Modikám!
Az még rendben lenne, hogy művelődni akarsz a szkítákról, de hogy ezt a vitát látogatók rovására teszed, az bizony nem helyes.
Harcmodorod kísértetiesen hasonlít megbízóid stílusára. Szemelgetés a beírtakból, majd egy csavarral másra válaszolsz. Legutóbb megsaccoltad azt is, hogy ki lehetnék én Csonti, egy teljesen ezzel kapcsolatba nem hozható újabb idézet után. Nem nyomoztatsz a titkosrendőrséggel? Aztán kedveled, ha valami hülyeséget adsz mások szájába, amit nem írtak, és teljesen másról írsz rá választ. A szkíták nyílt és őszinte emberek voltak, nem úgy mint te, aki a flaszteron próbálkozol a szkítákat lejáratni.
Én a helyedben visszamennék a 0 számú kezdőkörbe és igyekeznék összeszámolni a meg nem válaszolt kérdéseket, amelyeket azóta is kerülsz.
Az antropológiát is te kezdted. Most megint ezekkel a corded-medtierrán néven elkönyveltekkel jössz, akikről már a 84-ben elmeséltem neked, hogy szkíták voltak, mégpedig a Kubán-majkopi kultúra bronzkori megalapítói. Hogy tele van velük Európa? Még szép. Csak te nem tudod őket hova tenni. Azután Európáról azt bizonyítani, hogy javarészben kelta eredetű, hát ezzel szerintem elkéstél 200 évet.
A szkíta sírokban ott vannak a szkíta kisebb-nagyobb méltóságot viselők és a szolgáik. Ezt fogod látni minden kurgánban, ahol a fejedelmek mellé asszonyaikat és szolgáikat is temették, de még a lovaikat is. Sőt, az ellenségeik koponyáját ivócsészeként használták abban a hiszemben, hogy jó tulajdonságaik rájuk szállnak majd.
Világhírű az a szkíta történet, amikor egyikük a saját szeme világa árán szabadította ki bajtársát a fogságból. Viszonzásul a kiszabadított bajtárs élete végéig gondoskott az érte a szeme világát adó barátról. Szobrukat megnézheted Pécel felé haladva egyik külső kerületünkben. Képüket aranyba öntötték már a szkíta időkben, olyan mély nyomot hagyott a többiek lelkében is az önfeláldozás képessége.
Herodotosz bőségesen beszámol a szkíták dolgairól. Amikor Dáriusz Kr. e. 512-ben megtámadja a pontuszi szkítákat, azok felégetve és letarolva hagyják hátra földjeiket. A kifáradt perzsák végül ráakadnak Idanthürszoszra és népére. Dáriusz ordít: Állj ki ellenem! Idanthürszosz azonban sokkal fontosabbnak találja egy nyúl üldözését, minthogy Dáriusszal beszélgessen: Nincs miért háborúznom veled! Sem városaink, sem kincseink nincsenek, tőlünk elvenni semmit sem tudsz, csak az életünket. De ha őseink sírjait feldúlod, megtudod kik vagyunk.
Néhány éve svájci és német régészek feltárták a Pazyryk kurgánt Kazahsztán keleti szélén. Jégbefagyott asszonyt találtak ott sok más lelet mellett. Nekiestek az indogermán barátaid az egész kurgánnak. Fát, földet, vasat, aranyat kielemeztek, négyzetmilliméterenként elemeztek ki mindent. Meghatároztak minden meghatározhatót. Azt is megtudtuk, hogy milyen fából készült a melyik micsoda. A fagyott holttestet többszörösen meggyalázva ráncigálták ide-oda. A teletetovált női testen szarvasagancsformájú tetoválások voltak. Ezek a drága indogermán testvéreid egyetlen dologra nem jöttek rá: ki volt az EMBER, akit ott gyaláztak. Fogalmuk sincs a mai napig sem arról, hogy miben hitt, szelleméről végképp semmit sem tudtak meg. Nem is csoda, hogy a "szarvasság létminőségéről" még csak nem is hallottak, hisz indogermánoknak (meg persze magadnak) ezt hiába is magyaráznád. Semmit sem értenek belőle, amint vélhetően te sem. Érted kispajtás: miközben ölni tudnának azért, hogy saját rokon indogermánt találtak (szerintük), fogalmuk sincs a vélt rokonukról. Abszolút nulla.
Talán azt is megtudhattuk volna, hogy szkíta őseink miért öltöztek a "Nap"-ba, vagyis aranyba. Talán mást is. Nekik az arany a napistennel való azonosulás lehetőségét adta. Fogalmuk sem volt arról, hogy majd egyszer egy velejéig materialista világban a számukra (mai fogalmak szerinti) értéktelen aranyért népeket fognak (az indogermánok) kiirtani, pusztán csak a kincsek birtoklásának vágyától vezetve. Tudd: ezekért ágálsz itt.
