"Miként lehetséges, hogy a vonatra felugró illető órája "szinkronban van" a vonat órájával?"
Ezt komolyan kérdezed? Véletlenül éppen annyit mutatott. Ebben az állításban nincs semmi specreles még: egyszerűen deklaráltam, hogy a felugrás pillanatában a felugró utas és a vonat órája éppen szinkronban van. És itt most teljesen mindegy, hogy miért: lehet, hogy úgy ugrott fel, hogy figyelte az órát a vonaton és amikor éppen annyit mutatott, mint az övé, akkor ugrott, de lehet hogy csak véletlen. Teljesen lényegtelen...
Elég sok népszerűsítő könyvet olvastam, de persze átfogó felmérést nem készítettem. Matematika terén (ami a szakmám) még rosszabb a helyzet. Ha mondasz néhány szerzőt, szívesen utánanézünk, hogy mi a végzettsége és végzett-e kutatótevékenységet. Az is igaz, hogy a legjobb népszerűsítő könyveket tényleg tudósok írják.
Ennek folyományaként a relatíve mozgó tárgyak viszonylagos rövidsége okát/okait a fizikusok már nem is kutatják (benyomásom szerint).
Nem kutatják, mert igazából nincs mit rajta kutatni. Kifejtem bővebben.
Einstein válasza az, hogy a kontrakció "oka" a fénysebesség állandósága minden IR-ben. Ha jobban belegondolsz, ez a válasz azért idegen számunkra, mert a kis sebességek világában túlságosan megszoktuk, hogy a sebességek nagyon is relatívak és hogy a tárgyak hossza nem függ a megfigyelőtől (ez persze a SR-ben is így van, csak kicsit másképpen). Ha csecsemő korunktól kezdve fénysebességhez közeli sebességeknek lennénk kitéve (pl. a gyerekek két etetés között a fénysebesség harmadával elugranának a Marsra bújócskázni), akkor a világ legtermészetesebb dolga lenne számunkra, hogy a fénysebesség az minden IR-ben ugyanaz: pl. úgy tapasztalnánk meg, hogy az egy olyan egyezményes határ, amit nem lehet elérni, mert azt megközelítve egyre nehezebb gyorsítanunk, hiszen egyre nehezebbek vagyunk stb. És az is természetes lenne számunkra, hogy megrövidülnek a mozgó tárgyak, mert hiszen a fénysebesség a mozgó tárgyhoz képest ugyanaz, mint az állóéhoz képest. Mindezt persze zsigerileg éreznénk, nem kellene okosan végiggondolnunk, mint Einsteinnek.
Szóval igazából a kívánságod arra irányul, hogy a fizikusok találják meg a fénysebesség állandóságának okát. Lehet ilyen kutatást végezni, de az a magyarázat is építene valamire, amit el kéne fogadnod magyarázat nélkül. Ilyen a magyarázatok természete: a lánc végén mindig ott vannak az alapfeltevések avagy posztulátumok avagy axiómák. Ettől persze nagyon is lehetséges, hogy lesz egyszer egy nagyobb, általánosabb elmélet, amiben a fénysebesség állandósága csak egy következmény.
De mondok valami mást, ami nagyon is idevág. Pl. amikor lemegy a Nap, akkor az árnyékunk megnyúlik, és azt is tudjuk pontosan, hogy mennyire. Ha megmondod, mekkora szögben látszik a Nap, akkor én megmondom, a kétméteres álló ember árnyéka mekkora. Mi okozza az árnyék megnyúlását? Ha azt mondjuk, hogy a Nap eltérő állása, akkor az csak olyan, mintha azt mondanánk a SR-ben, hogy a tárgyak hossza azért rövidül meg (pontosan kiszámolható módon), mert a megfigyelő viszonya hozzájuk képest megváltozott (más lett a sebessége). Honnan tud a Nap arról, hogy van ott egy ember, akinek az árnyékát el kell nyújtania? Nem tud róla, csak olyan a világ, hogy benne a tárgyak árnyéka így meg úgy viselkedik, mert érvényes az euklideszi geometria stb. A SR válasza is ez: a világ egy négydimenziós Minkowski-tér, aminek következtében egy mozgó tárgy hossza kényszerűen függ a megfigyelő sebességétől (hozzá képest), ahogy az ember árnyéka is függ a Nap állásától (hozzá képest).
