Találkoztam pl. olyan kínai erősítőkkel (s már ipari temékekkel is) melynek egyszerüen köze nem volta az adatlapjához.
A kínai motyóknál ez általános. Én sem sznobizmusból szoktam kidobálni a kínai elkókat, hanem mert az adatlapjuk max klotyópapírnak jó. Míg pl. egy japán gyártó terméke mindig hozza az adatlap értékeit (sőt, általában jobbak, az adatlap csak afféle worst-case-scenario).
Visszatérve a lemezjátszókhoz, ma elég nehéz a választás. Szíjasat azért nem akarok, mert ritkán használom, ami a szíjnak nem tesz jót, és nem akarok folyton a cserével vacakolni. Direct drive esetén a jelenlegi modellek mind a Hanpin legósdobozából építkeznek, igazából mindegy, hogy Denon, Pioneer, vagy Audio Technica felirat van rajtuk. (A Technics is max annyiban jobb, hogy pár dolgot azért átalakítottak, nem egy az egyben vették át a designt.)
A másik opció, hogy veszek egy 20-30-40 éves direct driveot, abból az időből, amikor a többségnek még saját gyártókapacitása volt, és ha ki is szervezték, olyan patinás cégeket kértek fel, mint pl. a Micro Seiki. Abból viszont nehéz szépet kifogni, ami nincs lelakva és még nem látott klubot belülről (értsd: még senki nem öntötte bele a piáját). Ha néha akad ilyen, annak megkérik az árát.
Igen, ez az 50e-100HUF-os kategória. ~50dB zajszint tartozik hozzá, egyszerű műanyag káva, az általuk közölt műszaki paraméterekre nem vennék mérget... Találkoztam pl. olyan kínai erősítőkkel (s már ipari temékekkel is) melynek egyszerüen köze nem volta az adatlapjához. A műszaki teljesítmény sok esetben abban merül ki, hogy tudják, mit kell ráirni az adatlapra, hogy eladható a termék...
No, azért nem. Flutterben, rumpliban is jelentős különbségek vannak, s van az a kategória, ahol nem érdemes a hangszedőket turbóznia későbbiekben sem.... Ha már egyszerüsítünk, (1)50-100e, (2)150-250e, >450e kategóriák, ahol az említett paraméterek tetten érhetőek. S persze a hozzá kapcsolódó + műszaki szolgáltatások is ezzel vannak szinkronban pl. RIAA korrektor, vagy A/D konverter). Az induló kategóriában mintha majdnem egy gyárban készülnének az egyes lemezpörgetők, fe lehet ismerni a részegységeket, még a design is rímel... A háttérben valszeg szorgalmas, low.middle end kínai gyártók... Vannak azért igényes zenék, amelyek dinamikusak, s nem baj, ha egy kitartott saxofon, zongora vagy fovola hang nem citerázik. Azért jó lehallgatási körülmények között ~20dB zajszinten, egy nyugodt estén ezek a dolgok tettenérhetőek.
Ez azért nem egészen így van. A lemezgyalu hangját, pontosabban, annak tónusát, felbontását, hangzási karakterét a meghajtás (feltéve, ha nincs drasztikus hibája) elég áttételesen befolyásolja. Egy lemezjátszót a tányér forgásának stabilitásán kívül még ezer másik helyen el lehet baxni, amivel előszeretettel élnek is a belépő szinten. A hanpin köré épített hajtányok azonban elég sokfélék ahhoz, hogy mindegy legyen mit veszel. A pio500 pl. elég műanyag fílingnek tűnik. (Nincsenek előítéleteim, nekem is volt pio dd-m valamikor, akkori környezetében szerettem is.)
A ma gyártott összes direct drive lemezjátszónak Hanpin a bele, tudtommal (én nem tudok olyanról akinek még saját gyártókapacitása lenne).
A rossz nyelvek szerint, mivel a tajvaniak minőségbiztosítása nem túl acélos, nem az a lényeg, hogy melyik modellt választod, hanem hogy kifogj egy hibátlan példányt.
(Én egy PLX500-zal szemezek, mert olcsó, és amíg garis, ki lehet cseréltetni.)
Ne szaladjunk előre, mintha azt ígérted volna, hogy beszámolsz az új Technics lemezjátszódról. Az sokkal érdekesebb lenne, mint lemezjátszó nélkül elméleti vitákat gerjeszteni, vagy álmokat kergetni. Megvetted az SL 1500C -t?
Állított itt valaki olyat, hogy "mindez", mármint a paraméterbeli követelmények csakis triódákkal valósíthatók meg? Akkor hát miféle szellemekkel hadakozol? Pszichológus mikor látott utoljára? Miért kell ezt az ámokfutást, trollkodást eltűrnünk?
(Megjegyzendő, hogy a régi technológia a "komoly kivezérlési tartalékok" terén óriási fölényt élvez, és ez nem vitatéma, hanem a nagyságrenddel magasabb tápfeszültségből adódó tény.)