A fentebbi történeketből sok van. Ennek a vitalapnak talán az lehetett volna a feladata, hogy e megrendítő és szép történetekkel ismertesse meg az olvasókat. Még eddig ezek nem kerültek elő, de csakis miattad modikám. Agresszív nyomulásod az indogermán marhaságokkal, majd folytonos bizonyítási kényszeredbe úgy belecsavarodtál, hogy nem is veszed észre. Tönkreteszel egy meghitt beszélgetést, az ősökre való kellemes emlékezés lehetőségét, lelkük rezdüléseinek megértését.
Remélem végre megérted: rosszindulatú és tudatlan barom vagy.
Őstípust írj le és koponyaindexet. Ha nincs ilyened, vagy nem tudod mi az, szerintem vonulj kicsit be egy kollégiumba. Vagy tényleg cseréltesd le magad, mert unalmas vagy. Lehet persze, hogy a főnökeid a minél nagyobb balhét szeretik és azért cukkolnak. Költözz át a balhé topikba.
Felkérlek továbbá, hogy írásom részleteit ne idézgesd.
Ejjdejó, köszi! Kiderült, hogy Lennon észak-atlanti volt, George Harrison meg Paul McCartney pedig paleo-atlanti. :))
Már csak azt kéne kideríteni, hogy én melyik típushoz tartozom, de sajnos egyik képhez sem hasonlítok.
Ha egy napon képes leszel a szkíta műveltség jelképeinek megértésére, az valóban örömnap lehet. A népeket szerintem műveltségük tartja össze, nem pedig a feltételezéseid.
A népeket kultúrájuk tartja össze. Nem is mondtam mást! Ezért nem értem, hogy miért olyan fontos a származásunk. Nincs kétség, hogy kultúránk eredete a jelentôs részben a szkítákra vezethetô vissza. Mirôl szól tehát ez a vita?
Szedd össze magad!
Arra azonban felhívnám a figyelmedet, hogy az ember fizikai vizsgálata, általában vett élveboncolása a világtörténelemben eddig nem hozott kedvező változásokat. (Ld. magadat és Hitlert) Úgyhogy, ha sokáig lovagolsz e témán, könnyen rasszistává válhatsz.
Rasszistának a politikai ellenfeleket és a rasszistákat szokás nevezni. Itt történelemrôl van szó, tehát hacsak te elô nem hozod szóba sem kerül, hogy az antropológiát ilyen célból alkalmaznánk...
Különösen fontos lenne tudni, hogy milyen forrásokból dolgozol. Forrásaid leírták-e valaha az adott területre érvényes őstípust? Forrásaid vajon az ott valaha leírt legkorábbi őstípushoz mérték-e megállapításaikat? Amíg ilyened nincs, addig csak hasonlítgatsz. Ha összehasonlítod a fehért a majdnem fehérrel, azt mondhatod, hogy ezek hasonlítanak. Ha e munkát sokáig műveled, simán kimutathatod, hogy a fehér fekete. Ahogy elnézlek, nem habozol majd. Végülis kitaposott úton járhatsz így.
Emlékeztetnélek rá, hogy ez neked már sikerült. Tacitusz, Cicero, Pliniusz hamisítvány, A Pantheon kitudjamikor gründolva és amúgy elcsaltak háromszáz évet...hehe
Bak János Mihály - Bónis György - Csizmadia Andor -Domonkos, Leslie, S. - Engel Pál - Harvey, Paul B.: Decreta regni medievalis Hungariae - The laws of the medieval kingdom of Hungary I. - IV.
Bakersfield, Los Angeles, Salt Lake City, 1989-96
1. Jánosi Monika: Törvényeink a korai Árpád - korban Szeged, Középkortörténeti Könyvtár 1., 1996 A mű a szerzőnő tragikus halála miatt Kálmánnál megszakad, Kristó Gyula rendezte sajtó alá. Esetleg meg lehet nézni
2. Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban I. Az osztó igazság Buda, 1845 reprint: Bp., 1990 A törvénytörténeti fejezet. (Ez különösen értékes mű.)
