Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
"Különösen 6 p. 10 mp-nél ajánlom megnézni azoknak, akik eddig azon lelkendeztek, hogy milyen jó volt a kárpátaljaiaknak a cseh uralom..."
Ezt igazolják az alábbiak is:
1928-ban a Svoboda című rutén lap a következőket írta:
"A rutén földön a csehek iránti gyűlölet általános és határtalan."
Ez a gyűlölet napról-napra élesebb lett.
Egyetlen esettel rávilágítok arra, hogy a két "testvérnemzet" milyen halálos küzdelemben él a közös hatzárok között.
A mély vallásosságú rutének a bekebelezés óta a legerősebb vallási üldözésnek vannak kitéve. A cseh légionáriusok – akik a rutén földet éppúgy terrorizálják, mint a Fehér Kéz csetnikjei (a Fekete Kéz betiltása utáni terrorszervezet, megj. tőlem) Macedóniát és Horvátországot – durvaságukban odáig mennek, hogy gúnyolódva vágják le a hitbuzgó falusi emberek melléről a katolikus keresztet. Papjaikat agyonverték, és templomaikat kifosztották. Nem találkoztam ruténnel, aki ne vágyódott volna a felszabadulás után. A csehek iránti gyűlöletük határtalan. Ők is éppúgy, mint a macedónok és a horvátok, lesik az alkalmat...”
Forrás: Henri Pozzi "A háború visszatér..." c. könyve
Különösen 6 p. 10 mp-nél ajánlom megnézni azoknak, akik eddig azon lelkendeztek, hogy milyen jó volt a kárpátaljaiaknak a cseh uralom, mert az ebben a filmben nyilatkozó öreg bácsi azt mondja, hogy a csehek alatt nehéz idők voltak, míg a magyarokhoz való csatlakozás munkát, pénzt, megélhetést hozott nekik.
Az Őrvidékünk már náluk van. De felőlem menj és kezdeményezz róla népszavazást, elvégre mi akadálya lehet az egyesülésnek, ha úgysincsenek határok az egyesülő Európában?
Nézd meg Ausztriát, egykoron uralta Európát, most pedig kicsiny de jól élő állam! Talán lehetne hozzájuk csatlakozni mint keleti megyéjük, ha már a soproniak elkúrták a lehetőséget. Képzeld csak el hogy aktívan beleszólhatnál Ausztria politikai viszonyaiba mint választó, ráadásul az örök béke várna a Magyar nevű megyére is az alkotmányból kifolyólagosan. Nagyobb nehézséget nem okozna, hiszen a közlekedés is jobboldalon történik és a sebességhatárok is nagyjából azonosak, a Karácsonyt is ugyanakkor tartják. Szerintem ha feltennék népszavazásra, 70% felett lenne az igenek aránya.
Kis ország vagyunk. Mert kicsivé tettek bennünket! Sokak szerint az, hogy Trianon minden bajunk forrása, csak ürügy, ami eltereli a figyelmet a valódi okokról. És ez bizonyos fokig így is van, hiszen Trianon csak egy azon okok közül, melyeknek országunk a siralmas állapotát köszönheti. Ám minden bizonnyal az is igaz, hogy Trianon egymaga okozott annyi kárt, mint amennyit a többi együttvéve. Éppezért nem lehet csak úgy elfelejteni és nem beszélni róla. Mit is "köszönhetünk" ennek a békediktátumnak (békeszerződésnek azért nem nevezhetjük, mert egy szerződés a felek kölcsönös megállapodásán alapszik, Trianon pedig egyáltalán nem ilyen volt)? Az ország kétharmad részének elvesztését. És ez miért baj? - kérdezheti sok, hazaszeretettel kevésbé megáldott honfitársunk. Mert ezzel a kétharmaddal gyönyörű tájak vesztek oda; erdők, hegyek, történelmi városaink, amelyek még vonzóbbá tehették volna az országot a turisták szemében; odaveszett a tengerpart, mely az idegenforgalmi vonzerő mellett a kikötők révén egy kapu is lehetett volna a nagyvilág felé a magyar árúk számára; idegen kézre került a bányáink nagy része, melyek hazai nyersanyaggal látták el a gazdaságunkat, ami