Tűrésről: a régi időkben Remix stirókat és R534 ellenállásokat használtam, melyekből az EMO felszámolásának idején többféle tűrést is sikerült beszereznem. Hangra lényegesen nagyobb eltérés adódott a stiró-tipusok között, mint a nagyobb tűrésűek által előidézett max. két-három tized dB frekigörbe "anomália" (utóbbi nálam a bebeszélés határán mozog). R534-et kizárólag mazochistáknak ajánlanék az elképesztő "szórása" miatt. A szórás paraméterben (névlegestől való eltérés, zaj, torzítás, tűrés) nem érhető tetten, de hangminőségben annál inkább megmutatkozik. Így osztályozva a legjobb és legrosszabb csoport mintha nem is ugyanaz az ellenállásfajta lenne.
Köszönöm, hogy az ufómagazinozással igazoltad a sejtést: kár lett volna konkrét információt írni. Ahogy mondani szokták, így legyen ötösöm a lottón!
inkább tűnik úgy, hogy te jársz ide hittéríteni, csak pötyikét naivak a mantrázásaid, de xnc-t talán sikerül vele felizgatnod, legalább a sok - kattogtatása mellett kioszthat néhány +-t is;;Đ
"kiknek a hozzászólásai egyenlőek a meddő hülyeséggel."
kiszólt a gödör a lyukból ;)) wazze, a többszáz audiolandi böfögésedből még egy értelmes hozzászólásra nem tellett, gyakorlatilag mínuszolni jársz ide ;Pp
Amikor a lemezeket vágják mélyvágást végeznek és magas kiemelést. Műszakilag jól definiált karakterisztika szerint. Lejátszáskor ezt visszaállítjuk a RIAA inverz görbe szerint, szintén pontosan definiálva. A cél az alacsony zaj, kis torzítás minden tekintetben, komoly kivezérlési tartalékokkal, megfelelő dinamikával, s a csatorna szimmetria - precíz RIAA hűséggel - idegen jelek/zajok nélkül. Ezek a dolgok szépen kézbentarthatóak műszakilag. A többi előtte a lemezjátszón - hangszedőn illetve utána az erősítőn, s hangfalakon múlik, illetve a hallgatási körülményeken. Így a fonó korrektor feladata elég definit. Nem mágia. A jónevű, jó minőségű, audiofilnek nevezett gyártmányok gyártói is gyártanak, megtervezett, kipróbált - majd gyártásba vitt, adott tűrés, fizikai jellemzők alapján beszerzett alkatrészekből, műszakilag definiált gyártási eljárás alapján, beméréssel, ellenőrzéssel - kisebb vagy nagyobb sorozatokban. Ez sem mágia - úgy hívják, hogy tervezés, gyártás, ellenőrzés technológiai fegyelem alapján. Aki azt állítja, hogy mindezt csak triódákkal lehet megoldani, az egyszerüen hazudik - aki pedig úgy gondolja, hogy nem lehet utángyártani egy kellően specifikált, ismert eszközt, az összekeveri az elektronikát a teológiával.
Nem volt rossz választás, kis zajú, hangfrekvenciás Texas áramkör, 100 dB CMMR-el (közös módusu zaj elnyomás). Ha az alkalmazott kapcsolás megfelelő, szépen fog dolgozni. Én is ezzel újjítottam fel a lemezjátszómat, melyet elajándékoztam, szépen működik. Zajt nem fogsz hallani (a rumplin s a tűsercegésen kívül). Az eredményt még az befolyásolja, hogy milyen tűrésű alkatrészekből épült fel a teljes áramkör, ha alacsony tűrésű, netán párba válogatott - s emelett jól méretezett a rendszer - akkor a RIAA korrekció is pontos lesz, illetve szimmetrikusak a csatornák - ami állítólag nem árt jóminőségű hallgatásnál...:) (De tudod, csak csöves lehet egy rendes erősítő - triódával, mikrofóniával, lehetőleg negatív visszacsatolás nélkül, s minimum rázzon, no meg világítson, fekete vagy króm környezetben, 150W fogyasztással...:) Én most a NJM8080 IC-vel épített korrektorral fogok (Japán Rádió fejlesztette audió célokra) találkozni -kíváncsi vagyok, lesz-e különbség...
Épített át már valaki lemezjátszó-előerősítőt, tud tippet adni műveleti erősítőkkel kapcsolatban?
A történet annyi, hogy vettem egy olcsó modellt (a hangszerbolt sajátmárkás cucca), amiben minden kínai. Egy Youwang UTC4558 volt benne, egy Texas Instruments NE5532A-ra cseréltem. Közben azt olvastam, hogy ez az IC finnyásabb az őt meghajtó áramkörre, ezért a TL072 talán jobb választás lenne. Csinált már ilyet valaki? (Nyilván nem lesz belőle hifi cucc, csak kicsit reszelnék rajta.)
