Gondolom, minenkivel elõfordult már, hogy valamilyen postai küldeménye elveszett.
Ez önmagában mindnennapos esemény. Csakhogy ezen esetek között elõfordul jónéhány,
amikor nem a figyelmetlenség az oka az eltûnésnek, hanem tudatos, jól felépített
és összehangolt akcióról van szó.
Sajnos a szálak úgy tûnik, nem a kézbesítõnél érnek véget, hanem annál kicsit
magasabb körökben...
A történet úgy kezdõdött, hogy a TV2-Computer Technika-Index Pontvadász játékon
nyertem egy zsargon gyûjteményt. Egy napon egy postai értesítõt találtam a
levélszekrényben. Furcsállottam a dolgot, mert egész nap volt otthon valaki,
s ilyenkor tudtommal föl kellene vinni a kézbesíményt (még a lift is jó volt).
Sebaj, mit nekem a séta és a sorbanállás, fölmegyek a postára majd este.
Mikor odaértem, a szelvényt átnyújtván azt a választ kaptam, mivel
a kézbesítõ még nem ért vissza, próbálkozzak késõbb.
Sajnos nem értem rá, így másnap nõvérem próbálta átvenni a küldeményt. Azt mondták,
nincs meg, de utánanéznek.
Harmadnap apám próbálkozott, válaszuk az volt, hogy a kézbesítõ - állítása szerint - nem dobott
be semmilyen értesítést, és különben is, szeretnék elkérni a szelvényt. Persze
nem kapták meg, mert most odalenne az egyetlen bizonyíték.
Apám megkérte
õket, hogy kerítsék elõ a csomagot, ellenkezõ esetben írásbeli panasszal élünk.
Ez - mármint az elõkerítés - természetesen nem történt meg, ezért az alábbi levelet
postázta a hivatalnak:
Budapest, 116. számú Postahivatal Vezetõje részére.
Alulírott X.Y. ezúton kérem, hogy alább részletezett panaszomat kivizsgálni szíveskedjék.
2000-07-06-án a fénymásolatban mellékelt értesítést találtuk a XXXX Budapest, xxxxxxx u. x. x. x. címû lakásunk levélszekrényében. Az értesítés fiam nevére szólt.
Fiam még aznap délután fél hatkor felkereste a postahivatalt, ahol a küldeményrõl azt közölték vele, hogy a kézbesítõ még nem adta le.
Másnap (7-én) nagykorú lányom ment el a postára, neki ugyanezt mondták.
10-én, hétfõn este én jártam a postán. Nekem is ezt a választ adták. Én ekkor a vezetõvel akartam beszélni. Az alkalmazott le akart rázni, mert háromszori kérés után is azt közölte, hogy a vezetõ szabadságon van. Nyomatékos fellépésemre elment egy hölgyért, aki elég tájékozatlanul viselkedett, de megígérte, hogy másnap utánanéz a dolognak.
11-én telefonon kerestem a hivatal vezetõjét. Elõször most is szabadságon lévõnek jelezték, végül sikerült Csizmadia Józsefnéval beszélnem. Megjegyzendõ, hogy õ volt az elsõ (és ezidáig az utolsó) személy, aki hajlandó volt bemutatkozni. Õ is megígérte az intézkedést, sajnálatos módon azonban 12-én csak arról tudott értesíteni munkahelyi telefonomon, hogy a küldemény nincs meg. A kézbesítõ úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik a küldeményre, és arra sem, miszerint ezt az értesítést bedobta volna.
Kérdéseim a következõk:
- Miért nem hozta fel a kézbesítõ a küldeményt 07-06-án a lakásba, ahol egész nap otthon voltunk?
- Miért akarják rendszeresen letagadni a vezetõt akkor, ha valaki reklamálni akar?
- Ha nem lépek fel határozottan, hányszor kellett volna feleslegesen elmenni a postára?
- Mi van a küldeménnyel? Elveszett, vagy ellopták?