nem csupán ezeket veszítette el, hanem a gyárak, iparvidékek, termőföldek zömét is. Trianon tönkretette önérzetünket és önbecsülésünket (és ez az érzés -"kicsik vagyunk","nem érünk semmit"- szinte teljesen beleégett a magyar emberek lelkébe); elsorvasztotta olyan ígéretes jövő előtt álló iparágainkat (pl. nehézipar, gépjármű- és repülőgépgyártás, hadiipar), melyek gazdaságunk egészét felpezsdítő húzóágazatokká válhattak volna; számtalan honfitársunkat kényszerítette külföldre, mert ez a kicsivé tett ország egyszerűen képtelen boldogulást, kibontakozási lehetőséget nyújtani sok magyar tehetség számára. És persze elszakították tőlünk "néhány" millió honfitársunkat is, akikkel együtt eltűnt a nagy belső piacunk is (és itt most elnézést is kérek a határon túli magyaroktól, hogy csupán belső piacként írok róluk, de gondolom ebben a pénzéhes világban nem sok mindenkit hatna meg, ha csak annyit írnék, hogy honfitársaink). És ez az, ami azóta is hiányzik a magyar gazdaságnak: a nagy belső piac. Ami az ipart és a mezőgazdaságot fenntartja és (szerencsés esetben) az igények révén fejlődésre ösztönzi (persze a legfontosabb, hogy ez a belső piac, vagyis maga a lakosság, legyen is vevő a saját iparának és mezőgazdaságának termékeire). A minél nagyobb belső piac szükségességének tényét támasztja alá a következő történet. A rendszerváltás után pár évvel néhány külföldi (gondolom vásárlási vagy befektetési szándékkal) látogatta meg a Videoton gyárat és ott el voltak képedve azon, hogy a tévékészülékek gyártása milyen alacsony darabszámú. Hát bizony, a mi kis piacunk csak ennyit igényel. Az alacsony termelékenység pedig nem igazán gazdaságos, nem is csoda, hogy nem a magyar vállalatok törnek be a külföldi piacokra, hanem a külföldiek szorítják ki őket idehaza is. Vajon ez akkor is így alakult volna, ha nem 93030, hanem egy 172000 (1941-45 közötti állapot) vagy éppen 325000 km2 (1920 előtt) területű ország belső piacát kellett volna ellátni ilyen termékekkel? Trianonnak köszönhetően az ország rendkívül sérülékennyé és kiszolgáltatottá vált. Elég csak arra gondolni, hogy a vizeink nagy része a határainkon kívülről jön (és vele néha egészségtelen anyagok, nameg jókora árhullámok az erdők tarvágása miatt) vagy hogy mennyire rá vagyunk utalva, kényszerülve a külföldi nyersanyagokra és energiahordozókra. És vajon a népességfogyáshoz mekkora mértékben járult hozzá Trianon? Mekkora "érvágást" jelent az nekünk, hogy magyarok milliói kerültek a határainkon kívülre, ahol lassan beleolvadnak más nemzetekbe? Bizony a mostani határaink elég szűkre szabják a lehetőségeinket. A határaink, melyek meghúzásában sok mindenki részt vett, csak éppen mi, magyarok nem. Trianonban nem egyszerűen csak országrészeket vettek el tőlünk, hanem a jövőnket is. És végül még egy nyomós indok, amiért nem felejthetjük azt a kétharmad országrészt: egyszerűen azért, mert a miénk. Mert Magyarország megalapításakor is hozzánk tartozott (kivéve a tengerpartot, amely "csak" 1091 óta volt Magyarország része).
Ez Trianon. Nemcsak egy hely; nemcsak egy dátum; nemcsak egy dokumentum; nemcsak egy lap a történelemkönyvben, hanem a szomorú valóság is. Egy olyan dolog, ami így vagy úgy, de mindannyiunkat érint. Éljünk bárhol és bármikor.
De én is szívesebben beszélnék inkább arról, hogyan lehetne újra naggyá, jelentőssé, gazdaggá tenni ezt az országot, beleértve az ehhez segítséget adó iparvállalatainkat is.
