Kézilabda-szurkolókból alakult kézilabda-csapatok egymás közötti mérkőzéseiről, tornáiról szóló topik.
Eredmények, élménybeszámolók, képek a meccsekről és az azt követő közös bulikról.
Az nb1, nb1/b és nbII-es játékosok névsora fenn van a handballnet.hu-n, így nem nehéz ellenőrizni a játékosokat. A profi és a nem profi szavakat is definiálni kell, hiszen sok nb1-es játékos is félprofi, ezért kizárt, hogy egy SzuCsa tornán profik induljanak. :)
Az arányokat természetesen még lehet vitatni, és vitassuk is meg, de az elv számomra a lényeg: hogy legyen arányosítás és hogy az amatőrök is kapjanak lehetőséget, mert ennek a lehetőségnek a szűkülésére már látszanak a jelek.
Igen, ha úgy tetszik, ezzel kimondjuk, hogy különböző - ezen a szinten már nagymértékben eltérő - tudású játékosok vannak, sőt kimondjuk, hogy a kézilabda az egy olyan nagyszerű sportág, hogy annak valamilyen szinten versenyszerűen való űzése már az amatőrök számára többnyire elérhetetlen tudást jelent. Én azért a "resztli" helyett maradnék az "amatőr" kifejezésnél :-).
Az önszabályozás - ezt már egyszer leírtam - szép és nemes dolog, de tömegesen és tartósan nem működik, főleg ha az ellene ható tényezők (pl. az emelkedő presztizs miatti eredménykényszer) erősödnek.
A zsűriasztalnak szvsz nem jelentene megoldhatatlan feladatot az "amatőrök" és "profik" arányának ellenőrzése (a kezdőcsapatnál, illetve cserénél kellene ezt mindíg ellenőrizni, ezt pedig nem tartom lehetetlennek). Inkább látom problémásabbnak az egyes játékosok "amatőr", illetve "profi" (vagy "nemrég profi") státuszának meghatározását, ellenőrzését. Ebben szvsz MKSZ-nek kellene közreműködnie, és ő adhatna ki személyre szólóan "igazolást", amit a mérkőzés előtt esetleg a sporik ellenőrizhetnének (mint az "igazi" meccseken az igazolásokat), illetve ezt a státuszt a jegyzőkönyvben a névsorba be is kellene írni - mondjuk a név mellé egy "A", illetve"P" jelöléssel).
Véleményem szerint tehát azt a legfontosabb elvi alapot, hogy ez a - példamutató és nagyszerű - SzuCsa-kezdeményezés a szurkolók számára szól, és az eredményesség természetes igénye ne szüntesse meg a mozgalom szurkolói és amatőr jellegét, no ezt az elvet szerintem feltétlenül védenünk kellene valamilyen szabályozással, hogy ne sűrűsödjenek azok a problémák, amikről pl. a hozzászólásodban velünk és magatokkal kapcsolatban Te is említettél.
"egyidőben a pályán max. 4 jelenleg igazolt, vagy pár évvel ezelőtt (ezt kellene még finomítani) még igazolt játékos lehet egy csapatban."
Mindenképpen kell a szabályozás, mert szerintem NBII-es játékosból max. egy indulhat egy ilyen tornán, bár lehet, hogy a nulla még megfelelőbb szám lenne... Az mindenesetre biztos, hogy nem lesz könnyű összehozni ezt a szabályozást, de hiszem, hogy el fog készülni.
Akkor ne állíts valótlanságokat. Az első nap még úgyahogy beleszóltam az összeállításba, mert nem volt ott a Kriszti, de Attila cserélt. A második nap viszont egyáltalán nem, mert ott volt az edzőnk, akinek volt egy elképzelése és az ő dolga a csapat összeállítása.
Mert ezzel tulképp kimondjuk, hogy vannak a keretnek igazi játékosai, meg a resztli. Még ha így is van, egy keretet 14 játékos alkot, ki-ki a maga feladatával. Nyilván nem várja el egy resztli, hogy kulcsszerepet kapjon egy meccsen, de amit tud, azt szeretné megmutatni.
Az a szép a dologban - és ez nálunk eddig ragyogóan működött - hogy egy csapat van olyan érett, hogy a meghatározó emberei, akiknek a szavára minden csapattag ad és odafigyel, érzik azt, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor el kell kezdeni cserélgetni, hogy mindenki kivehesse a részét a sikeről vagy a kudarcból.
