Cégeknél az "utalásban van" nem feltétlenül azonnalit jelent. Ha pl. hetente kétszer van effektiv ualás, akkor a köztes időkben "utalásban van", de csak a legközelebbi fizikai utaláskor lesz pénzmozgás.
Később akartam írni, mert még nem 100%-ban lefutott az ügy: a visszautalás hiányzik. A jóváíró számlán a fizetési határidő szerda, de még nem érkezett meg a számlámra. Ma beszéltem velük: "tegnap berakták az utalásba". Nem mondtam, de lehet kellett volna, hogy ilyenért laza felszámolási kérelmet nyugodtan lehetne küldeni (tudom, hogy 3 nap késedelemért nem fogják megindítani azonnal).
Véletlenül kibontottunk egyet belőle - ezt úgy kell érteni, hogy az enyém már elfogyott, de az egyik barátom nálunk tárol pár karton bort, és a párom véletlenül azokból vett ki. A dugó majdnem teljesen átázott, de a bornak semmi baja.
Ez egy k. jó juhfark, már palackérettséggel, némi mézességgel, jelentős beltartalommal, de kiváló savakkal. A maradékcukor pont optimális mennyiségű (nekem), valamint a "somlóiság" (még) nem nyomta el benne a gyümölcsösséget.
Ezt írják róla a Bortársaság honlapján: "Rendelkezik mindennel, amivel a területre jellemző birtokbornak kell. Káli-medencei struktúra, erő és lágyság, körte, alma, méz, fehér virágok és mandula aromái, vibráló savak."
A kiemelés tőlem származik... a valóságban ez egy citromlé, vastagnak sem mondanám... a műfajon belül vannak ennél rettenetesebbek is... tehát meg lehet inni, különösen így, hogy csak egy pohárról volt szó.
Etyeki pince, a tulajdonos az Onyx sommelier-je (volt). Azért is kedves nekem, mert amikor elkezdett szőlészkedni-borászkodni, tőlem vett metszőollót. Így aztán a számomra kissé nemszeretem szovinyont választottam egy édesburgonyakrémmel szervírozott tarjasteak mellé (amihez nem különösebben paszolt).
Ha ilyen lenne minden szovinyon blan, talán gyakrabban innék - bodzás, de nem pacsulisan, és az illatban fű és zöldfűszerek is keringenek. Kóstolva szintén bodzás picit, citrusokkal, zöldfűszerrel, pici tonikos fanyarsággal. A szép savakat saccra 2-4 gramm maradékcukor kerekíti. Különösebb tömörsége nincs, de a maga műfajában abszolút értékelhető darab. Leszámítva az árát.
5+ pont, 1200 Ft/dl (Harley Davidson szalon Open Road étterme)
Na most úgy alakult, hogy megkóstoltam a Sziegl pince jópár tételét. Kénmentesen dolgoznak. A boraik tkp-en teljesen jól iható tételek, de többségükben nincs semmi extra. Bár mivel főleg Kadarkák voltak, és azt nem túl sokan tudják normálisan elkészíteni, azt is mondhatjuk, hogy egész jók voltak a boraik. A fehérek (Jónás, '21, Kövidinka '21, OR '20) nem fogtak meg, a kénmetesség, finomseprős zavarosság szerintem eléggé uniformizál, de legalább nem a penge sav kategória volt. A kóstolt vörösek ((Bábel '21 siller/vörös) Kadarka Mandulás '21, Herreberg '21 Csákányos '19 '21, KF Hársfás-út '18) mindegyike kisebb-nagyobb mértékben gyümölcsös, jó savú, kerek bor volt, ezekből még vennék is, de az árak, már amit megtaláltam online 5 és 12e Ft közötti, sajnos túl vannak lőve, ennyire nem jók. De a fehérek is 4,6k-5,7k közöttiek. Lehet, pincénél lehetne kicsit jobb árat találni, de ott meg nincs kiírva. Szóval a 4-5e Ft hozzáadás is eléggé játszik...
Cantina Girlan. Az alapszériájából /1840/ kóstoltam PN-t és Lagreint, rendben voltak. A felette lévő szériából nem (nem volt abban a Vipiteno-i közértben, ahol éppen vásároltunk).
Ha valakinek van tippje, hogy Dél-Tirolban, Bolzano környékén melyik pincénél érdemes látogatást tenni (a Cantina Terlanon kívül), hálás vagyok az ötletekért.
Én - a területi adottságaim miatt is - a jól iható, mindennapi borok kategóriáját céloztam meg. Ha időnként összejön egy jó évjárat, akkor talán sikerül feljebb ugrani velük. De talán a fogyasztóim tudnák leginkább eldönteni ezt...
Természetesen egy kis túlzással írtam, amit, és talán nem ugyanazt jelenti mindkettőnknek az "élvezhető". Nekem a mindennapok vöröse nem ebbe a kategóriába esik, az számomra a minimum, amit meg kellene tudni ugrani minden olyan borásznak, aki palackoz, piacra lép. Szóval az "élvezhető" kategória nekem már az, amire emlékszik is majd az ember. Amikor leülünk itt-ott vöröset kóstolni, és a nagyon ízlő tételek árának utánanézünk, azért a már említett 4-5e szokott lenni legalább. És biztos sok nagyon jó bort lehet találni alsóbb árfekvésben is, de annyi vöröset nem is iszunk... (vagy inkább egy részét sajátból, ha már van).
Figula Simply Red, Prantner CF, Bősz Adrián Adriano, Márkvárt Ezerötös, Orsolya Hetedhét, ami így hirtelen eszembe jutott a közelmúltból. Ezek közül csak Prantner van háromezer felett, és mindegyik teljesen vállalható cucc.
Abban viszont egyetértek veled, hogy tényleg nem könnyű ebben az árfekvésben jó borokat találni. Vagy inkább azt mondom, hogy az általad megjelölt 4-5ezres polcról sokkal könnyebb belenyúlni a jóba olasz/spanyol vonalon, mint nálunk.
