Úgy látom nem ismert idehaza, hogy miért, hol és mikor támadtuk meg Ho.-t '48-ban! Van valakinek olyan ismerőse, aki ott kint járt iskolába és még emlékszik a történelemórákra?
Igazad van, fegyverbe, történészek! Na de komolyan, csak nem azt akarok mondani, hogy te ezt tudományos vagy kultúrális kérdésnek tekinted? Ez egyszerűen a nacionalista román közvéleménynek tett gesztus a román kormány részéről..
adalék:
A mi Népszabdságból megtudjuk hogy román történészek(?) szerint, az aradi vértanuk 1849-ben - mikor még működtek - 40 ezer erdélyi románt mészároltak le, valamint hogy Petőfi egy közönséges terrorista volt.
Vajon történészeink meddig hagyják még besározni múltunkat?
A honfoglalók=barbár hordák után most a szabadságharcosok=agresszor, tömeggyilkos, terrorista jön?
Így mit fogunk vinni az EU-ba?
Láthatnánk mi is azt a szöveget? Tudod, a tudomány hajtóereje a kétkedés :)
EBBEN nem egészen az van, mint amit idéztél.
Horvátország Könyves Kálmán óta perszonálunió, államjogilag mindig is külön volt. Volt Horvát - Magyar kiegyezés is 1868-ban, ami rendezte a két ország viszonyát a Magyarország és Horvát-Szlavonország Egyesült Királyságon belül. A Monarchia bajai abból is származtak, hogy ugyanez nem történt meg Ausztria és Csehország között (Csehország az Osztrák Császárság örökös tartománya volt).
Mint ahogy azon se kell csodálkozni, ha egy, a történelem során igazából nagyon kevésszer független nemzet keresi a helyét és az identitását. S ha követ is el olykor hibákat, idővel korrigálhat.
Turisztikai szempontból fontos, hogy ők már akkor független ország voltak.
Szerintem a hivatalos történettudományuk is ebben az irányban füg ügyködni a jövőben.
Kárpátalja 1946-tól irja visszamenőleges szavatossággal történelmét, így nincs min csodálkozni, ha egy tényleg időnként autonom országrészünk "felfedezi" saját történelmét.
Egyébként Burgenlandnak is van már visszamenőleges történelme, annak ellenére, hogy három megyénk nyugati része volt.
Ezt írod:
"Volt egy felelôs kormány ugyan, de volt egy országgyűlés is e mellett. Az udvar nagyon ügyelt arra, hogy minden jogszerű legyen. Az is volt."
Nos. Én ebben a jogszerűségben vitáznék Veled. V. Ferdinánd létrehozott egy új magyar államberendezkedést azzal, hogy aláírta az áprilisi törvényeket. Ez a berendezkedés ezzal a lépéssel lényegében közelített az alkotmányos királyság intézményéhez, erős uralkodói jogokkal (uralkodó + országgyűlés + kormány). A kérdés ekkor szerintem az: miután V. Ferdinándot puccsszerűen elmozdították, és helyére az unokaöccse, Ferenc József került az osztrák császári trónon, neki jogában állt-e az általa alkotott új birodalmi alkotmányt Magyarországra kényszeríteni? Arra a Magyarországra, amelynek koronáját 1867-ben tették csak a fejére, ha ragaszkodunk tehát az alkotmányos viszonyokhoz, ő egészen addig nem is volt Magyarország királya. Az ugyanis jogilag sehol nem volt rögzítve, hogy Magyarország az Osztrák Császárság része, gyakorlatban működött úgy, jogilag legföljebb perszonálunióval állunk szemben. A Pragmatico Sanctio is csupán a leányági örökösödésről rendelkezett, arról nem, hogy Magyarország Ausztriához tartozik
A magyar vezetés egészen 1849. április 14-ig V. Ferdindándot tekintette - szerintem jogosan - megkoronázott magyar királynak, illetve ezt követően (mivel Ferdinánd házi elzárás alá került) a trónt nem betöltöttnek tekintette.
Én se vagyok jogász. Viszon szigorúan jogi szempontból néztük, mint ahogy egy hadüzenet és egy hadiállapot is szigorúan jogi helyzet. A háború persze az, más, az gyakorlat.
Volt egy felelôs kormány ugyan, de volt egy országgyűlés is e mellett.
Az udvar nagyon ügyelt arra, hogy minden jogszerű legyen. Az is volt.
Jogi szituációkban filozófiának és néppárti demagógiának meg ugye nincs helye:)
De ott van például a Jelasicsot legyôzô Móga tábornok. Hát ô se volt sokáig a felelôs magyar kormány tábornoka. Amint egy kicsit is kétséges lett a helyzet rögtön átsétált az "udvarba", hiszen egy tábornok mégse lehet lázadó...
Szigorúan alkotmányügyi szempontból Magyarország királyság volt, élén királlyal - most próbáljunk eltekinteni attól a valós (gyakorlati) helyzettől, hogy a magyar király egyúttal Ausztria császára is volt. A király az országgyűlés által eléterjesztett törvényeket írta alá 1848 áprilisában, ebben sok egyéb kérdés mellett rendelkezett egy felelős magyar kormány felállításáról. Én nem vagyok jogász, de amennyire hiányos jogtudomásom engedi, ebből arra következtetek, hogy ez az intézkedés alapvetően módosítja a magyar állami berendezkedést, innentől fogva nem lehet Aranybullára, ősiség törvényére és Werbőczyre hivatkozni, mert egy felelős magyar kormány működése alapvetően más jogi keretet jelent, lényegében egy polgári állam közigazgatását - polgárság nélkül.
