igen, a fogalmi világunk valóban ennek a kettősségnek a képzetére épül. ám attól, hogy valakinek az a képzete van, hogy valami objektív, attól az még nem lett objektív.
úgy is mondhatnánk, hogy az objektív-szubjektív kettősség képzete az alapvető fogalmi csapda.
Msmks, a fogalmi valóságkép olyan, mint a matematika: vannak benne axiómák és alapfogalmak.
Egy alapfogalmi kettősség a szubjektív élmény és az objektív valóság kettőssége.
Egy axiomatikus összefüggés pedig az, hogy az objektív valóság "tükröződik" a szubjektív élményben.
És így a megismerésnek egy alapmotívuma, hogy az ember mintákat ismer fel a természetben, és ezeket a mintákat a felfogásban visszavonatkoztatja a természetre.
Az időbeli minták felismerését és visszavonatkoztatását pl. úgy hívják, hogy induktív logika.
Ha jól értem, azt kérdezed, hogy mi az alapja ezeknek az alapoknak. Hogy mi adja a megalapozottságukat. Mivel a legalapvetőbb szinten vannak, ezért a megalapozottságuk transzcendens. Ami itt konkrétan azt jelenti, hogy kívül esik a fogalmiságon. Alapvetőbb a fogalmi valóságképnél. És alapvetőbb a tudatosságnál is, de ha az ember képes a tudatosságát a fogalmiság mátrixán túli tartományokra kiterjeszteni, akkor felfoghatja a transzcendens megalapozottságot. Ha szavakkal nem is tudja megragadni.
De ha valaki a fogalmiság keretein belül képzeli el az objektivitás meghaladását, pl. azt mondja, hogy "a valóság illúzió", vagy azt mondja, hogy "minden egy", vagy "én vagyok Brahman", akkor átveri magát, és egy fogalmi csapdába esik.
Pont ezt mondtam én is, nem? A vallásos hitnek mélylélektani és társadalomlélektani szinten van a megalapozottsága. Nem pedig a valószínűségszámításban.
Ha a mélylélektani megalapozottságot Isten ajándékának nevezed, attól még pont ugyanarról a jelenségről beszélünk. Nem az a lényeg, hogy milyen címkét aggatunk rá.
Jó ez a szöveg. De azért a valódi istenhit kérdésében a bibliai igazság áll meg. "A hit Isten ajándéka". És az is, hogy az egyház -értsd: a Jézusban hívők - közösségében alakul ki, erősödik meg, azaz: nincs történeti háttér nélkül, - lévén, hogy az Isten az emberi történetben ("kiválasztás" útján) jelentette meg magát.
Én nemhogy elveszítettem, de meg se találtam a vezérfonalat, úgyhogy én most visszaolvastam a februári hozzászólásaidat a topikban.
És visszakanyarodnék az alapkérdésekhez. Persze, az összes februári beszélgetés, amiben itt részt vettél, valahol Isten létének a valószínűségi megközelítéséről szól, úgyhogy túl általánosat kérdeztem az előbb.
És a visszakanyarodás pont jó helyen kezdődik annál, amit most mondtál, mert vannak itt bizonyos alapfogalmak.
"ha valami ekkor és ekkor, így és így volt-van-lesz (feltételek) akkor bizonyos"
Ha valami tényleg így és így van, akkor az nem bizonyos, hanem tényleges.
"A hipotézis bizonyítást szokott nyerni. Objektíve is igazzá, bizonyítottá, bizonyossá válik."
Olyan nincs, hogy objektív bizonyosság. A bizonyosság szubjektív. Azt jelenti, hogy valaki biztos valamiben. Lehet a bizonyosság interszubjektív: ha konszenzusos meggyőződésről van szó. De az interszubjektivitás nem az objektivitásnak egy fajtája vagy mértéke. Hanem sok ember egybevágó szubjektivitása.
Vagyis: a ténylegesség objektív, a bizonyosság pedig szubjektív. Amikor a kettő megfelel egymásnak, az a valósághű bizonyosság.
