már kb 12 éve nem teniszeztem, nem is tudom már, hogy hogyan tudnám újrakezdeni. Ma láttam egy-két igazán szinvonalas meccset az érdi városi teniszbajnokságon és kedvet kaptam hozza. A gond az, hogy jó lenne olyan teniszpartnert találnom, aki hozzám hasonlóan nem profi, esetleg most tanul, csak kimondottan a játék kedvéért, mondjuk havi 1-2, esetleg ha nagyon belejövünk, heti egy alkalomra. Nem tudtok valakit, akit érdekelne? :)
ez tök jó, hogy tanulsz nyelvet, mert így sokkal jobban át tudod érezni, mit éreznek a hallgatóid. :) Ügyi vagy és friss!!!!!!!!! Mióta tanítasz?
A legtöbb nyelvtanár ppl. kezdőkkel rohan, de ha egyszer is nekifog egy másik nyelvnek, rögtön átlátja, hogy az elején nagyon lassan kell haladni, még ha úgy tűnik is, hogy a tanítvány fogja az adást. :)
Huh, nem teacher trainelek itt, most a tanítás részéből egyre inkább azt kezd izgatni. Ja, igen, alapból angoltanár vagyok, kattints rá a nickemre bal oldalt felül és ott a bemutatkozásnál találasz egy honlapot.
Szóval alapból nyelvtanár vagyok, de mostanában (mivel már minden szintet tanítottam vagy 10-szer, oda-vissza, módszertanban már sok újdonságot nem látok, pl), szóval mostanság inkább átmegyek teacher trainer-be, mert az a tapasztalatom, hogy még sok, tapasztalt kollégának sincs túl sok fogalma arról, hogyan is kell felnőttekkel bánni in the language classroom.
Úgyhogy most ezt tűztem zászlómra, per pill van 18 kollégám, nem fogok unatkozni. :)))
Na megyek, mert ma egy rakat kollégával kell ebszélnem, na meg meg is kell nyitnom az évet... :)
Sziasztok, bocs, hogy az előbb csak úgy betörtem, de úgy megörültem a kedvenc legozós spanyoltanáromnak! ;)
igaz, nálam még egy jó 10 évig nem jön szóba a gyerekvállalás, de az a véleményem, hogy semmi pénzért nem hagynám ki!!! Sőt, alig várom! Persze mindennek meg van a maga ideje, de akkor aztán nagyon :)
Lehet, hogy csak alkotási mániám miatt gondolom így, de egy gyerek olyan mint egy műalkotás. Persze nem mint egy szobor, vagy egy festmény, mert azért az "alapanyag" igencsak önállósul időnként, nem mindig kedvünkre... De ha teremthetsz, miért ne tennéd? és teremtés alatt nem csak a gyerek "elkészítésére";) és világrahozására gondolok, hanem egész addigi formálására, amíg magáért lesz felelős, amíg magát nem formálja. Kihívás, ez tény...
De egy kis odafigyeléssel simán meg lehet birkózni vele... (remélem :)
Szioo :) na azért nem egészen úgy volt :D én nyáron akartam :D :D :D Tegnap próbáltalak hívni, de ki voltál kapcsolva... Szeretnék járni órára, szóval ha most épp itt vagy, akkor itt kérdezem meg, hogy beleférnék még az idődbe?
Hát igen, ilyen szempontból néha tényleg teher a gyerek, épldául ha ő is azzal akar játszani, amivel én :))))))))
Divat? Fontos, pontosabban a világ folyása. Ne maradj le, de sehol. Ne csak mp3-ban, másban sem. A nagymamám 82, most éppen oroszul tanulunk EGYÜTT!!! Halálosan jókat röhögünk, ez az ő mondása.:))
Bezárnak, sokan, de legalább annyian maradunk gyerekek egy életen át. Talán ezért vagyunk tanárok. Mert ezek szerint Te is....