- Miért van az, hogy az alkalmazottak nem vállalják a nevüket (kivéve a már említett, korrekt viselkedésû, de panaszomat orvosolni nem tudó illetékes vezetõt)?
Várom sürgõs válaszukat, és legfõképpen a küldeményt, vagy az elvesztésért járó kártérítést.
Mindenfajta értesítésüket a xxxx Budapest, xxxxxxxxx utca x. x. x. címen várom, a xxxxxxx utca x. alatt ténylegesen tartózkodó idõs szüleim zaklatását kérem elkerülni.
Budapest, 2000-07-13.
X.Y.
xxxx Budapest
xxxxxxxxx u. x. x. x.
Melléklet:
Postai értesítés fénymásolata
Még aznap napközben, amikor általában felnõtt nem tartózkodik otthon (!!!),
becsöngetett a kézbesítõ, hogy elkérje az értesítést azzal a magyarázattal,
hogy tévedésbõl került a levélszekrényünkbe, mert a szomszéd
utcában lakik egy ugyan ilyen nevû személy, és neki szólt volna (bár néhány napja
még azt is tagadta, hogy õ dobta volna be). Pechére nagykorú nõvérem volt otthon,
így kisstílû kísérlete halálra volt ítélve.
Egy hónap elteltével, a mai napon apám a lépcsõházban a postásba botlott. Végre
személyesen is megkérdezhette, miért nem vitte fel a csomagot. A válasz ezúttal
(3. verzió) az volt, hogy õ nem köteles egy nehéz csomagot felvinni. (Megjegyezném,
hogy mivel lift van a házban, kb. 15 lépésbe került volna célbajuttatni a
küldeményt, így pedig cipelhette egész nap - amennyiben így történt. Tényleg,
mennyire lehet nehéz az a pár zsargon ??? ;) Mindegy, ez már nem volt meglepõ
az eddig is sûrûn elõforduló logikai bakugrások közepette.
Ellenben volt nála egy ajánlott levél a számunkra, íme:
Bár az eredeti levélben feltett kérdések közül csak egyre (Elveszett, vagy ellopták?)
kaptunk választ, attól tartok az sem igaz.
Én még egy fontos tényre felhívnám a figyelmet. A közönséges postai küldemények
elvesztésért természetesen nem kell a postának felelõsséget vállalnia, hiszen
bármikor kilophatják a levélszekrénybõl, stb. De ha van egy csomag, amit a kézbesítõ
elvisz a házig, ott lusta fölvinni (ugyan ez a már említett körülményeknél fogva balgaságra
vall, ha ez a valódi ok), s nem viszi vissza a postára, az inkább minõsül lopásnak.
Ez a kijelentés önmagában rosszindulatúságnak tûnhet, de a fentebb leírt folyamatos
mellébeszélések közepette már nem minõsül annak.
Vajon mi lehet az oka, hogy - az ezúttal amúgy nem jelentõs anyagi értéket képviselõ
- csomagom eltûnésének körülményeit a helyi postának nem érdeke kideriteni?
Végül megjegyezném, hogy a nyeremény nyerteshez való eljuttatásának jogi felelõssége
a nyereményjáték meghirdetõjét terheli. Ezt a felelõsséget csak akkor háríthatja
át a postára, ha a küldemény ajánlott feladásáról szóló elismervénnyel rendelkezik.
Mivel - tudomásom szerint - ilyen nincs a Pontvadász játék szervezõinek birtokában,
kérem, hogy a nyeremény eljuttatását ismételten kíséreljék meg. Az adataimat az alábbi
e-mail címen keresztül tudhatják meg.
postafan@freemail.hu
Epilógus:
A játék szervezõinél érdeklõdtem még a történet kezdete körül, s elmondták,
sokan telefonálnak, hogy nem érkezett meg a nyeremény. Ezek szerint ez nem
egyedi eset.
Magyarország, 2000 Augusztus
