A rasszizmus eleve teljesen mást állít, azt állítja hogy az egyes népcsoportok között etnikai alapon jelentős intelligencia különbség van. Ami egyébként a kínos hogy ez tényleg így van, pl a zsidók mérhetően intelligensebbek, és általában véve az ázsiai rassz is mint az európai...
Az a helyzet hogy a Political Correctness elve behozott egy sor dogmát a közéletbe, ami aztán politkaivá tesz egy sor objetívnek vagy racionálisnak szánt kijelentést. A Pc sajnos pont úgy kilép a valóságból ,mint ahogy anno a fasizmus is kilépett, és ezekért a képmutatásokért nagyon drágán meg kell fizetni.Az még a történelemben senkinek sem használt hogy nem mert szembenézni a valósággal.
A ma uralkodó álláspont a feljesztésre helyezi a a hangsúlyt
Szerintem ezt inkább nevezzük szabványosításnak. Mindenkinek pontosan ugyanolyan képességekkel kell rendelkeznie, mert ha valaki kilóg a sorból akkor összeomlik a cilvilizáció. Ahelyett hogy racionálisan kezeljük a kérdést, és minden embernek a képességeinek megfelelő életpályát próbálunk biztosítani. Meg nesze neked "harc a kirekesztés ellen", meg a "másság elfogadás" aztán ha valaki tényleg kilóg a sorból akkor műtétekkel igyekeznek szabvány méretű mellekkel pl ellátni
"adott esetben kiválóan alkalmas kiindulás a rasszizmushoz" Ezt írtam. Ha magyarázni kell vagy egyáltalán nem érted, akkor nem velem van a baj. Kicsit túlhergelted magad, lehiggadhatnál. Az még nem gyengíti vélt vagy valós igazadat.
de itt nem einsteinképzésről vitatkozunk. hanem a felsőfokú oktatásról, amelynek nem ez a feladata. az "einsteinképzés" helye a doktori iskola. felsőfokú végzettség megszerzésére a társadalom nagy többsége alkalmas lehet "hardware" alapján. az autista meg lehet nagyon értelmes csak kifejezni nem tudja magát. és eddig nem extrém példákról vitatkoztunk.
Nem is azt állítottam hogy csak attól függ, hanem azt állítottam hogy a hardware limitálja az illető szellemi képességeit. Hiába költ el valaki mondjuk 1 milliárd forintot az én képzésemre, nem lesz belőlem Einstein.
De ha ezzel nem értesz egyet, akkor javaslom keress egy autista gyereket és próbáld megtanítani mondjuk integrálni. Sok sikert.
Az hogy mi lesz a felsőoktatás, meg a demográfia egymásra hatása az jó kérdés. Egyfelől a foglakoztatási kényszer, illetve pont a mgas elvonási arányok mellett egy jelentkező kényszer hogy megpróbálnak minél többet kisajtolni egy emberből. Ez maga után vonhatja azt, hogy a képzési keretszámok a teljes generációhoz viszonyítva magasak lesznek, emelkednek akár a 100%ot is megközelítve, ami nyilvánvalóan szuboptimális állapot, mert arra alkalmatlanokat kell képezni komplex dolgokra. Ez annyiba is fog kerülni, meg a végeredmény is olyan lesz amilyen.
Ha valahogy megpróbáljuk kicselezni a demográfiai válságot, és eltekintve attól hogy magát a demográfiai válságot oldjuk meg, tehát együttélni akarunk vele, akkor brutálisan rá kell feküdni az automatizálásra. Csak ezzel tudjuk kiváltani a meg sem születő munkaerőt. Ez persze közgazdasági-energia korlátokba fog ütközni, szerintem ez sikertelen lesz*, de Európa számára az automatizálás kínálja az egyetlen menekülési útvonalat.
Az automatizálás magas szintre emeléséhez viszont rengeteg mérnök kell. Iszonyú sok, ezért a kereslet magas volta miatt a képzési határokat is lejjebb húzza, minden hülyét kiképeznek mérnöknek (mint pl engem) csakhogy legyen elég. Darabra. A minőség már más kérdés.
