Te vagy Tóth Péter? Rég volt már az a 2007. 12. 30-i nap ... :-) Lassan komplett lesz, jelenleg 95 %-os. Örülök, hogy akkor nyélbe ütöttük az üzletet, sok km-t tettünk meg azóta.
Elég érdekes hangvételű hozzászólásokat lehet mostanában itt olvasni. Az ember csak kapkodja a fejét. Sajnálom, hogy a régiek közül nem sokan látogatják már e fórumot. Mindenesetre a jelenlévőkkel megosztok pár korhű környezetben készÍtett képet az 1948-as NIK Csepelemről. Az eredeti minta alapján újragyártott szerszámos táska egyik ügyeskezű ismerősöm készÍtménye. Azt hiszem túlzás nélkül állÍthatom, hogy hiánypótló munka. Folyamatosan kutatom a hasonló helyszÍneket, terveim szerint folytatása is lesz eme sorozatnak. A sorozat Szerencsen készült.
Egy kiss érdekesség olvasható a múltból, amely az országgyűlés képviselőházának 1941. év decemberi ülésén hangzott el. A eredetiről készült teljes digitális változat elérhető a Hungaricana weboldalán. Pándi Antal interpellációjából - kerékpáros vonatkozással:
A konkrét eset a következő: Ifjú Zeitler Béla bátorságot vett magának és elvállalta Mosonban a Kühne-gyár vezérképviseletét. Kapott az Önállósítási Alaptól 3000 pengőt és nekiindult az önálló keresztény magyar kereskedelmi életnek.
[.....] Egy ízben az Önállósítási Alap kölcsönével bíró fiatalemberhez a munkanélküliek miniszteri biztosa leküldte Simonkovits Béla felügyelő urat, hogy ellenőrizze az ügymenetét, hogy valóban a neki kiadott kölcsönt a bejelentett cél megvalósítása érdekében használja-e fel, és hogy a munkakörét ellenőrizze, örömmel konstatálta ez a felügyelő úr, hogy igen szépen berendezett és bevezetett üzlete van, ottléte alatt legalább 8—10 vevője kereste fel, sajnos el kellett utasítani őket áruhiány miatt. A felügyelő úrnak feltűnt, hogy ennyi vevő jelentkezik és az általuk támogatott fiatalember nem tud árut adni. Természetesen rögtön kérdőre vonta, hogy mi ennek az oka, hogyan és miként van ez. Erre ő természetesen panaszát kitárta. A felügyelő úr volt olyan szíves és a fiatalemberrel együtt lement a gyár telepére. A gyár telepén kérdőre vonta az ottani vezetőket, hogy miért nincs áru, mutassák meg a raktárt. A raktárvizsgálat alkalmával megállapították a következőket. Előzőleg egy félórával még egy elutasított vevő részére nem volt kerékpár és gumi, a felügyelő úr azonban talált 500 kerékpárt teljesen készen és 300 garnitúra gumit. Amikor kérdőre vonta a gyár vezetőségét, hogy miért nem szolgáltatta ki ennek a fiatalembernek a gumit és miért van itt ennyi raktáron, mi célt szolgál ez, erre nagy szorultságukban elárulták, hogy árut nem tudnak adni, mert Bíró igazgató úr Budapestről diszponál és az ott működő dr. Kühne Lóránt igazgató úrnak nincs beleszólása. [.....] Amint látjuk, itt szándékos áruvisszatartás, sőt, illetve a rendelés nem teljesítésével állunk szemben. Simonkovits felügyelő úr Pestre jött és jelentést tett erről az esetről. Erre a gyár vezetője, aki Budapesten székel a Hazai Banknál, azt az utasítást adta ki, hogy ha ifj. Zeitler Béla beteszi a lábát a gyárba, ne álljanak vele szóba, tiltsák ki és áruval ne szolgálják ki. Megindokolta ezt azzal, hogy Zeitler Bélának volt bátorsága a panaszát előadni és ezeket az anomáliákat feltárni. [.....] Még egy érdekes dolgot akarok ezzel kapcsolatban felemlíteni. Amikor ez a fiatal önálló magyar kereskedő megindult, az