"Sokkal biztonságosabb lenne, ha a szülőtől kapná a gyerek az első jointot, ugyanúgy mint az első pohár alkoholt kapja a szülőtől."
Ha olyan szokássá válna, mint az alkohol. Mert pont az a baj az alkohollal, hogy a magyar társadalom összességében alkoholista társadalomnak tekinthető, ami alatt nem azt értem, hogy mindenki alkesz, hanem azt hogy szinte mindenkinél elfogadott az alkoholfogyasztás, az életünket végigkíséri a pia, és amúgy elég sok az alkoholista is. Na, a fű messze nem ilyen dolog, egyellőre. Azt mondjátok, a legalizálás visszaszorítaná. Na, akkor ellentmondásba kerültetek ezzel, mert ahhoz hogy bevett szokás legyen az első joint a szülőtől, előbb sokkal elterjedtebbnek kéne lennie a fűnek(a fiatalok körében a rendszeres füvezés még most is 10% alatt van, míg az alkohol fogyasztás 50% felett). Ha viszont ti azt állítjátok, hogy a legalizáció visszaszorítja, és ti legalizációt szeretnétek, akkor nem tűzhetitek ki célnak ezt az első joint a szülőtől dolgot, mert ahhoz elterjedtebbnek kéne lennie a fűnek. Szerintem játszunk tiszta lapokkal. Nem azért szeretnétek a legalizációt, mert az visszaszorítaná, hanem azért, hogy mindenkihez eljusson, mert szerintetek jó dolog, és kár kimaradni belőle.
Ami nagyon örvendetes lenne. Ha valaki nem lázadásból, megfelelési vágyból, beilleszkedési vágyból vagy menekülésből kezd el füvezni, hanem azért, mert ismeri a kockázatait és a felhasználási területeit, és úgy dönt, hogy mindent összevetve érdemes kipróbálnia, az az ideális. Ebből a szempontból a marihuána nem különbözik a többi gyógynövénytől, gyógykészítménytől vagy a szintetikus gyógyszerektől. Vannak kockázatai, és van haszna.
Nem, ha minden(de legalább a legtöbb) szülő normálisan nevelné a gyerekét, és elmondaná miért ne, akkor nem jönnének létre olyan korán a füves és piás gócok köztük, és ezért nem kellene azokhoz a menő közösségekhez tartozniuk. Mert ezek a dolgok általában úgy jönnek létre, hogy egy-két ember a társaságban elkezdi, és utána ők a példaképek. Annak az egy-két embernek viszont vagy nem magyarázták el a szülei, vagy nincsenek jó viszonyban a szüleikkel, esetleg nem hiteles, amit a szülő mond neki. Szóval ezek a dolgok néhány gyermeküket rosszul nevelő szülő gyerekeitől indulnak. (Ugyanilyen módon alakul ki az óvodásokban a trágár szókincs. Néhány gyerek megtanulja a szülőtől, és a többi meg tőlük.)
A tiltás nélküli magyarázat annyit sem ér, mint a tiltás magyarázat nélkül. A tiltás egyben iránymutatás is, vannak emberek akik ezt akár magyarázat nélkül is elfogadják(ez emberek több mint fele ilyen), vannak akik magyarázattal, és vannak akik azzal sem. Ha holnaptól legális lenne a fű(és nem mint a Hollandiában, ahol eleve csak a felnőtt korosztály, az is a fiatalok körében nem túl népszerű kávézókban), akkor lehet hogy a lázadó személyiségű fiatalok nem vonzódnának a tiltott gyümölcshöz, de egy csomó másféle ember meg pont ezután kezdené el.
A kontrollált drogfogyasztás kialakulásában tényleg nagy szerepet játszhat a megfelelő modell, amit a szülők nyújtanak. Az alkoholfogyasztással kapcsolatban a gyerekek csomó mindent megtanulnak a szüleiktől, pl. azt, hogy alkoholt csak speciális alkalomkor isznak (ünnep, vasárnapi ebéd, stb.), meghatározott mennyiségben (egy pohárral), nem vezetnek utána. És persze még tanulnak kedves rituálékat, pl. koccintás (sörrel soha, ezen mindig el lehet vitatkozni, hogy lejárt-e már), borszaglászás, mittomén.
Ez a jó minta, ami hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal tényleg megtanuljon együtt élni az alkohollal. És sajnos az is igaz, hogy az alkoholista szülő nem ezeket a mintákat adja tovább a gyerekének, hanem a korlátlan, lerészegedésig tartó italozásét. Ez viszont baj.
