Ezzel az a baj, hogy maga a fúrás ami baromi drága, viszont egyáltalán nem látványos. Az olyat pedig nem szeretik a politikusok, ami mellett nem mutatnak jól az átadáson. :P
Egy sokadik, uniós milliárdokból épült komplexum persze tragikus lenne, de egy japán mértékű onsen teljesen jó lenne, ráadásul a Palotaszálló kertjében eredetileg is volt medence.
Valahol azt olvastam, hogy a háborút túlélte, és a fölé telepített katonai objektum miatt szüntették meg a karbantartását, illetve az oda vezető utakat ( pl. Hámor felől az épített gyalogutat ).
Sokáig használható maradt még, bár a látogatását kifejezetten nem tiltották, de nem is örültek neki. Valamikor a '60-as években ment végleg tönkre.
A hévíznek elvileg semmi köze a karsztvízhez. Teljesen más a tárolóréteg.
Tapolcán a karsztvizes rétegből ivóvizet nyernek ki ( a várost nagyrészt innen látják el ), a termálvíz meg már évszázadok óta magától is a felszínre jött.
Az, hogy van hévíz, szinte biztos. A Kárpát-medencében elég nehéz egy követ úgy eldobni, hogy ahová esik, ott ne legyen hévíz. :)
A kérdés az, hogy milyen mélyen van, mekkora sz*pás felhozni onnan ( nagyon nem mindegy, hogy mit fúr keresztül az ember, hogy hozzájusson ), van-e idegenforgalmi szempontból értéke ( mondjuk pl. a 35 fokos mezei mélykarsztvíz messze nem olyan értékes, mint egy 90 fokos spéci gyógyvíz ), illetve hogy van-e létjogosultsága az n darab hévizes wellnessközpont mellé egy n+1-ediknek. A 30-as években igazi különlegesség lett volna, ma viszont csak még egy újabb.
És igen, baromi drága fúrni, és emellett még kockázatos is. Tapolcán biztosan tudják, hogy ott van gyógyvíz, azt is tudják, hogy hol, és hogy hogyan lehet hozzájutni.
"1899-ben megtervezte, és megépítette a Dolka-tetőn, a Hámori-tó felett a Zsófia-tornyot, amely azóta is és ma is hirdeti osztályunk aktív életét és Szücs Sándornak lelkes munkáját."
A Zsófia-torony egyébként valóban mestermű lehetett, mert még 1943-ban is állt biztosan.
Fotó van róla, melynek forrása a Fortepan
Palotaszálló, fent a tetőn a Zsófia-torony, 1943-ban
Biztosan van, csak kérdés milyen mélyen. Meg ha az felszínre hozzuk, azzal nem fog-e előbb utóbb alább szállni a mostani karsztvízszint. Ahogy a bányászat révén ez megtörtént Tapolca környékén. Igaz pár évtized és ott visszaállt. Igaz ott a friss karsztvizet szivattyúzták ki, nem a mélységi több ezer éves vizeket.
Azért nincs ilyen "szuperbarlang", mert a Bükk szerkezete finoman szólva nem egységes. Sokféle korú- és összetételű kőzet alkotja, kisebb-nagyobb tömbökben, eltérő rétegirányokban és eltérő karsztosodási hajlammal. Ez inkább sok kisebb barlang létrejöttének kedvez.
Ráadásul a Bükk sokáig és nagyrészt ún. fedett karszt volt, ami azt jelenti, hogy a karsztosodó kőzetet valamilyen más ( nem karsztosodó ) kőzet fedte, aminek a felszíne elvezette a vizet. Ennek a rétegnek a lepusztulása földtani léptékben nem olyan régen történt, illetve amikor igazán bőséges volt a csapadék ( az utolsó jégkorszak után ), még teljesen elfedte a mészkövet és a dolomitot, tehát ha egységesebb szerkezetű lenne a hegység ( mint pl. a Gömör-Tornai Karszt ), akkor sem lett volna elég idő igazán nagy barlangok kialakulására.
( Ennek a fedőrétegnek az eltűnését mutatják a visszafolyók, amik olyan gyakoriak pl. a Kis-Fennsíkon vagy Létrástető környékén. )
Az, hogy a Bükk tele van barlangokkal, már régen ismert tény. A számuk a 30-as években leírtakhoz képest jelentősen nagyobb. Ma 1000-nél több barlangot tartanak nyilván.
Ezek a hegy egyes részeit "sajtszerűvé" teszik. A Baradla méretű barlangüregek létére eddig nem utalt semmi. De a hegység vízrendszere nagy valószínűséggel egységes rendszert alkot. Erre voltak korábban vízügyi vizsgálatok. Pl. a Pénzpataki víznyelő és a Miskolci Selyemréti strand kútjai között, illetve a latorúti Vízfő karsztforrásaival találtak összefüggést. Ugyanígy a Létrási-víznyelő és a Garadna-völgyi Margit-forrás között. Mindkettő nagy reményekkel kecsegtet egy hatalmas barlangrendszer iránt, de érdekes módon a fenti példák szerint épp ellentétes irányú a két vízáram útja. Tehát lehet nem egy, hanem több földalatti rendszer is.