A megbizonyosodás vagy bizonyítás az, amikor valaki bizonyossá válik valamiben. A bizonyítottság pedig azt jelenti, hogy valami bizonyossá vált valaki számára. Ez mind-mind szubjektív vagy interszubjektív. Arról szól, hogy mi van az emberek fejében, úgymond.
És van egy jelenség, aminek az értelmezéséről és értékeléséről szól a topik alapfelfetése: Sok ember meg van győződve arról, hogy van Isten, de nem tudnak olyan univerzálisnak tűnő receptet adni a meggyőződésre, mint amilyet a tudomány tud adni a tudományos tényekre.
Persze, a tudomány sem tud valóban univerzális receptet adni. Ha eléggé őrült vagy, vagy ha eléggé szkeptikus és buta vagy, akkor elérhetetlenek számodra bizonyos tudományos meggyőződések. Ha elég okos vagy, akkor utána tudsz járni. Ha nem vagy túl szkeptikus, akkor tekintélyelv alapján meg tudsz győződni róla, még akkor is, ha nem tudsz igazán utána járni.
De maradjunk Istennél. Nyilván, ha eléggé hiszékeny vagy, akkor ez önmagában elég a meggyőződéshez. Mindenki azt mondja, hogy van Isten, úgyhogy biztos úgy van. Ha olyan az agyad, hogy egy misztikus élményben meggyőződést nyersz arról, hogy van Isten, akkor nincs apelláta: meg leszel róla győződve. Mert ilyen az agyad. Pont.
Nem egy nagy valláspszichológiai expozé, de lényegében ez szerintem így működik.
Te viszont valami egészen másról beszélsz. Nem arról beszélsz, hogy hogyan néz ki a dolog a hívő perspektívájában. Hanem arról, hogy hogyan néz ki a kételkedő perspektívájában. Aki NEM nyert meggyőződést. Hanem valószínűségeket számolgat.
Az ilyen ember nem önámító, de hazudhat: pl. ha mindenki hívő körülötte, és nem akar kilógni. Azt hazudhatja, hogy van bizonyossága. Ez a hazugság átmehet bizonyosságba, mint a hiszékeny hívő esetében. Ez azt jelenti, hogy elhitte a saját hazugságát, ami ezáltal már nem hazugság. Sok ilyen van. De ha közben valami különleges, transzcendens élménye rásegített, akkor máris nem olyan egyértelmű, hogy csupán hiszékenységről van szó.
De a lényeg: hogy mi a meggyőződés kritériuma. Mi alapján nyer meggyőződést valaki. És amikor százalékokat számítgatsz, akkor ott van ez a kérdés. Azt mondod, hogy a torinoi lepel tudományos vizsgálata alapot szolgálhat a meggyőződéshez vagy meg nem győződéshez? Oké. De mi van, ha valaki máshogy gondolja?
A legitim meggyőződés és az illegitim meggyőződés közötti különbségről van szó. Aszerint megkülönböztetve, hogy mi az alapja a meggyőződésnek. Hogy mi az oka a meggyőződésnek.
Mert ha egyszer a hívő NEM valószínűségszámítási alapon nyer meggyőződést, hanem mélypszichológiai vagy szociopszichológiai alapon, akkor nincs meg a közös alap. Nem lehet közös nevezőre, közös viszonyítási alapra hozni a kételkedő bizonytalanságát és a hívő bizonyosságát.
Nem értem ma rá fórumozni, de utólag elolvasva a termést egyre jobban elvesztem a fonalat. Amiket ma Siphersh írt, az számomra teljesen érthető, világos, és én is így értelmezem ezeket a kifejezéseket, de ahogy te használod őket, az nem illik bele az általam ismert és használt fogalmi rendbe.