nem bírod ki, hogy ne tronfolj mindenre? :))))))))))))))) Most nehogy felkapd a vizet, csak humorizálok. :) Önsajnálja magát a radai rosseb és a lápi póc. :))))
:)))))) a barátommal már 10 %-os diszkont jegyünk van a camponas játékkereskedésbe, mert már annyi mindent vettünk ott. :))))) A múltkor az unokahúgának néztünk valamit, neki nem találtunk semmit (azaz találtunk volna, csak annyi pénzt nem akartunk adni érte), viszont magunknak rengeteg mindent, az egész játékboltot fel tudtuk volna pakolni. :)))))
Fiatalok vagyunk, mindig figyeljük, merre tart a világ, a legtöbb bnőm azt se tudja, mi az az mp3 lejátszó, nekem meg már vagy 1 éve van és imádom. Szóval minden csak hozzáállás kérdése (hhúúúú, de nagy okosságot mondtam. :))))))) S
ok tini fordul meg nálunk és sokat tanítottam is. És sok felnőttet is. A felnőttek 90 %-a 30. életévük után egyszerűen bezárja az agyát, nem követik a divatot (ez igenis fontos, ez is frissen tart sok más mellett és ez is egyfajta jelző), a régi "szép" időkben élnek.
De sebaj, rossz nekik, most megyek és játszok egyet a macskákkal. :)
Hááááát, gondoltam, ebben inkább a szülők segítenek a tanárnak. Mondtam neki, hogy ha majd megnő, erre kitalálta, hogy az tavasszal lesz! Vigyázz, nő a gyerek!
Kicsi a világ! El se lehet bújni benne! Már csak egy apró tanácsra lenne szükségem. Hogy lehet lebeszélni egy gyereket arról, hogy a spanyoltanárával Mexikóba akarjon menni? :o)))
Érdekes egybeesések vannak. Nekem meg a három gyerekem (az egyik 16 éves lány...) mellett van egy feleségem, aki tavaly szombatonként angolt tanult, és utána egész héten az angoltanáráról kellett hallgatnom az ódáit. Ez csak nyárra hagyott alább, de akkor meg a lányom kezdett el a spanyol tanárról zengedezni!!! :DDDDDDDDDD
Én nem olyan régóts olvaslak Titeket, de ha megengednétek, ehhez azért fűznék valamit. Ladyb., a társadalmat tényleg tojni. Én 22 évesen nszültem, azóta három gyönyörű fiam van, tíz éve élek a férjemmel, és boldogan. Gyerekek mellett diplomáztam, tanítok, fordítok, meg minden, lehet, hogy ciki, de boldog vagyok, hogy korán szültem. Minden igaz, amit írtál, de nekem a legnagyobb tanulság: addig kell szülni, amíg magad is gyerek vagy. Mert ők megtartanak egy életen át gyereknek. :)) Egész nap legózom!!! :)
Tavaly szombatonként kezdő angolosokat tanítottam. Volt ott egy nő, három gyerek, imádta őket. Minden beszédgyakorlatot úgy kanyarított, hogy a családjáról beszélt. A kedvencem volt. Aztán nyáron edzettem a lányát spanyolul, mit mondjak, látszott a lányon, hogy mennyire szeretik. Éppcsak kamaszodik, de gondolkodásában leköröz sok harmincast, okos, és olyan kiegyensúlyozott arca van, amit kevés ilyen korún látni. De nem csak ők ilyenek. Körülöttünk valahogy mindenki ilyen "kispolgár". És ciki, meg régimódi, meg akármi, de mi élvezzük. Ha nem hiszed, gyere fel , túl az autópályán....:)
ez így van. De még ott van az ember lelke, érzelmei is. Csak a társ-i vagy biológiai nyomás még nem elegendő a gyerekvállaláshoz. De természetesen ezt is mindenki maga dönti el.