* azért lesz sikertelen, mert a gép vásárlása, az automatizálás fix költség, beruházást igényel. Ahoz hogy a beruházás nyereséges legyen vagy az kell, hogy drágán el tudja adni a terméket - de ezt nem lehet mert ott az ócsó kínai cucc - vagy nagyon alacsony kamatra kapja a pénzt a beruházáshoz. Ez utóbbi viszont elbukik azon hogy nincsenek megtakarítások - miből lehetne beruházni, olcsó hiteleket biztosítani az automatizáláshoz, illetve hitelből fogyasztás keresletet támaszt a hitelek irányába és felveri a hitelek kamatait.
A másik korlát az, hogy az emberek viszonylag kevés energiából elműködnek ,amit szántóföldön meg lehet termelni, de az automatákhoz villamos áramra, energiahordozókra van szükség, ami az erőforrás válsággal egyre drágább lesz.
Valóban azzal köllene kezdeni, de az önmagában kevés.
Gondoljátok ezt is végig. abban a topicban, már tavaly januárban levezettem a "munka bérre" kivetett akkori terheket, ami azóta ugye emelkedett? javított a helyzeten mindaz?
Mondjátok meg kérlek tisztelettel, mi is motiválná ma Mo-on a munkavállalókat, a munkáltatókat arra, hogy több bért mutassanak ki és adót, járulékot fizessenek utánna? Ráadásul a vállakozásokat is egyre nagyobb terhekkel szórták meg, ami végsősoron a fejlesztésekre fordatható pénzt veszi el tőllük. Ugyanakkor a banki kamatok milyen szinten vannak nálunk és milyen kamatokat kérnek el a EU. 15. országában? ( a különbözet, tisztes profitnak számít a reál gazdaságban az EU. 15. javára )
Tehát, évek óta azt javaljuk, hogy szakemberekre köllene hallgatni és nem hiteleket felvenni esetleg új gépek vételét szorgalmazni a pénzverdébe. Ugyi, az EU-ban és az USA-ban sem tudták megoldani a problémákat a "új pénz" bevitelével a bank szférába, csak a katsztrófát tudták elkerülni.
Mi ebben a rasszizmus??!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!!?!? A gyöngélkből csak jelentős erőfeszítéssel lehet jobb teljesítményt kihozni, de ez nyilván felülről korlátos.
A korai odafigyelés inkább csak arról szól, hogy egy szar szocializáció egy többre alkalmas kölökből is tud olyat csinálni, aki még az általános iskolát se járja ki.
Az elméricskélt ember - Stephen Jay GOULD.
Ugye tudjuk mi van ebben a könyvben?!?!?!?!?!!??!!?!?
Szintén triviális. Egy dolgot hagytál ki, hogy akinek sok pénze van és nagy hatalma az akkor is szerez a gyerekének diplomát, ha ezért bűncselekményt (megvesztegetés) kell csinálni. Tehát a társadalmi béke érdekében kellenek a gyurma-irkafirka szakok is, teljes költségtérítéssel. Mit tudom én 180.000 Ft / félév. Adni kell olyan papírt, ami a megszerzőjét gyurmázásra, irkafirkálásra és politologuskodásra jogosítja.
"Ezek hardware funkciók ami vagy van vagy nincs, megtanulni nem lehet, fejleszteni lehet, de a ráfordítás négyzetesen vagy exponenciálisan nő az elért eredményhez képest, amikor beleütközik a saját korlátaiba."
Ez egy nagyon kemény, ám kevéssé alátámasztott feltételezés, adott esetben kiválóan alkalmas kiindulás a rasszizmushoz. A ma uralkodó álláspont a feljesztésre helyezi a a hangsúlyt, olyannyira, hogy már csecsemőkorban igyekeznek kiszűrni a problémákat, mert abban az esetben simán behozható megfelelő fejlesztéssel a lemaradás.
Szóval, itt pont a szoftver a lényeg, ráadásul a szoftver megfelelő fejlesztése kimutathatóan fejleszti a hardvert, annak elmaradása pedig rontja. Megengedem, lehet néhány százaléknyi szélsőség mindkét irányban, de nem ez a vita tárgya.
Triviális. Ugyanakkor sírni való, hogy le kell írni. És a magyar oktatás csődje, hogy annak ellenére, hogy leírtad, van aki nem érti. Sőt. Vitatni fogja :) Na, ezen már csak röhögni lehet.
