A múltkor szombat este, hazafelé az árkon keresztül közelítettem meg házunk bejáratát. Mivel közben négykézlábra is ereszkedtem, hogy jobban lássam az utat, észrevettem az árok oldalában egy csomó ilyen zöld frincfrancot. Akit szintén érdekel, mik ezek a furcsa kis lények, segítsen őket kitalálni!
Na hallod, nekem volt "szerencsém" élőben találkozni egy ilyen szarvascsordával egy 300 méter hosszú töltésen (nevezzük így) amit két 5-6 méter széles árok vett körül, tele vízzel, békával. Pontosabban végül is nem találkoztam velük, mert pár méterrel a találkozás előtt, ők jobban megijedtek tőlem, és könnyedén átugrottak az árkot. Én meg csak álltam lecövekelve, tele gatyával... Húúú de meredek volt!
Persze, mindig megcsodálom őket a buszból! Valami ótókereskedés az, vagy micsoda? Már nem emlékszem, mer csak a növényeket néztem, annyira meg voltam döbbenve... Szal ekkora ízlésficam még nálunk is ritka:-)
Nem, nem én fotóztam!!! De majd fotózok én is... de végül is Te is lefotózhatod, ha arrajársz... tudod, pl. ott az autóbótnál (a 7-es mellett, a kanyar után, az Egérút előtt) láttad már azokat???
Naggyon durván néznek ki... és van vagy 50, körbe van rakva velük, méterenként egy... :( Ráadásul ahogy az időjárás dolgozik rajtuk, egyre szürreálisabb színeik lesznek... némelyik már egészen kékes... :)
+ azok sztem mű "Trachycarpus fortunei"-k, ammeg már kis takarással sok helyen nálunk is télálló, szal rakhatott volna belőlük igazit is, ha már mindenképp a hülye pálmákhoz ragaszkodik... :(
Meg lyányok sincsenek rajta:-( Pedig a pálmafás fotókon mindig vannak lyányok:-(
Meg életlen is. Biztos te fotóztad, csak nem mered nekünk bevallani, h ilyenkor ilyen helyeken üdülgecc, és nagyobb az ökológiai lábnyomod, mint az al górnak...
Pfff... ez most jutott eszembe: mekkora szívás már ez egy néhai tyúknak, hogy pont tojásba forgatják... sztem biztos nem hinné el még élve, ha valaki mondaná neki, hogy "tojásba forgatva" végzi...
Köcc, mindenképp kipróbálom! :) Csak nincs hozzá házicsirkém... :( Teszkósbótosból meg biztos nem az igazi... :((( Nincsen valakinek kőcsönbe egy ilyen valami jóféle, de épp felesleges házityúkja?
Elkészítése egyszerű, bár súrolja a szürrealizmus határait. Ezen kívül házi körülmények között is kivitelezhető, sőt egész pontosan a hagyomány és a rituálé megköveteli, hogy házi környezetben készüljön el eme nedű, mely oly sok boldog pillanatot okoz majd fogyasztóinak. A hagyomány szerint, általában anyák szokták elkészíteni, amikor csemetéjük hazatér messzi földről. Anya hiányában apa is elkészítheti, innen a mondás, "Félárva gyereknek az apja főzi a pálinkáját" Mindkét szülő hiányában a fiú felszentelés után megkaphatja az erőt és tudást, mellyel pálinkává változtathat csirkéket. Hozzávalók: - X mennyiségű csirke, ahol x>0 (ne próbálkozzunk irracionális számokkal, mert súlyos depressziót okozhat) - 1 db hazatérő fiú, ha lehet, legyen fáradt - 1 mikrohullámú sütő és egy tűzhely - 1 db szerető anya, aki erre az alkalomra nevelgette, baromfi udvarában azokat a csirkéket, melyekből ma pálinka válik (anya hiányának esetén lásd fentebb) - 2 db lavór. 1 kisebb, 30-40 cm átmérőjű és egy nagyobb 80-100 cm átmérőjű. - 1 db parafa dugó - 1 db rádió, lehetőleg autórádió és a hozzátartozó kinetikusenergia kicsatoló kábelek. - egyéb: kukta, cukor, epilálógyanta, kampó, baby kókuszdió, tűzőgép, fúrógép (fém- és falfúró fejjel), tojásszeletelő, ecet, kindertojás kapszula, diótörő maxi méretben, létra, magnézia, villa, élezett peremű teáskanál, damil Elkészítésének módja. Miután kivédtük csemeténk rosszalló pillantását, ami abból a konfliktushelyzetbõl adódik, amikor mint anya, naivan megkérdezzük, mit főzzünk neki az előkészített csirkéből, a magnéziával bedörzsölt kezünkkel, ragadjuk meg a csirkét úgy, hogy a jobb szárnyát és a bal lába közé csípjük be a fejét, ezzel is növelve a