Az hogy az inerciarendszerekben ugyanazok a természeti törvények érvényesülnek, elég természetes számomra, talán mert módomban állt ezt valamennyire megtapasztalni. Pl. sokan ismerjük a következő szituációt: ülünk egy lassan araszoló vonatban, és a mellettünk álló vonat is lassan mozog hozzánk képest. Felmerül bennünk a kérdés, hogy most tényleg mi haladunk vagy csak a mellettünk álló vonat, vagy mindkettő. Nem tudjuk eldönteni további támpont nélkül. Az hogy a fény sebessége állandó (minden inerciarendszerben), már kevésbé természetes számomra. Talán kicsit természetesebbnek találom abban a változatban, hogy van egy abszolút határsebesség, ami minden rendszerben ugyanaz, azt hiszem ebből ugyanazok a furcsaságok következnek (bár nem ellenőriztem).
Igazság szerint ugyanilyen alapon megkérdezheted, hogy természetesnek tartom-e a Pitagorasz tételt a fizikai térben. Kicsit boncolgatva a témát ez a következőt jelenti: ha A-ból elmegyünk B-be a legrövidebb úton, majd B-ből elmegyünk C-be a legrövidebb úton, majd C-ből elmegyünk A-ba a legrövidebb úton, akkor a három irányváltoztatásünk szögösszege mindig 180 fok. Ez cseppet sem természetes, és ma már tudjuk, hogy nem is igaz! Mindazonáltal igaz is lehetne. Akár ilyen a világ, akár olyan, végső soron nem az a kérdés, hogy mi mit tartunk természetesnek, hanem hogy ő milyen. Az hogy mi mit tartunk természetesnek, egy szubjektív dolog: mit tapasztaltunk, mit tanultunk, mit értettünk meg eddig a világból, illetve hogy mit hiszünk vagy milyen hiedelmek élnek bennünk.
Ez a sok furcsaság a nem relativisztikus sebességű vonatokban is fennáll. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a sok furcsaság a természetes. Mint ahogy az is természetes, hogy mi egy kőgolyón keringünk egy gázgolyó körül, amiben hidrogénatomok alakulnak át héliumatomokká és a közben kisugárzott fotonok éltetnek minket.
Igazad van, a két felvillanás távolsága az állomásról nézve a legnagyobb. Egész pontosan ha két esemény térbeli távolsága d, időbeli távolsága t, akkor a d2-c2t2 mennyiség minden inerciarendszerben ugyanaz, tehát nagyobb t-hez nagyobb d tartozik. A Lorentz-transzformáció szerint ha az állomáson az egyidejű felvillanások távolsága d, akkor a v sebességgel közlekedő vonatról nézve a felvillanások között a távolság d/gyök(1-v2/c2) és az eltelt idő dvc-2/gyök(1-v2/c2).
"Ha két lámpa felvillan egyszerre az állomáson, akkor a mozgó vonatról nézve a felvillanások távolsága kisebb, mint az állomásról nézve"
Szerintem ez viszont nem igaz, hiszen a felvillanások a vonat szerint nem egyszerre fognak történni, így a térbeli távolságuk nagyobb is lehet. Vegyük a szokásos alagút - vonat kísérletet (v=0.8, a nyugalmi hosszak: lvonat=1, lalagút=0.6). Legyenek az események az alagút végeinek egyetlen pillanatra történő bezárása. Ennek az eseménynek a térbeli távolsága az alagút rendszerében az alagút hossza, azaz 0.6; ellenben a vonat rendszerében a vonat hossza, azaz 1, ami nagyobb! Az természetesen tény, hogy a vonat rendszeréből az alagút két vége csak 0.36 távolságra van, de te az események távolságáról beszéltél.
Nem az elméletnek, hanem az emberek egy részének van rá szüksége.
