Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Valóban, ezt én is tudom. Viszont a szöveg értelme alapján tágabban is értelmezhető. Mesterséges akadályokat nem csak az alagutak rombolása, de hágók, átjárók rombolása által is lehet létesíteni.
Szergej Cehmisztrov tolmács és Nyikolaj Kraszivszkij százados - Angóla dél-afrikai veteránjainak kedvenc szereplői. /A kép az Angólai háború orosz veteránjainak föderációjánek engedélyével kerül bemutatásra./
Egy több, mint negyedszázada készült fotó valódi története.
/Szergej Kolomnyin, a veteránszövetség tagjának cikke./
Nagyon sok, az Angólai háborúval foglalkozó, dél-afrikai kiadványban már több, mint húsz éve vándorol ez a fotó,mint ékes bizonyítéka az ,,afrikai szovjet expanziónak". A kép névtelen, rajta két szovjet katonai tanácsadó, akik az angolai kormánycsapatok terepszínű egyenruháját viselik, rangjelzések nélkül, Kalasnyikov gépkarabélyokkal a kezükben. Szinte mindegyik kiadvány azt hírdeti, hogy ezeket a tiszteket a dél-afrikai hadsereg által Angóla területén 1981 augusztusában-szeptemberében végrehajtott ,,Protea" hadművelet alatt ölték meg. Így a fotót, úgymond, a halott ,,orosz szpecnázasoknál találták a bátor dél-afrikai hősök". Kit is ábrázol a kép, és valóban meghaltak-e a képen szerelő emberek?
Harcok Ondzsiváért.
1981. augusztus 27-én, a távoli Angólában, a namíbiai határ mellett, Ondzsiva város körztében, a harcok során valóban életét vesztette négy szovjet állampolgár: két tanácsadó tiszt, és amiről a dél-afrikai kiadványok nem írnak, két nő is - a katonai szakértők feleségei. Ezenkívül, a ZAR csapatok Angóla területére történő betörése közben fogságba esett egy szovjet katonai szakértő. Akkor, 1981 augusztusának végén, a délafrikaiak gépesített egységei átlépték Angóla határát, és a légierő erőteljes támogatása mellett előretörtek a kormánycsapatok (FAPLA) Kunene tartományban található három főbb körzeteinek irányában: Ondzsiva, Sangongo és Kaame városkákhoz. A szovjet katonai tanácsadók segítségével éppenhogy szervezési stádiumban lévő angolai kormányhadsereg kétségbeesetten ellenállt. Ondzsivát a kormánycsapatok 11. gyalogsági dandárja védte, amelyben kilenc szovjet katonai tanácsadó és szakértő dolgozott, közben a városban a szovjet tisztek é zászkósok öt felesége tatózkodott, akiket amazok ,,odarendeltek" a Szojuzból, nem is sejtve, hogy a távoli angólai Kunene tartomány valóságos pokollá fog változni pár nap leforgása alatt. Sangongo városkában, amit a FAPLA 19. gyalogos dandűárja védett, tizenöt szovjet állampolgár volt, beleértve öt feleséget és három gyereket. Kaaméban, a 2. gépesített lövész dandárnál pedig hat szovjet tiszt dolgozott, és ebből háromnak ott volt a családja is. Ondzsiva városát a délafrikai gépesített egységek harapófogóba zárták, majd végül teljesen bekerítették. Éppen akkor, az ostrom alatt vesztette életét a 11. dandár tüzérségi főnökének tanácsadója Kirejev alezredes és a felesége, a dandár politikai tisztjének tanácsadója, Vazsnyin alezredes, Pesztrecov zászlós felesége, miközben maga Pesztrecov fogságba esett. A 11. gyalogsági dandár volt tolmácsa, Leonyid Kraszov, visszaemlékezik: ,,Augusztus 25-én minket bekerítettek a zar-osok. Ondzsivát alaposan ,,megdolgozták" a levegőből majd szórólapokat szórtak szét, melyek szövegében az volt olvasható, hogy aki elfog, vagy bizonyítottan megöl egy flapoista tisztet, kommunistát, vagy szovjet tanácsadót, az felmutatva a szóróapot elhagyhatja az ostromlott települést. Szinte hoolywoodi forgatókönyv! Egy nappal előtte pedig a 11. dandár híradósai kódolt üzenetet kaptak az 5. katonai körzet szovjet parancsnokától, körülbelül a következő szöveggel: ,,Az utolsókig kitartani. Fogságba esni tilos." Akik aláírták az üzenetet már várták az új, tábornoki vállapokat, így mi... elronthattuk neki ezt az ünnepet. 26-án este összegyűltünk az Ondzsivában lévő katonai missziónk épületében. Úgy döntöttünk, hogy megkíséreljük a kitörést a bekerítésből önálló csoportként, a dandár parancsnokával, Afonszu Mariaval együtt. Elástunk minden személyes holmit és a misszió berendezéseit, beleértve az ,,Ukraina" filmvetítőt és a ,,Napi hírek" újság egy év alatt összegyűlt számait. A misszió ,,őslakói" számára ez egy hatalmas személyes tragédia volt - mindazt, amit az Angólában töltött évek alatt megtakarítottak vagy otthonról áthoztak, beleértve a ,,szoviszpani" termékket (minden otthon hiánycikknek számító cuccot mi devizára vásároltunk kint a ,,Szoviszpano" cégnél, innen az elnevezés). Ezeket is elástuk. Később mindez a délafrikai csapatokkal Ondzsivába bevonuló hullarablók és ,,kvacsok" - így nevezték a nép körében az UNITA (angolai ellenzéki fegyveresek) híveit - zsákmánya lett. Augusztus 27-én, délben, öt órával a 11. gyalogos dandár állásaira zúduló tüzérségi tűz után, illetve szakadatlan légitámadásokat követően, Ondzsiva lángoló pokollá vált..."
