Én javasolnám Amphicoelias kollégának az Alan téma jobb megértéséhez megtekinteni a 82-es, 83-as és 84-es turnék Alan előtti (értsd: a Speak And Spellről és az A Broken Frame-ről játszott) dalainak egyedfejlődését. Félelmetes, milyen plusz rétegeket pakolt a régi dalokba, és csinált mondjuk az aranyos Puppetsből egy ütős stompert, vagy mondjuk a vicces New Life-ból egy szintifutamokkal teletűzdelt tüzes dalt.
a mai dm valóban nem metál, de azért fel-fel ruházgatja magát különféle... jó, akkor maradjunk annál, hogy rockerkedő klisével, mondjuk főleg Dave, meg az a marha Eigner, de mindegy, lapozzunk
de hogy az Ultra vagy a Violator lehetett volna metál, az viszont egy nonszensz :D
nem lehetett volna, még ha organikus dobokat, cineket, pergőket és gitárokat hallunk is a dalokban
attól ez még nem metál
vagy ha úgy érted, hogy hogyha az lett volna, akkor kib.szta volna a biztosítékot, akkor abban igazad van
csak hát nem történt ilyesmi, akkor meg minek beszéljünk róla
Ezt úgy veszem, hogy nem írtad ide, mert hát nagyon csalódnék benned, ha ezt komolyan gondolnád, mármint hogy a metál ennyi, meg hogy a mostani DM-nek bármi köze lenne a metálhoz, Martin félresikerült gitáros pózolásain kívül. Mindkét vélemény a metál lekezelése lenne, az meg nem illik ide, mármint komplett műfajok lekezelése. Hogy egy műfaj nem tetszik, vagy egy előadót a műfajon belül nem tekintünk jónak, az egy másik dolog.
"Az íves logika alapján, ennyi erővel lehetett volna a SOFAD vagy az Ultra metál album"
nem lehetett volna, mert a felpörgetett dobok, önmagukért való gitár-reszelések, gitárszólók és egyéb szőrősfaszúskodásoknak, metál stigmáknak semmi közük a DM-hez
mármint az akkori DM-hez, a mostanihoz sajnos egyre több (mármint élőben)
Az Ultra szerintem csak a SOFAD után tűnik könnyen elfogadhatónak, amit viszont nem azért fogadtak el, mert olyan szépen fejlődött ki a Violatorból, hanem annak ellenére, saját jogán.
Az íves logika alapján, ennyi erővel lehetett volna a SOFAD vagy az Ultra metál album, ha jól és dúsan van hangszerelve, beleillene az ívbe, míg a sovány, de legalább elektro Exciter nem illik bele.
Abszolút megdöbbentő volt az Exciter-hangzás. Élő ember nem gondolt volna erre a telt Ultra és OWILM hangzás után (ami egyébként annak idején szintén eléggé sokat volt kritizálva). Emlékszem, hogy csomóan nem hitték el, hogy nem a demókat halljuk. Ráadásul az Exciter előtt nagyon ment a marketing, hogy az egyik legjobb, leginnovatívabb lemez készül, és akkor talán még jobban el is hittük ezt. Ehhez képest ez a megosztó, vékony hangzású lemez, a szemmel láthatólag ihlethiánnyal küszködő szövegekkel meg a nyálas számcímekkel sokkoló volt akkortájt. Nem sokaknak volt meg a füle ehhez a hangzáshoz.
2005 óta viszont tényleg retro megy, néha szemérmetlenül és elég jól (PTA), néha szemérmetlenül és nem olyan jól (SOTU), néha nem olyan egyértelműen és elfogadhatóan (DelMa), néha pedig nem olyan egyértelműen és elég szarul (Spirit).
Összességében mégis elmondható, hogy az ultra sound inkább elfogadható azok számára (is), akik a korábbi DM albumokon szocializálták magukat, akik számára a DM-el kapcsolatos hangzásbéli elvárások eredője az azt megelőző munkásság és annak íve
a nagyon különutas Exciterről ez szerintem sokkal kevésbé mondható el
pláne egy ultra után, ami azért úgy összességében jobban odafigyelt arra, hogy mit is vár tőlük a közönségük
az Exciter szerintem ezzel azért eléggé szembement
97 után, de főleg talán 98 után (OWILM) ember nem fogadott volna még csak kisebb összegben sem arra, hogy itt egy Exciter féle hangzás lesz a következő irány
Szerintem a Martin dalok jelentős részében simán fel lehetne tüntetni Alant, esetleg Floodot, vagy később a külsős producereket társzerzőnek, olyan sokat tettek, tesznek hozzá egy-egy Martin dalhoz. Főleg az Alan korszakra igaz ez, lásd pl. ETS, még a végső verzió dallama sem található meg az alapnak tekinthető orgonás verzióban.
Ultrához képest fordulat, de az meg a pl. a Violatorhoz képest volt fordulat, így az Exciter akár lehet a Violator féle irány is a sok forgás után, csak nem Alan és Flood 1990-es felfogásában, hanem a banda és Bell 2001-es felfogásában.
Amúgy durva, hogy a Violator és az Exciter között (megjelenésüket nézve) csak 11 év volt, de mennyi minden történt akkor annyi idő alatt...
Lásd még I Feel You (Babylon Mix), I Feel Loved (Chambers Mix), Barrel Of A Gun (United Mix), Garbage: Queer (The Most Beautiful Woman In Town Mix), Counterfeit 2.
Hát, látod, ezért nem érdemes mindent arra fogni, hogy "ezt éreztem, ez van", mert csak hazudik magának az ember. Még annak is van oka, hogy egy élethelyzet milyen érzéseket vált ki az emberböl, legfeljebb nem gondol bele, hogy az ö szerepe hol volt ebben a sztoriban. Lehet, hogy Alan se gondolt bele, hogy neki valójában nem a szintetizátor hiányzik, hanem a rocker életstílus, amit a DM tagjaként megszokott.
Az lehet, de nekem egy Dream On, Shine, I Feel Loved inkább DM, mint mondjuk auz Ultra dalok többsége vagy jó pár a SOFAD lemezről. Ha valakinek be kellene mutatnom azt a DM-et, amit én szeretek, hamarabb mutatnám az I Feel Loved-ot, mint a Useless-t vagy a Get Right With Me-t.
És persze ott a kérdés: mihez képest 180 fokos fordulat az Exciter? Persze most nem akarom magasztalni, mert vannak hibái annak a lemeznek is, de azért az érdemeit is elismerem.
