Keresés

Részletes keresés

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.15 0 0 83

ALKONYAT, VIRRADAT

 

Felleg úszik: sajgó hattyú,
napnyugat: vörös koporsó,
eljön a hold: síró asszony,
haja világra leomló.

 

Csavarodok holdsugárba,
állok tornyas kék sisakban,
nap születik forró ágyon,
meghalok a virradatban.

Vukkancs Creative Commons License 2007.01.15 0 0 82

 

SZÜLETÉSNAPRA

Játék és édes tej nem volt elég,
mohónak születtél, követelőnek -
így vagy a sorsodnak jó eleség,
fejed és szerveid elemésztődnek.

Hirdetted te is, hogy félni tilos,
ember vagy végre, de élsz dideregve,
mint hentes-kötények, csurom piros
fellegek szakadtak képzeletedre.

Nem látsz tündöklő végtelenbe,
nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass,
kezedben a rózsa lefejezve,
tövises szára az, amit szorítasz.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.14 0 0 81

MÁRA PARTIZÁNKA 


Megsebesült Mára partizánka,
Szól anyjára, szól édesanyjára:
"Édesanyám, hajnalban fölébressz,
Segítsél az ablak közelébe,
Láthassak a partizán-seregre,
Sereg élén az én kedvesemre,
Kedvesemre, szép szőke hajára,
Haját söprő harci zászlajára.
Vágyódásom tán elmúlna akkor,
Jobban lennék a holnapi naptól,
Jobbszárnyamat, ha láthatnám újra,
Testem-lelkem hamar megújulna.
Jó vitézek, mikor jöttök erre?
Mikor jössz te, kedves, közelembe?
Kedvesem, ha elesel a harcban,
Kő leszek, hogy könnyem visszatartsam!"

 

/délszláv népköltés/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.14 0 0 80

KITŰNIK SZÁRMAZÁSOM


A vértanúk vajúdva,
magukból dögönyözve
uszítnak élni újra.


Húsukból erjedt lángot,
kéklő lidérc-kelengyét
adnak, pólyát meg pántot.


Ad életet a nemlét,
nevel, mint egyetlenjét,
erős csont-almamáter.


S kitűnik származásom,
e láthatatlan kráter
fölött ha fölvirágzom.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.14 0 0 79

FEJEMET LEHAJTOM


Sajnálom nagyon a kedvest:
ropogtat éretlen egrest,
elmereng, s kicsi a vágya --
söntésből piros pogácsa.


Mindenre komolyan gondol,
véletlen férfi-mosolytól
megrántott kéveként rezdül,
rázkódik, könnye kiperdül.


Én ilyet sohase láttam:
szédeleg viharzó társam.
Szelíden föladom harcom,
fejemet mélyen lehajtom.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.14 0 0 78

A FEKETE FIÚK


Kívül a városon fékszárat megeresztve
hujjogva hajtanak a szeneskocsisok.
Kőbül a patavas rúgja a csillagokat,
mécsük a kocsi alól holdként kisajog.


Futnak a fogatok s vaskosan mint a cölöp
állnak az ülés mögött fekete fiúk.
Fujják a rumszagot, hangszáluk nótát nem ad,
nézik, hogy sziporkákat vet a kocsiút.


Bódultan azt hiszik, szállnak a csillagokon,
s törvény már nincs felettük, csak örök setét.
Arcuk is elzsibbadt, fájdalmat nem éreznek,
vág bár a jégeső, akár a sörét.


Pára száll, hab szakad, hívja a muraközit
sáfrányszin istállóba abrak, nyugovás.
Őket is várja a szép lovak palotája,
új slágert fülükbe a huzat dudorász.


Ahol a salétrom kristállyá merevedik,
s orrukat dühös illat szúrja mnt a tű,
lány oda nem libeg s család már nem áll össze,
ott csak a vágyakozás lehet gyönyörű.


Drága volt nékik a szeszködös gyönyör-ország,
onnan is lecsúsznak és ez szomorú.
Verekedj értük, hogy verdeső szívük fölé
ellobbant nappalokból ne jusson hamu!