Pesztrecov zászlós.
Én, a sorok írója, akkor szintén Angólában tartózkodtam, és nagyon jól emlékszem azt a pszichés, nyomásztó érzést, amit a bajtársaink és családjuk felől elmaradt hívások váltottak ki bennünk. Viszont a Kunene tartományban kibontakozó tragédia egyik résztvevőjének, Pesztrecov zászlósnak a nevét igen hamar megismertük. A vezetékneve, még jóval a ,,Protea" hadművelet befejezése előtt a világsajtó lapjaira került, a fotóját pedig többször is publikálták a délafrikai lapok. Arról, hogy hogyan került fogságba, Pesztrecov a következőt meséli: ,,Nem kerültem bele a délafrikaiak első támadási hullámába vagy a tüzérségi tűzbe. Megpróbáltak megkerülni minket. Amikor elkezdtük lőni őket a nehézgéppuskánkból, jobbra és balra futottak állásainktól. Emlékszem, hogy a harc hevében felkaptam a gépkarabélyomat - az mindig velem volt - és elkezdtem lőni. Az utolsó, amire még emlékszem, egy csapás a tarkómra, és égtelen fájdalom, illetve, hogy valaki oldalról megpróbálta elvenni a fegyveremet. A fegyvert az előagynál fogva szorítottam, és valaki puskatussal csapkodta a kezemet, megpróbálva lefeszíteni az ujjaimat a fegyverről. Az ujjaimat akkor nagyon összetörték, a nyomai a mai napig jól látszanak. A kezem és lábamat összekötötték. Majd zsákot húztak a fejemre és helikopterbe dobtak." A zászlós teljes mértéken kitapasztalta a fogságba, hogy milyen is ,,pressing", egyik börtönből a másikba szállították: Capetownból Bloemfonteinbe, majd utána Durbanba... Pesztrecov meséli: ,,Voltak nagyon szörnyű helyek is, például a Pretoriában lévő föld alatti börtön. Próbáltak pszichésen hatni rám: próbálsz elaludni éjszaka, de ilyenkor mindig bekapcsoltak egy szirénát, vagy monotón zenét, ami nyomasztóan hat egy idő után. Lhetetlen volt aludni. Egy idő után az ember ked beleőrülni az álmatlanságba. A legfontosabb, amit tőlem akartak, hogy maradjak ott, hivatalosan kérjek menedékjogot, és tegyek egy sajtónyilatkozatot..." Kiszabadítani Pesztrecovot, illetve kikérni az elhunyt szovjet állampolgárok holtesteit csak tizenöt hónappal később sikerült, 1982 novemberében. A Szovjetunió volt angólai nagykövete, Vagyim Loginov meséli: Rögtön azután, hogy bejelentették Pesztrecov fogságbaesését, én többször is kértem a SWAPO (Namíbia felszabadításáért harcoló szervezet) vezetését, Sam Nuyoma személyében, hogy ejtsenek fogságba valami fontosabb délafrikai tisztet, hogy kicserélhessük azt később a szovjet zászlósra". A mi katonai tanácsadóink, akik a KGB és GRU vonalán dolgoztak Angólában, tanusíthatják, hogy a SWAPO parancsnoksága tervezett és hajtott végre ilyen jellegű speciális akciókat az ők közvetlen részvételével. Viszont sokáig nem sikerült tisztet szerezni. Csupán csak azután, hogy Angola területén, egy GRU akció keretein belül meg lett semmisítve a zar-os különleges alakulatok egyik diverzáns-felderítő csoportja, a Dél-Afrikai Köztársaság kormánya kész volt kicserélni a négy halott kommandóst Pesztrecovra és a mi honfitársaink maadványaira. A szovjet tisztek és feleségeik bebalzsamozott, mélyfagyasztott állapotban voltak tárolva addig Johannesburg egyik hullaházában.
