"a VPOP éppen elég alkalommal lép fel közigazgatási szervként"
furcsa egy tarsulat ez a vpop, neha vamolnak, neha jovedekiellenoriznek, neha termekdijaznak, neha nyomoznak adougyben, maskor nyomoznak gazdasagi ugyben, de buntettek mar meg kuncsaftomat munkaugyben is do'gozo benemjelentese miatt - ezek valami polihisztorok lehetnek, barhova kimennek, ott fognak talalni okot a birsagolasra...
Hááát... izé... nem akarok jogfilozófijába, meg efféle lila hablatyba átmenni, de a legnaobb különbség, hogy az APEH közigazgatási jogkörben jár el, a VPOP meg nem. Ha van kedved, hasonlítsd össze az az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII., meg a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvényeket. (Az egyik legérdekesebb momentum egyébiránt, hogy a vámhatóság másodfokú szervének határozata viszont közigazgatási határozat - de ezt csak a móka kedvéér' hoztam szóba...)
Tömören, az eljárásjogi nüancok míján nehez összeegyeztetni a két hatóságot - bár nem lehetetlen, ráadásul bizonyos mértékig még logikus is, ezt soha nem vitattam -, ellenberger porblemás lészen az eccségsugarú adóalany jogállása egy illen összekutyútt eljárás alkalmából, mer' nem lehet tunni: a zegyesített hatóság egy adott időpontban éppen mellik minőségében kekecel?
Eccerű példa: ha ippeg nyomozati jogkörben basztatnak, akkó' nem vaok köteles igazat mondani, sőt, együttműködni sem, ám ha adóigazgatási jogkör esete forog fenn, akkó' viszont nem hazudhatok, ráadásul még együttműxési kötelezeccséget ró rám a törvény...
A gazdasági fejezet élén a munka áll. Az államot munkaközpontúvá alakítani olvasható a dokumentumban. A program tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígér és a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs terhek megfelezését, ami évente 300-500 milliárd forint megtakarítással járna a gazdaságban. A szabályok egyszerűsítésével az a cél, hogy Magyarország váljon a térség egyik leginkább vállalkozásbarát országává.
Adminisztrációs könnyítések az adórendszerben
Az adórendszerrel kapcsolatban az adminisztrációs könnyítések dominálnak: az adók számának csökkentése, a bevallások egyszerűsítése, az egyszerűbb adózási formák körének szélesítése, az engedélyezési eljárások egyszerűsítése vagy kiiktatása, az adatszolgáltatások mérséklése - ezek olvashatók a programban.
A kormány a vállalkozók által megbecsült emberekből álló testületet állít fel, amely évente nyilvános jelentést készít a parlament számára az állami előírások vállalkozásokra gyakorolt hatásáról áll a programban. A cél az, hogy javuljon az állami szabályozás minősége, szűnjenek meg a gyakori szabályváltozások.
Forintkamatok csökkentése
A kormány célja, hogy minél gyorsabban levigye a nyugat-európai szintre a forintkamatokat, hogy azok a vállalkozásoktól kevesebb jövedelmet szívjanak el áll a következő alfejezetben. A dokumentum szerint csökkenteni kell a körbetartozást. A kormány célja az, hogy a mai 90-ről 30 napra rövidüljön le a fizetési határidő. A program fellépést ígér az erőfölénnyel visszaélés és a monopóliumok ellen. Kiemeli a kereskedelmet és a bankrendszert, valamint az energiaárakat, amelyek a szöveg szerint a hibás privatizáció miatt túl magasak.
Építőipar beindítása
Fontos feladatnak tekintik az építőipar beindítását. Ennek egyik eszköze lenne országos energiahatékonysági program, évente a lakásállomány tizedének felújítása. A mezőgazdaságban tervezik például államilag is támogatott önkéntes beszerzési, termelési, feldolgozási és értékesítési társulások létrehozását. Állami feladat a fogyasztók megóvása a hazai piacot elárasztó silány, sokszor az egészségre, biztonságra is veszélyes vagy hamisított termékektől - áll a programban. Jogszabályi fellépést is kilátásba helyez a dokumentum a beszállítókkal szembeni hátrányos magatartás miatt, a hazai beszállítók védelmében. A program közbeszerzési fordulatot sürget, azt, hogy a pályázatokon 40 százalék helyett 70 százalék legyen a nyertes magyar cégek hányada.
