mennyi is a kamatfizetés?,,
1000 mrd Ft/év?? v mégtöbb???
(1) 2002.09.18 MFB 400 millió euró http://www.stop.hu/nyomhir.tdp?id=33603 (autópályaépítésre)
Magyar Fejlesztési Bank (MFB) ötéves futamidejű, 400 millió euró összegű hitel-megállapodást írt alá egy nemzetközi bankkonzorciummal szerdán. Czirják Sándor, a bank vezérigazgatója az aláírást követően elmondta: a szindikált hitel összegét a 2002-re tervezett gazdaságfejlesztési feladatainak végrehajtására használja fel. A hitel változó kamatozású. Kamatfelára az első három évben 20 bázispont, míg a 4. és 5. évben 22,5 bázispont a nemzetközi pénzpiaci referenciakamathoz, az EURIBOR-hoz hasonlítva. A szindikált hitelmegállapodás fő szervezői a holland ABN Amro Bank, a német Commerzbank, az olasz IntesaBci és annak magyarországi leányvállalata, a CIB Bank. További hitelnyújtóként az anyabankok bevonták magyarországi leánybankjaikat is: a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-t, valamint a Commerzbank Budapest Rt.-t a tranzakcióba MTI
(2) 2003 jan ÁKK 1milliárd euró (260 MRD Ft ) kötvény
Az ÁKK idén kétmilliárd euró összegben bocsátott ki kötvényt, egymilliárd euró értékűt januárban, a Dresdner Kleinwort Wasserstein és a Schroder Salomon Smith Barney pénzintézetek közreműködésével, tízéves futamidőre, fix kamatozással. Szeptemberben szintén egymilliárd eurós, hétéves futamidejű, fix kamatozású kötvénykibocsátást hajtott végre a Morgan Stanley és az UBS Investment Bank pénzintézetek közreműködésével. http://ma.hu/page/cikk/ad/0/65300/1
(3) 2003 feb. MFB 150 milliárd Ft hitel
Magyar Fejlesztési Bank új, 150 milliárdos hitelkonstrukciója a vállalkozások támogatására
Európa Technológiai Felzárkózatási Beruházási Hitelprogram http://www.www.gm.hu/dokk/main/menu/akt/sajtoanyagok/_2003/februar/a_magyar_fejlesztesi_bank_uj_150_milliardos_hitelkonstrukcioja.html http://www.fidesz.hu/index.php?CikkID=17401
(4) 2003.06.21 az 500 millió eurós állami hitel,
5 éves futam, kamata az Euribor felett 17,5 bázisponttal A törlesztés egy összegben . A négy fő szervező bank a BNP Paribas, a KBC NV, a Sumitomo és a WestLB AG. László Csaba a magyar állam nevében 500 millió euró szindikált hitel felvételéről szóló szerződést írt alá pénteken. A pénzügyminiszter az aláírást követő sajtótájékoztatón elmondta: a hitelt kedvezőtlenebb feltételekkel felvett kölcsönök előtörlesztésére fordítják, amellyel a várakozások szerint félmilliárd forint körüli éves kamatmegtakarítás érhető el. http://hiros.index.hu/karrier/hitelben/
(5) 2003 szept 15 AÁK 1 milliárd euró (260 MRD Ft, kötvénykibocsátás
Hétéves futamidejű, egymilliárd euró összegű kötvényt bocsát ki. Az akciót négytagú szakértői bizottság készíti elő több európai nagyvárosban. A tervezett kötvény a magyar állam idei második deviza-kibocsátása lesz, amely a 2003-ban és 2004 elején lejáró hitelek refinanszírozását szolgálja. Az ügylet főszervezői a Morgan Stanley és az UBS Investment Bank. pénzintézetek. http://www.magyarorszag.hu/hirek/gazdasag/devizakotveny20030915.html
(6) 2003. szeptember 28 230 millió eurós hitelt vesz fel az Eximbank Az eredetileg kért 200 millió eurónál többet kínáltak a nemzetközi pénzintézetek, így összesen 230 millió eurós hitelt kap a hazai Eximbank attól a banki konzorciumtól, melyet kilenc ország 19 bankja alkot . Bánki Frigyes, az Eximbank vezérigazgatója elmondta, a bank hitelállománya 35 százalékkal magasabb tavalyhoz képest, mint ahogy azt tervezték, és gyorsan emelkedik. Ezért volt szükség arra, hogy az Eximbank is kölcsönért forduljon a piachoz. http://nethirlap.hu/rovidhir.php?hirid=2965
(7) 2003.dec .04 500 millió euró (fél milliárd euró, 130 MRD Ft drága hitel :mad:
Az Államadósság Kezelő Központ Rt. (ÁKK) korábbi terveivel összhangban mandátumot adott a HSBC és a Sumitomo Bank pénzintézeteknek egy 500 millió euró összegű készenléti hitelkeret megállapodás megszervezésére - közölte az ÁKK csütörtökön. Szakértők szerint az egyik legdrágább formájú rulirozó hitelt vette fel a magyar állam.
