Igen, ott voltam, de nem mondhatom magam Trinity-topic látogatónak, rajngónak még kevésbe, ezért nem is igen akartam megosztani a gondolataimat itt.
Én a Fringe-en láttam és hallottam a zenekart először. Meg kell mondanom, akkor nagyon nem tetszett. Azt gondoltam, a mostoha körülmények miatt. Most Budaörsön igazán jó környezetben bár némileg árnyaltabb lett a kép, sajnos továbbra sem gondolom, hogy a Trinity azt a fajta zenét játssza, ami a lelkemig hatol.
Nekem valahogy erőltetettnek hatnak a "mindenáron prog" kompozíciók. Az utolsó két "lazább" dal sokkal inkább tetszett, eredetibbnek is tűntek, mint a korábbi hosszabb opusok (bár az utolsó előtti darabban elég erős Focus-hatást ismertem fel:-). Számomra attól meg nem jó egy zenekar, hogy prog-építőkövekből összerak egy a stílus minden ismérvét felvonultató művet, amiben aztán nem érzem a kohéziót. Az elhivatottságot messzemenőkig értékelem, bizonyára iszonyatos mennyiségű munka fekszik már az előadott műsorban, de a kompozíciókban semmi izgalmat nem fedeztem fel. Persze aláírom, ilyen zenével nem feltétlenül koncerten kell ismerkednem és bevallom, a CD-t mindeddig nem hallottam. Lehet hogy a véleményem, ami abszolúte laikus, az alapján módosulna, de hát a legtöbb zenehallgató ilyen.
Sajnos a két koncert alapján a darabokból nem sok minden maradt meg bennem, és elsősorban az énekkel, illetve az énekdallamokkal nem tudtam kibékülni (érdekes, Márton az El Piratesben már sokkal jobban meggyőzött).
Most olvasom Maynard Solomon Mozart könyvét. Hadd hozzak ide egy idézetet, ami talán nálam világosabban mondja el, hogy mit is hiányolok - egyelőre - a Trinityből:
"Fejlődésének egy adott pontján a tehetséges, ifjú zeneszerző többé válik, mint a hagyományból magába szívott hatások összessége, több lesz, mint egyszerűen más komponisták stílusának egybekovácsolója: több, mint utánzó; több, mint mások követője; több, mint a konvenciók közvetítője. Szakember lesz belőle, aki olyan nyelven szól, amelyen azelőtt senki - rátalál saját hangjára".
Persze ez nyilván nagyon keveseknek adatik meg. Remélem, az én véleményem is hozzájárul ahhoz, hogy Segesdy Márton és csapata meggyőzzön minden prog és nem-prog rajongót, hogy ez nekik ez sikerül. Én legalábbis ennek drukkolok, negatív véleményem is ennek szellemében fogalmazódott meg. Azt megígérhetem, hogy nem a budaörsi koncert volt az utolsó Trinity-buli az életemben.
kozakz ott volt, voltak más prog arcok is, pl. kayleigh, merrin, bocs ha valakit nem ismertem meg. Ott volt a hajdan igen sikeres Zizi Labor gitárosa is, aki budaörsi lakos.
Valaki volt innen Budaőrsön? Nem nagyon láttam topiklakókat arrafelé...
Összefoglalóként: én már egyszer játszottam itt az ELPirates-szel (itt találkoztunk (volna) Gittával, ha szóba elegyedünk), és nagyon jó helynek tartom... nagyon jó érzés olyan helyen koncertezni, ahol van kontroll, sőt, több is, sőt, nem "romlott el a tegnapi hardcore zenekar koncertjén", mint a Jókaiban. Számunkra a körülmények közel álltak az ideálishoz. Hang, fény, backstage, minden van. Közönség is volt, növekvő számban (számunkra nem ideális, mert mi kezdtünk:)). Főleg a Harmadkor lemezről játszottunk, meglepő módon, illetve bolyongtunk egyet. Kezdenek a további dalok véglegesre formálódni a lemezre... Köszönet Gosztola Petinek a szervezésért!
Minden Trinity-rajongónak és nem-rajongónak sok Trinity koncertet kívánok, most egy ideig Gitta fog fuvolázni a zenekarban helyettem.
Ez már feltűnt néhányatoknak a Fringe fesztiválon, de akkor még csak mosolyogtam, hogy igen, nem én játszom...
Hát, most már nyilvános a hír: két pici baba növekszik a pocakomban, és nem nagyon örülnének a hangos zenének. Így hát a távolból követem egy ideig a zenekar pályafutását :o)) (Sziti, jól tippeltél?)
