Az állami-önkormányzati szférában a kockázat nem a Tiéd, hanem azoké, akik megválasztottak. Legfeljebb 4 év múlva nem választanak meg, na és?... Addig azonban Tiéd a világ!!!
Pl. egy becsődöléshez - amikor majd a választóid évtizedekig próbálnak kikecmeregni belőle - túl hosszú az a 4 év.
Igen. Csak amikor egy hivatalnok hoz egy döntést, két lehetőség van: ha sikeres a dolog, akkor főnöke lefölözi a hasznot, hiszen övé a felelősség, neki több jár. Ha meg rosszul sül el, akkor is a főnök visz haza prémiumot: ha másért nem, hát azért, mert ő vállalta fel a felelősségét annak, hogy kirúgja a hibázó beosztottat... Mi meg fizetünk. Igaz, ebből a pozicióból legalább nem lehet kirúgni minket! :o)
Igen, de a kockázat is az enyém, ha bukta, akkor az is az enyém és előre senki sem látja, mi lesz profitábilis. Ha látnák, akkor mindenki milliomos lenne.... Egyébként 10 befektetésből átlagban 2-3 extra profit, 5 nullszaldó és 2-3 meg katasztrofális veszteség.
"Lehet, hogy valami olyan rendszer kéne, hogy a megszerzett előnyök egy jelentős része jogosan szállna arra, aki összehozta?" Vissza a politikához: igen, jól feszegeted a dolgokat. Igazából én az állami dolgokban elsősorban ott látom a buktatót, hogy nem reálisak. Azaz mindenki a saját érdekei mentén cselekszik (miért is tenné másképp?), és ilyen szempontból a politikusság fából vaskarika. Egyszerűen nem tudod feloldani a közösségi és egyéni érdekek közt feszülő ellentmondást. És igen, valamilyen szinten érdekeltté kéne tenni az államigazgatásban dolgozükat, hogy vállalják felelősséggel a döntéseik súlyát. Azaz, ha jól megy a területnek/országnak, akkor ők is részesüljenek a ebből. Ha nem, akkor nem. De tudom, hogy ez utópia, úgyhogy csak zárójelben jegyeztem meg.
Attól tartok, ez nem így van: a jelenlegi szabályok szerint a visszaosztott SZJA összege független attól, hogy az adott településen lakók mennyi SZJA-t fizetnek be a költségvetésbe.
A visszaosztás a településen állandó lakóhellyel rendelkezők száma alapján történik. Ha többnek van munkája, akkor is ugyanannyi az SZJA visszaosztott része, mint ahogy egy magas fizetésű után ugyanannyi SZJA száll vissza, mint egy ott lakó munkanélküli, htb., nyudíjas, minimálbérért dolgozó stb. után.
és milyen vonalak mentén vizsgáltad a befektetési környezetet? Komolyan érdekel.
Egyébként nemhiába változtatott nevet a régen eskimo, most már algida jégkrémgyártó. Állítólag pont az adókedvezmények miatt...
Néha elgondolkozom, meddig tartható fenn ez az iszonyú magas adószint. A jómúltkor a könyvelőnkkel tételesen átmentünk a különböző adónemeken, mennyit kell fizetni, mi után stb. Nevetséges. Vagy sírnivaló- Ezt hívják vérszívásnak.
Ez az iparűzési adó furcsa szerzet. Kb. egy éve csináltam egy tanulmányt a hazai befektetésekről, ipari parkokról, vonzerőkről stb.
Igazándiból az jött ki, hogy Mo. semmit nem tud kínálni, amit a többi új tag ne tudna. A képzett munkaerő kezdetű rossz szövegen kívül, de ezt már mindenki tudja, hogy blöff. A Suzukinál, Audinál stb. jelentős részben szlovák melósok dolgoznak. Itthon lapátos ember lenne bőven, de szakmunkás, technikus egy szál sem… Mérnök meg közgazdász és hasonló nadrágos is van dögivel, de nekik nincs munka. A fejlesztést nem, vagy ritkán hozzák ide.
Szóval nagyjából ugyanakkora az adóterhelés, (a szerkezet teljesen más), ugyanolyan a bürokrácia, a korrupció, ugyanazok a támogatások, merthogy mindennek EU konformnak kell lennie stb.
Egy dolog volt, ami eltért, ez pedig a helyi adó. Ez gyakorlatilag hazai specialitás. Ebből egy nagyon érdekes dolog látszott: azok a nagy cégek, akik megtelepedtek, és akik magukkal hozták a beszállítóikat stb. és egyes városokból virágzó ipari várost csináltak (pl. Audi-Győr) egy valamiben hasonlítottak: nem vagy alig fizettek ipari adót, mert a helyi önkori ezzel csábította őket oda. Általában 10 évre kedvezményt kaptak. Aki fizet, az a hazai vállalkozó…
Talán az lenne a megoldás, ha olyan cégek települnének ide, amelyek a lehető legtöbb helyi munkaerőt foglalkoztatják és nagyon jó pénzért. Úgy legalább az SZJA ittmaradó része nőhetne.