,,Nem sikerült megölniük minket!"
A Szovjetunióban nagyon sokáig arról, hogy Angólában a mi embereink is harcolnak, tlos volt beszélni. Ebben különböztünk sokáig Dél-Afrikától, ahol a ,,Bozótháború" veteránjait különböző szervezetek, klubok és szövetségek egyesítik. Még az ,,apartheid" rendszer megszűnése, illetve az Afrikai Nemzeti Kongresszus hatalomrajutása után az adott témának a magániadók igen sok figyelmet szentelnek odaát: több tucat könyvet adtak ki, egyesekben, például, arról olvastunk, hogy a ,,Protea" hadművelet alatt ,,több tucat szovjet katonát" lőttek le a délafrikaiak! Több információs sait és portál létezik Dél-Afrikában, amik szép színekben ecsetelik az angólai háborút. Egyesek már odáig jutottak a mítoszteremtésben, hogy sokan a mai napig azt hiszik, hogy a ZAR-csapatok nyerték meg a háborút, pedig köztudott, hogy az angólai kaland nemcsak komoly veszteségekkel járó vereséget hozott a ZAR-katonákra, de még Namíbiából is kénytelenek voltak kivonulni ennek hatására. És nagyon kevés olyan sait van, amelyen ne szerepelne ez két, termeszvár mellett pózoló szovjet tanácsadót ábrázoló fotó. Nos, kik szerepelnek a képen? Azok felkutatásával, akiket a fotó ábrázol, az Angólai veteránszövetség Tanácsa foglalkozott - ez egy társadalmi szervezet, amit 2002-ben hoztak létre, és amely egyesíti mindazokat a veteránokat (katonákat és civileket egyaránt), akik az adott országban harcoltak. A kérvényeket a hivatalos szervekhez küldték: a Szovjet Vezérkar volt 10. Főigazgatóságának archívumához (ma ez a Nemzetközi Katonai Együttműködés Főigazgatósága), a Hadügyminisztérium archívumába, és még sok más hasonló helyre. Ezek kevéseredménnyel zárultak. Viszont sikerült kideríteni, hogy a fényképen szereplők közül senki sem szerepel azon a halotti névlistán, amit a Vezérkar címére küldött táviratban szerepelt anno (kelt 1981. szeptember 13)... Az ügy kimozdult holt pontjából, amikor 2006 májusában Oroszország modernkori történelmének Múzeumában (a volt Forradalmi Múzeum) kiállítás nyílt ,,És Angóla földjét nem áztatta orosz vér?" címmel. Komoly szerepet játszott az akkor indult internet-saitunk is, ami közevtelenül a kiállítás után kezdte el munkáját. És hamarosan megérkezett a hír egyik bajtársunktól, Angóla veteránjától, Szergej Lasintól. ,,Felismertem a fotón baloldalt álló személyt. Ez Szergej Cehmisztrov, moszkvai, tolmács srác. Annyit tudok, hogy életben van, bár Angóla óta nem találkoztunk egymással. A kép valószínűleg még jóval a délafrikai agresszió előtt készült, az is lehet, hogy akkor, amikor mindannyian Ondzsiva városkába költöztünk egyidőre. Én egy évig szolgáltam Ondzsivában: 1980 augusztusától - 1981 augusztusáig, de éppen egy nappal a zar-osok támadása előtt haza utaztam a Szovjetunióba, rendes éves szabadságomat tölteni. Ekkor engem Ljonya Kraszov helyettesített a dandárnál. Nem volt szerencséje a srácnak, ő egy nappal előttem érkezett Angólába, és rögtön háborúba keveredett."
A másik tiszt.