akkori zs!d* vezető, aki szintén Budapesten lakott és ORBÁN névre hallgatott, buzdításul egy levelet intézett ehhez a fiatalemberhez, amelyben arra biztatta, hogy fogjon hozzá a munkához és ne csak Moson vidékén dolgozzék, mert hiszen ez nem elég gazdag vidék... [.....] Mélyen t. Ház! Kétségbe kell esnem, ha azt vizsgálom, hogy ez a most — mondjuk úgy — nem egészen keresztény kézben lévő világhíres magyar Kühne-gyár a Hazai Bank tulajdona, illetve azé a részvénytöbbség. [.....] Ezzel az üggyel kapcsolatban fel kell említenem interpellációm második tárgyát, amely nagyon fontos kérdés és a mi gazdasági életünkbe vág bele. A Kühne-gyár nem volt zs!d* gyár. Egy becsületes régi keresztény család munkájának az eredménye volt. Az idők folyamán természetesen terjeszkednie kellett, ehhez pénzre volt szükség. Erre bankhiteleket vettek igénybe és végezetül a tőkeemelés révén a részvénytöbbség a bank kezébe csúszott át. [.....] Kérem a miniszter urat, hogy ezzel kezdje meg a gyáripar visszakeresztényesítését, mert hamis az a beállítás, hogy csak zs!d*k alapítottak itt gyárakat. Sem a Kühne-, sem a Ganz-, Lipták-, Láng-gyár nem volt zs!d*, mind régi keresztény iparos család volt, de nem volt magyar tőke, amely erősítette volna őket, tehát zs!d* tőkéhez folyamodtak, amely azután felhígítás, a részvénytőke emelése folytán megszerezte a részvények többségét s így rátette a kezét a gyárakra. Ez bűne volt a magyar gazdasági életnek, tessék ezt jóvátenni és kezdjék meg a jóvátételt a Kühne-gyárral.
Üdvözlöm a magyar weterán kerékpáros közösséget az óév alkonyán!
Egyre-másra hallom azt a macskazenét, amivel a hitvány, irigy kutyák az első, az egyetlen, az igazán magyaros, minőségi, strapabíró kerékpárok gyártóját, illetve a mostanáig megőrzött darabokat és igazi hazafi gyűjtőiket becsmérelni vagy támadni merészelik. Kutatások egész sora bizonyítja, hogy ezek voltak egyedüliként igazi típustiszta magyar csodák!!!! Már az első gyártási évben modernizálni tudták a Weiss Manfréd Művek magyar mérnökei és dolgozói a Puch elavult szabadalmait, sőt a Triumph, Victoria formáit és minőségét is rögtön tökéletesítették a hazai vásárlók érdekében. Az állam ezt látva csakhamar meg is adta az engedélyt a nemzeti címer kerékpárokon való használatára, hiszen ez mégiscsak a magyar ipari csoda. Melyik igazi hazafinak nem dobban meg a szíve a nemzeti színeket vagy kultúrkör motívumait hangsúlyozó nyaktábla és csengő láttán? Bárki ránéz egy korai gyártásból fennmaradt, akár egy az 1930-as évek közepén vagy végén készült Weiss Manfréd csepeli kerékpárra, rögtön a kissebb "kütyük"-alkatrészek magyaros vonatkozása ötlik a szemébe. Ezek fokozatosan váltak egyre magyarosabbá (pl. lánc, a küllők, pedálok, első-hátsó agyak, pumpák) és ezáltal tették a csepeli WM bicikliket igényessé, "tisztább"összeszedettebb gépekké!!!! Nem volt a nagy világon e kívűl máshol olyan ország, ahol egy magánvállalatnak ilyen lehetőséget biztosítottak volna arra, hogy önerőből mindent saját maga gyárthasson és növekedhessen a honi ipart gazdagítva (ne feledjük ez mai napig a magyar kultúra része). Nyilvánvalóan ez honvédelmi érdek és ez garantálja a típustisztaságot és ellenőrzött minőséget. Ez a fajta következetesség az állami szervekhez köthető pályázatoknál és megrendeléseknél is segíthette a hazafias elbírálást. DE ne merészelje bárki azt