P.S. Nem hiszem, hogy a fizikusokat nagyon érdekli, hogy a laikusok mennyire értik meg az elméleteiket. Inkább PR tevékenységről van szó: hagyják őket dolgozni, higgyék el, hogy hasznos a tevékenységük, adjanak rá pénzt stb. A legtöbb népszerűsítő könyvet nem is fizikusok írják.
"Miből következik számodra, hogy soha nem szinkronizálta egyik vonaton lévő órával sem az óráját?"
Nem volt benne a hozzászólásodban, így gondolom nem szinkronizálta - ha beleírtad volna, akkor abba kötnék bele, hogy csak hozzá képest álló órával szinkronizálhatja a sajátját, márpedig a vonaton lévő egyik óra sem ilyen!
De vegyünk egy kis leckét és egészítsük ki úgy a történetedet, hogy legyen értelme is a kijelentésednek.
Az ugráló utas igazából el akar jutni A állomásról B állomásra. Az órája szinkronban van mind A mind B állomás órájával. Mikor A állomáson felugrik a vonatra, akkor a kalauz éppen a vonat azon részén van, ami a B állomás órájánál van. Utasunk azt tapasztalja, hogy szerinte a felugrása pillanatában a vonat órája éppen annyit mutat, mint az övé és visszanézve A állomás órájára, az is éppen pont ezzel van szinkronban. Ellenben később, mikor a kalauzzal beszélget, a kalauz közli vele, hogy B állomás órája nem volt szinkronban a vonat óráival, amikor az utas felszállt, hanem sietett hozzá képest. Mikor az utas leszáll B állomáson, akkor valóban: az állomás órája többet mutat, mint amennyit a sajátja, holott ugye A és B állomás órája szinkronban van és az utazás előtt a saját órája szinkronban volt velük.
Most ebből akár arra is következtethetsz, hogy neked van igazad, de nézzünk egy másik utast, aki a vonaton ült.
Ő úgy dönt, hogy éppen akkor leszáll üdcsit venni A állomáson, amikor előző utasunk felpattant a vonatra. A saját óráját előzőleg szinkronizálta a vonat órájával. Mikor leszáll, Ő is azt látja, hogy az állomás órája szinkronban van a sajátjával. A barátja éppen ebben a pillanatban nézi meg B állomáson a vonatot, és a kalauz már régen elhaladt... Megveszi gyorsan az üdcsit és visszapattan a vonatra, abban a pillanatban, amikor az előző utas leszáll B állomásnál (az egyidejűséget az állomások rendszerében értve) - Ő is azt tapasztalja, hogy a vonat órája nem jár már szinkronban az övével, hanem többet mutat.
Minthogy soha nem szinkronizálta egyik vonaton lévő órával sem az óráját, így ez a kijelentés értelmetlen. Ne felejtsd el, hogy két órára csak akkor lehet azt mondani, hogy szinkronban vannak, ha állnak egymáshoz képest.
Ez is egy lehetséges magyarázat, Lorentz pont ezt dolgozta ki. Mivel matematikai szempontból egyenértékű, minden számítás ugyarra az eredményre vezet mint a specrelben, így nem lehet kísérlettel megmutatni hogy egyik hibázik míg a másik jó, vagyis nincs mód kizárni valamelyiket.
Megpróbálom teljesen más oldalról megvilágítani, miért Einsteinét használják.
Vegyünk egy olyan mennyiséget, amit relatívnak fogadsz el, például legyen ez a sebesség.
Jön Privatti2 és azt mondja, ez hülyeség, a sebesség abszolut dolog, mindennek van egy igazi, valódi sebessége, amit egy valódi álló rendszerhez kell mérni, minden egyéb mérés elhangolódott műszerektől származó adat amit fenntartással kell kezelni.
Csakis az abszolut álló rendszerben 0 sebességű műszerek képesek jól mérni a sebessséget, amint egy műszer megmozdul, elhangolódik.
Sajnos ez az elhangolódás olyan jellegű, hogy a leggondosabb vizsgálat sem tudja kimutatni, egyetlen ismérve, hogy az ilyen műszer nem a jó értéket mutatja. Az is ismérve, hogy mindegy milyen elvű az a mérés, legyen az legombolyodó csomózott madzag vagy lézerradar, mind ugyanolyan mértékben hangolódik el.