Nem igaz, hogy ez a nemzet már csak a múltjából él, abból, hogy régen így meg úgy keresztény és vitéz... Ez nem élet, hanem egy múltbarévedő rángatózás a halál küszöbén.
Ugye? És van még 6 db. DVD és egy Blu-ray lejátszóm is. Hobbim az ilyen eszközök gyűjtögetése. Apropó, a távirányító-gyűjteményemet még nem is említettem. Beszélgessünk róla?
A rendszerváltás előtt az egész KGST tömb ott volt piacként, de pl. az Ikarus Nyugatra is sikerrel termelt.
1990-et követően pedig nyitva állt az egész világpiac, csak nem kellett volna ide beengedni ész nélkül a konkurenciát, illetve pont az olyan vállalatokat nem kellett volna, hogy elengedje a magyar állam, amelyeknek ígéretes jövője lehetett volna az új világrendszerben is (híradástechnika, járműgyártás, stb.).
Tőke meg hogyhogy nincs ilyesmire? Orbánék rengeteg pénzt felhalmoztak; ők miért nem veszik kézbe és támogatják az Oriont, Videotont, Ikarust, stb., ha egyszer ők a "nemzeti érdekeket és gazdaságot támogató nemzeti kormány"? A hungarikumok közé igazán bevehetnék ezen iparmárkáinkat is, és reklámozhatnák őket; Orbánnak csak egy szavába kerülne és minimum a hívei vennék ezen termékeket, mint a cukrot, határon belül és túl.
És Trianon ebben is megmutatja magyarnyomorító mivoltát, hiszen nagy belső piacától fosztotta meg országunkat. Igaz, most már - elvileg - nincsenek már határok, tehát az egész Kárpát-medencét vagy a világot tekinthetnénk lefedendő célnak termékeinkkel. Csak akkor termelnünk is kéne, és nem odaadni a kínaiaknak, törököknek és hasonló szir-szar népeknek azt, amit eleink felépítettek.
Nem az volt a kérdésem, hogy ki döntőbíróskodott, hanem hogy a hárommillió koldus országa hogy volt képes visszaintegrálni azon területeinket, amiket a pannon puma ma nem tudna, továbbá az sem volt kérdésem, hogy hol mennyi magyar él még, hanem hogy mi tartozott hozzánk?
A kínaiak meg csak ne áruljanak magyar termékeket. Olcsóbban se. Nem ártana patriótább gazdaságpolitikát folytatnunk, akár védővámokkal is. Ha Orbánék annyit beszélnek a hazai gazdaság védelméről, akkor talán nem nekünk kéne Samsung TV-ket gyártani (ezt akkor hogyan is tudjuk gazdaságosan tenni?), a kínaiaknak meg törököknek a mi Orionunkat.
"Ha annakidején az "egymillió koldus országának" sikerült visszaszereznie és újraintegrálnia legalább 80000 km2-t az elrabolt területeinkből, akkor a "pannon pumának" ez miért ne sikerülne?"
Tudhatnád, hogy annak idején volt egy (szudéta)német területrendezés, amihez kapcsolódhattunk. Volt egy nemzetközi megegyezés, hogy a német-olasz küldöttek jelenlétében döntenek a magyarok és a szomszédok az új határról.
Most is "csak" annyi kell, hogy a románok stb. fogadják el a német-olasz döntőbizottság közreműködését, és már mehet is a dolog.
"akkor mit csinálsz a románokkal, ha követelik az önállóságukat?"
Miért követelnék, Magyarország részeként?"
Csak mert megyényi területeken kevesebb magyar él ott, mint borsodban cigány. Milyen alapon tarthatnánk azokat a területeket magunknak?
"Aki román itt nem akar Magyarországon élni, az takarodjon a Kárpátokon túli anyaországába, vagy ahová akar."
A románok pont ezt mondják. Aki nem akar Romániában élni, az takarodjon onnan.
"És mi akadálya van annak, hogy kivitelre is gyártsunk?"
Szinte semmi.
Mindössze annyi, hogy a kínaiak olcsóbban árulják....
a legelso feladat lenne hogy minden magyar ferfinak legyen gyereke erre te alkalmatlan vagy csak rohogni tudok az 500 forintos nagy magyarorszagos fuszekli zoknidon