http://www.ma.hu/page/cikk/ad/0/67556/1
(8) 2003 nov : Terv 2004 januárra: 1 MRD EU kötvénykibocsátás ismét... http://ma.hu/page/cikk/ad/0/65300/1
(9) 2003 dec újabb terv. 2004 januárra 3 mrd eurós kötvénykibocsátás. :mad:.
"Az adósság az idén 974 milliárd forinttal emelkedik. Hazánk jövőre 5300 milliárd forintnyi adósságot törleszt, ennek érdekében az állam hárommilliárd eurós kötvénykibocsátást tervez. Novemberben az ÁKK még úgy nyilatkozott, hogy a kibocsátás nem haladhatja meg a kétmilliárd eurót. " http://www.mn.mno.hu/index.mno?cikk=189261&rvt=5
(10) ÁAK: Aláírták a Magyar Köztársaság 500 millió euró összegű készenléti hitelkeretéről (rulírozó) szóló
A hitelkeret futamideje 364 nap, amely további két évre meghosszabbítható. Lehívás esetén a fizetendő kamatfelár Euribor felett 12 bázispont, a le nem hívott összegre a rendelkezésre tartási jutalék 0,045 százalék.
A hitelkeretben a főszervező HSBC, London és a Sumitomo Mitsui bankon kívül további kilenc pénzintézet vesz részt. A szindikálás jelentős túljegyzéssel zárult, de a hitelfelvevő a keret összegét nem kívánta megemelni. 2004. január 9. 13:35
(11) Újabb hitelfelvétel: 200-250 millió eurós hitelt vesz fel az MFB
Mindent megoldanak: hitelből 2004-02-04 13:03 A Magyar Fejlesztési Bank 200-250 millió eurós szindikált hitelt vesz el, melyet a jelenleg is futó programok finanszírozására kíván fordítani - írja a tozsdefórum.hu a bank kommunikációs igazgatóságára hivatkozva. http://www.fidesz.hu/index.php?CikkID=19701
A nemzetgazdaság bruttó adóssága 43 milliárd euróra emelkedett a III. negyedév végére a II. negyedévi 40,2 milliárd euróról - közölte a Magyar Nemzeti Bank kedden. A harmadik negyedévben a nettó adósság 17,7 milliárd euróra nőtt az előző három havi 17,1 milliárd euróról.
1 pont
vagyis 5-10 százalék és ezermilliárd meg az apró
NSZ 2004. január 17.
Szerző: Jaksity György
... jó lenne megtalálni a helyes útirányt ebben, az európaiság ezeréves gazdasági és kulturális fundamentumait, realitásérzékét, értékrendjét és önmaga, valamint környezete iránti igényességét táltosos történelmünk és valamiféle modern baloldaliság fantazmagóriáival, szellemi és fizikai restségének olcsó kifogásaival, a másság iránti totális intoleranciájával és ízléstelen kivagyisággal felcserélt közegben.
Különösen elszomorító morális és szakmai cinizmusról, mi több, dekadenciáról tett tanúbizonyságot a hazai politikai döntéshozói rendszer, amikor László Csaba pénzügyminisztert nevezte meg kizárólagos felelősként egy évek és kormányok óta rosszul megválasztott és még rosszabban kivitelezett, de még kivitelezésénél is szerencsétlenebbül kommunikált gazdaságpolitika, előre még egy kezdő közgazdász által is jól becsülhető végeredményének okán.