Még sajnálatosabb, hogy mindeddig nem sikerült meghatározni, melyik is az abszolut álló rendszer, így képtelenek vagyunk kiválasztani, melyik műszer eredménye az igazi.
De ettől függetlenül létezik az abszolut jó műszer, csak mi nem tudjuk melyik, aki pedig ezt nem érti az tévelygő gyengeelméjű, esetleg dogmatikus aki bedőlt bizonyos Galileinek.
Erre jönnek a mindent félreértő betonfejűek és azt mondják: felőlem lehet ilyen abszolut rendszer, én nem fogom ettől összebonyolítani az életemet. Sokkal egyszerűbb ha a sebességet relatív mennyiségnek tekintem. Számolok abban a rendszerben amelyikben kényelmes, és tudomásul veszem hogy az a sebesség amivel így számolok, csak a választott rendszeremben értelmes, ha nem mondom meg melyik az, akkor nem értelmezhető, valamint más rendszerben egész más is lehet. Pont.
Ha valaki mégis talál egy módszert az abszolut álló rendszer kiválasztására, akkor érdemes újra megvizygálni a kérdést, addig kösz jól megvagyok a relatív sebességgel tévelyegve.
Pl. feltételezte az éter létezését - bármi legyen is az - amiben való mozgás következtében a tárgyak megrövidülnek és az órák lelassulnak.
Továbbá - és ez nagyon fontos - feltételezte, hogy a fény az éterben c-vel terjed. Tehát Einstein nem csinált mást, mint azt mondta: ne csak az éterre (amit amúgy sem ismerünk), hanem minden IR-re tegyük fel a fénysebesség állandóságát, és akkor cserébe nem kell feltételeznünk a tárgyak megrövidülését és az órák lelassulását, mert ez már következmény.
Felépítés kérdése, hogy mit tekintünk posztulátumnak és mit tételnek. Nem ismerem részletesen Lorentz munkáját, de tudtommal ő a levezetését sokkal kevésbé természetes axiómákra építette. Pl. feltételezte az éter létezését - bármi legyen is az - amiben való mozgás következtében a tárgyak megrövidülnek és az órák lelassulnak. Ezt ő nem levezette, mint Einstein, hanem ebből magyarázott meg minden mást. A Lorentz-féle axiómából a Lorentz-transzformáció egy kis lépés, míg az Einstein-féle axiómából egy nagyobb lépés. Az idő később is Einsteint igazolta: ő valami mélyebb dologra tapintott rá, ami megnyitotta az utat az általános relativitás felé. Simonyi könyvét én 15 évesen olvastam és most valamiért nem találom (többször változtattam helyet azóta). Viszont én is emlékszem - máshonnan - egy Lorentz-levélre Einsteinhez, amiben nagyon elismerően szólt az elméletéről. Valahogy így: Amit mi fáradságos úton levezettünk, annak te sokkal szebb és fappánsabb magyarázatát adtad, világos, hogy így kell csinálni.
Nekem személy szerint a legtermészetesebb magyarázat az, amit az általános relativitás is adaptált: a világ egy négydimenziós téridő, amiben a metrika ilyen meg olyan stb. A sima (görbületmentes) téridőben a dolgok úgy történnek, ahogy a SR leírja (állandó a fénysebesség stb.), és fordítva is: a SR maga után vonja, hogy az események sima téridőt alkotnak. Hasonlóan ahogy Euklidész axiómatikus felépítése helyett nekem természetes úgy gondolnom az euklideszi síkra mint számpárok halmazára, amiben az ismert módon mérjük a távolságot (Pithagorasz-tétel).
"Einstein tehát olyasvalamit állított be posztulátumnak, ami nem lehet alapfeltételezés - nem törvény, hanem más természeti törvény(ek)ből levezethető tétel - azaz meglévő, "mélyebb" ismeretekre épülő következtetés. ????"
Einstein posztulátuma a fénysebesség invarianciája volt, míg Lorentz azt posztulálta, hogy két IR között a Lorentz transzformáció a megfelelő transzformáció.