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.13 0 0 77

HAJSZA


Vadvízü síkra lóval kirepültem,
űzött a szívem, én a lovat űztem.
Hab-lepedői szakadtak a tájra,
maradék-hónak vélte, aki látta.
Szertevágtattam, -- nem csitultam tőle,
nem leltem testet roppantó erőre.
Vadvizek tükrét játékszernek néztem,
rettentő kék ég nem adta meg nékem
szép Zsuzsim szédítő tekintetét...

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.13 0 0 76

Régi kínaiak
A "Zenepalota" gyűjteményből


A SZÉP LO-FU


Délkelet sarkán kel a nap lángja,
Csinék házának ragyog a tornya.
Nőtt a családban csodaszép lányka,
Magát a szép lány Lo-funak mondja.
Selyemhernyóknak eperlevélért
Megy a várostól déli határba,
Kosarán fűzöld selyemzsinórok,
Kosara örve fahéj-fa ága.
Hajfonatától homloka ormos,
Gyenge fülében holdfényes ékkő,
Selyme virágos, pirkadat-sárga,
Felsőruhája vörösen fénylő.
Bámul a vándor Lo-fut ha látja,
Batyuját ejti, szakállát fogja,
Pelyhes legényke Lo-fut ha látja,
Gyűri a turbánt elpirosodva.
Szántó-vető a dolgát felejti,
Kapás kapáját ejti a porba,
Feleségével összemarakszik,
Aki a szép lányt megpillantotta.


Délfelől fényes uraság nyargal,
Földbe gyökérzik öt lova lába,
Szolgáját küldi: "Tudd meg, e gyémánt
Kinek a dísze, kinek a lánya!"
"A Csin-családból nőtt fel e hajtás,
Lo-funak mondja magát a lányka"
"Hány évet számlál, tudni kivánom"
"Nem lépett még a huszadik nyárba,
Tizenötön bár úgylehet túl van"
"Uraság kérdi, ügyelj szavára:
Jössz-e, hogy véled elkocsikázna?"
Lo-fu legyintve rákacag nyíltan:
"Ó, uraságod, bolondos elme.
Ó, van az úrnak asszonya, drága,
Lo-funak is van férje sajátja!
Keleten ezer lovasa tombol,
Férjem az élen, vezér a férjem.
Uramra könnyen ráismer bárki:
Fehér lovának csikaja ében,
Zöld zsinór selyme lovának farkán,
Sárarany kantár lova fejében,
Derekán drága ékköves kardja,
Kardját nem adja tízezerért sem.
Tizenötéves: kerületfőnök,
Húszéves: jár-kel udvari fényben,
Harmincesztendős: neve Si-csung-lang,
Negyvenesztendős: kezén a város,
Neve a nép közt fehéren fénylik,
Oldalszakálla rangot sugároz,
Minisztersége, ruhája: pompa,
Ragyogva jár a hivatalokba,
Hallgasson sorra bár ezer embert:
Mindenki jónak, jelesnek mondja."

 

 

**

 

 

A FÉRFI-TORONY
  TÍZEMELETES


A férfi-torony tízemeletes,
Kilenc emelet az asszonyi lak,
Férfi ha nem él sárga ölyüként,
Égi madarat el sose ragad.

 


/Nagy László fordítása/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.13 0 0 75

JAJ, ANYÁM, AKI MEGSZÜLTÉL


Jaj, anyám, aki megszültél!
Gyönyörűszépnek mért szültél?
Városban járnom nem lehet.


Azok az átok hajdukok
Ülik a márványköveket,
Pálinkát isznak tüzeset,
Szeretnék az én tüzemet!


Városba járnom nem lehet:
kalmárok, átok-lelkűek,
Oliváikat kelletik,
Fekete szemem kell nekik!


Városba járnom nem lehet:
Azok az átok pék urak,
Cipóval raknak polcokat,
Akarják fehér arcomat.


Folyóra járnom nem lehet:
Halászok, hálós huncutok,
Pisztránggal ölem töltenék,
Sudár derekam döntenék!


