FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Nem tudom hány éves vagy,ebből sajna nem derült ki.Ha nem ragaszkodsz annyira a metróhoz,kezdésnek megtenné egy vasutas állás is.Hidd el legalább annyira jó és pláne elérhető a számodra.Viszont nem értem miért fikázod magad ennyire.Ha te így vélekedsz magadról ,másnak is ez lesz a véleménye.
Én most 37 éves vagyok és most kell úgymond új életet kezdenem,én viszont pont az ellenkezőjét élem meg.Én szeretem a vidéki életet és a kertet meg az itthoni munkát,de el kell mennem városba dolgozni és ráadásul elég messze,hogy meg tudjunk élni.Itthon hagyva három éves picikémet.Nem könnyű de hidd el meg lehet csinálni.Ne töreked azonnal arra,hogy egyedül elköltözz.Próbálj meg olyan megoldásokat keresni,hogy például valakivel közösen bérelni egy kis kuckót,könnyebb lenne fizetni a rezsit.
A semmirekellő titulus mit is takar pontosan????:)
Sziasztok! Nem vagyok orvos , de szerintem,hogy a kis csajt ennyire megviselték a történtek az arra utal,hogy már eleve lehettek ilyen fajta gondjai, bár találkoztam már olyan emberrel akit megvertek és nagyon rossz lelkiállapotba került miatta, megelőző betegség nélkül, már ahogy én tudom.
Lonlymasternek A magány sajnos nálam is erős szomorúságot szokott okozni, de 2 év után most már valamivel jobban vagyok, lesz ami lesz, valakit csak találok, ha pedig nem akkor is felesleges ezzel kínozni magam. A másik pedig,hogy ne írd le magad ennyire, lehet,hogy azért érzed magad önállótlannak és balfasznak,mert nem kényszerültél még olyan helyzetbe amiben fejleszteni tudod a képességeidet, képességei pedig mindenkinek vannak, még ha el sem tudja képzelni, hogy ez igaz legyen. ÜDV
kérdezd meg egy pszichiátertől. nehéz neked bármit is "értelmesen" válaszolni, miután le-elmebetegezted a pánikosokat. olvass szakirodalmat. nem viszlát.
Igazad van!Sajnos mind a kettő nagyon tragikus ,nem is lehet közé mérleget állítani. Ebben az országban meg csak akkor kap valami elég figyelmet ,ha már megtörtént a baj.Itt a megelőzés és a kezelés nem divat.Szomorú tapasztalataim szerint!! Ezért is írtam én a múltkor,hogy mindenkinek a saját tragédiája legnagyobb.Lehet valakinek nagyobb gond az,hogy elpusztult a hörcsöge,mint a vörös iszap,mert nem érinti őt közvetlenül.Mi felfogni sem tudjuk csak aki benne él és szenved tőle!
hello! Értem én. Mondjuk a vörös iszap miatt elveszti valaki mindenét, a házát, azt amiért egész életében dolgozott. A depressziós ember,ha elég korán kezdődött a betegsége elveszti a lehetőségét a normális életre, bár lehet háza stb. Szóval mind a két dolog elég szar. Csak azt mondom,hogy nem biztos,hogy csak az a dolog tragikus különlegesen ami első látásra is különlegesen tragikus. Nem azért,hogy bebizonyítsam,hogy a depresszió mindennél szarabb, csak azt akarom mondani,hogy szerintem nem kap elég figyelmet az ilyesmi.
azért különleges ez a vörös iszap-tragédia, mert itt képtelen vagyok különbséget tenni. mármint azzal kapcsolatban, amit te írtál róla. nem magyarázom, úgyse sikerülne.
Köszönöm kérdésed,szerencsére minden rendben!Augusztus 24.e óta nem beszéltek egymással és nem is találkoztak.Azt mondta a párom ő végleg lezárta ezt a dolgot! Most minden rendben van,szépen élünk mint előtte.Bár az én lelkem még nem nyugodott meg és most kezdem azt érezni,hogy valami végleg tönkrement bennem.Szeretem a férjem de ott van az a de.Csalódtam benne nagyon és nem tudok úgy nézni rá mint eddig.Talán idővel kiheverem ezt a dolgot,de biztosan nem lesz könnyű.