"akkor bizonyos, de még nem bizonyított a feltételezés"
Pl. ez: olyan egyszerűen nincs, hogy "bizonyos egy feltételezés". Olyan értelemben talán, hogy "- Biztos, hogy ezt feltételezed? - Igen, biztos. A feltételezésem fennállása teljességgel bizonyos.", de más értelme ennek nincs.
Akkor feltételezünk, amikor még nem tudunk. Valamit bizonyítékok híján egyelőre még csak valószínűnek tartunk. Valószínűnek. Ami a 'biztos' szóval ellentétben álló 'bizonytalan'-nak az egyik alesete, vagyis semmilyen közös pontja nincs a biztossal, bizonyossal.
És bár nem volt időm rendesen elolvasni a linkelt pdf-et, de a felületes átfutás alapján ott csak arról van szó, hogy a meglévő bizonyítékok alapján milyen szinten valószínűsíthető egy gyanúsított bűnössége. Ennek nyilvánvalóan vannak különböző fokozatai, amiket fel is sorolnak, és amivel a világon semmi baj nincs, és nem látom benne se az itteni álláspontod magyarázatát, se a megerősítését.
Nem tudom mit lehet tenni, vagy hogy tudnánk-e innen egyáltalán továbblépni.
Megdöbbentő, hogy ilyen súlyos logikai hibát követnek el az igazságszolgáltatásban, amire a cikk rámutat. Látszik, hogy azok, akik a valószínűségszámítást így be próbálják vinni a tárgyalóterembe, nem tudják, hogy mi micsoda. És nem hiszem, hogy a legsúlyosabb matematikai hibák kikalapálása sokat javít a helyzeten. Én inkább arra szavaznék, amit a cikk "indokolt meggyőződés" alapján való döntésnek nevez.
De hadd ne akarjak kriminológiai kritikát mondani a hipotézisek valószínűségéről, mert mi itt most nem arról beszélünk, hogy kinek a hangja van a felvételen.
Inkább arra lennék kiváncsi, hogy te speciel hogyan állapítod meg annak a "hipotézisnek" a százalékos "valószínűségét", hogy van Isten.
Mondom: szerintem ez a megközelítés teljesen idegen mind a tudományos konszenzus kialakításának a mechanizmusaitól, mind a személyes józan gondolkodástól.
De nem biztos, hogy világos, pontosan mire gondolsz. Hogyan néz ki szerinted ez a valószínűségszámítás a monoteista teológia hitbéli igazságainak a megítélésében?
"Az viszont igaz, hogy a hipotézis nem bizonyított. Se szubjektíve, se objektíve."
Amikor én a hipotézis bizonyosságáról írtam az pontosabban azt fejezi ki, hogy ha valami ekkor és ekkor, így és így volt-van-lesz (feltételek) akkor bizonyos, de még nem bizonyított a feltételezés. Ezt szokták szubjektíve megítélni a hipotézisek felállításakor. A hipotézis bizonyítást szokott nyerni. Objektíve is igazzá, bizonyítottá, bizonyossá válik.
.... valószínűségen alapuló feltevés .... 0-100% között létezik egy igazolt, bizonyított valószínűség, amely alapján újabb és újabb hipotézisek állíthatók fel."
Nem állítok itt olyat, hogy az előzetes igazoltság hiánya feltétele lenne bármely hipotézisnek. Egy, az objektív valószínűségnek már kimutatott valamilyen foka alapja lehet a ráépülő rész-hipotézisnek. Természetesen vannak esetek amikor egyetlen bizonyíték igazolja a feltevés lényegét, de ez ritkán jön össze.
Ezért írtam a 0-100%-ot, amelyben mind a rész mind az egész hipoézisek bizonyítottsága elhelyezhető, éa ha 100-0% alakban írjuk fel akkor a hipotézis cáfolata is belefér.
Én a hasznos helyett inkább az ésszerű hipotézist használnám, de ennek sem előfeltétele, az igazoltság hiánya, sem a bizonyítottság valamely fokának a megléte.