De ebből nem következik, hogy a szülő egyáltalán ne igyon a gyerekével. A szülő akkor ne igyon, ha alkoholproblémái vannak. Ha nincsenek, akkro nagyobb baj, ha nem iszik, mintha igen.
Ugyanez a marihuánára is. Fodor Gábort évek óta kritizálják azért az ominózus kijelentéséért, hogy a szülő együtt szívjon a gyerekével, pedig nagyon helyes gondolat, csak ugye azt már senki nem teszi hozzá, hogy csak abban az esetben, ha a szülő nem problémás fogyasztó.
"Régi magyar szokás amúgy, hogy az első pohár szeszesitalt a gyerekek(a fiúk) az apjuktól kapják. Ez a hagyomány falusi környezetben ma is él, érdekes módon elég sok alkoholistát termel ki."
Azokban az államokban (pl Olaszország) ahol elfogadott dolog a vasárnapi ebédhez egy pohár borral megkínálni a fiatalt, a statisztikák szerint sokkal kevesebb alkoholista van. A borfogyasztás a kultúrájuk része. A gyerek már korán megtanulja hogyan lehet mértékletes módon használni az alkoholt. Nem biztos hogy a kortárs közösség jó példával áll elő a marihuána esetében. A mai fiatalok többsége úgy használja a füvet, "tépjünk be mint az állat minél többször." Sokkal biztonságosabb lenne, ha a szülőtől kapná a gyerek az első jointot, ugyanúgy mint az első pohár alkoholt kapja a szülőtől.
"Nem fog fogyasztani, ha nem csak kategórikusan tiltják, hanem elmondják azt is hogy miért."
Sajnos ez nincs így, vagy csak ritka szerencsés kivételes esetben. A serdülőkre jellemző a kockázatvállalás, az autoritással szembeni lázadás, a társadalmi normák és értékek megkérdőjelezése, erős vágy a függetlenségre. Ugyanakkor bizonytalanok is önmagukban, a világ hozzájuk való viszonyában, iszonyú erős vágy van bennük a valahová tartozásra, a kortársak általi elismerésre és népszerűségre, a csoportnormák és értékek szigorú betartására és betartattatására.
Ebben a konfigurációban az a prevenciós attitűd, hogy az erős érvekkel, jól megindokolt tiltás távol tartja őket a fogyasztástól, sajnos illúzió. Természetesen azzal egyetértek, hogy ha valamit tiltunk, akkor azt mindig meg kell indokolni, mert úgy hatékonyabb, és drogoknál is sokkal jobb, ha teljes kontextusában mutatjuk meg, hogy mik a veszélyei és káros hatásai a drogfogyasztásnak, de ennek ellenére nem merném kijelenteni, hogy nem lesz fogyasztó az, aki tisztában van a valós veszélyekkel.
A felnőttek is teljesen tisztában vannak a dohányzás veszélyeivel (eléggé nagy betűkkel van ráírva a dobozokra, hogy lassú, fájdalmas halált okoz, és még vagy tízféle más elrettentő szöveg), mégis fogyasztanak.
Egyébként csak a félreértések elkerülése végett, most a fiatalkorúak marihuána fogyasztásának jogi megítéléséről, vagy a felnőttek fogyasztásának tiltásáról beszélünk?
Nagyon fontosat mondtal: "Ugyanakkor ha semmit sem tiltanak, akkor mindig mindent ki is fog próbálni, és ez a végzetét is okozhatja(...). Pedig az életben vannak dolgok, amit előzetes mérlegelés után úgy döntünk nem próbálunk ki."
Tehat a merlegeles, elfogadas, megertes szamit (azaz az erett, felnott, felelos dontes). errol tepjuk a szankat. De hogy jon ide a buntetojog? Mi nem ertjuk. Ha ugy neveled a gyerekedet, hogy ne szijjon, es o ezel azonosulni is tud, akkor nem fog szini, es senki nem is akarja "rakenyszeriteni", hogy szivjon. A legalizalas nem jelenti, hogy kotelezo. De ha a gyerek nem fogadja el, nem hiszi el neked, hogy nem szabad szini, akkor meg szivni fog, akkor is, ha tv. buntetni rendeli. Megegyszer: minek tiltjuk?