De ki a második, fényképen szereplő tiszt? Erre a kérdésre a választ akkor kaptuk meg, amikor maga Szergej Cehmisztrov is kapcsolatba lépett a veteránszövetséggel, amikor sikerült a szövetség nevében végre felkutatnunk. Még csak nem is sejtette, hogy negyed évszázadon keresztül a délafrikai kiadványok egyik ,,csillagává" vált. Ráadásul halottnak kiáltották ki! ,,Az Angólai veteránok saitjának főoldalán megláttam a saját fotómat. Hát ez valóban egy emlékeztető volt az 1981-es mintájú ,,angólai pokolból"! A felvétel Sangongóban készült, a Kunene folyó partján, ahol én 1981 márciusa-júliusa között szolgáltam, és után egy ideig dolgoztam Ondzsivában. Mit ad Isten: pont az egész égszakadás előtt engem átvezényeltek Lubangóba. Tőlem jobbra, a képen - a 19. dandár zászlóalj parancsnokának tanácsadója, Nyikoláj Kraszivszkij százados. Én későnn Moszkvában találkoztam párszor, az 1982-1983-as években, ahol ő éppen a Frunze katonai akadémián tanult. Sajnos jelenleg elveszítettem vele a kapcsolatot. Csak annyit tudok, hogy ő Belorussziából származott. Nagyon jól emlékszem, hogyan fényképezkedtünk a termeszvár mellett, amikor kocsival jöttünk vissza éppen a 19. dandár harcálláspontjáról. Én akkor még bele is rúgtam az építménybe, és nagyon megütöttem a lában. Minket Vologya Demidenko fényképezett le, a zászlóalj parancsnok egyi tanácsadója. Úgyhogy hazudnak a zar-osok - nem sikerült nekik minket megölni!" De akkor hogyan került a fotó az ellenséghez? Szergej Cehmisztrov erreis választ adott: ,,Minden nagyon egyszerű. Augusztusban, amikor elkezdődött a ,,Protea" hadművelet, a Sangongóban lévő dandár frontális csapást kapott, és lényegében szanaszét futott. Mi meg nem sokkal előtte oda vittük be előhívni a filmet - valószínűleg a helyi laborban vagy irodában jutottak hozzá a délafrikaiak a filmhez. A tanácsadóink és családtagjaik önállóan próbáltak kijönni Luango irányában, méghozzá ez három napig tartott. Velünk volt néhány gyermek is. Így, például, a tüzérosztály parancsnokának tanácsadójának, Anatolij Cserednyik századosnak, mgán kellett vinni a gépkarbélyt és teljes menetfelszerelést, és a hátizsákba beültette a három éves kislányát. A gyerek állandóan inni kért.. Timbarsev tanácsadó négy éves fia pedig már annyira megszokta a végefelé a zar-os ,,Mirage" gépek rárepüléseit, hogy a megjelenésükkor ujjal mutogatott az égre és kiabálta: ,,Maszoljot, maszoljot!" (Oroszul a repülőgép - ,,szamoljot", ebből ferdítette a négyéves gyerek - Z.I.) Akkor kapta a becenevét - Maszoljot. Szerencsére mindenki épségben érte el állásainkat. Úgyhogy a ,,szpecnázosok hulláiról leemelt fénykép" sem több, mint egy rosszul költött, nagyzolós mese. Sangongónál egyetlen egy szovjet állampolgárt sem veszítettünk."
Üdv Őszintén szólva nem fontos dolog,nem is lelem hol emlitette Z.I mester,csak azért irtam hogy angolból is többféleképpen fordithatjuk,meg nekem mindig a nagy,fejlett országok alagutjai ugranak be az alagut kifejezésről....gondolom itt nem ilyesmiről esett szó. Bevallom,nem ismerem a szó etimológiáját,de abból, hogy csak 4 mássalhangzó van benne,gondolom a zengő szlovák nyelv is átvette valahonnan....:)))))
Üdv mindenkinek. Az oroszoknál új dokumentum filmsorozat indult, ,,Lővészárok-élet" címmel. Az amúgy országszerte közismert ,,Leningrád" botrányzenekar énekese, Snur ezeti, bámulatos korrektséggel és tőle teljes mértékben szokatlan gazdag nyelvezettel (k.b. képzeljétek el Döglény Zolit ebben a szerepben:)). Ami nagyon jó szerintem benne, hogy a katonai hétköznapok és háború PSZCHOLÓGIAI aspektusaival, igen komoly befolyási tényezőivel foglalkoznak benne, mindezt úgy, hogy különböző háborúk veteránjait is megszólaltatnak az adott kérdésekben!
Igen. :)))))
Hogy katonai is legyen benne, egy szlovak vedelmi miniszter mar rament arra, hogy 4 milliard koronaert kert meg ceget falevelet seperni, meg havat lapatolni a laktanyakba egy evre. :))))
Annyi penzert en is sepernek. :))))
Udv.
Udv.
Szlovak nyelvben a tunnel ( ott pontosabban tunel ), az alagut. Az aluljaro az podchod. Mivel Pista az oroszbol vette ezt a szot ( gondolom ), ezert gondolom o is kimondottan alagutra gondolt. Egyebbkent a szlovak nyelvben van mar mas ertelme is. A branyiszkoi alagut epitese kozbeni oriasi meretu sikkasztasok miatt, a koznyelvben megragadt a szohoz kapcsolt uj ertelem, nagy aranyu rablas.
On.
Udv.
Üdv Zoli Oxford diko: Tunnel1:underground passage,for a road or railway ....... Tunnel2:simmilar underground passage made by a burrowing animal to tunnel:dig a tunnel The prisoners had escaped by digging a tunnel.
