Az talán a legkissebb (másnéven stacionárius) hatás elv lehetett, és a Lagrange-formalizmus. Téves azt gondolni, hogy az egy erőmentes fizika. Nem, ott is van erő, csak nem azt használja a kalkuláció során, hanem a potenciált helyette. A kvantumelméletben viszont nincs értelme a newtoni erőnek. És a relativitáselméletben sem.
Igen, az elméleti fizika minden fejezete egy-egy modell. Csak a régi megszokott modellek (Newton) fogalmait (pl. erő, energia) már az érzékszerveinkkel is érezni véljük, s úgy tekintünk rájuk, mint amelyek az agyunktól független külvilágban léteznek.
"Csak halkan jegyzem meg, hogy valójában erővonal nincs, ezt Faraday találta ki."
Az is érdekes, hogy valójában "erő" sincs. Azt Newton találta ki. Láttam egy videót, ha kell talán elő tudom keresni, amiben azt mesélte az előadó, hogy ez az egész newtoni mechanika csak egy modell, ami jól leírja a tapasztalt jelenségeket, ill. jósol a jövőre. Ez persze nem új, de nekem az viszont új volt, hogy lehet ezt teljesen másképp is. Nyilván ugyanazzal az eredménnyel. Ebben a másik modellben valahogy nem volt erő, hanem pl. egy ferde hajítás röppályáját valahogy úgy határozta meg, hogy az lesz az, amelyik az összes lehetséges pálya közül a legrövidebb (vagy leggyorsabb?). Már nem emlékszem pontosan, de a lényeg, hogy egy teljesen más elmélet volt, ami ugyanerre az eredményre jutott.
Csak halkan jegyzem meg, hogy valójában erővonal nincs, ezt Faraday találta ki.
Előadáson egy idős tanár mesélte, hogy döbbenten tapasztalta, hogy a tanítványai közül több is azt hitte, egy mágnesnek 6 erővonala van. 3 balra, 3 jobbra. Mert annyit szoktak a táblára rajzolni... :-)
aha...igen, ez lehet a válasz a kérdés felvetésre, ha a mágnes egyik pólusa takarva van pl ólommal, ha vízbe merül akkor ott kisebb lesz a taszító erő, de csak ott ahol az ólom van, az erő összesen nem változik.
Csatlakozom mmormota topictárshoz. Ha megszakadna a mágneses erővonal, az azt is jelentené hogy forrásossá válik a tér. A diamágneses anyagok "nem szeretik", ha az erővonal keresztül megy rajtuk, de megszakítani nem tudják, csak kiszorítani.
Ha a mágnes két pólusára eltérő diamágneses anyagot teszünk, akkor azt is vizsgálni kell, hogy mi mihez van rögzítve. És ennek függvényében érdemes vizsgálni az erőket.
Csak halkan jegyzem meg, hogy valójában erővonal nincs, ezt Faraday találta ki. De szemléletes és könnyű megérteni általa a tér szerkezetét.
Valamit még most is teljesen félreértesz. Nem azon múlik, van-e az erővonalakat elég jól kizáró anyag, hanem azon, hogy az erővonalak folyamatosak. Pl. a szupravezetők szinte tökéletesen alkalmasak erővonalak kizárására.
...ja.... de valami nincsen rendben azzal a modellel, mert a nagyon kis méretű szemcsék azok nem diamágnesek, para minden (vagy ferro? csak nagyon enyhén?) Fogjuk rá, hogy nincs hely a köráramok kialakulásához? oké.... de mi van akkor a vízben? ... a higanyban??? )-:
Igen, igazad van, monopólus az nem lesz belőle. Akkor lenne ha lenne olyan permeabilitású anyag ami képes teljesen megszüntetni a teret. A diamágnesség egyik modellje olyasmi, ami szerint köráramok keletkeznek benne ami a Lencz szerint ellentétes a létrehozó mágneses térrel, de persze mozgás kell hozzá. Viszont amíg mozgás nincs addig semmit nem tudunk, akkor tudjuk észlelni egyáltalán a mágnességet magát is. Viszont a szupravezetés is megszűnik a mágneses tér hatására ha az elég nagy.
(szerintem az nem hangoztatás volt, csak emlékeztetés a víz mágneses tulajdonságára)
"ha a mágnes két pólusánál nem egyforma a közeg permeabilitása,
tekinthető az egypólusú mágnesnek vagy ha nem akkor miért nem?
Nem tekinthető!
Mert ha a kérdéses mágnes déli pólusához közelíted egy hosszú rúdmágnes északi pólusát, akkor ott vonzani fogja, ha meg az északihoz közelíted, akkor taszítani. Ez így lesz attól függetlenül, hogy ezeken a helyeken esetleg különböző a közeg permeabilitása. Ettől nem fog monopólusként viselkedni, vagyis nem fogja mindenütt vonzani vagy minenütt taszítani.
A közeg permeabilitásának eltérését egyszerűen előállíthatod mondjuk egy lágyvas darabbal, amit a kérdéses mágnes egyik pólusához "ragasztasz". Némi munkával így akár fokozatosan változó permeabilitású közeget is csinálhatsz, de egy mágnes ettől se válik monopólussá.
Ha valami már első ránézésre örökmozgót eredményez, azt nem érdemes meg se próbálni. Pl a gravitációt se szoktuk kísérlettel igazolni, hogy tényleg leesik e az az alma a fáról.
Úgy is felvethető a probléma, hogy ha a mágnes egyik pólusát nagyobb permeabilitás takarja mint a másikat akkor az miért is nem nevezhető egy pólusú mágnesnek?
A mágnes ugyebár taszítja a vizet. Ha bele engedünk egy mágnest nem mozdul meg mert két taszítás kioltja egymást. Nem is csinálom meg mert tuti, hogy akkor se mozdul meg ha egyik oldalát diamágneses anyaggal pl ólommal fedjük le. Probléma: Miért is nem?
