésétől és az így született
lénygyermekek többsége már hallani sem akar arról, hogy valamikor neki gyermeket kell szülnie.
A tudományos folyamat mára oda “fejlődött”, hogy egyes “igényesebb” nyugati szülészeti osztályokon és
klinikákon, hetven százalékos a császármetszéssel “világra segített” újszülöttek száma.
Arról már kevés statisztika szól, hogy az így született lánygyermekekből felnőtté vált hölgyek
és azok férjei lesznek a mesterséges inszeminálási és ún. lombik-bébi programok testi és lelki
gyötrelmeit végig szenvedő alanyai (és persze a messze az átlagon felül kereső az inszemináló
nőgyógyász professzorok kliensei). De nem csak a szülészeti osztályokon, szülés előtt
elzsibbasztott-elkábított és elaltatott nagyanyák unokái, ükunokái válnak képtelenné a
magzatfoganásra, magzatkihordásra és a gyermekszülésre, hanem azok az utódok is, akiknek
az anyai ági őseit az orvostudomány megtanított és rávett a fogamzásgátlás különböző
eszközeinek a használatára, illetve a szerfölött tudományos nevén ismert (tessék kérem
meghatódni a mágikus erejű, tudományos csoda-formulától!): a “családtervezésre”. A
tudományosan fogamzásgátolt nők tudattalan elméjében ugyanis, az amúgy is létező, gyermek
szülésellenes (teremtés-ellenes) koncepciók, illetve gyermekellenes képzetekből alakult
szellemi programok, még jobban megerősödnek, és ezeket a programokat az anyák
önkéntelenül átadják a generációkat egymással összekötő, tudattalan spirituális memória
révén az életük későbbi szakaszában (a lakásszerzés és a megfelelőnek gondolt munkahely,
vagy férj megszerzése után, de főként a karrier felépítése után) “vállalt”, rendszerint nehezen
megfoganó és még nehezebben megszülhető, esetleg éppenséggel császármetszéssel a világra
hozott utódok spirituális struktúrájába.
És az ördögi kör így folytatódik tovább (ha kerül utód, aki folytatja, mindaddig, ameddig
valamelyik utódnak elege nem lesz a tudományos szamárságból, meg nem világosodik és
minden bátorságát összeszedve, rendszerint egy teljesen tudománytalan spirituális felkészülés
után, neki nem fog természetesen (tudománytalanul) megszülni és ugyancsak tudománytalan
szellemben felnevelni az utódait. Ilyen, ténylegesen hősiesnek nevezhet anyai-szülői
magatartási formákra is akad manapság példa, akárcsak a mi baráti körünkben, persze, még
nagyon ritkán. Persze, a Hold által megtestesített spirituális erőhöz való helytelen
viszonyulások további módozatai és következményei még sorolható lenne (ez például a
jellegzetesen női-teremtői és táplálási szerveknek a mind inkább növekvő számú rákosodása
is), de nem ez a célja a jelen beavató-tanulmánynak. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy
például a Nap által megtestesített princípiumhoz: az abszolút-tudatnak az emberi
analogonjához, a személyi tudathoz, az öntudathoz-önérzékeléshez és a mások
személyiségéhez (a személyiség főbb jellemzőinek az érvényesítéséhez) való diszharmonikus
viszonyulások következményei a szívbaj, a gerinc- és a mellkasi problémák, hogy a Mars által
megtestesített célratörés- és nyers életenergia érvényesülési elvének megfelelő emberi
tulajdonságoknak a zavaros kezelése-megélése, vagyis a bátorság, (szenvedélyesség),
céltudatosság, erélyesség, stb., rossz használata következménye mindaz, ami a vérnek (a vér
összetételének és a vérnyomásának) természetellenes módosulásaihoz, vagy a fej sérüléseihez
vezet. Minderről (és a többi princípiumhoz való téves viszonyulásoknak a
következményeiről) bő tájékoztatást a betegségek és a balesetek szellemi okairól szóló, a
2003-ban “Utódok, szülők és szeretők az asztrológia tükrében” c. könyvemben megjelent
tanulmányomban. De ugyanolyan tévedés lenne az is, ha mindebből azt a következtetést
vonnánk le, hogy a természettudományokat, mint az emberi természetben végzetes kárt okozó
ismereti rendszereket (mint a kártevő modern ideológiáknak - pl. pozitivizmus, scientifizmus,
stb. - táptalajt adó valóság-feltáró és valóságismeretet szolgáló kutatási tevékenységeket és
elméleti rendszereket) el kell dobni és örökre el kell felejteni. A természet-tudományoknak
ugyanis, a spirituális bátorság és intelligencia, illetve a pozitív spirituális mentalitás
terjesztése és érvényre juttatása mellett (Nézzük meg az első Holdra lép személy, Neil
Amstrong és a ruhájukra varrt dinamittal terrorizáló arab nők és férfiak mentalitása közötti
Különbséget), éppen a spirituális ismeretszerzés területén lehet (és már van is) egyre nagyobb
haszna, hiszen az általunk tömör és végleges anyagi állapotnak érzékelt természeti világ nem
csak határállapota és határhelyzete a teremtésnek, hanem tökéletes tükre is! Amint korábban
már említettem, a természet és a kozmikus (anyagi-energetikai) világegyetem vizsgálatából
származó ismeretekből tökéletesen vissza lehet következtetni a szellemi világ
alaptermészetére és a teremtésnek a kauzális és a spirituális (az ideavilág, vagy a mentális)
dimenziók szintjein végbe menő folyamatokra. “Ami lent van, az megfelel annak, ami fent
van, és mai fent van...”
Emlék Boszniából