Ahhoz adj, akit akarok!
Hozzá mezítláb szaladok,
Nem láthatsz három éven át,
Negyedik évben újra látsz.
Szőke legény áll balomon,
Fiúgyermek ül karomon!


/délszláv népköltés/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.13 0 0 74

DÉRÜTÖTT RÉTEN


Állok a rozsdás, dérütött réten,
gyermekidőmet visszaidézem.
Harmatban, zöldben, íme, itt látom
szívetszorító kis ballagásom.


Valaha voltam magam dajkája,
nem fogódzhattam én az anyámba.
Könnyemen át is el-eltünődtem
s örömem villant már a mezőben.


Dérütött rétre megjött a férfi,
nem tud már sírni, soha békélni.
Dalát ő adta nyargaló szélnek,
magát az ádáz hullámverésnek.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.12 0 0 73

NYUGTALAN LÁNYKA, TÜZECSKE


Nyugtalan lányka, tüzecske,
Ne tekingess te semerre,
Nézz egyenes a szemembe.
Hadd hogy képedet leírjam
Hófehér hártyapapírra
Hollószín lengyel-tintával.
Elküldöm szülőhelyemre
Az én szomorú szülémnek
Távoli nagy vilajétbe.
Apám, anyám is meglásson,
Meglásson, téged csudáljon,
Aki legszebb a világon:
Termete karcsú jegenye,
Orcája fehér tejecske,
Szeme fekete cseresnye.
Zsinór a szemöldökpárja,
A szája drága pohárka,
Nekem a mézet kínálja.

 

/bolgár népköltés/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.12 0 0 72

Federico García Lorca:


     GÁZEL A SZERELEMRŐL,
MELY NEM HAGYJA, HOGY LÁSSÁK


Csak hogy halljam bongani
Véla harangját az estben:
verbéna-koronám fejedre tettem.


Granada fulladt hold volt,
a borostyán beszőtte.


Csak hogy halljam bongani
Véla harangját az estben:
földúltam Cartagéna-beli kertem.


Granada rózsa-gím volt,
szélkakas szólt fölötte.


Csak hogy halljam bongani
Véla harangját az estben:
testeden perzselődtem,
bár voltál ismeretlen.


/fordította: Nagy László/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.12 0 0 71

LORCA


Álmodom a csodák korát
hol a halál se halál
kaszabolt fejek ti dicsők
véres hó suhog alá
hol a szalagok közt tovább
dalol a metszett torok
zsugorodnak zsoldos-pofák
rogynak a ló-tomporok
hol a tépett haj s hó-zene
seregre tébolyt hozó
tábortüzek fulladnak el
s nem tud elállni a hó
királyi arc attól bomol
fekélye minden pehely
hol naiv álom teljesül
bűnös a bűnért felel

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.12 0 0 70

 KÖNYÖRGÉS


Ha feküdni megyek
fekete éjfélkor,
ne harapjon belém
fekete komondor.


Csahos pulikutyák
ne ugassanak meg,
vacogó strázsának
ne mutassanak meg.


Ne figyelje senki
fehéredő mellem,
ne pörögjön másnap
nevem tüzes nyelven.


Álljanak nyugodtan
a nyesett akácok,
ne forduljon elém
büdös bűrkü árok.


Ha édesen alszom
széna-heverőmön,
nagy pocakos pókok
ne marják föl bőröm.


Ha már nincsen semmim
ezen a világon,
bagoly huhogása
ne verje föl álmom.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.12 0 0 69

Jó!

:o)

Előzmény: Páduai01 (66)
Páduai01 Creative Commons License 2007.01.12 0 0 68

-

 

Federico García Lorca

 

 A FEKETE BÚ ROMÁNCA

 

Míg a kakas csákány-csőrrel

az égből a hajnalt bontja,

alászáll a sötét hegyről

búsan Soledad Montoya.

Meleg sárgaréz a teste,

csupa homály-szag és ló-szag.