3. Kovachich Miklós József: Vestigia comitiorum I. Pest, 1818 Az addig ismeretlen magyar törvények, egyetlen kiadás, néhány a Corpus Juris Hungarici milleniumi emlékkiadásából is kimaradt, de emlékezetem szerint ebben nincs I. Endre törvény. (Holnapra otthon megnézem). Bele lehet nézni
4. Mezey Barna: Magyar állam - és jogtörténet Bp., Osiris 1995 (-től folyamatosan újabb kiadások) c. tankönyvébe.
Ez az embertani típus nevét a zsínórdíszes kerámia műveltségérôl kapta (ie. 2200-1800). A kultúra elterjedése alapján ezeket a csoportokat külömböztetjük meg: középnémet, felsô-lausitzi, csehországi, morvaországi, délnyugatnémet, északnyugatnémet, nyugat- és észak-svájci, sziléziai, nagylengyeli, középsô-dnyepperi. Magas fejű, magas homlokú, hosszú fejű mediterránok. Homlokuk magas, csontos szemöldökívük jól fejlett, szemnyílásuk alacsony, orruk keskeny. Álkapcsuk erôteljes, általában keskeny. Az újkôkor végére iránba is eljutott ez az embertípus. A legrégibb leletek délkelet európából kerültek elô.
Nordikus típus:
Hosszú fejű, hosszú arcú, többnyire világos színezetű. Származásban egymástól eltérô, de megjelenésében hasonló embertípus. Kora vaskori Hallstatti lelôhelyeken tűnik fel elôször. Valószínűleg észak és közép európa ôskori lakosságából, keveredés útján született. A szôke haj, nem tipikus, bár gyakori. Sokan gyermekkorban szôkék, majd sötétebbek.Nagyon hasonló, de nem nordikus embertípus elôfordul a szkítáknál, törököknél, örményeknél és az oszétek, cserkeszek közt.
A hallstatt nordic elterjedése ma:
Percentage estimates of Hallstatt Nordic in European populations (McCulloch):
A kelta-nordikus elterjedése ma:
Percentage estimates of Celtic Nordic in European populations (McCulloch):
Belgium: --------.------------_.-60% (mostly in Flanders)
Netherlands: ------------------.--50%
Switzerland:----------------.--..--40% (mostly in the north, west, and center)
England:----------------...-------30%
Scotland:------------------------.30%
Ireland:------------------.-------30% (mostly in the east)
Wales:------------------.-------.30%
Austria:------------------.-------15%
Germany:------------------.------6% (mostly in the old Frankish s-w)
Az említett típusokról:
http://www.geocities.com/dienekesp/angelstaxonomy.html
Az irano nordikus úgy lehetséges, hogy az indoiráni népek nem az iráni felföld ôslakói...
Relatív túlnépesedést írtam. Angol főúri családban már két fiú is annak számít, mert csak az első örököl. A népeknél egy átmeneti klímaromlás is végzetes lehet. Békés népeknél ilyenkor következik az éhenhalás, katonáskodók a szomszédokkal kísérleteznek.
László Gy. végiggondolta a nyelvcsere lehetőségét is, de itt kissé ellentmondásba került önmagával. Ennél fontosabb, hogy a nyelvek megtartják eredeti hangrendszerüket és szókincsük jelentős részét akkor is, ha egy másik nép rájuk települ. Ebben az esetben az "ismeretlen eredetű" szavak lehetnének az ősnyelv szavai. Meg érezhető az enyhe fejcsóválás, ahogy vitatkozik a nyelvészekkel, mert szerinte egyes hangváltások úgy is keletkezhetnek, hogy a közlekedő nyelv szavait is saját hangrendszerhez idomítva ejtik ki.
Ez a viszonylagos nyugalom borul fel a bronzkorban.
Csak három apró kérdés:
- Hol voltak és mit csináltak a szkíták az i.e. VII. századnál korábban? (Ezt már egyszer feltettem, de csak tréfás válasz jött.)
- Hol és hogyan beszél Anonymus a hunokról?
- Hol lehetne többet olvasni az I. Endre-féle törvényekről?
Néha arra gondolok, hogy van egy globális szerencsejáték, ahol a szoftver kisorsolja, hogy mit lehet aznap elérni és mit nem. Ide kapcsolódhat az index internal server errorja is:-)
Az önkényesen indoiráninak elnevezett emberközösségről van szó, akiknek 2500 évvel ezelötti nyelvéröl nincsen irásos adat.
Hogyan magyarázod az indoeurópai/indoiráni nyelvek közös szókincsét? Melyre alat lévô linkekbôl vagy tíz utal jelentôs szószedettel?
A fennmaradt tárgyi emlékeik alapján ragozó nyelven beszéltek.
Vagy polinézt, esetleg ausztoázsiait...ezzel így semmit sem tudok kezdeni. Mire utalnak azok a tárgyi emlékek? És legfôképp hogyan? És egyáltalán? Mik azok a tárgyi emlékek, amelyek utalnak a nyelvre? Ezt már kérdeztem, akkor sem válaszoltál. És egyáltalán, mit értesz te ragozó nyelv alatt? Honnan jön ez a ragozó nyelv kifejezés, amivel egyre gyakrabban találkozok a magyar-hun-szkíta elméleteket felemlegetôknél?