Nem tudom elkerülte-e a figyelmed, ezért újra beteszem ezt a linket. Igaz itt ugyan kriminalisztikáról van szó, de azt vedd figyelembe, hogy egy büntetőügyben történő eljárás során a tudomány minden területéről kérhetnek és adhatnak múvelói szakvéleményt.
Semennyire nem feltétele a hipotézisnek az előzetes igazoltság hiánya. Sőt, általában olyan elképzelést szokás megtenni hipotézisnek, amiről van okunk azt gondolni, hogy hasznos hipotézis lesz. Mert van valami, ami arra utal, hogy a hipotézis valósághű lehet.
Persze, teljesen rendben van az is, ha megérzés alapján születik egy hipotézis, sőt, az AI-kutatásban olyan is van, hogy véletlen hipotéziseket generál a számítógép. De a további hipotézisek még ott is arra alapulnak, hogy mit valószínűsít a korábbi hipotézisek tesztje.
Az viszont igaz, hogy a hipotézis nem bizonyított. Se szubjektíve, se objektíve.
Nem, a hipotézis nem is szubjektív, nem is bizonyosság, a bizonyítottságnak pedig nincsen valószínűségi értéke.
Nem, nem szokták a hipotézis megalapozottságát, mint valószínűségi értéket kifejezni. Arra gondolsz, amikor a tudós megmondja az újságírónak, hogy szerinte hány százalék az esély, hogy a LHC-vel felfedezik ezt vagy azt a részecskét a következő években. De ez nem igazi valószínűség. Semmi köze a felfogáshoz vagy a megismeréshez. Ez csak megérzés. Teljesen komolytalan. Csak PR.
Ezt szerintem ne a Magyar Értelmező Kéziszótárból próbáld megtanulni, de egyébként is félreérted a definíciót. A szótár szerkesztője valószínűség alatt itt nyilván azt értette, hogy a hipotézis arról szól, ami lehetséges. Nem a százalékban mérhető matematikai valószínűségről van szó.
A hipotézis szubjektív bizonyosságnak tekinthető. Ha ezt %-ban akarnánk kifejezni, akkor az csak 100% lehetne, ez pedig valóban értelmetlen. Ebben igazat adok.
A teljes igazsághoz hipotézisek igazolásán-cáfolásán keresztül juthatunk el, és a bizonyítás-bizonyítottság fokát fejezhetjük ki százalékosan, valószínűségi értékben.
"A hipotézis egy tudományos kifejezés, ..." Igen, ezt tudományos hipotézisnek nevezik. Amiről Te írsz azok azon tudományos elméletek igazoltsága, amelyeknek nincs közvetlen gyakorlati vonatkozása. Itt tárgyi-anyagi bizonyítékok nem, csak konzisztens levezetések, következtetések adják egy elmélet megalapozottságát, elfogadottságát, igazságát, amelynek csak a készültségi fokát fejezhetnénk ki valószínűségi értékkel.
Amely hipotézis megalapozottsága természettudományos eszközökkel bizonyítható annak az értékét ki szokták fejezni valószínűségi alapon is. Persze nem mindig egzakt pontossággal, esetenként becsülve, határok közé szorítva.
A tudományos hipotézisen túl napi gyakorlatban rendszeresen használunk feltevéseket. Nehogy már először behazudjuk magunknak azt, hogy egy lecsót tudunk főzni, aztán elkészítjük, vagy azokat a helyeket, ahol az elveszett szemüvegem megtalálom JJJ
Itt a két definíció töprengj rajta:
HIPOTÉZIS: (görög hüpotheszisz 'feltevés')
Olyan tétel, amelyet előzetes igazolás nélkül állítunk föl abból a célból, hogy segítségével magyarázatot. találjunk valamire. (Filozófiai kislexikon–Steiger Kornél)HIPOTÉZIS:Valószínűségen alapuló feltevés. (A Magyar Értelmező Kéziszótár)
Most, hogy idetettem, a valószínűségen alapuló feltevés talán értelmezhető úgy, hogy 0-100% között létezik egy igazolt, bizonyított valószínűség, amely alapján újabb és újabb hipotézisek állíthatók fel. Ezért inkább a két definíció együttesen fedi leginkább a hipotézis fogalmát.)