feltételezni, hogy ez monopolhelyzetet jelent vagy ezzel visszaélne bárki, mivel egyértelműen kiolvasható az iratokból, hogy idehaza mindenki előtt nyitva állt a lehetőség a kerékpárok gyártására szinte minimális befektetésekből, sőt a külföldi gyártók is kedvező mértékű vámok megfizetése mellett lehettek jelen. Máskülönben pedig téves lenne típustisztának nevezni például egy német - osztrák - angol - cseh nemzet kerékpárjait, aminek az alkatrészeit más-más specifikus gyártótól szedték össze az országból. Aki pedig külföldről importált, na az abszolút a legalját képviselte. Nehogy már valaki képtelen legyen mindent saját maga önerőből gyártani, egyenlő feltételrendszerű gazdasági környezetben. Sehol nincs lehetőség arra, hogy bárki egy háborúskodásból megtollasodva vagy más praktikákkal kivételes előnyökhöz jusson!!! Továbbá a külföldi gépek nem is ritkák, sőt nem is szépek egy magyar hazafi szeme, szíve számára. Esetleg régebbiek lehetnek, mert Magyarországon bizony a kerékpárgyártást nagyipari szinten csak a Weiss Manfred Művek művelte, sőt kezdte. Külföldi kerékpárt csak egy-két pénzember magasztal és vesz, mert nem tudja rendesen összeállítani a magyar "csodákat"!!!! Már a Honi Ipar című szaklap is megjegyzi, idézem szó szerint: "Csakis a közönség ÉRTELMETLEN előítélete okozza, hogy mégis veszik a külföldi árut. (Mint ahogyan az idegenhangzású fantázianevekkel forgalomba hozott magyar kerékpár is kelendőbb a piacunkon, mint a BECSÜLETES magyar elnevezésű.)" Az elvetemültebbek ráadásul csinálják a típustisztátlan-szedett-vedett-összehordott roncsokból a Frankenstein-kerékpárokat, azt a látszatot keltve, mintha eredeti gyári állapotból úgy öregedett volna a gazdája mellé. Weiss-éknél ilyen bizony nincs, mert amit náluk egyszer megcsináltak az bizony az örökkévalóságig tart és még tovább. Ritkának pedig azért ritkák, mert annak ellenére hogy sokat gyártottak belőle, az országunkba látogató külföldi csapatok észrevették a világon egyedülálló minőségét és szépségét, ezért sok esetben magukkal vitték a hazájukba visszatérve, néha közvetlenül a gyárból, máskor a tulajdonosoktól. Ezért kell várni sokszor egy-egy alkatrészre, mert a magyarok inkább szétszedték darabjaira ezeket a csodákat, minthogy kompletten a külföldi kincsvadászokhoz kerülhessen. Másfelől ezért kerülnek elő a csodák remek állapotban napjainkban is, mert ezeket újra fel kell kutatni a régi tulajdonosok szétszórtsága miatt. Itt nincs szükség a régi idők megszépítésére, romanticizálásra, mert egyértelműen látható a külföldre hordott tökéletes darabokat rögtön másolni kezdték azok az elvetemültek - a németek, osztrákok, franciák, csehek, olaszok és még a tengerentúliak is! Amikor még internet se volt! Ne lepődjünk meg ezek után, hogy még hazánkban is egyre több becstelen, galád követe a példát és ötleteket mert lopni az egyetlen igazi kerékpárgyártótól. A legfontosabb azonban a magyar weterán kerékpáros közösség, ami világszinten kiemelkedik segítőkészségben, a régmúlt anyagainak felkutatásában, közkinccsé tételében, hiteles bemutatásában és mindezt összefogásban megvalósítva. Ne gondoljuk ezt természetesnek más országokban, mert ahogy szép típustiszta kerékpárokat, ugyanúgy közösséget sem tudtak, tudnak alkotni. Néhány sérült elméjű alaknál vannak az eredetinek tűnően összeépítgetett vagy éppen halomba hordott