Én eddig törtem magam, hogy a lehetô legtöbb neten fellelhetô forrást szedjem össze, hogy azonnal le lehessen csekkolni amit írok. Nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen felesleges, mert vagy nem olvassátok el, vagy nem tudtok olvasni (riasztó a kortárs gyerekek szövegértési képessége) vagy éppen nem veszitek figyelembe. Ez esetben viszont teljesen felesleges érvelni.
De azért három térképet még felteszek, ahhoz a hozzászólásomhoz amire válaszoltál:-)
Kérdések merültek fel az antropológiai közlésekkel kapcsolatban.
1 Hogy néz ki egy iráni mediterrán őseurópai jellegekkel? Talán Európából került oda és később elindult visszafelé? Szerinted kik lehettek ezek?
2 A kisebbséget egy s-sel írják (ez nem antropológia)
3 Kik a nordikusok? Miről lehet rájuk ismerni?
4 Mi a "corded-mediterrán"? Szalagot viseltek, vagy valami másról lehet szó? Netán kagylóőrleménnyel borították az edényeiket?
5 Hogyan lehetséges iráni-nordikus? A nordikus eljött iránba továbbterjedni, vagy az iráni ment oda és így lett az? Nem mindegy.
6 Hogy néz ki egy pontuszi-mediterrán?
7 Kik a kelet-iráni nordikusok? Van valami közük az 5. pontban felvettekhez?
Értékes adatokkal szolgálnál, ha a felsoroltak koponyaindexéről megtudhatnánk valamit. Ez arrafelé nem mindegy.
Különösen fontos lenne tudni, hogy milyen forrásokból dolgozol. Forrásaid leírták-e valaha az adott területre érvényes őstípust? Forrásaid vajon az ott valaha leírt legkorábbi őstípushoz mérték-e megállapításaikat? Amíg ilyened nincs, addig csak hasonlítgatsz. Ha összehasonlítod a fehért a majdnem fehérrel, azt mondhatod, hogy ezek hasonlítanak. Ha e munkát sokáig műveled, simán kimutathatod, hogy a fehér fekete. Ahogy elnézlek, nem habozol majd. Végülis kitaposott úton járhatsz így.
Arra azonban felhívnám a figyelmedet, hogy az ember fizikai vizsgálata, általában vett élveboncolása a világtörténelemben eddig nem hozott kedvező változásokat. (Ld. magadat és Hitlert) Úgyhogy, ha sokáig lovagolsz e témán, könnyen rasszistává válhatsz.
Ha egy napon képes leszel a szkíta műveltség jelképeinek megértésére, az valóban örömnap lehet. A népeket szerintem műveltségük tartja össze, nem pedig a feltételezéseid.
Az önkényesen indoiráninak elnevezett emberközösségről van szó, akiknek 2500 évvel ezelötti nyelvéröl nincsen irásos adat. A fennmaradt tárgyi emlékeik alapján ragozó nyelven beszéltek.
Tehát több ezer éves csontokat összehasonlítva más több ezer éves csontokkal és megállapítva a valószínű kronológiai sorrendet +összevetve mindezt az eddig feltételezett valószínű kapcsolatokkal e leletek mögött arra a következtetésre lehet jutni, hogy:
valószínű, hogy az adott antropológiai jegyekkel rendelkezô emberek csoportja egy adott területrôl származik. Ennél többet nem feltételezek.
a szkíták antropológiája:
weblapot eddig nem találtam, de tudok néhány lelôhelyrôl. Besszarábiai donici környéki halomsírok alapján:
a többség iráni mediterrán ôseurópai jellegekkel.
a kissebbség turáni típus.
Általánosságban a gazdagabb sírokba temetettek iráni jellegűek és közel állnak az európai nordikus típushoz.
Dnyepropetrovszki királyi kurgán öt csontváza:
1 corded-mediterrán
1 turanid
2 iráni-nordikus (a fennt is említve)
1 enyhén mongolid jellegű
A magyarországi leletek alapján a többség:
pontuszi-mediterrán, keleti (iráni)-nordikus.
De talátak mongolid jellegű leletet is bodrogközben.
A fekete tenger mentén fekvô szkíták elôtti korból származó lelôhelyeken tűnik fel elôször az iráni-nordikus embertípus is, amely késôbb a perzsiában és iránban (árják) elterjed.
Ebbôl megint le lehet vonni rengeteg egymásnak akár gyökeresen ellentmondó hipotézist is.
A leletek alapján nagyon valószínű kapcsolat alakítható ki a fekete tenger menti sztyeppe és irán (meg az árják) késôbbi népessége közt. Ez egy darab nagyon valószínű tény.
Ehhez hozzá lehet adni több nagyon valószínű tényt és így fel lehet állítani egy nagyon valószínű hipotézist az proto-indoeurópaiakra és az indoeurópai szétáramlásra.