Egy hipotézis nem attól hipotézis, hogy valószínű. És a valószínűsége nagyrészt irreleváns. A hipotézis attól hipotézis, hogy lehet rá építeni további hipotéziseket, lehet rá építeni a megfigyelések és kísérletek tervezésében, és attól hipotézis, hogy elméletileg lehet olyan megfigyelés a jövőben, ami igazolja vagy cáfolja.
A hipotézis egy tudományos kifejezés, és a tudomány nem foglalkozik a magyarázatok valósághűségének a valószínűségével. Nincsen pl. olyan a tudományban, hogy 20% százalék valószínűséggel teknősök tartják a Földet, 80% valószínűséggel meg elefántok. Amit nem tudunk, azt nem tudjuk, ami elfogadott magyarázat, az elfogadott magyarázat, ha meg vannak alternatív rivális elméletek, akkor azoknak megalapozottságuk és elfogadottságuk van, nem pedig százalékban kifejezhető valószínűségük.
A szubjektív bizonyosságot egyenértékűnek tekintik az objektívvel, mert ha Isten létezik akkor logikai úton az nem lehet csak valószínű, így a szubjektív bizonyosságuk egyenértékű azzal, mintha kétséget kizáróan lenne bizonyos Isten léte.
Isten létét bizonyossággal cáfoló bizonyítékok hiánya is ezt erősíti.
A hipotéziseket szubjektíve igaz-hamisnak kell tekintenünk, ezek objektivitásáról csak azt jelenthetjük ki, hogy bár a feltételezés felállításakor is van objektivitásuk, csak azt még nem ismerjük, az igaz-hamis nem bizonyított, nem bizonyosodott be, és nem is cáfolt.
„Úgy gondolom, hogy ha egy hipotézis bizonyitást nyer, akkor onnantól már nem hipotézisnek hívjuk, és a helyességében való bizonyosság ezután természetesen se nem butaság, se nem önátverés.”
Én viszont fordítva gondolom, miután bebizonyosodott-cáfolódott, egy hipotézis helyessége, - igazzá-hamissá, a valósághoz hű-téves meggyőződéssé vált, - minősíthető csak az eredeti feltevést butaságnak. Az önátverés azért nem veszem ide, mert az itt a hazugság szinonimája.
„Mert az oké, hogy a helyesen kezelt hipotézis tényleg csak valószínűsítést jelent”
A hipotézis, mint szubjektív valószínűség 0-100%-ig terjed. A 100%-os valószínűséget, másként szubjektív bizonyosságnak, ennél fogva szubjektíve teljes meggyőződésnek is hívhatjuk. Így oda jutottunk, hogy egyik oldalon a hipotézis, más felöl a meggyőződés miatt zártuk ki az önhazugságot.
Mellesleg én a hipotézisre vonatkozóan azért fel tudnék állítani hazugságot.
„Rákérdezek konkrétan: szerinted a gyakorlatban minden hit csak feltételezés? Olyan értelemben, hogy ezt maguk a hívők is így gondolják?”
A hívők hitüket szubjektíve igazolva, bizonyítva lenni gondolják. Hogy ez objektíve is így van-e arra vonatkozóan a közvetlen bizonyítékok nélkül, csak egymásnak ellentmondó valószínűségi-valószínűtlenségi bizonyosságunk lehet. A természetről például az ateisták Isten hiányára, a hívők Isten létére következtetnek. Két ok-egy okozat.
Isten azáltal létezik, hogy valaki "megteremti" magának és hisz benne.
Akkor nem úgy értettem, hogy valami nemlétezőt konstruál meg valakinek a tudata.
Létezik vagy sem nyílván mindenki számára, személyes Istenként csak annyira létezhet amennyire ő maga fel tudja, és még fontosabb, hogy fel akarja fogni vágyik rá. Ha ez nincs meg akkor oly mindegy, hogy létezik vagy sem, számára nem létezik.