Mellei,a füstös üllők

nyögnek, nehéz dalt borongnak.

Soledad, kire vadászol,

ilyen korán kóborolva?

Akárkire vadásznék is,

nem kötném a te orrodra.

Vadászok én önmagamra,

örömömre, jobb soromra!

Soledad, a ló ha elfut

gyötri magát halálosra,

eléri a tengert végül,

temérdek víz besodorja!

Kár a tengert emlegetni,

a fekete bánat bokra

olajfák között is felnő,

lombja serken sátorosra.

Soledad, a bánat benned,

siralmasan bánatos vagy,

citromlevet sírsz, a könnyed

várakozó szádat mossa!

Nagy bánat bánt, bolond lettem,

sörényemet földre ontva

konyhától a kamoráig

forgok, mászok tébolyogva.

Ó, fekete kővé válok,

testem, ruhám beleborzad.

Jaj, a fehér gyolcsingeknek!

Jaj, ennek a pipacs-combnak!

Soledad, pacsirta-vízzel

mosd a tested, az megóvja.

Hagyj a szívednek már békét,

békét, Soledad Montoya.

 

                  *

 

Mélyen lent a folyó mormol.

Felleg és levél a fodra.

Indás tökvirág a hajnalt

arany koszorúba fogja.

Cigánybánat, ó, te tiszta,

ó, az árvák eljajongnak.

Ó, rejtőző medrű bánat,

bánata a hajnaloknak!

-

 

fordította: Nagy László

 

-

Páduai01 Creative Commons License 2007.01.12 0 0 67

-

García Lorca

 

 PRECIOSA ÉS A SZÉL

Csörgős hold-pergamen dobját
Preciosa üti, rázza,
itt jön, üveg és borostyán
holt-eleven útját járva.
Ritmusa a csillagtalan
csöndet űzi más világba,
tengerfodrok éjjelébe,
tátogató halpofákba.
Fönn az ormon kemény őrség,
karabéllyal alvó gárda,
őrzi a sok, fehér tornyot,
ott az angolok lakása.
Lent a vízparton cigányok
úgy mókáznak, úgy cicáznak:
csigahéjból, fenyőzöldből
építenek pici házat.

*

Csörgős hold-pergamen dobját
Preciosa üti, rázza.
Hallja a szél, felkönyököl,
éberen csak őt vigyázza.
Egek szentje, pőre Kristóf,
szent nyelvekkel jól megáldva:
távolba néz, lányajakra
képzelt pásztor-fuvolára.

Lány, a szoknyád fölemelem!
Öreg ujjam régi álma,
hogy hasikád völgyét járva
kék rózsádat megtalálja!

Preciosa dobot ledob,
megdöbbenve kezd futásba,
behemót szél ordit érte,
forró karddal fut utána.

Ráncot vet a tenger, mordul,
sápaszt olajfát a lárma,
zendül a hó cintányérja,
sír az árnyak fuvolája.

Szedd a lábad, Preciosa,
jön a zöld szél, agyonhágna,
szedd a lábad, Preciosa,
itt jön, itt jön, tekints hátra!
Bukó csillag vén szatírja,
sok a nyelve, sok a lángja!

*

Lát egy házat Preciosa,
beront sápadtan, zihálva.
Fönn a fenyők tornyán is tul,
itt az angol konzul háza.

Riad három karabélyos
Preciosa sikolyára,
csákót vonnak halántékra,
szénfekete köpenyt vállra.

A cigánylányt langyos tejjel
ím, az angol invitálja,
kupicába gint is csordít,
de a leány meg se látja.

Ami történt, zokog arról
angol urak hallatára.
Kint pattog a palatető,
haragos szél harapdálja.
-


fordította: Nagy László

 

-

Páduai01 Creative Commons License 2007.01.12 0 0 66

-

Elnézést a gyors versismétlésért!

Ígérem, ez bármikor ismét előfordulhat.