Illetve - és ez egyáltalán nem a szennyes kiteregetése - ez év tavaszán, talán épp a korábbi sorozatos győzelmek miatt Csbalázs egy kicsit túlértékelte a csapatunkat, illetve túl magasra tette a lécet, valamint hogy a rájátszásbeli népligeti meccsen feltűnő sok új arc miatt, akiknek köszönhetően ismét partiban lettetek velünk (bocs, de így van) megérintette egy esetleges kudarc lehetősége, egy kicsit felborult benne ez az ítélőképesség. Ebből következett, hogy mindenhol a legjobb sort akarta kezdetni, amíg az el nem fárad, és csak 10-15 perc után elkezdeni cserélgetni (ez ellenetek a csoportmeccsek során elég volt arra, hogy végig az eredmény után futva a kvázi második sor ne tudjon fordítani), illetve hogy a Veszprém ellen a bronzmeccsen a második félidő 3. percében is 15 gólos vezetésnél még a kezdősor játszott, holott a szünetben vagy még előbb bőven el lehetett volna kezdeni cserélgetni.
Na ez az, ami a második sorba tartozóknak némi rossz szájízt ad. Mert lehet úgy is, hogy pályára küldik őket, aztán ha elfáradnak, nem szégyellnek akár 3-4 perc után cserét kérni (lásd a Szeged ellen, pedig minden pillanatát élveztem annak a csatának, de mikor 2x lemaradtam a támadásunk során a zárással, gyorsan cserét kértem).
Mindebből csak azt akartam kihozni, hogy a keretnél kell meghatározni, hogy hány aktív vagy volt NB-s játékos lehet a keretben, a mérkőzéseken belül meg legyenek már annyira felnőttek a csapatvezetők, hogy ismerik a jóízlés határát - nem az ellenféllel, hanem a saját csapattársukkal szemben. Arról nem is beszélve, hogy nincs az a zsűriasztal, aki tudná ezt figyelni, hogy ki mikor ki helyett lép pályára.
> Egy kézilabda torna, így is-úgy is a versengésről is szól. Mutass nekem valakit, aki szeret veszteni! Ettől kezdve pedig már versengés. Én mindig csodálkozva olvasom az olyan hszket, amiben a versengés "rossz dologként" van feltüntetve.
Nem a versengés a baj (enek lényegét Luigi a 49. hsz.-ban le is írta, amivel teljesen egyetértek), sőt az törvényszerű is. A baj az, ha az eredmény érdekében a kevésbé tehetséges szurkolók teljesen és végleg kiszorulnak a csapatból, és igazolt játékosok töltik ki a keretet, akik esetleg még csak nem is szurkolók. Hogy nehogy idejussunk, azért kellene a szabályozás, ami biztosítja, hogy amatőrök is bentmaradhassanak valamilyen arányban egy csapatban. Erre szolgálhatna az egyik lehetséges - általam már sokat emlegetett - megoldás: egyidőben a pályán max. 4 jelenleg igazolt, vagy pár évvel ezelőtt (ezt kellene még finomítani) még igazolt játékos lehet egy csapatban.
Igazatok van, ezzel az erőltetett szókapcsolattal talán tényleg mellélőttem, igazából azt szerettem volna kifejezni vele, amit Te is leírtál:
Szerintem selejtezőket játszatni és aztán valakit nem engedni indulni finoman szólva is baromság, ezzel pont a lényeg, az együtt bulizás veszik el ezen csapatok számára.
