Elérkezett az "Év bora 2012" választás ideje (még lesz ugyan egy bor, de azt már ismerem). Vörösbor kategóriában az 1. helyezett: Domaine Gróf Zichy Cabernet Sauvignon 2007 (egy hajszállal előzte meg a 2007-es CdP-t). Fehérben: Dobosi Zánkai Tramini Sárgamuskotály 2008 (bio & best buy). Gratulálok a nyerteseknek! Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok a fórum kedves olvasóinak kellemes asztaltársasággal, finom ételekkel és nagyszerű borokkal! :-)
Tóth Ferenc (Egri Borvár) Egri Kékfrankos 2007. Két érmet is nyert: VI. Nemzetközi Kékfrankos Borverseny Szekszárd 2010 (ezüst) és Aranytőke Borszemle 2011 (arany). Alk. 13%, ára 1450 Ft (pannonborklub.hu). Minőségi száraz vörösbor. Jó minőségû parafadugó. Sötét rubinvörös szín, a szélén már narancsos árnyalattal. Közepesen intenzív illatában aszalt meggy, kömény, kakukkfű. Szájban közepesen testes, az illatban már jövő aszalt meggy mellett friss meggy és málna, illetve hordófűszerek. Savai megfelelően élénkek, jó minőségűek (KF-nál külön öröm :)). Kevés, selymes jellegű tannin. Száraz (de nem csontszáraz) érzetű, az alkohol megfelelően integrált; nincs kesernye, égetés vagy más "zavaró tényező". Viszonylag rövid, áfonyás-köményes lecsengéssel búcsúzik. Nem vagyok egy KF-fan, de ez tetszett. IWAS-score 4/5.
Domaine Gróf Zichy Cabernet Sauvignon 2007. A Baron von Twickel Szőlőbirtok (Szekszárd) száraz vörösbora. Alk. 15 % vol. (viszonylag magas, mégsem feltűnő), ára 2,3 eFt volt. Barrique érlelésben részesült. Ez a bor már szerepelt, sőt az év bora is lett nálam (megosztott első helyen végzett 2011-ben). Nagyjából bemásolhatom a korábbi jegyzetet, mert nem sokat változott, de azt is inkább az előnyére (még komplexebb és intenzívebb illat). Natúr parafadugó. Sötét meggyvörös szín, oxidációnak szinte semmi jele. Legalább közepesen intenzív illat: első helyen már a sötétkék bogyós gyümölcsök (feketeribizli, földiszeder, áfonya) jönnek, de a vanília még gyengén érződik; van még benne egy kis cserzett bőr, tárkony és vargánya. Komplex, érett, kellemes illat. Teste a közepes és a nagy határán van (4/5), továbbra is gazdagon gyümölcsös az íze (feketeribizli, földiszeder, áfonya), gyengéden "masszírozó" bársonyos tanninok, kitűnő savak (mennyiségileg is optimális). A lecsengésében még erősebb: az említett erdei gyümölcsök + finom fűszerek (tárkony, rozmaring, fahéj, vanília), hosszasan. Szerencsés ember, aki annak idején nem két palackkal (mint én), hanem legalább egy kartonnal rendelt belőle. :) Nem merném megbecsülni, hogy van-e még benne érési potenciál, de szerintem most van a csúcsán. IWAS-score 5/5, azaz best buy.
Tesco Red Burgundy 2010. Appellation Bourgogne Côntrolée. Alk. 12,5%, ára 1,0 eFt (akciós ár 2011. decemberében a Tescoban, az eredeti ára 1,5 eFt volt). Természetesen pinot noirból készült, ahogy az a címkén is jól olvasható. Csavarzár. Klasszikus világos rubinpiros szín, de – fiatalsága és a csavarzár ellenére – már van benne egy kis borostyános árnyalat is. Közepesen intenzív illatában cseresznye, őszi erdő, kevés málna. Illata fajtajelleges, nem kellemetlen, nem mű, de nem is túl összetett. Szájban vékony-közepes test, elég sok és élénk sav (valószínűleg az évjárathatás következtében). Ízügyileg, ahogy várható is volt, a pirosbogyósok jönnek (meggy, ribizli, cseresznye) – elég jó intenzitással. Kevés, nem agresszív tannin észlelhető. Lecsengése viszonylag rövid, ribizlihéjas-gombás. Száraz érzetű, az alkohol megfelelően integrált. Gasztrobornak teljesen megfelel (pl. rosé helyett inkább ezt választanám, mert a hazai rosék – tisztelet a kivételnek – gyakran túlárazottak, fajélesztősek /tutti-frutti/, illetve nem elég szárazak). Nyáron fröccsnek is jó lehet. IWAS-score (az akciós árat tekintve, mint mindig) 3/5.