"Én 14 éves voltam mikor apám először kínált meg alkohollal. Nem azért tette hogy alkoholistát neveljen belőlem, meg akarta mutatni a kultúrált alkoholfogyasztás alapszabályait. Ha ezt meglehet tenni alkohollal miért ne lehessen megtenni fűvel?"
És ezt hogy mutatja meg egy szülő, aki nem füvezik vagy akár még ki sem próbálta? Tudom, ezt a módszert javasolta Fodor Gábor is, de szerintem nem biztos, hogy célravezető. Régi magyar szokás amúgy, hogy az első pohár szeszesitalt a gyerekek(a fiúk) az apjuktól kapják. Ez a hagyomány falusi környezetben ma is él, érdekes módon elég sok alkoholistát termel ki.
"Nem mukodik az a logika sem, hogy inkabb ki se probald, ugy biztosan nem leszel fuggo. Ennyi erovel ne kostold meg a tokaji aszut, mert ugy biztosan nem leszel alkesz. OK, de igy kulturalisan szegenyebb lettel, szvsz."
Ha elmondják ezt, akkor legalább van valami visszatartó erő. Ha meg valaki sosem kóstolja meg a tokaji aszut, egyáltalán nem biztos, hogy szegényebb lesz, az ember ideje véges, lehet hogy a borok helyett valami egészen más kultúrális értéket ismer meg, ami van olyan értékes mint a borok. És nincs egy és felsőbb kultúra, nincsenek alapdolgok és alapművek.
"Abban igazad van, hogy a legbiztonságosabb, ha ki sem próbálja. De ez csak akkor működik, ha saját döntése és felelőssége alapján nem próbálja ki, nem pedig külső kényszer miatt. Ha csak azért nem fogyaszt, mert fél, hogy lebukik, akkor abban a pillanatban fogyasztani fog, ha úgy érzi, nem fog lebukni."
Nem fog fogyasztani, ha nem csak kategórikusan tiltják, hanem elmondják azt is hogy miért. Ugyanakkor ha semmit sem tiltanak, akkor mindig mindent ki is fog próbálni, és ez a végzetét is okozhatja(most nem a fűről, nem is a keménydrogokról, hanem a dolgokról általánosságban beszélek). Pedig az életben vannak dolgok, amit előzetes mérlegelés után úgy döntünk nem próbálunk ki.
"Olyan mintha azt mondanád a fiadnak, lányodnak: gyújts rá, nesze, de ne szokj rá! És mi van, ha ízlik neki és nem tud megállni napi 2-3 szálnál?"
Nem ildomos összehasonlítani a cigaretta keménydrogot a fűvel. Össze sem lehet hasonlítani a két szer károsságát. De mondok neked valamit.
Én 14 éves voltam mikor apám először kínált meg alkohollal. Nem azért tette hogy alkoholistát neveljen belőlem, meg akarta mutatni a kultúrált alkoholfogyasztás alapszabályait. Ha ezt meglehet tenni alkohollal miért ne lehessen megtenni fűvel?
Azt persze mondanom sem kell, hogy a tiltó politikának semmiféle visszatartó ereje nincs. Éppen a fiatalok a legveszélyeztettebek, mára már a lázadás szimbólumává vált a marihuána. Ismerek egy olyan fiatalt aki dealerkedéssel keresi a kenyerét, összesen 17 éves. Azt mondja jó üzleteket szokott lebonyolítani az iskolában. Érted? Az iskolában. Ehhez képest a legalizált ellenőrzött forgalmazás sokkal kevesebb kárt okoz.
"Ráadásul mindez működik egy szülő-gyerek kapcsolatban, ahol a gyerek valóban alárendeltje a szülőnek, és ez helyes is, hiszen személyisége, értelme még fejlődőben van." Pontosabban 18 eves kor folott a gyerek onallo szemelyiseg, es a szulovel akkor lesz rendezett a kapcsolata, ha a szulot hitelesnek tartja. Ekkortol a szulo hiaba is probal barmit tiltani, hatastalan, de ha hiteles, akkor tanacsol, es a gyerek megfogadja. De ha kategorikusan tilt valamit, amit jozan esszel nem tud alatamasztani, akkor oda a hitelesseg!