Oktatás, a szakképzés javítása
A vállalkozások versenyképességének javítása érdekében az oktatás, elsősorban a szakképzés javítását tűzik ki célul. Kiemelt terület az uniós támogatások hasznos, gyors és egyszerű felhasználása. Az Új Széchenyi-terv keretében átcsoportosítanák a közösségi összegeket a növekedéspárti, munkaközpontú gazdaságpolitikát szolgáló területekre.
"Igazán jó oktatókból és diákokból sok esetben legfeljebb az országban csupán egy-két-három egyetemet, néhány kart lehetne feltölteni - de a jelenlegi mechanizmusok ezek koncentrálását nem teszik lehetővé."
Ha az állam pl. a jogászképzésben a mainak a felére tart igényt, akkor csak annyi fejkvótát adna. Ha egy egyetem fenn akar maradni, és hiányzik neki még 150 fő, akkor szerezze meg magának fizetős hallgatók felvételével.
Itt a gond az állami helyeknek az intézmények közti elosztásánál van.
Az első időkben ez nem lenne feszültségmentes. De talán ki lehetne találni olyat, hogy a felvételiztetés központi lenne, a felvételt nyert diákok meg szabadon választhatnák meg az intézmény, ahol tanulni szeretnének.
"A közútakat is fenn kell tartani, de annak a költsége nem terheli az üzemeltetőket, "
Én azt mondom, hogy a vasutnál sem kellene. A pályafenntartást megtartanám állami feladatnak, a szárnyvonali vonatokat meg üzemeltessék a helyi önkormányzatok társulásai olyan járatsűrűséggel, ahogy óhajtják.
A pályafenntartás bevételei meg elsősorban az útalapból lennének.
"Az felsőoktatás gondjait az oldaná meg, ha l.....csak olyan szakokon és csak akkora számban hirdetne meg államilag finanszírozott helyeket, amikre valóban szüksége van 5-10 éves távlaton belül a nemzetgazdaságnak/államnak."
Képzeld el magadat, mit tennél, ha a fizetésed egyharmadát lecsapnák.
Ez már soxor megtörtént ebben az országban.
Elsőnek Bokros nyírta le az országot és a kkv-s szektort, jött Orbán a minimálbéres emelgetéssel, Gyurcsány meg egyenes elképesztő és rémálom volt, ő viszi a pálmát, majd jött a válság, megtizedelve a cégeket.
Még egyszer, a gyengébb agyi kapacitással rendelkezők kedvéért.
Nagyon jó összefoglalót adott egy görög szociológus az ide is beidézett cikkban a görög válságról. Megmagyarázta a bürokrácia mértéktelen felduzzasztásának technikáját, mint a válság fő okát. És különös módon a nyugdíjasokat meg se említette.
Ti meg mint a sültbolondok, ettől várjátok minden baj megszüntét.
És vakondok módjára nem veszitek észre, hogy mekkora betli lenne belőle.....a magyar vállalkozóknak. Nektek.
Racionálisan kell gazdálkodni, csak ez az egyetlen megoldás. A nyugdíjak kezelésében is, meg a bürokrácia aprításában is. Ezer közintézmény van ma Magyarországon. Vajon mennyibe kerülnek az országnak? És mennyi hasznunk van belőle?
Megmondom. Annyi, hogy a közvéleményformáló értelmiségnek be van fogva a pofája.
Ennél lényegesen olcsóbb lenne Recskre elhajtani őket:-(((((
És a legjobb az egészben, hogy senki sem venné észre a hiányukat a családjukon kivül.....
"amikor a pofazas elonyei szimpla belpolitikai / hazai partpolitikai termeszetuek a hatranyait meg szivjuk mindannyian mint a torkosborz..."