Nederburg Cabernet Sauvignon Winemaster’s Selection 2009. Egy száraz CS Dél-Afrikából. Ára 2 eFt volt (Spar, 2011. szeptember, akció), alk. 14% (megfelelően integrált). 1791 óta tevékenykednek, látható hát, hogy van tradíció Európán kívül is. Agglomerált parafadugó. Közepesen mély meggyvörös szín sötétlila reflexekkel. Viszonylag intenzív, de természetes hatású feketeribizlis, szedres, áfonyás, kávés, enyhén vaníliás illat. Van benne egy ici-pici animalitás is. Szájban jó közepes test, az illatban már jövő feketebogyósok mellett egy kis meggy és cseresznye is befigyel. A tanninok picit érdesek, nincsenek túladagolva (a hátcímke szerint "firm but approachable tannins" – yes, it’s true :)). A savak a vártnál (az eddigi CS-élményeim többségéhez képest) élénkebbek, nem rossz minőségűek, jól kiemelik az ízeket, illetve megnyújtják a lecsengést. Utóíze így medium plus-szos, áfonyás-borsos karakterrel. Önmagában is jól el lehet iszogatni, de a viszonylag élénk savak miatt inkább étel mellé javaslom. IWAS-score 4/5-5/5.
Weninger Sopron 2008. Minőségi száraz vörösbor. Alk. 13%, ára 1,3 eFt (akciós ár 2011. júniusában a Tescoban, az eredeti ára 2 eFt). Az 1785-ben írtam a 2007-esről, mely merlot (70%) és syrah (30%) volt, 13,5-es alkohollal. A 2008-as merlot, syrah és kékfrankos házasítása. Ami közös, hogy mindkettő ökológiai gazdálkodásra történő átállási időszak szőlőjéből készült. Natúr parafadugó. Rubinvörös szín, kevés őzbarnával keverve. Átlagos intenzitású illatában a kékfrankos rögtön felismerhető, ill. a merlot-ra jellemzőnek tartott szilva is. Van még benne egy kevés nedves avar és kakukkfű, de összességében nem túl komplex a "nose". Szájban közepesen testes, a gyümölcsök a cseresznye, a szilva és a meggy vonalán mozognak; inkább főtt/aszalt, mint friss jelleggel. Fűszerek is vannak: szurokfű és rucola. Savai egyáltalán nem laposak, jellegükben a kékfrankosoknál megszokott. Kevés, nem bántó tannin. A lecsengés itt is közepesen hosszú, nem tartogat már újat a kortyközéphez képest. Az alkohol megfelelően integrált. Száraz érzetű, rendesen elkészített, vakon leginkább kékfrankosra emlékeztető bor, de nem olyan, ami a kifejezetten élvezeteskategóriába sorolható (gondolom, nem is ez volt a cél – erre ott vannak a hiperes CS-ok és malbecek). Szerintem elsősorban gasztroborként ajánlható. IWAS-score 3/5-4/5. [Jól eső érzés, hogy bio, de ez nem számít bele a pontozásba.]
Páűr évvel ezelőtt én is ittam. A barátomnak úgy töltöttem, hogy ne tudja, mit kap (eléggé ért a borokhoz). Kérdeztem, tudja-e mit iszik? Azt felelte, hogy nem tudja, de nagyon ízlik...
Sajna, nem emlékszem, melyik évjáratot kóstoltam korábban, írni meg lusta voltam róla, de nekem ez a bor rémes élmény volt: rengeteg kaparós-szárító tannin + intenzív édes érzet (alkohol), brutálisan drágán - szóval kb. minden együtt volt benne, amit nem kedvelek egy vörösborban.
