Nem. Csak az használhatja fel, akinek a nevére kiállították. Az Üdülési Csekk más nevére történő átadására nincs mód. A csekk tulajdonosa azonban kifizetheti a társaságában lévő személyek által igénybe vett szolgáltatásokat is.
Anno én Kenyában hallottam ezt egy unatkozó, egész szezont kinn töltő "vállalkozó" feleségtől.
"Szafari? Jaj, az olyan unalmas.. csak a por van és állatok.."
:)
Szintén Kenya még 1996-ból. A vacsora kezdetét mindig dobszolóval jelezték. A magyar csoport mindig ott tolongott már a bejáratnál és a dobszolóra beözönlött mindenki.
A pincér (akivel jóban voltunk), megjegyezte, hogy ő még ilyet nem látott. A többi náció vendégei szépen lassan lejönnek, vacsoráznak, elmennek. A magyarok meg ott toporognak a bejárat előtt, jön a dobszoló, beözönlik mindenki, lerabol mindent, mint a sáskák és kb 20 perc alatt végez a vacsorával..
Plusz amikor a reggeli gyümölcsléautomata előtt állt a sor, néztük, hogy miért.. Kedves honfitársunk 2 db 2 literes flakont töltött tele gyümölcslével, hogy legyen napközben mit innia..
Új csoport érkezik, én is ott toporgok, mert beszélni akarok az idegenvezetővel.
Mellettem 150 kilós hidrogénfejű szépség ordít torka szakadtából, tengerre néző szobát reklamálva. (Magamban már itt röhögtem, mert tudtam, hogy minden este 2-ig üvölt a zene a tengerre néző szobák előtt, én áldottam a sorsot, hogy a mienk az utcára nézett:-) Pár perc hangoskodás után valaki csendesen megkérdezte tőle, hogy fizetett-e érte külön,ahogy le volt írva. Jaaa,azt ő nem tudta...
En ketszer utaztam oda, de egyszer se voltam ott. :o)
Csak merulni voltam, es Hurghada-bol indultunk. Egy ocska szemettelep az egesz vasbeton szallodakkal. A viz viszonylag szep, de az a hely akkor is elegge alja. Nyilvan vannak Egyiptomnak erdekes reszei is, csak oda nem utaznak az ilyen egyszeru igenyu emberek.
Soha nem voltam Egyiptomban, így nem tudok ehhez hozzászólni, bár tényleg mindenki odamegy, boldog boldogtalan... többek közt apósom is aki évent 2x megy oda, de ő csak azért mert olcsó... mondjuk é megenné a saját .... is.
Madrid repülőtér, két órával a gép indulása előtt.
Kígyózó sor már a pultok kinyitása előtt, majd kettőnél elkezdik kiadni a beszállókártyákat. A sorban szinte csak magyarok, mindenki kicsit meglepődve a szokatlanul hosszú sor miatt, de türelmesen várakozik. Mögöttünk középkorú házaspár, már össze-össze mosolygunk, a metrón is együtt jöttünk, s azóta végig együtt. Egyszer csak nem ők állnak mögöttünk, hanem egy négytagú, idősebb baráti társaság, sok csomaggal, trollikon bőröndökkel, két házaspár, hangosan méltatlankodva a helyzeten. Következő snitt: anyukám diszkréten figyelmeztet, hogy az egyik asszony a trollival hogy került már elénk? Majd a férje is természetesen melléállt. Innen kicsit kényelmetlenebb volt a társalgás a másik házaspárral a fejünk fölött, így a másik pár hölgytagja mellettük sétálgatva lassan besorolta magát az ügyesen előző barátnője mellé, tovább méltatlankodva a hosszú várakozás miatt. Aztán elkezdte hiányolni azt a tesze-tosza férjét, mert hogy lehet az, hogy az a béna meg így lemaradt?! Mire a barátnője csititgatta, hogy valójában ő áll előbbre, mint illene, de ez nem hatotta meg a nagysasszonyt, rá is ripakodott az urára, hogy zárkózzon fel, mert ők úgyis csak együtt tudnak becsekkolni, mert nála van az internetes foglalási kód, lobogtatta a dossziéját. De, erre már beértünk a szalagterelők közé, s a lábam meg a korlát között nem bírta áttolni a trollit, nem is értem miért nem tolta át rajta...inkább leszedte a cuccokat, majd elkezdett oldalazva nyomulni, de nekem ekkor már nemigen akarózott odébbállnom, vártam a megoldási módszert, hát nem kellett sokáig, mert a bőröndök nehezek voltak: "Kisasszony, nem akarok tolakodónak látszani, de mivel nekünk együtt kellene maradnunk, ön elé kellene állnom." Mondom, hogy de, eléggé tolakodónak látszik, és sajnos nemcsak ő, hanem az egész társasága, mert utánunk érkeztek...nem mintha ezen múlna bármi is, mert helyjegy nem lesz a Wizzgépre, de azért ha már itt tartunk, azért mégis...az újra mögénk került középkorú házaspár is ekkor már felemelte a hangját, de a másik három ügyesebben igyekvő nem sietett a szerencsétlen segítségére, hátra sem néztek, nyugtatgatták magukat, hogy ők soha nem szoktak tolakodni, nem is értik, hogyan történt ez....de a sarokba szorított férfi megmagyarázta: ő engem eddig észre sem vett, ne is haragudjak, talán kibírom, hogy most magam elé kell engednem.
biztos azért fogytak ilyen sokat, mert rettentő sokat kellett gyalogolni a vízpartra, és ugye oda-vissza az már 30 perc!!!
Mexikóban 30 perc volt a szoba-tengerpart viszonylat, közben idegesítő pávák meg gyöngytyúkok jöttek-mentek, és még egy mangroves részen is át kellett haladni, hát komolyan mondom.... még szerencse, hogy ingyé' kaptam és csak két éjszakát kellett itt nyomorognom, így aztán nem vágtam fel....
Az lehet. Bár én imádom a görög szigeteket, eszembe nem jutna ott dolgozni, rögtön átmennének rabszolgatartóba, szerintem. Többen meséltek ilyen irányú tapasztalataikról.
Hűű, személyes problémád van a görögökkel? Miféle (már ha nem vagyok túl indiszkrét)? Egyébként a krétaiak nagyon hasonlítanak a székelyekre, és Kréta is Görögország Székelyföldje, ha szabad ilyen képzavarral élnem, persze, az ember viseltessen picit fenntartásokkal, és élvezze ki maximálisan a helyzetet.
Hogy mi alapján döntenek? Látszólag olcsó legyen és hogy süssön a nap végig, nagyjából ebben összefoglalható egy átlag magyar kívánsága, és ennek Sarti, de méginkább Paralia tökéletes. Addig már nem jutnak el, hogy végül elköltenek annyit, mint én repülővel és autóbérléssel Krétán (mert pl. az autó, a kaja és a szállás nevetségesen olcsó arrafele).
Tőled korrekt választ kaptam, ha mennék Görögországba, tuti hallgatnék rád. Node nekem személyes problémáim vannak a görögökkel, így nem valószínű hogy egyhamar odamegyek, bár a feleségem, aki nagyon jól beszél görögül, állandóan nyaggat hogy ott nyaraljunk. Szerencsére mindig van jobb úticél... Kíváncsi vagyok azokra az okokra, ami alapján az emberek döntenek a nyaralásukról...főleg Sarti esetében.