Mint ahogy a szkíta sírokba kissebbségben fellelt turáni és mongolid jellegű népességre is egy másikat.
De mindezt csak akkor, ha ragaszkodunk a nagyon valószínű tényekhez.
Például a vinca-tordasi protoírást párhuzamba lehet hozni a rovással, de nem valószínű, mivel hiányzik vagy ezer év kontinuitás a valószínűséghez. (megpróbáltam...hehe)
Ha e mellett a módszer mellett maradunk akkor van mirôl beszélnünk.
Okey, okey!
Csak azt kérdeztem, hogy miért pont az ellenkezoejének kellene igaznak lennie, mint amit toebbezer helyen (írás) állítanak?
Csak azért, mert a sovén indo-germánok a 19. században megkivánták toertenelmuenket? Aztán elkezdték a régészeti emlékeket is kisajátítani maguknak. 5000 évre visszamenoeleg az idoeben.
A mai világban, amikor még a panthenonról, a középkorról és tacituszról is kiderül, hogy hamisítvány NINCSENEK TÖRTÉNELMI TÉNYEK:-)
A régi világban is csak azok számára léteztek történelmi tények, akik mostanság leleplezték a nagy hamisításokat...hehe
Minden kor a maga szabályai szerint értelmezi a történelmet. Könnyen lehet, hogy száz év múlva felfedezünk valami nagyon fontos tényt Thuküdidész műveiben, valami nagyon fontost, amit ma észre sem veszünk... Jakob Burckhardt, Világtörténeti elmélkedések
"megvan a valószínuesége annak,... de megvan annak is a valószínuesége... Mint ahogy annak is megvan a valószínuesége... De bármelyik valószínueséget alátámasztani valamivel, igen nehéz.
Ezt magyarázzák neked itt...de tényleg, miért választod a valószínuesíthetetlen hipotéziseket, amikor ezerszám vannak toerténeti tények a szkítakat illetoen?
A térképeit egybevetette a régészeti lelőhelyekkel és úgy találta, hogy a keleti-gravettiből kiszakadt szvidéri műveltség (magyar szövegben soha nem használta a kultúra szót) elterjedési területével (Közép-Lengyelországtól az Uralig) egyezik a legjobban. (Abból a feltétlezésből indult ki, hogy az őskőkor végén már minden adott volt az "ősnyelv" kialakulásához.)
Valószínű feltételezés.
Érdekes az is, amit a nyelvek alakulásáról mond. Kezdetben az emberek egymástól nagy távolságban, kis csoportokba tömörülve éltek, hiszen a halász-vadász-gyűjtögető életmódhoz nagy eltartó területek kellenek. Minden csoportnak megvolt a saját nyelve, de időnként kapcsolatba kerültek egymással, szükségszerűen kialakult egy "közlekedő nyelv". Először csak a legszükségesebb szavakból, de ahogy az életfeltételek javulásával sűrűsödött a népesség, a kapcsolatok is egyre gyakoribbá váltak, fejlődött a közlekedő nyelv is. Tehát megfordítja a tételt, nem "egy ősnyelv" volt, ami később szétvált, hanem sok, ami később egységesült. (Nekem teljesen logikus.)
Nekem is logikus. Könnyen lehet, hogy az indoeurópai nyelv és kultúra egységes rendszere is így született. Ezért sem állítom, hogy "szétválás" elôtt létezett indoeurópai népesség, vagy akár műveltség. Ezért hívja a tudomány is proto indo-európainak ezt a műveltséget.
Ugyanez érvényes az anyagi műveltségre, hiszen ami jó volt, hamar eltanulták egymástól. Később pedig (ezt már én teszem hozzá), ahogy a kapcsolatok iránya változik, úgy alakulnak tovább a műveltség jegyei, szinte törvényszerű a szétágazás, hiszen a hatalmas terület minden része más és más környezettel érintkezik.
Ez minden olyan esetben igaz lehet, mikor nem tudunk felmutatni az új műveltséggel érkezett "hódító" elemet antropológiai módszerekkel. A kelták, germánok, árják, vagy éppen szkíták esetén viszont az általuk már biztosan lakott területen éppenhogy új antropológiai elem is megjelent abban a korban és ugyanazokon a lelôhelyeken.
A műveltség legalább olyan gyorsan terjed békés átvétel útján, mint hódítás útján.
Különösen akkor, amikor megindulnak a komolyabb népmozgások egyes területek relatív túlnépesedése miatt.
Nincs feltétlenül szükség túlnépesedésre. Nézd csak meg amerika gyarmatosításának történetét. A XVI. századtól a XIX. századig nem volt igazán jelentôs túlnépesedésbôl fakadó bevándorlás amerikába. Elsôsorban kultúrális okokból vándoroltak ki amerikába spanyolországból, vagy portugáliából. Például másodszülött nemesfiúk. Vagy éppen vallási nézeteltérések miatt protestáns csoportok angliából észak-amerikába. Egy hódító népcsoport útnak indulásában az egyéb tényezôk legalább akkora szerepet játszanak, mint egy relatív túlnpesedés.