Ami a cikket illeti, Dancza János kutatásai nem váltak be. Bár nem olvasható az egész cikk, de a Három-kő alatt ma egy kőfülke és egy hasadékbarlang található csak. Mindkettő pár méteres. Cseppkőbarlangról szó sincs. Ez inkább hírszenzációnak tűnik.
Dancza egyébként Kadič Ottokár segédjeként dolgozott a Szeletában. Tőle tanulta el a barlangkutatás szakmai módszereit. Majd szerencsés véletlen folytán került sor a Subalyuki ősember megtalálására. Sok vita volt e téren, mert mint közmunkás lakatosinas ő ásta ki a leleteket, de a szakmai meghatározás és a további tudományos munka irányítása már Kadič nevéhez fűződik. Ők mindketten inkább a paleolitikus ősemberkutatásban voltak otthon és kevésbé a geológiai rendszerek terén.
Az is érdekes, hogy a másik cikk feltett részlete ezeket a nagyon fontos barlangokat nem említi. Pedig mindkettő 1937 előtt már kutatva lett sok más, Kadič által kutatott és a cikkben nem említett barlanggal együtt.
Biztosan felmerült már minden Bükköt járó turistában hogy ha ennyi, és ilyen hatalmas töbör, dolina, víznyelő van a hegység felszínén akkor ennek megfelelően a Bükk belsejében lennie kell egy irdatlan nagy barlangnak is, adott esetben lényegesen nagyobbnak mint az Aggteleki Baradla!
Ez a téma rajtam kívül már másokat is foglalkoztatott, régebben is.
Tegnapi aktuális Turisták Lapja folyóirat-böngészésem közben az 1937-es augusztusi számban bukkantam egy érdekes írásra, amelyben megtalálni vélték ezt a hatalmas barlangot.
Egyszer nagyon szeretném megkérdezni erről Juhász Árpád geológust is akár, mi a véleménye, lehet-e a Bükk hegység belsejében egy giga-barlang vajon?
Ebben a számban egyébként 4-5 oldalt szentelnek az ismert kisebb-nagyobb zsombolyok, barlangok rövid, tényszerű leírásának is.
Megtalálni vélték a hatalmas barlangot:
Forrás: Turisták Lapja 1937 augusztus-szeptemberi szám
A Bükk egyetlen, igazi autentikus turistaháza: A Fehérkő-lápai turistaház
A Bükk-hegység 1930-as években épült patinás turistaházai közül a Bánkútit és a Szentlélekit vállalkozók üzemeltetik, inkább panziók mint turistaházak, bár már az is nagy öröm önmagában hogy működnek. A Telekessy és a Várkúti sem adja azt az igazi bakancsos életérzést mint az 586 méteres magasságban lévő, egykori DVTK, ma Fehérkő-lápai turistaház néven üzemelő objektum. Talán csupán az Ágasvári turistaházat tudom hirtelen ehhez hasonlítani, jellegében, és egy picit a Nagyhideg-hegyit.
Nem tagadom nekem nagyon-nagyon tetszik ez a ház és az itt élő család, akik üzemeltetik! Nem régóta ismerem, egy fagyos decemberi napon, régi Kohász Kék jelzések keresgélése közben tévedtem be ide, teljesen egyedül. Egy forró kávé és házi áfonya-szörp kortyolgatás közben beszélgettem egy fél órát az itt élő hölggyel, aki a konyhát és a kis háztartást viszi. Szimpatikusak voltak, ilyen helyekre szeretek visszajönni, akár családdal is... meg is tettem ezen a hétvégén. Ebben azért nagy segítségemre volt a nemrég épült libegő, amely felhozott minket a közel 600 méteres magasságba... és a turistaház szerencséjére még több száz másik kirándulót is, akik közül elég sokan vállalták azt a pár száz méteres sétát a libegőtől a turistaházig.
1. itt tesz le a libegő, irány a turistaház!
2. a forrás vizét használják. Szép forrásfoglalat volt ez nagyon.
3. Nagyon régi kék és piros jelzések a ház előtti bükkfán
A konyhában nyilvánvalóan készültek a rohamra, a kiszolgálás meglepően gyors volt, pedig tele voltak az asztalok, és ha jól láttam csupán az egy szem háziasszony serénykedett odabent, férje kint állta a sarat a kiszolgálásban. Kenyeret is maguk sütnek, -nagyon finom, puha és sűrű- lilahagymás-zsíroskenyér szinte mindig van, forgalmasabb időszakokban, mint most húsvét hétvégén is, szarvasgulyás, pörkölt és egyéb finomságok is készülnek, például palacsinta is.
1. a bejárat
2. az egykori turistautak, így a Kohász Kéktúra útvonala is látható a ház előtti táblán
3. olykor megmosolyogtam a tábláikat... Diósgyőr jobbra, házikenyér balra. :-)
Ha egy kellemes kis családi kirándulást szeretnénk keríteni akkor nagyon érdemes ide feljönni, gyalog vagy a libegővel, majd némi fogyasztás, nézelődés után a zöld sáv jelzésen, (amely egykoron a Kohász Kéktúra útja is volt) egy káprázatosan szép bükkerdőben visszasétálni Lillafüredre. Pár száz méteres kitérővel a Fehérkő szikláira tudunk kikapaszkodni szép kilátásért vagy akár az oxygén tanösvényen is tehetünk egy nagyobb körsétát a Fehérkő-lápán, sok helyen régi kék jelzésekre is bukkanhatunk, több helyen arra tették rá a tanösvényt.
