Montepulciano d’Abruzzo 2010. Denominazione di Origine Controllata. Száraz minőségi vörösbor. Alk. 13%, ára 0,6 eFt (Lidl). Nomacorc műanyagdugó. Gránátvörös szín lilás villanásokkal. Intenzíven gyümölcsös illatában feketeribizli, áfonya, vanília, kevés alkohol. Röviden: újvilági illat (igazi "crowd pleaser"). Szájban is mindent visznek a feketebogyósok, jó savak mellett. Amit az ilyen típusú boroknál el szoktak rontani, ti. a bor túlzott édesség-érzete, itt szerencsére nem tapasztalható – bár nem is csontszáraz. A tanninok bársonyosak, nem kaparnak. Közepesen hosszú lecsengésében is alapvetően gyümölcsös marad, ici-picit érezhető alkohollal. Nem hiperkomplex, de egy igényesen elkészített technobor. IWAS-score 5/5.
A helyzet az, hogy tavaly novemberben vettem a Tescoban (minden ősszel van pár hétig kiterjesztett, sok bort érintő árengedmény; ez minden hiperláncnál hagyományosan így van, gondolom azért, hogy legyen hely az újabb évjáratoknak). Még két dolog: az egyik, hogy az évjárat nagyon fontos (a 2009-es elég jó volt Egerben, a 2010-es kevésbé, ezért a 2010-est nem merem ajánlani, ráadásul ezt nem is kóstoltam); a másik meg az, hogy nem írtam, de a bor a fogyasztás másnapján már nem volt olyan meggyőző, mint az első napon (valószínűleg azért, mert a hozzáadott szén-dioxid egy része eltávozott), vagyis célszerű a bontás napján elfogyasztani (ezzel szemben az Aranymetszés Kéknyelű 2009 nagyon jól tartotta magát a 3. napon is).
Ha resveratrolt csinálnátok a fekete szőlőből, nem veresbort, azzal mindenki jól járna: több pénzt keresnétek, és csökkenne az alkoholozmus, ellenben több egészséges ember lenne.
Sajnosa nekem a Varga pincészettel szemben jelentős averzióim vannak, elsősorban az olcsó félédes-édes boraik miatt... Bár az év első bora száraz Csabagyöngye teljesen rendben szokott lenni, de az azért más kategória.
Aranymetszés Varga Badacsonyi Kéknyelű 2009. Száraz minőségi fehérbor. Alk. 12%, ára 0,8 eFt (Lidl). A hátcímkéről megtudjuk, hogy a kéknyelű ősi magyar fajta, csak a Balaton-felvidéken honos. 1985-ben a nagyobb ültetvények kifagytak, ezért az elmúlt két évtizedben az ismertsége visszaesett. Az újratelepítést követően a legnagyobb – 23 hektáros – ültetvénnyel a Varga Pincészet rendelkezik. Natúr parafadugó. Világos szalmasárga szín. Viszonylag intenzív illat körtével, nektarinnal, kevés zellerszárral és sóssággal. Szájban közepes test, selymes konzisztencia, ízében téli körte, fehér pöszméte, de jelentős súllyal zöldfűszerek is. Savai kellően frissek, abszolút jó minőségűek. Az alkohol többé-kevésbé integrált. Viszonylag hamar eltűnő lecsengésében kis vegetális fanyarság és minerális jegyek. AG ugyanerre 5,5-6 pontot adott (ezzel akkor 10 badacsonyi kéknyelűből a 3. helyen végzett), nálam erre a szintre ugyan nem ért fel, de az alacsony ára miatt így is megkaphatja a best buy címkét (IWAS-score 5/5). Gasztrobornak (pl. halételekhez) tökéletesen megfelel.