Einstein posztulátuma közvetlenül ellenőrizhető, míg Lorentzé nem, ezért szerintem mindenképpen Einstein választása a jobb.
Megnéztem a MÁV menetrendet és még 2012-ben sincs benne "relativisztikus sebességű vonat". Tehát nyilvánvaló, hogy a vonat nem földi, így nem feltétlenül gyorsult. Ezenkívül nem volt benne a leírásban, hogy az óra már a vonaton volt-e az esetleges gyorsuláskor vagy sem!
"Aki felugrana erre a vonatra - azt tapasztalná, hogy a vonatban tényleg lassabban kellett járjanak az órák, mert kevesebbet mutatnak, mint a sajátja"
"Ekkor valaki leugrik, és megállapitja, hogy ez csupán káprázat volt, az élet ezt nem igazolta vissza."
E kettő állítás közül pontosan 1 igaz, de ahhoz, hogy megmondjuk, hogy melyik, sokkal precízebbnek kell lenned! Mit értesz az alatt, hogy amikor felugrik, akkor kevesebbet mutatnak a vonaton lévő órák? Minél kevesebbet?
"Ha relativisztikus sebességű vonatból mindig akkor ejt ki követ valaki, amikor az órája éppen kattan, akkor ezek a kövek ritkábban helyezkednek el a pálya mentén - mint azt jósolja a newtoni mechanika"
Ami persze pontosan azt jelenti, hogy az órája lassabban jár. Vedd észre, hogy te sem említetted meg ebben a mondatban, hogy az óra gyorsult-e valaha vagy sem! Mintha olyankor, amikor te írsz le eseményeket, nem is lenne ez olyan fontos...
Nekem is rég tiszta, hogy simán hallgathatott egy csomó jelenségről - éppen az axiómái miatt.
Ez minden elméletnek "hibája", egyetlen elmélet sem törekszik a "teljes tudásra", pontosabban minden elmélet ennél konkrétabb célokra van kitalálva.
Fent idézett - a 7. fejezet tartalmára vonatkozó kijelentésével az lehetett a baj, hogy eleve nem is esik szó benne - se pálca rövidülésről, se órajárás lassulásról - mint folyamatokról.
Itt ketté kell választani két dolgot. Egyrészt már az általános relativitás felé mutat az, amikor valaki a gyorsulást is beveszi az elméletbe. Természetesen "a valóságban van gyorsulás", de a SR-t eredetileg arra találták ki, hogy a Lorentz-transzformációnak - ami gyorsulásmentes mozgásokhoz kapcsolódik - egy szép és természetes magyarázatát adja: olyat, ami lehetőséget ad az általánosításra. A SR szempontjából a lényeg a két axiómában rejlik: az IR-ek egyenértékűek a természeti törvények szempontjából, illetve a fény sebessége konstans c (minden IR-ben mérve). A fizika számára mély üzenettel bírt az, hogy milyen sok dolog következik ebből a két egyszerű alapelvből. Másrészt - ahogy fentebb és korábban is mondtam - a relativitáselméletnek nincs szüksége olyan folyamatokat feltételeznie, mint Neked. Pl. a relativitáselmélet (a speciális és az általános elmélet) is jól megvan az atomhipotézis nélkül. Tudjuk máshonnan, hogy "a valóságban vannak atomok", de a relativitáselmélet úgy is "igaz lehetne", ha atomok nem lennének.
Időpocsékolás volna, tehát káros!
Egyéb folyamatok után ott érdemes kutakodni, ha olyan kísérleti tényeket próbálunk megmagyarázni, amiket a relativitáselmélet nem. Ilyen kísérleti eredmények hiányában ui. merő spekuláció az, hogy vajon mi van a "valóságban", miről nem tud a relativitáselmélet. Természetesen vannak ilyen kísérleti eredmények, pl. a részecskefizika szolgáltat ilyet bőven, de az ikerparadoxon és társai nem nyitják meg az utat semmilyen új tudás felé, mert azok tökéletesen magyarázhatók a relativitáselmélet keretein belül.
Az elmélet ugyanis "vonatkoztató testekkel" és egyéb fizikai objektumok fizikai tulajdonságaival foglalkozik, tehát valóságos dolgokról szól.