Rendben, de figyelmen kívül hagytad a hozzászólásom fontosabb részét. Ha két lámpa felvillan egyszerre az állomáson, akkor a mozgó vonatról nézve a felvillanások távolsága kisebb, mint az állomásról nézve. Ráadásul itt még a lámpára sincs szükség: megjelenik két foton és kész. Ezt a jelenséget nem tudod magyarázni részecskékkel, hiszen nem vesz bennük részt sok részecske. Mindez mutatja, hogy az alternatív magyarázatod rossz nyomon jár: nem mélyebb okokat tár fel, hanem zavarosat visz a tiszta vízbe.
Szerintem tökéletesen szép és mély ok, hogy a téridő metrikája olyan, amilyennek tanítják az általános relativitáselmélet kurzusokon.
Nos én is így gondolon, hiszen a sofőr az oldalablakán oldalt kinézve láthatja, hogy az őt előző (vagy az előzött) kocsi rövidebb a sajátjánál, akár rövidebb lehet az ő kocsija ablakánál is, amin éppen kinéz.
Épp ezért nem értem, miért ilyen lényeges, hogy milyen mérőrudat fektethetünk hova.
A relativitáselméletnek nincs szüksége a részecskék hipotézisére. A fénysebesség állandóságából következik a hossz megrövidülése. Igazából egyidejű események távolságáról szól a hosszdilatáció, ahol nincs is értelme részecskékről beszélni. Pl. a két esemény lehet két felvillanás.
Akkor tulajdonképpen a Gézuelmélet nem is a 'mérést' mint olyat vizsgálja, hanem a 'fektetést', igaz? Tehát tulajdonképpen ez egy vadonatúj ága a tudománynak, amit lehetne fektetéselméletnek nevezeni. A hogyományos fizika csak arra jó, hogy űrhajókat jutassunk a Holdra, de a fektetéselmélet ennél nyilván sokkal nagyobb eredményeket fog produkálni.
Kieg: És persze amit tévesen 'mérési hibának' nevez, azt is 'fektetési hibának' kellene hívni.
"ezért paradoxon a sínhez viszonyítva álló mérőrudnak a vonathoz fektetése."
Akkor nem fektetjük. Simán megszámoljuk, hogy hány talpfa van a vonat alatt, ha tudjuk két talpfa távolságát, akkor ebből pontosan tudjuk a vonat hosszát!
Ez a 'fektetni' ige zavar? Akkor nyugodj meg, már korábban lerakjuk a nérőrudat, amikor a vonat még csak Szajolnál jár, azután megvárjuk míg ideér és elhalad a mérőrúd mellett, és amikor ottan van mellette, akkor egy bizonyos időpontban megnézzük, hogy pl a vonat eleje a 113.74 méternél van, a vége a 278.12 méternél, akkor a vonat hossza a kettő különbsége.
Már mondtam, általános iskola második osztály, tényleg nem dereng?
Amilyen furcsa a sors, már maga a sín is egy méterrúd, mivel a talpfák (betontalpak) azonos távolságra vannak egymástól, tehát pár kellőképpen felkészült vasutas pusztán abból, hogy egy bizonyos pillanatban hány talpfa van a vonat alatt, abból is meg tudja mondani a vonat hosszát.
Ez kb az általános iskola második osztályában tananyag...
Hogy sorról sorra mondjuk el a véleményünket Gézoo-ról ill. írásairól?
Ez nem fog menni, totális katyvasz az egész, beleolvasni sem érdemes.
Ez a fórum amúgy sem alkalmas ilyesmire.
Egy-két soros rövid beírások, gyors kérdések, válaszok, esetleg egy-egy hosszabb kifejtés konkrét kérdés kapcsán, vagy link ha valakit valami bővebben érdekel.
Komolyan azt akarod mondani, hogy figyelmesen tanulmányoztad Gézoo dolgozatát, és nem vetted észre, hogy úgy kezd el 'mérési hibáról' beszélni, hogy egyáltalán nem is nevezi meg, hogy mit mérne? Sebességet, távolságot, színt, lábszagot?
Hogy rajzol egy móricka-rajzot, de nem árulja el, hogy mit kellene azon látni?
Hogy nem érti a vonatkoztatási rendszer mibenlétét?