Én csak annyit szeretnék meghatározni, hogy az adott generációnak csak egy szabott része lehessen diplomás (erre keretszámokat lehet kibocsátani), és hogy ez a szelekció kizárólag ,vagy legalább 90%ban csak a képességek felmérésével menjen végbe. Azt nem akarom előre megmondani hogy ebből hány legyen mérnök és hány magyartanár, ezt már találja ki a piac...
Vagyis legyen egy olyan oktatási rendszer, ami a adott populáció lehetőségeihez mérten optimális kibocsátást produkál, minőségben és mennyiségben. A további alkalmazkodást meg végezzel el a piac, a diplomás munkaerő árazásával, helyettesítési arányaival etc.
Ez egy ideális világ. Amit írsz. Jelenleg a lemorzsolódás ellen elsősorban a szinvonalnak a béka segge alá esése dolgozik. A rengeteg gyurma-irkafirka szak, ami az 50000+ PAPÍR többségét adja nem a követelményről és a megszakadásról híres. Ha van 88.000 felvételiződ 2020-ban, akkor abból a JELENLEGI ALACSONY KÖVETELMÉNYSZINT mellett van 35.000 papír. Ne feledjük, hogy itt nem egyszerűen nagy tömegekről van szó, hanem egy adott generáció teljes létszámával összemérhető tömegről. 90.000 kisiskolás elsősből, mire felnőnek lesz 88.000 felvételiző ?!?!?!?!?!?! 60.000 érettségi mellett (aminek egy része nem is nappali) lesz 88.000 felvételiző?
Nem azért lesz ebből a tömegből aztán 18.000 elsődiploma, mert nincs értéke a papírnak, hanem azért, mert ez a gárda ezen a követelményszinten erre képes. A kibocsátási létszámot csak a feltételek lazításával lehet növelni. Amit te írsz, az nagyon szép és jó, de nem érint pár ezer családnál többet. Akik MOST IS ODAFIGYELNEK arra, hogy mi lesz a büdös kölökből.
Tehát az amit írsz, az nem olyan dolog, ami változást eredményez. A jelenség ma is megvan. És bele is kerül a végzősök számába.
Erre, JS már válaszolt helyettem. Ami én szeretnék hozzátenni az az, hogy te szigorú paraméterekben, nagyjából diktatórikus rendszerben gondolkozol. Nem vitatom, ez bizonyos helyzetekben lehet baromi eredményes, de roppant veszélyes is. Szeretnéd az összes paramétert meghatározni, és nem csak az oktatásban. Azonban ezek a paraméterek rendkívül nehezen meghatározhatóak, és folyamatosan változnak. Az oktatás fő funkciója szerintem képességfejlesztés -annak teljes értelmében-, de fontos mellette a szakmai tudás megszerzése, kapcsolatok építése is. Hogy ezekből éppen adott esetben melyik a legfontosabb, az nem egyszerű kérdés. Egy gyengébb matematikai képességű emberkéből lehet jobb matektanár mint a pengéből. Egy szemésznél lehet fontosabb a kézügyesség mint a vesefunkció ismerete. Egy kereskedelmi igazgatónál a nyelvtudás, a kapcsolatépítés képessége lehet százszor fontosabb mint valamely bonyolult közgazdasági modell megértése. Szóval nem olyan egyszerű a paraméterezés, még azt sem könnyű megállapítani -főleg nem 18 éves korban- ki az alkalmasabb valamely pályára.
Arról már nem is beszélve -hogy persze rajtad kívül :-), de hát ha ne adj' Isten történik veled valami akkor mi lesz?-ki alkalmas arra, hogy meghatározza az elégséges tudás minimumát, a szükséges villamosmérnökök számát, egyebeket.
Igen, én azt feltételezem, hogy a hardware limitálja a szellemi képességeket. Nekem az a felfogásom hogy az intelligencia hardware részét meghatározza n darab gén kombinációja, amelyekből bizonyos kombinációk sikeresek, mások meg kevésbbé sikeresek. Ez olyan alapfunkciókon múlik, mint a rövid/hosszú távú memória, modellalkotás, elvonatkoztatási készség, matematikai érzék, arányérzék etc.
Ezek hardware funkciók ami vagy van vagy nincs, megtanulni nem lehet, fejleszteni lehet, de a ráfordítás négyzetesen vagy exponenciálisan nő az elért eredményhez képest, amikor beleütközik a saját korlátaiba.
