Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18625

Böröczki Mihály:
SZÜLETÉS

 

Rügyekbe bújt a fény,
a melegvő remény,
s míg szippantja az ég,
a fák lélegzetét,
törtetve tör elő
a most szült levegő,
fölsír az új csoda,
van jászla, otthona,
takarója a fű,
tavasz van. Gyönyörű.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18624

Videcz Ferenc:

Hajnal

 

Fenyőtűk kusza, sötét fátyolán át
A kelő nap aranylisztet szitál.
Kapatos éj kábán kutatja házát;
Túl hosszú volt a víg, farsangi bál.

 

Fülemüle tokba zárja a flótát,
Mit virradatig buzgón zengetett,
Belülről szólnak csak a szívhang-nóták,
Fülel rá szarvas-léptű rengeteg.

 

De válaszol friss kakukk-sztakkátóra
Darázs gordonka-pianisszimója;
Rigófark mókás karmesteri pálca.

 

Sugárkezekből omlik tarka üstbe
Harmat gyémántja, pókháló ezüstje,
S ékkő-pillangó röppen égi táncba.

 

Patreides Creative Commons License 2014.03.12 0 0 18623

"Koncz Zsuzsa"

 

 

...énekelte, amúgy a "Köszönöm" szövege is nyilván Bródy Jánostól van.  :)

 

 

* * *

 

 

Csillag Hajnalka

 

Csillag Hajnalka a város szélén született,
Ott, ahol a vasút elköszön.
A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág,
A gyerekek közt nagy volt a öröm.

Csillag Hajnalka idővel iskolába ment,
A tanároktól mindent megtanult.
Volt néhány dolog, amiről másként értesült,
De segítségre soha nem szorult.

Az utca végén várták este a fiúk,
És szabadon választhatott.
Csillag Hajnalka a város szélén szeretett,
És füstfelhőbe menekült a Hold.

Egyszer megtalált egy elejtett mondatot,
És úgy érezte, neki szól.
A kultúrházban játszott egy vendég zenekar,
És énekelt egy lány álmairól.

Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott
Megértette jól a gépeket
Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott
És ezért szerették az emberek.

Egy tisztességes sráchoz feleségül ment,
És nem tartotta meg a lánynevét.
Főzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt,
És őszintén szerette gyermekét.  

Előzmény: Sallai Gabri (18622)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.03.12 0 0 18622

Koncz Zsuzsa

 

 

 

Köszönöm, hogy értem jöttél
út porából felemeltél
Köszönöm, hogy életemnek
új értelmet adtál

Köszönöm, hogy segítettél
a bajban nem feledtél
Köszönöm, hogy megérezted
szükségem van rád

Köszönöm, hogy erőt adtál
bánatomban vígasztaltál
Köszönöm, hogy hozzám mindig
türelmes voltál

Köszönöm, hogy elviseltél
lehetetlent sosem kértél
Köszönöm, hogy megértetted
szükségem van rád

Ki tudja, nélküled hol lennék ma már
Tán jobb, ha el sem képzelem
Amit tőled megtanultam, nem felejtem el
Amíg élek s emlékezem

Köszönöm, hogy rám találtál
köszönöm, hogy velem voltál
Köszönöm, hogy végül mégis
magamra hagytál

Köszönöm, hogy elengedtél
hálát sosem követeltél
Köszönöm, hogy megérezted
nincs szükségem rád

Ki tudja, melletted hol lennék ma már
Tán jobb, ha el sem képzelem
Amit tőled megtanultam, nem felejtem el
Amíg élek s emlékezek.

Előzmény: Bűvössárkány (18621)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18621

Rimanóczy Ildikó:

Léda

 

Az oszlopok körül kábán lengedez,
mert megszökni képtelen bús szellemed.
Élted elmúlt, csak lelked rekedt ma itt -
Léda, mondd, meddig keresed még Adyt?

 

Mint napsütötte falakon az árnyak,
itt vagy - vágyaid tükrök közé zártak -
s most fogva tart ezernyi emlék téged:
a kert, a lugas, ahol csókod égett,

 

a ház, hol éltél, most is téged sirat,
zokogva itt szülted meg halott fiad.
Még súgja a szél, hogy csak élni vágytál -
ringat a Körös, melyen csónakáztál...

