Na most úgy alakult, hogy megkóstoltam a Sziegl pince jópár tételét. Kénmentesen dolgoznak. A boraik tkp-en teljesen jól iható tételek, de többségükben nincs semmi extra. Bár mivel főleg Kadarkák voltak, és azt nem túl sokan tudják normálisan elkészíteni, azt is mondhatjuk, hogy egész jók voltak a boraik. A fehérek (Jónás, '21, Kövidinka '21, OR '20) nem fogtak meg, a kénmetesség, finomseprős zavarosság szerintem eléggé uniformizál, de legalább nem a penge sav kategória volt. A kóstolt vörösek ((Bábel '21 siller/vörös) Kadarka Mandulás '21, Herreberg '21 Csákányos '19 '21, KF Hársfás-út '18) mindegyike kisebb-nagyobb mértékben gyümölcsös, jó savú, kerek bor volt, ezekből még vennék is, de az árak, már amit megtaláltam online 5 és 12e Ft közötti, sajnos túl vannak lőve, ennyire nem jók. De a fehérek is 4,6k-5,7k közöttiek. Lehet, pincénél lehetne kicsit jobb árat találni, de ott meg nincs kiírva. Szóval a 4-5e Ft hozzáadás is eléggé játszik...
Cantina Girlan. Az alapszériájából /1840/ kóstoltam PN-t és Lagreint, rendben voltak. A felette lévő szériából nem (nem volt abban a Vipiteno-i közértben, ahol éppen vásároltunk).
Ha valakinek van tippje, hogy Dél-Tirolban, Bolzano környékén melyik pincénél érdemes látogatást tenni (a Cantina Terlanon kívül), hálás vagyok az ötletekért.
Én - a területi adottságaim miatt is - a jól iható, mindennapi borok kategóriáját céloztam meg. Ha időnként összejön egy jó évjárat, akkor talán sikerül feljebb ugrani velük. De talán a fogyasztóim tudnák leginkább eldönteni ezt...
Természetesen egy kis túlzással írtam, amit, és talán nem ugyanazt jelenti mindkettőnknek az "élvezhető". Nekem a mindennapok vöröse nem ebbe a kategóriába esik, az számomra a minimum, amit meg kellene tudni ugrani minden olyan borásznak, aki palackoz, piacra lép. Szóval az "élvezhető" kategória nekem már az, amire emlékszik is majd az ember. Amikor leülünk itt-ott vöröset kóstolni, és a nagyon ízlő tételek árának utánanézünk, azért a már említett 4-5e szokott lenni legalább. És biztos sok nagyon jó bort lehet találni alsóbb árfekvésben is, de annyi vöröset nem is iszunk... (vagy inkább egy részét sajátból, ha már van).
Figula Simply Red, Prantner CF, Bősz Adrián Adriano, Márkvárt Ezerötös, Orsolya Hetedhét, ami így hirtelen eszembe jutott a közelmúltból. Ezek közül csak Prantner van háromezer felett, és mindegyik teljesen vállalható cucc.
Abban viszont egyetértek veled, hogy tényleg nem könnyű ebben az árfekvésben jó borokat találni. Vagy inkább azt mondom, hogy az általad megjelölt 4-5ezres polcról sokkal könnyebb belenyúlni a jóba olasz/spanyol vonalon, mint nálunk.
Ez azért túlzás, bár nyilván kérdés, hogy kinek mit jelent az "élvezhető".
Nekem a Jandl-kékfrankos is bőven az, 1500-ért, meg a pár napja kóstolt Karmazsin (Káli Kövek) is az volt, 3 rugó körül, de már a Vylyan Macska is megfelel, amit kimérve szoktam kérni télen egy törzshelynek számító pizzériában.
Túlzottan széles ismereteim persze nincsenek, mert több fehéret iszunk és a vörösbor/siller döntő többségét itteni arcoktól veszem, meg Horváth Zolitól (Planina), és drágát szinte nem is veszünk soha.
Ja, úgy igen, elég drága. De közben meg ott tartunk, hogy 4-5e Ft-ért lassan már nincs élvezhető vörös a piacon. Bár a nemrég fogyasztott Kislaki Vitéz Cab. Sav (2019) kb. ebbe a sávba esik, és meg voltunk vele elégedve.
