"Minez abból a szilárd véleményemből táplálkozik, hogy a nemzet javát nem csak jobbos politikával lehet szolgálni. Csupán csak arról van szó, hogy se a Rákosi, se a Kádár rendszer nem állta ki ezt a kritériumot.
Szerintem ellentmondásban vagy Önmagaddal.
Miközben a Nagy Imre hívőknek, illetve politikájának "felmentést" adsz a tragédia kimenetele miatt, ugyanakkor a Kádár-rendszert - egy kalap alá véve a Rákosi rezsimmel - elitéled, mert véleményed szerint nem a nemzet javát szolgáló politikát folytatott.
Nagy Imre is, Kádár is kezdetben egyűtt haladtak, és tulajdonképen "elválásuk" az események jobbra tolódásának következménye volt. Ez történelmi tény.
Nagy Imre 56-os kormányzása idejében is voltak az országnak adottságai és a kormánynak lehetőségei.
Kádár kormány esetében is ugyanez állt, csak az indulási helyzet sokkal súlyosabb volt, és nem csak politikai értelemben.
Én nem tudok Nagy Imre kormányának "felmentést" adni, bár mennyire is áldozat volt, mert döntéseinél, az adottságok és lehetőségek helytelen értékelése mellett, érzelmi (?) indítékokat vélek látni.
Kádár és csapata, szerintem meglépett mindent, amit lehetett, az adott korszakban, a NEMZET érdekében.
Nem véletlen, hogy a legnépszerűbb történeti személyiségek között emlegetik a közvélemény-kutatási eredmények....
Egyetértek egyébként. Pl. Pozsgay is mindenképp hiteles számomra, aki 89 legelején kimondta, hogy 56 népfelkelés volt. Akkor mondta, mikor Berecz Grósz, még ellenforradalmaztak, fehérterroroztak.
Nagy Imre is kb okt 27-től megértette, mit kell tennie. (Okt 23-25 között még az 53-as nótáját fújta, ami akkor már senkinek sem kellett.). Mikor érezhető volt a fenyegetés nov elején, akkor sem visszakozott, majd az elfogása és a kivégzése közti másfél évben is kitartott a forradalom mellett.
Kéthly hihetett a metamorfózisban, s erkölcsi alapja is volt hozzá.
S.L. a "horthysta" tisztnek is minden alapja megvolt ahhoz, hogy úgy gondolja azokban a napokban, hogy kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna.
Ebben a kérdésben inkább a Nagy Imrének hívőknek lett igaza, de sajnos az ország sorsa nem engedte meg a kiteljesedést. Mindenesetre mindenfajta utólagos savazást eleve ellehetetlenít a nemzet érdekében vállalt vértanúság.
Ebben a helyzetben szvsz. nincs helye a hova fejlődött volna ha, spekulációknak.
Minez abból a szilárd véleményemből táplálkozik, hogy a nemzet javát nem csak jobbos politikával lehet szolgálni. Csupán csak arról van szó, hogy se a Rákosi, se a Kádár rendszer nem állta ki ezt a kritériumot. És álljunk meg itt, mielőtt a mostani brancsot, ami még csak nem is baloldali, minősítenem kellene.
"Az antiszemitizmus esetében azonban a "kevés" is sok."
És nem is vitatkoznék a szerzővel, mert mindenféle gyalázatból valóban a kevés is sok. De nekem az is gyalázat, ha a 'kevés de sok' gyalázatra hivatkozva en-bloc sommásan megbélyegzik a magyar nép szabadságharcát az idegen megszállók és lakájaik ellen. Akik egy díszes szellemi utódja (jó így, PuPu (:-)) parlamenti képviselőként, a pártja es pártjának koalíciós partnere sunyi asszisztálása mellett, meg most is megengedhet magának ilyesmit.
Nem beszélve arról, kogy a komcsi oldalon is akadtak szórványban antiszemita megnyilvánulások, ugyanis a négyek bandájának savazásához nekik is kellett ez a gyalázatos fegyver. Szóvak az is sok volt, mert kevés. (PuPuval hosszan vívtunk erről néhány hónapja, visszanézhető.)
Most probálj meg elgondolkodni azon, miért nem volt elfogadható a horthysta múlttal rendelkező S. L. -nek a Nagy Imre kormánya ?
Nos, inkább arra válaszolnák, hogy miért nem volt elfogadható sokak számára Nagy Imre kormánya.
Talán azért, mert sokan nem fogadták el őt a kommunista mivolta miatt, főképp, hogy pl. a 40es évek végén tevékeny szerepet játszott a politikai életben. És, 53-ban is a kommunizmust dicsőítette (persze más módon, mint Rákosi).
