Valószínűnek tartom, hogy a teológiai kérdések feloldhatók, ha igazán akarnák. Az egyházfő személye körül összpontosul érzésem szerint a legfőbb ellentét - ez pedig jelenleg feloldhatatlannak látszik.
Ez így igaz, ahogy leírod, de az egyház szó alkalmazása többféle értelemben - az szerintem nem szerencsés dolog - az egyházközség pl. az ok. mert eleve jelzi, hogy része az Egyháznak. Én úgy vélem, hogy a kereszténység vezetésének holléte és a legfőbb vezető kiléte okozza a problémát a görögkeleti és a római katolikus közösség között. Elvileg csak egyetlen, egységes keresztény egyház létezhetne.
Jézus csak annyit mond Péternek, hogy őt szólítja fel a keresztény egyház (amely a keresztény hívők összességét jelenti) létrehozására. majd többes számban folytatja: Amit Ti megköttök a Földön, az megköttetik a Mennyben is ....stb. Tehát itt - szerintem - annyi világos, hogy egyetlen, egységes egyházra gondol Jézus, ugyanakkor értelmezhetetlen az utána következő többes szám.....kikre vonatkozik: egyház vezetőire, vagy arra, hogy több keresztény egyház is létrejöhet a területektől függően ?? Az egyház szervezetére, vezetőire, pápára vonatkozóan Jézus nem szólt !
Ezt én is így gondolom. Csak ott látok problémát, hogy Péter ugyan létrehozta (nyilván nem egyedül) a keresztény egyházat - mint tudjuk az egyház az a hívők összessége. A gond a "vezetés" hovaítélésének gondja, nem valóságos, teológiai ellentét. A kérdés tehát az, hogy a keresztény egyház vezetésére joggal tart-e igényt a római Szentszék. Jézus egyházvezetőt, pápát az Újszövetségben nem említ, tehát a halála utáni döntések sugallatra történő döntéseknek minősülnek - amit nyilvánvalóan nem lehet földi értelemben kontrollálni.
Sehol nem mondja, hogy Istentől rendelten egyetlen elöljáró "van" közöttük, hanem az "akar lenni"-vel mindegyikük számára kinyitja a vezető szerepét (és a szolgálatot mint utat). Sok más tévedés is van az írásban (amit ismét forrásmegjelölés nélkül ömleszt be kend), de azok mind erre épülnek, ezért elég, ha ezt kirántom alóluk.
Tehát Krisztus szavai szerint is van legnagyobb az apostolok között („A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna”), és van elöljáró az apostolok között (a görög szerint „hegemón”: vezető, kormányzó, helytartó) („az elöljáró pedig mintha szolga volna”). Azonban Krisztus azt akarja, hogy ők is krisztusi módon viselkedjenek: szolgáljanak. Annak ellenére, hogy a pápa egyik címe az „Isten szolgáinak szolgája” (Servus Servorum Dei), ez a katolikus pápaság történelmében néha sikerült, néha nem (de ezzel a protestáns vezetők is így vannak). Persze sokan a pápaságban kizárólag a hatalmat nézik, hogy „bármit megtehet”, hogy „ő egy uralkodó”. De azt elfelejtik, hogy pápa nem csak ül a trónján, és hátradőlve élvezi pápaságát és hatalmát, hanem egy csaknem 24 órás szolgálatot végez: egy több mint 1 milliárd hívőből álló közösséget vezet, gondja van az összes püspökségre, az összes országra, szerzetesrendre, és emellett ott vannak a más vallásúak, a nemzetállamok ügyei, megannyi hatalmas problémák, stb. Ez nem szórakozás, hanem kereszt, amit ráadásul abban a tudatban kell végeznie, hogy minden lélekről számot kell adnia az Úr Jézus Krisztus előtt (vö. Zsid 13,17).