 

Visszarepülsz a képzeleted szárnyán,
lépteid lágyak, mint ujjak a hárfán;
keresel minden múltbéli lábnyomot -
óh, Léda, már nem hagyod el Váradot!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18620

Tiszai P Imre:
Sosem-volt szerelmünk

 

A boldogság valahol messze kóborol,

lehet egy megállóban pihen egy padon,
és soha nem jön már az az esti járat,
csak a hold bámul be a törött ablakon.

 

A boldogság egy park fái között sétál,
még minket keres, fáradtan lép, lemondón,
nyári hőségben ég, tél-fagyban jégvirág,
néha még mozdul, aztán megdermed, fojtón.

 

A boldogság egy lassú dalban zsong halkan,
lelkünkben visszhangzik, táncra mozdul lábunk,
néhány ütemet ismétel ringatva minket,
búcsúzik, valakit útjára bocsátunk.

 

A boldogság szégyenli magát, elbújik,
fejét térdére hajtja a hold túloldalán,
aztán egy köves ösvényen száll pokolra,
meghal a szép szó, mielőtt kimondanám.

 

A boldogság mézízű csókokban rejtőzik,
soha nem csókoljuk már el, szánkra égett,
ölelésünk titka marad, éjünk hite,
hajnalunk madárdala, ha reggelünk ébredt.

 

A boldogság csak egy mosoly, kék könnyekkel,
csak egy sóhaj, mikor egymásra emlékezünk,
csak egy tépett szál virág a múltba préselve,
egy halk jajszó a sosem-volt szerelmünk.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18619

Komáromi János:
Úgy kell a Nő

 

mint rétnek a virágok
bársony szirmoknak a színek
mint éjszakának az álmok
nyelveknek az ízek

 

...úgy kell a Nő...

 

mint felhőknek lágy fodrai
súlytalanságnak a lebegés
mint hóban a Kedves nyomai
hajnalnak a derengés

 

...úgy kell a Nő...

 

mint viharnak a tombolás
nyárnak hűs zivatar cseppjei
mint télnek a fagyos szelek
bánatnak szem sós könnyei

 

...úgy kell a Nő...

 

mint szájnak szelíd mosolyok
gyermek nevetése szülői szívnek
mint érintésnek a borzongás
simogatás megfáradt kéznek

 

...úgy kell a Nő...

 

félből egésszé Vele együtt lehetünk
teljes Vele lehet csak az életünk
neki köszönjük hogy élhetünk
és azt ha boldog az életünk

 

...úgy kell a Nő...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18618

Gágyor Péter Imre:
A NŐNAPRÓL

 

Nőnap van
és azon tépelődöm
mi zavar
mi ez
valamit
elrontottak bennem
a régi nem szép idők
az otromba ünneplések

 

és nem a nők
legyenek bár matrónák
vihogó kamaszlányok
az asszonyok mosolyát
mint könnyű szellőt
szomjas arcomon
illatos kendőként
várom

 

nárciszokkal barkákkal
mikor titeket köszöntenek
eszembe jutnak
az elrontott ünnepek
ostoba szónoklatok
a részeg dajdajok
után is ti mosogattatok
és otthon vártak a gyerekek
hónotok alatt bonbonok
ünnepi dumák
munkaverseny hejehuja
és a dolgozó nők asszonyok
dögfáradtan mentek haza
talán megbocsátotok…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.07 0 0 18617

Böröczki Mihály:
Falevélre nevettelek

 

Hozzám sosem nem kértelek,
földembe se ültettelek,
mégis mikor megleltelek,
jó volt lélegezni veled,
tenyerembe ültettelek,
lágyan rád fújtam a szelet,
körbe-körbe röptettelek,
falevélre nevettelek,
s nehogy el is engedjelek,
föléd takartam az eget.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.07 0 0 18616

Dsida Jenő
Most elmondom...


Most elmondom, kicsim, az úgy volt:
mikor a halk sík bársonyán
kihúnyt a nap és már sovány
arccal fölkelt a szép, hazug hold,
nagyon vágytam hozzád beszélni -
Ó, nem bohón és nem bolondul,
de mélyen, mint harang ha kondul
s ahogy csak férfi tud beszélni.