vasak. Továbbá még rejtegetik is egymás elől, sőt vannak akik több ugyanolyat is összeszednek, nehogy máshoz kerülhessen. Újabbak feltűnése esetén mindig megjelennek, hiszen csak ők tudják megfelelően összeállítani és ezzel párhuzamosan az árakat szinten tartani, növelni. Nem ritkán titkos klánokba szerveződnek egy-egy típusra specializálódva és strómanokkal szövetkezve. Rajtuk kívül elenyésző számban vannak csak azok, akik néhány darabot mégis meg tudnak szerezni. Akikre pedig a B-közép rámutat, azokra rögtön rávetik magukat a elvakított, vakhitű fanatikusaik. Szörnyű állapotokat képzeljünk el, jobb nem is beszélni róluk. Szerencsére, mint említettem a hazai Weiss-közösség és országszerte jelenlévő sejtjeik nem ilyenek, sőt nagyra-becsült méltóságok is kiemelkednek közülük. Példaként említeném: — a tévedhetetlen stílusú eredeti bajai Antalt, aki saját kutatásaiból eredően, ritka velős felszólalásaival az egész szakértő közönség megbecsülésének örvend és egymaga ragyogja be káprázatos fehér fényű csillagként az égboltot; — a makulátlanul tisztánlátó bajai Kiss barátját, aki a Weiss Művek örökségének elismerten leghitelesebb szaktekintélye, a lelkiismeretes, becsületes, hiteles és precíz vezető, már-már önmaga az újkori fehér csodaszarvas; — és fénybenjáró számmisztikus kisteleki Szűcsöt, aki az első magyar albínó süsüként, a vízen-járó és a tisztességesség hangját harsogó harci csontkürt megszólaltatásának képességeivel szórakoztat. Ünnepeljük őket országszerte, bármerre is járnak népszerűsítő körútjukon, akár virágmintás köpönyeget, álruhát felöltve, mint az igazságos, akár tiszta fehér valójukban. Ne engedjük hogy befolyásolják,s letérítsék az útról őket!!! Ez a Weiss-örökség, amit az azonos hitvallású hazafias örökösöknek mentenie, védenie kell és felemelni, hogy a világon mindenki tudomást szerezzen róla az utókorban!
Tehát ismételje mindenki a hazafiak weterán kerékpáros manráját: WÉEM! WÉEM! WÉEM!
(ui.: Ha valaki helyenként megmosolyogtató zavarodottságot, ellentmondást érez a sorokat olvasva, annak csak az lehet az oka, hogy bennem van már két liter rövid és a gyertyalángnál félreértettem valamit a korábbi hozzászólásokból. A lényegen nem változtat, aki nem ért egyet, az nem is magyar. Minden más BOTCSINÁLTA KONTÁROK egyéni véleménye, de az legyen nekik a baja.)
Szenes Ignác Rt. [...] Köztudomású, hogy a csavargyárak üzletmenete igen nagy visszaesést mutat. Öt nagy csavargyárunk bármelyike az ország teljes csavar- és szegecsszükségletét néhány hét alatt elő tudja állítani és így egy-egy gyárra a termelésnek mindössze olyan csekély hányada esik, hogy munkástörzsét képtelen foglalkoztatni. Ilyen körülmények között érthető, hogy a gyárak mellékcikkeket vesznek fel gyártási körükbe. Így cselekszik a Szenes csavargyár is, amelynek mellékcikkei olyan természetűek, hogy az egész éven át folytatólagosan alkalmasak az üzem fenntartására. A cég máris szép sikereket ér el textil-gépalkatrészek és kerékpáralkatrészek gyártásával... [...] Szenes Ignác vezérigazgató nem adott módott valamennyi új cikkének felsorolására, mert attól fél, hogy sok lesz a követője. Minden egyes új cikknek külön utazója, illetve ügynöke van és ezekre bízza a propagandát. [...] Honi Ipar (1933)