Nem mukodik az a logika sem, hogy inkabb ki se probald, ugy biztosan nem leszel fuggo. Ennyi erovel ne kostold meg a tokaji aszut, mert ugy biztosan nem leszel alkesz. OK, de igy kulturalisan szegenyebb lettel, szvsz. (peldak szama vegtelen) (Plusz csinaltak egy hosszu koveteses vizsgalatot a merev elutasitokrol, nem biztos, hogy furol volt szo. 10-15 evvel kesobb pont annyi volt koztuk a problemas fogyaszto, mint a nem erintettek kozott (most nem erek ra megkeresni...). Nem attol lesz valaki alkesz, hogy az erettsegi banketten koccint.) szoval asszem mindket "tabor" erdeke, hogy ezt az ervet ne hasznaljuk ;o)
"Ő döntése. Te felelősséged." Nem, az ő felelőssége. Hacsak nem várod, hogy napi 24 órában egy kamasz mögött álljak felügyelőként, akkor az ő döntése és az ő felelőssége.
Abban igazad van, hogy a legbiztonságosabb, ha ki sem próbálja. De ez csak akkor működik, ha saját döntése és felelőssége alapján nem próbálja ki, nem pedig külső kényszer miatt. Ha csak azért nem fogyaszt, mert fél, hogy lebukik, akkor abban a pillanatban fogyasztani fog, ha úgy érzi, nem fog lebukni.
Ráadásul mindez működik egy szülő-gyerek kapcsolatban, ahol a gyerek valóban alárendeltje a szülőnek, és ez helyes is, hiszen személyisége, értelme még fejlődőben van.
De a marihuána általános tiltása ugyanezt kiterjeszti állam-egyén viszonylatra is, ahol az egyének bár alárendeltjei az államnak, mégis mindannyian közösen alkotják az államot, és mind felnőtt, felelősséggel tartozó, önálló, szabad döntéshozók. A marihuánafogyasztás törvényi szabályozásának alátámasztására a FOGYASZTÓ egyének érdekeit felhozni (amiben a szülő-gyerek viszonyt másolják) paternalista nézőpont. Ez azért igazságtalan és sérti az alkotmányos egyenlőség elvét, mert más szereknél, amelyek sokkal károsabbak a FOGYASZTÓRA, az állam nem látja szükségét a beavatkozásnak a fogyasztó érdekében.
Tehát vitatom, hogy a fogyasztók érdekeire hivatkozva az államnak jogában állna büntetni rendelni a marihuánafogyasztást.
Ha a fogyasztók által a TÁRSADALOMNAK okozott kár miatt tiltják a fogyasztást, az természetesen elfogadható és szükséges dolog. Ebben az esetben annyi az elvárás, hogy konkértan, mérhető és tényszerűen ellenőrizhető módon határozzák meg, a fogyasztás (és CSAK kizárólag a fogyasztás) hogyan és mekkora károkat okoz. Paradox módon ha tényleg megnézzük ezeket az adatokat, szintén azt találjuk, hogy ha a társadalomnak okozott kár mértéke alapján akarjuk betiltani a marihuánafogyasztást, akkor az alkoholfogyasztásnak sem lenne szabad legálisnak lennie.
Az pedig alkotmányos nonszensz (lenne, ha az AB nem látná ezt másképp), hogy különböző mércét alkalmazzunk annak eldöntésére, hogy mi számít veszélyesnek az egyes szereknél.
Összességében azt mondom, hogy a marihuánafogyasztás egy kockázatvállaló magatartás, ahol a kockázat a nem kívánt hatás előfordulásának valószínűsége (függőség, egészségkárosodás), ami nem nagyobb, mint az összehasonlítható legális drogok esetében, ezért a marihuána illegalitása sérti az alkotmányos egyenlőség elvét.
Hipnózisnál pont az a nagyon érdekes, hogy leírták a "rejtett megfigyelő" jelenségét, azaz a személy tudja, hogy hipnózisban van, elvégzi a feladatokat, elhiszi az illúziókat, hallucinál pozitívan vagy negatívan, nem zavarják a logikai ellentmondások, stb. de ennek ellenére mindig van a tudatnak egy magasabb szintről figyelő része, a rejtett megfigyelő, amelyik monitorozza az egész folyamatot. És ha olyasmire utasítják hipnózisban a személyt, ami nagyon ellenkezik a normáival, akkor nem fogja végrehajtani (csak a regényekben és filmeken).
Igen, a szabad gondolkodás feladása kifejezetten jellemző a hipnózisra. De csak az indukciótól a dehipnózisig tart, utána visszatér a normál tudatállapot.
A szerelemben is feladja az ember a "szabad gondolkodásának" egy részét, mégsem mondanám, hogy a szerelem rossz.