Egyébként megvan a valószínűsége annak, hogy jelenleg ugor eredetűnek tekintet legôsibb szavaint egy egykori közvetítô nyelv szavai. Ez magyarázatot adna a finnugor antropológiai elem nem jelentôs voltára népünkben. De megvan annak is a valószínűsége, hogy létezett ugor ôsnép azok a szavak melyek megegyeznek a leszármazottaknál innen származnak.
Mint ahogy annak is megvan a valószínűsége, hogy már az ugor ôsnép is egy másik régebbi közvetítô nyelvbôl vette ezeket a szavakat.
De bármelyik valószínűséget alátámasztani valamivel, igen nehéz.
Hogy is van hát ez a gyatra kísérlet szkíta népünk indogermanizálására - kiszakítandó őket a nevezetes szkíta-hun-magyar triászból? Sebestyén László megadja a választ, miközben a finnugor és indoeurópai testvériség is szemmel láthatóan fényre derül működési mechanizmusában: “Nemigen találkozhatunk ma olyan történésszel hazánkban, aki ezt a három népnevet együtt említené, különösen olyan értelemben és céllal, hogy ezek között szoros egymásutániság, egymástól eredés lehetne. A magyarságnak a szkítákról és a hunokról való leválasztása a múlt század második felétől tapasztalható. Hogy megértsük az okát, a szkíták eredetmagyarázatát kell először látnunk. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy a szkítákkal való rokonságért érdemes volt versengeni, kivált az indoiráni, indoeurópai népeknek, hiszen, különösen az utóbbiak a mindenkori kultúrák élén gondolták magukat. Hogyan is tartozhattak volna más néphez a szkíták, akikről azt írta Ephorusz a Kr. e. VI. században, hogy a “fújtató, a kétágú horgony és a fazekaskorong feltalálója a közülük való Anakaroi volt”; vagy Heziodosz (Kr. e. VII. század) szerint “szkíta találta fel a rézöntést”. Aiszkhülosz (Kr. e. 525-456) állítja, hogy “az acél szkíta jövevény az ő világukban”. De nemcsak az, mondja Higinusz (Kr. e. 31-Kr. u. 14.), mert az ezüst felfedezője is szkíta volt.
Akármint van, német nyelvészek kisütötték a múlt század első harmadától kezdve, hogy a szkíták egy nomád iráni nép nyelvét beszélték, ők maguk is iráni nép. Legyünk jóhiszeműek, s tekintsük állításaikat a tiszta tudomány eredményének, viszont azért nézzük is meg, miből mire jutottak. Főként három tudósi munka érdemleges: Kaspar Zeuss: Die Deutschen und die Nachbarstämme, München, 1837.; W. Thomaschek: Kritik der ältesten Nachrichten über den skytischen Norden, Wien, 1888. és Karl Müllenhof: Über die Herkunft und Sprache der pontischen Scythen und Sarmaten, Berlin, 1892. Sikerült elérniük ez írásoknak, hogy a bizánciak s általában a régebbi írók általános felfogását, hogy ti. a szkíták a népvándorlás kora óta föltűnt, különféle ural-altáji vagy másképpen turáni népekkel, hunokkal, turkokkal, magyarokkal, kunokkal stb. voltak valamiféle rokonsági viszonyban, most felváltotta az iráni eredet tudata és hite. Az iráni elszármazások ötlete azonban csak a történelmet felületesen ismerők számára használható adu, voltaképpen a sumér rokonságok tagadásának egyik újabban jól bevált eszköze. Nekünk azonban, akik ismerjük a sumér tágulás mechanizmusát, nem elegendő emlegetése. Éppen Irán - amely egyébként igen nagy ország és valóban sok műveltség időszaki állomáshelye volt – kiválóan alkalmas az ókori ködök terjesztésére. Ha tehát valahol olyan iráni törzsekről olvashatunk, amelyek eljutottak a Kárpát-medencébe, bízvást érthetjük alatta iráni álruhába bújtatott rokonaink indoeurópaivá nemesített részlegeit.
A korábbi felfogás megváltozása főként nálunk rendkívül föltűnő, ha meggondoljuk, hogy még a múlt század elején is a szkíta múlt kutatása és magyarázása a magyar történelemtudomány fő ága volt, addig ez írásokat követően, mint valami múló divatot, elhagytuk, s lomtárba hajítottuk tudományos életünkből.