Az, hogy félsz, hogy milyen lesz szülőnek lenni, természetes. Csak az nem fél, aki nem gondolkodik. Sose felejtem el, hogy be voltunk tojva, mikor az első gyereket hazahoztuk a kórházból, és ott maradtunk vele ketten. Azóta eltelt egy kis idő, most kezd jönni az igazán komoly visszajelzés a "munkánkról". Eddig azt mondom, érdemes volt. :o))) Amúgy én azt hiszem, hülyének lenni is szabad, lehetsz tyúkanyó meg lehetsz szigorú, még az sem baj, ha a több gyereked között nem patikamérleggel méred ki, hogy melyik mit kap (itt egyáltalán nem az anyagiakra gondolok). De ha szereted őket, és odafigyelsz, akkor ne lepődj meg, hogy pont olyanok lesznek (valahol a lényeget illetően legalábbis), mint Te meg a férjed.
amit látok pl a baráti körben, a következő (ezek nem szélsőséges példák):
a) bnőm korán ment férjhez, szült két gyereket (lányt) és 33 évesen (annyi, mint én) úgy érzi, bezáródottt körülötte az élet. Gyakorlatilag csak azért nem válik el a férjétől, mert túl macerás és anyagilag nem lenne jó, külön-külön egyikük sem tudná hozni azt a közép szintet, ahol most vannak. Ezért együtt maradnak. 33 évesen, mint valami nyugdíjas pár. Brrrrr.
b) bnőm 36 éves, 4 éve ment férjhez a nála majdnem 5 évvel fiatalabb férjéhez. Másfél éves kisfiuk van és köszönik, jól vannak, egy kiegyensúlyozott család. Persze, lehet, a homlokzat szép de a WC lefolyó bedugult, ezt kívülről sosem lehet látni, de eddig bíztatóak a jelek.
Amit Neked tudok mondani: örülj a csodálatos kapcsolatodnak, tolj rá magasról, hogy erre mit mondanak az emberek. Tudod, aki más utakon jár, mint a többi (most tök mindegy, ez az út éppen miben más), arra mindig furcsán néznek. Rengeteg pár él boldogtalan életet!
Te csak érezd jól Magad, örülj az életnek, alakítsd ki Magadban, ahogy a családodnak és Neked jó élni a világ meg tehet egy szívességet. :)
Ez a módszer nekem eddig bejött, mindig azt cselekdtem, amit jónak láttam. És itt rátérek a szülők elvárásaira. Vigyázz azzal, mit szeretnél, mit csináljon a gyereked. Te, mint szülő "csak" példát mutathatsz, de majd később, felnőtt korában a gyerek döntésének kell, hogy legyen az ő élete. Nagyon sokszor azt látom, a szülők beleesnek abba a hibába, hogy úgy gondolják, ők csak a legjobbat akarják a gyereküknek. De annak a gyereknek joga van a saját hibáira, életére, tévedéseire is, mégha az nem is tetszik a szülőknek.
Perzse, könnyen beszélek, ebből az egészből nekem eddig csupán a gyerek szerepe jutott. Ebből a szemszögből úgy látom, egy idő után el kell engedni a gyerek kezét, persze úgy, hoyg érezze, ha kell, szüksége esetén ott vagy.
A másik: mai napság a gyerek már kvázi ugyanúgy státus szimbólum, mnt azt autó vagy lakás. Azért azt valljuk be, sokba kerül egy gyerek felnevelése. Nagyon sok szülő úgy hordozza a gyerekét, mint valami önigazolást, hogy na lám, most már így vagyok teljes jogú és értékes tagja a társadalomnak, ja és anyagilag is megengedhetem ezt magamnak. Ez is egy dolog, amitől hányhatnékom van, ez a fajta hozzáállás termeli azokat a "trendi' anyukákat, akikből egy példányt alant leírtam.
Szóval érezd jól Magad, vállalj akkor gyereket, amikor úgy érzed, eljött az ideje és nem akkor, amikor a társadalmi nyomás "kikényszeríti" és tegyétek boldoggá egymást a férjeddel! NO PARA!!!!!!!! :))
Én is azt javaslom, hgy az ÉTV-s témát inkább az erre nyitott ÉTV topicban folytassuk. Azt hiszem felesleges óvatosság n0ri részéről, hogy ott mások is olvashatják a véleményünket.
Egyrészt mert nincs abban semmi probléma, másrészt meg nem becsülném le annyira (semennyire!) a szomszédokat, hogy nem találják meg ezt a topicot és ezen az ÉTV-s hozzászólásokat.