Az már mindegy, hogy ott a nagypapi is vállalkozó volt, és felépítette azokat a folyamatokat, ügyfélkört stb., amire rá tudott építeni apuka, aztán meg te is. Ez mindegy.
A proli közben azt hiszi, neki minden rögtön jár. Hát lófaszt!
Senki nem vitatja, hogy anyagilag jóval jobb az élet Németországban.
Azért jobb, mert ott megdolgoztak érte, míg mi a szocializmust építettük (mindegy, ki miatt).
A munka és a tanulás a kulcs, a többi maszlag.
Aki nem tanul, nem fejlődik, nem törekszik a maximumra a saját életében, az ne üvöltsön, hogy máshol bezzeg! És az is lehet, hogy ugyanez a senkiházi tényleg jobban él, ha kiköltözik, mert ott nem a fejét simogatják, ha ajvékol, hanem megdolgoztatják a pénzéért.
Ahogy mondod. Úgy még szarabb az állás. Még a kínaiak is megelőznek.
Emlékszel mikor átjártak Ausztriába vásárolni az ottani boltokba. Ugyanazt vették, mint a cég itthoni boltjában és mégis olcsóbbnak jöttek ki.
Az ingatlannál valóban durva eltérés van, meg a szolgáltatások egy részében, de egyébként....
Tudod mennyi mindent veszek a neten nyugatról? Szállítással együtt olcsóbban mint itthon a boltban. Pár napja is egy dezodort rendeltem Hollandiából. Szállítással nyolcezer volt. Itthon a boltban tíz. De a felvidéki memóriakártya is harminc százalékkal olcsóbb mint a legolcsóbb ugyanolyan magyar. És folyathatnám a sort.
Egy magyar ezt mondja:
Németországban (egyelőre) egy keresetből is jobban élünk, mint Magyarországon kettőből. Hozzávetőlegesen egy év alatt annyit félre tudunk tenni, hogy jó színvonalon fél évig akár munka nélkül is fenntarthatnánk magunkat (a férjem nagyjából ugyanazt a munkát végzi itt is, mint otthon). Amióta itt élünk, hetente eszünk halat, gondolkodás nélkül megvehetjük az egészségesebb élelmiszert, és pár havonta egy belföldi hosszú hétvégét is megengedhetnénk magunknak. Tervezhetünk nyaralást és síelést is. És nem csak fényes ábránd a kéthetes kikapcsolódás valahol messze Európától. Otthon sokszor hallottam, hogy ugyan Németországban jobbak a bérek, de minden sokkal drágább. Ez egyáltalán nem igaz. Sok dolog drágább valamennyivel, de arányait tekintve közel sem annyival, amennyivel magasabbak a bérek. Nem mellesleg az élelmiszerek, üzemanyag, ruházati cikkek, sportbérletek, színházjegyek, szabadidős programok sokszor jóval olcsóbbak, mint otthon. Budapesten az átlag nettó fizetésből szűkösen jön ki egy albérletben élő pár, ahol csak az egyik fél dolgozik. Itt az átlag nettó fizetésből, egy keresettel egy kisebb városban jó színvonalon lehet élni, és nem irracionális közben autóra vagy nyaralásra gyűjteni.
Mondjuk standard szivart sokkal olcsóbban lehet venni, az biztos, mert szoktam mikor ott vagyok, Itthon már nem is veszek. Kimegyek kirándulunk is egyet, és feltankolok szivarból. Jobb a léleknek, mintha itthon dupla áron veszem. És még jól is éreztük magunkat.
Én nagyon támogatnám a lusztrációs törvényt. Senki ne lehessen állami (önkormányzati) vezető pozícióban, aki pártvezető a rendszerváltás előtt (bármilyen szinten) volt, vagy kisz-vezető (bármilyen szinten) volt! A Fidesz ezt éppen nem akarja, annyi az érintett náluk is. Ahogy az akták nyilvánosságra hozatalát sem. Csak azért lehet, mert ott is rengeteg érintett van.
És még úgy is beszélnek velük sok helyen a főnökeik, mint a kapcájukkal. Nem olyan régen lázadtak valamelyik vidéki kórházban, hogy akkor inkább mind elmennek, ha ezt a pártember-osztályvezetőt nem rakják máshová.
De ez nem csak ott jellemző. A feleségen iskolájába járnak szakmunkásképzősök is. A legtöbben a legszarabb körülmények közt dolgoznak szarért-hugyér és még naponta tízszer el is küldik őket az anyjukba a szó valódi értelmében. Tényleg nem azért mondom, de kivétel inkább csak nyugati tulajdonú cégeknél van és egy-két magyarnál. Ott korrektül bánnak velük, anyagilag (kifizetik a túlórákat például) és emberileg is.
Ez is biztosan nagy baj, annyi kimenőtől is itthon maradttól hallom. Szar a fizu és még kutyába se veszik őket. Talán, ha nem így bánnának velük, sokan mégis itthon maradnának.
Hát fizesd meg, adj a fodrászodnak mától kétszer annyit, mint amennyit kér!
A saját szakmámban kitanultam két olyan területet, ami akár önálló szakmának is nevezhető, ezen felül elvégeztem egy OKJ-s képzést is, és ezeken felül is belekezdtem több új tevékenységekbe. Tettem magamért, tettem a környezetemért. Nem ajvékolok, hogy ezek után mi járna nekem, hanem megbecsülök minden apró előrelépést. És nem feltétlenül az anyagiakra gondolok.
Aki nem tesz magáért semmit, de ordít, hogy mi jár neki, azt megbotoztatnám.
Egy pár orvossal volt - sajnos - alkalmam beszélgetni (már egyikük sincs Magyarországon). Az egyikük megmondta, hogy nem is elsősorban a pénz miatt mennek el - amiatt is, persze -, hanem leginkább amiatt a hierarchia miatt, ami a magyar és csakis a magyar kórházakra jellemző.
Hogy nincs semmi lehetőségük tovább lépni akár szakmailag, akár pozícióilag - aki egyszer főfőorvos lett, az főfőorvos marad, és a sleppje örökre mozdíthatatlan. A sleppbe pedig nem pusztán az orvosok/egyebek tartoznak, hanem a külső üzletfelek, a beszállítók, mindenki.