-

 

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.11 0 0 65

VÁLASZ EGY ILLATOS LEVÉLRE


Elhagyta vackát, minden koloncát,
s jönnek betűi: pusztai kancák --
Itt vagyok Mongóliában -- írja,
rám ez a hír a mongolok ijja.
S bőr-zeke keshed, borda beroskad,
poshadtra patkók engem taposnak,
én feketében s bomló lilában,
Maga vidáman, Mongóliában.
Ott mi a célja? Kutakat fúr tán?
Vagy csak a kontyot bontja a jurtán?
Irha-mennybolt a dobja? Vagy hímez,
nemez-rátítest játszik? S mit írez?
Lovagoljon, ha bírja, ha ott van,
versemnél jobban hajtson galoppban,
csak ne üzenje: írjak vidáman,
erre Maga képes -- Mongoliában.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.11 0 0 64

IJEDTSÉGTŐL TÁMADT FEJFÁJÁSRA


Ül (Anna) az úton,
Ül a keresztúton,
Ott sirdogál keservesen,
Isten és a Boldogasszony arra megyen.
Miért sírdogálsz, Anna?
Mért ne sírnék, sírdogálnék,
Nagyok az én fájdalmaim,
Bántalmaim, ártalmaim,
Fejem emésztik,
Szívem emésztik,
Eszem emésztik,
Erem emésztik,
Inam szaggatják,
Lábam lankasztják!
Ne sírj te Anna, ideidézem
Háromszáz vitézem,
Eljönnek karddal,
Eljön háromszáz széplány
Leveles gallyakkal.
Vitézek a fájdalmat
Kaszabolják karddal,
Kisöprik a széplányok
Leveles gallyakkal.
Megtisztulsz, gyönyörödöl,
Mint ezüst pohárka,
Mint a rozs kalásza,
Mint a madár szárnya.

 

/bolgár népköltés/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.11 0 0 63

William Butler Yeats

 

        A KÉT FA


Ó, drágám, önszivedbe nézz:
ott nőtt a szent fölségü fa;
sudara örömtől merész,
virágban remeg ágboga.
Gyümölcse szivárványszinű,
mennybéli csillag tüköre.
Gyökere biztos erejű,
az éj nyugalmát szövi be.
Zene kél ingó sudarán,
hullámnak ő ad ütemet,
zenével házasítja szám
s varázsdalt dúdolok neked.
Bikfic Szerelmek lengik át
a kulcsolódó ágakat,
dobálnak tüzes karikát:
kettőnk sorsával játszanak.
Hajukat, fürge táncukat
ha látod, álomtájon élsz,
betölt az édes ámulat:
ó, drágám, önszivedbe nézz.
Gyötrő tükrödbe ne tekints:
kereng ott démoni csapat.
Tekintetedből ne teríts
dobajuk alá sugarat.
Mögöttük végzetes a kép:
örvényes éj üvölt, itél,
gyökeret hó alól kitép,
fekete már a falevél.
Rombolt vidék, homályba fúlt,
fáradság tükre, meggyötör.
Mikor az isten elaludt,
akkor készült e bús tükör.
Kiehült holló röpköd ott:
a nyughatatlan gondolat.
Lelkedre lesve tébolyog
törötten csüngő lomb alatt.
A hangját hurcolja a szél,
rázkódó szárnya meglegyint,
s jaj, drága szemed elalél;
gyötrő tükrödbe ne tekints.

 

/fordította Nagy László/

Páduai01 Creative Commons License 2007.01.10 0 0 62

-

Federico García Lorca   

 

 A holdas hold románca

 

Tubarózsás krinolinban
jött a hold a rézhámorba.
A fiú csak nézi, nézi.
Ámul a fiú a holdra.
Szél támad és emelkednek
karjai a holdas holdnak,
s tömör ón-mellei tisztán
s buján előtolakodnak.
Hold, hold, fuss el, mert megjönnek
a cigányok, venek koncra,
szívedből is gyűrűt vernek,
fehér pénzt a nyakláncokra.
Gyerek, addig hadd táncoljak
s ráhagylak a cigányokra,
megtalálnak itt az üllőn,
szemecskéid zárva, oltva.
Hold, hold, fuss el, én már hallom,
cigánylovak dobrokolnak.
Gyerek, ne dülj e fehérre
keményített sok fodornak.