Gróf Buttler Egri Bikavér 2008. Védett eredetű száraz vörösbor (OEM). Alk. 14%, ára 3 eFt. Összetétele feltehetően (különböző személyek más-más információkat közöltek a neten; ez megelőzhető lenne, ha végre törvényileg köteleznék a termelőket, hogy tüntessék fel a palackon a felhasznált fajták nevét, részarányuk sorrendjében) a következő: CS, CF, merlot, PN, portugieser. Valószínűleg – legalább részben – a Szarkás-tetőről származik, ahol riolittufa az alapkőzet (akkor lenne ez az információ érdekes, ha tudnánk 1. milyen mélyen kezdődik az alapkőzet, 2. hány éves az ültetvény). Jó minőségű parafadugó. Egynemű, nem túl sötét meggyvörös szín. Viszonylag intenzív illat vaníliával és feketeribizlivel az élen, de van még benne áfonya és rumosdió is (másnapra felcserélődött a sorrend: a vanília és a feketeribizli visszahúzódott). Amolyan "Made in California" illat, egy mérsékelt árú zinfandelnek megfelelően. Szájban már "lightosabb", közepes testtel, megfelelő minőségű savakkal. Ízvilágában a feketeribizli és az áfonya mellett pirosbogyósok és hordófűszerek is feltűnnek. A tanninok mennyiségileg rendben vannak, minőségileg nem teljesen (picit érdesek). Az alkohol az, ami leginkább problémás: már az illatban is sejteni lehetett ("rumosdió"), majd a szájban már a korty elejétől érezhető a kissé égető alkohol (a kereskedő ezt így fogalmazza meg: "Alkoholérzete tüzet varázsol a kortyba" – naja). Utóíze alig közepes hosszúságú; áfonya és meggylikőr a fentebb említett tanninérzet mellett. IWAS-score 3/5 (inkább csak másnapra érte el tisztán ezt, mert addigra valahogy jobban kisimult, ill. az illat is óvilágibb lett). Egyébként ugyanez a bor 2011. januárjában 7 pontot és best buy címkét kapott AM-től (érdemes elolvasni a kommenteket is). Engem a Chateau Langoiran "Tradition" 2005-re (1929. hsz.) emlékeztet (az összetétel alapján talán nem véletlenül), de a bordeaux-i nekem kb. 0,5 ponttal többet nyújtott (bár valamivel vékonyabb, de nem lóg ki belőle az alkohol (13%)), ráadásul párszáz forinttal olcsóbb is volt.
Igen az F a furmintot jelzi. :) Gondoltam még az ezerjóra is, hogy tetszhet. Közben utánanéztem, hogy a KL a leányka és a kövérszőlő természetes hibridje. Talán ezért van az, hogy több mindenben hasonlóak (közepes cukor- és extrakttartalom, rothadásra érzékenység /bár ezzel úgy néz ki, idén sem lesz gond/). Illatra a KL-t aromásabbnak (már-már muskotályos) tartják, de nyilván sok függ a szőlészeti munkától is, meg egyebektől (pl. használnak-e aromásító fajélesztőt az erjesztésnél).
Ha az F a Furmintot jelzi, akkor az kakukktojás... legalábbis Tokajból. Egyszer kóstoltam Somlóról, az sokkal jobban bejött. Egyébként ténxleg a "szőlős" fehéreket szeretem inkább. Egy kis lista, sorrend nélkül: IO, CsF, Kl, KNy, Sm, Szb, Ch, E(zerjó), Z(enit) meg ami most nem jut eszembe... Ja, Nektár. Épp ma kóstoltam meg a Vylyan Boszorkányt (OR és RR), és bár nem vagyok oda a rizlingért (a rajnaiért meg pláne, nekem túl petrolos), de ez meglepően ízlett.
Tényleg különbözik az ízlésünk, bár én minden szőlőfajtából elkészített (fontos persze, hogy jól :)) bort szeretek. Úgy látom, hogy neked elsősorban a "szőlős" fajták jönnek be (KL, KNy, CsGy, JF, F, de tulajdonképpen a Ch is). Én ezekből legfeljebb vulkanikus talajra telepítenék. Most kóstoltam az Aranymetszés Kéknyelű 2009-et, és bár nem ért el magas pontszámot, a 800 Ft-os árával (Lidl) egyértelmű best buy (nem tudom, lehet-e még kapni a 2009-est, ha igen, akkor kár lenne kihagynod ennyiért). A jegyzetet még megelőzi most pénteken egy "még-éppen-megéri-az-árát" Buttler BV 2008-ból, majd egy hétre rá jön a kéknyelű.
Thummerer Berta Egri Fehér 2009. Száraz minőségi bor. Királyleányka és leányka házasítása (bár ez így eléggé liberálisan hangzik :)). Alk. 13%, ára 0,8 eFt (akciós ár, egyébként 1,1 eFt). Közepes minőségû préselt (agglomerált) parafadugó. Szalmasárga szín. Gyorsan eltűnő tűhegynyi buborékok. Jó közepes intenzitású illat érett körtével, tavaszi virágokkal és zsályával. Szájban közepes test, több körte- és kevesebb almaízzel. Savai elsőosztályúak. Érdekes, hogy van egy kis ideig érezhető "szódás" jellegű bizsergés is a szájban. Rövid-közepes lecsengés az előbbi gyümölcsökkel és egy pici vegetális beütéssel. A 13-as alkohol szépen integrált. IWAS-score 5/5. Eddigi tapasztalatom szerint – bár a királyleányka jobban hangzik (marketingszempontból van ennek jelentősége) – a leányka jobb fajta. Itt valószínűleg a leánykával javították fel a nem túl izgalmas királyleánykát.