Az hogy ki mennyire lehet intelligens, az a hardware génkombinációk függvényében kidob egy felső korlátot, amit a képzéssel ki lehet használni, ha rákölti valaki a forrásokat vagy el lehet pocsélkolni ha nem költik rá. A hardware határait lehet feszegetni, és egy 110es alap iqjú embernek elkezdeni relativitáselméletet tanítani, és valószínűleg előbb utóbb meg is fogja érteni, csak ez adott esetben 4x annyi időbe telik neki, mint egy másik embernek aki 130as alap iqval teszi ugyanezt, ennél fogva ez drága mulatság, társadalmi szinten átlagos képességű emberekből zseniket faragni rengeteg inaktivitással, és rengeteg pluszmunkával jár, amit valakinek finanszíroznia kell.
Társadalmi szinten, a teljes popuáción belül az értelmi képességek eloszlása meg, a folyamatban részt vevő realtíve nagyszámú gén véletlenszerű eloszlása miatt minden bizonnyal egy normál eloszlás alakját veszi fel, erről tudtommal készültek már felmérések, tehát ez biztos hogy igaz. Én ezt most úgy értelmezem, hogy maga a hardware iq korlátai is így oszlanak el. A normáleloszlás alakja meg olyan, hogy középen, átlagos iq-ból sok van, a szélső értékekből folyamatosan egyre kevesebb, tehát szélsőségesen buta vagy okos emberből kevés van. Ha a felsőoktatás szelekciója kizárólag a szellemi képességek alapján történik, akkor a felsőfokú oktatás a görbe jobszélétől kezdve a közepe felé egy változó nagyságú területet fed le. Amikor egy oktatási rendszer elkezdi növelni a felsőfokú oktatásba bevont emberek számát, akkor ennek a területnek a bal széle halad a középértékek felé mivel az értelmesebbeket eddig is a képzésbe vonta, újakat csak a közepesek közül lehet bevonni. Ezzel a képzésbe vontak kiinduló értelmi képeségeinek az átlaga automatikusan alacsonyabbá válik. Ez alapvetően a mai magyar felsőoktatási túlképzés paradigmája, ezért romlik a minőség a mennyiséggel.
Namost, a tandíj ezt úgy módosítja, hogy a felsőoktatással lefedett populáció határa nem a bal szélétől indul el jobbra, hanem a kiinduló eloszlásgörbe lesz pusztán alacsonyabb, mert szűkül a mintavételben részt vevő populáció azokra, akiknek van pénze tandíjra. Ez a transzformáció az eloszlásgörbe alakját befolyásolja, az alacsonyabb, és laposabb lesz, de a szélső értékei érdemben nem változnak.
Egy ilyen változtatással, a felsőktatás mai problémáját alkotó tényező, miszerint alacsony a nyersanyag bemenő értelmi képeség-átlaga, semennyit sem fog változni, csak kevesebb lesz a diák.
Ezzel szemben, egy magasabb követelményszint megadása, és egy korlátozott képzési keretszám kialakítása, a görbét nem függőlegesen nyomja össze, hanem a satírozott görbe alatti részt tolja jobbra, ezzel ténylegesen emelkedik a képzésbe vontak kiinduló értelmi képessége.
"Utólag miért jó az, hogy valaki 4.8as átlagal végzi el az egyetemet 3.8as helyett?"
azért, mert azt is meg kell tanulni, milyen az amikor nagy mennyiségű tananyagot rövid idő alatt el kell sajátítani. meg mert meg kell azt is tanulni, hogy a 100%-os kitűzött célt is el kell érni, nem szabad megelégedni a kevesebbel. meg mert azt is nem árt megtanulni, milyen az intenzív munka, amikor napi 10-20 órában dolgozni (ez esetben tanulni) kell. az egyetemnek nem csak az a szerepe hogy tudást ad át, hanem az is, hogy más jellegű képességeket is.
Nem neveztelek hülyének, ezért nem hülye kioktatásról van szó, egyszerűen csak egy kissé arrogáns emberkének hívtam fel a figyelmét a kulturált vita fontosságára, illetve az okfejtésének néhány hibájára.