 

Dobogott a sikság dobja,
verte lópaták galoppja.
Hámor homályán a gyermek,
szemecskéi zárva, oltva.

 

Olajfák közt a cigányok
bronzálomként lovagolnak.
Jönnek. Szemük félig húnyva,
de a fejük égbe horgad.

 

Jaj, de huhog az a bagoly!
Csupa jajszó a fa orma!
Sétál a hold föl az égre
egy kisfiú kezét fogva.

 

Rézhámorban a cigányok
sikonganak, háborognak.
Szél az őre, szél az őre,
szél az őre hámoruknak.

 

 

fordította: Nagy László

 

Páduai01 Creative Commons License 2007.01.10 0 0 61

-

F. García Lorca

 

ÍGY SZERETLEK

 

Jaj, de nehéz így szeretni,

ahogy én szeretlek téged!

 

Fáj a levegő, a szívem,

kalapom is

fáj teérted.

 

Ki venné meg szalagomat,

e reszketeg fehérséget?

Fehér bánat-fonalamat

vállkendőnek ki kötné meg?

 

Jaj, de nehéz így szeretni,

ahogy én szeretlek téged!

-

fordította: Nagy László

-

Páduai01 Creative Commons License 2007.01.10 0 0 60

-

Dél-szláv népköltészet

 

Őzike, de harmatos vagy

 

Őzike, de harmatos vagy!

Hol jártál, hogy csatakos vagy?

"Lánynál voltam vendégségben."

"Csak azt mondd : a leány szép-e?

"Nap süt kerek orcájáról,

Torkában a hold világol,

Melléről a fényes hajnal,

Két szárny a két kezecskéje,

Kedves a lány, szépek szépe"

 

fordította: Nagy László

 

Páduai01 Creative Commons License 2007.01.10 0 0 59

-

Sziasztok!

 

Bolgár Népköltészet.

 

Jaj, Te szép, TE édes

 

Jaj, te szép , te édes, elém sose térhess,

Szemeiddel ne égess, elégek teérted,

Ereim aszályban, térdeim parázsban!

- Égj bolond, ha éghetsz, énértem eléghetsz,

Mint virág az árnyért, szarvas a forrásért!

- Jaj, te szép, te édes, arany-ékességes,

Várd ki egészséggel: elrabollak téged!

Holnap lesz a napja, madárrá igézlek.

Leszel madaracskám, szép erdei foglyom,

Szép erdei foglyom, én leszek a sólyom,

Fölkaplak az égre, ott repülünk párban,

Ott repülünk párban, égi magasságban!

 

fordította: Nagy László

-

 

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.10 0 0 58

      KELJ FÖL GAZDA

Karácsonyi, újévi köszöntő


Kelj föl gazda, házigazda,
Jó hír jött a te házadba.
Völgyi földről betoppantunk,
Jó torokkal jó hírt mondunk:


Juhaid mind megellettek,
Barikáik tarkák lettek,
A kis kosok mind bökősek.
Kecskéid is megellettek,
Gidácskáik mind selymesek,
A kis bakok mind bökősek.
Teheneid megellettek,
Üszőcskéik mind fehérek,
Kis bikáik mind bökősek.
Kancáid is megellettek,
Kancácskáik sörényesek,
Monyasaik mind keselyek.


Kelj föl gazda, vigadj gazda,
Jó hír jött a te házadra.

 

 

**

 

IJEDTSÉGRE


Jössz vizecske a magasból,
A magasból, a havasból.
Szép tündérek mind odagyűlnek,
Vacsorához ülnek.
Mondd meg vizecske, te mondd meg
Ez az ártatlan minek ijedt meg!
Siess csak, siess vizecske,
Mondd vizecske a tengernek,
Szakítsák ki a félelmet
Ebből az ártatlanból!