Bodri Optimus QV 2007. Minőségi száraz vörösbor. Alk. 14,5%, ára 3,5 eFt (akciós ár 2011. decemberében a Tescoban, eredeti ár: 5 eFt). A felhasznált szőlőfajták: merlot, cabernet sauvignon és cabernet franc. Három érmet nyert: Challenge International du Vin France 2010 arany, Szekszárdi Borvidéki Borverseny 2010 arany, VinAgora 2010 arany; illetve 2010-ben bekerült a Pannon Borrégió Top 25-be. Hátul azt olvassuk, hogy: "A Selection sorból kiemelt, önálló márkanevű csúcsbor, ami a pincészet legjobbjainak a legjobbja. Az alapborok a legjobb területekről, szőlőkből készültek." Hepci azt kérdezte az 1663. hsz-ban, hogy kóstoltam-e már Bodriék csúcsküvéjét (Optimus) is. Mire én azt válaszoltam, hogy "nem, és nem is tervezem", mert akkoriban – ha jól emlékszem – még az akciós ár(!) volt 5000 Ft; illetve két olcsóbb (1,5-2 eFt-os) borukat nem találtam kiemelkedőnek (bár az árukat hozták). Akkor most rátérnék a borra. :) Jó minőségű parafadugó. 3 óra dekantálás javasolt. A rubin- és a meggyvörös közötti szín (az utóbbihoz közelebb), a szélén minimális téglás beütéssel. Viszonylag intenzív illat cserzett bőrrel, prémmel, ázott avarral, bazsalikommal, aszalt szilvával és kevés fahéjjal. Komplex, alapvetően animális illat (az a fajta animalitás, ami nem kellemetlen – aki nem hiszi, járjon utána). Szájban jó közepes test, elsősorban aszalt gyümölcsök (meggy, cseresznye, szilva), másodsorban friss gyümölcsök (szeder, áfonya) és fűszerek (szurokfű, bazsalikom, fehérbors). A savak minden szempontból megfelelőek. A tanninok aránybanvannak az extrakttal, bársonyosak, de kissé szárítanak (már a kortyközéptől). Utóíze a közepesnél hosszabb (de alacsony intenzítású), aszalt szilvás, kakaós, picit befűtő alkohollal. Önmagában sem rossz, de célszerűbb (a tanninok miatt) ételhez fogyasztani (pl. gombás bolognaihoz nagyon jó). IWAS-score 3/5.
Kiss Gábor Codex Birtokbor Villány 2009. Alk. 13%, ára 1,2 eFt (akciós ár 2011. novemberében a Tescoban, eredeti ár: 1,6 eFt). Száraz villányi védett eredetű classicus (sic!) vörösbor. A felhasznált fajták: merlot, cabernet franc, kékfrankos, cabernet sauvignon, portugieser. Agglomerált parafadugó (de nem a legigénytelenebb változat). Tiszta, egynemű rubinvörös szín. Közepes intenzitású illatában nedves avar, szilva, áfonya, kömény. Közepesen testes. Ízében cseresznye, füstölt sonka, aszalt szilva és meggy. Savai mennyiségileg és minőségileg is rendben vannak. Nagyon kevés, bársonyos tannin. Az alkohol nem lóg ki. Átlagos hosszúságú lecsengésében a már említett aszalt gyümölcsök mellett étcsokoládé. IWAS-score 3/5. A "birtokbor" felirat miatt talán túlzott elvárásaim voltak, de úgy tűnik, az árcédula megbízhatóbb jelzést adott: megéri az árát, de nem egy best buy. A két fő erénye: az alkotók hibátlan egyensúlya és a jó ihatóság (önmagában is, ételhez is).
Az 1551. hsz-ban összekóstoltam két bikavért: a Mészáros Pál Classic Selection Bikavér Szekszárd 2007-et és az Egri Korona Borház Egri Bikavér 2007-et. Most, két és fél évvel később, ismét összekóstoltam ezeket a borokat. Előbb idézek a korábbi hsz-ból, majd elmondom, hogy mennyiben változtak. "Ami közös: az évjárat (2007), a koncepció (bikavér) és az árkategória (1500-2000 Ft; konkrétan a MPB 1789 Ft, az EKBB 1593 Ft). Ami különböző: a borvidék (Szekszárd vs Eger). Tudom persze, hogy nincs egyetértés abban (még borvidéken belül sem), hogy milyen is az ideális bikavér. Aztán az sem mindegy, hogy egy 400 Ft-os (ld. 1196. hsz.) vagy egy 6250 Ft-os (Gróf Buttler) borról van szó. Általában igaz viszont, hogy legalább 3-4, helyben termő fajta felhasználásával (többnyire kékfrankos vagy kadarka dominanciával) és hosszas hordós