 

Kezembe fogtam kezedet
s felpillantottam, - fel a fára,
melynek tar ágán furcsa, árva
levél-sziluett reszketett,
úgy imbolygott fonnyadt-ezüsten,
mint lágy könnycsepp, mely csüng a vékony
pilla szélén, vagy illanékony
pernye, ha percig áll a füstben.

 

Mint bús leány, kit lassu méreg
naponta mart s félig megölt,
de menyasszonyi fátylat ölt,
bár tudja, több napot nem ér meg
és révedezve haboz és vár,
tétovázik a hajdani
mérget ma is felhajtani:
maradna is még, hullna is már.

 

Társai, sárga, hullt szerelmek,
halomban hevernek alul
s éreztem, jaj, ez is lehull,
ha szavaim most rálehelnek,
nem bírja ki e halk, finom lény,
ha holdsugárnál tömörebben
csak egy hang is feléje rebben...
És én hallgattam, mint a holdfény.

 

Előzmény: Sallai Gabri (18615)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.03.04 0 0 18615

Bíbor Kata

 

Üzenet

 

mert az idő szórja felénk porát 
ráncokat ránk csepegtet kanyargó útja, 
de ne halld gondtalan csikorgató fogát 
ne lásd, mint csattog ostora; 
inkább érezd a kincsek mámorát 
a kőben, s amit neked súg a fa... 
pihentesd életed a zöld illatán 
röppenj, mikor kacag az ibolya... 
szorítsd, mit ajándékoz a nap - hajnalán 
s csendes ligeteket a lét alkonya 
majd emeld szívedhez egy örökkévaló pillatán, 
amit a vers üzen, a léleknek szava.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18614)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.04 0 0 18614

Seres László:
MINDEN A RÉGI

 

Ha lehunyom a szemem,
minden a régi,
amit bezár
s foglyaként őriz
az emlékezet.
Köröttem hamvába dől
a világ.
Dühönghetsz lakópark,
pláza-orkán, aqua-sikló,
toronyház, kristályég,
roncsderbin kicsorbult táj.
Ígérhetsz szebb jövőt,
nem érdekel.
A megcsapolt múlt
értéktelen felszín
nekem.

 

Ha lehunyom a szemem,
ott a liget, a tó,
a pad, ahol vártál,
ahol öleltelek.
Vakká váltan ma is látom,
vonzza lelkem
az utca, a tér, a ház,
benne te, meg anyám
életre szépült vágyban,
s érzem, csillagmosolyuk
fénye rám vetül.

 

Ha kinyitom a szemem,
elveszítek mindent újra,
s ott állok magamban
reménytelenül...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.02 0 0 18613

A. A. Milne:

Kicsi sárga nárcisz

 

Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
"Meghal a tél."

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.02 0 0 18612

Várnai Zseni:

Csodák csodája

 

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

 

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

 

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

 

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

 

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés! tavasz!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.02 0 0 18611

Kormányos Sándor:
MÁRCIUS

 

Fürdik a fény a nád-tocsogókban
jó szagú álmot ringat a rét,
illan a szellő langy mosolyával
fésüli át a fák tetejét.

 

Vágya ha pattan zöld szemű rügynek
cinke dalától hangos a táj,
zeng a magasban szárnyal a széllel
hirdeti: most már nyitni muszáj!

 

Hajlik a fűzfa szőke hajában
árad a fénnyel víg kacagás,
átfut a tájon messzire lüktet
újra a ritmus: szívdobogás.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2014.02.11 0 0 18610

„Igyekezz úgy élni,hogy mindig jusson időd:

-nevetni...mert ez a lélek legszebb zenéje;

-olvasni...mert ez a kötelesség alapköve;

-dolgozni...mert ez a siker ára;

-játszani...mert ez az örök fiatalság titka;

-szeretni...mert gyógyítja az embert;azt is aki adja,azt is aki kapja;

-mosolyogni...mert ez az arc legszebb ékszere;

Most mindezekre együtt...

...mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.”

  

Előzmény: Bűvössárkány (18609)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.11 0 0 18609

Kányádi Sándor:
Hallgat az erdő

 

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.

 

Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

 

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.

 

Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

 

Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

 

Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!

 

Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.

 

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.

 

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.

 

Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.

 

Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.