A matematika is valóságos dolgokról szól, de nem akarok elmenni ebbe az irányba. A relativitáselméletet azért tartom szinte tisztán matematikai elméletnek, mert axiomatikusan, tisztán a szellem erejével épül fel. Az elméletben szereplő méterrudak, órák stb. absztrakt és idealizált fogalmak, ennek megfelelő absztrakt és idealizált tulajdonságokkal. Nem véletlen, hogy az elmélet nem részletezi, miféle órákat használ, mert erre nincs szüksége. Csak azért nem nevezem tisztán matematikai elméletnek, mert a fizika hívta életre, az ő saját céljaira. Pl. amikor a relativitáselméletet egy fizikus alkalmazza, akkor gyakran kilép annak eredeti kereteiből és intuitíven vegyíti más elméletekkel (pl. az elektrodinamikával). Ezt egy matematikus általában nem tudja megtenni, illetve nem is érdekelt ebben.
Szólok: elhangolódtak a műszerei.
Természetesen ilyenről sem beszél Einstein, hasonló okból, amiért az órák felépítését sem részletezi. Azért, mert erre nincs szükség. Az elmélet axiómáiból logikailag következik, hogy a mozgó tárgyak a mozgás irányában megrövidülnek és lassabban öregszenek, függetlenül attól, hogy bennük milyen egyéb dolgok játszódnak le. A relativitáselméletben maguk a mért mennyiségek a relatívak (távolság, időtartam, koordináták), a "mérőműszerek" csak a gondolat eszközei a relativitás bizonyítására.
Megkeresem, és szólok akkor is, ha nem találtam.
Ez dícséretes, de fontosabb lenne, hogy eljusson Hozzád, amit mondok, illetve amit Einsteintől idézek. Pl. nem kéne azt hajtogatnod, hogy az időnek nincs definíciója, amikor Einstein világosan beszél az idő definíciójáról. És nem kéne úgy tenned, mintha az idő múlása és az órák járása két külön dolog lenne, amikor az idő einsteini definíciója az órák járásán alapul.
Természetesen a való világban az idő nem azért van, mert valaki definiálta vagy mert valaki órákat épített. Lehet tekinteni az időt filozófiai kategóriának is. De a relativitáselmélet egy matematikai modell, amiben a fogalmak viszonyát axiómák és definíciók határozzák meg. Lehet tekinteni az időt alapfogalomnak és akkor ezen keresztül definiálható az óra fogalma, vagy lehet tekinteni az órát alapfogalomnak és akkor azon keresztül definiálható az idő fogalma. A választás szabad, de az utóbbi változat alkalmasabb arra, hogy alapvető (gondolat)kísérletek eredményeiből rakjuk össze a relativitáselmélet téziseit, ahogy az a valóságban is történt.
Nincs is arról szó, hogy a foton mozgáspályája megfigyelhető, azért definiáltam a látszólagos sebességet ( elmozdulásvektor/az eltelt idő hényadosa , a fotonemisszió helyvektor és az abszorpció helyvektor különbsége ösztva a kibocsátás és az észlelés közötti időkülönbséggel. Ez a sebesség, vektormennyiség.)
Ezért van az, hogy két téridőpont között a foton elmosódott pályán mozog. Bárhol mérést hajtunk végre, ott a foton tartózkodási valószínősége 1 lesz. Ezért és sok más itt nem részletezett ( a terjedelem szúkössége miatt ) a spec. rel. és a kvantummechanika kapcsolata ebben a megközelítésben szükségszerű.
Csupán a két alapaxiómára támaszkodva :
1. Az inerciarendszerek egyenértékűsége
2. Az inerciarendszerekben csak a vákumbeli fénysebességű mozgás létezik.
Pontosan igy van, a kulcs az m=h(nü)/c2 . Azonkívül, amiről itt még nem beszéltem, két téridő pont között számtalan "fotonút" legetséges, amelyek kiszámítható valőszínűséggel valósulnak meg, emiatt a pályagörbe határozottsága megszúnik, elmosódottá válik, de a kezdete, a foton emissiója és a műszerrel való találkozása biztos eseményt jelen. Ez a jelenség összekapcsolja a spec.relt a kvantumjelenségekkel, ami jelentős, kibővülő előlépést jelent. Ha a téridő intervallumokat csökkentjük, akkor atomi méretek körül a téridő szemcsézettsége kerül előtérbe és az eddig folytonos változók, energia, impulzus, tömeg stb. diszkrét, véges nagyságot vesznek fel.