A hazai kerékpáripar sérelme. Lapunk legutóbbi számában Stromfeld Ferenc, a Magyar Vasművek és Gépgyárak igazgatója érdekes cikkben foglalta össze az 1935-ben végbement vas- és gépipari behozatal iparpártolási szempontból sérelmes adatait. A többi között a nyomasztó varrógép- és kerékpárbehozatal kérdésével is foglalkozott és megemlítette, hogy ebben a két vonatkozásban a külföldi ipar térhódítása igen nagy kárt okoz a Weiss Manfréd Művek néhány évvel ezelőtt létesített modern üzemeinek. Esetleges félreértések elkerülése végett meg kell állapítanunk, hogy a kerékpárbehozatal nemcsak a Weiss Manfréd Műveket, hanem a Kühne-gyárat és a Szenes-gyárat is ugyanolyan érzékenyen érinti, minthogy e két iparvállalatunk szintén igen modern üzemeket állított a hazai kerékpár gyártás szolgálatába. E két utóbbi vállalat idevágó értékes tevékenységét egyébként már több alkalommal méltattuk. Honi Ipar (1936)
Szenes Csavar- és Vasárugyár Rt. (VI., Lehel utca 23.) — Nyereggel és pedállal felszerelt kerékpárváz. — A Szenes-gyár bevezette a nyereggel és pedállal felszerelt komplett kerékpárvázak előállítását. A vázak 30 mm-es csőből, fekete tükörzománcozással, díszes színes és arany csíkozással, igen masszív villával, ékes vagy harangékes hajtóművel, elsőrendű keskenysínes, gombarugós nyereggel és blokkpedállal kerülnek forgalomba. A rendelő kívánságára a vállalat ehhez kiegészítő márkás gyártmányait: első agyat, karosféket és kerékfutócsengőt is különleges áron szállít. A vázak férfi és női, krómozott vagy nikkelezett kivitelben készülnek. Honi Ipar (1939)
Hadvezetőségünk elfogadott egy hadi célokra kiválóan alkalmas kerékpártipust, az 1909. évi mintájú katonai összehajtható kerékpárt. A közös hadsereg kerékpáros csapatait ilyen kincstári kerékpárokkal szerelték fel. Honvédségünk is követi a közös hadsereg példáját. Honvédelmi miniszteri rendeletre a 40. honvéd gyalog hadosztálynál a mult évben egy kerékpáros-századot állítottak fel. [...] A fentemlített századnak voltam parancsnoka ; e célból közlöm: a rendszeresített szolgálati kerékpár leírását s alkalmazását ; [...] A katonai összehajtható kerékpár
Üdv a csopinak. Szeretnék érdeklődni hogy egy Csepel áruszállító tricikli ( a kisebb aggyakkal nem Pannónia kerekekkel) közepes állapotban, idegen hátsó kerékkel milyen értéket képvisel? Köszönöm.
Elkeserítő, de nem meglepő. Efféle kép mutatás sokaknál meghozhatja a várt eredményt. Hátradőlve várják a gyanútlanokat. Ha nem jönnek, olykor kitelepülnek. Maguknak akarják, fenntartják a jogot. Felsőbbrendű célból - „Honvédelmi érdekből” „Ahogy már megszokhattuk.”
Kiderülhet ,, goglarka ,, "soraiban" jobban megvizsgálva a részleteket, hogy sajnos még tisztességesen lemásolni sem sikerült a kutatómunkát elvégző Reszegi Zsolt által írtakat. A "véletlenül" kimaradt részletek érdekes tartalma helyett viszont megkaphatjuk a ,, goglarka ,, -s adalékokat.
Egyébként "ünnepi hangvételű kép" mutatása egy ,, katonai ,, kétkerekűvel olyan, mintha egy kisasszonyt felültetve "besorozna" önnön nagyszerűségének hirdetéséhez.
Egyenlőre egy ritka kerékpár, "ritka" jellemű tulajdonosának (,, goglarka ,,) szemünk előtt történő virágzása ismeretes napjainkból. Elképzelhető, nem zárható ki teljesen egy-néhány tagot számláló (,, titkos ,,) társaság sem, de jelen esetben ez az egy egészen bizonyos.
("De speciális eltérő megoldásai így is elárulják a kis ravaszt.")
Honi Ipar (1943-1944)(ADT Arcanum - Digitális Tudománytár)