Gyönyörű bükkerdőben vezet az út lefelé Fehérkő-lápáról!
Mivel egy barátommal belekezdtünk újra a Kohász Kéktúrába így aztán fogok még errefelé jönni, és nagyon gondolkozom rajta hogy errefelé, a régi úton, a turistaház felé fogom hozni a barátomat is.
A mai, a Puskaporos felé vezető kék jelzés sokkal jellegtelenebb, és egy szakaszán konkrétan járhatatlannak is minősíthető a Puskaporos megálló felett, tarvágás és hatalmas gaz miatt.
És azért is mert ez az út egyszerűen sokkal szebb és ezt a turistaházat érdemes felkeresni!
Ugyanaz télen és tavasszal...
Télen is szépen, ezüstösen csillog a bükkerdő... kilátás a Fehérkőről, itt ködös időben
A Lillafüredi autóútról nem sokkal az alagút előtt jobbra felfelé indul egy tanösvény és a piros négyzet jelzés, azon indultam el, majd kb 80-100 méter után élesen balra fordulva tértem rá a GPS által is jelzett nyomvonalra, amely "egykori turistaút maradványa" néven van elnevezve a digitális térképen... áldassék a keze annak aki feltette!! :-))
1. itt irány jobbra fel!
2. így nézett ki a térkép a GPS-en (forrás OSM turistautak)
Azt kell mondjam, ennél azért többre számítottam, a nyomvonal viszonylag szépen kirajzolódik, jól követhető lenne, de az évtizedek alatt bedőlt rengeteg fa maradványa nagyon megnehezíti a járhatóságot.
Sokszor a jóval mélyebb nyomon futó, az egykori szerpentint levágó egyenes, de meredekebb út volt a nyerő, így aztán ha nem is túl könnyen, de haladtam felfelé.
1.-2. bedőlt fák tömkelege nehezítette a haladást az évtizedekkel ezelőtt létezett turistaúton
3. kővel volt kirakva a széle, gondolom többnyire a kritikusabb részeken
Egyetlen helyen fedeztem fel az egykori turistaút kővel kirakott szélét, mint konkrét tárgyi "emlék", amely hasonlóan volt kialakítva mint az egykori Zsófia-torony alapjai, amelyet a tetőn egyből felfedeztem.
Nem betonból volt, helyi mészkőből.
1. megpillantottam a maradványokat
2. a torony négyzetes alakú volt, alapja helyi mészkő
3. a honvédség csodás alkotásai tartósabbak...
A kilátás pazar, de egy újjáépített kilátóból bizonyára még pazarabb is lehetne!
Egy félórát biztosan eltöltöttem itt nézelődéssel, majd miután mindent megnéztem amit szerettem volna elindultam visszafelé...
Egyébként ez itt nem annyira a reklám helye, de éppen a napokban rendeltem meg jó áron a Bükk és a Zemplén 1:50 000-es turistatérképét a Nyír-kartától, egészen jó térképek, különösen a Bükk, a várostérképekkel, és az Ó-Bükkel, amely Istenmezejétől Miskolcig lefedi a teljes Bükk-hegységet és tágabb környékét!
A megrendeléstől számított második munkanapon már nálam voltak a térképek, egyedül a futárköltség az ami sok.
Az a szerpentin-út volt a régi Kohász-kéktúra útja, ma már sokkal kevesebben járják, és már nincsen kövekkel kirakva a széle sem, sőt itt-ott alig látszik az eredeti útvonal, máshol mennek az új, felfelé szerpentinező utak.
Pont mint egy napfonat, vagy egy copf, úgy metszik egymást a régi és az új ösvények.
Nagyon érdekes lehet ilyen régi élményeket felidézni, amit a katonasírokról mondasz az tök érdekes, és biztosan sokkal többet nyújtott úgy, abban az állapotában az a hely is, mint manapság.
A régi, rozsdás rohamsisakok gyanítom ma már gyűjtőknél, vagy éppen motorosoknál lehetnek...
Igen, ha csak az általam ismert 80-as évekre gondolok vissza akkor is hihetetlen mennyi minden milyen gyökeresen változott.
És azért van olyan is ami előnyére.
Visszatérve az első témádra:
A Hereg-réten lévő parkoló előtt (Répáshuta felől) is van egy pont, ami autóval könnyen elérhető és nagyon szép kilátás nyílik onnan a Tar-kőre és a Három-kőre, éppen az imént említett decemberi túrám után álltam meg ott hazafelé jövet és alkonyatkor csináltam pár sejtelmes képet a Tar-kőről:
Őr-kő
Pes-kő
Tar-kő
Három-kő
Palotaszálló, fent a tetőn a Zsófia-torony, 1943-ban