Szinkronizált órasereget relatíve mozgó dolog hosszának megállapításához javasol a SR.
A szinkronizált óraseregre alapvetően az idő definíciójához van szükség, pontosabban különböző helyű események között eltelt időtartam definíciójához (egy adott IR-ből nézve), praktikusan magának az idő méréséhez. Éppen erről szól az Einstein-könyben a 31. oldalon szóló idézet is (abban a verzióban, amit letöltöttél), amit korábban említettem:
Ezzel a definícióval természetesen nemcsak annak a kijelentésnek adhatunk egzakt értelmet, hogy két esemény egyidejű, hanem tetszőleges számú eseményre értelmeztük az egyidejűséget, bármilyen is ez események helye a vonatkoztató testhez (töltéshez) viszonyítva. Ezzel eljutottunk egyszersmind a fizikában az "idő" definíciójához. Képzeljünk ugyanis a töltésnek (koordinátarendszernek) A, B és C pontjaiban egyenlő szerkezetű órákat úgy igazítva, hogy mutatójuk (a fenti értelemben vett) egyidejű állása ugyanaz. Ekkor egy esemény "idején" annak az órának az időadatát (mutatóállását) értjük, amely az eseménnyel (térbelileg) közvetlenül szomszédos. Ilyen módon minden eseményhez egy elvileg mérhető időértéket rendelhetünk.
Ez a megállapodás egy további fizikai hipotézist is tartalmaz, amelynek helyességében tapasztalati ellenérvek híján aligha kételkedhetünk. Feltesszük ugyanis, hogy mindezek az órák "egyforma gyorsan" járnak, ha szerkezetük egyforma. Szabatos szövegezésben: ha a vonatkoztató test két különböző helyén nyugvó órákat úgy állítjuk be, hogy egyiknek egy adott mutató állása a másik mutatójának ugyanazon állásával egyidejű (a fenti értelemben), akkor az egyforma mutatóállások egyáltalában egyidejűek (a fenti definíció értelmében).
A mozgó méterrúd hosszáról csak a 42. oldalon kezd beszélni a könyv, tehát jóval később. Ez egyébként nem véletlen, hiszen az idő fogalmának - speciálisan az egyidejűségnek - a szabatos értelmezése az első lépés a relativitáselmélet felépítésében.
Amikor pedig az a cél, hogy egy másik rendszer órájának ütéseiről mondjon valamit, akkor mérőrudat. (a rúd mentén haladó óra jeleket rak a rúdra)
Ezt nem tudom, hol olvastad, de ilyenről nincs szó Einstein könyvében és az eredeti 1905-ös tanulmányában sem (emlékeim szerint). Ehelyett absztraktan találja meg a Lorentz-transzformációt mint az egyetlen olyan lineáris koordinátatranszformációt, ami az x2+y2+z2=c2t2 egyenletet helyben hagyja (ami az origóból c sebességgel távolodó pontok mozgásegyenlete).
Szerintem te valamit nagyon félreértettél a SP tanulmányozása során.
Nem valószínű. Elég tisztán matematikai elméletről van szó, nekem pedig a matematika a szakmám (kutató vagyok, és elég jól csinálom a visszajelzések szerint).
"Amikor pedig az a cél, hogy egy másik rendszer órájának ütéseiről mondjon valamit, akkor mérőrudat."
Nem csak úgy lehet csinálni. Sok megfigeyelő kell, mindegyik felírja mennyit mutat a mozgó óra mikor pont mellette halad el, meg mennyit a sajátja. Aztán a feljegyzések összesítésével kiderül, hogyan is jár a mozgó óra.
"Gondolom emiatt van, hogy megállapításaiddal csupán azok értenek egyet, akik szintén félreértelmezték az elméletet. "
Lehetni lehet, de nem érdemes. Más rendszerben leírva minden mennyiség kicsit más, mások a hoszzúságok, mások az atomokat összetartó elektromágneses erők és így tovébb. Más a nézet. Most persze mondhatod hogy azért más mert más az elektromágneses mező. Tényleg más. De egyszerűbb és jobban megragadja a lényeget ha azt mondjuk, azért, mert más a _nézet_.