Ahogy a nagymamám fogalmazta meg egyszer régebben, mikor szomorú voltam egy párkapcsolatom vége miatt.
Azt mondta, hogy tudja mit érezhetek mert ez olyan, mintha a másik meghalt volna, pedig egyébbként él.-.)
Nem tudom, mikor érezném magam jobban hívőként, ha hazugnak vagy ha butának tartanának... 8) A fő kérdés szerintem, hogy a meggyződés hamis (téves vagy hazug) mivoltát ill. a meggyőződés kialakulásában történt hibát hogy lehet kimutatni, bizonyítani? Lehet-e egyáltalán? Biztos-e egyáltalán, hogy csak téves téves meggyőződés az, amikor valaki egyetlen szimpatikus válasz lehetőséget fogad el igazságnak ignorálva a többi (triviális) lehetőséget? Ha szándékosan és önkényesen teszi ezt, szerintem továbbra is hazugság, ha nem, (akár ha "meggyőző" misztikus élménye is volt) akkor pedig butaság. Vagy van egyéb lehetőség is? Mi az? És hogy lehet, lehet-e ezeket precízen kimutatn? Ha pedig nem, akkor kell-e, érdemes-e, értelmes-e egyáltalán foglalkozni vele? Inkább várjuk meg amíg a tudomány kifejleszt egy műszert, mely kimutatja egy skálán az illető meggyőződését..? 8)
"Nem példa nélküli a történelem e tekintetben valóban, de ezek igazolhatóak-cáfolhatóak a rész-egészre vonatkozó hipotézis-bizonyítás alapon és nem pedig a butaság, önátverés jelzőkkel."
Úgy gondolom, hogy ha egy hipotézis bizonyítást nyer, akkor onnantól már nem hipotézisnek hívjuk, és a helyességében való bizonyosság ezután természetesen se nem butaság, se nem önátverés. Addig viszont az, amíg a bizonyítás még nem következett be, és mégis fennáll a meggyőződés. És mivel az eredeti mondatod úgy hangzott, hogy "Igaz csak szubjektív, de meggyőződés... a hipotézis helyességére vonatkozóan is kialakul, kialakulhat", ezért én úgy vettem, hogy te ez utóbbi esetről beszélsz. Arra pedig fenntartom a butaság/önátverés ítéletét.
"Annak mindenesetre örülök, hogy egyetértünk abban, hogy a vita tárgya leszűkül a valószínűségi intervallumra."
Nem vagyok biztos ebben a leszűkülésben. Mert az oké, hogy a helyesen kezelt hipotézis tényleg csak valószínűsítést jelent, és még abban is kiegyezhetünk, hogy bármikor is van valamilyen véleményünk a világról, akkor az valójában mindig csak hipotézis (mert csupán feltételezzük, hogy az a valóságot hűen írja le), de attól még ha valaki teljesen biztos egy ilyen feltételezése helyességében (tehát helytelenül kezeli a hipotézisét), azzal mégiscsak megint a bizonyosságnál lyukadunk ki, nem pedig a valószínűségi intervallumnál. A bizonyossággal pedig így továbbra is gond van. (Ha tényleg mindenki csak feltételezne, akkor egyenesen véget is érne a vitánk.)
"Tehát a valószínűségi meggyőződést a hipotézis-bizonyítás és nem a hazugság mozgatja, határozza meg."
Rákérdezek konkrétan: szerinted a gyakorlatban minden hit csak feltételezés? Olyan értelemben, hogy ezt maguk a hívők is így gondolják?
A hipotézis rész-teljes igazságra vonatkozó ellenvetéseddel egyetértek, talán csak pontatlanul fogalmaztam. A bizonyított igazságok kiegészítik egymást, és erősítik-gyengítik a teljes igazságot. A találgató jellegű elképzelések is hipotézisek, esetleg a feltevés helyességébe vetett meggyőződés nem kellően erős, talán csak intuíció, vélekedés.