 

Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.

 

Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.

 

Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.11 0 0 18608

Ingeborg Bachmann:
Szőlőlugas alatt

 

Szőlőlugas alatt
fürtös fény érleli utolsó arcodat,
Az éj levél fonákját mutatja.

 

Levél fonákját mutatja az éj,
ha felszakad a héj,
s a gyümölcs húsából a nap kibújik.

 

Az éj a levél fonákját mutatja,
mert első arcodat
fény duzzasztotta fel, káprázatot mutat.

 

Szőlőlugas alatt fürtragyogás,
mély kábulatban beléd jelet ás -
Levél fonákját mutatja az éj!

 

(Márton László fordítása)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.11 0 0 18607

Wass Albert:

Szívpalota titka

 

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepén van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

 

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

 

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)

 

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább, mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs, neki nincs!

 

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota,
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.08 0 0 18606

Zsefy Zsanett:
Lélekmentő

 

októbert skiccel a természet keze
fakuló aranyára okkert maszatol a Nap
ritkán ível már felettünk prizmacseppeken
szivárványkalap

 

felhőt sír égi ágyán tűzgömb-fáklyánk
míg búcsút intenek
nálunk karcsúsodó fénygyerekek

 

hol színek tobzódtak avarágyon
az orgiából decemberre a mámor
üres fészke marad

 

a fecskék után
délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba
takaróznának a beton falak

 

lassan sötétből sötétedésbe
borzongat a csend

 

a tavaszból nyíló nyarat
zizegő tőkékről hörpinti az ősz
s mire december telet szitál
e rezignált világra
nem marad más
mint túlélni megint

 

holnap is
mosollyá rajzolni arcomat

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.08 0 0 18605

Szép napot neked is, Pannika!

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
TUSKÓTŰZ

 

Jaj, azokon a metsző télidőkön,
csak Isten adott akaratot kölcsön,
egy szál fejszével, s fagyott türelemmel
ment tuskót nyúzni a falusi ember,
és ásó, csákány, étek a gyomornak,
hogy jusson erő nyélnek és maroknak,
s a csákány járta körbe, bírt a méllyel,
a fejszeél az agácagyökérrel,
s míg húzva-vonva-nyögve kiemelték,
a nyélre fagyott néha a verejték,
csak gyűltek sorba, s ínba fogva végre
fölkászálódtak a roggyant szekérre,
majd jött az udvar, egyik, meg a másik,
kivárva, amíg mind a földre vásik,
aztán a másnap – különféle ékek
estek gyötörten apám erejének,
s az esti ég is ráborult a napra,
míg tűzrevaló göcsre hasogatta,
bent testünket a meleg csontig járta,
a sparhelt izzott, pattogott a kályha,
sült krumpli zsírral, amit tüze szítt meg,
s csak apám szólt – ez kétszer melegített.

 

Előzmény: Pannika127 (18604)
Pannika127 Creative Commons License 2014.02.08 0 0 18604

Szép délutánt mindenkinek!

 

Szabó T. Anna
Alvó arcok

Arcod először zárt, meleg, kerek.
Még úgy lebeghetsz álmaid felett,
mint könnyű lomb közt a madártojás.

Aztán, akár a szívós, fiatal fa:
hegek, redők és karcolások rajta,
a gyökered már hűvös földbe ás.

Később, akár a folyóban a szikla,
egyre mélyebbre süllyedsz álmaidba,
a sodrásban már nem tudod, ki vagy.

Végül az arcod, mint a víz a fagyban:
rázáródik minden vonása lassan -
a jég beáll, a lélegzet kihagy.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18603

Böröczki Mihály:
ÁLMODOZÁSAIM

 

Ázni esővel, szerteszállni széllel,
döcörögni egy szekér kerekével,
letörni száradt, megfáradt faággal,
lélegezni a friss föld orrlyukával,
fütyörészni a suttyós madárdallal,
leszakadni az ázott folyóparttal,
a semmit összekötni az egésszel,
és zöld lenni a fűszál örömével,
a reggelt keltve lenni egy a nappal,
és összegyűrődni egy irkalappal,
vagy – semmiben se ne legyek szereplő,
csak én legyek az egy helyett a kettő,
a játszótéren szálljak, mint a hinta,
az összes tollban én legyek a tinta,
én araszoljak nap-nap fokról-fokra,
én hurkoljak gyeplőt a csillagokra,
és legyen álmom lélegző seregnyi,
hogy ne féljem, ha időm csak szemernyi,
és lássam mint ég Isten csipkebokra,
a lélegzetemet is visszafogva.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18602