Nem konkrétan arra gondoltam,hogy netezik aki ott van,hanem úgy,hogy pl.egy barátom ismerőse halt meg ott egy fiatal srác....az autójával együtt sodorta el az iszap.Így értettem,hogy nem érint valakit:) Sajnos ez annyira nagy tragédia,hogy ép ésszel nem is lehet felfogni!
akit érint, az biztos nem netezik. megmondom őszintén, még egyetlen katasztrófa se borzasztott el annyira, mint ez. talán mert az áradás, földrengés, hurrikán stb természetes dolgok, de a kurva vörös iszap nem. én is elszégyellem magam ilyenkor, h egyáltalán panaszkodom, hiszen van fedél a fejem fölött, élnek az állataim...
Sziasztok!Merre vagytok? Nem érint közületek senkit ez a vörös iszapos dolog??? Csak ilyenkor látom micsoda tragédiák vannak,sokkal nagyobb bajok mint az én csenevész problémám....
Heh...majdnem olyan, mintha a jövőmet olvastam volna :D Amúgy nem vagy te olyan ember, aki már a születésétől fogva tele van energiával, mindig szeret hülyülni és még akkor is vidám tud lenni, ha depressziós!?
Tudom, állandóan vidámnak lenni egy bús komor világban nem egy jó dolog, pláne ha az ember ifjú vagy felnőtt, akiktől már mindig csak komolyságot várnak el. De azért próbálj meg mégis vidám lenni, ha nem is kinn, de legalább benn. :)
Igazad van Malacka említett,hogy hajókázni mennek,de azt hittem hamarabb itthon lesz!Remélem jól érzi magát... Tabithával valószínűleg nem fogunk itt beszélgetni mostanában!:(
Még a korábbi hozzászólásomnál eszembe jutott nekem is, hogy lehet, hogy jobban tennéd, ha haza jönnél, csak nem írtam le, és látom, hogy ezen gondolkozol. Szerintem az jó, hogy ezek a kételyek felmerülnek benned, és nem szaladsz kritikátlanul a karrier hajszolásába. Sokan akkor kapcsolnak, amikor már nyakukra nőtt az egész dolog, és már az egészségük rovására megy. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mit kap és mit veszít az ember egy-egy döntéssel.
Ez a "felnőttség" nem olyan nagy tragédia. Mindenkinek a saját döntésén a felfogásmódján, a gondolkodásán múlik, hogy fiatalnak vagy idősnek érzi magát, és ez fog megmutatkozni az egész megjelenésén, kisugárzásán. És tényleg sok múlik azon, hogy kikkel veszed körül magad.
Én azt látom,hogy nagyon kapaszkodsz valamibe ami igazán még nem fogalmazódott meg benned!Célt akarsz,de még nem tudod mi az!Ne ragaszkodj ennyire semmihez,ne akarj ennyire előre látni!Kell az előre látás azt nem mondom,de ne ennyire!Szóval szerintem próbálj meg most a mának élni,ha amúgy sem akarsz odakinn maradni végleg,akkor gondolj arra ,ha megjössz itt várnak a lányok és talán egy-két év múlva másként látod a helyzeted is!Próbáld meg úgy felfogni,hogy ez amit most élsz,nem egy életforma,hanem csak átmeneti dolog.Ha nem maradsz külföldön,nem sok értelme van ott alapozni,mert ha vissza jössz,ugyan ez az érzésed lesz,hogy ott kell hagynod amit szeretsz,vagy akit szeretsz.... Váltani pedig mindig lehet,munkát ,társat szinte mindent!Semmiről nem maradsz le!Ha egy dolgot választasz az még nem zárja ki a másikat!Elég sok embert ismerek akik sokféle dolgot csinálnak...igaz idejük nem sok van de azt csinálják amit szeretnek.Van egy fő állásuk és mellette még amit szeretnek csinálni!Működhet így is!
Igen, elméletileg még akár 1-2 évig is maradok. Szakmailag és anyagilag természetesen megéri befektetni, de pl. van egy ilyen gondom is, hogy lehet, hogy nem szeretném egész életemben ezt csinálni, mert ez olyan szakma, hogy minél jobb és magasabb pozíciót tölt be valaki, annál több ideje megy el erre, egyre csak több és több felelőssége lesz. Sok nagy öreg családtalan és nem is igazán boldog. Bár ez elég sok más hivatással így van, ha az ember nem akar megállni egy szinten. Mindezzel a fejemben időnkét feleslegesnek is érzem, hogy még 1-2 évet maradjak, csak a pénzért és a "felesleges" tudásért. Mellesleg ez az ország nem maga a Paradicsom, csak egy snassz jól működő, gazdag ország.