A bizonyosság hipotézise azt jelentené, hogy feltételezem azt, hogy a tétel, amit felállítottam még nem bizonyított, de bizonyítható. És ugyanez érvényes a részigazságokra, amelyből majdan felépül az egészre vonatkozó hipotézis bizonyítása.
A hipotézis mindig: a még nem bizonyított maradék igazság.
„Tehát valakinek lehet egy elképzelése valamely dologról, majd meggyőződésévé válhat 'csak úgy' alapon, hogy ez az elképzelése helyes? Ezzel semmi gondom, ilyen tényleg van, és gyengeelméjűségnek hívjuk. Vagy te hogy kerülnéd ki azt, hogy a meggyőződéssel helyesnek gondolt hipotézis vagy önátverés, vagy butaság legyen?”
Nem példa nélküli a történelem e tekintetben valóban, de ezek igazolhatóak-cáfolhatóak a rész-egészre vonatkozó hipotézis-bizonyítás alapon és nem pedig a butaság, önátverés jelzőkkel.
„Így van, ezt látjuk annak. És szerintem nem is jutottunk előrébb azzal, hogy beiktattuk ezt a plusz szintet, amikor valaki nem is a valóság milyenségéről van önhazug módon meggyőződve, hanem csak a (valóságot leírni szándékozó) hipotézise helyességéről. A kettő teljesen ugyanazt jelenti (illetve nyilván mindig az utóbbit csináljuk, még ha azt az előbbinek is gondoljuk tévesen), és a bizonyosság pont ugyanúgy lesz alaptalan mindkét esetben.”
Annak mindenesetre örülök, hogy egyetértünk abban, hogy a vita tárgya leszűkül a valószínűségi intervallumra.
Itt fogalmaztad meg azt, amit eddig elfogadtál, hogy ha valami hipotézis, akkor azt ne tekintsük hazugságnak. Tehát a valószínűségi meggyőződést a hipotézis-bizonyítás és nem a hazugság mozgatja, határozza meg.
Mindenki kövesse a belső szavát, a lelkiismerete szavát!
Tulajdonképpen a vallások és a társadalmak sem csinálnak mást, mint ezt a belső hangot megpróbálják valahogy rendszerbe szervezni és ezzel segíteni a tagjaikat abban, hogy könnyebb legyen azt követniük.
Egy egyén nagyon könnyen kerülhet lelkiismereti krizisbe és ekkor nagy segítség lehet számára ha viszonyulni tud egy magasabbrendű szerveződés egy közösség lelkiismeretéhez. Ez lehet jó is rossz is, de az egyén amikor lelkiismereti válságba kerül akkor csak valami komplexebb segítségével tud ebből a válságból jól kikapaszkodni.
de mi a helyzet az etikával? létezik, nem létezik? mindenki kövesse a belső szavát vagy van egy mindenkire nézve kötelezően követendő viselkedés? van-e jogom számonkérni valakin a viselkedését amikor az egy teljesen más világnézetből következik, mint az enyém?
Nem az a kérdés, hogy létezik-e a Télapó, hanem hogy mit okoz a létezése.
Hajlamosak vagyunk itt a fórumon úgy tárgyalni Isten létezését, mintha csak arról beszélnénk, hogy létezik-e a piros alma amit az imént vettem a Sparban vagy kiesett az úton a szatyromból.-:)
Ha jól értelmezem az egész bűnbeesés megváltás témakört akkor a hit és a hitnélküliség is valamilyen következménnyel jár.
És ez a lényeg, a következmény.
Ha Isten adott esetben nem létezik(a piros alma a szatyorban), akkor sem ez számít, hanem az, hogy aki megteremti magának annak mit jelent az ő életében.
A mesefigurák is "léteznek", ha nem léteznének torz társadalomban élhetnénk csak hiszen gyermekeink lelki és szellemi táplálékai egy bizonyos korban.