A pénzügyminiszter menesztésének indokaként megnevezett tavalyi 5,6 százalékos, bruttó hazai termék arányában mért államháztartási hiányt ugyanis nem a pénzügyminiszter gründolta össze, még ha a tárcájának felelőssége vitathatatlan is a költségvetést érintő kérdésekben. Nem, ez a felelősség a teljes kormányé és az Országgyűlésé, amelynek tagjai annak tudatában hagyták jóvá az éves költségvetést, és erőszakolták ki benne saját tárcájukat, illetve érdekkörüket kedvezményező kiadásait, hogy tudatában voltak (ha pedig nem, akkor az még rosszabb), hogy az köszönőviszonyban sincs a bevételekkel, illetve a közgazdasági realitást valamint az EU pénzügyi rendszerének tagjaként működő gazdaságra nézve jogi kötelezettséget is jelentő háromszázalékos hiánnyal.
A gazdasági növekedés, a beszedhető adók és az ezekhez kapcsolható elfogadható mértékű kiadások realitásának fittyet hányva folyik az ízléstelenül és érzéketlenül, kormányonként változó kommunikációs márkanevekbe öltöztetett költekezés politikai népszerűségre, az üzleti klientúra eltartására, illetve a gazdaság mesterséges és a világgazdasági konjunktúra lehetőségeit a gyermeki mesék boszorkányai és jó tündérei által benépesített mondavilágának intellektuális szintjén feszegetve történő növelésére. (Példaképük Münchhausen báró például úgy jutott el elmondása szerint a Holdra, hogy egy vashintóban ülve mágnesgolyóbist dobált a magasba, amely egyre feljebb húzta. Igaz, az ő hintaját nem a külföldi befektetők és a magyar állampolgárok finanszírozták, így esetleges tévedései is csak rá tartoztak.)
A jövedelmek növekedésének a gazdaság teljesítményét mintegy háromszorosan meghaladó mértéke és a mesterségesen és elhibázottan államilag túldotált és túlnövelt hitelexpanzió következményeként pedig elszállt a fizetési mérleg is, ami egy szerkezetileg nyílt gazdaságban elemi közgazdasági ismeretek hiányában is evidencia. Azt ugyanis az egyszerű magyar parasztember is érti, hogy ha többet fogyaszt, mint amennyit termel, akkor a különbséget mástól kell megvegye, és ehhez adósságba kell verje magát. Ezek után pedig csak a szellemileg amúgy is kihívásokkal küzdő, a gazdaságpolitikai döntéshozók kommunikációjával ráadásul még félre is vezetett nemzetközi befektetők fogadtak még 2003 januárjában is a forint erősödésére, ám a realitás ezzel szemben már akkor is a tarthatatlan és az egyensúlyi problémák miatt gyengülő forint, az ezáltal újra emelkedő infláció és a mindkettő következményeként megnövekvő kamatok lettek.
Ennek a kis kirándulásnak, vagyis a dezinflációs pályáról letérésnek, az euróövezetbe lépés kerülő úton történő kivitelezésének (tudják: légvonalban egy kilométer, de mi tudunk egy rövidebb utat az erdőn át), a továbbra is irreális adórendszer fenntartásának, valamint a megnövekedett adósságszolgálati terheknek a nemzetgazdaságra és annak minden szereplőjére vetített explicit költsége százmilliárdokban, a kieső növekedési lehetőség, az elvesztett befektetések és az ország megítélésének romlása pedig haszonáldozat szinten ezermilliárdokban mérhető évente. Hol vannak ehhez képest a zugbankárok, az államháztartás különböző részei között közvetítő tanácsadó zsenik, az állami beruházások kivitelezésének tízszázalékos pénzügyi zsonglőrei és piti pár milliárdos üzleteik?
A magyar gazdaság, de még inkább ezen társadalom és nemzet igazi problémája azonban egyáltalán nem az 5,6 százalék (mint államháztartási hiány bruttó hazai termékhez viszonyított mértéke), hanem a fent idézett 10 százalék (mint a tízmillió ember kizsigereléséből származó államháztartási bevétel azon része, amit a demokrácia szabályai szerint megválasztott politikusai, megbízott képviselői, valamint közszolgái felosztanak, értsd eltulajdonítanak és elherdálnak).