Igazából nagyapám szavaival is válaszolhatnék: "Aki kommunista volt, az az is marad."
"Másrészt, csúsztatsz, mikor azt állítod, hogy a dolog az ellenkormány alakításáig fejlődött."
Nem akarsz érteni: nem olvashattál sehol olyasmit, hogy ellenkormány alakult volna.
Csak a szándékról írtam, és ez történelmi tény, hogy volt ilyen, és a Nagy Imre politikai vonalához lojális Szigeti Attila csapata akadályozta meg a horthysta tiszt (Somogyváry L.) és társai kavarását Győrben....
Most probálj meg elgondolkodni azon, miért nem volt elfogadható a horthysta múltal rendelkező S. L. -nek a Nagy Imre kormánya ?
Az, hogy valaki ellenkormányt akar alakítani, attól még miért "szélsőséges"?
Másrészt, csúsztatsz, mikor azt állítod, hogy a dolog az ellenkormány alakításáig fejlődött. Ugyanis nem alakult meg az ellenkormány, elvetették. De ha megalakult volna, akkor sem lenne azzal semmi gond abban a tekintetben, hogy polgári demokratikus forradalom volt-e.
"miért is annyira fontos Somogyvári Lajos a téma szempontjából?"Így kezdödött...Ide fejlődött. (Börtönből szabadítottak terrorja)
Mert 56' októberének eseményei az akkori szoci társadalom visszáságainak kijavítása érdekében indult egyetemista tűntetésként. Az időközben előkerült "régi rend hívei", a valamiben "sértettek" lettek a hangadók, s ezeknek volt tipikus képviselőjük Somogyváry Lajos.
Nekik már Nagy Imre kormánya sem volt jó.
Hogy miért ? Sajnos, Sz. I. tanulmányában nem idézi annak a kulcsfontosságú beszédnek tartalmát, mellyel Szigeti Attila hívei sem értettek egyet....
"Megalakul a Dunántúli Nemzeti Tanács. Elnöke Szigeti Attila.... Másnap felkeresik Nagy Imrét, közlik követeléseiket és hangoztatják, hogy támogatják a kormányt,
noha a helyi konzervatív-nacionalista erők nyomása azt célozza, hogy a Tanács mintegy ellenkormányként lépjen fel. ...."
Ez a szép mondat elkendőzi azt a lényeges vonulatát 1956. tragédiájának, aminek lényegét illetően született e topik.
Nem igazán értem még mindig, hogy egy ellenkormány létrehozására felvetett (és elutasított) javaslatot miért kötöd össze azzal, hogy 56-ban voltak-e, ill. mennyi szélsőjobbos ember volt.
Egy ellenkormány megalakítása nem szélsőjobbos gondolat.
tulajdonképen kik is voltak Somogyváry Lajos, és támogatói.
Belekukkantottam a cikkbe, felületesen, mivel sajnos nincs sok időm most. Nem világos számomra, hogy miért is annyira fontos Somogyvári Lajos a téma szempontjából?
Idemásolom a Kommunisták ide ? II. topikból az idézetet: (555. sz. hsz.)
No, akkor tipegjed körül a témát, idézek egy mondatot az 1956-os Intézet 1990-es
"1956. A Forradalom Kronológiája és Bibliográfiája" című kiadványból:
(60. oldal)
"Megalakul a Dunántúli Nemzeti Tanács. Elnöke Szigeti Attila.... Másnap felkeresik Nagy Imrét, közlik követeléseiket és hangoztatják, hogy támogatják a kormányt,
noha a helyi konzervatív-nacionalista erők nyomása azt célozza, hogy a Tanács mintegy ellenkormányként lépjen fel. ...."
Ez a szép mondat elkendőzi azt a lényeges vonulatát 1956. tragédiájának, aminek lényegét illetően született e topik.
Hogy mi is történt tulajdonképen Győrben, érdemes elolvasni:
Na, akkor ebben többé-kevésbé egyetérthetünk. Bár érteni vélem, hogy mire gondolsz a gyermekek és unokák címszó alatt, én azért ezt a megfogalmazást megtévesztőnek tartom, - láttam én már Horthy-rokont a baloldalon és kommunisták gyermekét a jobboldalon, - talán szerencsésebb lenne nácik, nyilasok és bolsevikok, sztálinisták mai utódairól írni, - így precíz, miként mondá Arisztid is, amikor levágatta a farkát, mert zsidó nőt akart feleségül venni, és az orvos a műtét után annak okáról érdeklődve megkérdezte, hogy véletlenül nem körülmetélést kért volna az ara?... :O))))
Mindenki írjon a saját áldozatairól, és azok gyilkosairól, hogy ne ismétlődhessen a gyalázat.
Ettől lesz jobb a világ.
