Mára már eltelt 1hét,de én még mindig nem tudom felfogni se elfogadni ami történt,ha lecsukom a szemem rögtön megjelenik elöttem a drága bújos elvisem. A kicsi gyerekeim miatt próbálok erős maradni, mert mikor látták,h sírok bizony ők is rákezdtek. Szegény mollykámból több mint 100 kulancsot szedtünk ki, a bogáncsot meg 3órán keresztül vágtuk ki a szöréből. Talán a jó isten vigyázott mollyra mert nem tűnik úgy,h fertözött lett volna 1 kulancs is benne, de azért elvittem az állatkórházba és kapott babesia ellen kezelést,megelőzni a nagy bajt.
Mostmár nyakörv is van rajtuk meg be vannak csepegtetve,de mondta az állatorvos,h töménytelen mennyiségű kutyát visznek hozzájuk a fertöző kulancsok miatt,mert iszonyúan sok van belölűk mindenhol. Én sem hittem volna,h ennyi kulancsot szedünk ki mollyból,de már nekünk is segitség kellett az átnézéséhez,mert csak egy tenyérnyi területről szedtem ki belőle 20-at,még igy is van benne,de aztmondták,h a szertől majd megdöglenek és kiesnek a vérszivok!
Eszembe jutott,hogy ti itt már olyanok vagytok mint egy család,én új vagyok eddig nem írtam de sűrűn olvastam amiket írtatok.Nekem is van Leom.Szomorúan olvastam azokról a kutyusokról akik már át mentek a szivárvány hídon.Szomorú bármilyen okból elveszteni ezeket a csodálatos társakat.Át tudom érezni a fájdalmat,én is izgultam már Lordi miatt,de eddig mindíg volt új esély.Két gyomorcsavarodást élt túl és sajnos csontrákja van amire kapott kezelést 2 évvel ezelőtt.Szerencsére jól van de a félelem mindíg ott van,hogy meddig!?
Mégegyszer részvétem azoknak a gazdiknak akik elvesztették kutyusaikat!
Én is öszinte részvétemet küldöm a sors társaimnak! A mi drága elvisűnk nem betegségben, hanem egy szörnyű balesetben halt meg. Csütörtök délután kaptam a hírt,hogy a 3-om leomból 2megszökött, csak sajnos én nem voltam itthon. Nem nagyon értettem,hisz már körbe van villanypásztorozva az udvarunk,de mégis kijutottak a kiskapun. Egy kinti kobor kutyát kezdtek el űldözni 2-en játékból,petike érdekes modon nem ment ki. Szabályos hajtovadászatott rendeztűnk utánuk este már 10autóval kerestük őket, de nem találtuk, másnaptól szorolapoztunk, szóltunk tv-nek,rádiónak,rendőrségnek,polgárőrségnek,volán buszsöföröknek,taxisoknak,erdészeknek,vadászoknak és még sorolhatnám hányan kerestűk őket. Minden reggel 4től jártuk a környéket, igy szombaton a több 100 szorolapnak köszönhetően, na meg a rajta szereplő nagyon magas pénzjutalomnak, mollyt megtalálta egy lakos tölűnk jó messze a főút másik oldalán,igy őt hazahozhattam,de elvis nem volt vele. Utána még jobban kiterjesztettűk a keresést, az összes erdő közepében jártunk itt a környéken, de arra sosem gondoltam,h tölűnk majden 30km távolságba a főuton megprobált még péntek este visszajutni,de sajnos nem sikerült neki,örökre itthagyott minket.
Most még nyugtató hatása alatt állok,igy nem nagyon tudom még felfogni.
Mostanában nem írtam. Eddig csak csendben, magamban éreztem együtt azokkal a gazdikkal, akiket ekkora veszteség ért, hisz mi is átéltük már ezt.
Most viszont már annyira meg vagyok döbbenve, hogy nem találok szavakat. Mi ez? Meg tudja valaki magyarázni? A sors kegyetlen összejátszása? Valamiféle ragályos "leonbergi-vész" ? Ráadásul ilyen fiatalon mindegyik kutyusnál szerető és gondos gazdik mellett? Ha jól tudom Elvis ráadásul még a mi Napóleonunknál is fiatalabb volt, aki májusban lesz még csak 3 éves.
Nagyon sajnálom minegyik gazdit.
Ha nem vagyok túl indiszkrét és tapintatlan, szabad megkérdezni milyen betegségek voltak ezek? Ha tudna valaki rá válaszolni. Nem akarok senki lelkében vájkálni, csak a félsz azóta is bennem motoszkál, amióta mi is átéltük a veszteséget és csupán tapasztalatszerzés céljából kíváncsiskodom.
Nyíregyházán, egy CAC kiállításon ismerkedtem meg vele és gazdáival. Palival és Erzsikével. Később igaz, jó barátság alakult közöttünk. Hank pedig elragadott. Fiatal kutya volt még akkor, mégis sugárzott belőle a méltóság, a tartás, a fegyelmezettség. Igaz a mondás: kutya és gazdája hasonló jelleméről.
És Hank elment. Nagyon fiatalon. A leonbergisek között Hank nem volt megosztó, őt mindenki elismerte, rá mindenki felnézett. Amint felnézett, őszinte, rajongó szeretettel a hűséges Hank is gazdájára, drága Pali barátomra.
Nekem adatott meg sok-sok kiállításon, hogy féltett kutyáját rám bízta, míg a kiállítási adminisztrációs ügyeit intézte gazdája. Persze, büszkén vállaltam. Soha nem felejtem: attól a perctől nem volt semmi más inger Hank számára, csak a gazda hiánya. Feszülten figyelte a pontot, amerre távozott, és úszott az örömben érkezésekor.
Számtalan kiállításon találkoztunk, számtalan győzelméhez volt alkalmam gratulálni itthon és Európa különböző országaiban egyaránt. Éveken keresztül nem volt Hanknek hazánkban ellenfele. Verhetetlen volt. Az elmúlt kiállítási évadban, gazdája nagyvonalúsága, a „hagyjunk mást is nyerni” sportszerű hozzáállása miatt már csak elvétve mutatta meg magát. Mégis, minden leonbergis kiállító emlékében él, amint kiállítási sátrából kíváncsian kidugja fejét és körbenéz Hank.
Immár múlt idő: körbenézett. Tekintetét már csak utódai szemében láthatjuk viszont.
És az élet örök körforgása: a napokban születnek meg kiskutyái. Baráti szeretettel kívánom, hogy a kiskutyák tekintete vigasztalást nyújtson a bánattól lesújtott gazdáinak.
Kedves Palibácsi!
Szörnyű ami történt! Nem is találok rá szavakat... Részvétünk és osztozunk fájdalmatokban...
Hank emléke örökké fog élni szívünkben!
Adriennék
Ez borzasztó!!! Számunkra Ő volt az első és mindent eldöntő LEONBERGI élmény, miatta és tőle van Cleócskám.
Ez a kép ha jól emlékszem vasárnap készült, amikor késöbb megnéztem szépnek, de valahogy olyan szívfacsarónak is éreztem ahogy Cleóm nézi a naplementét. Mi ezzel szeretnénk búcsúzni Hanktől!