Ez a szám, akár a durván a bruttó hazai termék öt vagy az államháztartási bevételek tíz százalékát nézzük, furcsa mód megegyezik, és nagyságrendileg évente ezermilliárd forintot tesz ki. Vagyis elegendő 700, de ha a felosztást leszámítjuk, akár 1000 kilométer autópálya megépítésére vagy az államháztartási, azon belül közigazgatási, egészségügyi és honvédelmi reform megvalósítására, úgyhogy az aprópénzből az oktatást, a környezetvédelmet és számos egyéb területet lehetne európai szintre hozni.
Bőven elegendő egy az egyensúlyt nem veszélyeztető adóreformra, amely a mai helyett közgazdaságilag indokolt, eurokonform, átláthatóan egyszerű és működtethető, ezáltal számon is kérhető etikus rendszerként működne, amiben minden normális piaci szereplő arra lenne büszke, hogy adót fizet, és nem arra, hogy mennyire invenciózus adójának optimalizálásában (értsd: elcsalásában).
Mindehhez csak egy kis józan paraszti észre és némi önmérsékletre lenne szükség. S akkor lenne mindezeken felül igazán versenyképes gazdaságunk, amely az államháztartás felé csökkenő befizetéseiből beruházna, fejlesztene, innovációra, szakképzésre, hatékonyabb, környezetbarát technológiákra költene. Lenne továbbá tízmillió embernek önbecsülése, mert nem adó- és vámcsalásból, hálapénzből, számla nélküli tevékenységekből vagy éppen a közönséges tolvajlás más formáiból kellene tisztességes egzisztenciát biztosítania magának és szeretteinek. Nem kényszerülne százezer magyar fogyatékos ember és családjaik emberhez nem méltó körülmények és megaláztatás közepette leélni életét. Embertársaink nem az aluljáróban vagy az utcán fagynának meg telente, és a gyerekek tízezreinek nem az alapítványoktól kellene uzsonnát és megfelelő étkezést remélniük, mintha csak József Attila vagy Dickens korában illetve az európai kultúrkör végvidékén élnénk. És mi mindannyian, akik ebben az irracionális és erkölcstelen, a munkánkat napi szinten akadályozó rendszerben építünk, értéket hozunk létre, és egy közösséget próbálunk gyarapítani, nem kellene szégyelljük magunkat, hogy nekünk jutott.
Igaz, a fenti evidens célok elérése érdekében több tízezer köztük sok léhűtő, hozzá nem értő az államháztartás általunk biztosított bevételein élősködő, de munkáját alapszinten is elvégezni képtelen közszolga és állítólagos vállalkozó kényszerülne a versenyszférába, hogy tisztességes versenyben bizonyítsa: valóban megérdemli azt a jövedelmet, amit eddig is ez a versenyszféra biztosított neki, csak éppen adók formájában, az állami intézményrendszer gyakran ellenőrizhetetlen és gyenge hatékonyságú felhasználása mellett. Az is igaz, hogy az évi ezermilliárdos megtakarítás egyben eltakarítása is lenne a magyar üzleti élet moguljainak, ügyeskedőinek, az ügyleteket a politikai, államigazgatási haverokkal levajazó vállalkozóinak (istenem, hova degradálódott a modern jóléti társadalom gazdasági alapjait jelentő paradigma értelme és értéke) nagy részét, akik kezdeti vagyonkájukat vagy akár rendszeres nyereségüket ezen pénz és az állam, értsd tízmillió ember vagyonának folyamatos és jogilag enyhén szólva rázós konstrukciókban megvalósított megdézsmálásán keresztül szerezték, szerzik, miközben tevékenységük és annak produktuma a világ versenypiacain soha nem állná meg a helyét. Továbbá elvesztené mai bohém, anyagilag vonzó, de a munkakerülés sajátos magyar formájaként létező jellegét a politikai karrierépítés, hiszen az e köré épülő és ezt egzotikus és találékony, ámbár jogilag kihívásokkal küszködő formákban pénzelő üzleti kliensrendszer is a múlt emlékévé válna. Vagyis kemény ellenállásba ütközne a kisebbség érdekei miatt a többség érdekeinek az érvényesítése, de ha van a demokráciának és az Európához tartozásnak igazi tesztje, akkor ez az lenne.