Aki elindul egy versenyen, az igenis ki akarja hozni magából a maximumot. Reálisan felméri a lehetőségeit, ennek tükrében célt állít maga elé. Erre jó példa, hogy az erősen tartalékos Green Danger néhány hete elindult egy répcelaki tornán, ahol a megyei bajnokság élcsapatai közül is szerepelt néhány. A betonos pályán tudtuk, hogy nem fogjuk megverni például a hazai Répcelakot, de az ötödik helyért játszott meccsen (aznap a harmadik mérkőzésünk volt, és csak heten voltunk összesen) úgy pörögtünk, mintha az életünkért küzdöttünk volna - nyertünk is. Egy ilyen SzuCsa-tornán egy kevésbé ügyes szurkolókból álló csapat számára nagyon fontos mondjuk egy 13. helyért játszott meccs. Ha másért nem, azért, hogy utána az esti bulin lehessen cinkelni a veszteseket! :)
Szerintem selejtezőket játszatni és aztán valakit nem engedni indulni finoman szólva is baromság, ezzel pont a lényeg, az együtt bulizás veszik el ezen csapatok számára. Most számolgattam, hogy egy 16 csapatos tornát is le lehetne bonyolítani két nap alatt, 44 mérkőzéssel (az idén 33-at játszottunk). Mindkét nap mondjuk egy órával előbb kezdünk és egy órával később fejezzük be. A résztvevők többsége szombaton a meccsek után így sem ment vissza a szállásra, hanem a sátorban várta - egyre türelmetlenebbül :)) - hogy mikor készül már el a kaja! :))
Hogy jött ki a 44 meccs? A 16 csapatot 4 csoportba osztjuk, mindenki játszik mindenkivel. Ez csoportonként 6, összesen 24 meccs. A csoportok negyedikjei egymással mérkőznek (A4-B4, C4-D4), a győztesek a 13., a vesztesek a 15. helyért lépnek pályára. Ez 4 meccs. Ennek analógiájára játszanak a csoportok harmadikjai is. Ez újabb négy meccs. A felsőházban A1-B2, B1-A2, C1-D2, D1-C2 a párosítás (ez 4 meccs), a győztesek az elődöntőbe jutnak, a vesztesek az 5-8. helyet döntik el a fenti mintára, újabb 4 mérkőzésen. Az elődöntőket a bronzmeccs és az aranycsata követi, 4 találkozón.
Ez összesen 24+4+4+4+4+4=44. Szerintem két napba belesűríthető.
Ez csak a kupagyőzelem napján már meglévő szucsákra vonatkozik! :)
Egyébként CF Mátét kapacitáltuk, hogy hozzon össze egy csapatot, de ő azt akkor leginkább anyagiak hiányában nem vállalta. Vagyis tartanánk már ott, hogy nektek is van szucsátok!
Ezzel együtt ki kell találni egy olyan rendszert, hogy a remélhetőleg hagyományossá váló júniusi győri tornán korlátozott számú csapat előre rögzített és átlátható menetrend szerint döntse el, hogy ki a legjobb.
Nem, ez legjobb esetben is csak jövőre indulhat el, amikor már előre lehet tudni, hogy hol, ki, milyen szurkoló tornát tud megrendezni, és a legtöbb 8-10-12 pontot gyűjtő csapat indulhatna a győri döntőben. Tehát 1 év múlva biztosan nem eszerint fogjuk megrendezni a tornát.
Egyébként is úgy érzem, soha nem lesz olyan, hogy nyáron előre tudjuk majd, hogy ki milyen torna megrendezését tudja vállalni a következő idény során.
Talán furcsa lehet, hogy pont az ETO oldalán jelenik meg utoljára cikk az I. Országos Szurkolói Kézilabda Tornáról, de igazából mégsem az. Egyrészt a szervezés, a játék kiszívta minden erőnket, másrészt kíváncsian vártuk, hogy milyen reakciók jelennek meg a kupával kapcsolatban. Most, hogy újra buzog bennünk az energia és látjuk, miként élték meg a résztvevők ezt a 2 nap – 2 éjszakát, nyugodtan leírhatjuk: ezért érdemes volt hónapokon keresztül dolgozni.
Az ötlet, hogy egy hétvégére összehívjuk az ország legjelentősebb kézilabda szurkolótáborait, úgy egy éve vetődött fel. A 2004-es FotexFanTour pedig tovább erősítette elhatározásunkat. Így aztán a 2004-2005-ös szezon elején elkezdtünk tapogatózni, hogy miként fogadnák a kezdeményezést az érintettek. Nehéz dolgunk nem volt, hiszen szurkolóként beutaztuk az országot. Így aztán mindenhol érdeklődtünk: jönnétek-e. És mindenhonnan csak pozitív választ kaptunk. Újabb lendületet vett az ügy, amikor az ETO KC vezetősége is mellénk állt, majd a sportigazgatóság ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta erre a hétvégére a Magvassy Mihály Sportcsarnokot. Köszönet érte! Igazából nem szeretném túlragozni az előzményeket: ha kisebb nehézségekkel is, de minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Elérkezett június 17-e, amikor megérkeztek a csapatok Győrbe és megkezdődött az egész hétvégén át tartó buli! Legelőször a Kun Vitézek futottak be Kiskunhalasról, majd jött a váci Red-Blue Panthers, a Ferencvárosi SzuCsa Handball, a Nyíregyháza KFC, a FaKéz KC Tatabánya, a Dunaferr SKC, Blue Front Hódmezővásárhely 1993, a játékvezetők, a Veszprém KFC és a 6 Puttony Szeged.