Viszont a Webster szerint már csak:artificial underground passage. Ezzel csak azt akarom mondani,hogy nem ismerem ugyan az adott területet,de vélem klasszikus alagutból több van Svbájcban:))Szerintem minimum jó az átjáró is.
Szép összefoglaló! Remélem, hogy "nagyjaink" is olvassák! Különösen tetszik az éjszaka és korlátozott látási viszonyok között végrehajtott akciók említése és ajánlom figyelmükbe. Gondolom, hogy ez Pythonnak is tetszeni fog! :)
Két apró megjegyzés:
Hadbiztosítás = harcbiztosítás, tunnel = alagút - esetleg átjáró? Csak a pontosság kedvéért!
'Azt gondolom tudjátok, hogy a "tűzszünet" alatt a zsidók folyamatosan likvidáltak Hamas aktivistákat és vezetőket. A tűzszünet meghosszabbítása akkor esett végleg kútba, amikor legutóbb egyszerre három Hamaszos középvezetőt nyírt ki a titkosszolgálat.'
Csak akkor likvidáltak, mikor a hamasz kilőtt egy-egy rakétát. Erre fel is hívta az izraeli kormányzat a figyelmüket, hogy minden egyes rakétázásra megtorlás a válasz. Nem hallgattak rájuk.
'Amúgy pedig a tűzszünet meghosszabbításának nem sok értelme lett volna, mert a gázai palesztinok életfeltételei tarthatatlanok, a terület blokádja nagyon hosszú ideje tart már, nincs elég élelem és víz, lassan elsorvadnak - akkor már inkább fegyverrel a kézben, állva meghalni!'
Talán nem kéne olyan vezetést választani, akinek deklarált célja Izrael elpusztítása és ezt hangoztatja, neveli is erre az embereket. Ezért van blokád alatt Gáza, na meg azért, mert nem szeretnének Livniék, hogy megint tömött buszokat robbantgassanak szerte az országban.
'Kanadában most végre ki merték mondani a tüntetők, vagy ötezren, hogy holokauszt folyik és Gáza az új koncentrációs tábor.'
Gondolom tudod, mi a különbség a kizárólag civilek szervezetten gázkamrába és krematóriumba hurcolása és a gázai-hadműveletek között...ha nem, akkor sajnállak.
'Egyébként az egész gázai invázió csak arra szolgál, hogy eltereljék a figyelmet a Madoff bankár által elsíbolt 50 mrd dollárról. Obama meg nem akar kapni 6,5mm-t JFK-ből, úgyhogy kussol.'
Támaszd alá hiteles forrásokkal. Addig csak egy üres összeesküvés elmélet.
Remélem nem veszitek istenkáromlásnak, de így ünnepek után javasolnék pár mókás katonás videót kikapcsolódásként, bizonyjtva, hogy a katonanépség igenis igen fejlett humorérzékkel rendelkezik :-)
Arról nem is beszélve, hogy Gáza és a West Bank olyan a Moszadnak mint Stasinak volt Bonn... A célpontok nagy részéről az infót tuti, hogy nem légi úton szerzik...
Tokmindegy, hogy a Hamas hany raketat lo ki, es milyen sikeresseggel, ok nem akartak meghosszabbitani a tuzszunetet, ergo, kifeszitettek a pofonladat. Ha pedig nincs tuzszunet, akkor de facto haboru van. Innentol kezdve mirol is beszelunk? Engem az lepett meg, hogy meg a Hamas szerint is az aldozatoknak is, csak kb. az 1/3-a civil. Ez viszont azt jelenti, hogy iszonyatosan jo a jelenlegi izraeli felderites, ezert szerintem a szarazfoldi muveletek sem fognak olyan fiaskoval zarulni, mint a 2 evvel ezelottiek. Innentol kezdve annak drukkolok, hogy az Izraeliek minnel hamarebb a targyaloasztalhoz kenyszeritsek a Hamast, mert valoszinuleg ez az egyeduli modja annak, hogy minnel kissebb aldozatokkaql le lehessen zarni ezt a fejezetet. Nem mintha teljesen egyet ertenek az izraeli politikaval, csak egyszeruen egy blitzkrieg kevesebb aldozatot kivan barmely reszrol, mint, egy lassan, de sokaig ego konfliktus.
Most modták be a francia híradókban,hogy az izraeli csapatok behatoltak a gázai övezetbe.Azzal a céllal,hogy az övezet azt a reszét(erdős terület) ellenőrzésük alá vonják ahonnan a Hámász lövi őket ezzel-azzal.
Szeretnék rövid véleményt kérni az alábbi könyvekről: - Crawford, Steve: SAS Enciklopédia. - Miller, David- Ridefort, Gerald: Korszerû elit alakulatok. - White, Terry: A világ elit katonái.