Egy nagy lófauszt. A pofázás előnye, hogy a nyilvános, és nyilvánvaló hiánycél túllövést még el kell fogadnia az IMF-nek. Ha az IMF-nek halkan a fülibe súgják, hogy van itt még 400 md ft sár, akkor az IMF azt mondja, hogy őt ugyan nem érdekli. Így viszont nem mondhatja. Mert a válasz az, hogy miért nem figyelt oda eddig?
Esetleg a fidesz elleni politikai praktikákban utazott?
Szóval az IMF-fel másképp nem lehet elfogadtatni a reális hiánycélt, ami nem plusz költekezést, hanem csak a romeltakarítást tartalmazza.
És még egy dologra jó a nyilvánosság. Elő lehet rántgatni a felelősöket, és egy mozdulattal el lehet távolítani őket a tűz közeléből. Attól tartok, hogy ezt akár magadra is veheted.
Tulajdonképpen ez mindegy. A lényeg annak a kimondása lenne, hogy hibás volt az a stratégia, amely az amúgy mindig is korlátos forrásokból az egyáltalán és elméletileg lehetséges legszélesebb körű-méretű felsőoktatást akarta létrehozni. Szükségszerűen a béka alá züllesztve a színvonalat - mert ez mást nem is okozhatott. Alkalmasint azt sem ártana belátni, hogy a mindenkori lakosság 10-20%-nál több igazi értelmiségi feladatkörök ellátására soha, semmikor nem volt, és nem is lesz képes, alkalmas. Szalacsikat meg teljesen felesleges filosznak, mérnöknek képezni. Azok jómunkásembernek valók, nem terveztetni kell velük az ojjektumokat, hanem csináltatni. Meg majd hordják a vizet vödörben, kivonni belőlük a zoxigént.
Most ez igen kevéssé népszerű idea, de előbb-utóbb csak ki kell bökni. Azzal egyébként egyetértek, hogy a tanulás alapvetően senkinek kárára nem válhat, és bármilyen rettentő büfé-zoknistoppoló szakról is légyen szó, nem fog hülyébben távozni aki bejött. De alkalmasint azért sok hasznára sem lesz a dolog, és ennyi pazarolni való erőforrásunk nincs. Főleg, hogy ez a fontosabb, hasznosabb dolgok rovására történik.
És vannak területek, ahol a nem rátermett, nem alkalmas emberekkel egyáltalán nem szabad foglalkozni. Inkompetens orvosoknak NEM SZABAD diplomát adni a kezükbe, ahogy mérnök, de még tanár se legyen olyanból, aki ezt nem tudja valóban jól és hasznosan művelni. Magát a szakmát is degradálja vele.
Aki olvasta a kormánypogromot, csak nekem tűnt fel, hogy a közoktatásról egy érdemi szó nem esik? Szakképzésről-felsőoktatásról valamennyi, de a többi?
Egy olyan szisztéma sem lenne teljesen hülyeség, hogy minden egyes képzésre pályáznia kellene az intézményeknek. Mondjuk azt mondja az állam, hogy idén adok pénzt 400 közgizdára, 500 orvosra, ......stb. Az intézmények meg pályáznak azzal, amivel rendelkeznek: infrastruktúrával, eredményekkel, oktatói gárdával. Így tényleg csak a legjobbak taníthatnának állami keretből. A többi képzést meg lehet fizetősre meghirdetni. Akár házon belül is.
Tervezhető, megbecsülhető, hogy a tényleges gazdasági igény az adott területen diplomásból mekkora lesz. Ez alá valamivel kell belőni az államilag finanszírozott keretet.
A többit meg rá lehet bízni a térítéses képzésre, azért onnan is kerülnek ki jó fejek - csak kis arányban. A cucilizmus idején működtetett szisztémának talán ez volt az egyetlen jelentős problémája: nem volt párhuzamosan egy térítéses képzés, ahol a felvételit teljesíteni nem tudó, vagy a keretszámokba be már nem férők is kaphattak volna még egy lehetőséget.