 


/bolgár népköltésből

fordította: Nagy László/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.10 0 0 57

 

"... Lenyűgözően gazdag és csodálatos a különböző nyelvű népdalok magyar gyűjteménye.
A fordítások köre a spanyol és angol népköltészettől az orosz, román, bolgár, albán, délszláv, cigány és finnugor népdalokig terjed.
A költői szó közvetlen hatásában hívő ráolvasásoktól, bájolóktól, a fájdalommal, a mindennapi élet konfliktusaival szembenéző énekekig, a halállal mérkőző siratóktól az ötletes-játékos mondókákig, az érzelmi feszültségekre építkező hősi balladáktól a szerelem örömét és szomorúságát kifejező dalokig a népköltészet utolérhetetlen gazdagsága tárul elénk."

/ismét a verseskötetek ajánlásából való részlet/

 


Nagy László:

UTÓSZÓ

/a bolgár népköltészethez - részlet/

A bolgár népköltészetet 1951-ben fedeztem fel magamnak, hosszabb szófiai tartózkodásom idején. Meghatott förgesége, robusztussága, költői akmerősége. Tétovázás nélkül fordítani kezdtem. Munka közben szinte állandóan éreztem, hogy amit csinálok, az nem egyszerűen műfordítás. A papírra vetett soroknak a magyar népköltészettel rokon hangon kell szólniok. Ha az eredeti énekeket sikerült magyarul s méltón megszólaltatnom, ezért engem semmi dicséret nem illet. A dicséret azoké a dalos nemzedékeké, akik századokon át alkották és aklakították a magyar népköltészetet. Kudarc, ha ért, annak személyes gyarlóságom az oka.
A fordítás nekem mint költőnek arra volt jó, hogy egy népköltészet lényegét jobban megismerjem. Noha a bolgárokéról van szó, gyakran gondoltam arra, hogy a népköltészet még napjainkban is ösztönözhet, hasznos lehet a legújabb lírára. Költészetünk története mutatja, hogy különböző korokban más-más módon hatott, hol romantikájával, hol realizmusával.
............
...........


/a délszláv nélköltészethez - részlet/

... Nem én vagyok az első, s remélem, nem is az utolsó, aki magyarba ülteti a déli szomszédok örökzöld költészetét. A magyar költők effajta érdeklődése évszázados, túl azon, hogy énekek, motívumok, dallamok ősidők óta szüntelenül vándorolnak át a határokon, legvastagabb várfalakon is.
......
Még festőnövendék koromban, 1948-ban fordítottam néhány délszláv románcot. Azóta évről évre szaporodtak fordításaim. Jelen gyűjteményemmel bizonyítani kívánom azt is, hogy szomszédaink szellemi értékeit szeretjük és tiszteljük a létfontosságú megértés jegyében.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.10 0 0 56

Joaquín Romero Murube

 

A MAJORÁNNA ÉS A SUHANC SZIESZTÁJA


    Szól a majoránna


Pőre vagyok és szomorú,
nekem csak a fal fehérül.
Hűvös nyári sziesztában
nők hevernek férfi nélkül.


Zöld vagyok és mezítelen.
Csitt. Engedd, hogy hozzád érjek.
Augusztus delel az utcán,
állnak fehéren a fények.


(Kertes udvar zöld homályán
zenitként feszül a ponyva.
Átdöfi egy aranyoszlop,
tüzesen, pezsegve, forrva.


Nyári méhek szállnak rajban.
dongnak a cserépfödélre,
szárnyuk közt a megzavart fény
zenéje, virágok méze.)


Fiú, megöl a szerelem,
a szerelem s nem az illat.
Itt remegek mezítlenül,
hogy a szerelemnek nyíljak.


Majd a csipkék s a vízmoraj
függönyei közt elalszol,
szobád köve megittasul
erős majoránna-szagtól.


Majd a magány csókjai közt
alszol, hűvös harmat ellep.
Tiéd leszek. Ereidben
fölgyújtalak s dédelgetlek.


     Szól a suhanc


Ereimnek szörnyü tüzét
eloltani víz nincs elég,
szomjas a vér s nem tudom én:
kínján hogyan enyhítenék.