Annak ellenére történt ez így, hogy tudósi felvértezettségben egyáltalán nem voltunk felkészületlenek. Nagy Géza régész-történészünk meggyőzően bizonyította a német nyelvészek véleményének gyenge lábon állását, azt, hogy nagyon gyér, többé-kevésbé eltorzított és többféleképp is magyarázható nyelvmaradványokra építették állításaikat. E szavak közt van vagy 10-12, jelentés szerint is ismert szó, 10 mondai és istennév, a többi személynév, földrajzi és népnév. Ma már szükségtelen is idézni Nagy Géza szavankénti és helytállónak bizonyult elemzéseit, célszerűbb az e századi német tudományból idézni, így M. Wasmer szkítakutató eredményeit a Reallexikon der Vorgeschichte XII. (1928.) lapjairól. Összefoglalása szerint a szkíta-iráni nyelvrokonság igazolására mindössze csak 6 olyan szóalakot tudott felmutatni, amelynek eredete szerinte is bizonyítottnak látszott. E szavak: az Enáeresz, Ojórpata, Paralátaj nép-, azaz törzsnevek, továbbá a -peirt, -kszaisz és -aria személynévrészek. Ez bizony kiáltóan szegényes eredmény, mondja nagyszerű tudósunk, Mészáros Gyula a Chattiak és skythák c. könyvében, 1938-ban. De még hozzáteszi, hogy a hatból az oiorpata kiveendő, mert szarmata eredetű. Jegyezzük meg, hogy Nagy Géza az összetett szó -pata, ölni-t jelentő szórészét a sumérből eredeztette.
Azt talán nem is kell említenem, hogy mi nem a dicsőségért versengünk, bár sumér ügyben ez nagyon kijár nekünk, helyesebben az e rokonságot, összefüggést vallóknak. Elegendő a társadalmi és életformabeli hasonlóságokat, egyezéseket említeni, azt, hogy a szkíták lovas, nyilas nép voltak, vallásukban a természeti erőket tisztelték, a tűz, a föld, a víz, a nap volt tiszteletük tárgya, szövetségkötésük módja a vérszerződés volt, lovat áldoztak, lóval temetkeztek, a hadisten képében kardot tiszteltek, a meghódolást, mint nálunk is, a föld és a víz átadása jelképezte.
S ha a honfoglalás idejebeli bizonyítékokat keressük, krónikákból, feljegyzésekből, törvényeiből igenis egész csokorra valót tudunk hirtelenében is felmutatni. Kezdjük mindjárt Anonymusszal. Ő teljesen azonosította a szkítákat a magyarokkal, mikor ezt írta: “a hungarusok igen vitéz és hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete ... eredetét a szkíta nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentumogernek neveznek”. Kitűnő meglátás ... Endrey Antalnak azon véleménye, hogy Anonymus ezt senki külfölditől nem vehette, ez csak régi magyar hagyományból eredhet. Bizonyítja a dentumoger szó, melyről senki sem tesz említést, nincs rá külföldi forrás. Azért fontos ez, mert történészeink szerint a szkíta vonatkozást egyszerűen Regino prümi apáttól vette át, s innen merítette a magyarok szkíta eredeztetését.
A későbbiekben azért válik fontossá a hun összefüggések tárgyalásánál, hogy Anonymus a magyarokat a hunokkal együtt szkíta népnek tekintette. A szkíták első királyától származtatta Atillát és az Árpádokat is. Ezt sem vehette külföldi forrásból, de azért azt ráfogják, hogy a Magógról magyarra állítást ötletként Sevillai Isodorusból meríthette.
De mit szóljunk a komoly tudósnak számító, a cordobai egyetemen tanult II. Szilveszter pápa állításáról? Ugye tudjuk, a koronát ő küldte Istvánnak. Nos, ez a pápa III. Otto német császárt dicsőítő iratában ezt mondta: “Mienk, mienk a római birodalom. Erőt ad gyümölcsben Itália, katonát adó Gallia és Germánia, s nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalmas királya sem.” Minket, a mi népünket értette szkítákon.
A Vata-féle lázadás leverése után I. Endre két törvényben is utal a magyarok régi vallására. Legelsőbb: megparancsolta, hogy “minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki a scythiai ősi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsőséges István király adott vala, feje és jószága vesztével bűnhődjék”. A 4. paragrafus is idetér: “A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis istenektől forduljanak el és rontsák el a bálványokat”. Az első pont területi vonatkozású, mert szkítiait mond, a másik már meghatározás: szkíta szokást nevez meg. A Gellért-legendában is szkíta bálványokról szólnak. A Képes Krónika a hunokról így fogalmaz: “mihelyt egy szkíta elesett, Atilla nyomban másikat állított helyére”. ...
Szkíta ügyben lássunk még egy pápai véleményt, immár későbbről. II. Pius pápa 1501-ben kiadott Cosmographiájában írja: “Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is a szkíták neméből valók.”