Na most, te itt azt írod két egymást követő hsz-ben, hogy a szülők már ma gondolkodnak azon, mi lesz a gyerek sorsa egyetemistaként, másrészt pedig a diploma értéke és a lemorzsolódás közt nem látsz összefüggést. Pedig annak, hogy mekkora a lemorzsolódás, fontos meghatározója a felvételizők mennyisége és minősége, valamint a felsőoktatásban töltött éveik alatt befektetett energia. Ezért a szülő akkor jár el helyesen, ha a gyermekét nem a közeli de pocsék, hanem a több utazással járó, de jobb iskolába járatja. Akkor jár el helyesen, ha szükség esetén foglalkozik a gyerekkel -hogy sk., rokon, magán tanár teszi ezt az mindegy-, így nem marad le bizonyos tárgyakból, és ez nem veszi el a kedvét a tanulástól. Azaz akkor jár el helyesen, ha odafigyel arra, hogy a gyerek alkalmas legyen a felsőoktatási intézménybe való bekerülésre, és a diploma megyszerzésére.
A szülők pedig logikusan gondolkodnak, tehát bizony, simán csökkenhet a lemorzsolódás.
Utólag miért jó az, hogy valaki 4.8as átlagal végzi el az egyetemet 3.8as helyett? Ha feltételezzük, hogy az egyetem nagyon praktikus, naprakész, gyakorlati ismeretekkel látja el a hallgatókat, akkor ez biztosan így van, ha viszont nem ez a helyzet, hanem a cél pont az, hogy szétválogassuk a 3.8as átlagra kényelmesen képeseket azoktól akiknek a 3.8as átlag is erőlködés... akkor célszerűbb oda vinni a 2-es szintjét.
Tehát a diák potenciális képességei, a hardware lehetőségei már adottak mire ő iskolába kerül, nem csak az számít hogy milyen jeggyel végzi el az iskolát, hanem hogy ezen felül milyen tartalékai vannak. Ez különösen igaz azokra, akik átmennek a vizsgákon mert órákig magolnak, de közben egy kukkot sem ért az egészből.
Én azt elismerem, hogy a tandíjnak szerepe lehet abban, hogy nem digitális on-off szinten motiválja a hallgatót a tanulásra, és ez lehetővé teszi hogy a szoftver ami fut rajta szofisztikáltabb legyen, meg hogy megismerje a korlátait, de szerintem ez kevésbbé fő funkciója az oktatásnak, a prioritás a szelekció. Egy többszintű oktatási rendszerben, ahol a már kiszelekáltak teljesítményét érdemes fokozni, ott elfogadom a tandíj-ösztöndíj létjogosultságát, de nem az alapoktatásban, vagy a diploma megszerzésének a feltételeiként.
Nem értünk egyet. Az emberek többsége -teljesen érthető módon- úgy játszik, hogy a legoptimálisabb legyen számára a befektetett energia mennyisége az elért eredményhez képest. Ha a játékszabály az általad szorgalmazott szigorodó követelményszint átlépése, akkor a legoptimálisabb startégia rövid távon egy biztos közepes szint elérése, ami nem fenyeget bukással, de nem kell hozzá megszakadni. Én azt tudom neked mondani, hogy amikor én jártam a BME-re, akkor a legtutibb a 3,8-4-es körüli átlag volt, ezért már ösztöndíjat is kaptál, viszont még nem kellett megszakadni, az efeletti eredmény pénzbeli díjazása nem érte meg e befektetett időt és energiát.
Na most, ha a jó tanulmányi eredményt jelentősen ösztönzi egy meglehetősen magas kitűzött pénzösszeg, a rosszat viszont bünteti egy szintén nem alacsony befizetendő összeg, az egyértelműen arra készteti a tanulókat, hogy növeljék a saját befektetéseiket, és ne lázadjanak a rossz tanárok ellen. Ráadásként felkészít arra, amit az életben tapasztalhatnak majd.
Nem vitás, ennek a rendszernek is vannak hátrányai, de az előnyök szerintem jelentősebbek, nem szűkíti az egyetemi autonómiát, nem egyszeri eredményre alapozva kell hosszútávú döntést hozni -felveszem nem veszem-, növeli az átlagos szintet, stb.
Igaz, a gazdag család gyermeke könnyebb helyzetben van, de ez a rendszer sem zárja ki, hogy a gyengék ellhuljanak, viszont folyamatos visszajelzést ad a gyerek eredményeiről annak családjának is, akik nem biztos, hogy örömmel tolják a pénzt a tandíjba abban az esetben, ha tudják, ez azt jelenti a gyerek egyszerűen lusta.