A tudatállapot módosulásoknak vannak kockázatai, természetesen, és ez a változás mértékétől és a személyiségtől függ.
Azt, hogy ki, mikor és mennyire gondolkodik szabadon, szerinted el tudja-e dönteni bárki más az adott személyen kívül, vagy ez teljesen szubjektív?
Szerintem a tudatállapot módosítás akkor is rossz dolog, kivéve ha mondjuk nincs más lehetőség a gyógyításra(pl. veszélyes őrültek kezelése). Mondjuk ilyen szempontból a fű nem durva, mert csak kis mértékben tudatbefolyásoló.
A tudatállapot módosításról: rendben, korrekt, hogy elismered, nem vagy tájékozott a témában. A hipnózis mesterségesen létrehozott, kívülről indukált, két vagy több ember között létrejövő átmeneti tudatállapot módosulás. Tehát módosul a tudata eléggé a hipnotizáltnak (és a hipnotizőrnek is!). Magyarországon is van hipnoterápiás képzés, amit orvosok vagy pszichológusok végezhetnek, csak ennek elvégzése után lesznek jogosultak hipnózis alkalmazására. Tehát keményen szabályozzák.
Mindebből az a lényeg, hogy a tudatállapot módosulás és módosítás önmagában még nem rossz dolog, sőt, ha jó kezekben van és jóra használják, akkor gyógyítani is lehet vele.
"Ezt ugye nem gondolod komolyan? Mi mukodott jobban? Az orsok? aKISZ? A munkasorseg? minel volt ez jobb?"
A kulúrális élet működött jobban. A szórakozás is be volt elvileg korlátozva, ám érdekes lenne összehasonlítani az akkori és a mai egyetemi életet, melyik a korlátoltabb(illetve melyik létezik). Csak szólok, az egyetemi élet nem az volt, hogy lerészegedés, betépés, hajnalig ugrálás a diszkóban(volt diszkó, de az nem az mint ma).
"OK, fuvet nem szittak, de megvoltak a potszerek, ragaszto, vagy lattad pl. az "ugy erezte szabadon el" c. filmet? Palesz i.v. injektalva."
A filmet nem láttam. A pótszereket csak szűk réteg használta, számuk jelentéktelen a ma drogozókhoz képest.
"nem a kádár rendszert védem, csupán az ifjúsági programjáról beszélek, amiben sok-sok hiba is volt amúgy, de még mindig jobban működött, mint ami most van" Ezt ugye nem gondolod komolyan? Mi mukodott jobban? Az orsok? aKISZ? A munkasorseg? minel volt ez jobb? OK, fuvet nem szittak, de megvoltak a potszerek, ragaszto, vagy lattad pl. az "ugy erezte szabadon el" c. filmet? Palesz i.v. injektalva.
És a Kádár rendszerben mennyi volt a drogos? Az alkoholistával ne gyere, mert az is kevesebb volt, mint most, még ha akkor is valóban túl sok volt. El kéne gondolkodni azon is, hogy az a korosztály, amely abban a rendszerben nőtt fel, miért tudta drogmentesen(és jóval kevesebb alkohollal mint ma) jól érezni magát azokban a kommunista táborokban. Ha olyan szar volt, akkor ők miért gondolnak vissza nosztalgiával(mielőtt valaki azt mondaná, hogy a fiatalkor mindenkinek szép utólag, elmondom, ez kamu, nekem ami rossz volt, az nem szépült meg kicsit sem)? (nem a kádár rendszert védem, csupán az ifjúsági programjáról beszélek, amiben sok-sok hiba is volt amúgy, de még mindig jobban működött, mint ami most van)
Nekem javítja a motivációmat a marihuána. Szerintem egy általános alapvető hatása a marihuánának, hogy a dolgok érdekesebbek, élvezetesebbek, tartalmasabbak a hatása alatt. Ha valaki azért nem csinál dolgokat, mert nincsen hozzá kedve, akkor a marihuána segíthet, hogy legyen hozzá kedve. De ha valaki csak azért csinál dolgokat, mert a semmittevés unalmas, akkor képes lehet arra használni a marihuánát, hogy a semmittevés ne legyen unalmas, és ne kelljen dolgokat csinálnia.
