Szeretném összegyűjteni, hogy milyen publikálási lehetőségek vannak olyan tanulmányok megjelentetésére az új fizikához kapcsolódó cikkek, tanulmányok, könyvek számára.
A tudomány feltételezi az anyagtalan téridőt. (nyilván az ősrobbanást követő pár percig) Ha ebben a görbült téridőben jelen van a gravitációs potenciál, akkor az addig benne is marad, amíg tömeget viselő testek léteznek benne. Ha az össze-vissza görbülő téridőben (térben) a fény utak görbültek, akkor milyen pontos értéket adnak a háromszögeléses távolságmérések? Egy sík eukleidészi térben (papíron, ceruzával), nyilván megfelelőt, de milliárd fényévekre is?
Egy ilyen indoklás nélküli kijelentés semmit se ér.
Egyébként meg egy marhaság. Hisz ezek szerint a gravitációs fényelhajlás akkor is ugyanakkora lenne, ha G=0, vagyis, ha nem volna gravitáció, vagy teljesen eltekintenénk a figyelembevételétől.
"Abból kellene kiindulni, hogy a lencsehatást nem a tömegvonzás, és nem is a téridő görbesége okozza."
Ugyan miért kellene ebből kiindulni?
Mert te ezt állítod?
De hát neked még ez az állításod is értelmetlen, hiszen két különböző modell fogalmait kevered benne. A tömegvonzás és a téridő görbülete csak ugyanannak a jelenségnek két különböző modellezése.
Abban pedig, amit javasolsz:
"a fénysugár változó erősségű és irányú gravitációs mezőben halad"
nincs semmi újdonság, mert az csak az
F=G.m.M/r2
Newtoni tömegvonzási képlet átírása
F=m.Mező
alakra, ahol az M tömegpont mezeje a tőle r távolságban lévő helyeken:
Mező=G.M/r2
"olyan, mintha folyamatosan változó törésmutatójú anyagban haladna. Ha ezt elfogadjuk, akkor . . . a fénysugár elhajlására vonatkozó képletben . . . szerepelnie kellene a fény frekvenciájának."
Nem fogadjuk el, mert ez arra vezetne, hogy a fényelhajlás következtében megtöbbszöröződve látszó fénypontok elszíneződnének.
Szóval ez a "minha" olyan, mintha az egérnek szarva volna, akkor bizony minden házat széjjel túrna.
A ma érvényes elmélet szerint a fénysebesség nem függ a fény frekvenciájától. Ez lehetséges, hogy így is van, ha a fény egyenesen halad.
Azonban, ha változó törésmutatójú anyagban elhajlik a fénysugár, akkor már a fényelhajlás mértéke valószínűleg függ a fény frekvenciájától. Ennek az az eredménye, hogy a fehér fény felbomlik színkomponensekre. De ez rövid távon nem válik láthatóvá. Csak nagy távolságokon, pl. a világűrben haladó fény esetében. Ettől lesznek színesek az égen látható virtuális alakzatok.
Abból kellene kiindulni, hogy a lencsehatást nem a tömegvonzás, és nem is a téridő görbesége okozza.
Akkor vajon mi az elhajlás oka?
Már többen felvetették, hogy amikor a fénysugár változó erősségű és irányú gravitációs mezőben halad, akkor ez olyan, mintha folyamatosan változó törésmutatójú anyagban haladna.
Ha ezt elfogadjuk, akkor a fénysugár elhajlására vonatkozó képletben a G-nek (gravitációs állandónak) nem szabadna szerepelni, ellenben szerepelnie kellene a fény frekvenciájának.
A gravitációs fényelhajlást pontosabban lehet mérni, mint amilyen pontos lencséket te öntéssel, vagy esztergálással elő tudsz állítani. Arról az alapvető elvi hibádról nem is beszélve, amikor te optikai lencsékkel képzeled modellezni a gravitációs lencséket. Ami tipikus szuperfizikus pancserkedés.
"Einstein magyarázata is hibás, mert ő meg a nemlétező fotonokra és a nem létező térgörbületre alapozta a képletét."
Hogy mi létezik és mi nem, azt nem te döntöd el.
Aki még azt se tudja, hogy az Einsteini gravitációelméletben (az áltrelben), amiből a fény elhajlását levezette, szó se esik semmiféle fotonokról. Ez az elmélet folytonos EM hullámként írja le a fényt.
Ennyire zöldfülű vagy te a fizikában.
"...az elhajlást felerészeben a Napnak a (newtoni)-vonzereje, felerészben pedig a térnek a Naptól eredő geometriai módosulása ("görbültsége") okozza."
Ez csak egy laikusoknak írt népszerűsítő könyv nagyon leegyszerűsített magyarázata.
De te mindig ezt idézgeted, mert soha nem jutottál ennél tovább. Nem ismered és nem érted a mögötte álló valódi elméletet, hanem egyszerűen kinevezted magad szuperfizikusnak. És most csodálkozol, hogy senki se vesz komolyan.
Hogy, hogynem első nekifutásra (1911-ben) Einstein 0,83 ívmásodpercet számolt a Nap mellett elhaladó fénysugár elhajlására. Éppen annyit, amennyi Newton elméletéből adódott.
Néhány év múlva pedig ennek éppen a dupláját, 1,7 ívmásodpercet számolt. Mert szerinte:
"...az elhajlást felerészeben a Napnak a (newtoni)-vonzereje, felerészben pedig a térnek a Naptól eredő geometriai módosulása ("görbültsége") okozza." Idézet A. Einstein saját könyvéből.
Nyilván Newton elmélete hibás, mivel ő még a tömeggel rendelkező fényatomokban gondolkodott. És Einstein magyarázata is hibás, mert ő meg a nemlétező fotonokra és a nem létező térgörbületre alapozta a képletét.
jól látod, h ez az előadás csak hókusz-pókusz. a felvetett problémának két hibája van:
1) ha a golyó áll a kupola tetején, akkor a Newton I. alapján - függetlenül a kétféle értelmezhetőségtől - soha nem indulhat el.a Newton I. pedig nem megkérdőjelezhető érvényességű.
2) azért kell norton kupola csúcsára tenni a golyót, mert annak van változó sugara és így lehet a - nem nulla értékkel bíró - delta t-ket kiejteni és így kreálni pszeudo variánsokat a mozgásegyenletre. ez a limes hibás használatának jeles példája. reménykedjünk benne - bár ez a verzió sem megnyugtató - h tényleg elhiszi amit mond és nem szándékosan csal.
azon csodálkozom, h egyáltalán ezt beszopja valaki, aki egyébként fizikával és/vagy matematikával foglalkozik.
Lenne egy javaslatom. Koncentráljunk egyetlen komolyabb problémára.
Látom, hogy a matekban otthon vagy.
Van egy olyan probléma, amely szerintem megoldatlan, de igen fontos lenne kitisztázni.
A gravitációs fényelhajlásra gondolok.
Erre van egy képlet, ami szerintem teljesen rossz, mert ez még a newtoni tömegvonzásra épült, és fényatomra vonatkozik.
Ezt a képletet vette át Einstein is, csak megszorozta 2-vel, mondván, hogy az elhajlást fele részben a newtoni tömegvonzás okozza az égitest és a fotonok között, fele részben pedig a téridő görbülete.