Zsefy Zsanett:
Retus nélkül

 

A meddig miértjén máig kibogozhatatlan a csomó.
Kérdésekre válaszokat hiába várok.
Magam csöndjét tágítom,
s a világra húzom az egyembernyi félszt,
hisz ki nyúlna hozzám úgy, hogy el ne vérezzek,
mikor meteoritokat szitál az ég,
s felszaggatott utakon amíg bolyongok,
üszkös gondolatokat szül a vég.

 

*

 

Az indulási oldalon elfogynak a csokrok,
a kezek másnak intenek.
A fékcsikorgás fel-felébreszt,
s míg igazítok a gyűrött időn,
fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre.

A vonatfütty felvág néhány eret,
de már nem értem lángol az ég.
Tüzét alig érzem.
Elfordulnak a mosolygó tekintetek.

 

*

 

Felhő áztatta haját hold törölgeti,
s a csillagpernyével borított égre
füstöt sóhajt a város,
mégis a végállomás kontúrját
a szennyes égbolt alatt is
egyre tisztábban látom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18601

Videcz Ferenc:

Nagyapám

 

Ezüst-fején félrecsúszott a sapka,

Szemüvegét ingujjával törölte,

Tenyerébe belesimult a munka,

Szava darázs-hívó, nyár végi körte.

Róla cseveg mélybe bujdokolt forrás,

Hajdani fák tört kérge őrzi arcát.

Vargányaillatú, apró szobában

Árván merengnek vén, húsvéti barkák.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18600

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18599

Fazekas Miklós:
Balatoni nyár

 

Fénytünemény tüze villan az éjben,

vad viharok szele támad,

tombol az ég.

 

Nyugszik a tó szíve csendben a mélyben,

felszíne zöld a vihartól,

ismeri rég.

 

Nyár viharának gyors dühe múlik,

hajnala fénybe’ füröszti,

csillog a tó.

 

Két üde hattyú úszik a nyárban,

szép szívük összeborulva,

csókolni jó…

 

 (Jószay Magdolna: Tó)

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18598

Zsefy Zsanett:

Mozdulatlan szívburokban


Mi fájna jobban, mintha nem fáj semmi,

ha a táj, akár a megfagyott zene,

az ébredését sincs kedv észrevenni,

hol akácsoron a szél csak bút feledt.

 

Mi fájna, ha már jégbe zárt világunk,

a szívünkön dermedt sok szimfónia,

s már napközelben oldja égre álmunk'

anyánk őszbe vegyült kékítő haja.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18597

Dsida Jenő:

Minden nap esttel végződik

 

Minden nap esttel végződik.

Minden zaj csenddel végződik.

Minden valami semmivel végződik

és holt betű lesz minden fájdalom.

 

Csukják itt is, ott is az ablakot,

értelmetlen sötét zsalu-szemek

ölelik magukba arcomat.

Minden nap estével végződik.

 

Kaput keresek, hol nem áll angyal,

egy szemet, mely nyitva maradt

s azt mondja nekem: értelek.

De minden zaj csenddel végződik.

 

Ilyenkor a templomokat is bezárják,

az Isten magára csavarja

gomolygó, vastag, sokredős ruháját –

minden valami semmivel végződik.

 

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,

a koldusok bokrok alá húzzák magukat,

a tücsök ciripel. Este lett.

S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18596

Beney Zsuzsa:

Sötétség

 

Újra vakhomályban, újra a láp

határövezetében, mintha én magam

lennék az aki nincs. Nyújtott karokkal

próbálom kikerülni a fatörzsek

 

ütését, az alacsony ágakat,

lábam csúsztatva síkos agyagon

a gödröket, sárral kevert vizet

melyben, ha elesem, megfulladok.

 

A hitetlenség holtvidéke ez.

Mégis: a láthatatlan csillanásért,

a reményért reménytelen magam

mélyén megkísértem a kút vizét is.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!