7051-nek igaza van, ez valahol a klasszikus, "felnőtt lettem" identitászavar. A fő gond, hogy hajlamos vagyok azt nézni - akár az élet legkülönbözőbb területein - hogy ha valamit választok, akkor nem a többit kapom: ha ezt a hivatást választom nem lehetek otthon a régi barátaimmal és családommal, nem lehet kertem, udvarom és saját házam, ehelyett folyamatosan albérletből albérletbe vándorolok. És persze távol vagyok a magyar lányoktól. Arra a szinte örömmel mondhatom már eljutottam hasonló őrlődések nyomán, hogy nekem magyar barátnő/feleség kell. Ha még egy jóideig itt vagyok, akkor a gáz az, hogy nem tudok magyar lányokkal ismerkedni.
Lehet, hogy a hivatásom ment az agyamra, mindent csak analizálok és továbbgondolok. De valahol azt is érzem, hogy ezek nem a világ legnagyobb problémái és csak nyavajgok. Sok emberrel ezerszer nagyobb szörnyűségek történnek, akár sorozatosan. Azt is látom viszont, hogy hozzám hasonlóan sokan csak generálják magukban a gondokat. Ha pedig valaki szerekhez nyúl/felírják neki az a legrosszabb, mert gyakran teljesen természetellenes agyműködést akar a szer fenntartani, holott valahol - még a legkacifántosabb agyban is - igény van a természetes (!) belső egyensúlyra. A cél szerintem tehát az, hogy pozív dolgokkal/emberekkel vegye körül magát az ember, amikor csak teheti. Derülátóan gondolkozzon, sőt, hovatovább: ne gondolkozzon pár percre!! Éljen aktív életet (fizikai, szexuális, szellemi, lelki), hagyja, hogy szeressék, akkor ő is - akaratlanul is - újratanul szeretni, szeretettel viszonyulni a környezethez, önmagához. Szép fokozatosan, de biztosan ez a cél. Végül is gyermekként, mikor minden felhőtlen volt, PONT EZ volt a helyzet.
Én pl az erős paprikáról nem is hallottam,hogy hashajtó hatása lenne.Kaparni lehet tőle a falat azt tudom:)))Ricinust próbáltad?HM??Na az sem semmi!Aki szült gyerkőcöt az tudja:)És végső esetben a beöntés......
Szerintem identitás-krízisbe kerültél. Megfogalmazódott benned, hogy "Ki vagyok én?". Mint ahogy írod, régen külföldön élsz, távol az eredeti otthonodtól, így a régi dolgok kezdenek megfakulni. Elérted a bűvös 30-as kort, tehát már nem vagy "csitri" 20-as. Elvileg "értelmiségi" vagy, de nem érzed magad igazán közéjük valónak. Tudattalanul felmerült, hogy újrafogalmazd magad és az egész életed, csak nem tudod, merre, hogyan tovább. Most szerintem ezen gondolkozol.
Mindenkinek a saját gondja a legnagyobb!Ez természetes.Lehet más elsiklik ilyesmi felett,de ha a te életed ez megnehezíti akkor már bizony gond! Ahol most dolgozol ott huzamosabb ideig fogsz tartózkodni??
Köszi a választ, Purcsimanó! Igazából az egyetlen nagy bajom az tényleg az, hogy sokszor költöztem, és éveket éltem már az eredeti otthonomtól távol. Emiatt sokszor kellett baráti kört váltani, ami egy ideig nem zavart, de ennyi idősen és a komoly munka mellett már nem szocializálódik az ember olyan könnyen, mint pl. diákként, mikor össze vannak zárva fiatalok és alap, hogy előbb-utóbb ismerkednek. A bulizási stílusomat is szép lassan le kell(ett), hogy építsem, mert nem lenne túl egészséges, és bőséges szabadidő hiányában nem jut idő kipihenni a bulizást. Igen, jó néha kitomboli magát az embernek a régi, gyermekkori cimborákkal.
A majommá válás többször megtörtént az évek alatt, de már rég volt, én gondoltam magamról, utólag, hogy vak voltam, világtalan :)
Szóval nagy bajom szerencsére nincs, de nagyon drámaian tudom néha felfogni a dolgokat...
Ahol most élsz és dolgozol ott nincs olyan baráti köröd akivel úgymond kitombolhatod magad?Én nagyon szívesen beszélgetek veled bármiről nyíltan!Nem fogok elfutni és félbeszakítani!Már ha ez segítene neked:)))Ki állítja azt,hogy egy majom leszel ha fülig beleszeretsz valakibe?Te mondod ezt magadról,vagy a másik fél lát ilyennek?