Gondolom nem kell bemutatnom őket, az első magyar női MTB csapatról van szó. Ide írhattok, ha bármilyen kérdésetek van a csapattagok felé, szeretnétek csatlakozni, vagy "csajos" bringa építéséhez, lányok véleményére vagytok kiváncsiak.
Most olvastam itt az Index híreiben az "Egy férfi kontrollosat játszott" címűt,és idéznek Téged is meg Lutakot is egy régi metrófutás című hozzászólásotok miatt . Nem láttad még?
Kár hogy nem jöttetek már vissza a suliba. SC ott várt rátok egy darabig, és még lehet hogy megkóstolta volna sütit is. én meg majd beszerzek némi bacilust hogy legközelebb meg tudjam kóstolni a sajttortát :)
Igaz, kicsit késve indultunk az eredeti tervhez képest, nem találkoztunk sok ismerőssel a rajtnál. Az öltözködésünk megtréfálta a regisztrációs pultnál dolgozókat: azt hitték mi is futók vagyunk. Nem neveztünk az ultramaratoni sorozatra, csak ritkán futunk, főleg ilyen távot. Indulás előtt Csaba barátom hátizsákját jól kiüríttetük vele, ne cipeljen felesleges holmikat.
Elég fagyos volt a reggel még fél nyolckor is. Ekkor indultunk a távnak, és lassan kezdtünk csak bemelegedni. Az első lankás emelkedőkön jött meg a hangulat a futáshoz, hajlamosak lehettünk volna kifutni az energiánkat még az elején, de az eszünk azért visszafogott minket. Egy két késve indult futó alak megelőzött minket, de nem hagytuk provokálni magunkat. Még az is leht, hogy rövid távra neveztek, így futhattak komolyabb tempót is. Az első pont előtt éreztem, hogy élvezem a futást, de ez viszonylag hamar elmúlt. A kollégiumban töltött éjszaka nem hozott számomra sok alvást, és a kialvatlanság kezdte magát megbosszulni. Nem szoktam ilyen hamar elfáradni futás közben, de a lábaimat betonból éreztem már tíz kilométer körül. A második pontig viszonylag hosszú út vezetett lankás emelkedőn, ahol a meredekebb részeket az eszünkre hallgatva inkább gyalogolva tettük meg. Megnyugtató volt, hogy kezdtem elfeledni a fáradtságomat. Hárman is megelőztek minket felfelé, de ők a 36-os távot választották maguknak. Ismét éreztem, hogy lesz erőnk teljesíteni a távot.
A második ponton teáztunk, Csaba egy fél kakaós csigát is meg tudott enni. Nem álltunk sokat, egy 36-os futót aki többet időzött a teával, vissza is előztünk. Nem ért minket utol többet, pedig lényegesen gyorsabban haladt az elején, mint mi.
Tea után Galyatető felé indultunk, itt még voltak előttünk korán induló gyalogosok, de tény, hogy a hosszú távon lényegesen kevesebben voltak tudtunk előzni gond nélkül. Kevés meredekebb de hosszabb emelkedőn persze itt is gyalogoltunk, de a lankásabb sífutó utakra érve mindég futottunk. Előny volt még, a pályaismeretünk, csupán egyszer vétettünk majdnem utat, de azt is időben vettük észre. Galyatetőn sem időztünk sokat, innen lefelé vezető úton kellett futnunk. Az időjárás a futáshoz és ehhez a túrához teljesen ideális volt. Nagy hó vagy sár nem nehezítette a haladásunkat, ami elég sokat vetett volna vissza a sebességünkből. Még mindég jó tempóban haladhattunk, de az emelkedőket már érzésből futottuk, egyre többször gyalogoltunk bele. A pisztrángos tó messzebb volt mint emlékeztem, és itt már a 26 kilométeres táv is becsatlakozott, ami nehezítette egy kicsit a haladásunkat, sokszor kizökkentünk a ritmusból, és a csúszásveszély is nagyobb lett.