"megérdemelnék, hogy egy életre eltiltsák őket mindenféle vezetéstől, a napló és az erősáram vezetését kivév"
Ezen akkorát nevettem, köszi! :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Igen, tudom, hogy ha nem iparűzési, hát más adó lesz. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek majd rá, hogy hosszú távon ez semmi jót nem fog szülni. Majd szépen az újonnan esetleg betelepülni szándékozó cégek elmennek Szlovákiába vagy máshova. Ahol nem basztatják őket. Persze ez senkit sem érdekel. Csak arra leszek kíváncsi, mikor jön létre az első, virtuális, vagy éppen az űrben, legális adózási lehetőség. Szerintem ez akár még az én életemben (kb még 60-70 év) megvalósulhat. Nos, ki fogja akkor Mo-t cége székhelyévé választani? :)
A ciki csak az, hogy lehet, hogy igazad van! És erre csak hosszas kutatás után jöttem rá, pedig tegnap még utána is néztem, de azt találtam, hogy " Mikes György, a humorista a BBC-nél végigcsinálta a háborút és az ezt követő években is ott volt." (http://www.fikszradio.hu/sajtozsomle/old_30ev/)
A csapos (újonc) közbeszól. Két különböző Mikes Györgyről van szó. Az egyik (George Mikes), aki a tényleg világhírű 'How to ...' könyveket írta, már a II. világháború idején is Angliában élt és a BBC-nél dolgozott. A másik Mikes György humorista (Lúdas Matyi, Rádiókabaré stb.), aki a 70-es 80-as években sokszor lépett fel Somogyi Pállal együtt. Sajnos már egyikük sem él. R.I.P.
Ez az, ízlések és pofonok. :))) Egyébként nem vagyok egy nagy kertmániás, egy hatalmas terasz lenne az ideális, azért is írtam, hogy ha lenne itt ilyen, akkor tök boldog lennék. :) Olaszo-ban látni, ott egy-két társasházat úgy építenek meg, hogy a lakásokhoz tényleg fantasztikus méretű terasz tartozik, ahova kitesznek minden cserepes növényt, napernyőt, amit akarsz és tök jó hangulata van.
Vannak előnyei a lakótelepnek, az biztos, de én ezerszer jobban érzem itt magam, mióta kiköltöztünk a lakóról. :o) (Pl. akkor fűtök, amikor akarok, saját füvem van, igaz nyírni kell, de akkor fekszem bele, amikor jólesik. :o) )
Egyébként sok szempontból a legjobb a lakótelepen lakni. :))))
Víz akkor van, amikor kell, a kert sose ázik be (mert nincs :), gumicsizmát sem kell hordani, a kéményseprőket sem kell semmiért se kihívni, szemetet annyit visznek el, amennyit kirakunk és mindig elviszik, a fenyőfát is, csatorna van, égetés és füst nincs. Ráadásul itt ezen az oldalon gyönyörű kilátásunk is van, nem a szomszéd fenekét nézzük.
Komolyan mondom, ha 50 m2-vel nagyobb lakás lenne itt és olyan, hogy hatalmas terasszal (a terasz nagyon hiányzik), az lenne a legjobb.
Na de hol látsz itt angolt? :o)) Amúgy ha nem okozna ilyen gondokat ez a sok víz, még örülnék is ennek az enyhe időnek, csak hát... Tényleg röhej, hogy Érden két fő gond van: ahol kéne, ott nincs víz, ahol nem kéne, ott meg dögivel.
És akkor még egy kis angol, ezúttal "sci-fi", de idevág.
Rob McKeena had two hundred and thirty-one different types of rain entered in his little book, and he didn't like any of them.
He shifted down another gear and the lorry heaved its revs up. It grumbled in a comfortable sort of way about all the Danish thermostatic radiator controls it was carrying.
Since he had left Denmark the previous afternoon, he had been through types 33 (light pricking drizzle which made the roads slippery), 39 ( heavy spotting), 47 to 51 (vertical light drizzle through to sharply slanting light to moderate drizzle freshening), 87 and 88 (two finely distinguished varieties of vertical torrential downpour), 100 (post-downpour squalling, cold), all the seastorm types between 192 and 213 at once, 123, 124, 126, 127 (mild and intermediate cold gusting, regular and syncopated cab-drumming), 11 (breezy droplets), and now his least favourite of all, 17.
Rain type 17 was a dirty blatter battering against his windscreen so hard that it didn't make much odds whether he had his wipers on or off.
Habár erre a kedvenc sztorim George Mikes tollából van. Ő Angliában élt, egyébként magyar származású. Első könyve "How to Be An Alien" az angolokkal kapcsolatos megfigyeléseit tartalmazza, természetesen humoros szemszögön keresztül.
Az időjárással kapcsolatban Mikes szerint érdemes egy mondatot megjegyezni:
'Lovely day, isn't it?', azaz "Szép napunk van, nemdebár?" Ezt bármilyen időre lehet alkalmazni, ha esik, ha süt a nap, ha fúj, ha havazik, ha jégeső veri az ablakot és ha kánikula van. Angliában ez a mondat bármikor elhangozhat és mindenki egyetértően fog bólogatni.
Sőt, egy külföldinek mást se kell tennie, megjegyeznie ezt a mondatot, tökéletes kiejtéssel betanulni és kitartóan ismételgetni, amikor az időjárásról esik szó (azaz mindig). Egy idő után az lesz róla az angolok véleménye, hogy kitűnő ember, aki hihetetlen éles megfigyelőképességgel és brilliáns intellektussal rendelkezik.