Halántékom köré dongnak
pillantások, hangok, léptek.
Milyen lehet az az asszony,
kitől hozzám bong az ének?


Nyárdelelő magányosság.
Ábránd vérzik ott halálra.
Simogatás, ázott virág
sóvárgása, kuszasága.


(Már elment a lucenai
gyertyaárus, lángarannyal
tündökölve, csengetyűzve,
botladozó vén arkangyal.)


Álmatlanul forgolódok,
hűvös párna nem ád nyugtot:
kertes udvar aromája
ívódott belém s meggyújtott!


/Nagy László fordítása/

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.10 0 0 55

Néhány szó a fordításokról, mivel a műfordítások, és több nemzet népköltészetének fordítása megháromszorozza Nagy Lászlónak az utókorra, ránk hagyott műveit.

 


"... A gazdag, időben és térben szerteágazó műfordításokat a költő szinte személyes alkotásként érlelte, szülte ujjá. Életművének szerves része a fordítások hódította tartomány. Mert nem véletlen, hogy ő tolmácsolta leghitelesebben Federico García Lorca dalait, románcait, poémáit. Hiszen a saját lírájában is milyen megkapó a játékosan poétikus képzelet és a nyers, lírai erő varázslatos keveréke: az érzéseknek valamiféle izzított állapota, felfénylő lobogása. ..."
/részlet a verseskötet ajánlásából/

 

Nagy László:

VERSFORDÍTÁSAIMRÓL

/részlet/

......
A fordítás, bár olykor a hazai költői szabadalmak elsőbbségét cáfolja meg, igazán arra jó, hogy kimutassa: a világ költői igenis rokonok a humanitásban.
A zene, a tánc, a képzőművészet nem kötődik nyelvhez, fordítani, sőt újrafordítani nem kell. Igazán csak a verset kell feldarabolni, ereit föltépni, halálra kínozni, hogy újraszülhessük, magyarul.
...
Az első lépésekre a kíváncsiság indított, mint más mesterségekhez. Most naivan kedves emlék sugárzik bennem: tízéves vagyok, egy román szövegű dalt hallok unokabátyámtól, aki Erdélyből szökött át a katonasor elől. Kiderül, hogy a dal eredetije magyar: Tenyeremen hordom, lehozom a csillagot én. Hát ilyesmi is van a világon? Hogy a rejtelmet fölfedjem, leírom a két szöveget egymás mellé. Megszámlálom a betűket, számuknak nyilván egyezniök kell, mert itt a kutya elásva, aki még énekel is! De a betűk száma nem egyezik, a titok létezik tovább, mert a szótagról, a szótag nagy hatalmáról semmit nem tudok, nemhogy a prozódiáról.
Költő sorsom kényszerűsége, hogy 1958-ban Rimbaud-hoz, majd Lorcához nyúltam, persze nem önként, csak megbízásból. S meggyőződtem magam is, hogy a fordítás nem idegen tőlem, örömet is ád. Ez a folyamat máig szakadatlan.
Tapasztalatom s gyakorlatom elég nagy, de egy-egy új föladat előtt nevetségesen szűzen és árván ásorgok ma is. A mesterség, a versmechanizmusok ismerése nem elég a jó fordításhoz. Kell ahhoz még annyi más, hogy kétségbe ejthet. Erőfeszítéseim sikeresebbek, ha a más nyelvű verset testvéri kihívásnak tekintem, mely költői önérzetemet érinti, de igazából a magyar nyelvet készíti próbatételre. Könyvemben ha akad becsülendő munka, érte az anyanyelv dicsértessék.

ikercsillag Creative Commons License 2007.01.10 0 0 54

Nagyon örülök, hogy ide találtatok!

 

Egyszerű név, három rövid szó... de elválaszthatatlan és összetéveszthetetlen.
A virtuális kereső nem ismeri fel.
Gondoltam, azért mégis lesz, aki megtalálja.
Nem is kellett sokat várni! :)

 

Páduai, a kedves képes üdvözletet is köszönöm.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!