A tónál tűz mellett falatoztunk egy keveset, és egy hibát is elkövettünk: kicsit tovább ültünk, mint kellett volna! Ez a dolog az innen induló kemény mászás elején bosszulta meg magát, botlábakkal kezdtünk felgyalogolni a Kékestető felé. Ezen a szakaszon is előztünk végig, de futásra sehol nem volt módunk. Egyre jobban éreztem a jobb vádlim görcs közeli állapotát, igyekeztem a bal, gyengébb lábammal isazonos terhelést végezni. A szél egyre fújt, a kabátom jégpáncéllá dermedt rajtam, mire a csúcsra értünk. Két tea után már megkönnybbülve indultunk lefelé. Itt kellett elővenni az itinert és a helyes irányba korrigálni az utunkat. Megtaláltuk a kék kereszt jelzést és minden ment simán. Kivéve a futást, amit a csúszós út nehezített az előttünk elhaladó sok embernek köszönhetően. Csabára hallgatva lefelé is lassítottunk néhányszor. Futás közben jól esett arra gondolni, hogy innen már biztosan sikerül beérnünk, egészen megható volt. Az utolsó pont előtt utolértük a lányokat akik a 26-os távon gyalog indultak.
A pontig együtt haladtunk, de itt aljasságot követtem el Csaba barátommal szemben. Egy ismerős fiú ért utol futva minket, és én vele indultam tovább kicsit feszítettebb tempóban. Furcsamód könnyünek éreztem magam, meglepő lendülettel tudtam tartani a tempót, amit Gábor barátom diktált. Így értünk be Füredre, de az aszfalthoz nem szokott izületeim lassítást óhajtottak. Szerencsére utolértünk egy másik ismerősömet, akinek lassabb tempójához igazodva és beszélgetve futottunk be a célba, fél perccel Gábor után.
Mivel a pecsétes papírom Csabánál maradt, mások idejéhez viszonyítva kb. 5 óra 58 perc alatt sikerült beérnem, Csaba 2-3 perccel maradt el.
Gratulálok neki, mivel ez volt első ilyen megpróbáltatása, igaz velem együtt. Azt hiszem, hogy jó taktikát választottunk menet közben.
Jól estek a csodálkozó kérdések a 26-os beérkezőktől, akik a 400-as rajtszámunkat csodálva érdeklődtek: már beértünk a 42 kilométerről? Persze mások jobban megérdemelték a figyelmet, vannak nálunk sokkal gyorsabb futók, de mi hobbi szinten csak most kezdük.
A lányok szintén jó időt gyalogoltak a 26 kilométeren, nekik is gratulálunk!
Szevasztok! Lassan, de biztosan a gyógyulás útjára léptem. S bár ez még nem a teljes gyógyulás, már sokkal jobban vagyok, mint voltam. Most már legalább a fórumok hasábjain veletek lehetek, mert a héten még erre se voltam képes.
Szóval majd meséljetek, merre jártatok, milyen volt a TT!
A távra és mindenféle sütiségre kiéhezve toporgunk majd a rajt hómezején, lábunk már-már kipörög, túrabotunk meghajlik, párás lehelletünket fújtatjuk és egyszercsak, igen, irány Lajosháza! Szűk az ösvény, súrolják a bokrok a kabátot, dzsekit, sercen egyet-egyet a karunkon, pulzus plató felett, toljuk, toljuk. Köszönünk, toljuk, köszönünk, toljuk! Sok az ismerős.:) Köszönünk. Már nem is fázik a kezünk, lassan! Eszünkbe jut, lassan, tartalékolj! Igen, újra itt a Mátrában. ;))
Ezt várom. Jó ttúrát és mocorgást mindenkinek itt is! Ahoj!
Hú de jó sokan lesztek,leszünk :) Érdemes minket felkutatni egyébként mert Horibarátunk megint hoz valami sütifélét :) A multkor a répatortája nagy sikert aratott !