Te se engedd, hogy akik a Te világod értékeit erőszakkal rombolják, azt most és a jövőben is megtehessék. egy szavam se lesz az ellen, ha főhajtással és szép szavakkal emlékezel a nácik áldozatairól, és minden erőddel lehetetlenné teszed, hogy a nácik gyerekei és unokái ne gyilkolhassanak.
S akkor lesz a legjobb a világ, ha nem mentegetünk bűnöket még a nekünk szimpatikus oldalon se. Megértjük a másik fájdalmát és nem csinálunk üzletet a sajátunkból.
Leszámítva, hogy úgy látszik meghaladja a képességeidet a topic címének elolvasása, úgy látom, képtelen vagy a leírt mondatok értelmének kibányászására is.
Egyébként meg tőlem arra koncentrálsz, amire akarsz, ne fékezd magad!
Értsd már meg. ebben a topikban a nyilasokról, inkvizícióról írtak alapvatően az OFF kategóriába tartoznak. Azért koncentrálunk a kommunizmussal kapcsolatos vérengzésekre, mert ez egy kommunizmussal kacsolatos topik.
Cseszegeted a baloldalt gusztustalanul, merthogy ezt a kis szösszeneted a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjának tiszteletére csináltad ide.
Ha lenne Kereszténység Áldozatainak Emléknapja, a Horthyzmus Áldozatainak emléknapja, a Hungarizmus Áldozatainak Emléknapja, a Nácizmus Áldozatainak Emléknapja, esetleg a Csőcselék Áldozatainak Emléknapja és mindegyiken beírnál hasonló okosságokat, akkor rendben is lenne a dolog, - de így olyasmi látszat alakul ki, mintha nem lett volna a történelemben inkvizició, fehérterror, Szálasi országlása, párszázezer zsidó halálbaküldése, - csak és kizárólag a kommunizmusnak lennének áldozatai, és meg kellene akadályozni, hogy a kommunisták fiai és unokái - azaz a mai magyar baloldaliak ismét gyilkoljanak.
Ez sunyi gyűlöletkeltés és hazug is mellesleg.
Ha valaki tanult a történelemből, az a mai magyar baloldal, aki szembenézett a múltjával, leszámolt illúióival és nincs, ami távolabb állna tőle, mint az erőszak.
Én azt mondom, hogy neked sem ártana tanulni a történelemből, Tónikám...
Na látom már analizáltok rendesen. Pedig roppant egyszerű a mondandó.
A kommunizmusnak kétségtelenbül voltak áldozatai, akiknek áldozatából tanulnunk kell. S az nem megy, ha felejtünk. Tudnunk kell, mi volt a jó és mi volt a rossz.
Az áldozatokat a gyilkosok, és messze nem csak a más vérét ontók, kényszerítették arra, hogy feláldozzák magukat, legalábbis akkor, ha elveiket, értékeiket nem akarták megtagadni. Az áldozat természetesen nem volt mindíg, sőt, nem volt tipikusan fizikai megsemmisülés.
Tudnunk kell a bűnösökről és bűneikről. Mert a bűnök illetve a bűnök elkövetésére való késztetés sokunkban él/élhet. Szó sincs irtásról, az maga lenne a rossz, amit meg kell akadályoznunk, nehogy megismétlődhessék az apák, nagyapák bűne. Tisztánlátásunkat meg az élesíti, ha tudjuk mi történt velünk.
Ha nem lenne világos: nincs a posztban csak spirituális a link az apák és fiúk között, nem felmenő/lemenő. Szentnek is lehet szörnyeteg fia, és fordítva. Sőt: egy valóságos emberben sokszor egyszerre él a bűnös és az áldozat, legyen akár apa vagy fiú.
Valószínűségekről a Kommunizmus Áldozatainak Napján nem beszélnék. Egyébként se nagyon, mert tudomásul kellene venni, hogy a mindenkori áldozatok, de a mindenkori bűnösök is mi magunk vagyunk. S ha ezt elfelejtjük, akkor bizony előfordulhat mindaz, amit itt vizionálsz, de azt nem az én gondolatmenetemből, hanem a Te vérszomjadból vezethető le.
(Lehetne 'a gyerekeik és unokáik' helyett 'a gyerekeink és unokáink'-at is írni, de azzal a megfogalmazással pont a lényegi mondanivaló, nevezetesen a bűnös és áldozat szétválasztása, és az előbbitől való elhatárolódásom vész oda. Arra meg nem gondoltam, hogy éppen a kevéssé empatikus hangulatodban talállak, és rögtön sikoltozni kezdesz itt nekem.)
Így kezdödött...
Ide fejlődött. (Börtönből szabadítottak terrorja)