Természetesen lehet, hogy nincs igazam, ám azt gondolom, az 1848. áprilisi törvények más alkotmányos berendezkedésről szólnak a korábbihoz képest, persze, a helyzetet bonyolítja, hogy írott alkotmány nem létezett, legföljebb bizonyos törvényeket tekintettek ahhoz hasonlónak. S még nem is beszéltünk az akkortájt előtérbe került politikai filozófiai kérdésekről, hogy népfelség elve stb...
Node számít e, hogy a magyar vezetés mit tart érvényesnek? Ülésezett e akkor az országgyűlés, hogy a királyság törvényei alapján szavazzon Ferenc József alkotmányáról. Ja igen. Összehívta e a király azt az országgyűlést. Érvényes országgyűlés volt e az (amelyiknek el kellett volna bírálnia Ferenc József alkotmányát) Másrészt ne feledd, hogy a felsôház szinte testületileg az udvarban tartózkodott! Ennek fényében határozatképes volt e az az országgyűlés.
Azt hiszem legkésôbb ekkor vált Kossuth és serege lázadóvá.
Épp ez a jogi ellentét szülte azt a lépést, hogy a magyar országgyűlés aztán kimondta a Habsburgok trónfosztását, mondván, ők nem tekintették érvényesnek az egy évvel korábban velük kötött megállapodást
Az Aranybullában lefektetett jogok alapján jártak e el ekkor vagy sem?
Én nem vagyok abban biztos, hogy Kossuth és hadserege jogilag lázadó volt - a Battyhány-kormány ugyanis mindvégig igyekezett kitartani a király által aláírt áprilisi törvények mellett (ennek szellemében tekintettek el a bécsi bevonulástól is, bár 1848 októberének első napjaiban erre lett volna lehetőség), az udvar viszont felrúgta a megállapodást, és az V. Ferdinánd helyébe lépő Ferenc József egyoldalúlag saját alkotmányt léptetett életbe, amelyet a magyar vezetés viszont nem tekintett érvényesnek.
Épp ez a jogi ellentét szülte azt a lépést, hogy a magyar országgyűlés aztán kimondta a Habsburgok trónfosztását, mondván, ők nem tekintették érvényesnek az egy évvel korábban velük kötött megállapodást.
A Magyar Királyság szempontjából belviszály volt minden fegyveres konfliktus a magyar és horvát erôk közt. Mint ahogy a Habsburg hű és Kossuth hű magyar és a koronához tartozó más erôk közt is. Kossuth és hadserege jogilag lázadó volt.
Jellasics támadását határvillongások előzték meg 1848 nyarán, mind magyar, mind horvát részről történtek betörések ellenséges területre, falvakat gyújtottak föl stb. Az osztrák udvar ezt az ellenségeskedést használta föl, fölbújtotta és fölpénzelte Jellasicsot (mondjuk fölbujtásra nem volt nagy szükség, inkább pénzre), aki aztán az addigi villongások helyett reguláris hadsereget szervezett, és megindult Magyarország ellen. Kossuth akkor hirdetett népfelkelést és kezdte meg a magyar hadsereg szervezését.
Elképzelhető, hogy a horvátok ezeket a villongásokat tekintik az országuk elleni támadásnak.
Horvátország László és Kálmán hódításai során került magyar fennhatóság alá, de a helyzete nem volt mindig egyértelmű, a horvát bánok és bánságok nem kapcsolódtak teljes egészében szervesen a magyar közigazgatósághoz, továbbá a tengerhez közeli területeken, Zágrábtól lefelé már valóban nem éltek magyarok, vagy csak kis arányban, úgyhogy a horvátok elnyomónak tekintették a magyarokat, sőt az 1867-es kiegyezés mintájára külön horvát-magyar kiegyezést kardoskodtak ki, azt jelezve, hogy Horvátország a Magyar Királyság területén belüli, ám autonóm terület.
A két Zrínyi testvért és Frangepánt a horvátok is a saját nemzeti hőseik között tartják számon.
"Jellasics horvát bán csapatát, aki nem horvát, hanem császári zászlók alatt hatolt be Magyarországra 1848 szeptember 29.-én -a jórészt újoncokból álló magyar sereg Móga János tábornok vezérlete alatt- Sukoró és Pákozd között visszaverte és Bécs felé visszavonulásra kényszerítette."
Hogy ne csak en mondjam.
Nem vagyok biztos benne, de talan delrol tamadott.
Reszleteket bizonnyal meg lehet talalni a netten.
Nem kellene elnezni ilyen hamisitasat a tortenelemnek a "joszomszedsag" erdekeben.
Semmi mast, csak az igazsagot kellene kovetelni.
A magyar tankonyvek nem igy adjak elo a dolgokat.
Jelasics meglepetesszeruen tamadott es ugy latszik ellenallas nelkul jutott az orszag belsejebe, ahol Petofi szerint, Pakozdnal vereseget szenvedett es Ausztria fel kimenekult az orszagbol.
"Fut Jelasics, a gyava.
Seregenek, seregunk nyomaba.
Ha lehet neki hinni.
Gondolom sokan utaztak idén is Horvátországba. Biztos mindenki kapott a határnál az apró figyelmességek, információk és ásványvíz mellé egy egész jól használható térképet is. Én már láttam magyar, német és angol nyelvűt is, és szerintem egyformák. Na és itt jön a lényeg:
A rövid történelmi áttekintésben az áll, hogy 1848-ban Jelasics bán megvédte az országot a magyar behatolóktól és egyesítette az országot. Lehet, hogy az én történelmi ismereteim hiányosak, de erről - szvsz - mi nem tanultunk az iskolában.
Tud erről valaki valamit, hogy miféle magyar támadási, behatolási, vagy elfoglalási kísérlet is volt 1848-ban?