Jelen sorok szerzője pedig nem elsősorban a tőzsde elnöke, egy sikeres magyar magáncég alapítója, aki mindezen pozícióiban az anyagi lehetőségei által biztosított cinikus nyugalommal figyelhetné ezt a szörnyű felelőtlenséget és károkozást, hanem egyike annak a tízmillió magyar állampolgárnak, aki alkotmányos jogaival élve jelenti ki azt, hogy elég.
Várjál még egy picit.
A turulmadaras, pajzsos , hídfoglalós gyerekek , mácius 15.-étől az EU csatlakozásig kivackolnak a Parlament elé egy újabb műbalhéra. Meghirdették a permanens forradalmat is .
De lehet hogy az egész az időjárásra való tekintettel elhalasztódik/elmarad.
>> Mellesleg egy fideszes politikussal való beszélgetés nekem nem túl hiteles.Ugyebár politikusok...
" Macher Ákos, az ÁPV Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettese. "
ő mondta, mi lett a pénzzel. (meg mellesleg az akkor még megbízott pénzügyminiszter is ugyanezt mondta)
Ő Fideszes politikus lenne? meg a pümszter is?
Pedig a Gondola címlapján ott egy cikk, hogy valami emberjogi szervezet elmarasztalta az országot...érdekes, pont most...mintha megrendelték volna. Gyanús...
Persze, újak mindig lesznek, de ha a gazdaság beindul, akkor ezek nem sokat fognak érni.
(Mellesleg mi ez a csend, lazaság, március idusán sehol egy kormánybuktató tüntetés, sajtószabadságért való sírás-rívás? Hát hogy van ez? 40 év, 4 év, 4 hónap... aztán tessék mi lett belőle.:)
Tudod a fideszes köztársasági elnöknek és főügyésznek nincs köze a gazdasághoz. A fideszes jegybankelnöknek van, de nyíltan nem mer szembe menni, néha nyilatkozik egyet - ilyenkor romlik a forint, de a konstruktivitás látszatát fenn kell tartania. A gazdaság pedig elkezdett működni, elindult felfelé az EUval szinkronban. Szegény nemzethalált nyökögőknek szép lassan nem marad semmi, csak a szokásos lózungok amivel elvesztették 2002-t is. Ettől a félelem, egyre erősebb lesz a padlónagazdaságjajderosszulélünkmáréhenishalnaknemzehalál duma. Az emberek már most rohadtul unják, amikor majd a saját nbőrókön is érezni fognak valami javulást a makrószámok mellett, akkor jöhet 2006.:))
példa adott..
(i)
alfalfa58 2001-12-20 15:01:33 (176)
Hát ismét eljött egy évnek a vége. Ráadásul ez távolról sem volt átlagos esztendő: emelkedő reálbérek, javuló gazdasági teljesítmény (mind az iparban, mind a mezőgazdaságban), jobb közérzet, optimistább polgárok.
A kormány tehát egyáltalán nem dolgozott rosszul - sőt! :-)
Főleg, ha összevetjük a Horn-Kunze kormány utolsó esztendejével: négy évvel ezelőtt az MSzP és az SzDSz kézzel-lábbal tocsikolt és az akkori kormánypártok prominens alakjai valamint médiaklientúrája sokmilliós VIP-hitelözön felmarkolásában jeleskedett. :-(
Ennek ellenére úgy gondolom, ráfér az Orbán-kormányra egy kis bíztatás.
"igaz,ugyanezek a kutatóintézetek vízionáltak 290 ft-os eurót)"
nekem kimondottan jol jott volna.hej a regi szep 290 forintos dollar. nekem ma MO 50 szazalekkal dragabb mint 3 eve.
Lesz itt még Áder "nem releváns"Jankó tréfamestertől és Szíjjgyártó megmondó&verőlegénytől, néhány összeesküvős-provokációs főbiára alapuló,rendkivüli sajtótájékoztató.
Ha kifogynak a hazugságokból jöhet az ász,mr Lex Répa Ropi.
A sármos ember.