érleléssel készülnek a bikavérek. A MPB-en nincs plecsni, az EKBB aranyérmet nyert a 2008-as Aranytőke Borszemlén. Alkohol: MPB 13,5%, EKBB 14,0%. Dugó: a MPB-é jó minőségű parafa; az EKKB-é rövid, préselt parafa. Szín: a MPB-é meggypiros, minimális lilás árnyalattal a koronában; az EKBB-é nem feltűnő barnás árnyalattal kevert meggypiros. Illat: MPB: szilva, szeder, bőr, gomba, nedves avar, szurokfű; az EKBB-é szintén közepesen intenzív, nagyon hasonló, de valamivel szedresebb és prémesebb, illetve kevésbé összetett. Íz: MPB: aszalt szilva, túlérett meggy, kevés áfonya és bors; EKBB: főleg aszalt meggy, kevesebb szilva, egy csipetnyi köménnyel és rucolával. Mindegyik közepesen testes. Savaik lehetnének jobb minőségűek (fõleg a MPB esetében) és kevesebb belőlük (az én ízlésemnek, persze). Tanninjaik jól érezhetők [valószínűleg ez is hozzátartozika bikavér koncepcióhoz], átlagos minőségűek. Utóíz: a MPB-é közepesen hosszú, főleg áfonyával és paprikával; az EKBB-é kissé hosszabban kitart, elhúzódó tannin-effektussal. Másnap visszakóstolva szépen tartották a formájukat. Összefoglalóan mindkét bikavér közepesen testes, aszalt gyümölcsös-fűszeres, harmonikusnak mondható bor (bár a savaikkal nem vagyok teljesen elégedett). Nem találtam lényeges minőségi különbséget közöttük." Érdemes mindkettőt legalább 2 órát dekantálni. Színben mára teljesen egyformáklettek, eltűnt a "minimális lilás árnyalat" (ami egyébként a fiatal borokra jellemző) a Mészáros BV-ből is. Pozitívum, hogy egyiknél sincs feltűnő barnulás (oxidáció) – igaz, hogy korrekt módon voltak tárolva. Az illatuk most is hasonló a fent leírtakhoz,jóllehet az EKBH BV-é szedresből inkább cseresznyéssé vált, illetve megjelent benne egy kis ánizs is (valószínűleg tercier aroma). A savak minősége persze nem lett jobb, de igazából különösebb panasz nem lehet rájuk. A tanninok értelemszerűen visszafogottabbakká váltak a palackos érlelés során. A lecsengésük egyaránt középhosszú. Szerintem még akár évekig tárolhatók (pincében vagy borhűtőben). Fejlődni már nem fognak, de úgy gondolom, tartani fogják a jelenlegi formájukat. IWAS-score 3/5 mindegyiknél.
Cuvée des Antiques Châteauneuf-du-Pape 2007. Appelation Châteauneuf-du-Pape Contrôlée. Alk. 14,5% (megfelelően integrált). Csak 5-6 eFt volt, de 10 eFt-ért biztosan nem adtam volna el,20 eFt-ért talán. (Ennek az az oka, hogy a 2007-es elérhető árú CdP-ket gyorsan elkapkodták, miután Robert Parker kijelentette, hogy az volt az elmúlt 30 /azóta 33/ év legjobb évjárata. Valószínűleg ez volt az első és utolsó 2007-es CdP, amit volt szerencsém kóstolni.) Azt ajánlják, hogy legalább 5 évet várjunk a CdP-k bontásával (akik türelmetlenek, azok egyrészt megfosztják magukat a palackos érlelés aromáitól, másrészt előfordulhat, hogy nem optimális tanninokkal találkoznak), ezért nyílt nálam éppen most ez a palack. A borrégióról már írtam az 1240. hsz-ban egy 2006-os CdP apropóján. Ez a bor konkrétan grenache, syrah és mourvèdre szőlőből készült. Jó minőségű parafadugó. Tükrös, enyhén áttetsző rubinvörös szín minimális barnás árnyalattal (színe egy szokványos PN-éra emlékeztet). Közepesen intenzív illat tőzegáfonyával, málnával, őszi erdővel, dohánnyal, mediterrán fűszerekkel, kevés levendulával. Szájban a francia borokra általában jellemző tiszta szerkezet; közepes test az illatban már jövő pirosbogyósokkal, finom fűszerekkel (tárkony, szerecsendió) és mineralitással. Selymes tanninok észlelhetők optimális mennyiségben. Hibátlan savak tartják a kortyot, a savintenzitás is tökéletes. Viszonylag hosszú, aszalt cseresznyés, kakaóporos, enyhén fehérborsos lecsengéssel búcsúzik. A 7 pont könnyedén és biztosan megvan.