A Koch Castellum (organic) bort múltkorjában kinyitottuk. Nagyon nem olyan volt, mint amire emlékeztem. Ez egy 21-es tétel, lehet, nem ezt kóstoltam korábban, de ez egy eléggé egyszerű, bár korrekt bor volt, de a közel 2e Ft-os ára úgy duplája a beltartalomnak.
J. Fischer Zöld veltelini smaragd 2017 kicsit drága darab, de legalább igen jó, itthon szerintem ebből a fajtából nem érnek ennek a szintnek a közelébe se...
(Bocs, de nem mostanában ittuk ezeket a tételeket, és már csak a benyomások maradtak meg.)
Hozzáad, konkrétan 4-5000 forintot, mert ennyivel lenne olcsóbb minden hasonló szintű bor kénnel.
Ez az egész engem kicsit az MLM-marketingre emlékeztet, amikor a beavatottak (= agyhalottak) ajkukon a beavatottak mosolyával négyszeres áron megveszik a lírai hazugságokkal felturbózott, azonos minőségű termékeket valami látszólagos haverjuktól a DM helyett.
Losonci Bálint 2018-as Kékfrankosa és Syrah-ja nekem bejöttek. Korábban beszéltem vele róla, azt mondta, a kénmentesség okán nem szedi le korán, magas savval, hogy jobb legyen az eltarthatósága. De azt én se látom/érzékelem, hogy bármit hozzáadna a kénmentesség.
Becker Vineyards Chardonnay 2021: életen első texasi bora. Fás, vajas chardonnay, a végén fanyar utóízzel. Ez utóbbi nem hozzátesz, inkább elvesz. Önállóan nehéz inni, de ételhez, pl. szarvasgombás tagliatelle mellé viszont remekül működik (vaj vaj hátán). Ajándék directly from the US.
Planina Borház Csencsevár 2020 (Olaszrizling): nem egy balatoni/badacsonyi olaszrizling. Kellemes inni, melegebb ízvilágú, citrus nem érezhető. Semmi igazán kiemelendő vagy negatívan értékelhető nincs benne, de ha nem maradt volna a palackban valamennyi, talán nem is emlékeznék rá. Úgy 3 nappal a bontás után viszont kellemetlen ízű. Pannonborboltból beszerezve valamikor, valamennyiért.
Kokotos Agiorgitiko - Three Hills 2019: Szép színű görög vörösbor, amely ízben egy kevésbé éretten szüretelt merlot-ra emlékeztetett. Egy estére rendben, de inkább mást választok. 10EUR felett a thessaloniki reptéren (Lazaridi aktuálisan ott nem kapható).
Eszterbauer TÜKE 2019: Kicsit sok benne az alkohol (14%), van egy aszalt meggy + szilva + meggymag utóíze, ez utóbbi miatt kis kesernyével. De jól esik inni. Nem óriás, biztos vannak ennél jobbak, de sajnos ezen az árszinten inkább rosszabbak. Bármikor megvenném újra. Lidlben 2299Ft, az aktuális palack valamiért 50%-os kedvezményű, így 1150Ft. Ennyiért ajándék.
Szuper vörös a mindennapokra, 3 napja iszogatom. Végig friss maradt, sok gyümölcs, jó savak. Hirtelen nem tudom felidézni, hogy ebben a 2000-3000-es szegmensben mikor ittam jobbat. (Aldiban 2000/2500 körül volt nemrég).
Minden szektatagért kár... de általában kellőképpen alultájékozottnak (finoman fogalmaztam) kell lenni ahhoz, hogy valaki szektatag legyen, akár a szcientológiáról, akár a kénmentes szektáról, akár politikairól (pl. Orbán vs. Gyurcsótány) legyen szó.
Egyébként vörösbornál - bizonyos feltételek megléte setén - azért el tudom képzelni a tolerálható eredményű kénmentességet vagy nagyon alacsony ként, csak ennek a valamiféle önmagában lévő értékként való hirdetése baromság. Speciel számomra élvezhető bort még nem kóstoltam a mozgalomtól, de azt sem lehet mondani, hogy túlzottan nyitott lennék. Amiket kóstoltam, azoknak a boroknak a "szerzői" nálam (örökre?) feketelistára kerültek szegények.