Az egyik erős érv a dolog mellett, ha nem a tárgyat gyorsítod fel, hanem csak leíró rendszert váltasz. Esetleg több rendszerben is leírod ugyanazt a tárgyat. Mindegyikben más lesz a hossz, az EM tér stb. Most szerinted van értelme mindre azt mondani, hogy az EM mező _okozza_ az eltérő hosszméretet? Nem kézenfekvőbb azt mondani, hogy a hossz is meg az EM mező leírása is egyszerűen a más leíró rendszer miatt más?
A Standard Modell, melynek része a Higgs mechanizmus, nagyon jól működik. Ez egy kidolgozott elmélet, amit használnak, tesztelnek, fejlesztenek.
Ez a fénydobozos elképzelés meg csak érdekesség, játék. Sok éve már hogy felvetődött, az is lehet hogy ez is vezetne valami izgalmas dologhoz, de mindeddig ez nem derült ki.
E mondatodatnak a "precízebb" szótól kezdődő részét sajnos nem értem.
A szóban forgó rész azt jelenti, hogy a SR-ben két esemény között eltelt idő függ az inerciarendszertől, ahonnan azt nézik. Egész konkrétan az eltelt időt egy IR-ben szinkronizált órasereggel definiáljuk a SR-ben, és ennek értéke - mint kiderül - nagyon is függ attól, hogy mely IR-ben szinkronizáltunk.
Gondom, hogy véleményed olvastán nem jelent meg elmémben állításod rajzfilm-szerű megfelelője.
Egy szinkronizált óraseregre gondolj úgy, mint egy műszerre, amivel események közötti időt lehet mérni. Ha úgy tetszik, legyen mindegyik óraseregnek egy kijelzőmodulja, amit a kezedben tarthatsz, mint egy hagyományos műszert. Csak egyféle órát használunk az összes óraseregben, amelyek azonos módon vannak felépítve (pl. mindegyik egy atomóra ugyanarról a gyártósorról): a lényeg a szinkronizáláson van. Na most több műszerünk van, hiszen minden IR-nek megvan a maga saját szinkronizált óraserege, de más műszerünk nincs az idő mérésére. Kiderül, hogy az egyes műszerek sorra más értéket adnak ugyanazon két esemény között eltelt időre. Ez azt jelenti, hogy nem egy idő van, hanem sok: minden műszer az adott IR saját idejét méri, és ezeket nincs módunk átváltani egymásba. Tehát nem olyan ez, mint az USD/EUR/HUF, hogy az egyik műszer értékét át lehet konvertálni a másikéba. Nem. Mindegyik IR szinkronizált óraserege egy külön műszer, ami egy külön mennyiséget mér: az adott IR sajátidejét. Annyi idő van, ahány IR.
Gondolhatsz erre úgy is, mint ahogy egy színes fényképet szétbonthatsz az egyes színösszetevőire. Megnézheted a világot kék fényben, piros fényben, zöld fényben, sárga fényben stb., mindegyik csak egy aspektusa a teljes látványnak. Ilyen a sajátidő is: mindegyik csak egy aspektusa (egy vetülete) a téridőnek.
Vizsgáljunk egy fotont, amely A helyről indul el és B tükörről A-ra verődik vissza t idő alatt, az átlagsebessége 0 lesz, hiszen t idő alatt 0 lesz az eredő elmozdulása. Ne felejtsük el, hogy egy foton sebességét nem minden pillanatban, ismerjük, hanem csak a mérések pillanataiban. Ezért a foton átlagsebességét mérhetjük csak, így beszélhetünk 0 átlagsebességű fotonról is. Ha a foton többszörösen is visszaverődött valahonnan, akkor is csak a mérés kezdeti és végső értékeit ismerjük, ezért c-től eltérő, kisebb átlagsebességeket kapunk.
Ez azt jelenti, hogy a téridőben ( az egyszerűség érdekében egy kétdimenziós téridőt vizsgáljunk ) , c-nél kisebb átlagsebességű foton csak cikk-cakk mozgást végezhet egy inerciarendszerben.