A helyiek kedvesek voltak, a hely is jó volt (mivel nem nagyon van hasonló klub ott és viszonylag közel volt a központhoz, voltak is jópáran), a hangosítással együtt. Előttünk 3 metal zenekar lépett fel, úgyhogy a Lehettél volna-t végül kihagytuk. :) A harmadik, a Khan Abyss, akinek a meghívására mentünk, már progresszívnek volt nevezhető, úgyhogy így jó volt, hogy utánuk jöttünk. Kis csúszás volt, így 1 után kerültünk sorra, de nem lett kevesebb az ember addigra - hát igen, a sok 16-20 éves embernek még nem kellett másnap dolgozni menni...
Gondoltuk, hogy a közönség majd hazamegy a sok páratlan ritmus meg nemmetal hallatán, de végülis egy jó részük ült és nézte meg tapsolt, amikor kellett. A keménymag (a Khan Abyss-osok) pedig az első, egyetlen sorból állva nézték és láthatóan élvezték is. A fórumukon van is szó rólunk: khanabyss.extra.hu.
Velük tényleg össze is barátkoztunk, szóval jól sült el a dolog, majd még biztosan lépünk fel a társaságukban valahol.
Koncert után reggel 6ra sikerült lefeküdnünk egy helyi kollégium szobájában, az addig összehordott ökörségeinket meg majd visszavonulásunk után egy kabarélemezen fogjuk kiadni. :)
A tracklist amúgy:
1. Harmadkor (ez sajnos a lemezbemutatóról trechnikai okok miatt lemaradt ugye)
Nagyot csalódnék a Shock!-ban és a vélemény írójában, ha meghallgatás nélkül írnának valamiről.
Szerintem PV biztosan meghallgatta a lemezt. Ugyanakkor gyanítom, hogy nem túl sok korábbi élménye lehetett a Trinityről, így - ellentétben több év koncertjeinek és e topik látogatóival, akik együtt "nőttünk fel" Veletek - meglehetősen szűz füllel ismerkedett az anyaggal.
Ti tudjátok a legjobban, hogy éveken át téma volt az ének itt is. PV elég sarkosan fogalmazott erről - szíve joga, ez az ő véleménye. (Azért pl. pár, amúgy kiváló Pallas-lemez meghallgatása után biztos átértékelné az igazán modoros éneklés tartalmát...)
Nyugalom, nem az énekfelvétel miatt tartott ilyen sokáig a lemezkészítés:) (Azt hiszem, csak a lemez végén van effekt a hangomon, meg hát élőben nem tudok három szólamot egyszerre vokálozni...)
Márkus Gergő nagyon sokat segített. Ő az ideális "külső fül", szakmailag és emberileg is nagyra becsülöm. Mivel Vedres Csaba lemezeit évek óta ő csinálja, nem is volt teljesen ismeretlen terep neki a zenénk. Ámbátor a Peregrinhez hasonló terjedelmű és komplexitású számot még nem kellett kevernie... Illetve azt hiszem, az ELPirates-ben (-től) is sokat tanulok.
Igen. A lemeznek az egyik nagy előnye is az volt számomra, hogy a stúdiómunkák által tiszták, teljes mértékben élvezhetőek lettek a hangszínek. Tény, hogy néhány kíséret csak a lemezen hallható először, de azért nagyjából ugyanaz maradt, ami eddig volt, csak rengeteg dolgot nem lehetett kihallani. Külön élvezet most újra és újra meghallgatni és megtalálni a különböző finomságokat. Például -ami elég fontos- a szöveg egyes részeit most hallom ki először. Az énekben is rengeteg minden van, amiről eddig nem tudtam. Az ének terén azt sem tartom kizártnak, hogy egy stúdióban, amikor csak énekelni kell, szebben jönnek ki a dolgok, mint mondjuk a koncerten, ahol általában Marci kezét 3-4 billentyűzet között látjuk elmosódva és nyilván nehéz mindemellé még az éneket is úgy énekelni, ahogy azt kell. A stúdiót az énekhangon néhol sejteni lehet, ebben erefnek igaza van, de azért igen számottevő azon változások száma, amikért nem a stúdió a felelős.
De majd nyilatkoznak az illetékesek és megmondják a tutit:)
Hm... azt gondolom, épp a koncert(ek) mutatták meg, nem a technika jótékony segítsége volt itt döntő - talán inkább az, hogy az ottani kontroll lehetőségei, egy megfelelő csapat instrukciói ennyit számítanak.
Osztom a korábbi véleményeket, a lemez eléggé rendben van úgy, ahogy van:). Viszont Marci éneke nekem a koncerten nekem nem tűnt fel, csak a lemezen. De ott elég komoly meglepetések értek. Ez minek a hatása?