Én a felvételin szűrnék, és utána aki megüti a kettest, az maradjon államin. A kettes és a bukta közt ugyanis komoly helyen nagyobbb a különbség, mint a kettes és az ötös közt. Viszont aki bukik, az fizessen a tantágy újabb felvételéért, aki pedig többet bukik, mint kéne, annak agyő, ő is jobban jár, ha nem pazarol el még X évet az életéből.
A néhány elit egyetemmel az a gond, hogy a gazdaságnak pont üzemgazdászokra/üzemmérnökökre lenne leginkább szüksége, az meg inkább főiskolai szint + szvsz az a néhány elit egyetem is sok esetben túlértékelt. Én alulról kezdeném a ritkítást, azokat az intézményeket/karokat szelektálnám ki a rendszerből, amire nincs szükség vagy kritikán aluli a színvonal.
Egészen addig, amíg az intézmény bevételei bármilyen módon, de az oda járó diákok létszámától függenek - addig az intézmény mindenképpen abban lesz érdekelt, hogy a fizikális lehetőségei felső határáig vegyen fel diákokat.
Ebből a szempontból a régi, porosz szisztéma igenis jobb volt. Ott volt egy felvételi keretszám, amibe statisztikailag már belekalkulálták a korábbi évek-évtizedek tapasztalata alapján várható lemorzsolódást is, aztán felvették a jelentkező diákokból azt a legjobb x-et, aki ezt betöltötte.
Ez egy csapdahelyzet. A térítéses képzés és az államilag finanszírozott fejkvóta-rendszer egyébként az intézmény szempontjából egykutya. Mindkettő esetén abban érdekelt, hogy a csilláron is diákok lógjanak. Az intézmények minősége pedig legfeljebb egy valóban nagy és jól működő munkaerő-piacon tudna - és ott is csak hosszabb távon - egyértelművé és szemponttá válni. Ez még az USA felsőoktatásában is probléma, ott is számolatlan mennyiségben vannak olyan büfé-ruhatár főiskolák, amelyek diplomája nálunk egy régebbi érettségihez mérten is határeset lenne. Nem is becsülik sokra őket a piacon - de lehetőséget adnak a finoman szólva is szerényebb szellemi képességűeknek is ahhoz, hogy a bizonyos pozíciókhoz azért célszerű diplomát valahogy megszerezzék. Ezzel együtt ott meg tudnak élni a valóban elit intézmények - amelyek mellesleg olyan horribilis tandíjat szedhetnek, amely nálunk szóba sem jöhetne.
Mára nyugodtan bevallhatjuk magunknak: ahogy az osztrák vagy éppen olasz, svájci, lengyel, szlovák, úgy a magyar felsőoktatás sem képes piaci alapon jól működni. Annyira kicsi a piac, a merítési lehetőség (jó tanárból és diákból egyaránt), hogy az intézmények piaci alapon kénytelenek a színvonalat drasztikusan rontani. Igazán jó oktatókból és diákokból sok esetben legfeljebb az országban csupán egy-két-három egyetemet, néhány kart lehetne feltölteni - de a jelenlegi mechanizmusok ezek koncentrálását nem teszik lehetővé. Szerintem őszintén ki kellene mondanunk, hogy az ország az adófizetők pénzéből csak a valóban arra érdemesek oktatását szabad, hogy finanszírozza. Azokat, akik a jogi "diplomájukkal" később legfeljebb titkárnőnek válnak be, akik a közgazda diplomájukkal végül autószalonbeli eladók lesznek - azokat nem szabad közpénzen oktatni. Azokat közpénzen vagy egy olyan szakképzettséghez kell juttatni, amely még megfelel a kompetenciájuknak, vagy szerezzenek valami gagyi diplomát saját pénzükből. Az állami finanszírozást le kellene szűkíteni pár elit egyetemre, amelyik nagyon keményen felvételiztet (nem pedig az egyre jobban agyonumbuldált hozott pontokat nézi), majd csuklás nélkül buktat, ha az indokolt - mert az állam az intézményt magát finanszírozza, nem az egyes diákot. A valóban tehetséges és szorgalmas fiatal így minőségi, jó képzéshez juthatna akkor is, ha amúgy templom egere. A többiek meg járhatnának abba az izébe nyugodtan, ami most is megvan már.