Isten azáltal létezik, hogy valaki "megteremti" magának és hisz benne.
"Hipotézist részigazságokra, és a teljes igazságra állítunk föl."
Nem értem a "hipotézist részigazságra" részt. Szerintem hipotézist a szándékaink szerint mindig a valóságra állítunk fel, és mivel igaz az, ami a valóságot hűen írja le, ezért a hipotézis mindig a teljes igazságot célozza. Maximum azt mondhatnánk, hogy egy adott jelenségnek nem a teljes egészére állítunk fel hipotézist, hanem csak az aspektusainak egy részére, de az adott aspektust illetően azért a teljes igazságot próbáljuk eltalálni. (Esetleg arra gondolsz, amikor az ember még csak részleges információk alapján áll elő tudottan/bevallottan csak találgató jellegű elképzelésekkel?)
"A teljes igazságra felállított feltevés a bizonyosság hipotézise."
Bizonyára külön nyelvet beszélünk. Szerintem a teljes igazságra felállított feltevés csak maga a hipotézis, minden bizonyosság nélkül. Nálam a hipotézis eleve valami olyan, ami mentes a bizonyosságtól, per def. Mit jelent a bizonyosság hipozézise? Hogy van egy olyan elképzelésem magamról, miszerint bizonyos vagyok? Vagy egy elképzelésem arról, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki bizonyos lehessen valamiben? (Esetleg arra gondolsz, amikor már minden információ rendelkezésre áll, ami alapján már megalapozottan feltételez valaki valamit? Gondolom nem, mert az ilyet már nem hívjuk hipotézisnek.)
"Igaz csak szubjektív, de meggyőződés nem csak a bizonyosságra, de a hipotézis helyességére vonatkozóan is kialakul, kialakulhat. "
Tehát valakinek lehet egy elképzelése valamely dologról, majd meggyőződésévé válhat 'csak úgy' alapon, hogy ez az elképzelése helyes? Ezzel semmi gondom, ilyen tényleg van, és gyengeelméjűségnek hívjuk. Vagy te hogy kerülnéd ki azt, hogy a meggyőződéssel helyesnek gondolt hipotézis vagy önátverés, vagy butaság legyen?
Így van, ezt látjuk annak. És szerintem nem is jutottunk előrébb azzal, hogy beiktattuk ezt a plusz szintet, amikor valaki nem is a valóság milyenségéről van önhazug módon meggyőződve, hanem csak a (valóságot leírni szándékozó) hipotézise helyességéről. A kettő teljesen ugyanazt jelenti (illetve nyilván mindig az utóbbit csináljuk, még ha azt az előbbinek is gondoljuk tévesen), és a bizonyosság pont ugyanúgy lesz alaptalan mindkét esetben.
Adva van az alapmeggyőződésünk. Hazugságunk felállításához megtörténik az ezzel ellentétes állításunk megfogalmazása. Meggyőződésünk az igazságba vetett hitünk, az ezzel ellentétes állításnak az igaságunkkal szemben kell hamisnak lennie.
Az önáltatás, öngyőzködés, elfojtás az a folyamat, ahol az egymásnak ellentmondó régi és új meggyőződésünk között a hazugságot tartalmazó állításunk valószínűbbé-valószínűtlenebbé válik a hamis-igaz között. Ezt pedig jól-tévesen a hipotézisekkel és bizonyítékokkal összefüggésben ítéljük meg.
Hipotézist részigazságokra, és a teljes igazságra állítunk föl. A teljes igazságra felállított feltevés a bizonyosság hipotézise. Igaz csak szubjektív, de meggyőződés nem csak a bizonyosságra, de a hipotézis helyességére vonatkozóan is kialakul, kialakulhat. Ezt látjátok, vélitek hazugságnak, elfojtásnak …stb. Ahogy a hazugságot tartalmazó állítás igaz-hamis volta bizonyossá válik, úgy lesz új a meggyőződés, vagy fennmarad hazugsággal leplezett régi.
