Názáék elszúrtak pár évet és pár millió dollárt, hogy megmérjék, ami nincs is, ahelyett, hogy éterszélzsákokat tettek volna ki. Csattogós lepkét ezeknek, nem űrkutatást!
Valószínűleg nem a voluntarizmuselmélet, amelyben ha nagyon akarjuk, juszt is létezik határozott egyidejű impulzus és hely. Pardon, a világegyetem előbb volt itt, mint mi, azt csinál, amit akar, a mi jóváhagyásunk és felfogóképességünkre való tekintet nélkül.
Miért írnám át? Ott a Wikipedia relativitás elmélet bejegyzése annak, akit érdekel a tudomány mai állása. Akiket meg csak a bulvár érdekel, az úgyis megtalálja, amit akar...
Az hogy az inerciarendszerekben ugyanazok a természeti törvények érvényesülnek, elég természetes számomra, talán mert módomban állt ezt valamennyire megtapasztalni. Pl. sokan ismerjük a következő szituációt: ülünk egy lassan araszoló vonatban, és a mellettünk álló vonat is lassan mozog hozzánk képest. Felmerül bennünk a kérdés, hogy most tényleg mi haladunk vagy csak a mellettünk álló vonat, vagy mindkettő. Nem tudjuk eldönteni további támpont nélkül. Az hogy a fény sebessége állandó (minden inerciarendszerben), már kevésbé természetes számomra. Talán kicsit természetesebbnek találom abban a változatban, hogy van egy abszolút határsebesség, ami minden rendszerben ugyanaz, azt hiszem ebből ugyanazok a furcsaságok következnek (bár nem ellenőriztem).
Igazság szerint ugyanilyen alapon megkérdezheted, hogy természetesnek tartom-e a Pitagorasz tételt a fizikai térben. Kicsit boncolgatva a témát ez a következőt jelenti: ha A-ból elmegyünk B-be a legrövidebb úton, majd B-ből elmegyünk C-be a legrövidebb úton, majd C-ből elmegyünk A-ba a legrövidebb úton, akkor a három irányváltoztatásünk szögösszege mindig 180 fok. Ez cseppet sem természetes, és ma már tudjuk, hogy nem is igaz! Mindazonáltal igaz is lehetne. Akár ilyen a világ, akár olyan, végső soron nem az a kérdés, hogy mi mit tartunk természetesnek, hanem hogy ő milyen. Az hogy mi mit tartunk természetesnek, egy szubjektív dolog: mit tapasztaltunk, mit tanultunk, mit értettünk meg eddig a világból, illetve hogy mit hiszünk vagy milyen hiedelmek élnek bennünk.
Ez a sok furcsaság a nem relativisztikus sebességű vonatokban is fennáll. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a sok furcsaság a természetes. Mint ahogy az is természetes, hogy mi egy kőgolyón keringünk egy gázgolyó körül, amiben hidrogénatomok alakulnak át héliumatomokká és a közben kisugárzott fotonok éltetnek minket.
Igazad van, a két felvillanás távolsága az állomásról nézve a legnagyobb. Egész pontosan ha két esemény térbeli távolsága d, időbeli távolsága t, akkor a d2-c2t2 mennyiség minden inerciarendszerben ugyanaz, tehát nagyobb t-hez nagyobb d tartozik. A Lorentz-transzformáció szerint ha az állomáson az egyidejű felvillanások távolsága d, akkor a v sebességgel közlekedő vonatról nézve a felvillanások között a távolság d/gyök(1-v2/c2) és az eltelt idő dvc-2/gyök(1-v2/c2).
"Ha két lámpa felvillan egyszerre az állomáson, akkor a mozgó vonatról nézve a felvillanások távolsága kisebb, mint az állomásról nézve"
Szerintem ez viszont nem igaz, hiszen a felvillanások a vonat szerint nem egyszerre fognak történni, így a térbeli távolságuk nagyobb is lehet. Vegyük a szokásos alagút - vonat kísérletet (v=0.8, a nyugalmi hosszak: lvonat=1, lalagút=0.6). Legyenek az események az alagút végeinek egyetlen pillanatra történő bezárása. Ennek az eseménynek a térbeli távolsága az alagút rendszerében az alagút hossza, azaz 0.6; ellenben a vonat rendszerében a vonat hossza, azaz 1, ami nagyobb! Az természetesen tény, hogy a vonat rendszeréből az alagút két vége csak 0.36 távolságra van, de te az események távolságáról beszéltél.
Nem az elméletnek, hanem az emberek egy részének van rá szüksége.
Rendben, de figyelmen kívül hagytad a hozzászólásom fontosabb részét. Ha két lámpa felvillan egyszerre az állomáson, akkor a mozgó vonatról nézve a felvillanások távolsága kisebb, mint az állomásról nézve. Ráadásul itt még a lámpára sincs szükség: megjelenik két foton és kész. Ezt a jelenséget nem tudod magyarázni részecskékkel, hiszen nem vesz bennük részt sok részecske. Mindez mutatja, hogy az alternatív magyarázatod rossz nyomon jár: nem mélyebb okokat tár fel, hanem zavarosat visz a tiszta vízbe.
Szerintem tökéletesen szép és mély ok, hogy a téridő metrikája olyan, amilyennek tanítják az általános relativitáselmélet kurzusokon.
Nos én is így gondolon, hiszen a sofőr az oldalablakán oldalt kinézve láthatja, hogy az őt előző (vagy az előzött) kocsi rövidebb a sajátjánál, akár rövidebb lehet az ő kocsija ablakánál is, amin éppen kinéz.
Épp ezért nem értem, miért ilyen lényeges, hogy milyen mérőrudat fektethetünk hova.
A relativitáselméletnek nincs szüksége a részecskék hipotézisére. A fénysebesség állandóságából következik a hossz megrövidülése. Igazából egyidejű események távolságáról szól a hosszdilatáció, ahol nincs is értelme részecskékről beszélni. Pl. a két esemény lehet két felvillanás.
