Holnap megyek átvenni a GP-t. Van egy kis gondom, enyhén összebalhéztam az értékesítő emberrel, hálából nem mondták meg hogy mit kell vinnem magammal. Mármint a forgalomba állításért 70-ezret és a kötelező biztosítást, ennyit tudok, de mit kell vinnem még?
Na, ez a nap sem az enyém volt. Reggel úgy indultam el, hogy a GP-vel jövök haza. Még 10h-kor ez reális elképzelésnek tünt, de sajnos 12h-ra kiderült, hogy az okmányiroda visszadobta az összes papirt, mert hogy a vámudvar nem hologramos igazolást állított ki február végén, ellenben márciustól pedig csak ilyet fogadnak el.
No ez a tipikus nem tudja a bal mit csinál a jobb. Így most holnap várjuk az új regadó igazolást, és akkor mehet újra az okmányirodába. Sajnos így már csak legjobb esetben is csak szerdára lesz autó. No gyerekek ez az igazán rossz. Mikor már majdnem megvan és huss....
Fogyasztással eddig elégedett vagykok, de hozzá kell tenni hogy nagyobb távot még nem tettem meg autópályán, és hát amit láttam 130-nál a fogyasztásmérőn (6-6,5) az nagyon nem tetszett. Majd kiserül hogy ebből mennyi az igaz. Egyébként most tankoltam másodszor 5,5-öt mutatott átlagnak, én meg 5,3-at számoltam ki.
Nagyon drukkolok, hogy a rossz hírnevet minél hamarabb ködösítsék az olaszok, mert alapvetően nagyon szép autókat gyártanak szerintem. Nem véletlen hogy sok gyártó rohan hozzájuk a ceruzával meg a kockás papíral hogy nekik is ők rajzoljanak járgányokat.....
azért kérdeztem, mert nem láttam rajta a multijet emblémát. A fogyasztással úgy látom elégedett vagy, nem úgy mint én. Bár mostmár majdnem biztos vagyok benne, hogy a fogyasztásmérő nagyon eltér a valóságtól.
Alapvetően hidd el hogy rossz vitapartner vagyok, mert nekem az az álláspontom hogy tökéletes autó nincs és ebben szerintem lehet hogy Te is egytértesz velem. Szeretném leszögezni hogy nagyon tetszik a Grande, nézegettem is közelebbről, sőt az összes kisautót végigpróbáltam mielött megvettem a Stiftet. A döntésemet nagy mértékben befolyásolta az hogy megbízható legyen, és élmény legyen beleülni. A korábbi tapasztalataim alapján a a japánokat nagy ívben kerültem, mert tudtam ugyan hogy megbízható de egyszerűen nem szerettem régebben beleülni ezekbe mert olyan semmilyenek voltak. Franciám volt, olaszom vol korábban és hát.... igen. Kiváló már-már családias viszony a szerelőkkel. A német autókat nagyon szerettem de mára már ez is változott. Amikor beültem a suzukiba, próbáltam belekötni és nem tudtam ( ezzel együtt gáz hogy pl. nincs csomagtartója) A Fiattal nem lenne semmi bajom, de szeretnék pár olyan évet elötte ameddig kapitális hibákat nem hallok abból az irányból. Családon belül van egy autólakatrésznagyker, és hát hogy is mondjam. Olasz-francia alkatrészértékesítésből kiválóan meg lehet élni, és ezt értsd úgy hogy pár éves autókhoz keresnek olyan alaktrészeket ami pl egy japánnál elképzelhetetlen. De ezzel együtt nem tartom magam elfogultnak. Csak amit látok.
ok, hogy cserélik gariban, de kicsit sok lesz már a szériahibákból...
rossz ac pumpa, rossz kupplung munkahenger, rossz féknyereg, csak amiről én hallottam eddig, pedig nem is nagyon követem a swift sztorit.
de ezek után már nem vagyok benne biztos, hogy a mai japán minőséget úgy emlegethetjük, mint a 10 évvel ezelőttit. És a japán-tökéletes párhuzam elvetése mellett lassan azt is el kellene vetni, hogy olasz-szar minőség. 15 éve tényleg nem a megbízhatóságukról voltak híresek a fiatok, de azóta nagyot változott a világ. Akkor még a suzuki is japán minőség volt...
A féknyereg szériahiba, gariban cserélik fél óra alatt csak nem volt időm még elvinni, a pedálra pedig máris jött az orvosság ha továbbolvastad. Szögezzük le hogy imádom, és nem bántam meg :o)))