"ne ennyire amatőr módon próbáljanak már jogalapot igazolni komplett háztömbök porba döntéséhez."
Tfh szomszédok vagyunk, államhatalom nincs. Arra nevelem a családomat, hogy a tiédet el kell pusztítani és a telkedet birtokba venni. Vízvezetékcsőből berholt vackokkal lövöldözünk át, ezért csak néha tudunk valakit eltalálni és megölni. Nektek jó kis távcsöves puskáitok vannak. Mit fogtok tenni?
Ha az én családomat vagy szeretteimet akár csak egy késsel, vagy puskával próbálnák meggölni nállam már akkor átléptnék azt a határt amely után vagy ők vagy én.
Arról nem is beszélve ha ők kezdték. ( tűzszünet felmondása )
Ha pedig a gaz ellen direkt házak mögé bújik hát bizony ez nem fog engem gátolni abban hogy üldözzem megsemmisítsem, és ezzel ne adjak neki esélyt hogy javítson a statisztikáján.
Jaj, ezek a riportok... A minap nézem az egyik magyar kereskedelmi adón a beszámolót. Arab terroristák rakátatámadása a zsidó település ellen. Az utcán a földszintes lakóépülettől 10-15 méterre egy kb. 3-4 méteres körben megrepedezett a burkolat, egyértelműen felsimerhető, hogy varami elburrant. Majd a kamera átvált egy belső képre a lakásban, s közben a hangalámodás: a lakásban is súlyos károk keletkeztek. Az ablak alatt a padló tele üvegcseréppel...
Huh, súúúlyos károk.
Nem akarom én kissebbíteni a helyzet komolyságát, cseppet sem vicces, hogy ha az ember háza előtt olyasvalami robban, amitől a beton feltöredezik.
De hát könyörgöm, ne ennyire amatőr módon próbáljanak már jogalapot igazolni komplett háztömbök porba döntéséhez.
A gerillák tevékenységi módszertana a partizánháborúban.
Miután a kormánycsapatok ellenőrzésük alá vonják a különleges helyzetben lévő területet részben vagy teljes egészében, a TFCS-k átérnek a küzdelem partizán formáira. A tevékenység legfőképp a kommunikációs útvonalakon végrehajtott rajtaütésekre és lesállásokra, illetve a kisebb helyőrségek elleni támadásokban merül ki. A modern partizánháború jellegzetességei között meg kell említeni az utóbbi időben egyre nagyobb számban alkalmazott korszerű műszaki robbanó záró rendszereket (aknaháború), a mesterlövészek széleskörű alkalmazását (mesterlövész-háború), illetve a ngyszabású terrorista akciók, amik nagyszámú túszejtéssel jár együtt (Bugyonovszk, Kizljar, Pervomajszkoje, stb.) Megtervezve a partizánakciókat, a gerillák vezetői a következő elveket követik: * elkerülni a frontális harcot, elszakadni a kormányerőktől, és új, védelem szempontjából előnyös terepet választani; * sohasem tartózkodni hoszabb ideig érintkezésben a kormányerőkkel, igyekezni észrevétlenül visszavonulni, elszakadni, elfoglalni egy, a védelem szempontjából előnyös terepszakaszt, vagy elrejtőzni a rejtekhelyeken (bázisokon); * a kormányerők elleni masszív támadások izárólag nagy létszámú, túlerőben lévő egységekkel kerülnek végrehajtásra; * a kis létszámú alegységeket egyedülálló rendfenntartókra (katonákra) végrehajtott támadásoknál alkalmazzák, fegyverszerzésnél, illetve elterelő csapásoknál; * a rendfenntartó erők állandó pszichológiai nyomás alatt tartása, rendszeres és szakadatlan tűzcsapások révén; * az aknavetőket, nagy kaliberű géppuskákat és egyéb nehéz feyverzetet fontosabb objektumok, illetve a rendfenntartó egységek megerősített,vagy erődített állásai elleni támadásoknál kerülnek bevetésre, annak figyelembevételével, hogy viszonylag kis területen jelentős ellenséges erők gyűlhetnek össze, amelyeknek a ,,vándorütegek" csapásaival jelentős veszteségeket lehet okozni; * amennyiben a rendfenntartó erők általános támadásba, nagyszabású offenzívába kezdenek széles fronton, szervezetten kitérni a harc elől, kisebb létszámú csoportokra oszlani, utóvédeket hagyva hátra, és zaklatva az ellenséges csapatokat.