szürrealista hatást és védtelenné téve a szárnyas hátát. Egy 7-8cm-es kört kenjünk be epilálógyantával, majd 45 mp múlva egy jól irányzott mozdulattal tépjük le a gyantát a tollakkal együtt és dobjuk a kisebb lavórba. Ekkor előfordulhat, hogy a csirkénk vadul el kezd csapkodni a szabadon maradt szárnyával és lábával, érdekes és éles hangok kíséretében. Ekkor határozottan szólítsuk fel a csirkét eme tevékenységének abbahagyására, és hogy ne érezze az állat, nem vagyunk se szadisták, se állatkínzók (pedig dehogynem), nyugtassuk meg, hogy nem fog sokáig tartani (pedig dehogynem). Ha ekkor mégse hagyná abba, ami egész valószínű, tuszkoljuk le a torkán a baby kókuszdiót, ami megakadályozza, hogy a fura hangok megtörjék koncentrációnkat és rövid időn belül a szárnycsapkodást is, megszünteti. Ekkor lehet egy szál damil zsinórt egyszer hosszirányban elhelyezni az epilált részen, majd egyet keresztbe és ezeket a már előre odakészített ecetbe mártogatott tűzőgéppel erősítsük a csirke hátára. Ilyenkor még lehet, hogy a csirke megrándul, de ennek ne tulajdonítsunk semmiféle jelentőséget, ugyanis ez a szertartás része. A damilvégeket kössük össze, a nagyobbik lavórt töltsük meg 28 fokos vízzel és ebbe lógassuk bele a csirkét, hogy ázzon egy kicsit. Eközben másszunk fel a létrára és fúrjunk a tűzhely fölé egy lyukat, majd a kampót erősítsük bele. A kukta oldalát, 1,5 cm-re az aljától, a kukta elején, fúrjuk meg 5-ös fúróval, majd ismételjük meg 90 fokonként, így 4 lyukat kapunk. A kukta elején lévő lyukba illesszünk egy csapot, amit a hozzávalóknál nem tüntetett fel a recept írója. A két oldalsó lyukhoz erősítsük hozzá a hosszában átfúrt kindertojás kapszulát. A hátsó lyukat pedig tömjük be parafa dugóval, de jó erősen, mert nyomás lesz a kuktában és lehet, hogy kilöki. Most térjünk vissza csirkéhez. Vegyük ki a már lehűlt vízből és az éles kanálkával vegyük ki a csirke szemét, amit dobjunk vissza vízbe. A kuktát töltsük 3/4-ig ioncserélt vízzel és lógassuk bele a csirkét, vigyázva, hogy a damil vége kilógjon a kuktából, majd locsoljuk meg egy kis ecettel, nehogy megkattanjon főzés közben. A kukta oldalán lévő kapszulákat töltsük meg cukorral, így biztosítva megfelelő nyomást a kuktában. Tegyük rá a fedőt és 17 percig főzzük. Közben a maradék epilálógyantát öntsük a kis lavórba, ahol keverjük össze a tollas gyantával, majd így az egészet tegyük be a mikróba. Melegítsük amíg homogén nem lesz a gyanta. Ha kész a főzés, a nagyobbik lavórból öntsük ki a vizet és a csirkeszemeket pedig tegyük az asztalra. A kukta hátuljából vegyük ki a parafa dugót és a lyukon eresszük le az ioncserélt vizet, ami mostanra ecetes csirkelé. Tegyünk bele 350g cukrot, keverjük meg és áztassuk meg egy kicsit a csirkeszemeket. A kukta oldalán lévő kapszulákból a maradék cukrot ürítsük a mikróban lévő homogén gyantába, majd melegítsük 31 mp-ig. A kapszulákat töltsük újra, ám ezúttal porcukorral és a közepükbe helyezzünk el egy-egy csirkeszemet, majd erősítsük vissza a kukta oldalára. A kuktából, vegyük ki az immár megkopasztott csirkét és lógassuk fel a kampóra. A kuktában maradt tollakat, keverjük bele a gyantába és jól gyúrjuk össze, majd ha kezd megszilárdulni kenjük be vele a kukta belső oldalát, amit természetesen locsoljuk meg ecettel és jól cukrozzuk meg. Tegyük vissza csirkét és öntsük vissza az ecetes csirkelét, majd zárjuk vissza a fedelet és kezdjük el melegíteni alacsony lángon. Most jön a szakértelmet igénylő rész. A rádiót szedjük szét annyira, hogy kis kapaszkodókat tudjunk benne kialakítani, majd szereljük össze, eredeti állapotára. Erősítsünk a 4 sarkára damilt és lógassuk fel a kampóra a kukta fölé. A 2 kinetikus energia kimenetre csatlakoztassuk a kábeleket, melyeket előtte cukros ecetben áztattunk. A kábelek szabad végeit pedig csatlakoztassuk a kindertojás kapszulákra.
Türelem, már nem sok van hátra.