Természetesen ezt a feladatot nem egyedül végzi. Jézus is azt mondja a további szövegben - és persze másutt is - , hogy az országot az apostoloknak adta át, akik trónon ülve ítélkeznek Izrael felett. Az apostolok rendje (a katolikus hit szerint ez a püspöki rendbe öröklődött) is mennyei hatalommal köthet és oldhat a földön (Mt 18,18), és vezetik a rájuk bízott nyájat (1Pét 5,2; ApCsel 20,28). De van közöttük is elöljáró (lásd fenn), aki megkapta Jézus kulcsát (Mt 16,19; a kulcs birtoklása főhatalmat jelent a zsidóknál), és aki megerősíti testvéreit a Sátán támadásakor, és akit Jézus meg is nevez a fenti szövegben: Simon, azaz Péter. Ezt az apostolok (püspökök) közötti elöljárót a történelem folyamán pápának („atyácskának”) nevezték el, ő Róma püspöke, akivel „nagyobb tekintélye miatt, minden egyháznak egységben kell lennie, vagyis minden hívőnek a földkerekségen” (Szent Ireneusz: Az eretnekségek ellen 3,3,3.).
Vagyis e szavakkal nem mondja az Üdvözítő, hogy a kereszténységben nincsenek felsőbbségek; sőt döntő tekintéllyel gyakorolja ezt a felsőbbséget épen midőn az idézett szavakat mondja: köztetek nem úgy lesz majd, mint a világi fejedelmekmél, hanem így ... Az Üdvözítő tehát itt nem vonja vissza annyiszor és oly világosan mondott ama szavait, melyekkel az apostoloknak és utódaiknak felsőbbséget és hierarchiai hatalmat ad a hívők fölött, hanem mint sok más alkalommal, itt is a hierarchiának egyik alaptörvényét köti tanítványai lelkére: a hierarchia szent, szellemi hatalom, csakis a szent nagy isteni értékek szolgálatára szánva; általa és benne van létjoga és nagysága: léte nem lehet öncél, és gyakorlása nem tagadhatja meg krisztusi eredetét és jellegét; az Egyháznak úgy kell végig járni krisztusi hatalmával a történelmen, mint a Krisztus király földi életében járt alattvalói között. «Minden a tietek: akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár élet, akár halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők, minden tietek. Ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istene;» (1Kor 4:33; cf. Jn 18:36; Lk 22:24-34; Mt 23; Jn 13 15) ez a hatalmaknak Krisztus-akarta sorrendje.
A pápának miért van koronája, trónja -mint egy világi uralkodónak- és miért uralkodik a hivatali ideje alatt, miközben Jézus ezt hagyta örökül a tanítványainak:
"De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzeteken hatalmaskodnak az uralkodóik, és a nagyok hatalmuk alatt tartják őket. 26Nem így van ez tiköztetek; hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, 27 és aki első akar lenni közöttetek, az legyen a rabszolgátok. 28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért.” (Máté20:25-28)
Folyamatosan működik az Ortodox-katolikus párbeszéd. A konstantinápolyi pátriárkátussal rendszeres a találkozás is, szent Péter és Pál ünnepére küldöttség jön Rómába, szent András ünnepére küldöttség meg Isztambulba. Az orosz ortodoxiával is rendszeres a kapcsolat. Talán azért kevésbé látványos a kapcsolat illetve a tárgyalások és eredmények, mert nem lényegiek a különbségek. a szentségtan, a hierarchia megvan, a legfőbb probléma Péter elsőségének a kérdése.
Azt mondtad (1662),. hogy Péter nem hozott létre egyházakat. Ez így igaz. De van,amikor az egyház kifejezést egyházközségre, egy adott városban lévő közösségre használjuk, és van, hogy a teljes Egyházra. Ha egy városban lévő közösségre értjük, akkor Pál is Péter is hozott létre egyházakat. De ezek szerves részei az Egyháznak, amelyet Krisztus alapított, és Péterre bízott. Az egyház kifejezés alatt nem a Szentszéket értem, még csak nem is a papságot, hanem a hívők közösségét.
Van némi fogalmi zavar. Péter nem hozott létre egyházat, viszont egyes városokban hozott létre közösséget. Pál is számos városban alapított közösséget.
Nagyon nehéz az ember dolga. Bizonyos kérdésekben olyan döntést hoz, amiről meg ven győződve , lelkileg, hogy a jót cselekszi. És ha mégsem ? A szándéka számít majd, vagy a balulsikerült tette ?
Ebben egyetértünk. Orvosként azonban több olyan esettel találkoztam, amely arra utalt, hogy Isten néha "beavatkozik" a saját akarata szerint. Van, amikor "szerencsére" és van, amikor - az emberi hozzáállás szerint - "sajnos".