A lakossággal kiépített szoros kapcsolatrendszer és együttműködés - minden törvényenkívüli fegyveres csoport működésének egyik alapvető, nélkülözhetetlen támpillére. A létszám feltöltése, ruházattal és élelemmel történő ellátás, a raktár és egyéb helyiségek biztosítása, az egészségügyi ellátás, már nem is beszélve a közvetlen katonai együttműködésről - íme a nem éppen hiánytalan lista mindarról, amit a helyi lakosság biztosít számukra. Ezért a szeparatista csoportok, és más jellegű TFCS-k szervezői és propagandistái állandóan azt a gondolatot igyekeznek elültetni a helyi lakosság körében, hogy ők a ,,nép védelmezői". Ugyan ebből a célból terjesztik azokat az ál- és rémhíreket, amik a kormánycsapatok kegyetlenkedéseiről szólnak, illetve egyéb megtévesztő információval szolgálnak. Mindeközben a helyi lakosság legkisebb lojalitása, vagy ennek megnyilvánulása a kormánycsapatok vagy hatalmi szervek irányában súlyos megtorlást von maga után, beleértve az emberek fizikai megsemmisítését.
A kis létszámú csoportok és alegységek akciói, nagyobb területek lefedése az adott akciók által (a ,,totális jelenlét" efektusa) - a legelterjedtebb forma, amit a TFCS-k alkalmaznak. Jellemezve az adott taktikai elvet, az USA elnöke, J.F.Kennedy még 1962-ben a következőket mondotta: ,,A felkelők, partizánok, fegyveres bandák elleni háború - a hadviselés teljesen más típusa, ami új intenzitásában, de régi történelmi hagyományai tekintetében; egy háború, ahol a támadás helyett a beszivárgást alkalmazzák, ahol a győzelmet az ellenség erejének szétaprózódása és kifárasztása, és nem pedig fizikai megsemmisítése biztosítja. Ezért új stratégiaát és harcászatot követel, a hadműveletek új eszközeit és formáit". A gerillák arra késztetik a kormányerőket, hogy azok is kislétszámú egységekben tevékenykedjenek, amik nagyobb távolságokban helyezkednek el egymástól, nem rendelkeznek taktikai és tűzkapcsolattal egymással, így a gerillák kis létszámukkal komoly erőket kötnek le az adott területeken.
Az éjszaka adta lehetőségek széleskörű alkalmazása - a gerillák tevékenységének egyik megkülönböztetett figyelemmel kísért eleme, ami lehetővé teszi a rejtett és váratlan végrehajtást, a kormányerőknél zavartságot és pánikot vákt ki, megbontja az alegységek közötti szervezett irányítást, és végeredményben biztosítja a harci sikert, még a létszámfölényben lévő ellenféllel szemben is. Éjjel a gerillák ötvözik a katonai egységek elleni váratlan támadásokat a gyors, előre kijelölt útvonalakon történő visszavonulással, az ezekre történő fedező lesállás telepítéssel. Ezenkívül széles körben alkalmazzák azt a fogást, amikor az üldözőket szándékosan rávezetik a környéken állomásozó más kormányegységek állásaira, biztonsági és tűzcsapás-övezeteire. Ebben az esetben a lekgisebb hiányosságok a kormánycsapatok együttműködésében, illetve a híradásban, súlyos következményekkel járhat, mivel tűzharc kezdődik a kormánycsapatok két, egymástól elszigetelt egysége között. Az éjszakai időszakot, ezenkívül, széles körben alkalmazzák a különböző provokációk végrehajtására, elsősorban a tűzszüneti (tárgyalási) időszakban. A felelősséget ezekért a gerillák vezetői mindig valami harmadik, vagy ,,misztikus" erőre hárítják, vagy a kormánycsapatokat vádolják a provokációk végrehajtásával.
Az ellenfél kifárasztása általában úgy szerepel, mint a TFCS-k tevékenységének egyik legfontosabb célja. Itt helyénvaló idézni a csecsen szakadárok vezetőjének, D.Dudajevnek egyik nyilatkozatát: ,,Úgy fogunk tevékenykedni, hogy egyetlen egy megszálló se tudjon szabadon mozogni a csecsenek földjén, őt mindenhová elkíséri majd a félelem érzése - akár mozgásban van, akár elfoglalja a helyét a terepen, akár alszik, vagy éppen étkezik."
Az aknamunka pszichológiai biztosítása - a lázadók egyik ősrégi harcászati elve, melynek jelentősége a modern kor által biztosított lehetőségek mellett hatalmas méretekben megnőtt. A pszichológiai biztosítás főbb céljai, a csoportok személyi állományának magas harci szellemének (harci moráljának) biztosítása, a lakosság körében kivívott tekintélyük megtartása, a kormányerők demoralizálása és bomlasztása. Ebből a célból széles körben alkalmazzák a rádiót és televíziót, nyomtatott kiadványokat (mind a hazai, mind a külföldi média termékeit), ezek segítségével terjesztve a hamis híreket, dezinformációt, csúsztatott tényeket, stb. A TFCS-k (és bandák) tevékenységére általában jellemző a nagy aktivitás és az akciók elszántsága. Védelmi harcban rendkívül ritkán bocsátkoznak, csak rendkívüli és elkerülhetetlen esetekben: a báziskörzetek, egyes települések védelménél, esetleg a csoportok bekerítése, vagy annak fennálló veszélye esetén.