Egy pillanatra vegyük ki a csirkét a kuktából, a maxi méretű diótörővel törjük össze a torkában lévõ baby kókuszdiót, majd a csirke torkát öblítsük ki ecettel. Ez működésbe hozza a csirke alkohol mirigyét. Ha szeretjük az édest, tegyünk bele egy kis cukrot is. Ezután vissza a csirkét a kuktába és mostantól nagy lángon főzzük. A rádió aljára is kössünk damilt és kössük össze a kukta fedelével úgy, hogy a damil feszüljön és megakadályozza a rádió nagymértékű himbálózását. Most keressünk be egy zenés adót, ami olyan zenét sugároz, amit a csemete szeret, mert a párlat íze is ettől függ. Amikor a dal a refrén környékéhez ér, kezdjük rángatni ritmustalanul a rádiót és a benne kapaszkodó zenészek, beépített kapaszkodókon keresztül kapaszkodókinetikai energiát szabadítanak fel és a kapszulákban lévő csirkeszemet tyúkszemmé érlelik egy pillanat alatt. A nyomás hatására a tyúkszem felbomlik és a porcukorral katalizátor-elegyet képez, ami beszivárog a kukta belsejébe, átitatódik a csirke pórusain és stimulálja az alkohol mirigyet. Amikor a kukta hátulján a dugó már kritikus mértékben mozog, akkor eloldjuk a rádiót a kuktától, amitől elesnek a zenészek és elengedik a kapaszkodót. Ennek folytán kinetikus energia hiány lép fel és az immár üres kapszulákon keresztül visszaáramlik az energia a rádióba, magával szívva minden szennyező anyagot. Kapcsoljuk ki a rádiót, zárjuk el a lángot és nyissuk meg a csapot, tartsuk alá a nagy lavórt és töltsük tele a finom csirkepálesszel. Ha kihűlt az alkoholtartalmát úgy állapítjuk meg, hogy vesszük a villát és beledobjuk. Ahány másodperc alatt süllyed el a villa, annyi fokos a pálinka. Lavórból merve szolgáljuk fel. Sose palackozzuk, mert a csemeténk képes elvinni magával és sose jön többet haza, hogy főzzünk neki csirkepálinkát. Tanács: a csirkét megpróbálhatjuk visszaengedni a többi csirke közé, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek után nehezen tudna csak visszailleszkedni. Ezért szolgáljuk fel inkább aperitifnek a belőle készült pálinka előtt és ne felejtsük kivenni a hátából a tűzőkapcsokat. Nem egy barátságos megoldás, de ennyit megteszünk a gyermekünkért. Nem?
Dehogynincs... borókából is haccázféle van... és pl. a rakéta borókából (Juniperus scopulorum 'Skyrocket') sztem simán több van az országban, mint pl. erdélyi héricsből... De mondjuk az a jó ezekkel, hogy télen a hó simán szényomja és onnantól nem "rakéta borókád" van, , hanem "kiterült borókád"... esetleg szerencsésebbeknek "legyező borókájuk"...:)))
Igen, a baj gyökere ez lehet, hogy a városi tuskó vidéken is csak városi tuskó marad, a falusi viszont nem viszi be jótulajdonságait, hanem hozzájuk idomul:-( Városiember sokkal karakteresebb, erőszakosabb (sokkal nagyobb ott a verseny és a tiprás, már kiskortól kezdve), telve van önbizalommal és lenézéssel, és a gyengébb akaratú emberek mindig hozzá alkalmazkodnak. Ilyen jellemzően egy bankrablás is, amikor az áldozatok alávetik magukat a rablók akaratának és befolyásának, szinte azonosulnak velük, sokszor annyira, hogy megvédik őket a behatoló rendőrök ELLEN is! Ilyen lehet az is, mikor magyarember kimegy amerikába, aszt 3 hónap múlva amerikaibb az amerikaiaknál, még magyarul is "elfelejt", bezzeg ha onnan jön valaki, az még 40 év múlva is büszke rá, h amerikai, és ezt fennen hangoztatja...
Mö-hö, most nézem, így józanul, hogy "chamaecyparissus"-t írtam a múltkor... :))) Pedig azt nem szidom, mert az nálam is van egy... (Santolina chamaecyparissus)
Az meg mérborzasztóbb, ha faluról városba költözik a delikvens, s a kertesházban már "városiként" vágja ki életlen kisbaltával a gallyazással kezdve a honos barackfát... Szörnyű volt mézni! :( De aztán a kialakult kertet is... Minek az ilyeneknek kertesház? :(
Jaaaa, hogy azt kell nézni elöl? Bocs:-( Igen, ez a vidék tragédiája, h megveszik a "gyüttmentek" (ízlés nélküli, bunkó kihaőnem városfajta) a falusi házakat, kivágják a borízű almát meg egyéb régi fajtákat meg a diót, aszt telirakják a konyhakertet és udvart Chamaecyparis lawsoniana 'Bleu Nantais'-sal:-((( Mer nincsenek gyökereik, önbizalmuk viszont ezerrel. A boróka jó karácsonyfának, utána megfőzve pedig pálinka lesz belőle. Kis rántottcsirkét kell még hozzákeverni.