Bármilyen út-idő pályagörbe tetszőlegesen közelíthető egy olyan cikk-cakk pályagörbével, amelynek az iránytangense bármely pontban, +c kell hogy legyen. Ez a cikk-cakk pályagörbe pedig egy foton nyomvonala is lehet éppen, sőt tövább víve a gondolatmenetet nem történik más, minthogy egy tetszőlegesen mozgó P pont helyettesíthető egy F jelű fénysebességgel haladó fotonnal azaz a P ( x,t ) pályagörbén, bármelyik tetszőleges időintervallumban, az F(x,t) foton átlagsebessége azonos a P pont átlagsebességével. ( Remélem eddig ez követhető volt )
Einstein spec.rel. egyenletei nem változnak meg, ha a vákumbeli fénysebesség állandóságának axiomáját a következő módon fogalmazzuk meg:
Minden inerciarendszerben csak a vákumbeli, fénysebességű mozgás létezik.
( ez azt jelenti, hogy minden mozgásállapot, amit mérünk az csak látszólagos és átlagos lehet. )
Ez a kijelentés sokkal többet állít, mint amit Einstein megtett, ennek taglalása messzire vezet.
Azt vegyük észre, hogy egy F foton szinte rá tud "ülni" egy P részecskére, mintegy helyettesítve azt, azaz továbblépve nemcsak a mozgásállapotában, hanem minden más tulajdonságában.
A méter rudat meg definiáltad a fénysebességhez képest
Nem, a méterrúd alapfogalom a SR-ben, illetve a SR írásakor még így mértek távolságot. Több évtized elteltével a gyakorlati életben a métert a fénysebesség és az idő segítségével újraértelmezték, miután megtapasztalták, hogy a SR jó modell. De amúgy a mi diskurzusunk szempontjából ez lényegtelen, mert a távolság ilyetén mérésére is szükség van egy megfigyelőre és egy nála levő órára, ilyen pedig a fénysebességgel közlekedő rendszerben nincs.
Tehát a hozzád képest fénysebességgel haladóhoz képest adtad meg a sebességet.
Mint mondtam, sebességnek csak megfigyelőhöz képest van értelme, hiszen távolságnak és időtartamnak is csak hozzá képest van értelme. A sebesség definíció szerint egy távolság és egy időtartam hányadosa, ezeknek pedig csak olyan rendszerben van értelme, ahol méréseket lehet végezni (pl. egy órával). Ez még akkor is így van ha a távolság mérését "megússzuk" azzal, hogy egy (másik) időtartam segítségével definiáljuk úgy, hogy azt felszorozzuk az egyezményes 299 792 458 m/s konstanssal. A fénysebességgel közlekedő rendszerben nem tudsz semmiféle időtartamot mérni (mert nincs benne megfigyelő és óra), ergo távolságot és sebességet sem.
A filozófia arra vonatkozott, hogy azért mert valamit nem (mérsz) észlelsz, attól még létezhet. Te viszont a mérés lehetetlensége esetén a létét is kétségbe vonod.
Kevered a szezont a fazonnal. Amiről beszélünk, az egy mérési utasítással definiált fogalom, jelen példánkban az inerciarendszer fogalma. A SR-ben alapvető tétel (tehát nem kinyilatkoztatás, nem hit, nem filozófia, hanem bizonyított állítás), hogy két inerciarendszer egymáshoz képest nem közlekedhet fénysebességgel. Innentől kezdve értelmetlen a fénysebességgel közlekedő inerciarendszerről beszélni (a relativitáselmélet keretein belül). Ez nem filozófia, hanem logika. Pl. egy egyke gyerek nővéréről sincs értelme beszélni, mert az "egyke" azt jelenti definíció szerint, hogy nincs testvére, tehát speciálisan nővére sem. Ha valaki köti az ebet a karóhoz, hogy egyke gyereknek is lehet nővére, még akkor is, ha nem láttunk ilyet, az csak azt árulja el, hogy nem érti a szavakat, amiket használ.
Semmit nem kell ebben az esetben tapasztalni, csak kikövetkeztethető, hogy létezik.
Pont az következtethető ki, hogy fénysebességgel közlekedő inerciarendszer nincs. Lásd az előző bekezdést.
