Ázsia nevének eredetével kapcsolatban egy kis kiegészítés:
Simon Zsolt régész-asszirológus írja a Trójával (Íliosszal) azonosított Wilušaš államról:
„Wilušašról megtudjuk még azt is, hogy I. Tudhaliyaš hettita nagykirály alatt (kb. 1420–1400) egy bizonyos Aššuwaš országnak volt része, ami a mai Északnyugat-Kisázsia vidékeit foglalta magába. E hettitizált földrajzi név feltehetően a luvi
aššu- ,ló’ szóból van képezve egy -u- (indoeurópai <*-wo-) képzővel, jelentése ’a lovas vidék’
18, nem véletlenül énekelt tehát Homérosz »lónevelő« és »lófékező« trójaiakról (a mi Ázsia szavunknak is feltehetően ez a végső forrása).”
Forrás: http://www.nytud.hu/pp/simon.html
Részlet tőlem a
Kik voltak a szkíták? rovat 8698. hozzászólásából (ott a témával bővebben foglalkoztam, akit érdekel, nézze meg, az ékjelekkel együtt):
Eszembe jutott egy analógia a már emlegetett
anše,
anšu ’lóféle, szamárféle’ és az ugyancsak pedzegetett
gal4, gal4-la ’pina, picsa, suna, kanta, cuna’ szumír szavakkal kapcsolatban. (A 8530. hsz.-ban egyébként egy helyütt „vulva” helyett tévesen „vaginá”-t írtam.) A „punci” angolul „pussy”, ugyanúgy rokon megfelelője az utóbbinak, mint a „cunt”-é a „kanta” vagy a „cuna”. Ami azonban igazán érdekes, az az n–s, n–c átmenet a „punci” és „pussy” szavak esetében.
Most vegyük elő a szumír „anše” és a ’szamar’-at jelentő latin „asinus”, angol „ass” stb. szavakat. Nem ugyanezt a hangváltozást lehet-e itt is megfigyelni? Hasonló jelenségre példa:
Gör. brakhion ’kar’, lat. bracchium ’kar’, ném. Pranke ’mancs’
Gör. aggelosz ’angyal’, lat. angelus ’ua.’, ném. Engel ’ua.’
Ez utóbbi példából egyébként kitetszik, hogy a magyar az „angyal”-t ugyancsak nazalizálva ejti. Több vezető šumerológus feltételez hasonló nazalizációt a szumír kifejezésekben a szóközép, szóvég B, G, D mássalhangzóinál (Götz i. m. 143. o.).
De a „horse” szónál például ugyancsak az „anše”, „anšu” variációjával állunk szemben, hiszen: „The loss of
-r- before
-s- attested in several other words (e.g.
burst/bust, curse/cuss, horse/hoss, barse/bass).” Forrás:
http://www.etymonline.com/index.php?term=ass.
Ass: beast of burden, O.E. assa (Old Northumbrian assal, assald), prob. from O.Celt. *as(s)sin "donkey," which (with Ger. Esel, Goth. Asilus, Lith. Asilas, O.C.S. osl) is ultimately from L.
asinus, probably of Middle Eastern origin (cf. Sumerian
ansu). Since ancient Gk. times, in fables and parables, the animal typifies clumsiness and stupidity (hence
asshead, 1550, etc.). To
make an ass of oneself is from 1590.
Asses' Bridge (c.1780), from L.
Pons Asinorum, is fifth proposition of first book of Euclid's
"Elements."
Forrás: assa&searchmode=none">http://www.etymonline.com/index.php?search=assa&searchmode=none.
Legalább ennyire tanulságos – a *-os imaginárius kifejezésektől eltekintve – a következő összeállítás, melyben a kifejezés szanszkrit, óír, ófelnémet stb. megfelelőit is megtaláljuk, és a satem–kentum ingadozást figyelembe
véve
a szumír „anšu” rokonává nyilváníthatjuk a latin „
equus”
szót is:
Horse: O.E.
hors, from P.Gmc.
*khursa- (cf. O.N.
hross, O.Fris.
hors, M.Du.
ors, Du.
ros, O.H.G.
hros, Ger.
Roß "horse"), of unknown origin, connected by some with PIE base
*kurs-, source of L.
currere "to run" (see
current). Replaced O.E.
eoh, from PIE
*ekwo- "horse" (cf. Gk.
hippos, L.
equus, O.Ir.
ech, Goth.
aihwa-, Skt.
açva-, all meaning "horse"). In many other languages, as in O.E., this root has been lost in favor of synonyms, probably via superstitious taboo on uttering the name of an animal so important in I.E. religion. Used since at least 1391 of various devices or appliances which suggest a horse (e.g.
sawhorse). Slang for
heroin is first attested 1950.
Horseplay is from 1589. The belief that finding a horseshoe by chance is lucky is attested from late 14c.
Horse latitudes first attested 1777, the name of unknown origin, despite much speculation.
Dead horse as a figure for "something that has ceased to be useful" is attested from 1638.
High horse originally (c.1380) was "war horse, charger;" fig. sense in
mount (one's) high horse "affect airs of superiority" is from 1782.
The horse's mouth as a source of reliable information is from 1928, perhaps from the fact that a horse's age can be determined accurately by looking at its teeth. To
swap horses while crossing the river (a bad idea) is first attested 1864 in writings of Abraham Lincoln.
Horse sense is 1870, Amer.Eng. colloquial, probably from the same association of "strong, large, coarse" found in
horseradish.
Forrás: http://www.etymonline.com/index.php?search=horse&searchmode=none.