Históriailag hogyan lehetséges ez? Kezdjük azzal, hogy már Herodotos szerint is hazánkban éltek szkíták. A Kr. e. VI. században jelenhettek meg itt. Tárgyi kultúrájuk a Kr. e. VI-III. században keletkezhetett a Kárpát-medencében, ezt jelzi vaszablák sorozata, 25 bronztükör, 67 vasfokos, húsznál több állatalakos tegezdísz, 23 bronzcsörgő, több száz nyílcsúcs, vastőrök és kardok. Ezek Bakay Kornél adatai, s nem tartalmazzák az árpádi magyaroknak a szkíták fémkultúrájára és fémtárgyaira, így az aranyszarvasra emlékeztető, velük azonos hagyatékát.
Sokkal fontosabb összefüggés, hogy a magyarságnak ugyanott van a bölcsője, a koronként feltárható helye, ahol hun-szkíta népek éltek. Nagyon érdekes, hogy a szkíták nyomai a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában lelhetők fel a legrégibb időktől. A - mondhatni - legizgalmasabb adat C. Plinius Secundustól ered az első századból. Azt állítja, hogy a szkíták azonosak a régi világ arameusaival. Szó szerint ezt mondja: “a szkítha népet, kiket a perzsák szakának neveznek, általában az ókori arámiakhoz állítják a legközelebbi nemzetnek.” Nemzeti nevüket nem is a görögöktől ismerjük, hanem az asszíroktól: asguzai, is-ku-za a nevük, a “z” c-nek ejtendő. ....
A C. Plinius Secundus által említett időben, korban Szíria lakóinak arámi volt a neve, s Szíria ekkor magában foglalta Palesztinát, Júdeát, Föniciát, Babilóniát, Mezopotámiát, Kilikiát, Antiókiát. Én magam külön is felfigyeltem a Kr. e. 240-ből való, Polibius V. könyvében olvasható tudósításra. Ez így hangzik: “Philoteria ama tó mellett fekszik, melybe a Jordán nevű folyó beömölvén ismét kiömlik a rónaságra, az úgynevezett szkíták városa körül. ” Itt nyilvánvalóan Scythopolisról (ma: Beth-Sean) van szó.
Werbőczy: “I. rész, 3. czim, 1.: A nemesség, amelyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, amelyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek. … III. rész, 4. czim: Az erdélyi scithákról, akiket székelyeknek hívunk. Vannak az erdélyi részeken a scithák, kiváltságos nemesek. Akik a scitha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, akiket romlott néven siculusoknak nevezünk; akik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak.”
Más: “Ismétlem Coccius Sabechius szavait: “senki előtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak…” A thesszalonikai Eustathius írja: “a hunok szkíta, - a szkíták híres nemzete.” Végül elmondhatom, Bonfinivel együtt: “az összes történetírók megörökítik azt, hogy a magyarok a hunoktól eredtek.... akik a szkítáktól származtak.”
Láttam egy 20000 éves lovat sziklarajzon. Az is biztos indogermán szkíta volt.
A térképeit egybevetette a régészeti lelőhelyekkel és úgy találta, hogy a keleti-gravettiből kiszakadt szvidéri műveltség (magyar szövegben soha nem használta a kultúra szót) elterjedési területével (Közép-Lengyelországtól az Uralig) egyezik a legjobban. (Abból a feltétlezésből indult ki, hogy az őskőkor végén már minden adott volt az "ősnyelv" kialakulásához.)
Érdekes az is, amit a nyelvek alakulásáról mond. Kezdetben az emberek egymástól nagy távolságban, kis csoportokba tömörülve éltek, hiszen a halász-vadász-gyűjtögető életmódhoz nagy eltartó területek kellenek. Minden csoportnak megvolt a saját nyelve, de időnként kapcsolatba kerültek egymással, szükségszerűen kialakult egy "közlekedő nyelv". Először csak a legszükségesebb szavakból, de ahogy az életfeltételek javulásával sűrűsödött a népesség, a kapcsolatok is egyre gyakoribbá váltak, fejlődött a közlekedő nyelv is. Tehát megfordítja a tételt, nem "egy ősnyelv" volt, ami később szétvált, hanem sok, ami később egységesült. (Nekem teljesen logikus.) Ugyanez érvényes az anyagi műveltségre, hiszen ami jó volt, hamar eltanulták egymástól. Később pedig (ezt már én teszem hozzá), ahogy a kapcsolatok iránya változik, úgy alakulnak tovább a műveltség jegyei, szinte törvényszerű a szétágazás, hiszen a hatalmas terület minden része más és más környezettel érintkezik. Különösen akkor, amikor megindulnak a komolyabb népmozgások egyes területek relatív túlnépesedése miatt.