A Magvassy mögött felállított „sör-kaja-tánc-sátorban” szerettünk volna egy rövid technikai értekezletet tartani, de Vanyus Attila megnyitója után olyan jó hangulat kerekedett, hogy erre nem kerülhetett sort. Hajnali egyig tartott a buli. Legalábbis a csarnoknál, hiszen akadtak többen is, akik ezután részt vettek az „ismerd meg Győr éjszakai életét” elnevezésű túrán. Van, aki magára ismer?
Szombaton 10 órakor a csoportmeccsekkel megkezdődtek a küzdelmek. Hamar kiderült: az egyik csoportban a 6 Puttony, a Veszprém KFC és a Red-Blue Panthers Vác a favorit, a másikban pedig a Ferencvárosi SzuCsa Handball, a Blue-Front és a Green Danger. Ez utóbbi trió között alakult ki igazán „vérremenő” küzdelem, amelyből első helyen a fradisták, míg második helyen – némi szerencsével – a Green Danger Győr került az elődöntőbe. A fővárosiakat vasárnap a Veszprém, míg a győrieket, a nagy favorit 6 Puttony várta a döntőbe jutásért.
A szombati „fárasztó” buli után vasárnap az elődöntőkben öldöklő küzdelem folyt. Egyértelműen kijelenthető: a torna két legjobb meccse volt a Green Danger – 6 Puttony és Ferencvárosi SzuCsa Handball – Veszprém KFC összecsapás. A hazaiakat senki sem tartotta képesnek arra, hogy akárcsak megszorítsák a szegedieket. Kivéve saját magukat, hiszen a zöld-fehérek úgy készültek: ők okozzák a torna bombameglepetését. Ez majdnem sikerült is, bár rögtön az elején 4-0-ra elhúztak a kékek, sőt 12-8-ra is vezettek, a vége mégis 16-16 lett egy szikrázóan kemény meccsen úgy, hogy a Győr időntúli szabaddobásból a kapufát találta el. A heteseket aztán a 6 Puttony nyerte. A másik elődöntőből a fradisták kerültek a fináléba hatalmas izgalmak közepette. Az utolsó másodpercben egy lerohanás után ugyanis egyenlíthettek volna a veszprémiek, de végül a kapufát találták el.
A helyosztók már nem tartogattak izgalmakat. A Green Dangeré lett a bronzérem, mert felszabadult játékkal 25-10-re verte a Veszprém KFC-t, míg a döntőben érvényesült a papírforma – különösen a fővárosiak egyik legjobbja Wassie sérülése után – és 27-15-re győzött a 6 Puttony, amely így egy évig őrizheti vitrinjében az MKSZ vándorserlegét.
Egy kézilabda torna, így is-úgy is a versengésről is szól. Mutass nekem valakit, aki szeret veszteni! Ettől kezdve pedig már versengés. Én mindig csodálkozva olvasom az olyan hszket, amiben a versengés "rossz dologként" van feltüntetve. Egyáltalán nem rossz az! A sportszerű keretek meg úgy is megmaradnak. Erre bizonyíték az I. Országos Szurkolói Kézilabda Torna. Amikor nem játszol együtt ücsörögsz a többi csapattal a lelátón vagy éppen a büfében.
Az is igaz, hogy 12nél több csapat nem nagyon kezelhető. És ha úgy alakul akkor vmit ki kell találni mindenképpen. A kvalifikációs rendszert azért nem tartom szerencsésnek, mert ahhoz ki kellene alakítani egy felsőbb öntéshozó szervet. Hacsak az egészet át nem veszi az MKSZ, amit szintén nem tartanék szerencsésnek. A Vasassal és Komlóval vagyunk most 12en. A decemberi kézigála miatt lesz debreceni csapat. Az 13! Én sokkal többre nem számítok. Max még a Cornexi, de nem igazán hiszem