Coteaux du Languedoc 2009. Appellation Coteaux du Languedoc Contrôlée. Száraz minőségi vörösbor. Helyi fajtákból készített cuvée (valószínűleg grenache dominanciával). Alk. 12,5%, ára 0,6 eFt (Lidl, 2011. május). Nomacorc műanyagdugó. Egynemű gránátvörös szín. Viszonylag intenzív illatában friss földiszeder, dohány, szilvapálinka. Alig közepesen testes, jó savakkal, sok gyümölccsel (áfonya, szilva, cseresznye), kevesebb fűszerrel (kakukkfű, oregano). Bársonyos tanninok optimális mennyiségben. Lecsengése középhosszú, az előbbi gyümölcsök mellett szilvalekváros, gombás ízek. IWAS-score 5/5. Fel kell kötni az alsónacit a konkurrens bortermelőknek :) – szerencséjükre ez a bor csak 1 hétig volt kapható, amikor francia termékekkel nyomult a Lidl, vettem akkor egy francia rosét is (egy ezres volt), azt ősszel tervezem bontani. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ez a Mo-ra eddig eljutott legjobb 2 €-s palackozott vörösbor. (Az igazsághoz tartozik az is, hogy Fro-ban nagyobb az egy hektár szőlőre jutó állami támogatás, mint Mo-on.)
Megnéztem még egyszer a hátsó címkéjét, és mégis jelzik rajta az alkoholtartalmat (kis fekete pontokból áll össze a szám, utólag nyomtathatták rá a hátcímkére /van akiknél így van rajta az L-szám/): 11%. A Csopakról jut eszembe, hogy van egy Jásdi CsF 2011-em, kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz.
Nekem is pihen egy palack belőle a polcon... A múltkor két Cserszegit ittunk, Hilltopot és a Csiszár Pince borát, a Balatonfüred-csopaki borvidékről. A Hilltop 11%, a Csiszár 13(!)% alkoholt tartalmaz. A barátom szerint a Csiszárnak sok a 13% (bár nem úgy, hogy kilógna vagy fűtene), nekem ízlett mindkettő.
Danubiana Cserszegi Fűszeres 2011. Oltalom alatt álló eredetmegjelölésű száraz fehérbor. Az alkoholtartalmat nem tüntették fel (11%-ra saccolom), ára 0,5 eFt (Aldi). A Mátrai Borvidékről felvásárolt szőlőből készült Tolna megyében. Műanyagdugó. Szalmasárga szín halványzöld reflexekkel, tűhegynyi buborékok kíséretében. Közepesen intenzív illatában akácvirág, muskotályos szőlő és csalán. Vékony-közepes korty körtés-barackos ízekkel, de egyértelműen száraz érzet mellett. Közepesen élénk, átlagos minőségű savak. Rövid lecsengésében a gyümölcsös ízek mellett kb. 50%-ra felerősődő vegetalitás (ebben tér el az általam eddig kóstolt CsF-ektől). Az alkohol megfelelően integrált. IWAS-score 4/5 (elsősorban az alacsony árának köszönhetően).
Bock Villányi Hárslevelű 2009. Villányi védett eredetű classicus fehérbor. Alk. 14,5% (no kidding), ára 1,6 eFt (akciós ár, egyébként 2,3 eFt). Préselt (agglomerált) parafadugó, szerencsére a szokványosnál jobb minőségű (nem morzsolódik, rugalmas, 45 mm-es; ilyen volt a Légli Szőlőskislaki Chardonnay 2009-nél is). A szalma- és az aranysárga közötti szín. Közepesen intenzív, fülledt, kissé alkoholos illat sárgahúsú őszibarackkal és almáspitével. Szájban telt, krémes korty, érett trópusi gyümölcsök (mangó, papaya, avokádó), meglepően jó savak (ilyen alkohol mellett laposabb savakra számítottam), édes érzet a bor száraz mivolta ellenére. Lecsengése közepesen hosszú, a 14,5-es alkohol rányomja a bélyegét (ugyanez pozitívan fogalmazva: barackpálinka-feeling :)), rendesen befűt, de van benne a mangós-barackos ízek mellett egy kis fodormentásfűszeresség is. "A hárslevelű villányi értelmezése", mondhatnánk. Így is, akciós áron véve, jól behűtve (10-12 ºC) jobb vétel, mint pl. egy Bock Portugieser. IWAS-score 3/5-4/5.