"Azt írtad, láttál olyan riportot, ahol egy ember azt mondta, hogy füvezik X éve úgy, hogy sem neki, sem pedig a környezetének ebből nem származik kára. Hát ne haragudj, de ezt nem hiszem el. Válasznak frappáns, de gondolom, inkább ne kérdezzem meg, hogy hol, mikor,... ? Mi, füvesek odafigyelünk az ilyenre, annak hamar híre menne, ha valahol, valaki előáll, és felvállalja, hogy szív. Legutóbb Juhász Petiékre emlékszem ez ügyben, meg is lehet nézni, mennyire vették őket komolyan. Ugyanazzal a váddal 10 személynél 10 különböző ítélet. Másról nem is hallottam. Persze, lehet... meggyőzhető vagyok."
A kendermagosokkal voltak riportok, mikor azok a tüntetések voltak(az interneten, sajtóban megjelenő szöveges interjú is azok). A Népszabadságban is olvastam elég sok füvezést védő cikket. Mind azt szugerálják, hogy mennyire nem káros. A másik kedvenc témájuk az, hogy bezzeg az alkohol(a Hétköznapi Csalódások egyik száma, a "Ne engedd szabadon a kendert" is ezt a véleményt képviseli).
" Nemúgyvanaz!!! Kérlek szépen, ha például egyik nap jól bespeedezek, akkor érzem, hogy ugyan faszás, bár egy kissé meg vagyok feszülve, ömlik rólam a víz, miközben fázok, mint a vadászkutya, fél óráig tart egy pisilés (ha sikerül!), szétrágom a szám belsejét. A pörgős, akár egy kellemes emlékű buli után pedig hulla fáradtan, ám éberen arra várok, hogy el tudok-e aludni, az annyira nem felemelő. Másnap fáznak a végtagjaim, fáj a pofám a vicsorgástól, meg a nonstop rágózástól, folyékonyon kívül semmit nem tudok magamhoz venni, az talán jelenthet valamit. Na, aki erre másnap is speedezik, meg harmadnap is, én azt mondom, vessen magára. Elég egyértelműen jelez a szervezet, hogy ezt ugyan már, nem kéne! Alkalmanként, partizni jó, de semmiképpen nem hosszútávon. Na, te az ilyen idióták miatt -akik nem jönnek erre rá- ellenzed, hogy mi füvezzünk. Na, a fűnél ilyen nincs,teljesen másak a vonzatai, teljesen más szinten. Pontosan ezért lehet beilleszteni a mindennapi életbe."
Hasonlókat mondott egyik haverom, aki speedezett egyszer. De én nem erről beszéltem. Nem minden anyagnál érzed 1. alkalommal a károsságot. A leépülés nem azonnali dolog. Az alkoholtól sem lesz mindenki másnapos. A füvezést pedig nem a speedesek(vagy bármilyen más keményebb drogosok) miatt ellenzem. Hanem azok a füvesek miatt akiket ismerek. Tudom, hogy nagy az esélye, hogy nem ilyen a legtöbb füves, de könnyen meglehet, mert a fórumban hozzászóló füvesek hiába bizonygatják, hogy teljesen normális életet élnek, ha az ismerőseim is ugyanezzel érvelnek, miközben látom, hogy ez nincs szinkronban az életükkel.
"Bár neked ez nem tetszik, de én igen is normális embernek tartom magam ( a hülyeségeim ellenére ) , tartózkodom a szélsőségektől, legfőképp azoktól, amik esetleg másnak kárt okoznak."
Én meg nem tartom magam annak, sőt még normális embert nem is ismertem. Lehet hogy nem is létezik, és te is csak áltatod magad, hogy normális vagy.
"A motiváció - témakörrel kapcsolatban pedig csak annyit, hogyha olyan a helyzet, hogy megengedhetem, hogy csökkenjen a motivációm, akkor miért ne? Ha nem engedhetem meg, akkor nem gyújtok rá. Ennyi. Általánosságban pedig annyit, hogy meg lehet és kell teremteni azt a szabályozást, hogy a motiváció csökkenésétől féltett korosztály ne jusson fűhöz. Azért pedig, mert a vasárnapi ebéd után a motivációm leredukálódik a létfenntartó funkcióim működtetésére és a TV - távirányító nyomogatására, azért remélem még nem fogják betiltani a vasárnapi ebédet. Bár nagyon káros tele gyomorral punnyadni."
Ja, csak ha már alapban sem volt sok valakinek, és még füvezik is, akkor hamar a béka segge alatt találja magát. De saját szintjén senki sem marad meg.