Több konfliktus analízise a törvényenkívüli fegyveres csoportok harcászatának igen nagy hatékonyságáról tanúskodik. A legfőbb tényező, amely ezt biztosítja - A PARTIZÁNHÁBORÚ TÖRTÉNELMI TAPASZTALATÁNAK ELMÉLYÜLT TANULMÁNYOZÁSA ÉS FIGYELEMBEVÉTELE. Például, az Afganisztánban anno tevékenykedő félnomád rablóbandák harcászataigen széles körben támaszkodott a szovjet Közép-Ázsia területén hajdan működő ,,baszmacs" mozgalom harcászatára és történelmi példáira, ami alapjaiban a kislétszámú (10-15 fő, és annál több) csoportok tevékenységére épült, melyek a kisebb helyőrségek, vezetési és parancsnoki harcálláspontok, híradási központok, menetelést végrehajtó oszlopok, gépkocsi oszlopok, és egyedülálló katonák, járőrök ellen intéztek támadásokat, illetve a gyengén őrzött adminisztratív és gazdasági központokat támadták. Szükség esetén, bonyolultabb és összetetteb feladatok végrehajtásának érdekében, a kislétszámú, önálló csoportok jóval nagyobb, 500-900 főt számláló egységekké álltak össze. A nomád és rablóbandák harcászata ilyenkor megközelítette a reguláris haderő tevéknységére jellemző harcászatot. A felkelők hadműveleteit a következő általános sajátosságok és jellegzetességek jellemezték: * az élőerő és anyagi ellátottság, azaz erőviszonyok kiegyensúlyozott mérlegelése, a hadihelyzet figyelembevételével egybekötve; * a hadműveletek széleskörű előkészítése; * a lesállások széleskörű alkalmazása, a terület aknásítása, mesterséges akadályok felállítása az utak, hidak, gátak, tunellek robbantása által; * a jól szervezett felderítés, a különféle információforrások igen széleskörű alkalmazásával (a lakosság, a reguláris, állami hadseregben, államvédelmi hatóságoknál, hivatalokban meglévő kormányellenes elemek); * a szállítás akadályoztatása érdekében utakon végrehajtott terrorista és diverzáns akciók, illetve támadások a katonai őrhelyek, gazdasági és katonai objektumok ellen.
Ebből következik, hogy a TFCS-k (vagy bandák) taktikai (harcászati) tevékenysége a következő elveken alapul: * szoros kapcsolattartás a helyi lakossággal; * az esetek többségében kis létszámú csoportok és alegységek tevékenysége; * a terep kiváló ismerete és sajátosságainak kihasználása, lesállások kiépítése harcászati szempontból előnyös terepen; * a korlátozott látási viszonyok és éjszaka lehetőségeinek aktív kiaknázása; * a ráhatás (hatásgyakorlás) objektumainak alapos megválasztása, az akciók egyszerű és megvalósítható terveinek kidogozása; * a csoportok tevékenységét megelőző elmélyült felderítés (anélkül, hogy támadást hajtanának végre, a gerillák sokáig megfigyelik a hadsereg és rendőrség tevékenységét, viuselkedését, mogásait); * váratlan tűzkezdeményezés minimális lőtávolságból, amit gyors, biztonságos helyre történő visszavonulás követ; * kisebb lesállások és egyes, önállón tevékenykedő gerillák hátrahagyása, akik ihasználva a szűkebb vagy nehezen járható útszakaszokat, közepes lőtávolságból kezdeményeznek tűzharcot, ezzel fedezve a csoport visszavonulását, és veszteségeket okozva az üldözőknek; * a csoportok személyi állományának szoros együttműködése az akciók végrehajtása közben; * építés a kormánycsapatok és helyi rendvédelmi szervek kifárasztására; * tevékenységük pszichológiai biztosítása és ellátása; * a hadbiztosítás és felderítés magasfokú szervezettsége.
Átlagos riport Szderot-ból. Hasonló azokhoz amit a másik oldal is nyom. Menekülés az óvóhelyre (ami közel van, de az a 15 méter igen távoli tud lenni), sebesült kisfiú, akinek vissza kell térnie abba a városba ahol megsebesült. Mondhatni nincs hozzá kedve, de nem tudnak elköltözni. Riport közben csapódik be egy Khasszan (vagy mifene). Szerencsére nem okoz nagy bajt. A lakosság türelmes, kivárja míg a hadsereg és a vezérkar "győz".
